 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 12.11.18 15:26:06 | ||
|
Nyáá, most ehhez szóljatok hozzá!*-* Egymás után két nap is hoztam/hozok folytatást.:33 Naaaa? Tapsot kérek, emberek!*-*
- Legyen – megyek bele a dologba, majd felállok én is. Lemegyünk a garázsba, felállítjuk a ping-pong asztalt, és megkeressük a labdát. Hamarosan már az asztalon pattog a fehér, műanyag labda. Már legalább fél órája játszunk, amikor mind a ketten kimerülten lerogyunk a földre. - Szerezz valahonnan kávét – nevet fel Jack. - Emeld fel a hátsódat! Az enyém asszem jobban fáj, mint a tied, szóval nyugodtan elmehetsz magadnak kávéért – ezzel fogom egy ideig szórakoztatni. Pontosan tudom, hogy kirázza a hideg a gondolattól is, hogy meleg vagyok. De ez van, ilyen az élet. - Ha arra volt energiád, legyen most arra is, hogy szerezz valami koffein tartalmú itókát! - Francokat – morgom, s felállok. – Elhúzok zuhanyozni. Bűzlök, mint egy szemeteszsák – trappolva bemegyek a szobámba, s onnan a fürdőbe. Megengedem a kádba a meleg vizet, és csak, hogy élvezetesebb legyen a fürdés, habot csinálok magamnak a kádba. Ledobom a földre ruháim. Tényleg nagyon fehér vagyok – teszek hatalmas felfedezést, ahogy végignézek magamon. Sajgó végtagokkal beülök a jó meleg vízbe, s állig elmerülök. Mélyen gondolataimba temetkezem. Hamarosan december, azaz karácsony… jönnek a karácsonyi koncertek. De legalább a szent estét otthon lehet majd tölteni. Ki kéne találnom, hogy kivel karácsonyozzak. Hazautazni sok idő lenne. Majd anyut egyszerűen felhívom, hogy boldog karácsonyt. Austin biztos a családjával tölti a karácsonyt… és gondolom Jack is. Nincs senki, akit elhívhatnék… régi haverok közül nem akarok senkivel se lenni. Fenébe, hogy mindenkinek rendes családja van, csak nekem nem! És ó, miért kell édesanyámnak Afrikában töltenie minden idejét? Mit szerethet ennyire benne? Oké, megértem én, hogy szép hely, meg különleges. Na de szent este miért van ott? Ahelyett, hogy velem karácsonyozna. Évente mindig csak ilyenkor látom, de most még ekkor se. Beleőrülök, hogy senkivel se tölthetem el a december 24.-ét azok közül, akiket szeretek… - Ronald! – kopogás. – Bejöhetek? - Gyere – mondom, hisz a habtól csak a fejem látni. Austin lép be, fekete, háromnegyedes pizsama gatyában és egy egyszerű fehér trikóban. – Már is alváshoz készülődsz? - Fél tizenegy óra van, mégis hova készülnék? – forgatja szemeit. Te jó ég! Már fél tizenegy?! Ennyire repülne az idő? - Aha… és? - Már mindenki alszik. Én is fél órája próbálok elaludni – fülig elpirul. -, de valahogy a mai után magányosnak érzem magam egyedül, és képtelen vagyok álomra hunyni szemeimet. Aludnál… velem? – kérlelően néz rám, még mindig paradicsom vörösen. - Ő, persze… oda adod a törülközőm? Ott van azon a fogas cuccon – mutatok a radiátor fölött lógó fehér anyagra. Leakasztja, és odaadja. Felállok a kádban, s derekam köré csavarom. – Nálad alszunk, mert az én ágyam úgy néz ki, mintha megvívták volna rajta a harmadik világháborút – jelentem ki, s a pizsamámért szökkenek. Felveszek egy kék-zöld kockás rövidgatyát, felülre semmit. Elég az alsó. – Na, gyere, mert – ásítok -, álmos vagyok – bólint, s már el is indulunk a szobájába. Ahogy beérünk a szobába Austin csettint egyet az ujjaival, ezzel bekapcsolva a hangulatvilágítást. Megforgatom szemeim, s szó nélkül lefekszem az ágyba. Magamra húzom a takarót, mert az igazat megvallva, nincs valami meleg. Estére mindig nagyon lehűl a levegő. Austin befekszik mellém, s átölel. Egyik lábát enyémre rakja, s hátamhoz simul. Á, így nem fogok tudni elaludni! Csak az idióta szöszi fejére fogok tudni gondolni, és azon fog pattogni az agyam. Megölöm… - Jó éjt, Ronald – suttogja