 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| zsofíí99 (47291) 12.07.27 21:20:11 | ||
|
Dragonka: érdekesen hangzik de nem kellett volna elárulnod hogy ki lesz a
“győztes“ de mind1 is olvasni fogom ;) | |
| Lunaaa (57522) 12.07.28 14:51:03 | ||
|
Hát igen, este felé kezdek bebgyogyósodni, sajnálom, és köszönöm ^^ | |
| vallerveronika (44891) 12.07.28 15:47:39 | ||
|
Sziasztok! NAPLÓ!
Új történet, címe még nincsen, remélem tetszik!: Június 15. Minek is írok én naplót? Hmmmm… nem tudom. Szerintem sok izgalmas dolog fog történni a következőkben, fogjuk rá, hogy ezért. Most gondolom felcsigáztalak, hogy mik a dolgok amik történni fognak. Hát nem húzlak tovább: Elköltözünk! Vagyis hát úgy néz ki. Mert anya szerint semmi nem biztos addig, amíg meg nem történt. Szóval hát előszö is, mivel semmit nem tudtok rólam, ezért bemutatkozom: A nevem Bárdossy Eszter 12 éves vagyok (és 9 nap múlva töltöm a 13-at) .Barna a hajam, zöldes barnás a szemem. 168 cm magas vagyok, és imádom az állatokat,főleg a lovakat. Nagyon szeretek rajzolni is. Van egy papagályom : Jani, és egy kisöcsém: Ferike. A szüleimet Annának, és Imrének hívják. Nahh, remélem ennyit elég volt megtudnotok rólam. Visszatérve elmesélném, hogyan is kezdődött ez a költözéses téma: Apu dolgozott, anya pedig a ruhákat vasalta ki az öcsém a földön játszott, én pedig a mosott ruhát teregettem a szárítóra. Anya szép lassan beadagolta a témát, mi pedig totál beleéltük magunkat, hogy milyen lehet kertesházban lakni, nem ilyen túl városi emeletes házban. Nem arról van szó, hogy nem szeretem az otthonunkat, csak a várost nem szeretem avval a nagy forgalommal. Mondjuk most is városba költöznénk, sőt a megyénk székhelyére, csakhogy társasházba! Nyugodt környezettel, és végre lehetne SAJÁT szobám, ami csak az enyém (meg persze Janié, mert őt nem engedem magam mellől)!!!! Azóta még nem beszéltünk erről anyával, de majd holnap elmegyünk megnézni a házat! Már nagyon kíváncsi vagyok. | |
| vallerveronika (44891) 12.07.28 16:13:26 | ||
|
Bocsi, Június 20.-a az előző!!!! | |
| vallerveronika (44891) 12.07.28 16:22:53 | ||
|
Itt van a folytatás:
Június 21. Mi volt az első benyomásom a házról? Csak ennyi: ODA KELL KÖLTÖZNÜNK! Egyszerűen fantasztikusan nézett ki. Már a hely is ahol volt egy csöndes utcácskában. Ahogy haladtunk a házak között bámultam kifelé az ablakon. Mikor odaérkeztünk lassiítani kezdett apu, és én a nyakamat nyújtogatva néztem kifelé.Egy hatalmas ház előtt álltunk meg. Persze Feri egyből felkiáltott, hogy ez itt maind amiénk lesz, de anya elmagyarázta neki, hogy csak fele. Egy kis lépcsőn felsétáltunk az ajtóig, ahol anya becsengetett, és egy idős házaspár jelent meg az ajtóban. körbevezettek a házban. Négy szoba, két fürdő, egy nappali, padlás, konyha, spájz, étkező, és egy kis télikert volt benne.Egyik szoba, és fürdő lennt a másik fürdő, és a többi szobák fennt. Mindegyik tágas volt, és szép, de egy különösen a szívemhez nőtt. Bár nem ez volt a legnagyobb, de ablaka a kertre nyílt (ami elég nagy egy kutyának is a jövőre nézve, és szerencsére el van választva a szomszédokétól a társasházban), és a fürdővel szemben volt. Hazafelé a szüleink egyfolytában azt kérdezgették tőlünk, hogy tetszett. Én áradoztam róla, hogy milyen szép, de amikor Feri rá jött, hogyelköltözünk, szóval itt fogunk lakni lázadt, hogy ő nem hagyja ott a mostani otthonunkat! Nagynehezen felfogta, hogy