 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| vallerveronika (44891) 13.02.23 14:14:41 | ||
|
Sziasztok!
Anett: jó lett (mint mindig) :)) Én is hoztam valamit. A szereplők leírását később hozom. Címe még nincsen! 2013. junius 29. A mai nap! Egyszerűen brutális volt... Reggel beront Joci a szobámba és közli velem, hogy az életemnek vége, ha nem emelem fel a kezemet és nem tartóztathat le! Igen az öcsémnek kicsit élénk fantáziája van... Mindezek után kapott tőlem a fejéhez egy papucsot, és visítva rohant anyához, hogy bántottam. Nehéz reggelnek ígérkezett, még a nap sem sütött! Így hát arra az elhatározásra jutottam, hogy a legjobb lesz egy kis rajzolás! Kiválasztottam egy tiszta tuti kis képet, felkapom a ceruzát, és alig húzok vele egy vonalat, kitörik a hegye. Ezek után nekiálltam olvasni! A negyedik oldal után beront Bence kikapja a kezemből a könyvet közli velem, hogy csak jövőhéten adja vissza. -.- Felkaptam a gumicsizmám és az esőkabátom. Siettem kifele kiengedni magamból a gőzt. Alig mentem két métert anya kinyitja az ablakot és szólt, hogy segítsek neki bevásárolni. A bolban nyüzsögtek az emberek. Nem figyeltem oda és kicsúszott a kezemből a zacskós tej, ami azonnal kiszakadt és mondanom sem kell eláztatta az új cipőmet. Ilyen jó napom még soha nem volt! (nagyon erős iróniával persze) Remélem a nyaralás nem ilyen lesz! Ugyanis holnap megyünk, és egy hétig elleszünk! 2013. junius 30. Ma négy órát utaztunk Kisszentmiklósra (egy eldugott kis falu). Az öcsém és a bátyám az őrületbe kergettek! De megérte! Nagyon szép helyre jöttünk nyaralni! Kipakoltuk a cuccunkat a szobánkba.(szerencsére az enyém külön van). A szobám egyszerű volt fehér falak egy rózsaszín takarós ágy és egy erkély! A falon lovas képek (mint ha csak tudták volna, hogy én jövök ide xD). Lementünk az ebédlőbe. Már több család is jött. Voltak ott kicsik, nagyok, és egy kb. velem egykorú srác kék baseball sapkában. Mindenki vígan beszélgetett valami bográcsozásról. Kiderült, hogy ma este lesz egy party féleség. Már nagyon vártam. Mikor eljött az este felkaptam egy kék farmer rövidnadrágot. Egy toppot és egy lenge pólót fölé. Szőkésbarna hajamat oldalra fontam. Szemüvegemet lecseréltem kontaklencsére. Majd felkaptam egy fehér tornacsukát és készen is voltam. Kinnt már ott volt a két család és a mi familiánból is mindeki rajtam kívül. Egy tábortüzet ültek körbe farönkökön. Szalonnájukat sütögették vígan cseverészve. Már sehol máshol nem volt hely, csak a kéksapkás mellett így odakuporodtam. Megszólított és elcseverésztem vele. Kék szeme világított a tűz vényében. Barna tincseit pedig hagyta arcába hullani. Megfogott a lendületessége és mivel imádja a lovakat témánk is volt. A többiekre ügyet sem vetve beszélgettük el az egész estét. Megváltozott a szélírány és az arcomba fújta az összes füstöt, amitől köhögni kezdtem. Elültem máshová de a köhögés csak megmaradt, mert a füst, mint valami alattomos kígyó követett. Anya azt mondta, menjek be a házba, de én ki akartam használni a jóidőt, úgy döntöttem elmegyek sétálni. Felálttam, majd az erdő szélén kanyargóegy kisútra fordultam be. Végig a kéksapkás járt az eszemben! És tmámadt egy szörnyű felismerésem! Még a nevét sem tudom!!! Majd holnap megkérdezem! Ebben a billanatban kövek csikorgását hallottam a hátam mögött. Valaki a vállamra tette a kezét a másikkal pedig a számat tapasztotta be. Ereimben megfagyott a vér. Lassan megfordultam, a kezek elengedtek. Szemmegasságban egy NIKE feliratú pólót láttam, majd felemeltem fejemet és elmosolyodtam. A kék sapkás volt az. | |
| Caballo (58532) 13.02.23 14:29:11 | ||
|
Mei: köszönöm :D
Am meg a közepén az ismétlésért elnézést xD | |
| thestral27 (21282) 13.02.23 15:35:14 | ||
|
Na, ezzel is elkészültem: ámbár ez még csak félkész fejezet, de most berakom, mert még tudom javítani benne így a hibákat:“D.
