 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Melissa (6505) 12.07.22 13:02:53 | ||
|
Lucky: Még egy összeesküvő x“D Beszéljetek össze és tervezzetek egy merényletet ellenem xDDD | |
| hawai (9368) 12.07.22 13:26:42 | ||
|
huh köszönöm a komikat :D Lucky akkor hamarosan hozom nehogy énmiattam bárkinek is beszakadjon a dobhártyája xDD :‘D | |
| Zamrae (5619) 12.07.22 16:12:19 | ||
|
Sennala:Shiiyan nem csodálkozom :D Ha már mi is jóban vagyunk...x) | |
| Melissa (6505) 12.07.23 15:36:18 | ||
|
Na jó, most nem fogom megvárni, amíg Mrs. Armstrong átolvassa, mert akkor köbö holnap este tudnám feltenni xD Úgyhogy itt van a folytatás, csak hogy megnyugodjatok :“) És én életben maradjak xDD
Green Day 10. fejezet: Halott hangok (folytatás) *Julie* Kirohantam a folyosóról. Nem bírtam ott maradni. Itt már több ember volt, de még közel sem annyi, mint a fő szárnyban. Mindenki egyből rám nézett. Én, mint egy zombi álltam ott. Nem érzékeltem semmit, a hangok eltompultak. Azt is alig tudtam felfogni, hogy Tré jön felém négy pohár kávéval. Lerakta őket valahová, azt meg nem tudnám mondani, hogy egy pad volt-e, vagy valami más. Odaállt elém és megfogta a vállamat. - Julie! Julie! Jól vagy? Mi történt? Lassacskán feleszméltem. - Tré… -suttogtam, aztán zokogva öleltem magamhoz. - Mi történt, Julie? –ismételte meg, miután átkarolt. - Billie… meghalt… megöltem –sírtam a vállára borulva. Hallottam, hogy nyílik mögöttem az ajtó. Mike jött ki. - Sikerült –közölte velünk tömören, de éreztem a hangján, hogy megkönnyebbült. Tré is felsóhajtott, de én még mindig nem tudtam teljesen megnyugodni. Majd, ha jól lesz, akkor talán. Ha és talán… Gyűlölöm ezeket a szavakat. Amikor végre sikerült lecsillapodnom egy kicsit, elhúzódtam Tré-től és megtöröltem a szemeimet. - Jobban vagy már? –nézett rám. Bólintottam. - Egy fokkal. De… nagyon fáj. - Tudom. - Az a legrosszabb, hogy haragban váltunk el. És ő úgy mentett meg, hogy tudta, mennyire dühös vagyok rá, és hogy veszekedtünk. Félek, hogy nem fog megbocsátani. Pedig az én hibám volt, tényleg. Nem hittem el neki, hogy a nővérével beszél, és tényleg miattam kaptunk össze. Ez így még rosszabb. - Meg fog bocsátani, hidd el. - Biztos vagy benne? - Elég régóta ismerem BJ-t ahhoz, hogy tudjam. Nem fog haragudni rád. De nem megyünk vissza Gwen-hez és Mike-hoz? - De, menjünk –bólogattam. Tré megfogta a kezemet és elindultunk vissza. Szinte pontosan akkor értünk oda, amikor a műtő ajtaja kinyílt és az orvos lépett ki rajta. Lehúzta a maszkját és odajött hozzánk. A gyomrom görcsbe rándult az idegességtől. - A műtét sikeres volt –mondta egy megnyugtató mosollyal. –Mr. Armstrong néhány óra múlva felébred, addig is kap egy külön szobát az intenzív osztályon. Akkor majd bemehetnek hozzá. Néhány napon belül hazamehet. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlünk. Tényleg örültem, hogy jól van. Még leültem volna egy kicsit, hogy teljesen fel tudjam fogni, de kiküldtek minket, hogy jobban elférjenek, és hamarabb ki tudják vinni Billie-t a műtőből. A külső folyosón ültem le végül. - Julie –fordult felém Gwen. –Hova is kapta Billie a szúrást? - A gyomrába. Miért? –néztem fel rá. - Csupán kíváncsiságból kérdeztem. Pár pillanatig elgondolkoztam valamin, aztán felvetettem az ötletet. - Ha felébred… bemehetek hozzá én először? - Persze –bólintott Gwen. A fiúkat ránézésre nem érdekelte, hogy ki megy be először BeeJ-hez. De biztos, hogy már megnyugodtak, mivel éppen azon voltak fennakadva, hogy miért nincsen gumicukor a kávéautomatában. Kicsit idegesen