 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 12.12.28 16:42:20 | ||
|
XD papírsalátákból..XDD hátjó.xD Várom a folytatást.:‘DDD | |
| rekaianett (32539) 12.12.28 17:45:56 | ||
|
na, tessék, remélem bejön, visszajelzéseket, kommenteket, kritikákat szeretnék kapni. :)
1. fejezet A La Français nevű kávézó és cukrászda fehérre festett fa ajtaja felett elhelyezett csengő vidám hangja tudatta mindenkivel, aki bent tartózkodott, hogy valaki hamarosan belép a helységbe. Lehet, hogy egy öltönyös úriember, aki csak egy kávéra tért be, lehet, hogy egy virágokkal díszített, krémszínű kalapos hölgy, aki egy szelet csokoládétorta elfogyasztásával szeretné megkoronázni a napját, de az is megeshet, hogy Colette az. Colette, a francia származású fiatal lány, aki aznap délután is elkészíti majd a croissantokat, amelyek illata betölti majd a teret. Bizony, ő volt az. Fekete, kerek kis sapkája alól kikandikáltak a gesztenyeszínű göndör tincsei. Szép szemei csillogtak, egyesek szerint ezer meg ezer csillag költözött beléjük. A fogai, mintha igazgyöngyökből lettek volna faragva, olyan tökéletesek és gyönyörűek voltak. A lány vidáman köszöntötte a vendégeket, és már be is állt a „csatasorba”. Hófehér keményített köténykéjében sürgött-forgott az asztalok között, minden rendelést gyorsan teljesített, a terítéket pillanatok alatt rendbe tette, és közben vidáman dúdolgatott. Colette szerette a munkáját, szerette az embereket, és ezért az emberek is szerették őt. Mindig életkedvvel és optimizmussal teli fiatal nőként ismerték. Azonban a szíve mélyén nagyon magányos volt. Édesanyja évek óta nem lehetett vele, mert egy autóbalesetben életét vesztette. Édesapja már nagyon régen visszatért Európába, Franciaországba. Egyedül maradt, ebben a hatalmas világban… De ő nem ült le, hogy sajnálja magát, hanem (habár belül millió darabra tört a szíve) folytatta az életét, és bájos mosollyal sütötte a croissantokat tovább, hiszen, mint bárki másnak, neki is voltak álmai. Álmok, amikért megérte nem feladni, hanem küzdeni. Bár Colette ekkor még nem sejtette, hogy egy nap mindaz megtörténik vele, amiről ez a történet szól, titkon mindennél jobban vágyott rá. Amikor azonban eljött, azt kívánta, bárcsak ne kívánt volna ilyet! *** November vége felé járt már az idő, amikor egy nap Colette sokáig bent maradt a La Français-ban, hogy befejezze a könyvelést. Éjfél is elmúlt, mire fáradtan és elcsigázottan hazaindult. Az eső szemerkélt, és a szokásosnál hidegebb volt a levegő. A lány megborzongott, és összébb húzta magán a vékony kabátkáját. Az eső és a cipője sarka egyenletesen kopogott a macskaköves utcákon. Már egy ideje sétált, amikor elérkezett egy kereszteződéshez, amiben annyi víz állt, hogy belefolyt volna a cipőjébe. Colette úgy döntött, levágja az utat. - Nincs kedvem most úszni… - mondogatta magának, miközben egy utcával megkerülte a hatalmas pocsolyát. Besétált egy szűk leágazásba, ahová nem ért el a lámpa fénye, így elég sötét volt, de tisztán látta, hogy az út végén három alak jelent meg egyik pillanatról a másikra. A lány megtorpant, mert nem volt benne biztos, hogy jól lát, vagy csak a képzelete játszik vele, de azonnal tovább is indult, mert az árnyékok megszűnni látszottak. - Hülyeség… - sétált tovább, kicsit gyorsabban, mint eddig, amikor újból megállt. Az árnyak nem csak, hogy ismét előtte lebegtek, de elindultak felé. Colette meg mert volna esküdni, hogy megártott a sok Agatha Christie krimi, amit esténként olvasott, miután a tévéje felmondta a szolgálatot, mikor úgy érezte, már nem csak a szemének nem hihet, de még a fülének sem, ugyanis cipők kopogását vélte hallani. Colette nem mert mozdulni. Lábai a földbe gyökereztek, a szíve majd kiugrott a helyéről, és nem tudta, fázik-e vagy iszonyatosan melege van. A három árnyék egyre közeledett, és emberi alakot öltöttek. Három fiatal, de nála idősebb férfiú alakját. A lány sarkon fordult, és elindult a másik irányba. - Inkább átázott cipővel megyek hazáig, csak hadd menjek innen! – suttogta alig hallhatóan, és felemelte a fejét. Ismét megállt. Tanácstalan volt. Az utca végén három másik árny is állt. Ebben a pillanatban a háta mögül érkező három alak beérte, és az egyik hátulról elkapta. Száját kesztyűs, cigarettafüst szagú kezével fogta be, így tompítván az ijedt sikolyt. Derekát magához rántotta egy görcsös mozdulattal. Két társa gondoskodott arról, hogy a lány két karja is le legyen fogva. Mire a kétségbeeséséből magához tért, előtte a három másik férfi állt. Gonoszul vigyorogtak, és borzasztó szagot árasztottak. Colette ekkor bánta meg, hogy nem gázolt akár derékig is a mocskos pocsolyába, hanem erre indult. | |