Már említettem, hogy a Secrets több szemszögből fog állni.. Szóval azt a kérdést szeretném feltenni, hogy a fejezetek alá írjam oda, hogy éppen kinek a szemszögéből van, vagy felesleges?:“) Nekem mindegy, azért kérdezem csak..xD Na, de nem jártatom a szám... erős kritikákat kérek rá!. Esetleg ajánlom, hogy hallgassátok közbe ezt a számot, mert szerintem illik a hangulatához.:“3 (illetve én amíg írtam, egész végig ezt hallgattam) 
- Miért? Miért történik ez velem? – kérdezte magától Alexander Hope, a 20. születésnapján. Egyedül ült a kórház gyógyszertől bűzlő várótermében. Nem akarta elhinni, hogy ez történhetett vele, a családjával. Arcát tenyerébe temette; mérhetetlenül szomorú volt,… és dühös. Szülei autójának féke nem balesetből ment tönkre: ő miatta lett működés képtelen. Sosem hitte volna, hogy valaha még használva lesz az a jármű… egy órával ez előttig legalábbis. Alexander éppen dolgozott, mikor a telefont kapta: szülei a sürgősségi osztályra kerültek, mert autójuk áthajtott a szalagkorláton. Ahogy volt, otthagyta a munkát, s rohant amilyen gyorsan csak tudott. Nem mehetett be, még csak meg se tudakolhatta pontosan, hogy mi történt. Mindössze halovány foszlányokat hallott az orvosok, ápolók és ápolónők beszélgetéséből. Mindenki nagyban sóhajtozott és érdeklődve hallgatta a történteket. Alex okos telefonján próbált valami hírt szerezni az ügyről, de ott se írtak semmi részleteset. Viszont az esti híradóba bekerül az eset. Egy orvos lépett oda hozzá, aki pár perccel ezelőtt jött ki a műtőből, ahol a sérültek feküdtek. Lemondó sóhaj szökött ki a doktor ajkain, s fejét enyhén lehajtotta. Lehúzta a maszkot szája elől, hogy beszélhessen. Vett egy mély levegőt, s csak ezt követően kezdett bele mondandójába: - Sajnálom – kezdte, és a férfi vállára tette egyik kesztyűs kezét. – Én megpróbáltam mindent… de sajnos a sérülések túl nagyok voltak, a belső vérzésekről, és a szilánkokra tört csontokról nem is beszélve. Fiatal orvos volt; ezt már a lazább beszéd stílusából is meg lehetett állapítani. Arcán egy ráncot se lehetett felfedezni, ami csak alátámasztja az iménti megállapítást. Alexander arcán forró könnyek patakokban folytak, majd mikor állához értek, a földre csöpögtek. Nem tudta elhinni, hogy ez történhetett az ő hibájából. Szülei immáron holtak voltak, és ennek tetejébe le fogják tartóztatni a gyilkosságért. Pedig nem akarta… csak véletlen volt. Sosem tett volna ilyet önszántából. Egyszerűen csak a kocsit szerelgette, és félkészen ott hagyta a garázsban. Kiviharzott az épületből; semmi kedve nem volt tovább ott tartózkodni. Szemét már marta a gyógyszerek és fertőtlenítők émelyítő szaga, nem beszélve a tudatról, hogy megölt két számára fontos személyt. Elfogta a hányinger, s nem törődve a higiéniával (meg