álltam meg az ajtó mögött, miután az becsukódott utánam. Valahogy nem mertem odamenni az ágyhoz. Billie már ébren volt és a plafont bámulta. Nem tudom, hogy fel se tűnt neki, hogy valaki belépett az ajtón, vagy észrevett és direkt nem törődött velem. Remélem, hogy az előbbi. Enyhén vonakodva közelebb léptem az ágyához. Erre felém fordult és szóra nyitotta a száját, de leintettem. - Figyelj, Billie. Most nem azért jöttem, hogy esedezzek és könyörögjek neked, hogy bocsáss meg. Tudom, hogy hülye voltam, tényleg nem kellett volna úgy felkapnom a vizet. De meg voltam rémülve, ismeretlen volt a környék. Csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm, és hogy sajnálom. Ha elfogadod, akkor elfogadod, ha nem, akkor nem. Nem fogom a szívemre venni, ha hátralévő életedben engem átkozol és kigyűlölsz a világból, mert megértem. Lehet, hogy ugyanebben a helyzetben én is így tennék. Mindegy is. Szíved joga eldönteni, hogy mit kezdesz velem… Szerintem ennyi. Befejeztem. BeeJ pár másodpercig csak nézett rám. - Gyere közelebb –szólt. Odaléptem az ágya mellé. Intett, hogy hajoljak lejjebb. Megtettem, kíváncsi voltam, mit akar. Erre átölelt. - Nem foglak kiutálni a világból és nem is haragszom rád. Felejtsük el, ami történt és éljünk tovább úgy, mint eddig –mondta. Ez meglepett. Komolyan. Nem gondoltam volna, hogy képes megbocsátani. De úgy látszik, Tré-nek legalább ebben az egy dologban igaza volt. Ha már másban nem… - Köszönöm –suttogtam. - Ha elsírod magad, fejbe kólintalak. Hallottam a hangján, hogy mosolyog. - Nem fogom –ígértem. Kaptam egy puszit az arcomra, ami tényleg még jobban megdöbbentett. Elengedtem. | |
| Melissa (6505) 12.07.23 15:36:43 | ||
|
- Szólok a többieknek.
- Julie, kérdezhetek még valamit? - Persze. - Én… meghaltam? Felsóhajtottam. - Két percig. - Értem –bólintott. Kimentem és beküldtem a többieket. Tré és Mike előreengedték Gwen-t, ami eléggé meglepett. Mondjuk a kezébe nyomták Józsit, hogy adja oda BeeJ-nek, de ezt már csak a hülyeségüknek könyveltem el. *Gwen* Lassan beléptem az ajtón. Amikor Billie meglátott, boldogan elmosolyodott. Odaléptem hozzá, mire ő magához húzott és átölelt. Nagyon örültem neki, hogy jól van. - Nagyon fáj? –néztem a hasára, amikor elengedett. - Ugyan, nem vészes –legyintett, de láttam rajta, hogy azért elég rendes fájdalmai vannak. - Nem is tudom, mit csináltam volna, ha valami komolyabb bajod esik. - Hát, szerintem az, hogy átszúrták a gyomromat, éppen elég komoly volt –vigyorgott. - Ez nem vicces, Billie. Én komolyan mondtam. - Tudom. De hé! –fogta meg a kezemet. –Jól vagyok. Oké? Túléltem, itt vagyok, veled beszélek, és nemsokára kiengednek a kórházból. Szerintem ennyi bőven elég ahhoz, hogy megnyugodj. Felsóhajtottam. - Rendben, de csak a te kedvedért. Még szélesebben elvigyorodott, majd megcsókolt. Néhány perc múlva kimentem a szobából. Mike és Tré már tűkön ültek, hogy bemehessenek. Megadom nekik ezt az örömöt. BeeJ-nek meg a fájdalmat, hogy a két majom körbeugrálja. Tessék, lehet lehiggadni xD És komikat elfogadok :3 | |
| Sennala (35031) 12.07.23 15:47:25 | ||
|
Mrs. Cool(Melissa):Az előző részben már kezdtem félni,hogy megölöd Billie-t.xD. De ez a rész is jóra sikeredett és örültem,hogy a végén Happy End lett. ^^. | |
| Melissa (6505) 12.07.23 15:50:51 | ||
|
Sennala: Isten ments, hogy megöljem xD Szeretem ám én a sógoromat :3 <3 Meg féltem Mrs. Armstrong-tól, hogy kinyúvaszt xD Viszont most teljesen kifogytam az eseménydús ötletekből x_x Úgyhogy marad az agyatlan hülyéskedős fejezet, amíg eszembe nem jut valami értelmes xD | |
