 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Lunaaa (57522) 12.12.28 23:17:10 | ||
|
Sziasztok!
Régen írtam. :D rekaianett: woow *o* nagyon tetszik, szeretem ... :D Én is hoztam egy történetet, még nincs címe, de eddig milyen...? XD 1. fejezet Faházikó Már vagy hat órája utaztak szüntelenül. Katie White végtagjai teljesen elmacskásodtak, tekintete üvegesen meredt a semmibe. A busz békésen döcögött az eső áztatta aszfalton. Éppen egy völgyön keltek át a kicsiny osztállyal. A sötétség, melyet a busz koszos kis ablakain át láthattak, álmosan ásított, elnyelve minden fát. Ekkor a hold tisztán látszott, ezüstös fényével megvilágította Katie arcát. Nagyon unalmas volt így utazni, a bőröndök erdejébe zárva. A lányra, és utazótársára (egy gőgös, úri kis hölgy, aki a Cassandra nevet viselte) folyton ráestek a csomagok. Ilyenkor Cassandra folyton visítozni kezdett, felébresztve az egész buszt, köztük Katiet is. Általában nem törődött vele, de ha néha nagyon elege lett, mérgesen levette Cassandráról a csomagokat, és elhajítotva őket visszadőlt aludni. Másnap - ami nagyon későn jött el, Katie szerint, aki alig tudott aludni Cassandra horkolásától - a busz hirtelen, nagy lendülettel megállt, mire az utasok előrelendültek. Katie fáradtan dörzsölte homlokát, és jajgatva felvette a csomagját. Lekászálódott a vonatról, de rögtön el is bukott egy bőröndben. Kibucskázott a buszból, és a kavicsoson landolt. Mindenki vihogott rajta. Mint mindig - gondolta a lány -, mindig én vagyok a röhej tárgya... Megpróbált felállni, de ekkor egy kéz nyúlt felé. Katie gyorsan megragadta az idegen kézt, és feltápászkodott. Mikor kitisztult a látása, mindent szemügyre vett. Észrevette, hogy egy fiú segített neki. Mégpedog egy olyan, aki ritkán kacag rajta, nagyritkán kissé kuncog. Soha sem bántaná, ezt Molly is tudta, de nem is közeledtek egymáshoz. - Köszönöm. - suttogta a lány. - Nincsmit. - szólt Tony Smith, aki egy szőke hajú szépfiú volt. Ragyogó, kék szemei voltak, melyek általában elkápráztatták a lányokat. Katie, aki viszont fekete hajú volt, frufrus, és szürke szemei voltak, nem kápráztatták el az ilyenek. Bár mindketten csinos arcúak voltak, társaik ‘húú“-tak, meg nevettek. Katie már megszokta az ilyeneket, de látszott, Tonyt zavarja a dolog, így a lány gyorsan elsétált. Tony megrökönyödve nézett utána. Utána visszatért bandájához, és Katie a szeme sarkából látta, hogy a fiú lopva ránéz. Katie mostmár jobban szemügyre vehette a tájat; a hegyek körülölelték a tábort, s a kis, takaros fakunyhkó szépen, rendezetten álltak egymás mellett. Az gyongyházfényű ég felett madarak szálltak, majd letelepedtek egy hatalmas ezüstfenyőre, és ott csicseregték a reggel dalát. A fű friss volt, és a szél finoman suhogtatta a fák leveleit. Összességében a hely gyönyörű volt, és ebben senki sem kételkedett. A szabály szerint 2 lány, és 3 fiú volt egy szobában. A beosztás nem soká kezdődött, így Katie kissé arrébb vitte a cókmókját, és az osztályfőnökéhez ballagott, aki épp most kért szót: - A beosztás! Nos, 20-an vagyunk, vagyis 4 szobát foglalunk el. Ebből 12 fiú, és 8 lány. Tehát, a beosztások! 