őszintén nem is érdekelte) a kórház gyönyörűen ápolt kiskertjére hányt. Ajkait megtörölte, majd indult tovább. Talán holnap, vagy később még visszajön elintézni a dolgokat… vagy nem. Még fogalma sem volt, hogy mit tegyen, vagy mit ne. Egyszerűen el akarta felejteni, és meg nem történtté tenni ezt az esetet. Elmenekülni a problémák elől, hogy majd később foglalkozzon velük. Ez egyszerű megoldásnak tűnne, ha lelkét nem nyomta volna a lelkiismeret-furdalás. Lépteit szaporára vette, majd rágyújtott egy szál Marlboro cigarettára. A füst szaga megnyugtatta, s lehiggasztotta kavargó gondolatait, mik fejében cikáztak. Tüdeje tiltakozott a nikotin ellen, de mit sem érdekelte Alex-et ez, majd holnap megbánja, és ennyi. Felesleges volt anno az az elvonó kúra. Tudta, pontosan tudta, hogy nem fog holmi idióta orvosi tanács miatt káros szokásáról lemondani. | |
| rekaianett (32539) 13.02.23 17:08:13 | ||
|
vera: uuh, köszii, a tied is nagyon ász lett... :D am most ilyen depressziósrészek jönnek majd, remélem senki nem báánja... :D
thes: MOST AZONNAL ÜLJ LE ÉS ÍRJ!!!! folytatást követelek! :D zseniálais az egész... egyszerű, szomorú, de akkor is zseniális ;) | |
| thestral27 (21282) 13.02.23 17:28:24 | ||
|
reka: LOL jólvan. xD Köszi:D. Majd igyekszem írni, de rendet kő‘ raknom... (nem, nem mert ősök kérték.. hanem beleléptem valamibe, és rohadtul fáj a talpam, és megakarom tudni, hogy mi volt az.XD) De igyekszek.. már csak a szennyest köll kihurcolnom, és akkor elvileg tudok írni tovább.^^“ | |
| hancsi1000 (50548) 13.02.23 21:33:50 | ||
|
Helló én kis... jó azt nem mondhatm hogy hülyéim de a nagy részét akkor is szeretem atársaságnak^^
Viszonylag *hirtelen* Ha, úr isten mi ez a zaj?! Ja hogy dob pergé? Ja, és hogy most be kéne jelentenem? Jó de abbahagynád? Mondom abba hagynád? Nem! Nem a hajad banán, hanem abba hagynád a dobolást? Mondom dob! Dob!! Jolvan akkor most trombitálj is!*legyint*...*30 perc elteltével* Na végre hogy elhalgattál már nem bírta már a banán séróm, na mindegy. És akkor most bejelentem, hogy... Vissza... ismétlem VISSZAtértem! Mondjuk nem mintha ez olyan nagy dolog lenne, na hagyjuk. *legyint és lógó fejjel kivánszorog a képből* T‘om jól elvagyok én egyedül egy magamban az én hülyeségeimmel... de ez már fájtX“D Na jó most komolyabra fordítva a szót,már amennyire lehet, azért jöttem mert hozok egy új sztorit és ezt most úgy tervezem, hogy még valamikor be is fejezem!(N ki a pró? Jó mondjuk nem én, de ilyenkor azt illik mondani, hogy én, na úgy értem aki kérdezi! Jómindegy már erről is lemondhatok.XDIgen tom jól elvagyok a fárasztásaimmalX3) De akkor most nagyon röviden a sztori: Van egy testvér pár akik táncosok és találkoznak egy négy tagos bandával, onnantól meg tam, taram, taram, taram... és vagy boldogan vagy boldogtalanul élnek továbbX) De am majd elkezdem olvasni a ti történeteket is de amiket már elolvastam arra most adok: reka:Úr isten!O.O Folytasd már most komolyan meg akarsz ölni, olyan kíváncsi vagyok, és már megint abbahagytad a legizgalmasabb résznél!