fülembe halkan. Annyira édesen mondja ki a nevem! - Neked is, Austin – kicsit ívbe görbítem hátam, pont annyira, hogy még ne legyen zavaró. Hamarosan már csak az apró szuszogást hallom. Elaludt, én meg itt fekszek, álmatlanul. Megfordulok másik oldalamra, s egy csókot nyomok arcára, majd én is átölelem. Minden mozdulatom lassú, óvatos, nehogy felkeltsem. Annyira meg akarom tőle kérdezni, hogy kivel tölti a karácsonyt! Miért kellett ilyen gyorsan elaludnia?! Mellkasához bújok, s nagy nehezen nekem is sikerül álomra hajtani fejem. - Jó reggelt – harapja meg fülem Austin. Belebolondulok ebbe az érzésbe. Úgy imádom! - ’Reggelt – nézek rá álmosan. – Jó hamar beszunyáltál – teszem a megjegyzést. – Pedig akartam tőled kérdezni valamit – sértődötten megfordulok, a hátamat mutatva neki. | |
| thestral27 (21282) 12.11.18 15:26:24 | ||
|
- Akkor most mondjad – átkarol, s szorosan magához húz. – Most már nem alszok, hanem figyelek.
- De már nem akarom megkérdezni – dacosan felszegem fejem. – Már tökmindegy. - Na! – szól elnyújtottan, hisztisen. Erről majd le kell szoktatnom. Csak azért se szólalok meg. – Jól van, Ronald – kiszáll az ágyból, s elvonul a fürdőbe, hogy fogat mosson, de az ajtóban megáll. - Karácsonykor mit csinálsz? – nyögöm ki végül a kérdést, ami tegnap óta foglalkoztat. Felülök az ágyban, s a takarót magam köré csavarom. - Egyelőre még nem tudom, bár vannak terveim. Mert? – Megváltozik a hangja. Komoly, és nem lágy, mint előtte. Ez zavar. - Akkor gondolom nem érsz rá – csalódottan az arcomig felrántom a takarót. - Azt se tudod, hogy mik a terveim – még mindig… olyan kemény. Valami baja van? - Mi bajod van?! – hördülök fel, mert már nagyon irritál a hisztije. Felállok az ágyról, s vele szembe megállok. Kezeim oldalam mellett ökölbe szorulnak. – Mond a szemembe! – válasz helyett egyszerűen odahajol hozzám, s megcsókol. Tenyerei hátamra siklanak. - Az volt a bajom – súgja, miután elhajol. -, hogy nem mondtad egyből, és azt se tudod, hogy mit gondoltam ki. Mert történetesen – megfog egy kék tincset a hajamban, s az ujja köré csavarja –, arra gondoltam, hogy veled töltöm a karácsonyt… Kritikákat, véleményeket egyebeket elfogadok.:DD | |
| SzellemVarázs (56562) 12.11.18 17:35:28 | ||
|
Felrakom a word of the blood első két fejezetét.Fanday99, főként a te véleményedre vagyok kíváncsi, de másoktól is szívesen fogadom az építő-és romboló kritikákat! | |
| SzellemVarázs (56562) 12.11.18 17:36:38 | ||
|
1. fejezet: - a megérkezés. Álmatagon néztem ki a kisbusz ablakán, melynek megszokott ringatózása hirtelen abbamaradt. Kényszeredetten vettem tudomásul, hogy egy újabb pihenőhelyhez értünk. Kinyújtóztattam- a hosszú órák alatt- elgémberedett tagjaimat. Bevallom nem valami kellemes érzés ülve aludni, pláne hosszú út alatt. A mi utunk pedig már napok óta tartott. Nyúzott arccal néztem végig osztálytársaim ugyancsak bágyadt képét. Úgy tűnik nem csak engem viselt meg az út. Tanárunk, egy köpcös alak kérte a figyelmünket, amelyet hamar meg is kapott, tekintve, hogy olyanok voltunk, mint az élőhalottak. - Kedves diákjaim - kezdte- Újabb pihenőhelyhez értünk, itt is csak néhány órát töltünk el, aztán folytatjuk utunkat. Mint tudjátok mi drága sofőrünknek is pihennie kell. - nevetett fel. Mi csak megértően bólogattunk, energiatartalékainkból ugyan is többre nem nagyon tellett volna. A sofőr kinyitotta az ajtót, és türelmesen megvárta, amíg lekászálódunk. Több óra egy helyben ülés után, elég furcsa, de ugyanakkor felemelő érzés volt újra biztos talajt érezni a lábunk alatt. Bevallom bele tellett egy kis időbe amíg lekecmeregtem a járműről. Úgy álltam a kisbusz mellett, mint egy holdkóros, remegő lábaimon. Váratlanul nevetésre