1-es ház: Jennifer Jhonson, Cassandra May, Ronald Parkinson, Herold Owen, Seamus Wall. 2-es ház: Lisa Thomas, Alicia Parker, Vincent Parker, Owen Wilson, Jhonnathan Cook. 3-as ház: Jessica Wattson, Sarah Taylor, William Hope, Gregory Wayne, Seamus Kyle.4.-es ház: Katie White, Molly Overson, Anthony Smith, Richard Finn, és Colin Day. Ennyi is lenne a beosztás, sipirc a házakba, pakoljatok ki! Katie agyát záporozták a gondolatok... Tony?! Miért pont ő...? Miért pont Tony, az a Tony, aki miatt még jobban nevettek rajta...a nagymenő...ez kellett csak! A lány gondolatmenettel nehéz aggyal indult el a házuk felé, mely legtávolabb volt az osztályfőnöki-rezidenciától. Mikor beért a szobába, leült egy egyszemélyes ágyra, és körülnézett: a faház épp olyan szép, és otthonos volt, mint a táborhely. A szobában 1 franciaágy, és 3 sima ágy volt, melyek frissen meg voltak ágyazva. Az angol vörös festésú házban volt egy nappali féle, amin volt egy 3 személyes kanapé, és 2 egyszemélyes heverő. Középen egy takaros ki asztal állt. Katie odasétált, és kezét végighúzta az asztalon, majd összerezzent; valaki megszólalt. - Tök király ez a hely. - csevegte Tony barátságosan. - Szimpatikus. Tök furi, hogy lakótársak lettünk, nem gondoltam volna, hogy... - Aha. -szakította félbe Katie, majd fekete, dús haját vállán átvetve eltűnt, és az ágyánál bukkant fel legközelebb. És szerintetek folytassam? Dragesz | |
| hancsi1000 (50548) 12.12.28 23:23:44 | ||
|
Na azért meghoztam már ma még ezt a kis részt*-* Most épp csodálom magam:D
Igazság Az ágyamban feküdtem mikor megcsörrent a mobilom, ugyan még szívesen aludtam volna, de erőt véve magamon nyöszörögve felültem az ágyon. Szinte megmozdulni is fájt a tegnapi vadászat miatt. De a telefonom még mindig csörgött így hát érte nyúltam, aztán megnyomtam a „felvesz” gombot. - Halló? – Szólaltam bele a telefonba. - Szia, kicsim, hm, olyan fáradt a hangod, felébresztettelek? – Kérdezte a világ legértelmetlenebb kérdését. - Nem, anya hajnali ötkor már biztosan fenn vagyok – feleltem cinikusan. – Amúgy miért hívtál? Már magint. - Hát, hogy ma is eltudnád e, intézné az ebédet, meg a vacsorát egyedül, mert mint kiderült még maradnom kell mára. - Hát persze anyu, nem lesz gond. Na, szia, még visszaalszom egy órát, puszi! – Köszöntem el. - Szia. – Hallottam még mielőtt letettem volna. Na, remek megint ehetek valami mókust vagy pockot. Ugyanis csak vagy három hete játsszuk ezt, hogy ő felhív reggel, szól, hogy nem jön haza és én meg megígérem, hogy elintézem a kaját. Pff. Több szó se kellet csak visszadőltem a párnámra, és szunyáltam még egy kicsit. Mikor újra felkeltem már olyan nyolc óra körül lehetett és szombat lévén úgy gondoltam átmegyek Taylorékhoz. Csak felkaptam magamra egy sötétkék V kivágású pólót, egy fekete farmert, arra ment a bőrdzsekim végül csak beledugtam a lábam egy fehér tornacsukába, majd megfogva a táskámat kimentem az ajtón és bezártam azt. Nyár létére az idő igen kellemes volt, semmi forróság és még annál kevesebb csapadék hullott ennek az évszaknak első hetében. Kellemes nyári szellő fújta a fák ágait, melyeken a madarak igazán boldogan csiviteltek. A pillangók egymással játszadoztak a tiszta égbolton, mintha nem is létezne olyan hogy gonosz. A levegőben friss hajtások ezernyi illata terjedt mindenfele. Taylor nem lakott olyan messze tőlem így inkább