 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Póniló15 (15108) 12.09.25 21:20:48 | ||
|
Angol: Tőlem aztán jöhet, csak ne legyen benne Juliet. xD | |
| -Bestia- (36324) 12.09.26 11:13:25 | ||
|
Nem, nem lesz Juliet :D x)
Maradok az eredeti szereplőknél, meg talán behozzok egyet kettőt :D | |
| thestral27 (21282) 12.09.26 18:34:57 | ||
|
Sziasztok!
Muszáj kicsit mesélnem.xD Viszont kicsit költőire fogom, hogy ne legyen off.:“) Szóval: Éreztétek már valaha azt, hogy valaki megígér nektek valamit, és nem tartja be? Már sokadszorra érzem ezt, de ezennel jobban fáj. Megígérte nekem legjobb barátom, hogy délután felsétál hozzám, és este hétig maradhat. Boldogan fogadom ezt a hírt, és egyből rábólintok: -Persze, miért ne jöhetnél? - mondtam mosolyogva, és már akkor vártam, hogy nálunk hasaljunk az ágyon, popcorn-t vagy egyéb nassolni valót ropogtatva, és nézünk valami filmet vagy sorozatot. Délután buszmegállóban beülünk a kocsiba... hazaindulunk. Amikor kirakjuk őt a házánál, még utána kiáltok a kocsiból:- Akkor várlak! Csöngessél, ha ott vagy, és nyitom az ajtót! - erre ő biccent egyet, és széles mosollyal az arcán integet. Hazaérek én is, ledobom a földre a táskám. Kiszedem, majd megmelegítem az ebédem. Amíg a mikró melegít, addig bekapcsolom a tévém, és elkezdem nézni a bolond műsort, ami éppen megy. A mikró pittyeg párat, jelezve: kész az ebéd! Kiveszem, és fél óra alatt megeszem. Jól lakottan megnézek még egy műsort, és tanulás helyett előveszem a könyvem. Fellapozom, és megkeresem az oldalt, ahol tartok. Amikor elolvasok egy rövid fejezetet, mindig az időre nézek... telnek az órák, de legjobb barátom még sehol. Eközben anyukám hazaér, lejjebb halkítom a zenét, hogy ne zavarja. Alig tíz percet van itthon, és megy tovább a dolgára. Pár perc múlva, miután ő kimegy, megszólal a csengő ismerős hangja. Boldogan ugrok fel az ágyamról, és felkapom a lakáskulcsom. Rohanok a bejárathoz, és várom, hogy megpillantsam a szőkeséget az ajtóban... de csak anyám csöngetett, mert bent felejtett valamit. Csalódottságom nehezen rejtem el szemei elől, de segítek kicipelni neki, amint bent hagyott. Visszazárom az ajtót, az általam dekorált kulcsommal, és a szobámba kullogok. Csalódottan, és leverten huppanok az ágyamra, majd ismét fellapozom a könyvem. Amikor már a századik oldalt olvasom el, az időre nézek fél szemmel: 17:36 Sóhajtok, és fájdalmasan hasít belém a tudat: legjobb barátom ismét cserben hagy, és nem jön. Átszámolom fejben pontosan az időt, hogy mennyit lehetne itt... és ekkor még nagyobb fájdalmas gondolat cikázik át a fejemben: Nem jön. Ma már nem. És holnap se. Lemondott rólam? Mást választott helyettem? Mást, akinek elmondja a titkait? Miért ültetett fel engem? Az egész nyarat vele töltöttem! Még nyaralni is jött velem! Táborban is együtt voltunk! Akkor miért? Mi változott meg a nyár utolsó egy hetében? Kérdések százai cikáznak fejemben. Fáj. Görcsbe rándul a gyomrom, hogyha csak arra gondolok, hogy esetleg véget akar vetni a barátságunknak. Miatta mondtam délelőtt le arról, hogy elmenjek, és vegyek magamnak új ruhát, és dolgozzak! Megígérte! Ő kérdezte! Ő mondta! Ő hozta fel az ötletet! Akkor miért? Hmm.. egész szépen fogalmaztam meg, azt hiszem.XD Na mindegy.:“) Egyébként: írni nem tudom, hogy mikor fogok, mert mint írtam: lefoglal az olvasás. Legalább másfelé tereli a gondolataimat ._.“ | |
| Kyra76 (59204) 12.09.26 19:03:48 | ||
|
AngolTelivérek: Engem érdekelnie :) Amúgy Juliet az az a csak akit a filmben Kiera Knightley alakít, vagy rosszra gondolok? Bocs ha hülyeséget kérdeztem ...XD | |
