 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Monty77 (50626) 12.09.23 22:44:35 | ||
|
mivan? Tudsz vezetni? O.o xD jah bocsi az off-ért x) | |
| Zamrae (5619) 12.09.24 00:24:08 | ||
|
Monty:Hozzák... x) :D | |
| Póniló15 (15108) 12.09.24 13:23:51 | ||
|
Meghoztam a 2. fejezetet :) Kérlek, komizzátok!
2. Fejezet - Értetted? A mély hang kemény kézként ragadta ki a lányt gondolataiból. Felkapta a fejét, és az apjára nézett, aki az ágyában ülve egy fényes, sötétbarna kerámia üveget nyújtott felé. Bár nem hallotta a szavait, Cheon pontosan tudta, mit kell tennie. Ha most megrázná a fejét és azt mondaná, hogy “Bocsánat, de nem figyeltem.“, a férfi kiakadna, és megint fenyegetőzni kezdene, így hát a lány bólintott, és elvette az üveget. - Igen... persze. - Válaszolta, majd megfordult, és kilépett a házból. - Siess! - Kiáltotta az apja a házból, de a lány nem is foglalkozott vele. A szemeiből eleredtek a könnyek, s patakként folydogáltak végig a hidegtől kipirosodott arcán. Kezében ott szorongatta az üveget, ahogy kifordult a kertből, és lassan, fájdalmasan ballagva elindult a fogadó felé. Azért kellett odamennie, hogy bort hozzon az apjának - mint mindig. A férfi sosem, vagyis hogy alig mozdult ki a ház melegéből, így Cheon dolga volt, hogy ellássa. Dolgozni sem járt, ami egy darabig fel sem tűnt a lánynak, csak később, ahogy egyre nagyobb lett. Egyszer meg is kérdezte, hogy honnan van mindig pénzük, ha a férfi nem jár dolgozni, mire apja arrogánsan csak annyit mondott: “Semmi közöd hozzá.“ A lány azóta bár gondolt rá, egyszer sem kérdezte meg ismét a dolgot. Ahogy így sétált az utcán, észre sem vette az embereket, akik elhaladnak mellette. Munkások, szegények, gazdagok, nemesek, árusok, és még annyi féle... Cheon egyenesen a földet nézte, és erősen törte a fejét. Most Kiran járt a gondolataiban, és az, hogy vajon hol lehet. Mikor kironhant a házból, az erdő felé vette az irányt, de az erdő olyan hatalmas, hogy képtelenség megtalálni benne egy farkast. A lány szeméből ismét kigördült egy könnycsepp. - Kiran... - Suttogta a levegőbe. Ahányszor arra gondolt, hogy ennek a szegény párának mit kellett elszenvednie a találkozásuk óta, mindig megsajdult a szíve. Az apja nem egyszer bántotta, és Cheon fejében sokszor megfordult már a gondolat, hogy esetleg Kirannak jobb lenne, ha elüldözné a közeléből, és többé nem találkoznának. Azonban ez lehetetlennek tűnt. Attól a naptól fogva, hogy a farkas utána ment, mikor visszafelé jött a vízzel, ők ketten elválaszthatatlanok voltak. A lány egy pillanatra megállt, majd az erdő irányába nézve elmosolyodott. Látta maga előtt, ahogy a kölyök morogva beleharap a ruhája szegélyébe, és egészen addig el sem engedte, míg be nem értek a házuk kertéje, és nem adott neki valami ennivalót. A kicsi olyan mohón vetette rá magát a tejre, hogy Cheon nevetni kezdett. A nevetése betöltötte az udvart még akkor is, mikor az apja kijött a házból, és cseppet sem örült a farkasnak. Igen. Akkor még tudott nevetni. Úgy érezte, talán még ma is képes rá, de ez a képessége valahol mélyen el van ásva a napi gondok alá. A lány felsóhajtott, majd tekintetét ismét a földnek szegezte, és tovább indult. A fogadó, melyet egy kedves, melegszívű asszony vezetett, nem volt túl messze, de nem volt túl közel sem: pont elég volt a távolsága ahhoz, hogy az ember alaposan átfázzon. Gondolatai ismét magukkal rántották, aggodalmai a mélybe taszították a lányt, így fel sem tűnt neki, hogy keresztezte valaki útját. Egy fiatal férfi sétált vele szemben, két