 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Bordermániás (89603) 14.10.19 19:44:19 | ||
|
-Iris! -hallatszott a boldog kiálltás. Egy barna hajú lány rohant felé majd átölelte.
-Linda!Megijesztettél! -mondta Iris. -Én megijeszteni, téged?! -röhögött Linda. -Ha ordibálsz és a legváratlanabb helyzetben ugrasz nekem! Még nem vagyok vadász üzemmódban! -mosolygott Iris. -Úgy örülök neked! -ujjongott tovább Lina. Mielőtt Iris mondhatta volna, hogy “én is“ lecsitították őket. Éppen Drake az oroszlán vezér kezdte el az ilyenkor megszokott szövegét: -Remélem mindenki itt van-vágott bele zavartan, nem szeretett ilyenkor beszédet mondani, de egy vezérnek meg kell tennie-Szóval az előző alkalommal aMikor ebben a világban együtt voltunk csak védtük | |
| Bordermániás (89603) 14.10.19 19:51:40 | ||
|
a területünket. De ez az alkalom most más lesz! Megmutatjuk, hogy támadásból is jók vagyunk! A szomszédos Vízöntők egyik erdeje pont megfelelő foglalható terület lenne, különben is kevés a fa országunkban. | |
| WenTam (58146) 14.10.21 15:48:48 | ||
|
Lucy
3.Fejezet Az elrejtett szoba -Kiara, Kiara, Kiara! Ezt nézd mit találtam! Nyújtotta át Doroty a régi, koszos borítékot, testvérének. -Ez meg mi?-érdeklődött Kiara, majd kinyitotta a borítékot, és elolvasta a Lucynak szánt levelet. -Ezt hol találtad? -A padláson. -Szerintem nem kéne nézegetnünk mások személyes tárgyait!-nyújtotta vissza kezében a borítékot. -Ugyan már, akik írták már rég halottak! -Akkor is vidd vissza! Tudod, hogy így is ijesztő ez a hely. Nem kellenek még ilyen levelek is!-mondta Kiara, majd megfordult, és kiment a kocsihoz, mert még sok mindent kell bepakolniuk. Odakint megállt, és ránézett a házra. Látta betört ablakait, romos falait, és kissé dőlt kéményét. Nem hitte el, hogy egy ilyen romhalmaz az otthonuk. Eközben Doroty visszament a padlásra, de nem azért, hogy visszavigye, hanem, hogy keressen még néhány érdekes holmit. Körbesétált, és zseblámpájával minden kis zugba bevilágított, de csak fotókat, festményeket, és törött dolgokat talált. Bevilágított egy szekrény mögé, és hirtelen valami megütötte a szemét... -Egy ajtó!-csodálkozott, és teljes erővel sikerült arrébb tolnia a szekrényt. Az ajtó nem volt bezárva, így be tudott menni. -Ez egy gyerek szobája. De miért van egy szekrény mögött? Doroty gondolkozott, és visszaemlékezett a levélre. A levél szerint a szülők elvesztették a lányukat. -Ez Lucy szobája! Hát persze! Ez egyre izgalmasabb! A lány megfogott egy képet, amin ismét az a család volt. -Hogy sose felejts el minket!-olvasta a képen. Az ajtót maga mögött nyitva hagyta, mikor bejött, de egyszer csak becsapódott. -Ez meg mi volt?-rémült meg, aztán odarohant az ajtóhoz, de nem tudta kinyitni. Az ajtó nem volt zárva, egy nagyon kicsit el tudta tolni. Aztán észrevette, hogy mi történt...A szekrény visszatolódott. -De hogyan?! Ki tolta vissza?! Próbálta tolni, de most nem bírta. -Mit csináljak? Ha kiabálok anya rájön, hogy megint itt vagyok. De rájött, hogy másként nem jut ki, ezért kiabálni kezdett. -Segítség! Anyu, Kiara! Itt ragadtam a padláson! Hirtelen lépéseket hallott, amik egyre jobban közeledtek. -Itt vagyok a szekrény mögött! Egyszer csak nyílt az ajtó. De Doroty visszafolytotta a lélegzetét, mikor meglátta ki jött érte. Nem egy mérges anya arcát látta, hanem a kislányét a képről. Bocsi, hogy ilyen rövid lett! Még lehet, hogy folytatom a fejezetet. Egyébként, hogy tetszik? | |