| Pumpedli (26099) 12.09.26 19:09:22 | ||
|
Mrs. Styles: nagyon szép lett! És hidd el, erről én is tudnék írni, úgyhogy nagyon könnyen átéreztem a sztorit. Remélem, hogy csak valami közbejött a barátnődnek...:/:) | |
| Póniló15 (15108) 12.09.26 19:10:24 | ||
|
thestral: nekem tetszik, értelmes kis fogalmazás ^^
Kyra: Juliet az én POTC ficemben volt a főszereplő lány :) | |
| -Bestia- (36324) 12.09.26 19:12:26 | ||
|
Kyra: Neki Elizabeth Swann a neve :) Juliet Póniló történetében szerepelt :) | |
| -Bestia- (36324) 12.09.26 19:12:56 | ||
|
Bocs, később küldtem el x) | |
| -Mogyi- (66172) 12.09.26 19:18:35 | ||
|
folytatáás. :3 (bocsi, csak kórházban voltam.>.>“)
2. fejezet Kedves Naplóm! Tegnap azt reméltem, hogy izgisebb napom lesz…na, ez így is lett. Igaz, én ezt nem teljesen így gondoltam…csak részben. De mindent csak szép sorjában. Az (egyik) kedvenc, „Stressful” krémszínű pólómat vettem fel reggel, a kék farmerommal. Amikor elkészülődtem a reggeli teendőimmel, érdekes módon még fél órám maradt indulásig. Előkaptam a laptopomat, hátha fent találok egy értelmes lényt facebookon. Egyébként reggel elvileg nem szabad gépeznem (milyen hülyeség ez?) de gondoltam egyszer-kétszer kivételt tehetek. A facebook kongott az ürességtől, de egy chatpartner egyből kiszúrta a szemem. Igen, Danny volt az. Liftezni kezdett a hasam, mert szinte soha nincs fent, vagyis én nem szoktam látni…ezek szerint korán reggel, meg késő este szokott online lenni (és általában csak délután 1-2, vagy maximum 3 órát). De nem írt rám. Néztem az órát, negyed órája volt fent és…semmi sem történt. Aztán tétlen lett, így gondoltam most már nem is fog, én meg nem mertem ráírni…egyszerűen nem tudom, miért. Hm, ez van… Aztán fél nyolckor már muszáj volt indulnom. Kikapcsoltam a gépet, a jókedvnek még a nyomát sem lehetett látni az arcomon. De miért? Hmm…? Annyi történt, hogy egy idióta nem írt nekem chaten. De én sem írtam neki! Miért vagyok ilyen bolond? Biztosan a „kamaszkor” miatt, ahogy a nagyim mondaná…ebből is már annyira elegem van. Héj, mostanában mindenből elegem van! Első órám biosz volt, a már említett „kedvenc” tanárommal, Mrs. Ludwigh-el. Természetesen feleltem (2. nap!!), na de miből lehet felelni az első biosz órán? A múlt évi anyagból! Hurrá! Repestem a boldogságtól, amúgy sem voltam jó passzban, de ezzel végleg betelt a pohár. Természetesen 3ast kaptam. Első nap, első jegy…3-as! Amúgy sem voltam jó passzban, de most tényleg nagyon ideges lettem, egész nap nem szóltam egy tanárhoz egy szót sem, igaz ők nem tehettek semmiről, de rossz napon volt velem órájuk, na. Barbie csak szidta és szidta a tanárt, mindennek elhordta, én meg csak ültem, mint egy tök. Egyszerűen nem érdekelt. ha ennek a nőnek az a vágya, hogy egész évben engem szívasson, nem tudok mit csinálni. Már amúgy is kezdem megszokni… Második óra. Matek. Egy normális tanár! Huh, Mrs. Stripes-szal mindig felüdülés egy-egy óra. Rohadt jó matek tanár, még én is megértem a matekot vele, ami azért nem csoda. Igaz, ma még nem tanultunk…lehet, hogy ezért tetszett annyira. (Ja és ő az osztályfőnököm is.) Mindegy, inkább nem részletezem az óráimat, nem történt semmi érdekes…egészen a negyedik óra utáni szünetig. Barbieval a büféhez vettük az irányt, mert éhesek voltunk. Mindketten 40 kilók vagyunk 8.