lettem figyelmes a hátam mögül. Megfordulva meg könnyebülten vettem észre, hogy nem én vagyok a poén tárgya, ugyanis én valahogy mindig kilógtam a sorból. Majd nekem is mosolyra húzódott a szám, amikor megláttam min röhögnek a többiek. Tom, miután leszállt a kisbuszról térdre borult és megcsókolta az aszfaltot. Majd kissé idegesen felállt és beletúrt szőke hajába és meghajolt. Örömmel látta, hogy alakítása a lányok figyelmét sem kerülte el. Bár igyekezett idétlennek tűnni, volt egy olyan érzésem, hogy nagyon is értelmes fiú, de az kétségtelen, hogy ő az osztály legviccesebb diákja. Lassan én is elindultam az egyik kerekasztal felé, majd láttam, hogy több társam már elfoglalata valamennyit, és most mindannyian barátaik társaságában vígan cseverésztek. Sietve én is helyet foglaltam az egyik magányosan álló asztalhoz, amiért tanárom rosszalló pillantásában részesültem, de nemigen foglalkoztam vele, ahogyan a többiekkel sem. Nemigen keresték a társaságomat, igaz én sem az övéket. Sokkal jobban szeretem inkább a magányt, a kalandot. Többek között ezért is jelentkeztem az osztálykirándulásra. Ó én modortalan, még be sem mutatkoztam, szóval a nevem Nicole Almgren. 17 éves vagyok. Alacsony, vékony lány vagyok. A hajam szőke, csupán alul van feketére festve. A szemem színe zöld. A szüleim 2 éves koromban meghaltak, hogy, hogy, nem tudom, 17 éves koromig a nagyszüleimmel éltem, és amikor februárban betöltöttem a 18-at elköltöztem a jelenlegi házamba. Na szóval ennyit rólam. ________________________________________ Hamarosan már a kastélyhoz egészen közel, pontosabban az odavezető bekötőút elején álltunk meg. Késő délután volt, és bearanyozott mindent a lebukó nap fénye, amint ebben a lenyűgöző látványban gyönyörködtem, észre sem vettem, hogy a busz megállt. Osztályfőnökünk hangja repített vissza a valóságba. -Kedves diákjaim, van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy hamarosan odaérünk a kastélyhoz, de van még előttünk egy hosszú út, ami felvisz a hegyekbe- természetesen tudtam, hogy a hegyekben fogunk kirándulni, ezért nem igazán lepett meg a hír- emiatt már nem folytathatjuk az utunkat,mert túl veszélyes lenne a sötéten, a keskeny hegyi utakon kanyarogni. Ez lenne a jó hír, a rossz hír pedig az, hogy az éjszakát kénytelenek vagyunk itt, a kisbuszban tölteni.- fejezte be az elmondanivalóját. Mindannyiunk szájából mély sóhaj szállt fel, egyikünk sem örült annak, hogy a buszon kell éjszakáznunk. Késő éjjel lett, mire mindannyian sikeresen elaludni. Nekem viszont tulajdonképpen még így is félóránként sikerült felriadnom vagy a többiek hortyogására, vagy pedig az éjszaka neszeire. Fogalmam sincs, hogy mennyit aludhattam, de egyszer csak arra ébredtem, hogy a többiek ámulva bámultak ki a busz ablakain, amitől az egy kicsit megdőlt jobbra, a sofőr pedig kissé nyugtalanul megjegyezte, hogy jobb lenne, ha mindenki visszaülne a helyére. Kényszeredetten, de engedelmeskedtünk a kérésnek. Megbabonázva pillantottam le az út szakadékos részeire, melyet erős korlátok szegélyeztek, megakadályozva, hogy ha a jármű le is sodródna az útról, a korlátok mégis megvédték attól, hogy a szakadékba csússzon. Amíg a többiek a helyükről szemlélték az utat kitekintettem az ablakon. Az elém táruló látványtól a lélegzetem is elállt. Magasan a hegyek takarásában, valahol az ösvény végén egy kastély magasodott. Már innen, a távolból is látszott az a méltóság, ami az ehhez hasonló épületekre olyannyira jellemző. Már alig vártam, hogy közelebbről is lássam. De viszont azt még nem tudhattam, hogy mi is vár rám az ódon falak között... | |
| SzellemVarázs (56562) 12.11.18 17:41:39 | ||
|
itt a második feji is, egy hozzászólásba nem fért volna ki.