*bevágja a durcit*XD Am csak poén imádom a történeted, de tessék már sietni a kövi résszel;) Sztike:Fú azzal már alapból megfogtál, hogy a főszereplőnek ugyan az a neve mint nekem;) De am kíváncsi vagyok, Írj!:D | |
| rekaianett (32539) 13.02.23 21:55:36 | ||
|
hancsi: hát, igeen, énilyen kis izéé vagyok, mindig ilyenkor hagyom abba... :D am holnap ne számítsatok fejire, meg még utána se, sok-sok dogát írok meg majd... | |
| rekaianett (32539) 13.02.24 15:16:08 | ||
|
És lám, vannak csodák! értem a matekot, (kb) megtanunltam a 64 soros veret és még írtam is! :D tessék elolvasni! :D ajánlom hozzá a kövi számot:
http://www.youtube.com/watch?v=r00ikilDxW4 
11. fejezet Bryan a csukott ajtót bámulta, fülében még csengett a halk kattanás, ahogyan a zár a helyére pattant, és hallotta, ahogyan a léptek távolodnak tőle. Dühöt és fájdalmat érzett egyszerre. Pillantása az asztalon pihenő mobilra tévedt. Hirtelen felmarkolta és a szoba másik végébe hajította. Halk reccsenés… Igen, valószínűleg a képernyője tört be, ahogyan a padlónak csapódott. De nem érdekelte. Felugrott az ágyról és jóformán kiszakította az ajtót a helyéről, olyan erővel nyitotta ki. Colette a kanapén ült, komoly, nyugodt arccal. A falat bámulta, amelyen semmi érdekes nem volt, se egy kép, se egy polc, de még egy kis légy se. A blúzát közben felvette, de még nem gombolta össze, így kikandikált alóla a fekete csipke, amely a melltartóját díszítette. - Collie… - Mondtam, hogy utálom, ha így neveznek! UTÁLOM! Utálom, mert olyan mintha egy kutya lennék! EGY KUTYA! De te végig úgy bántál velem, mint egy kutyával, mit is vártam?! - ugrott fel és hisztérikusan kiabált. Az iménti feszült nyugalomnak már nyoma sem volt. Ezek szerint az csak a vihar előtti csend volt. - Kérlek nyugodj meg! - próbálta csitítani a srác, de az ő hangja is idegességről árulkodott. - Nyugodjak meg? NYUGODJAK MEG?! Mégis, hogy a fenébe tudnék megnyugodni, amikor éppen most jöttem rá, hogy eddig, akit a legjobban szerettem végig átvert? - Hidd el, meg tudom magyarázni! - bizonygatta. - Mégis, mit gondolsz, mekkora barom vagyok én? Mit kell ezen még magyarázni? Kiraboltak egy éjszaka, ott hagytak vérbe fagyva, de jött a hős lovag, aki természetesen elnyerte a szívemet, és velem marad, amíg a halál el nem választ! Mint egy tündérmese. Olyan szép, hogy szinte már nem is igaz, ugye? Hát igen, pontosan ez a baj. Megrendeztétek ezt a nyomorult kis színjátékot, mert te is velük vagy, azok közé tartozol, akik egy éjjel