nem választottam gyorsabb módot a sétálás és futás helyett. Az aszfalt már szinte mindenhol foltozva volt, szóval nem valami sima errefelé kocsival közlekedni, amúgy is inkább ezen a környéken jobb volt, ha nincs is járműved. Befordultam a másik utcába és mentem tovább, míg meg nem láttam a hatalmas kétemeletes narancssárgás épületet. Nagy panoráma ablakai nem illetek erre a környékre, ahogy élénk színű kertje sem. Ők manapság elég gazdagok, persze csak azóta, hogy meghalt valami gazdag elődjük, és ők álltak a legközelebb a családfában. Na, ennyit erről. Mikor odaértem csak lazán becsengettem és vártam, hogy ajtót nyissanak. A léptek hangjából tudtam, hogy legjobb barátom az, aki ajtót nyitott nekem, és egy hatalmas nagy öleléssel köszöntött is. Amit két másodperc ledöbbenés után, viszonoztam is. - Na hogy sikerült? - A lány nagyszerű, de mi van, ha nem fog összejönni? - Ugyan már, ő teljesen odavan érted. – Mosolyogtam rá reményt adóan. - Hát jó, de csak mert te mondtad – mosolygott vissza. – Amúgy nem jössz be? – Vonta fel fél szemöldökét. Tudta, hogy ezt utálom. - Na ne, ezt a nézést ne! – Fordítottam el tőle a fejem és mellkasát meglökve bementem az ajtón. Nem először jártam náluk szóval, ismerve a járást egész egyszerűen csak bementem és az ajtót követve elindultam Taylor szobájához. Kinyitva azt megcsapott a friss festék szaga. Tudtam, hogy festeni fogják a szobáját csak azt nem, hogy mikor. És hogy feketére. Rögtön utánam Taylor is belépett a szobájába és büszkén körbenézve ezt kérdezte: - Na? - Na, - ismételtem – ez pont olyan, mint amilyenre, nem számítottam. – Röhögtem el magam. - Jó elismerem egy kicsit sötétebb, de most ez van. – Mosolyodott el bizonytalanul. - Ugyan már, ha ez a stílusod én, támogatlak – vigyorogtam még mindig. Erre grimaszt vágott és rögtön utána el is kapta a fejét, azt remélve, hogy nem veszem észre. - Baj van? – Fogtam meg finoman a fejét és visszafordítottam magam felé. És akkor megláttam mit rejtegetett előlem… Na érnékszépen komit kritikát egyaránt:3 | |
| hancsi1000 (50548) 12.12.28 23:34:23 | ||
|
Dragonka:Nagyon tetszik, hihetelen jók a leírások és nagyontetszik Katie stílus*-* Én nagyon várom a folytatást^^
Jaj tudnátok milyen, hogy mindeki ilyen hihetetleneket ír én meg idehozok valami kis izét, PFUJx_X Szégyellem magamXD | |
| thestral27 (21282) 12.12.29 04:19:34 | ||
|
Üdv-üdv, hello-hello!:D
Képzeljétek... barátnőmmel beszélgettem, és leírta, hogy hogyan ismerkedet meg a volt pasijával, meg hogy újra beszélt vele sok idő után, és hogy sírva köszöntek el egymástól... és emberek! Ez olyan szinten megihletett!*-* Na meg, a sorozatom is rásegített egy kicsikét.:) De már meg van a történet történés vázlata. És csak meg szeretném kérdezni, hogy érdekelne-e valakit..? (ezt nem fogom itt publikálni...) A történet amúgy még homályos, mert nem tudom, hogy kikről fog szólni, bár nagy valószínűséggel most nem meleg-regényt írok, hanem sima romantikus regényt, ami egy lányról és egy fiúról fog szólni:). A címe fogalmam sincs, hogy miért, de Vázlatok lesz... Ha valakit érdekelne, akkor a honlapomon fogom folyamatosan feltölteni, persze, csak regisztráltak tekinthetik meg:). | |
| rekaianett (32539) 12.12.29 09:25:09 | ||
|