| Fanday99 (50302) 12.12.28 17:59:02 | ||
|
anett: tetszik*.* nem tudok belekötni, folytasd^^ | |
| SzellemVarázs (56562) 12.12.28 18:03:48 | ||
|
anett nagyon tetszik, folytasd!!! Kár, h a legizgalmasabb részél hagytad abba  . | |
| hancsi1000 (50548) 12.12.28 18:37:39 | ||
|
reka: Először az hittem álmodtam, aztán rájöttem meghaltam, de ezt most itt be is fejezve, nemtom mit mondjak e történetre.O.o Amúgy most hogy befejeztem a vers írást, nagyon sajnálom a főszereplődet de nekik ez a dolguk, én is jol megszoktam kínozni szegényeketXD De amúgy nagyon tetszik, és az a bevezető rész hihetetlen jól leirtad;) | |
| rekaianett (32539) 12.12.28 19:08:09 | ||
|
Fanday: húúú, köszönöööm! *.*
SzellemVarázs: köszönööööm! am direkt, csak azért, h várjátok a folytatást... terveim szerint ilyen befejezetlen befejezések lesznek benne.. 3:) hancsi: gyönyörű vers. :) és köszönöm, igyekezni fogok. | |
| thestral27 (21282) 12.12.28 19:26:14 | ||
|
reka: a történet eleje (a csillagok előtt) zavaros, tele van szóismétléssel, illetve ott (lehet, hogy csak nekem szúrt szemet) egy-két mondat erejéig múlt- és jelen idő között ugrálsz. Szívesen leírnám neked az egészet átfogalmazva, de nem akarok kilóméteres kritikát írni.
Viszont a második felében (csillagok után) kevesebb a hiba, szóval azokat leírom: Eredeti mondat: A lány megborzongott, és összébb húzta magán a vékony kabátkáját. Javított: A lány megborzongott, és összébb húzta magán vékony kabátkáját. (Hiba: felesleges névelő) Eredeti mondat: Az eső és a cipője sarka egyenletesen kopogott a macskaköves utcákon. Javított: Az eső és cipője sarka egyenletesen kopogott a macskaköves utcákon. (felesleges névelő) Eredeti mondat: Már egy ideje sétált, amikor elérkezett egy kereszteződéshez, amiben annyi víz állt, hogy belefolyt volna a cipőjébe. Javított: Már egy ideje sétált, amikor elérkezett egy kereszteződéshez, ahol annyi víz állt, hogy ha arra ment volna tovább, biztosan belefolyik lábbelijébe. (szóismétlés - az előző mondatban ugyan az a szó szerepelt -, illetve rossz megfogalmazás) Eredeti mondat: A lány megtorpant, mert nem volt benne biztos, hogy jól lát, vagy csak a képzelete játszik vele, de azonnal tovább is indult, mert az árnyékok megszűnni látszottak. Javított: A lány megtorpant, mert nem volt benne biztos, hogy jól lát-e, vagy csak a képzelete játszik vele, de azonnal tovább indult, mert az árnyékok megszűnni látszottak. (felesleges “is“, illetve a “jól lát“-hoz még kellett egy “-e“ toldalék - vagy mi a jó isten.XD-) Eredeti mondat: Három fiatal, de nála idősebb férfiú alakját. Javított: Három fiatal, de nála idősebb férfiú jött felé. (szóismétlés) Eredeti mondat: Inkább átázott cipővel megyek hazáig, csak hadd menjek innen! Javított: Inkább átázott cipővel megyek hazáig, csak hadd ne kelljen tovább itt lennem! (szóismétlés) Eredeti mondat: Ebben a pillanatban a háta mögül érkező három alak beérte, és az egyik hátulról elkapta. Javított: Ebben a pillanatban a másik három fiú beérte, és közülük az egyik hátulról elkapta. (szóismétlés) Hirtelen ennyit találtam..>///< Most lehet utálni, hogy kritizálok.:$$ | |
| rekaianett (32539) 12.12.28 19:33:05 | ||
|
oké, köszi, igazából én nem találtam az elejét zavarosnak, de lehet, h az, nemtom,de a többit kijavítottam, és köszi az építő kritikát... :) azé teccett? xD | |
| Uri (69450) 12.12.28 19:40:06 | ||
|
Én meg fényképeket hozok :3 Bocsi ha nagyok ><
Keresztlányom keze ^^ 
Izé...Pohár xD 
Milyenek lettek? | |
| thestral27 (21282) 12.12.28 20:19:53 | ||