oldalán másik két férfi, kiknek kezében kard, szemében gyanú volt. Az idegen sem látta a sírdogáló lányt: ő is a földet nézte, és gondolkodott. Tekintete aggodalmat sugározott, pontosan úgy, ahogy a nagy próbatétel előtt álló emberek szeme szokta. Így esett, hogy ők ketten egymás felé sétáltak, s egy óvatlan pillanatban összeütköztek. Cheon kezéből kiesett az üveg, s míg a férfi megtartotta az egyensúlyát, a lány megbillent, és elesett. Az ifjúról lerítt, hogy jólnevelt: azonnal megfordult, hogy segítsen felállni a másiknak. Odasiatett mellé, lehajolt, és megfogta a karját. Az egyik férfi, aki mögötte sétált, a kardjára tette a kezét, és szemöldökei összeugrottak. - F... - kezdte volna, de az ura azonnal csöndre intette, így nem szólt egy szót sem. Eközben a lány fél karjával feltolta magát, és lerázta magáról a segíteni próbáló kezet. Megragadta a borosüveget, s talpra ugrott. Aztán szemrehányóan a férfire nézett. Mikor a tekintetük találkozott, Cheon szemei összeszűkültek, és szabad kezével leporolta a ruháját. - Hé! - mondta remegő hangon - Figyeljen már oda! Azt hiszi attól, hogy nemes, magának mindent szabad? A férfi nem szólt egy szót sem, csak nézte. Nézte a lányt, és hirtelen különös érzése támadt. Valami megragadta benne... valami, ami ott volt a saját szívében, de már régen nem találkozott vele. - Bocsáss meg... - rebegte végül - Nem láttalak. - Chh... Persze hogy nem látott, mert túl magasan hordja az orrát. Az egyik katona előre lépett, és a lányra mutatott. * | |
| Póniló15 (15108) 12.09.24 13:25:06 | ||
|
*- Vigyázz a szádra! Azt sem tudod, kivel beszélsz... - De az ura ismét csendre intette őt, majd Cheonra nézett. A lány látta, hogy értelem sugárzik a szeméből, mikor ránézett. Nagy, mélyen ülő barna szemei voltak, de különös módon semmit sem lehetett leolvasni az arcáról. A férfi egyszer csak elmosolyodott.
- Mondd csak... Ki tudlak engesztelni valamivel? - Ki. - bólintott a lány, s jobban is szemügyre vette a férfit. Kalapot viselt és finom szövésű, lila selyemruhát - ponto olyat, amilyet a leggazdagabbak szoktak. - És mivel? - Kérdezte őt, miközben arcára még nagyobb, érdeklődő mosoly húzódott. - Azzal, hogy békénhagy! - Mondta a lány, majd megfordult, és egyszerűen tovább indult. Fortyogott a dühtől, és minden egyes lépésével próbálta ezt kifejezni. Felháborítónak tartotta, hogy egy beképzelt nemes föllöki, majd bolondot akar belőle csinálni azzal, hogy megkérdezi: kiengesztelheti-e valamivel. - Milyen szánalmas... - Suttogta a lány, s olyan erősen szorította a borosüveget, hogy elfehéredtek az ujjai. Eközben a férfi arcáról lehervadt a mosoly, és némán bámult a lány után. A mögötte álló férfi szintén fel volt háborodva. - Felség! - rimánkodta - Hogy hagyhatja ezt?! Az a lány úgy bánt magával, mint egy kutyával! Az ifjú még hosszasan figyelte Cheont, de nem mondott semmit. Gondolkodott. Biztos volt benne, hogy látta már őt valahol. De akárhogy próbálta felidézni az emlékeit, sehogy sem ugrott be neki, hogy ki ő, és hogy hol látta. Majd hirtelen döntésre jutott. Oldalra fordult, és az imént fortyogó őrre nézett. - Deasoo, kövesd őt! Vigyázz, hogy senki se vegyen észre, és deríts ki róla mindent, értetted? - Na de Felség... - A férfin látszott, hogy nagyon nehezére esik a dolog, és meg is próbált kitérni előle. - Indulj! - Adta ki az utasítást ura, ami ellen nem volt mit tenni. Deasoo kelletlenül fejet hajtott, majd a lány után futott. INTRO VIDEO | |
| zsofíí99 (47291) 12.09.24 17:46:57 | ||
|