hancsi, ez nagyon király lett! te is a legizgibb részeknél hagyod abba! ezt tőlem tanultad? :D | |
| Fanday99 (50302) 12.12.29 09:30:09 | ||
|
thestri:dejó*-* majd tuti olvasni fogom:)
anett: Ez is tetszik, egy helyen találtam olyan felesleges névelős mondatot, amire thestral az előző fejezetnél figyelmeztetett. a többit nem nagyon figyeltem mert még reggel van-.-“ egyébként folytasd^^ Dragonka:Folytasd^^ Találtam ugyan az elejénél egy két elgépelési hibát, szintén az elején kicsit rövidek voltak a mondatok, és néha találkoztam szóismétlésekkel is. De nem rossz hancsi: tetszik, izgis, folytasd^^ | |
| hancsi1000 (50548) 12.12.29 10:38:00 | ||
|
Köszönöm mindenkinek^^
reka: Nem, bár lehet hogy tudatlanul is, de am megfelelő leírást kell kitalálnom még szegény Tay fejérőlXD | |
| Lunaaa (57522) 12.12.29 13:04:19 | ||
|
Nos, akkor elhoztam a 2. fejezetet :3
2. fejezet Kirándulás Az esti csevegés után - melyet Katie ki nem állhatott, ezért hallgatagon bámult az üvegasztalon lévő szobrocskára - a lány fáradtan indult aludni. Mindenki cucca már is szanaszét volt, ám Katie ruháji gondozottan lapultak a kis éjjeliszelrényen. A leány leült az ágyára, majd levette a mamuszát, és ruhástól bedőlt az ágyba - semmi kedve nem volt átöltözni pizsamába. Magára húzta a selyemtakarót, ami jó meleg volt, mely jóljött a hegyekben, hisz szinte mindig hideg volt. Katie elfordult a többi ágyak közé, és rögtön eláll szeme-szája a csodálkozástól; a szomszédos ágyon Tony ült. Miért mindig így jön ki? Fúú... - gondolta Katie, és tüntetően elfordult az ágyaktól, így már a falat nézte. Hamarosan elnyomta az álom, bár így is érezte a fiú pillantását a hátán... Másnap a lány kócos, bozontos hajköteggel ébredt, de takaróján nem látszott a forgolódás - nyugodtan pihent Katie testén. Ez így nem jó... - gondolta Katie - sokat forgolódtam az este. Mi történt? Miközben a reggelijét ette, komolyn dolgok cikáztak a fejében, hisz a lánynak az is érdekes volt, hogy ki terítette be jó szívvel a takarójával, miközben hatalmas esély volt rá, hogy a takarója a földön feküdt, miközben ő az igazak álmát aludta. Ez hatalmas furcsaság volt, ha másnak nem is, Katienak biztos. Majd az osztályfőnök belépett a terembe, és fennhangon így szólt: - Figyeljetek! Gyerekek! Öhhm... figyeljetek már! Na! Hahó! GYEREKEEEK! - az utolsó szót magából kikelve kiáltotta. - Na végre, figyeltek. Szóval, a mai nap menete; Elmegyünk az állatkertbe, 12:45-kor. Addig szabad foglalkozás van. Utána 15:00-kor elmegyünk kiránduni a hegyekbe, és kábé 17:10-re visszaérünk, utána 18:00-kor vacsora, és mindenki visszavonul a házába, társasozni, beszélgetni, vagy aludni. Ez lenne a mai program. Na, menjetek, készülődjketek, rakjatok el vizet satöbbi, satöbbi... Ezzel be is fejezte a monológot, és leült. Katie először nem értette, aztán rájött, hogy mit csinálnak ma, és viszonylag megörült;szerette az állatokat, és nyugodtan figyelhette őket, remélhetőleg zavarás nélkül. A lány elbattyogott a szobájába, és leült az ágyára, ami most frissen be volt vetve. Kedvtelenül megfogta a palackját, és belehajította a táskájába, és egy szebb napokat is látott szendvicset is rakott belé. Tony mellette figyelte a tevénykedését. - Mit nézel? - kérdezte a lány. - Én? Én semmit... - felelte zavart hangon Tony, és körbenézve gyorsan pakolni kezdett. Katie felvonta a szemöldökét., majd visszatért a pakoláshoz. 