| hawai (9368) 12.07.23 16:37:41 | ||
|
Melissa nagyon jó :3 | |
| Sennala (35031) 12.07.23 17:02:26 | ||
|
Mrs.Cool(Melissa): Legalább jót röhögünk,majd rajtuk.xD
Hát pár napja elkezdtem írni egy indiános történetet,amit úgy terveztem,hogy feltenném ide fórumra. ^^ Írtam hozzá egy rövid kis ismertetőt(bevezetőt) és egy borítóképet is készítettem. :) Komikat kérnék rá,hogy feltegyem-e,mert ha nincs érdeklődő,akkor feleslegesen rakom fel. >< Borítóképe: 
Bevezető: Nem könnyű a sárga taxik,magas felhőkarcolók és New York forgalmas utcái között élni. Ilyen helyzetben van Brook Tomlinson,pedig neki egyáltalán nincs miért aggodalmaskodnia. Gyönyörű karrierje van,amiről más lány csak álmodni merne. New York City egyik leghíresebb divat- és hajmodellje,ráadásul az énekhangja sem rossz. De ő mégis vágyik valami másra,amit a modern város nem adhat meg neki. Friss levegőre,melyet nem szennyez be az autók káros füstje,nyugalomra és szabadságra. Ez a pillanat meg is adatik neki,amikor egy fontos fotózásra hívják el Dél-Amerikába. Ettől a perctől kezdve Brook élete teljesen felkavarodik és megismerkedik egy kedves indián törzzsel,akik még az ő anyanyelvét is remekül használják. Miközben a lány új érdekességeket és kalandokat él át,a stáb minden reményét elveszti,mikor nem találják meg szeretett sztárjukat. Na ennyi lenne,mondjuk a történet lényegét nagyjából leírtam,de még sok ötletem van hozzá. ^^ | |
| Melissa (6505) 12.07.23 19:52:30 | ||
|
Hawi köszi :3
Sennala: Engem érdekel :DD Imádom az indiánokat *_* És egyébként, most adtál egy kis ötletet, úgyhogy leírom egy kis bevezető-féle tüneménybe, hogy mire lehet várni a következő fejezetekben xD | |
| Sennala (35031) 12.07.23 19:55:07 | ||
|
Mrs.Cool:Örülök,hogy ihletet sikerült adnom. ^^ És oké holnapra berakok egy részt,ha jön még egy-két komi. :) | |
| Melissa (6505) 12.07.23 20:03:37 | ||
|
Ééééés... itt is van :D
Adott három ananászagyú. Két lány. Egy világhírű zenekar, aminek a tagjai elmeroggyantak. Majdnem kidobatták magukat az állatkertből. Házilag akarták kasztrálni az egyiküket. Gumicsizmában és indiánjelmezben mentek el lovagolni. Azt gondolhatjátok, hogy ezek után már nem tudnak semmi újat mutatni. De mégis. Képzeljétek csak el. Engedjétek szabadon a fantáziátokat, hogy mit tudnának ezen még csinálni. Elárulok néhány kulisszatitkot a jövőbeni zsenialitásukról. De nehogy eláruljátok bárkinek is! Halloween... Szerintem ezzel a szóval nagyjából mindent elmondtam nektek, lehet tippelgetni. Eltévedni az erdőben és a hegyekben három piperkőc, sipítozó óvodással? Még belegondolni is rossz... Velük karácsonyozni. Ez vagy lehet nagyon meghitt, vagy katasztrofális. De mindenképpen felejthetetlen. Egyelőre ennyi, de ha nem szóltok senkinek, lehet, hogy kaptok még egy keveset. ;) Mrs. Cool alias Melissa :D XOXO | |
| Sennala (35031) 12.07.23 20:06:15 | ||
|
Mrs.Cool: De jóó lesz. *-* Már előre látom magam előtt jelmezben őket. x“D Várom. ^^ | |
| Melissa (6505) 12.07.24 12:40:01 | ||
|
Sennala: Igeeen x“D Mondjuk én még nem találtam ki, hogy ki minek fog beöltözni, csak Mike van meg xD De az a legjobb x““D Úgyhogy nem árulom el :P | |
| hawai (9368) 12.07.24 13:16:50 | ||
|