megtámadtak. Elvezetted őket hozzám, és elvisznek majd innen mindent, ami ér valamit, felforgathatják az otthonomat, mintha nem ért volna elég rossz már ebben a nyomorult életben! - a lány próbálta visszatartani könnyeit, de nem bírt sokáig gátat vetni nekik, szabad folyást engedett érzéseinek. A cseppek fürgén gördültek le arcán. - Igen, valóban így volt! De csak az elején… Az érzéseimet nem játszottam meg! El kellett volna mondanom a Bandavezérnek a címedet, de nem tettem! Nem tudtam, hogy követtek, hogy kiderítsék. Azt sem tudtam, hogy már jártak itt. Ki akartam lépni a bandából, hogy békén hagyjanak miket. Érted tettem mindent! - Aha. És ezt most higgyem is el? - Ez az igazság. - Ne haragudj Bryan (bár ha haragszol, az sem érdekel) de nem hiszek neked. Ezek után már nem. - Colette elfordult, hogy megtörölje a szemét, de a srác megfogta a kezét és visszahúzta. - Kérlek… - Nem… sajnálom… Bryan, mintha az utolsó szalmaszálba kapaszkodna megcsókolta a lányt, aki erre reflexből pofon vágta. Az ütés hangosan csattant a fiú arcán, piros csíkokat hagyva azon. - Még mindig azt hiszed, hogy ennyivel bevágódsz nálam?! - kezdett újból ordítani. Már egészen megnyugodott, de a srácnak ez a húzása megint feltüzelte. - Collie, szeretlek, hát nem érted? Mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak! - Hazudsz! - kiáltotta. - Hazugság minden szavad! Nem szeretsz, sohasem szerettél, és soha nem is fogsz! Minden csak máz volt, álca, átverés! A vonzó külsőd alatt patkány lakozik! - használta fel a legjobb metaforát, ami hirtelen eszébe jutott. - Collie… - Ne… kérlek. Menj el… és ne gyere vissza… soha többé… - suttogta maga elé Colette. - Végleges a döntésed? - Igen. - Értem. - hangja keserű volt, fojtogatták a könnyek, de a lány nem látta, amikor kibuggyannak, csupán a távoli lépteket hallotta és az ajtót, ahogy a huzat becsapta. Vége. Szakított a barátjával, akiről azt hitte, hogy majd egy napon a férje lesz, és a gyermekei apja. kicsit rövid, de most ennyire futotta | |
| Fanday99 (50302) 13.02.24 16:23:56 | ||
|
anett: hijjnye elrontotta a két fejid az amúgy sem túl happy hangulatomat. *bőg*. De amúgy nagyon tetszenek és folytatást kéreeek | |
| Death (66605) 13.02.24 19:07:04 | ||
|
SZiasztok elkezdtem egy tvd fanfictiont a címe Colubris a végzet madara. Szeretnék á kritikát kérni.
95 éve már ,hogy Klaus Mikaelson megölte a családom.Azóta csak egy dologra készülök ,még pedig az édes bosszúra.Türelmesen vártam egészen addig még rá nem jöttem ,hogy miért buknak el Klaus ellenségei,de most már készen állok.Csak egy valami írta felül a számításaimat még pedig a hybridek. folytatás itt mert nem fért ki végig :S | |
| bese26 (31448) 13.02.24 19:56:03 | ||
|
A történet +16-os dolgokat tartalmazhat! Olvasása saját felelősségre.