12:35-kor Katie már frissen, vidáman, táskával a hátán ment ki az udvarra, gyülekezni. Többen is voltak már kint, de a lány messzebb ált a többiektől, és elgondolkozva nézegette a tájat. Tony a bandájánál állt, és valamit mesélt, mert mozgott a szája, a többiek meg vadul vihogtak. Hamarosan megjött az osztályfőnök, és figyelmet kért. - Nos, szálljatok fel a buszra! - mondta vidáman, és a busz felé intett. A többiek megindultak a busz felé. Katie rosszkedvűen szállt fel, és kedvtelenül ült le Cassandra mellé. A busz ismét békésen döcögött, mint mindig. Katie ásított egyet, mire Cassandra felhúzta az orrát, és tüntetően elfordult. Katie vállat vont, és az ablakra könyökölt, úgy bámult kifelé. A táj gyönyörű volt; hegyek százai, fák, bokrok, tavak keresztezték útjukat, és egy-egy kanyarnál a busz vészjóslóan megdőlt. Ekkor mindenki előrelendült. Mikor megérkeztek, Katie az elsők között szállt le a buszról, s ezúttal nem esett le, hanem bökkenő nélkül leszállt. Felsorakozott, és úgy várta, hogy belépjenek az állatkertbe. Az osztályfőnök végül lejött a buszról, terelve a lemaradott diákokat. Majd körülnézett: mindenhonna állathangok hallatszottak, és a füvet békésen lökdöste a szellő, a hegyek helyén már csak kicsi, kék buckák látszottak, és az ég gyönyörű kék volt, tele bárányfelhőkkel, s a nap is ragyogóan sütött. Tökéletes alkalom egy állatkert-kiránduláshoz. Katie beszippantotta a levegőt. Szerette az ilyen levegőt, s ezt mindenki tudhatta, aki ismerte Katiet - vagyis, leginkább a szülei. A lány szerette az életét, jól megvolt így, magányosan is... Vett még egy levegőt, és elindult az állatkert felé. Komikat x33 Dragii | |
| Fanday99 (50302) 12.12.29 13:12:04 | ||
|
Dragonka: rengeteg a névismétlés. Katie Katie Katie Katie... Kicsit zavaró. próbáld más jelzőkkel helyettesíteni, figyelj az elgépelésekre. ennyi a kriti, folytasd^^ | |
| hancsi1000 (50548) 12.12.29 14:37:33 | ||
|
Dragonka: Ami nekem is fel tünt tényleg sokat ismételed a neveket, Katie helyett simán írhatnád, hogy pl.:lány, meg egykét helyen ki is hagy hatnád a nevét;) De am még mindig imádom a sztorit*-*
Thestri:Amit edig olvastam az nagyon tetszik, bár mintha kicsit sok lenne a párbeszéd. De am nagyon tetszik*.* | |
| Lunaaa (57522) 12.12.29 14:56:36 | ||
|
Köszönöm, igaz, csak nem tudok a lányra olyan sok szinonímát... x) igyekszem, remélem, jobb lesz :D a hibák...gyorsan írom, mert ötletmenetem van, és ilyenkor nem számít nekem a helyesírás...ha észreveszem, kijavítom, de a gépem nem húzza alá...vagy várjunk, mindjárt megoldom *o*
köszi a komikat x) | |
| rekaianett (32539) 12.12.29 15:10:32 | ||
|
na, most jön a story szebb része :)