| WenTam (58146) 14.10.21 18:28:26 | ||
|
Irjatok kritikát! | |
| zsófics (75588) 14.10.21 19:56:35 | ||
|
WenTam: ha hosszabb fejezeteket írsz és több leírást raksz bele, jó lesz! Várom a folytatást! :) | |
| Bordermániás (89603) 14.10.22 08:24:28 | ||
|
WenTam:Izgalmas, nekem tetszik :) | |
| ThreeDaysGrace (89956) 14.10.22 13:05:50 | ||
|
WenTam: Nagyon érdekes, és kezd izgalmas lenni, de azért engem érdekelt volna, hovy Dorothy mit látott, amikor belépett a szobába. Tehát a leírásokat hiányolom, de egyébként jónak ígérkezik a sztori, semmiképp ne hagyd abba!(: | |
| WenTam (58146) 14.10.22 14:15:37 | ||
|
Köszi a kommenteket. Ezentúl figyelek a leírásokra is!:) | |
| ThreeDaysGrace (89956) 14.10.22 14:44:10 | ||
|
Bordermániás:Ugrálsz a jelen- és múltidőben, van néhány vesszőhiba és egy két helyesírási hiba is. Ezekre próbálj odafigyelni. Tudom, hogy jó rövid mondatokkal írni, mert kíváncsivá teszed vele az olvasókar, én mégis azt javasolnám, hogy próbálj hosszabb, gondosan megszerkesztett mondatokat alkotni. Ettől olvasmányosabb lesz a történet, és nem lesznek annyiea zavaróak azok a pontok a mondatok végén. A terjedelem rövid, hiányolom a leírásokat. Nem tudunk meg túl sok mindent arról sem, hogy mire számíthatunk a továbbiakban, ez azonban nem baj, mert a megadott információkkal átszőve kap némi titokzatosságot a történet. Javaslom, hogy az elkövetkezendőkben bontsd fejezetekre a történetet, és vagy fejezetenként, vagy ha hosszabb részeket írsz, akkor a fejezetekből 1-2 hozzászólásnyi szöveget tegyél be.
Továbbá folytasd mindenképp, érdekelne, hogy mit hozol ki az alapötletből!(: | |
| WenTam (58146) 14.10.22 15:36:09 | ||
|
Lucy
4.Fejezet Az emlék Doroty nem mozdult, és hang sem jött ki a torkán, mert felismerte a fekete hajú, kék szemű, és bánatos arcú szellemet. A kísértet csak bámulta semleges arccal, de egyszer csak dühbe gurult az arca, és ráüvöltött a lányra: -Menj innen! A lány sikított egyet, majd becsukta a szemeit, mert bízott abban, hogy csak képzelődik, és mikor kinyitja, már nem lesz ott. Teljes erővel összeszorította két gyönyörű, smaragdzöld szemét, és mikor kinyitotta, már nem volt rajta kívül senki a szobában. Körbenézett, de csak egy ágyat, egy íróasztalt, egy szekrényt, és egy ládát látott. A szíve még mindig hevesen dobogott, és nem tudott lenyugodni. Vett egy mély levegőt, majd kifújta. De csak a lány üres, démoni tekintete járt az eszében. Félt, hogy nem képzelődött, és újra megjelenik, ezért villámgyorsan lerohant a lépcsőn, és mikor leért kiszaladt a házból, észre se véve anyját, és testvérét. -Neki meg mi baja?-furcsállta Kiara testvére viselkedését. -Fogalmam sincs.-nézett értetlen arccal Gina. -Doroty nem lóghatsz el a pakolás elől!-kiabálta Kiara. -Kit érdekel most a pakolás?!