6.rész Te és én A lány mocorgott, ébredezett, ahogy én is. -Mit csináltunk mi este? -Néztem rá.Ő még csukva tartotta a szemét, de nem sokáig. -Hát ha arra célzol akkor azt hiszem semmi rosszat de az biztos, hogy brutálisan berúgtunk.-Nyújtózkodott ki,majd feltápászkodott.Én is felálltam. -Haza kéne menni. -Nem szerettem volna itt tölteni az egész napomat,otthon akartam pihenni vagy ha Elenával maradhattam volna, nekem az is tökéletes.Jó barátom és úgy éreztem egyre közelebb kerülünk egymáshoz.Neki mindent elmondhatok, mert nem néz bolondnak,megért,rendes és gyönyörű. -Szerintem is,de bejönnél hozzánk? Nem sok időre...Csak mondjuk egy órára.Kétlem, hogy Luther otthon van. -Benne vagyok! Na lépjünk le.-Még körülnéztem nincs-e valamelyik cuccom a szoba másik végébe, de mindenem megvolt.A kocsikulcs és a telefon a zsebemben, a kabát az ágyon, azt fel is vettem.Pénzt meg nem hoztam magammal.Lesétáltunk a lépcsőn, mindenütt a káosz, az elszabadult buli maradványai...Még az a szerencse, hogy a közelben parkoló Lambo-mat nem tették tönkre.Beszálltunk és már mentünk is Elena és Luth lakására.Sajnos valami baleset miatt megint csak dugó volt. -Ilyen nincs! De komolyan!Ez már nagyon nem oké...-Kezdtem el eleinte finoman mérgelődni. -Nyugi van Kevin!Ha felhúzod magad attól még nem lesz jobb a helyzet.-Ahogyan kimondta a nevemet...Ahhww...Azzal a lágy hangjával.Majd rám nézett azzal a csodaszép zöldes árnyalatú szemével.Ezzel mindig le tud venni a lábamról.A tekintete szinte mindent elárul a lelki világáról...Semmi különöset nem látsz először, de ha jobban szemügyreveszed akkor megpillantod benne azt a hihetetlen nagy magabiztosságot és vidámságot.No meg, hogy mindezek ellenére mégis valami nyomja a lelkét, a titka ami persze nekem már nem az de másoknak igen.Ez az ő problémája,amit teljes mértékben meg tudok érteni hiszen nagyjából én is ugyanezen megyek és mentem keresztül. A folyamatos zaklatások, hogy az embert már nem hagyják békén a szellemek,sokszor kisértenek,mástól nem kérhetsz segítséget mert zakkantnak nyilvánitanak.Az oké,hogy most már itt vagyunk egymásnak de attól még a múlt akkor is megmarad.Azt nem lehet kitörölni. Az előző témához visszatérve: Délután 1 óra körül már ott voltunk Elena rezidenciáján,beszéltünk egymással az ágyon ülve.Szerencsére a lány adott nekem fájdalomcsillapítót úgyhogy már elviselhetőbb lett addigra a fejfájás. -Holnap ráérsz? -Szegeztem felé a kérdésemet amire a lehetséges válasz igen vagy nem lett volna de ő mégis egy ‘Miért‘-et mondott. -Csak mert lesz egy fotózásom megint és arra gondoltam, hogy ha szeretnéd akkor velemtarthatnál.Reggel 8 órakor jönnék érted.Na? -Tényleg? Az királyság! Veled megyek! -Örült neki, az látszott rajta rendesen. -De jó! Meg azon gondolkoztam,hogy majd egyszer valamikor elmehetnénk a vidámparkba is.-Vetettem fel az ötletem.Az lehet, hogy egyszerre ezt túl soknak gondolta. -Wow! Ott már jártam egyszer! Állati jó! Mikor akarsz odamenni? -Amikor szeretnéd.Ha kell lemondom a fotózást is.-‘Oh érted mindent baby‘ Gondoltam. -Ó oké.Te egy Isten vagy! Köszi... -Átölelt. Lestoppoltam volna az időt,hogy örökké így együtt legyünk.Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. -Nem túlzol egy kicsit? -Mondtam vigyorogva. -Én? Soha! -Itt egy pici szünet következett, majd megtörtem a csendet. -Akkor jó lesz ha jövőhéten megyünk vidámparkba? Mondjuk pénteken? Péntek az én napom... -A kedvem az estére hangolom... Tökéletes! -Meg egy jó italra amit szürcsölök...-Folytattam a dalt.Jó hát elvan a gyerek ha játszik... -Minek is kéne több? -Mosolygott rám.Ezt viszonoztam.Talán akkor kellett volna valamit lépnem, de nem tettem...Az is lehet, hogy ő máshogy viszonyul hozzám.Nem lehet csak úgy lesmárolni, főleg nem itt ebben a szobában.Még félreértené és azt hinné csak le akarok vele feküdni... Persze nem sokáig volt nyugtunk,Luther benyitott. -Elena! Te pasikat hozol haza? Ejnye! Hát mire tanított annak idején anyuci?!-Ránéztem a csávóra.Vörös haj szeplős arccal,kékes szemekkel.Nyurga és girhes.Egyáltalán nem mutatott semmi rokonságot a csajjal.Nem tudott egy másodpercig se nyugton maradni.Ott állt az ajtóban és enyhén lóbálta a kezét. -Luther...Húzz a francba! Tűnj el innen!-Elena felállt és kitessékelte az ajtón a tesóját, vagyis csak ki akarta de az még visszafordult és feltett neki egy kérdést. | |
| bese26 (31448) 13.02.24 19:56:50 | ||
|
-Ti jártok?