9. fejezet A tüdőmben lévő vizet felköhögve könnyebbültem meg. Phil hajolt fölém, fekete tincsei lefelé lógtak, s már majdnem az arcomat csiklandozták. - Jól vagy? – kérdezte, szemében némi aggodalommal. Mellette ott térdelt Katy és Jason is. Mind engem néztel. - P…perszre- préseltem ki magamból a választ, majd felültem. Körbenéztem, már nem a vízben voltunk, hanem a parton. – Hogyan…? – szerettem volna megkérdezni, hogyan jutottunk át, de Jason belém fojtotta a szót. - Katynek köszönd az életed. Ha akkor nem változik át, és úszik fel veled, akkor azt hiszem, már nem társalognánk itt- mosolygott barátnőmre a szőke hajú srác. Katy, tényleg. Ő át tudott változni bármilyen állattá, vízi állattá is. - Köszönöm- néztem a lányra, aki csak biccentet egyet. - Azt hiszem itt kéne letáboroznunk. Mind elfáradtunk a nagy izgalomban, jól jön egy kis pihenés – vetette fel az ötletet Phil, mire mindannyian bólintottunk. Jason és Katy elmentek körülnézni, hol is vagyunk pontosan, s hátha találnak kiutat a barlangból. Igen, még mindig egy barlangszerűségben voltunk, szerintem itt egy egész barlangrendszer van, de vajon hol a vége? Míg a többiek elvoltak, Phil és én tábort raktunk. Phil a telekinézis képességével kövekből rakott egy kisebb kört, ahova én beleönthettem a lávaolajt, amit magunkkal hoztunk. A lávaolaj is Nantrikai technológia, ez a dolog elég gyúlékony, a kolóniában ezt használjuk a fáklyákhoz. Az ujjammal csináltam egy kis lángot, melyet, mint egy kavicsot belehajítottam a lávaolajba, amely egyből fellángolt. A tűz fényt és meleget adott a helynek ahol voltunk. Én leültem mellé, törökülésben, s az ujjaimat a táncolótűzbe dugdostam, akárcsak egy kisgyerek. - Az élelmünk maximum két hétig tart ki, és a vizünk se tart ki örökké. Mit gondolsz, találunk valami helyet, ahol feltölthetjük a készleteket? Mi van, ha sose jutunk ki ebből az útvesztőből… ha sose látjuk újra Nantrikát… ha sose… - Phil mellém ült, s a kezét a számra tette. - Túl sokat gondolkodsz, és túl sok benned a „ha”! Nyugodj meg egy kicsit, zárj ki mindent a fejedből. Zárd ki minden kételyed és gondolj arra, milyen jó lesz, majd ha megtaláljuk a másik kolóniát, és visszatérhetünk Nantrikára. Újra a családunkkal lehetünk, újra élhetjük a megszokott életünket, aztán… - itt elharapta a mondat végét, de engem érdekelt mit akar ebből kihozni. - Aztán? – invitáltam a folytatásra. - Gondolj arra, hogy te is saját családot alapítasz, gyerekekkel, saját ház, férj… - ismét abba hagyta, s szemeivel engem fürkészett. Bár nem néztem rá, tudtam, hogy engem bámul. Én még mindig a tűzzel játszottam, s nem mertem még csak felé nézni sem. Egyik kezét az arcomra tette és maga felé fordította, farkasszemet néztünk. Elvesztem szemei barnaságában, s azt vettem egyszer csak észre, hogy az arca közeledik az enyémhez. Éreztem testének melegét, annyira közel volt már. - Phoenix – suttogta, hangja szenvedélyes, rejtélyes és izgató volt. Szemhéjaim önkéntelenül is elindultak lefelé. Nem azért, hogy ne lássak semmit, hanem hogy érezzek. Már vártam a pillanatot, mikor ajkunk találkozik, ám ez elmaradt. - Hé, ezt nézzétek! – Jason kiáltott valahonnan messzebbről, s ezzel megzavarta az idilli percünket. Kezében valamit meglóbált, miközben Katyvel az oldalán sietett felénk. Phil és én elhúzódtunk egymástól, s én úgy éreztem menten elájulok. Biztos voltam, hogy az egész fejem olyan vörös, mint a láva, kétségtelen. De ez annyira nem is zavart, hanem inkább az előbbi pillanat. Mi volt ez? A szemem sarkából Philre néztem, aki Jasonéket figyelte, nagy mosollyal az arcán. Olyan volt… olyan, mintha az előbb nem is ő lett volna az aki meg akart csókolni, mintha el is felejtette volna az előbbit. | |
(aktuális oldal: [ 435 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [432] [433] [434] [435] [436] [437] [438] [439] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
