 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 12.11.14 22:47:46 | ||
|
Dia: Örülök, hogy tetszett...:“333<3 | |
| pony56club (16581) 12.11.15 07:21:14 | ||
|
thestral:nagyon jó lett,már nagyon várom a folytatást:DD
A videókhoz meg:nagyon jó lett ind a kettő*-* Melissa:nagyon jó lett,folytasd hamar:D Fanday:kezd el,engem érdekelne!^^ Dragonka:érdekesnek hangzik,kezdj neki:) Fjord:szép kép^^ hawai:már alig vártam a folytatást:D nagyon jó lett,és folytasd hamar^^ Wolfoxy: már hiányoltam a történetedet,de mint mindig ez is jól sikerült,folytasd:) Na így hirtelen ennyi komira volt időm,akit nem írtam,annak elnézést,de mennem kell sulibaX“D Majd ha hazajövök lehet,h folytatom a kommentelést^^ Ui.:nem tudom,érdekel-e még a fanficcem folytatása....(az animés,amit régebben beraktam ide,és nagyon hosszú volt...^^“) na,ma lehet hogy végre meghozom a második fejezetet...:“D | |
| Wolfoxy (21122) 12.11.15 10:41:07 | ||
|
Kösz pony! Ezt úgy veszem, hogy van egy rajongóm XDD Am tudom, hogy időrendileg nem egészen illik November közepére, de délután jön egy Karácsonyi Extra Fejezet! Már ha meg tudom írni még ma... | |
| Fanday99 (50302) 12.11.15 16:52:19 | ||
|
köszönöm a kommenteket mindenkinek:) Már nagyjából megvan az első fejezet, még egy kicsit írok hozzá és berakom. feltéve ha valakit még érdekel... | |
| thestral27 (21282) 12.11.15 17:37:13 | ||
|
pony: köszi.^^ Engem érdekel am a folytatása a fanfic-ednek.*-*
Na, hát sikeresen, két pulcsival gazdagabban, és pár ezer forinttal szegényebben hazatértem.XDDD Ha elintéztem minden pitiáner idióta dolgomat - meg letöltöttem magamnak egy nagyon jó videószerkesztőt.*-* -, akkor nekikezdek írni.^^ Remélhetőleg betudom rakni mihamarabb.:) | |
| Fanday99 (50302) 12.11.16 13:28:32 | ||
|
Dirty Stars
1. fejezet *Mick* Becsengettek a hetedik, és egyben utolsó órára. Már épp ideje volt, hisz az egész osztálynak, így nekem is elmondhatatlanul elegem volt ebből az egészből. Csupán arra vágytam hogy végre léphessek az énekterembe kóruspróbára.Igen, tudom, hogy gáz az éneklés egy tizenhét éves srác esetében, de ez van, ezt kell szeretni. Lassan felállok és végignézek görnyedt testtartású, karikás szemű, totál lefáradt osztálytársaimon.Összesen tizennyolcan vagyunk, és pillanatnyilag mindenki áll, kivéve két haveromat, Aaront és Rafot, akik a teljesen lenyitott ablakokon ülnek. Az osztálytermünk egy óvodára néz, az ovi és a suli között egy szűk átjáró van, ahol mindig végigkoslat pár járókelő. -Csúszok haza édes! Mi a kaja, bébibogyó?-kiabálnak barátaim totál kihajolva, örülhetünk, hogy nem esnek ki. -Mi van skacok, udvaroltok?-vigyorgok rájuk a középső padsorból. -Persze Mick, csakis!-fordul felém Raf vigyorogva, zöld szemeivel cinkosan rám kacsint, aztán hanyatt dől és egy fának támaszkodik. Válaszolni akarok, de aztán meglátom a folyosón felénk közeledő Miss Bakost, másnéven Nikoletta Bakost, az osztályfőnökünket. -Srácok, Piroska veszély!