2 . fejezet: Thornfield Hall Amikor megérkeztünk a kastély előtt magasodó boltíves hídhoz a osztályfőnökünk, -szerepéhez híven- a figyelmünket kérte: - Figyelem, csendet kérek! -kezdte- tehát, mint azt ti is láthatjátok megérkeztünk a kastélyhoz, de a busz nem mehet fel egészen a kastély bejáratáig, ezért innét gyalog kell folytatni az utunkat. -mondta, majd gyorsan hozzátette- De azért nem kell sokat gyalogolnunk,csupán a boltívig, és az ott már a kastély bejárata, nos most már fogjátok a cuccotokat, és induljunk, mellesleg figyeljetek, hogy mindenetek meg legyen, mert vissza már nem jöhettek az eltűnt, hiányzó, elveszett dolgotokért. –fejezte be. Az osztálytársaim máris élénk mozgolódásba kezdtek: volt aki a csomagjait szedte össze, volt aki a sminkét igazította. Én megvártam amíg az első üléseken elhelyezkedők leszálltak, különben sem lehetett volna elférni a kisbusz szűk folyosóján. Addig is amíg a többiek leszálltak én a csomagjaimat ellenőriztem, meg van-e mind. Szerencsére mindenem megvolt, ezért amilyen “gyorsan“ csak lehet leszálltam a buszról. Mihelyt szilárd talajt éreztem a lábam alatt nagyot lélegeztem az tiszta, őszi levegőből. A táj meseszép volt, hogy úgy mondjam varázslatos. Nem sok időm maradt azonban a tájon gyönyörködni, mert a többiek már elindultak a kastély felé A kastélyról még azt kell megemlítenem, hogy egy gazdag “úri“ család birtokában van, mégpedig a Rochester család birtokában. Amikor általános iskolába jártunk, volt egy Edward Fairfax Rochester nevű fiú az osztályban. A fiú amellett, hogy régi és előkelő neve volt, nem vágott fel vele, viszont irtó helyes és okos volt, és mi tűrés tagadás, mérhetetlenül beleszerettem, de ő persze fittyet hányt az érzelmeimre. Azonban 5. osztályban minden megváltozott: óriási vita kerekedett az osztály és köztem, azután mindenki megvetett, ott kötöttek és rúgtak belém, ahol csak tudtak. 4 borzalmas évet töltöttem el velük, alig vártam, hogy elballaghassak. Aztán végre eljött a nagy nap, egy héttel utána pedig köd előttem köd utánam, mentem amerre láttam. Szerencsére sikeresen bekerültem egy jóhírű gimnáziumba, jelenleg most is ott tanulok. Itt most végre normálisak voltak az osztálytársaim, jó kis csapatot alkottunk, és én mégsem vagyok boldog. Van aki azt gondolhatja rólam, hogy elégedetle temészet vagyok, pedig nem csupán egy igaz barátra vágytam. Pontosan ezért jelentkeztem a kirándulásra, tudtam, hogy a birtok a Rohesterek tulajdona, és titkon végig reménykedtem és reménykedek most is, hogy újra láthatom őt, őt akit örökre rabul ejtette a szívemet. Gyorsan futottam, már amennyire a nehéz csomagokkal bírtam, és még sikerült elkapnom a tanárunk az utolsó szófoszlányit: - Azt mondják kastélyban valaha a Fairfax Rochesterek felmenői éltek, akik a monda szerint vámpírok voltak, de persze ez csak üres mese, semmi alapja sincsen.- nevetett.- Most pedig induljunk be, mert kezd hűvös lenni, melleselg mindjárt itt az ebédidő.- ezzel elindult, mi pedig követtük, egyenesen az udvaron, aminek a közepén márványba foglalva egy gyönyörű szökőkűt állt, tetején egy vonyító ezüst farkassal. Megbabonázva néztem a gyönyörű állatot. Aztán már mentünk is tovább a hatalmas tölgyfából készített barokk stílusú bejárat felé. Miélőtt viszont megállhattunk volna, az ajtó hirtelen kinyílt, és egy frakkot viselő inas féle állt az ajtóban. -Jó napot,a nevem Hans ha nem tévedek, akkor maguk lesznek a csoport, akik két hétre jöttek. Kerüljenek csak beljebb! A házigazda jelenleg házon kívül van, de az estebédre bizonyára ő is hazakerül, és megismerkedhetnek vele .