Póniló15: nagyon jó nagyon tetszik! de vannak benne helyesírási hibák pl. “ponto olyat,“,“- Azzal, hogy békén hagy! “ | |
| zsofíí99 (47291) 12.09.24 17:47:39 | ||
|
jah bocs *békénhagy! :) | |
| Melissa (6505) 12.09.24 20:35:58 | ||
|
Hali :D Csak szólni jöttem, hogy hamarosan feltámadok :D Már nekiálltam a 14. fejezetnek a GD fanfic-ből :) Egyébként bocsi a kimaradásokért, de se ihletem, se időm nem volt ><
Mrs. Cool | |
| thestral27 (21282) 12.09.24 22:06:04 | ||
|
Na, hát nem sok, de akkor is beakarom rakni.XD
Másnap este Luke ajtaja előtt álltam Sheryl-lel az oldalamon. Unottan vártam, hogy végre kinyissa az ajtót. Szégyenkezve lehajtottam a fejem. Ha nincs Sheryl, nem kell zakót felvennem… - Te jó ég! – mondtam, amikor még otthon megláttam Sheryl-t. – Mi a frász ez rajtad?! Nem bálba megyünk, csak Luke-hoz! – végignéztem a piros, testhez simuló ruháján, és az ehhez tartozó, legalább 10cm –es magas sarkún. - De vacsorázni, ha jól tudom. Inkább neked kéne átöltöznöd… - húzta el vörösre kikent ajkait. - Dehogy is! Ezer éve ismerem Luke-ot! Nem fogod kiöltözni… - De ki fogsz, ha azt mondom! – mordult rám, és besietett a szobámba. - Mit képzelsz magadról?! – mentem utána. – Szállj le rólam! Törődj a magad dolgával! - Maradj csendbe – szólt, és kiemelt a szekrényemből egy piros zakót. – Ebbe fogsz jönni! – mondta, és ellentmondást nem tűrően rám adta. – Sokkal jobb – vigyorodott el. – A hajad… - elhúzta a száját, és elrohant egy fésűért. Pár perc múlva már a hajam birizgálta. - Hagyjál már! Jó az úgy, ahogy van! – ugrottam odébb, és felborzoltam a hajam. – Elég, hogy úgy kell mennem Luke-hoz mint egy bohóc! – morogtam, és az ajtóhoz csoszogtam. – Vonszold ide magad, vagy itthon maradsz! Az indulás nem volt valami zökkenőmentes, maradjunk ennyiben. Luke hamarosan ajtót nyitott, és átléptem a küszöböt Sheryl-lel. - Helló! – üdvözölt drága jó barátom. – Ú, kit hoztál magaddal? - A hisztis lakótársam – forgattam a szemem, mire megcsapott a táskájával. - Sheryl Joyce vagyok – biccentett. – Te meg biztosan Luke. - Bombázó a csaj! – súgta a fülembe nagy vigyorral a képén Luke. – Ha nem foglalod le, ráhajtok! - Tied, lehet – nevettem el magam. – Sok sikert hozzá! – veregettem meg a hátát. Beterelt minket a konyhába, ahol a nagybácsija állt, és tette le az ételt. - Sziasztok! – mosolygott ránk. – Remélem ízleni fog a vacsora! – leült mindenki egy-egy székre. Amint helyet foglaltam, Sheryl mellém telepedett. - Vöröske! Még be se mutatkoztál! – szólalt meg Luke, az étel elfogyta után. - Minek? – kacagott fel Sheryl nyersen. – Úgyse hiszem, hogy sokan fogunk találkozni – vonta meg a vállát. - Ó, ebben ne légy olyan biztos! - Miért? Nem akarlak elszomorítani, de észrevettem, hogy egész vacsora alatt bámultál. Viszont bocs, de nem vagy az esetem. - He? – vágott értetlen fejet Luke. - Neked mondtam, és tökéletesen hallottad! Ne lepődj meg. Főleg azért ne, mert foglalt vagyok. - Ezt nekem miért nem mondtad haver? – hajolt hozzám barátom. - Én se tudtam – néztem értetlenül Sheryl-re. – Akkor..? Fú, te csaj… kifürkészhetetlen vagy! - Szerintem nem mondtam azzal újat, hogy foglalt vagyok. Nem arról papoltam neked tegnap órákat? Mondtam, hogy érted élek – felálltam az asztaltól, majd szó nélkül megkerestem a mosdót, és belöktem a vállammal az ajtaját. Megmarkoltam a mosdókagyló szélét, és fölé hajoltam. Belenéztem a tükörbe, majd megnyitottam a csapot. Hideg vizet folyattam, amivel leöblítettem az arcom. Ledobtam a földre a zakómat, és megtöröltem magam. Hamarosan kopogás hallatszott. - Jól