-mondom fojtott hangon, direkt az általunk kapott becenevén hívva a tanárt. -Úristen-nyögnek fel egyszerre röhögve, és “pánikszerűen“ visszaugranak a terembe, pár másodperc elteltével pedig már az ablakfelőli padsor harmadik padja mellett állnak vigyázzban mint a kisangyalok, kezük szorosan a testük mellett, bokájuk összeütve, képükön gyanús vigyorral. Feltartott hüvelykujjammal fejezem ki elégedettségemet, majd a tanári asztalhoz fordulok épp időben ahhoz, hogy láthassam, ahogy a tanárom nesztelen léptekkel az asztalához surran. Az ofő harmincas éveinek közepén járó, vékony, hosszú szőkésbarna hajú, kék szemű, szép arcú nő. Testhez álló bordó csőnadrágot visel zöld blúzzal és zöld csizmával.Megáll vigyázzban, és várja, hogy elcsendesedjünk. Már legalább öt perce állunk néma csöndben, és én nem értem milrt nem ülünk le végre -Mick!-hallok fojtott, dühös hangokat a hátam mögül-Jelentsél már, Istenke megáldjon! -Ja, hogy nekem kell jelentenem?-kérdezek vissza vigyorogva, lazán, belül pedig magamat szidom amiért ekkora hülye vagyok. A fejembe szökik a vér ahogy az osztályfőnököm elé sunnyogok. Ő nyugodtan felém fordul -Nem ébredt még fel eléggé, Lloyd? Ha megfeleltetem biztos sikerül-mondja és mézesmázosan rám mosolyog. Atyaúristen! Egy okkal több, hogy fejbúbtól lábujjhegyig rákvörössé váljak.Megközelítőleg úgy nézhetek ki, mint Raf égővörös haja. Talán rosszabb. -Kérem szépen a jelentést -Tanárnőnek jelentem, hogy az osztály létszáma tizennyolc, nem hiányzik senki, az osztály készen áll a történelemórára.-mondom és amikor leülnek az osztálytársaim, gyors oldalsasszéval megpróbálok a helyemre kerülni. -MIck Lloyd.-hallok egy fagyos hangot a hátam mögül és gúnyos, rosszalló ciccegést.-Maga nem ül le Megfordulok. A bagoly ugyanott áll. -Igen, tanárnő?-kérdezem nyugisan és lazán a falnak támaszkodok. -Szeretném, ha elmondanád, hogy mit tudsz az ókori Rómáról. Mi?! Totál megütközve bámulok a tanárra. Teljesen paff vagyok, még csak azt sem tudom, micsoda vagy kicsoda az a Róma.Nem, nem túlzok, komolyan fogalmam sincs. -Miről?-kérdezek vissza laza vigyorral. -Az ókori Rómáról, Mick. Nem csak hülye vagy, hanem süket is? Megforgatom fekete szemeimet, aztán lehunyom őket és elgondolkozom. Mit is tudok azokról az ókori trottyokról? Építettek egy... egy... -Az ókori Rómaiak építettek egy Pízai ferdepiramist és egy tengeri fűtéscsövet. Rafból kibukik a röhögés, én pedig legszívesebben a föld alá bújnék szégyenemben, osztálytársaim lükén, irritálóan heherésznek. -Is... Isitenem Mick de hülye vagy!-röhög Raf és visítva leborul a padra. -Egyes, Lloyd. Leülhet, ellenőrzőt kérek Morgok valamit és a helyemre koslatok. A tanári asztalra dobom az ellenőrzőm. Legalábbis oda akarom, de elvétem és telibe találom vele a tanárom arcát. Véletlenül épp egy festékpatront rejtettem az ellenőrzőmbe, ami szétrobbant és beterítette narancssárga festékkel a bagoly arcát. Az osztálytársaim röhögnek, Piroska néni elvörösödik a festék alatt majd lassan letörölgeti az arcáról a trutymót.B*sszus! Tutifix, hogy kapok egy intőt is a karó mellé. Bakos beírja az ellenőrzőmbe a jegyet. Nem ír semmi mást. Huh. Megkönnyebbülten felsóhajtok és figyelem, ahog a tanár felénk fordul. -Mélyen tisztelt diákjaim. Én úgy gondolom, hogy ebben az osztályban rengeteg tehetséges hang van. | |
| Fanday99 (50302) 12.11.16 13:35:06 | ||
|
Tehetséges? Nem sok j hangú gyerek van nálunk. Mármint... Hé ezek mi vagyunk! Feszült figyelemmel csüngök minden szaván, várom, hogy folytassa.
