 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Kaze-chan (88942) 14.11.02 21:07:41 | ||
|
Fanday99: A történeted nagyon érdekesnek tűnik, szóval kérlek mindenképp folytasd! :D Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni belőle. :)
[Ha nagyon kötekedni akarnék, akkor megemlíteném azt az egy - két helyesírási hibát, amit találtam, de nem vagyok annyira gonosz, úgyhogy nem teszem. (  )]
| |
| Fanday99 (50302) 14.11.03 15:20:37 | ||
|
Kaze-chan: Koszonom szepen (: Helyesirasi hibakrol annyit, hogy telefonrol azert megsem egyszeru es mire elkuldtem volna kidobott a hokabol, ugyhogy a vegen mar csak kimasoltam a szoveget-ami halisten megmaradt- es nem neztem at igyhat no. Majd legkozelebb jobban figyelek. | |
| WenTam (58146) 14.11.03 18:44:15 | ||
|
Kaze-chan: Köszi!:D Rendben erre figyelek. Szerintem kedden vagy szerdán berakom, csak még nincs hozzá annyi ötletem, ami elég lenne egy fejezethez. | |
| Kaze-chan (88942) 14.11.03 18:53:51 | ||
|
Fanday99: Telefonról? O.o Akkor egy szót sem szóltam. :D (én sose tudtam mobilon rendesen írni. xD)
WenTam: Okés, várom. :) | |
| Fanday99 (50302) 14.11.04 15:39:59 | ||
|
Szép napot. Nem sokat, de megint hoztam egy kis részletet a Lélekőrből. /egyébként megvan az egész “fejezet“, csak ha a lustaság fájna, én már üvöltenék/.
[...] Persze nem sokáig enyeleghettem a hűvös padlón található morzsákkal, mivel az erős kezek ismét vékonyka karjaimra szorultak, és természetesen úgy lettem felcibálva, hogy nem sok kellett ahhoz, hogy kirántsa a karom az a vadállat. -Ne hagyd már el magad rühes démon! Mozgás, mozgás!-üvöltött a kezekhez tartozó hang, amely nem kicsit keltett bennem viszolygást. Ez a testetlen hang bűzös, borízű lehelettel volt kísért, amitől azt hittem, ismét összeesek, ami azért nem lett volna jól, mert szerintem a morzsák nem szeretnének törzsvendégüknek fogadni. Én pedig nem szeretnék a törzsvendégük lenni. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy az ürge szakálla kidörzsölte az arcom. Így hát ez a néhány perc bőven elég volt ahhoz, hogy egy életre megutáljam a-mint később kiderült- lib nevezetű angyalvérű, de jobb sorsra érdemes vonatőrféleségeket. -Uram... Nyugalom. Sem önt nem kergeti a tanár, sem engem. Ami engem illet, én a rosszullét miatt szaladnék innen ha a lábaim engednék-duruzsoltam dallamos, középmély hangomon és nagyon igyekeztem, hogy ne kezdjek köhögni a verejtékbűztől, szájszagtól és minden más egyéb dologtól, ami ebből a férfiből áradt. Ebben a pillanatban a lib dühösen összepréselte az ajkait, és a karjaimon tartott kezei az enyémekre szorultak. Csak tudnám, miért tartja mindkét karom. Azonnal görcsbe rándult a gyomrom. Túllőttem a célon, és most meg fog ölni! Lib bácsi, túl fiatal vagyok még és cuki, aranyos, kedves fiúcska. Ne tedd ezt velem! Végül felszívta magát-hála istennek-, így durvább testi sértés helyett csak valami ismeretlen nyelven morogva taszított rajtam egyet. Belekapaszkodtam egy ülés karfájába, hogy nehogy elessek ismét, aztán a végtagjaimban lüktető ólmos fáradtságot figyelmen kívül hagyva, a lib kíséretében elindultam lefelé a vonat lépcsőjén, ami egyben a lélekőrré válás göröngyös útja volt. xxx Fény. Végre egy kis fény! Nem volt sok egyáltalán, de annyihoz épp elég, hogy körülnézhessek és meggyőződhessek róla, hogy a kollégium még rosszabb állapotú, mint ahogy azt én naivan elképzeltem. Egy tízágyas, elképesztően kicsi szobába voltunk becsúfolva tízen. Helyben nem bővelkedtünk, épp annyi hely volt, hogy a bőröndjeink alkotta keskeny ösvényen tyúklépésben elvonulhassunk az illemhelyig, vagy a fürdőszobáig, amelyek természetesen a szobából nyíltak,-gondolom-egy kiadós nagydolog után kellemes szagot árasztva. Maga a szoba is hagyott némi kívánnivalót maga után. A fehérre meszelt falak elviselhetetlen hideget okádtak ki magukból, a több helyen beázott, meggyötört vakolat pedig a szegényes ágyruhákra hullott [mára ennyi ouo. kommenteket azért szívesen fogadok.] | |
| Mohito (86536) 14.11.04 23:17:58 | ||
|
És Mohito újra színre lép!