-Semmi közöd hozzá! -Szó szerint tolta ki az ajtón és végülis sikerrel járt.Még be is zárta kulccsal. -Jól van csak kérdeztem valamit! Most miért kell így viselkedni...Oké, hogy k*rni akartok na de akkor se kellene így bánni a saját testvéreddel!-Erre Elena csak sóhajtott egy nagyot és kikiabált neki. -Szivárogj már el innen!-Aztán leült az ágyra, mellém és a hátát a falnak döntötte.-Az volt életem legnagyobb baklövése, hogy elhoztam magammal.Nem kellett volna...-A hangjából éreztem, hogy dühös-Igazán bocsi a kellemetlenségért. -Semmi baj,ezért most ne mérgelődj.Inkább vakard meg a hátam..-Erre kerek szemekkel nézett rám. -Kevin.Ezt most nem mondod komolyan?Ilyent még az életbe nem kértek tőlem....Majd megvakarod magadat. -Jajj, de az nem ugyanaz! -Kiskutya szemekkel próbáltam rávenni,hogy tegye meg.Nem tudott ennek ellenállni. -Jól van na...-Levetettem a pólómat.Láttam rajta, hogy mindjárt elájul tőlem. -Neee...Ez...Kockás a hasad.-Már valahogy előre megéreztem, hogy az fog tetszeni neki a legjobban.-Megengeded...? -Tette hozzá.Bólogattam.Alap, hogy meg akarta fogni és meg is érintette, végighúzta rajta a kezét.Szerintem még a tejszínhabot is lenyalta volna róla, kérés nélkül. -Tetszik,mi? -Naaaagyooon!-Nyújtotta el.-Nem lehetne, hogy mégis ezt vakargassam? -A hátamról volt szó.-Ledőltem az ágyra és a hasra fordultam.Kinyújtózva feküdtem végig mikor vakart.Tisztára libabőrös lettem tőle,ő meg csak kuncogott azon, hogy mennyire élvezem.Nem tudta megérteni, mi lehet ebben olyan jó. Délután 16:00 Nem maradhattam örökké Elenánál, el kellett mennem onnan.Kimentem deszkázni csak úgy egyedül.Bejártam a fél várost estem egyszer-kétszer, dehát ez benne van a pakliban.Zavaró tényező volt, hogy egy szellem folyamatosan követett. -Te látsz engem, ugye? -Egyszerűen nem is néztem rá, úgy csináltam mintha észre sem vettem volna.De elkezdett nekem pofázni itt az életéről, a gondjairól én meg már azt hittem megőrülök tőle. -Békén hagynál te nyomorék? Elegem van belőled,érted? Nem kérek az idiótaságaidból! Kopj már le rólam! -Vette az adást, eltűnt onnan.Akkor vettem észre, hogy akik ott voltak azon a viszonylag csendes kis mellékutcában azok mind engem bámulnak.Sóhajtottam egyet, és elmentem onnan, egyenesen a házamhoz.Mikor beléptem az ajtón a káosz fogadott...A fontosabb cuccaim ugyan a helyükön voltak de még így is sok minden a földön végezte. -Hát ez meg mi a f***? Miért kellett ezt csinálni?! Ki tette ezt?!-Kiabáltam.Válasz nem jött,de mégis volt olyan megérzésem, hogy az a kísértet volt akit megsértettem.Előfordul az ilyen.Mikor lenyugodtam összepakoltam a lakásban. Leültem a kanapéra. -Gyere ide öreg haver, beszéljük meg higgadtan a dolgokat.