-üvöltött Doroty, és elbújt egy bokor mögé. Kiara odament ikertestvéréhez, és értetlenkedve kérdezte: -Neked meg mi bajod? Doroty berántotta maga mellé, és a bokor mögül kilesve a ház felé mutatott. -Az ott! -Tessék? -Láttam Lucyt! Egy szellemet! Kiara hangos nevetésben tört ki. -Egy szellemet? Ja persze! -Nevess csak nyugodtan! De én láttam, és be nem megyek oda többet! Kiara ismét nevetőgörcsöt kapott. -Hidd el! Hiszen én sosem ijedtem még meg ennyire, komolyabb ok nélkül! -Ez mondjuk igaz. Egyre jobb színész vagy!-mondta gúnyosan Kiara. -De nem hazudok! -Ugyan már, szellemek nem léteznek!-mondta Kiara, majd fölállt, és elkullogott. -Miért nem hisz nekem?-kuporodott össze a lány, majd hirtelen egy könnycsepp csúszott végig az arcán, amit még egy követett, aztán még egy, és egyszerre azon kapta magát, hogy sír, ami elég ritka dolog volt nála. Utoljára egy évvel ezelőtt sírt, amikor édesapja egy autóbalesetben életét vesztette, ami élete addigi legnagyobb tragédiája volt. A sírásról visszaemlékezett annak a napnak a történéseire: -Szia apu! Hiányozni fogsz!-ölelte át egy évvel ezelőtt apját Doroty Violet. -Te is nekem kicsim! De hamar hazajövök, hisz csak három napra megyek el. -Tudom, de mikor legutóbb elmentél két napra, az egy hétnek tűnt. -Jaj Doroty. -Megígéred, hogy épségben visszajössz? Hiszen nagyon messze mész. -Megígérem. Ez volt az utolsó beszélgetése édesapjával, mert délután jött a hír, hogy két kocsi összeütközött, és a karambolnak lett egy áldozata, Doroty apja. -Hát nem tartotta be amit ígért.-zokogott az az emlék felidézésétől a lány, mivel nagyon szerette az apját. De eszébe jutott amit Lucy mondott:-Menj innen! -Már értem. Azt akarja, hogy eltűnjünk, mert ez az ő otthona. Te jó ég! De Kiara nem hiszi el, amit mondtam, és anya pláne nem fogja! Most mit csináljak? Doroty végül bement, és leültek vacsorázni. Egyszer csak megszólalt Gina: -Nagy hírem van lányok, ugyanis holnaptól iskolába fogtok járni! -Iskolába?!-mondták kórusban. -Bizony. Egyszer újra el kell kezdenetek járni. -De hát csak most jöttünk!-vágta rá Kiara. -Ez igaz.-mondta Doroty, aki már kezdte is elfelejteni a Lucyval történt találkozást. -Nincs vita! Mentek és kész!-parancsolta Gina. -Jól van.-mondták az ikrek. | |
| Bordermániás (89603) 14.10.23 08:37:36 | ||
|
ThreeDaysGrace; Oké, odafigyelek ezekre. Köszi! :) | |
| Fanday99 (50302) 14.10.27 18:16:08 | ||
|
Sziasztoook. hoztam egy ilyen. izét. Egy naplóbejegyzés szeretne lenni, majd még írok hozzá, ha érdekel valakit. Kicsit érdekes lett... meg zavaros. pedig már átírtam. eh. mindegy, íme:
Lélekőr 10.27 Huszonhat órányi zötykölődéssel és csontig hatoló hideggel telt, bizonytalan célú út után végre megérkeztem. Megérkeztem az iskolába, ahol belőlem, és kilenc másik velem egykorú gyerekből fognak embert faragni. Embert. Lehet embert faragni egy démonból, aki nem is nagyon csinált évekig mást, csak ártatlan embereket ölt? Nem tudom. Mindössze annyit tudok, hogy ezek az emberek, akik elragadtak bennünket a családunktól és a barátainktól, azt mondták, hogy tiszta lelkű, önfeláldozó lényt faragnak belőlünk, mert látnak bennünk valamit amit semmi más magunkfajtában. A vonat “asztalára“ könyökölve, állam a tenyeremre támasztva néztem ki. Először azt hittem, hogy az üvegre