-Arra szeretnék kilyukadni, hogy az osztály és az iskola hírnevének igazán jót tenne egy garázsbanda. Van itt valaki, aki elvállalná a dolgot? Ezt nekünk találták ki! Aaronékra nézek, ők vissza rám - Háromra. 1...2...3!-tátogom, majd miután a három elhagyja ajkaimat, a magasba emelem a kezem. Barátaim ugyanezt teszik. Halkan énekelni kezdek egy Green Day számot, Raf és Aaron lassan bekapcsolódik. Egész jól megy, a végén széles vigyor terül szét az arcomon. Az egész osztály tapsol és éljenez, Bakos szélesen ránk mosolyog. -Kérek egy nevet, és tiétek a poszt -Még nem tudjuk tanárnő, de biztosíthatom róla, hogy holnapig kitaláljuk-Mondja Raf, majd hátradől és elégedetten sóhajt egyet. Kicsöngetnek. Gyorsan felpattanok, barátaim mellém sasszéznak -Ha elbukunk irtózatost bukunk...-emelem fel mindkét kezem -De ha sikerrel járunk állati bulit nyomatunk!-fejeztük be kórusban és pacsiztunk. királyság! Olyan örömmel követem haverjaimat az énekterembe, mint még soha. A történelem karóról természetesen megfeledkezek... ennyi lenne. szerintem magamhoz képest egész jó. Komikat kaphatok? | |
| Fanday99 (50302) 12.11.16 13:48:36 | ||
|
és megalkottam az ideiglenes borítót is
 | |
| GoldAngel (58717) 12.11.16 14:31:31 | ||
|
Thestral: most sem csalódtam benned :)már annyira várom a történet folytatását, hogy nagyon ( tudom, ez értelmes lett)
Fanday: érdekes történet, én szívesen olvasom, folytasd :P | |
| SzellemVarázs (56562) 12.11.16 15:05:03 | ||
|
Fanday: nekem tetszik! Még egy kedvenc, Thestral mellé! :D  | |
| Melissa (6505) 12.11.16 16:58:24 | ||
|
Na szóval, megszületett a fejezet :D A borítókép is xD Nem az enyém, én csak a szöveget tettem rá! Greendayauthority.com-ról származik :P
Green Day - Life can be beautiful… 1. fejezet: Piros nyakkendő, szőke sündisznó és szép kék szemek Halk beszédfoszlányokra lettem figyelmes. Kezdtem ébredezni. És valakik vannak a közelemben. Hirtelen egy kéz fogta meg gyengéden a vállamat. Felriadtam. Ijedten húzódtam hátra és átöleltem a lábaimat. Három férfi állt előttem. Riadtan pislogtam rájuk, de láthatóan ők is meglepődtek. Egymásra néztek, aztán visszafordultak felém. Az egyikük leült mellém, mire még hátrébb próbáltam húzódni. Egy kicsit féltem tőle. Fekete, szalmakazalhoz hasonlító, agyonzselézett haja volt. Egy fekete inget viselt piros nyakkendővel, fekete farmerrel és szegecses övvel. Hatalmas, zöld szemei voltak, kicsit ijesztően nézett ki. - Szia –köszönt rám kedvesen. –Hát te? Nem válaszoltam. Nem mertem. Csak néztem őt hatalmas szemekkel. - A nevem Billie. Érted, amit mondok? Bólogattam. Nehogy azt higgye, külföldi vagyok. - Hogy kerültél ide? Mi a neved? Még mindig nem szóltam semmit. Kicsit se bíztam bennük. A pasi visszafordult a másik kettő felé. - Ne nézz rám –ingatta a fejét az egyikük. Barna punk haja volt és hihetetlenül szép kék szemei. –Én nem értek a gyerekekhez. - Hány éves vagy? –fordult felém a harmadik. Neki is kék szeme volt, szőke hajjal. Övé volt az egyetlen természetesnek tűnő hajszín közülük. Mondjuk úgy állt, mintha most csapta volna meg az áram. Semmivel se ért el többet vele, mint az első fickó. - Ne félj, nem fogunk