-mondta. Nekem feltűnt, hogy nem olyan öreg, mint a legtöbb komornyik. Azt mondanám, hogy az ötvenes éveiben járhatott, viszont meglehetősen kedves és közvetlen természet volt. - Jöjjenek megmutatom a szobáikat, a második emeleten lesz. Onnét remek kilátás nyílik a kastélykertre és a parkra. De ezt majd maguk is szemrevételezhetik.- Ekkor már felértünk az emeletre, ahol egy hosszú folyosó volt, két oldalt pedig ajtók sorakoztak, gondolom ezek lehettek a vendégszobák. Mindenki kiválasztott egy szobát magának, és elkezdtek beözönleni. Én is elindultam volna a szobába, de Hans megállított: -Nicolette kisasszony?-kérdezte Igen- válaszoltam. -A kisasszonynak a harmadik emeleten van a szobája -mondta, majd értetlen arcomat látva, hozzátette- Mr. Fairfax Rochester kérésére. A tög | |
| SzellemVarázs (56562) 12.11.18 17:48:33 | ||
|
A többiek megütődve néztek rám, mire én megvontam a vállam, és követtem Hans-t a folyosó végére, ahol egy újabb lépcső vezetett felfelé. Hans nyugodtan ment előttem, én viszont remegtem az izgalomtól: vajon a ház ura nekem miért rendeltetett külön szobát, ki az a Mr. Fairfax Rochester.... arra már rájöttem, hogy Edward nem élhet itt, egy 19 éves fiúnak, ez az ódon kastély nem jelenthet valami nagy örömet,.... de hátha mégis... súgta belül egy kis hang, én viszont elhesegettem a valószerűtlennek tűnő ötletet, nem kizárt, Edward nem élhet itt... Gondolataim kusza hálójából Hans ugrasztott ki:
- Meg is érkeztünk, ez lenne a kisasszony szobája kinyitott előttem egy ajtót. -Nahát, ez gyönyörű!- kiáltottam fel az elragadtatástól. - Igen meg kell hagyni ez a katély egyik legpompásabban berendezett szobája, még egy ilyen szoba van, az pedig Mr. Rochesteré.-válaszolta, már épp kifelé indult volna, amikor megkérdeztem: -Elnézést Hans legyen szíves, nekem miért ilyen gyönyörű szobát kért Mr. Rochester, és pontosan ki is ő? Nem értem...-kérdeztem, bár jóllehet kérdésem tolakodónak hatott de már nem bírtam magammal a kíváncsiágtól. -Azt nem tudom kisaszony, viszont azt igenis a lelkemre kötöttem, hogy magácskának ezt a szobát adjam ki, és annyit mondott, hogy ha érdeklődik a kisasszony a kiléte felől, akkor hát legyen türelemmel. Este a vacsora után minden kiderül. Ó, és vacsora egy óra múlva lesz az ebédlőben.- fejezte be. Attól amit Hans-tól megtudtam nem lett világosabb semmi, de annyit megtudtam, hogy ez a Mr. Rochester bizonyára ismer. Körülnéztem a szobában: ahogy láttam fejedelmi bőkezűséggel rendezték be, nem messze az ajtótól egy szép nagy ágy, halvány vörös baldahinnal ellátva.Mellette pedig egy nagy állótükör. Aztán volt még két vörös színű fotel, közötte egy ó mahagóni színű kis asztal, majd a szobához tartozott még egy külön fürdőszoba. És a szoba legszebb kincse az erkély volt.A csomagjaimat hanyagul az ágy mellé tettem, és leültem az egyik vörös damaszttal bevont fotelbe, és a gondolatimba merültem. De kis idő múltán megint talpon voltam és fel-alá járkáltam a szobában. Nem tudtam nyugodtan ülni, túlságosan izgatott voltam az este miatt. | |
| GoldAngel (58717) 12.11.18 17:48:52 | ||
|
Thestri: Te indig befényezed a napomat :) Imádom^^