|
reka: akkor lehet, hogy csak nekem az.xDD amúgy igen, azért jó volt.:DD
Uri: az első az nagyon tetszik.*--* | |
| Fanday99 (50302) 12.12.28 20:50:44 | ||
|
baj lenne ha idepofátlankodnék apró, szerény storykámmal:? | |
| rekaianett (32539) 12.12.28 21:12:40 | ||
|
szerintem nem, fanday, de én is most kerültem ide újra, nem tudom, mennyit változtak itt a dolgok... :) | |
| rekaianett (32539) 12.12.28 22:05:05 | ||
|
na, sorry, hilyen túlbuzgó vagyok, de ezt most muszáj... :)
img] http://kepkezelo.com/images/tykj40tusjlf9eiyz7pz.jpg' /> 2. fejezet Egy teljes percig némán és mozdulatlanul álltak farkasszemet nézve egymással a sikátorban, és Colette nem hallott mást, csak a gyors szívverését, ami még az esőcseppek ütemes kopogását is túlharsogta. A vele szemben álló férfi kivette a szájából a cigarettájából megmaradt apró csonkot és a füstjét a lány arcába fújta, aki köhögve próbálta elfordítani a fejét, de erős markok tartották. Széles vigyor terült szét a rongyos ruhájú fickó arcán és gonoszul felnevetett, így láthatóakká váltak a sárga és rossz fogai. - Nem tetszik a szaga, kislány?- közelebb lépett és félredobta a cikket. Colette levegőt sem mert venni. Úgy érezte, perceken belül szörnyethal félelmében, vagy legalább elájul. - Főnök! Vigyük el a táskáját! - mondta az egyik férfi. - Tessék? - fordult felé tettetett megdöbbenéssel a „Főnök”, aki már alig tíz centire állt csak a rémült lánytól. - Hogy vigyük el a táskáját? Mik vagyunk mi? Tolvajok? Banditák? Neeem… - csóválta a fejét. - Minekünk valami teljesen más kell a kisasszonytól… - a hangja csak még jobban megrémítette a szegény lányt, pedig eredetileg megnyugtatónak szánhatta. A bandavezér még közelebb hajolt áldozatához, beszívta az illatát és akkorra már világossá vált Colette számára, mit akarnak tőle. Egyetlen másodperc törtrésze alatt cselekednie kellett. Az esőtől átázott kabátujját hirtelen kirántotta az egyik fogva tartója kezei közül és azzal a lendülettel be is húzott egy hatalmasat a férfinak, aki ettől hátravágódott, és ledöbbent csatlósai alig tudták felsegíteni. A lány csak erre várt. Kitépte másik karját is a szorításból, hirtelen megpördült a tengelye körül és ellökte magát az eddig mögötte állótól is. Amilyen gyorsan csak tudott, futásnak eredt az ellenkező irányba. Már egészen messze járt, és kezdett megkönnyebbülni, hogy mégsem lesz baja, amikor valami (vagy valaki) megragadta a bokáját így a lendülettől ő elvágódott a macskaköveken. Colette félig felemelkedett a földről, és hátranézett. A lábát markoló férfi szeme alatt lilás karikák gyülekeztek, és undorítóan vicsorgott. - Azt hitted, meglógsz, mi? - nevetett kísértetiesen, mire a lány megborzongott. A bandavezér felrángatta az utcakövekről, és a többiekhez cibálta. - Vegyetek el tőle minden mozdíthatót és értékeset! - Na végre! - ugrott rá egyikük azonnal a táskára. Colette megpróbált ellenállni, de csak egy hatalmas és fájdalmas ütés volt a válasz rá. - Ide nézz! Márkás kabát! - tépte le valaki más a kabátot róla, miközben a falnak lökte a szegény fiatalt. - Figyeld ezt a nyakláncot! Tuti értékes! - szakította le azonnal a nyakából. - Ne! - nyögött fel Colette. - Azt még apámtól kaptam… De a válasz rá csak egy újabb pofon volt. A lány térdre rogyott és elkezdtek folyni a könnyei. Egy autó fényszóróját pillantotta meg a homályos cseppeken keresztül, mielőtt valóban elvesztette az eszméletét és érezte, hogy a feje koppan a kövezeten, majd vékony vércsík kezdett szivárogni a halántékából. nos, a visszajelzéseknek most is örülnék! :) | |
| rekaianett (32539) 12.12.28 22:06:11 | ||
|
| |
| hancsi1000 (50548) 12.12.28 22:17:33 | ||
|
reka:Hihetelen jó*-* Ami feltünt, hogy csikk helyett cikket írtál ami valjuk be, teljesen mást jelent;) De amúgy imádom.O.o Amit még egy aprót változtanékm hogy rövidek a versszakok. Írhattad volna egybe a kettőt mert végülis még teljesen egy téma;) | |
(aktuális oldal: [ 506 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [503] [504] [505] [506] [507] [508] [509] [510] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