bántani. Nem vagyunk olyan félelmetesek, mint amilyennek tűnünk. Én Mike vagyok, az ijesztő, punk idióta meg Tré. Neked mi a neved? - Alexandra –mondtam végül halkan. - Szóval Alexandra. Hány éves vagy? Egy darabig haboztam. Nem nagyon akartam megbízni bennük. - Tizenhárom. - És mit keresel itt? –vette át a szót a Tré nevű. Erre nagyon nem akartam válaszolni. De muszáj volt. - Ételt kerestem. Meg meleget. Teljesen ledöbbentek. Nem tudom, miért. Nem értettem az okát. - Mondd csak, Alexandra, hol laksz? –kérdezett most a zöld szemű. Elfelejtettem a nevét. - Sehol. Nincs otthonom. Pár másodperc csend után félrevonultak. Gondolom azt hitték, nem hallom. Nem tudtam eldönteni, mikor melyikük beszél, de minden hang teljesen tisztán eljutott a fülembe. - Most mit csináljunk vele? Nem dobhatjuk ki. - Vigyük el a rendőrségre? - Dehogy! Ki tudja, hova kerülne… - Hát akkor? - Vigyük magunkkal egy darabon. Menet közben majd kitaláljuk. - Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet, Tré? - Ugyan már, BJ, tudsz jobbat? - Nem, nem igazán. - Szóval? - Jó lesz ez így. Hirtelen felbukkant előttem az ülés felett Tré feje. - Kukucs! Na, Lexy, van kedved egy darabon velünk jönni? Nem lesz problémás, feltéve, ha nem utálod a zenét. Milyen furcsa, még senki nem szólított Lexy-nek. De nem is rossz, tetszik. - Hát… Rendben van. –Basszus, ezt még nagyon meg fogom bánni. - Oké. Lassan indulunk, hajnali egy van, szóval még aludj nyugodtan. Bemehetsz valamelyik kabinba is. Majd a következő városban szerzünk neked cuccokat. Csak bólintottam. Félénken bemásztam a hozzám legközelebb eső alvókabinba, összekuporodtam és becsuktam a szememet. - Öhm… Lexy –szólítottak meg. Felnéztem. A piros nyakkendős pasi volt. - Igen? - Kicsit szűkösen vagyunk. Nem baj, ha melletted fogok aludni? - Nem, természetesen. Egy kicsit meglepődtem, amikor a hátamra terített egy pokrócot, de elfogadtam. Mikor mindenki elhelyezkedett, a busz útnak indult. Egy darabig bámultam kifelé a kabinhoz tartozó kicsiny ablakon, figyeltem a város fényeit és barátkoztam a jelenlegi helyzetemmel. Itt vagyok három vadidegen hapsival, akik életükben először látnak és ideiglenesen befogadnak. Azt se tudom, mifélék. De valamiért bíztam bennük. Éppen a csomagtartóban talált boton filóztam, amikor megint elnyomott az álom. Mikor felébredtem, még korán volt, de valamennyire már pirkadt. A horizont alja halványpiros színt öltött. Úton voltunk, erre az első pillanatban rájöttem. Kinyitottam a szemeimet és kábán pislogtam párat. Feltűnt, hogy eldőltem jobbra. Egy vállat sajátítottam ki párnámnak. Ásítottam egyet és arrébb húzódtam. - Jól aludtál? –nyújtózkodott ki a piros nyakkendős pali. - Igen… Elnézést kérek. - De miért? –billentette oldalra a fejét. - Hát, hogy kényelmetlenséget okoztam önnek, uram. Ezen kicsit ledöbbent. Úgy nézett rám, mint egy ufóra. | |
| Melissa (6505) 12.11.16 16:58:51 | ||
|
- Oké, akkor tisztázzunk le gyorsan pár dolgot. Ezt a kimért beszédet hanyagoljuk, mert nem nagyon bírom. A magázódást meg végképpen. Csak huszonhárom évvel vagyok idősebb nálad, úgyhogy tegezz nyugodtan. És ne szólíts uramnak. A Billie, vagy a BJ megfelel.