Szellemvarázs: folytasd. Bár kicsit sok benne a vagyok... inkjább írd körbe, de ne legyen benne ennyi szóismétlés | |
| Melissa (6505) 12.11.18 18:03:29 | ||
|
Köszi a komikat, Cupikáim ^^ Ma nem hiszem, hogy lesz folytatás, talán holnap, vagy holnapután, de az se biztos :/ Holnap spanyol TZ ><“
Fanday: Rajongód vagyok *.* Rohadt jó lett :DD | |
| SzellemVarázs (56562) 12.11.18 18:09:51 | ||
|
Gold Angel köszönöm szépen, legközelebb figyelni fogok rá.  | |
| Félholdfarm1 (39419) 12.11.18 18:10:58 | ||
|
Detti: nagyonjooo *---* folytaaad *---* am tetszik h naponta irsz :D | |
| thestral27 (21282) 12.11.18 18:30:12 | ||
|
GoldAngel: Ennek örülök.^^ És köszönöm.:DD
Dia: Hehe, ez hétköznap nem hiszem, hogy így lesz.:“) De majd azért persze, igyekszem áám.:D Sőt.oO Lehet, hogy ma is hozok még, mert a rizs mandarinnal -már csak a gondolata, mert a rizs még nincs kész.XD - meghozza az ihletet.:“33 de nem igérek semmit, mert lehet, h ink tovább nézem a KNB-t.XD | |
| Félholdfarm1 (39419) 12.11.18 18:39:59 | ||
|
Rizsmandarin?xD am ne siesd el legyen naonjo a töri :D
| |
| thestral27 (21282) 12.11.18 19:25:22 | ||
|
Rizs + Mandarin.:“DD Tök finom volt.*-* Hátigen, ha én “főzök“ az csak finom lehet...:“DDD bár csak én ettem.... mert a családba szerintem senki se díjazza az ilyen kajákat... főleg nem kínai evőpálcikával...de sebaj..XDD
Mára meg asszem befejeztem a sorozatnézést, mert irritál benne a rózsaszínhajú csaj.XD tehát elkezdek írni, aztán lesz ami lesz.:D | |
| hawai (9368) 12.11.19 17:28:33 | ||
|
7. fejezet Hunyorogva nyitottam ki a szemeimet, melyekbe a nap sütött bele. Este minden bizonnyal elaludtam, mert a nap már magasan járt. A földről feltápászkodva néztem körül, próbáltam felmérni a terepet. Furcsa, ismerős érzésem volt, minden olyan… alacsony volt. Végignéztem magamon, s csak ámuldoztam. - Ke…kezek – tartottam magam elé, két kezemet, majd megszámoltam rajta a tíz ujjat. Végig tapogattam minden emberi testrészem, majd az arcomat. Tenyerembe temettem könnyes szemeim. De… hogyan? Édes megválaszolatlan kérdés volt ez számomra, melytől egyszerre sírnom és mosolyognom kellett. Azt hittem már sosem állok többé két lábon. Lábakon, és nem mancsokon. Egy tincset előre húzva ellenőriztem le, hogy a hajam vöröses és nem feketés árnyalatban tündököl. Sikerült! Ismét könnyek mosták arcomat, s mérhetetlen boldogság áradt szét bensőmben, de valamiért fájt is a szívem. Logan… Mivel újra emberi külsőm van, ezért vele is kettészakad az utunk. Ismét folytatjuk a régi háborút, s minden olyan lesz, mint azelőtt. Ezt sajnáltam. Nem tudom miért, de torkomat szorongatta a dolog, s beszélni akartam vele... Ha kíváncsi vagy a folytatásra akkor itt olvashatod el:Piroska és a Farkas XXI. század 7. fejezet Hagyj magad után nyomot ;) Üdv: Rawen | |
| Fanday99 (50302) 12.11.19 18:59:30 | ||
|
köszönöm a komikat:) már megírtam a kövi fejezetet, amiben kicsit kínzom a bandát, de nem tudom föltenni, mert eltiltottak a géptől (dugiban vook fönt, de tuti észrevesz az öcsém, szóval lépek lassan) így hát majd ha újra lehetek, hozom a harmadik fejit meg talán majd az azutániból egy kis ízelítőt
szellemvarázs:ígérem, majd elolvasom, de most nem tudom a fent leírtak miatt. röstellem, de majd bepótolom:)) | |
(aktuális oldal: [ 488 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [485] [486] [487] [488] [489] [490] [491] [492] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