szálló pára miatt nem látok semmit. Aztán kiderült, hogy anélkül sem látnék. Sötétség borított mindent, és lassan a vonat amúgy is gyér fényei is kialudtak. Ahogy vakon kapkodtam a fejem, a gyomromat görcsbe rántotta az idegesség. Nem elég, hogy nem búcsúztam el a szüleimtől, most még a sötétben való látásom sem működött. Erős kezek ragadták meg a vállam, és felrángattak. Én ezt csendesen tűrtem, de elgémberedett lábaim felmondták a szolgálatot és összeestem így az embernek, aki eddig fogott, fel kellett rángatnia. Persze nem szívesen tette. Rámüvöltött, egészen közel hozzám ahhoz, hogy érezhessem bűzös leheletét -mozgás mocskos démon, mozgás! -rendben van....-feleltem halkan és szelíden. A büdösszájú erre valami ismeretlen nyelven morogva taszított rajtam egy nagyot, így hát a tagjaimban lüktető ólmos fáradtsággal nem törődve elindultam lefelé a vonat lépcsőjén és ezzel együtt a lélekőrré válás hosszú és rögös útján. A vonaton nem tudtam arról írni, hogy ki vagyok vagy bármi, így ha nem baj, most itt, a kollégiumi rozoga vaságyon fekve lerendezem a bemutatkozást. A nevem Vairo, amely név jelentése konok. Tizenöt éves démon srác vagyok, de sosem érdekelt az az élet, amely démonként várhatott volna rám. Talán épp ezért figyelt fel rám, a beteges, vörös hajú fiúra az Angyalok Rendje. Talán épp ezért döntöttek úgy, hogy elhoznak ebbe az iskolába, ahol angyallá válhatok. De én ebben nem hiszek. Démonból lélekőr? Ugyan már.... | |
| Fanday99 (50302) 14.10.28 17:54:36 | ||
|
Megint en. Ugye nekialltam a Lelekornek. Konkretan egy visszajelzest kaptam, de mivel o kepes lenne sosavat leonteni a torkomon ha nem irnam tovabb a sztorit, ezert megint hoztam egy adagot. /atirtam az egeszet, terjengosebbre, es talan meg zavarosabbra. Hehehe. Hehe. He..../
Lélekőr 10. 27. Huszonhat órányi utazás után a vonat féktelen száguldozása megtörni látszott. Már épp ideje volt, mert a csontig hatoló hideg, a zötykölődés és a vonat gyér fénye nem csak idegőrlő volt számomra, de még fájdalmat is okozott minden egyes porcikámban. Mégis bizton állíthatom, hogy kilenc másik utastársam együttvéve nem járt olyan jól, mint én, hiszen egy idő után megelégeltem a mozdulatlanságot és a vonatból kifelé való bámulást, így előkotortam egy üres füzetet és egy kellően hegyes ceruzát, és nekiálltam írni. Alapból már-már nőiesen szépek és kerekek a betűim, most azonban elgémberedett ujjaimnak köszönhetően olyan ocsmányak voltak, hogy ha az általános iskolai tanítóim meglátnák, biztos sírva fakadnának. Ez viszont jelen helyzetekben nem tudott érdekelni, hiszen csaak azért álltam neki az írásnak, hogy legalább a kezeim ne fagyjanak meg. Ez a stratégia pedig hatásosnak bizonyult: bár fájtak az ujjaim, legalább mozgathattam őket és ez némi reményt adva megmentett attól, hogy a halált megelőző melankóliába süllyedjek. Még be sem mutatkoztam! A nevem Vairo. Ezen név jelentése konok, amit én sosem értettem. Mindig, mindenki azt mondta, hogy illik hozzám a név, pedig én annak ellenére, hogy egy kissé tüzes démongyerek vagyok, elég engedelmesnek érzem magam. Talán épp ezért kaptam démonként ösztöndíjat az Angyalok Rendjének egyik legnagyobb