Tényleg, Billie! - Miért BJ? - Mert ez a teljes nevem. Billie Joe Armstrong. - Ezt valahol már hallottam. - Nem csodálom –nevetett fel. –Hallhattad is jó pár helyen. - Hogyhogy? Megint felbukkant előttem a punk fej a hatalmas, kék szemekkel. Fejjel lefelé lógott, gondolom a fölöttünk lévő kabinban aludt. - Úgy, hogy elég híresek vagyunk –vigyorgott rám. –Billie Joe Armstrong, Mike Dirnt és Tré Cool. Így se ismersz ránk? A fejemet ráztam. - Mi vagyunk a Green Day. Egy punk-rock együttes, tudod. Pár éve jelent meg az American Idiot című albumunk. Hiába próbálkoztak, én csak a fejem csóváltam. Tényleg nem tudtam kik ők. Valami derengett, hogy már hallottam a nevüket, vagy az együttest. De ennél többre nem jutottam. - Nem nagyon hallgattam zenét soha. - Te nem szereted a zenét? –meresztett rám Mike nagy szemeket. Ő menet közben kapcsolódott be a beszélgetésbe. - De, szeretem. Csak nem nagyon volt lehetőségem hallgatni. - Miért? Pont ezt a kérdést akartam elkerülni. Úgy döntöttem, nem válaszolok. - Miért nem tudtál zenét hallgatni? –erősködött Dirnt. - Az… nem fontos –vágtam rá. - De… - Mike, hagyd –intette le Billie Joe. –Ha nem akarja, nem kell elmondania. Hál’ Istennek… Semmi kedvem nem volt magyarázkodni és – valószínűleg – egy újabb perbe bonyolódni. Legalább néhány napig hadd élvezzem az életet. Egy kicsit hadd legyek szabad. Mellettem BJ halkan dúdolni kezdett. Tré és Mike még visszamentek aludni egy kicsit. - Hány óra van? –kérdeztem hirtelen. - Nocsak, tudsz kérdezgetni is? –vigyorgott rám Billie. –Fél nyolc. Korán van még, ha szeretnél, aludj csak nyugodtan. - Már nem vagyok álmos –ingattam a fejem. Billie bólogatott, aztán kinyúlt a kabinból. Felhúzott egy fekete akusztikus gitárt. Ámulva figyeltem. Mindig is elbűvöltek a hangszerek, noha még semmin nem játszottam. Gyakorlott mozdulatokkal behangolta és játszani kezdett rajta. - Another turning point, a fork stuck in the road… -Hirtelen abbahagyta és felém fordult. –Ugye nem zavar? Megráztam a fejem. - Nem vagy valami szószátyár típus. Sőt, meglehetősen csendes vagy. Mindegy, Tré mellett majd felengedsz. - Miért is? - Tré hiperaktív, hangos és őrült. Majd meglátod. Most ki van merülve, kicsit sokat énekeltette a közönség. Volt Dominated Love Slave és All by Myself is. Ráadásul Homecoming-ot is játszottunk. Plusz a Shout-nál vagy négyszer tapsolta vissza a közönség. Gőzöm se volt, miről hadovál, de nem is nagyon zavart. Legalább valaki végre beszélt hozzám. - Szóval akkor nem zavar, ha gitározom meg énekelek? - Nem. Csak nyugodtan. Folytatta a húrok pengetését, de elhallgatott. Úgy tűnt, mintha merengene valamin. - Egyébként hogy kerültél a turnébuszba? - Mérges lesz, ha elmondom –dünnyögtem a kezeimet bámulva. - Nem, akkor leszek mérges, ha tovább fogsz magázni. Felsóhajtottam. - Ételt kerestem –motyogtam. –Nagyon éhes voltam és a busz nyitva volt. Gondoltam, biztosan