-A hívogatásomra előjött. -Tudod, csak azt szerettem volna, hogy meghallgass.Ezt megérdemelted.-Vetett egy pillantást a tönkretett monitoromra.‘Vehetek egy újat.Még az a jó, hogy csak azt tette tönkre a TV meg ezek működnek.‘ -Ezért kellett lecsapni ezt a nagy hisztit?Hányszor jeleztem már, hogy nem kérek a társaságodból, de te pofáztál nekem megállás nélkül...Persze, hogy mérges lettem.-Azért nem haragudott ám annyira rám, úgyhogy hamar tisztáztuk a dolgokat,ahogy azt is, hogy ezentúl békén hagy. | |
| Pumpedli (26099) 13.02.26 20:14:23 | ||
|
Helló emberek:D
Talán holnap vagy holnapután felrakok egy pár oldalt az Andy Wood nem túl különleges életéből:). Egyelőre kész van kemény 5 oldal, de az nagyon kész vanxD. Na mindegy... De feltehetően holnapra több lesz:). De annyit már most megmondok, hogy imádom Andyt, pedig én alkottamxD. Kommenteket most nem írnék, majd legközlebb:). | |
| thestral27 (21282) 13.02.27 15:53:19 | ||
|
Üdv néktek népek!:‘3
Ezennel bejelentem, hogy minden történetem beláthatatlan ideig szünetelni fog, mert ...xD Na igen, a miértje az már más történet.xD A lényeg, hogy matektanáromnak megjelent a könyve (akit esetleg érdekel: Éjelliőr naplója), és én ilyen: “kihívás elfogadva!“ fejjel beleolvastam, and eldöntöttem, hogy én is végre befejezem egy történetem, és kiadatom.TAT és jót fogok röhögni a tanáron, hogy az enyém jobb.:“DDD Nameg eldöntöttem, hogy amint tudom, megveszem a könyvet, és pirossal fogom benne javítani a hibákat:‘). Csak mert imááádok belekötni a tanárba:“D. Tehát a Secrets-et kidolgozom, és majd beküldöm kiadóhoz, hát ha... majd a Könyvmolyképzőnél bepróbálkozok..:D De előtte meg kell írnom, méghozzá 350 oldalnál hosszabbra.T_T Szóval.... olvasni fogok, és kommentelni is, illetve a Secrets mellett íródott novelláimat is felfogom dobni:D. (Jelenleg egy hentai van készülőben saját karakterekkel, illetve egy yaoi fanfiction. Cím szerint a kettő: 1: Done for You 2: Friends going lovers) Remélem nem fogtok rám megharaguszni:$. Ha kész leszek a Secrets-el, és barátnőm, meg egy rendes lektor is átnézte, akkor újra élni fogok a többi regényemmel, méghozzá első sorban a WAY-el, amit elkezdek majd utána átdolgozni:). Addig is mindenkinek jó irogatást!^^ | |
| Wolfoxy (21122) 13.02.28 10:51:12 | ||
|
thestral: De jóó! Ha kiadod, én biztos megveszem! ;) Am nálunk anyum író (nem hiszem, hogy ismeritek a könyveit), és folyton cs.sztet, hogy fejezzem be a HockeyStrikert, ő meg beküldi egy kiadónak... Még csak az hiányzana | |
(aktuális oldal: [ 528 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [525] [526] [527] [528] [529] [530] [531] [532] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