Ha szeretnéd továbbolvasni, kattints a hozzászólás legalján a továbbra! (Az elején van egy mentegetőzés is, azt ide nem másolnám be) 
Sokáig néztük a távolodó sárkányok és lovasaik sziluettjét. Mikor végleg eltűntek a szemünk elől, döbbenten néztünk össze. Egyikünk sem félt, már voltak elég durva gyakorlataink, inkább csak meglepődtünk azon a stíluson, ahogy közölték, hogy ma este itt maradunk. Pár pillanatig még meghökkenve néztük egymást, majd mikor sikerült másra szegezni a tekintetünket, mindhárman fölmértük a terepet. Egy hatalmas barlang szája előtt álltunk, egy olyan húsz méteres kiszögellésen. Tovább>> (Tanácsokat akarok, hogy melyik fórumtémába rakjam ki a további fejezeteket!)*akaratos pislogás* Mohi | |
| zsófics (75588) 14.11.05 06:43:11 | ||
|
Mohi: ide rakd fel! Itt talan tobb az erdeklodo. A feji szuper lett, varom a folytatast. :D | |
| Deliora (41666) 14.11.05 21:06:06 | ||
|
Mohi: sztem ide rakd ki. Naaagyon jó lett a fejezet  várom a folytatást :) | |
| WenTam (58146) 14.11.05 22:02:31 | ||
|
Mohi: Itt sokkal többen olvasnák! Ide rakd! | |
| Mohito (86536) 14.11.07 17:29:15 | ||
|
Sziasztok! Ma indítottam egy új blogot a “cuki“ kicsi hugicámmal! (Az ő ötlete alapján) Még csak a Prológus van fent, ezt a képre kattintva el is olvashatjátok. Nem olyan részletes még ez a rész, nem nagyon derül ki belőle semmi sem a történetről... De legyen elég annyi kis morzsácska, hogy nagyon izgalmas lesz. Legalább is azt tervezem... Szóóóóval kattintsatok a képre és olvassátok el a kis szösszenetet! Mohi kilép | |
| WenTam (58146) 14.11.08 18:20:51 | ||
|
5.Fejezet Reggel 6 óra. A lányok még javában alszanak, ám pihenésüket valami megzavarja: az ébresztőóra. Ma van az első napjuk újdonsült iskolájukban, ezért korán kell kelniük, hogy mindent el tudjanak pakoni, és legyen idejük rendbe szedni magukat. Kiara kinyitotta a szemeit, felült, nyújtózkodott egyet, majd ásított egy hatalmasat. Dorothy olyan mélyen aludt, hogy nem hallotta meg az ébresztőt, ezért továbbra is feküdt, és pihent. -Dorothy kelj fel!-mondta Kiara, és megdobta egy párnával testvérét. Erre persze Dorothy felugrott, és mérgesen rákiabált: -Héj! Ezt miért csináltad? -Bocsi, de, elaludtál, és nem akarok elkésni az első napon. -Jaj tényleg, suli van. -Bizony, úgyhogy igyekezz! Kiara egy szempillantás alatt felöltözött, és kisietett a szobából. Az ajtóban állva még beszólt: -Majd, ha felébredtél gyere le! A lány válasz helyett a fal felé fordult, ezért Kiara összehúzta a szemöldökét, aztán lement. -Nem akarok suliba menni!-nyavajgott-Olyan unalmas. Ráadásul még senkit sem ismerek. Nagy nehezen feltápászkodott. Lassacskán felöltözött, megfésülködött, kisminkelte magát, aztán lement. Odalent Gina ezzel fogadta: -Mi az el akarsz késni?! Már 7 óra van. -Bocsi anyu. -Na mindegy, egyél! -Oké. Leült az asztalhoz, de nem nyúlt az ételhez. -Mi az, nem vagy éhes?