találok valami ehetőt. Leültem egy kicsit pihenni. Mivel meleg volt, könnyen elaludtam. Aztán ti megtaláltatok. Megrökönyödve nézett rám. Olyan őszinte döbbenet sugárzott a tekintetéből… De nem értettem, miért. Pislogott párat, aztán elővett a zsebéből egy megnyomorodott, kicsit olvadt Snickers-t. - Tessék –nyomta a kezembe. –Most csak ennyi van, Tré kizabálta a hűtőszekrényünket. Majd megállunk valahol kaját venni. Vonakodva elvettem a csokit. - Neked nem kell? - Edd csak meg. - De… biztos? - Lexy, ne kelljen beléd tömnöm –sóhajtott fel. A Snickers-re pillantottam és rövid habozás után kibontottam. Vagy fél perc alatt betömtem az egészet. De ezen mi olyan vicces, hogy Billie-nek nevetnie kelljen rajta? - Köszönöm –dünnyögtem. A csokipapírt zsebre vágtam, aztán egy darabig csendben figyeltem a kabin plafonját. –Most hová megyünk? - Berkeley-be, haza hozzánk. Nincs olyan messze. Most egy hónapig pihizünk, szóval szerencséd van. Csak bólogattam. Megint az ablak felé fordultam. Olyan furcsa volt ez a helyzet. Teljesen vegyes érzelmek kavarogtak bennem, kész őrület. Az agyam még mindig folyamatosan kapta a vészjeleket, hogy amit most csinálok, azt nagyon nem kellene. Ki kéne szállnom a buszból és minél előbb hazajutnom. De nem akartam. Így most biztonságban éreztem magam. Igen, a szív megint legyőzte a józan észt. Mint nálam általában mindig. - She… She screams in silence… | |
| Melissa (6505) 12.11.16 16:59:23 | ||
|
Érdeklődve fordultam felé. Teljesen elmerült az éneklésben, a tekintete merengőnek tűnt. Szerintem gondolatban teljesen máshol járt. A szám végén elengedte a húrokat. Felsóhajtott és még egy darabig bámult maga elé. Azután felém fordult.
- Tetszett? –mosolyodott el. - Igen, nagyon –bólogattam lelkesen. - Akkor jó –húzódott a szája még szélesebb vigyorra. Kirakta a gitárt a földre, aztán a függönyt elhúzva kimászott a kabinból. - Gyere, kell egy kis friss levegő –nyújtotta a kezét. Elfogadtam és én is kimásztam. Leültetett a kanapéra, aztán azzal az érvvel, hogy kaját keres, átment a konyharészre. Én addig bambán bámultam ki a fejemből. Csak néztem a busz belsejét, a fal mellé állított négy gitárt és az egymásra pakolt dobokat és cintányérokat. Ez talán egy új lehetőség. Egy esély arra, hogy normálisan éljek, olyan emberek között, akik… nos igen. Szóval itt az alkalom. És nem fogom hagyni elszaladni. Megragadom és nem eresztem el. Komikat elfogadok, Cupikák ^^ | |
| Melissa (6505) 12.11.16 17:06:18 | ||
|
Fanday: Nekem nagyon tetszik, érdekes :DD Folytasd hamar :) Csak ha jól emlékszem, láttam egy-két helyen, hogy múltidőbe ugrálsz :) Arra figyelj ;) | |
| Fanday99 (50302) 12.11.16 17:16:10 | ||
|
Melissa:ez nagyon szupi volt*-* | |
(aktuális oldal: [ 485 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [482] [483] [484] [485] [486] [487] [488] [489] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