3. fejezet Colette nem emlékezett túl sok mindenre abból az időből, amikor az utcán feküdt ájultan, az agya próbálta feldolgozni, mi is történt igazából, mi volt képzelgés és mi nem. Esküdni mert volna arra, hogy a haramiák elvitték a táskáját, amiben egész heti lakbére lapult. Tudta azt is, hogy valószínűleg a kabátját sem hagyták nála, az egyre hidegebb novemberi időjárást már nem csak az arcán, de egész testén érezte. És vajon mi lett a nyaklánccal? Ó, a nyaklánc! Fájdalmasan vette tudomásul, hogy azt is a magukévá tették a gazemberek, és ha most odanyúlna a nyakához, nem találna ott semmit. Pedig nagyon szerette volna, ha nem így esnek a dolgok, és legalább az az övé marad, ami utolsó emlékként szolgált szüleitől. Annak az aranyláncnak és a szív alakú medálnak sokkal nagyobb volt az eszmei értéke, mint a valódi. A szívet ki lehetett nyitni, benne jobb oldalt egy régi kép a Családról, az apukájáról, az anyukájáról és róla. Jobb oldalt egy francia mondat: Les gens que vous aimez, vivre dans votre coeur pour toujours. - Akiket szeretsz, örökké a szívedben élnek. *** | |
| rekaianett (32539) 12.12.29 15:11:46 | ||
|
Colette egyenletes ringatódzásra eszmélt fel. Fájdalmasan felnyögött, ahogyan résnyire felnyitotta belilult szemhéjait. A vékony résen át elmosódva látta a külvilágot, de így is a tudatában volt annak, hogy az eső már csak szemerkélt, és az ég alja is pirossá vált. Hajnalodott.
Aztán tekintete hátrébb tévedt. Valaki az ölében tartotta és cipelte őt. Az a valaki egyenesen belebámult az arcába, és ütemesen lépkedett. Erős karja nem remegett a súlya alatt, bizonyára olyan könnyűnek érezte, mintha csak egy tollpihét vinne. Tengerkék szeme csillogott és vidámságot tükrözött. Karamellszín haja kócosan lógott az arcába, és minden egyes lépésnél jobbra-ballra táncoltak a tincsek. Nap barnította arcán kedvesség és titokzatosság váltakozott, szép szája sarkán mosolyfoszlányok bújtak meg. Colette egy ideig még csöndben elnézte volna az idegen fiút, aki alig lehetett idősebb, mint ő, amikor egy vészcsengő megszólalt benne. Mégis, ki ő, és milyen jogon cipeli őt oda, ahová csak kedve tartja? Hirtelen meggondolásból kinyitotta a szemét és szándékosan kifordult az ismeretlen karjaiból, ám amikor földet ért, a lába összecsuklott alatta és a földre esett. - Hé! - mondta a fiú, miközben felsegítette. - Még eltöröd a lábad! - azzal ismét ölébe vette a lányt, aki fájó bokáját masszírozta. - Nem kéne ugrálnod, alaposan helyben hagytak. - Mégis, mit keresel te itt, és mit akarsz tőlem? - szegezte neki kíméletlenül a kérdést Colette. Nem csoda, ha bizalmatlan volt, miután este a sikátorban így elbántak vele. - Ó, hogy megeredt a nyelved! - nevette a fiú és megköszörülte a torkát. - Engedje meg kisasszony, hogy bemutatkozzam, a nevem Bryan. És mindössze amikor kinéztem az ablakon észrevettem, hogy az utcánkban fekszik valaki. Hát nosza, lesiettem, és csak akkor láttam, hogy egy ájult és valószínűleg az éjjel során megtámadt lány az… - Honnan tudod? - Nos… - mosolygott. - ezt nem nehéz kitalálni. Nem mindenki szeret az utcán fekve esőben sziesztázni novemberben, ráadásul kabát nélkül… - Ó! Köszönöm… - csak ennyit tudott mondani. - Szívesen… és, hová parancsolja a fuvart? - Mi? Jaj, nem, köszönöm, nem kell tovább fáradnod, kedves… kedves… - Bryan. - segítette ki. Colette úgy döntött, másodszorra is megkísérli, hogy talpra álljon, de most is csak a bokájába nyilalló fájdalom volt az eredménye. A fiú most is türelmesen visszasegítette a karjaiba, és rendületlenül sétált vele tovább. | |
| rekaianett (32539) 12.12.29 15:12:17 | ||
|
- Itt jobbra… - adta meg magát a lány, mire a fiú csak mosolyogva befordult az utcába.