-kérdezte a testvére. -Nem. -Dorothy egyél! Nem akarom, hogy rosszul legyél az iskolában.-parancsolta Gina. -Mi van anya? Miért vagy ilyen dühös?-értetlenkedett a lány. -Nem vagyok dühös, csak izgulok! Te meg egyél, ne kérdezősködj! Doroty mostmár csendben maradt. Mikor befejezték az evést, bepakoltak a kocsiba, és beszálltak. Nem laktak messze az iskolától, ezért hamar odaértek. Látszólag nem volt túl nagy épület, legalább is az ezelőttihez képest. Bementek a kapun. Nem volt nagy nyüzsgés, alig volt kint valaki. A többség bent volt, de ott se sokan. Végülis kicsi város volt. Besétáltak az ajtón, és a folyosón találkoztak a leendő osztályfőnökükkel, Mrs.Gilliessel. -Jó napot!-köszöntek közösen. -Sziasztok! Bizonyára ti vagytok Kiara és Dorothy. -Igen, mi vagyunk. -Én Mrs.Gillies vagyok. Én leszek az osztályfőnökötök. A 7.b ott van a folyosó végén. Gyertek, megmutatom! Megmutatta az osztályt a lányoknak. -Gyerekek, ők itt Kiara és Doroty, az új osztálytársaitok! Legyetek velük kedvesek, nekem dolgom van!-mondta az osztálynak, majd odafordult a lányokhoz: -Még meg kell beszélnem egy-két dolgot anyátokkal, aztán jövök. -Rendben. Rámosolygott a lányokra, és kiment. Az ikrek az ostály felé fordultak. -Sziasztok!-mondták kissé bizonytalanul, de mielőtt még választ kaphattak volna, megszólalt a csengő. -Klassz.-mondta Dorothy-Tanulhatunk. -És hova üljünk?-nézelődött testvére. -Sziasztok, én Kathy vagyok.-jött oda hozzájuk egy szőke hajú lány-Egyikőtök oda ül mellém, a másikőtök James mellé. -Az ki?-kérdezte Dorothy. -Ő ott.-mutatott egy nagyon helyes szőke hajú srácra Kathy. -Én ülök mellé!-mondta Dorothy, és leült a padjára. -Akkor én azt hiszem melléd ülök.-mondta Kiara. -Rendben, gyere! Mindenki leült. Eközben Dorothy... -Szia, te James vagy ugye? -Szia, igen. Te Dorothy vagy, igaz? -Igen. Most költöztünk ide. -Értem. És hová költöztetek? -A régi Morgen házba. -Hova?! -Miért, mi van vele? -Te nem hallottad, hogy mi történt ott? -Nem. Miért mi? -Ha ott laksz, jobb, ha nem tudod. -De miért? -Elég annyit tudnod, hogy ott meghalt valaki. -Azt a valakit Lucy Morgennek hívták? -Ezt honnan tudod? -Találtam egy levelet, amit neki szántak. -Tényleg? -És láttam is. A fiú értetlen tekintettel nézett Dorothyra. -Feletsd el.-nézett félre a lány. Besétált Mrs.Gillies. -Sziasztok gyerekek! -Jó reggelt Mrs.Gillies!-köszönt az egész osztály. -Jön a hárpia.-suttogta James. -Hárpia? Pedig kedvesnek tűnt. -Az elején kedvesnek mutatja magát, de rémes. -Na gyerekek, mit szólnátok egy jó kis röpdolgozathoz? James ránézett Dorothyra. -Megmondtam. | |
| WenTam (58146) 14.11.08 18:27:15 | ||
|