és leghíresebb iskolájának lélekőr szakára, mert soha nem voltam képes felfogni ép és sérült ésszel sem, hogy mi a jó a démonlétben. A Rend vezetői nekem, és a másik kilenc útitársamnak is azt mondták, hogy látnak bennünk valamit, amit a többo magunkfajtában nem. Minézetileg elég vegyesek voltunk, kezdve velem. Magamban sokszor kinevettem az embereket, mert a külsőm alapján a sátáni jelzővel illettek. Én? Talán mandula vágású, sárga szemeim miatt, melyek úgy világítanak sápadt arcomban, mint két fényes csillag? Esetleg birzas, égővörös hajam végett, ami egyfolytában az arcomba lógott dacolva mindem fésüléssel? Vagy az is lehet, hogy a harmincöt kilóm és aggastyánoknak is büszkeségére váló tizenöt évem ijeszt meg mindenkit, aki csak él és mozog eme bolygón. Rajtam kívül, az alacsony és emellett cérnavékony fiúcskán kívül egyébként voltak magasak, alacsonyak, kövérek, vékonyak, kigyúrtak. Eleinte még fel-felvillant egy-egy hósapka a rideg hegyek tetején, amikor kinéztem az ablakon, ahogy azonban a vonat irama fülsiketítő nyikorgás kíséretében egyre lassuló iramban falta a métereket, úgy nyelte el a tájat egyre visszavonhatatlanabb erővel a sötétség. Annak ellenére, hogy sötétben is háromszor olyan jól látok, mint egy átlagos ember, most mégis meresztgetnem kellett a szemeim, hogy bármit is lássak a füzetből, amely fölé görnyedtem. Aztan a vonat hirtelen fékezetz, és hatalmasat. Gyér fényei véglg kialidtak, én pedig olyan látványos és intenzív előreesést mutattam be, hogy a padlón található morzsák egy pillanatig azt hitték, közösülni akarom velük. Persze végül megnyugtattam őket-biztos nem vertem be a fejem sehova?-hogy ilyesmiről szó sincs. Vakom tapogatóztam a füzetem után a hideg padlón térdepelve. Kopp. Fáradt, lemondó sóhajjal nyugtáztam, hogy a ceruzám is legurult az ülésről és az orromon végigszánkázva végül hangos koppanással landolt a padlón. Neki is álltam ezúttal mr a ceruza keresésének is, de ennek az unaloműző, hálátlan hobbinak nem sokáig hódolhattam, mert egy erős kéz felcibált a koszos padlóról. Persze. Nekem is ilyenkor kell felvennem az édesanyámtól kapott rettenetes, kapucnis pulcsit, csak hogy legyen rajtam fogás az őstulkok számára. Természetesen az említett marhaféle ezt ki is használta, de nem kizárt, hogy nem gondolta át. Felrángatásom után-az idegességtől, a gyomrom ritmusos görcsbe rándulásától és a hidegtől úgy remegtem, mint akit halálos kín gyötör-leszakadt a kapucni a pulcsiról, elgémberedett lábaim felmondták a szolgálatot és az eddig kapucni néven bemutatkozott csekély mankó hiányában ismét padlót fogtam. [Még folytatom, csak azt hiszem, le fognak esni az ujjaim.] | |
| WenTam (58146) 14.10.28 18:16:35 | ||
|
Hamarosan berakom a következő fejezetet. Az előző, hogy tetszett nektek? | |
| Kaze-chan (88942) 14.11.02 20:58:37 | ||
|
WenTam: Egyre jobb leszel ebben. :) A vesszőkre, és az írásjelek utáni szóközre viszont jobban figyelned kellene. Egyébként nekem tetszik, várom a következő fejezetet. :) | |
(aktuális oldal: [ 571 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [568] [569] [570] [571] [572] [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