Pár sarok múlva megérkeztek az emeletes téglaépülethez. Bryan megpróbálta kinyitni az ajtót, de zárva volt. - A kulcsaimat a táskámban tartottam! - sóhajtotta Colette. Szerencsére hamarosan nyílt az ajtó, egy idős szomszédasszony vitte ki a szemetét. A fiú fáradhatatlanul szedte a lépcsőfokokat. - Nem tudtál volna lejjebb költözni? - kérdezte mosolyogva a lánytól, aki csak megvonta vállát. Végre felérkeztek a harmadik emeletre. - Az ajtómat mindig bezárom, de a lábtörlő alatt van egy pótkulcs… - suttogta elcsigázottan Colette. Miután bejutottak a kis lakásba Bryan megkereste a hálószobát és betette az ágyába a lányt, majd lehúzta róla a cipőjét. - Mázlid van. A bokád csak megrándult, nem tört el. Fáj valamid? - Mindenem… - válaszolta keserűen. - De leginkább a fejem… Bryan a halántékához hajolt. Az alvadt vér beleragadt a göndör fürtökbe, és a seb azonnal fel is szakadt. Véletlenül a kisujja hozzáért Colette arcához. - Te szent… tüzel a homlokod! Le kell venned ezeket a vizes göncöket! - Ugye most csak viccelsz? - ült fel azonnal az ágyon és kikerekedett szemekkel meredt vendégére. - Nem. Kimegyek, becsukom az ajtót, és szólsz, ha készen vagy, jó? - mosolygott. - Jó. - egyezett bele, mire a srác magára hagyta. Amennyire gyorsan csak a sebek és zúzódások engedték, lerángatta magáról a pulóverét, a nadrágját és a többi átnedvesedett ruhadarabját, majd előkotorta a párnája alól a világossárga színű pólóját, amin két rózsaszín nyuszi ölelte egymást és felszenvedte magára. Kicsivel hosszabb keresés után megtalálta a hozzá illő nadrágot is, ami ugyanilyen színekben és hasonló mintákban pompázott. - Oké, kész vagyok. A fiú belépett, kezében tálcát tartott, amin egy hőmérő, különböző fájdalom- és lázcsillapítók, krémek, fáslik sorakoztak egy pohár víz társaságában. - Feltörtem a gyógyszeres fiókodat. Tessék… - ejtette a csodálkozó lány tenyerébe a lázmérőt, majd pár pirulát is. - Ettől majd jobb lesz… - elővette a krém tubusát és belemasszírozta a zúzódásokba, majd elkezdte befáslizni a bokáját. - Te olyan jó vagy hozzám… - nézett rá Colette. - miért? Bryan kicsit meglepődött ezen a kérdésen, de azért válaszolt rá. - Nos… nem hagyhatlak cserben… - nézett bele a lány csillogó szemébe, és rávillantotta legelbűvölőbb mosolyát. - Most jobb, ha hagylak aludni. Szép álmokat! - nyomott egy gyengéd csókot Colette homlokára. komikat pls! :D sajnos csak 3 részletben fért be.. :) | |
| Fanday99 (50302) 12.12.29 15:16:44 | ||
|
anett: tetszik. gonosz cuki fiú. *w* annyira ellenszenves és mégis jaj*w* najó ez értelmes lettxD nem mérgezlek tovább, a lényeg, hogy nagyon király lett^^ | |
(aktuális oldal: [ 507 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [504] [505] [506] [507] [508] [509] [510] [511] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