A borítóképet Mohito készítette. Milyen lett? | |
| Mohito (86536) 14.11.08 18:59:32 | ||
|
Elvoltam a készítéssel, de nekem még most sem tetszik... :D | |
| Fanday99 (50302) 14.11.08 20:13:14 | ||
|
Hat akkor ujabb Lélekőr reszletecske meg mindig ugyanahhoz a naphoz tartozva
[...] szemeim kissé erőltetve el tudtam olvasni a gyöngybetűkkel a fehér falra vésett kis szöveget: “A parancsot értette, de nem fogadta a halált. Megszökött, mert célja volt, megtagadva szörny urát“. Egyik enyhe ívű, vörös szemöldököm szinte felszaladt a plafonig, ahogy újra és újra végigfuttattam a tekintetem a két rövid soron és az agyam lázasam gyártani kezdte az összeesküvési elméleteket annak ellenére, hogy csak elemeznem kellett volna a falon található gondolatokat. Fogtam magam, óvatosan feltérdeltem egy ágyra, így annyira közel kerültem a szöveghez, hogy meg tudtam tapogatni amit persze meg is tettem. Akárhogy is erőltettem az agyam, annyira jutottam, hogy ez egy vers... De hogy miért ez lehetett a kóteri szoba falára írva, vagy mit jelenthet, az homály maradt. Egy, az orromat célzó erőteljes koppintás zökkentett ki a gondolatmenetemből. Erre kissé néltatlankodva, felháborodottan lebiggyesztett ajkakkal pislogtam fel az orrom kínzójára. Az ágy előtt magas, kigyúrt és nem utolsó sorban nagydarab fiú állt és csípőre tett kézzel várt-gondolom arra, hogy végre méltózrassam a nagy fejére emelve a tekintetem. Egy osztálytársam volt, természetesen. -hm?-bilkentettem félre a fejem értetlenül, amikor már vagy tíz perce meg se rezzent az előbb említett testhelyzetben, csak állt és engem figyelt. Kezdtem azt hinni, hogy valami komoly problémája van. -vöröske, szerintem eltévesztetted a házszámot. Te itt fogsz aludni-ütögette meg óvatosan az emeleteságy felső részét a srác, mire az említett bútordarab panaszosan nyikorogni kezdett. -köszönöm, nem. Még nem akarok meghalni-vágtam egy grimaszt ami nagyvonalakban az orrom felhúzásából állt. - vagy téged kínzunk, vagy az egész bagázst. A te harmincnyolc kilódért nem kár. Az én hetvenemért viszont annál inkább-simította végig tarajosra zselézett haját amolyan ferdehajlamú stílusban. Hát igen. Engem körülbelül most kapott el a hányinger. Hosszú óráknak majd éveknek nézek elébe... Igen. Rovid. De ismetelten csak ennyit volt idegzetem bepotyogni :cc | |
| Mohito (86536) 14.11.10 07:11:11 | ||
|
Halika!
(Igen, ismét Mohito!) Hoztam egy új fejezetet a Karácsonyi Csodából! A Kutya Egy Világ pedig készülőben van. :) 
Szóóóval kattintsatok a képre, és olvassátok el ezt az agyszüleményemet is! Remélem tetszeni fog ^^ Mohito kilép | |
(aktuális oldal: [ 572 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [569] [570] [571] [572] [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