-os létünkre, mégis egész nap zabálunk. Danny asszem hárommal előttünk állt. Ő nem vett észre minket (vagy legalábbis szerintem), csak amikor már kiállt a sorból és Max-szel, a legjobb haverjával visszaindultak a termük felé. Már tartottam a kezem egy pacsira, amikor…amikor MEGCSÓKOLT! Az adrenalinhullám villámként söpört végig az egész testemen. Egyszerűen alig bírtam felfogni ép ésszel. Hirtelen mindent elfelejtettem, azt is, hogy egy sorban állok, és hogy mennyire sokan vannak körülöttünk…egyszerűen nem maradt semmi, csak Ő, és én. Aztán Barbie rángatni kezdett, ennek segítségével pedig észrevettem, hogy eléggé mérges pillantásokat vetnek rám a mögöttem állók, így hát gyorsan egy utolsó dübbent mosolyt vetettem Dannyre, majd rendeltem a büfében egy melegszednvicset a büfében. Barbie egész végig ördögien vigyorgott rám, majd feflexszerűen a mi kis rejtekhelyünkre mentünk, a tornaterem melletti kis ficakba, ahol nem nagyon szoktak járkálni az emberek, így „nyugodtan beszélhettünk őrülten”. -Mi? Mi van? Ez mi volt? Te és… -Csssst!- szóltam rá barátnőmre, mert eléggé hangosan kezdett beszélni. -Bocsi. Szóval, magyarázatot követeleeeeek!- mondta amolyan bajtársias vigyorral az arcán. Elmosolyodtam. –Elhiszed, ha azt mondom, hogy nem tudom? Igen, mondjuk, hogy jóban vagyunk (tudod, pacsi-barátság, meg ilyesmik) de semmi sem utalt…erre. -Mi? Pacsi-barátság?- nézett rám úgy, mint egy idiótára. -Tudod, hogy mindig pacsival köszönünk egymásnak. -Ja, oké. Nem is tudtam, hogy „pacsi-barátság”-nak nevezitek…-majd elkezdett kuncogni. Erre oldalba löktem. -Hé!-kinyújtottam rá a nyelvem. –Jól van na. Esetleg neked komolyabb kapcsolatod van Pacsi-barátságnál? -Haha. Nem.- ezzel nagyot sóhajtott. –Bár az lenne. Majd minden szomorúság eltűnt az arcáról, felpattant mellettem és engem is felrántott, akkora erővel, hogy azt hittem, kiszakad a karom a helyéről. -De neked van!- kiabálta vidáman. Együtt ugráltunk, mint két normálatlan, nevetve. Aztán megszólalt a csengő. De nem a szokásos módon. *folyt. köv.* | |
| -Mogyi- (66172) 12.09.26 19:19:59 | ||
|
Hanem kétszer hangosabban és ötször élesebben, mint ahogy az általában lenni szokott. A tűzriadó! Még nem csöngettek be, úgyhogy ez nem lehetett megrendezett, próbagyakorlat. Mindkettőnknek földbegyökerezett a lába. Szinte mozdulni sem tudtunk, mire végül azon kaptuk magunkat, hogy elfelejtettünk levegőt venni. És ekkor, csak kábé 10 másodperc után kapcsoltunk, hogy a kémialabor ég, ami tőlünk kábé négy méterre volt. A tűz nagyon gyorsan terjedt (benzin!?), már a kémialabor ajtajánál járt, amikor egy erős rántást éreztem a derekam körül. Egyből megéreztem Danny friss illatát, aki igyekezett minél arrébb rángatni, az udvar felé. Én pedig Barbie-ba csimpazkodtam, nem akartam elveszteni szem elöl.
Olyan gyorsan történt minden, hogy beszélni is elfelejtettem. Aztán hirtelen észbe kaptam. -Tudod, hogy mi történt?- kérdeztem Dannyt, megpróbálva túlüvölteni a csengőt, ami azóta is folytatta szagatott rikácsolását. -Szerintem pont, hogy ti többet tudtok, nem? -A-a. Csak annyit láttunk, hogy a kémialabor ég. Semmi mást. -Jaja- helyeselt Barbie. -Oké, most ez mindegy, csak gyertek. Mi? Mindegy, hogy miért ég a sulink? Nem érdekes, neki mindent elhiszek… Addigra az iskola háromnegyede kint volt az udvaron, szóval még velünk együtt is jöttek ki egy páran. A tanárokon látszott, hogy nagyon kivannak, de az igazgatót nem láttuk sehol. Mindenkinek a saját osztályához kellett állnia, úgyhogy elszakadtunk Dannytől, és beálltunk az osztálytársaink közé. Pár perc múlva odajött az ofőnk, aki (szerintem) azért nem volt ott, mert igazgatóhelyettes is, és gondolom valahol máshol (is) kellett lennie. Amikor odaért hozzánk, kettes sorokba rendezett minket, elénk állt (ahogy minden tanár) és úgy vártunk, gondolom az igazgatóra. Kb. 5 perc múlva kint volt a tűzoltó, de addigra már egy csomó minden leégett, nagyon sok mindent