vagy, David? – a legjobb személy. - Menj el! Nem vagyok rád kíváncsi! – leültem a hideg csempére, és hátam a falnak támasztottam. - Gyere, Luke keresztapja halálra aggódja magát, hogy a kajától lettél rosszul! – hallottam, ahogy idegesen dobog a lábával. - Mond meg neki, hogy minden oké, finom volt a vacsi – térdeimre könyököltem, és támasztottam a fejem. - David! Ne szórakozz már! Gyere ki! – türelmetlenül az ajtóra csapott. - Nem! Mondtam, hogy hagyjál békén! – a kilincs lenyomódott, majd Sheryl bejött. Becsukta maga után az ajtót, s leült mellém a földre. Ruhája felcsúszott a combja közepéig. – Nem fogtad fel, amit mondtam? - Szerintem te nem fogod fel, amit én mondtam – kezét végigfuttatta a vállam. - Tökéletesen megértettem. De mi lenne akkor, ha én most azt mondanám neked, hogy van barátnőm, hm? – egyik lábam kinyújtottam és sóhajtottam. - Azt hiszem… depressziós lennék. Bőgnék éjjel-nappal. Gyászolnálak, és önző módon alig várnám, hogy szakítsatok – megvonta vállát. - De miért nem mondasz le rólam?! – csattantam fel. – Miért én kellek neked? Miért, miért, miért?! - Mert akkor este örökre az emlékezetembe vésted magad. És van itt egyéb, de arról nem most fogok neked papolni, sőt… Nem is holnap, de holnap után se. - Nesze, megint miért? Mi olyan nagydolog, amiről nem beszélhetsz most? | |
| thestral27 (21282) 12.09.24 22:06:20 | ||
|
- Olyan nagydolog drága David, amit még nem fogok elmondani te szerencsétlen! Nem fogod fel? Anti-szociális vadbarom vagy? – megfogta a fejem, és maga felé fordította. – Ne mássz bele mindenbe ilyen hirtelen.
- De meg akarom tudni, hogy mi az, amit elfelejtettem, és mi az, amiről soha senki nem beszélt nekem! - Idővel! Ezt már annyiszor mondtam neked! – szóra nyitottam volna a számat, de Sheryl ajkai rátapadtak enyéimre. Egy pillanatig tágra nyíltak szemeim, majd lehunytam őket. - Srácok, gyertek… - nyitott be Luke, de amint meglátott minket, kuncogni kezdett. – Én itt se voltam! – suttogta, és visszacsukta az ajtót. Eltoltam magamtól Sheryl-t, feleszmélve, hogy mit is csinálok éppen. - Rámenős vagy. Utálom az ilyen csajokat – álltam fel, és visszavettem a zakóm. - Te is az voltál, aznap éjjel – sóhajtott Sheryl, majd követte a példám, és kijött velem az ebédlőbe. Véleményeket, kritikákat elfogadok.:“D | |
| Monty77 (50626) 12.09.24 22:11:45 | ||
|
jajj ez tök izgiii *-* wow :3 | |
| thestral27 (21282) 12.09.24 22:14:14 | ||
|
Monty: Köszi.:D Bár szerintem ezt most elkapkodtam. | |
| Félholdfarm1 (39419) 12.09.24 22:15:15 | ||
|
Thestri: I-m-á-d-o-m *-----* Sheryl olyan..olyan...kedves és bunko is egyszerre +cuki is xD Dave meg...Dave meg Dave xD folytasd hamar :3;) | |
| thestral27 (21282) 12.09.24 22:18:42 | ||
|
Félhold: Aj, pedig Sheryl-t unszimpi karakterré akarom tenni.XD *de megsúgom, hogy nekem is egyik kedvencem.XD* De köszönöm.:3 És igyekszem-igyekszem, csak annnnnyi a tanulni valóm.. na meg, tök jó, fizika első jegyem idén 1-es..-.- annyira rosszul magyaráz a tanár, és egyszerűen nem értem az anyagot.:/ Na mindegy..-.- | |
| Monty77 (50626) 12.09.24 22:26:22 | ||
|
xD haha nekem 1. két jegyem az 1.es meg egy 5ös :3 am igyekezz bunkosztani Sherylt, mert tenyleg tul szimpi xDD | |
| Monty77 (50626) 12.09.24 22:26:41 | ||
|
xD haha nekem 1. két jegyem az 1.es meg egy 5ös :3 am igyekezz bunkositani Sherylt, mert tenyleg tul szimpi xDD | |
(aktuális oldal: [ 460 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [457] [458] [459] [460] [461] [462] [463] [464] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