kell újra megvenni. Hazaengedtek minket az utsó két óráról. Eléggé gyászos hangulat borult a sulira, pedig senkinek sem lett baja, de ez mégis annyira lehangoló. Végülis, ha úgy vesszük, a suli a második otthonunk, akármennyire is utáljuk. Barbie nem a nagymamájához ment, hanem haza, szóval ellenkező irányba mentünk. Egy öleléssel elköszöntem tőle. Elindultam a hazafelé vezető úton. Beforultam az első kanyarnál és megláttam maam előtt Dannyt. Na jó, ha ma megtörtént az, ami megtörtént, és ilyen nagyon jól tűrtem, mostmár megkérdezem tőle, hogy mi volt az a délelőtti csók, gondoltam. Utána kiabáltam. Egyből meghallotta és hátranézett. Majd lassított én pedig szaporázni kezdtem lépteimet, hogy ne kelljen olyan sokat várnia. Amikor odaértem hozzá, csak annyit mondott, hogy „Helló!”. Aztán 4 másodperc kínos csend. Végül én szólaltam meg. -Khm, Danny. Azt szeretném kérdezni, hogy…mi…mi volt az a büfénél, délelőtt? Kérlek, ne csinálj úgy, mintha semmi… Belém fojtotta a szót. Egyszerre mintha megsemmisültem volna…de ez volt a legédesebb megsemmisülés, amit valaha éreztem. Hirtelen újra megcsókolt. Vadító volt. Én pedig csak hagytam, hogy sodorjon magával az ár. -Erre gondolsz?- kérdezte félmosolyra húzva a száját. - Nos…most már tudod? -Igen, azt hiszem- mondtam félig kábán. NEM hiszem el! -Hát akkor, hazakísérhetlek?- nevetett. Imádom a nevetését. -Öm…hát, ha nem sietsz…- amint ezt kimondtam, újabb puszit kaptam, de ezúttal a homlokomra - igen, könnyű, amikor fél fejjel magasabb nálam. Igen, nem vártam azt, hogy kiöntse nekem a szívét arról, hogy mennyire szeret stb…mert ismerem és tudom, hogy nem ilyen. Elmondta szavak nélkül, amit érez. És én értem. Amíg hazakísért, dumáltunk, aztán elköszöntünk egymástól. És most délután 2 órakor itt ülök és repesek a boldogságtól. Mindenképpen el kell mondanom mindent Barbienak! ***fejezet vége*** Milyen lett? 
Próbáltam történést belevinni és hát...így sikeredett. x) Komikat és kritikákat kérnék naggggyon szépen.  | |
| thestral27 (21282) 12.09.26 19:21:53 | ||
|
Mrs.Armstrong: Köszönöm. Én már nem t‘om. Három hét alatt, vagy 10x kértem, és beszéltem meg vele hogy jöjjön át, egyszer se jött.. szerintem nem tudom..:/ Áh, akkora culero* tud lenni.. Hahj, istenem.>< Egyszer megütöm, a pendejo* fejét.XD
( Hátömm.xD Akit érdekel a jelentése, a szavak spanyolok.XD Remélem nem szabályszegő dolog, spanyolul icipicit káromkodni.XD) Póniló: Köszönöm.:) | |
| thestral27 (21282) 12.09.26 19:30:42 | ||
|
-Mogyi- :Ne haragudj, de nekem nem tetszett. Mármint.. tetszett, de..Érted,nem? Szerintem elkapkodtad, vagy énnem is tudom... nem tetszett, ahogy a büfében kertelés nélkül, csak úgy megcsókolta Danny Jacky-t.  De várom a folytatást..:) | |
| Póniló15 (15108) 12.09.26 19:32:42 | ||
|
Mogyi: jó lett, bár kicsit fura. Túl gyorsan jött ez a dolog... meg hogy leégett a suli. Ugye ez nem valós tényen alapuló dolog? xD | |
| -Mogyi- (66172) 12.09.26 19:37:46 | ||
|
Igen, lehetséges, hogy elkapkodtam...gyorsan szerettem volna feltenni, mert alapból tegnap akartam, de semmit sem tudtam írni mert ugye nekem inkább kórháztúrára kell mennem.>< És egyébként...áh, majd visszatérek a fura dologra, ha itt lesz az ideje. :)
És nem, ez nem valós tényen alapuló dolog.xDD És köszi a komikat...majd nem sietek :D. | |
| Monty77 (50626) 12.09.26 19:53:43 | ||
|
Mogyi: Igazuk van de varom a folytatast :)
Thestral: Ismeros... Sajnos... :( -.- | |
(aktuális oldal: [ 462 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [459] [460] [461] [462] [463] [464] [465] [466] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