innen is ugyan abba az oviba járhat, én pedig a régi sulimba, hiszen még közelebb is van, mint a mostani otthonunk. Itthon már terveket rajzoltam a szobámról, hogyan fog kinézni ha berendezem. Azóta ez jár a fejemben. Szerencse , hogy nyári szünet van,mert nem tudni a suliban egyhelyben maradni. Elmeséltem már janinak is a költözést, mikor hazajöttünk, és ő csak annyit mondott végig, hogy Szia!, vagy Helló!, de néha ki mondja azt is, hogy Jani.Ezeket több éves munkával tanítottam neki. Nagyrészben ezért választottam ara papagájt, hogy tudjon beszélni (na meg Jani egyből elbűvölt, amikor megláttam). Totál fel vagyok pörögve! Na, de most már azért lefeksze, mert 11óra van . | |
| Lunaaa (57522) 12.07.28 16:51:03 | ||
|
vallerveronika: ügyi :D | |
| vallerveronika (44891) 12.07.28 17:49:25 | ||
|
Dragonka köszi :)) | |
| vallerveronika (44891) 12.07.28 17:49:55 | ||
|
Dragonka köszi :)) | |
| vallerveronika (44891) 12.07.28 17:50:20 | ||
|
Bocsi, h. 2x ment | |
| zsuzsu72 (19963) 12.07.30 13:28:30 | ||
|
Sziasztok!
Elkezdenék egy kutyás történetet,melynek címe Kira az angyali kutya. Eddig csak a bemutatót írtam meg,de nincs önbizalmam folytatni.:D Kira az angyali kutya Bemutató Kira egy Border Collie kutyus. 1 éves korába egy gazdag család vette meg. Elkényeztetve élt 6 éves koráig, majd a család megunta, és új kutyát akart, ezért Kirát kidobták az utcára. Kicsit rövidke lett.Szerintetek folytassam?Fejezetenként tenném be ide! | |
| zsofíí99 (47291) 12.07.30 15:42:04 | ||
|
zsuzsu72: szerintem kezdj bele de szerintem ez a bemutató befejezetlen. szerintem kimaradt a lényeg pl. sikerül Kirának új, szerető gazdit találni? vagy mittomén egy kicsit hiányosnak érzem. de attól még szerintem jó. | |
| zsuzsu72 (19963) 12.07.30 19:54:30 | ||
|
zsofíí99: Oké.Már belekezdtem,de csak akkor rakom be,ha az első fejezet kész van!:) | |
| Tündéérke (56850) 12.07.31 19:06:39 | ||
|
Az én első novellám. Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Leila Amikor Leila ránézett az ablakából Tornádóra, a pej Falabella kancára és Szélvészre, az Andalúz csődörre, még minden rendben volt. Legalábbis akkor még ezt gondolta mindenki. Leila és Teó, a lány barátja már tervezgették a közös nyaralást, hiszen ilyen szép nyári időben az ember nem is csinálhat mást. Az iskolának vége, a Nap gyönyörűen ragyog, s a két ló békésen legelget a nekik fenntartott karámokban. Tehát minden a legnagyobb rendben zajlott a tanyán. Az idő gyorsan haladt és egyre furcsább dolgok történtek a legközelebbi városban. - Vajon meddig megy ez még így tovább?- kérdezte Leila aggódva anyját. - Fogalmam sincs lányom – válaszolta anyja, Helga. – Ha ez így folytatódik, ki kell találnunk valamit, hogy a mi lovaink biztonságban legyenek. - Igaz, de ez nem olyan könnyű. Nem ülhetünk egyfolytában mellettük, pláne, ha továbbra is ilyen meleg lesz. Valóban, ilyenkor nyáron, amikor egyre csak melegebb és melegebb lesz, nemcsak lónak elviselhetetlen ez az időjárás, hanem embernek is… Leila és anyja tovább gondolkozott még, de aznapra már mindketten fáradtak voltak a megoldáshoz. - Legalább a nyaralás idejére ki kéne valamit találni. – töprengett tovább Leila éjszaka és közben folytatta a hátralévő napok számolását az útig. A lovak iránt érzett aggodalma miatt viszont az utat szerette volna lemondani, de Teót sem akarta megbántani. Nem tudta mit csináljon és az alvás sem ment neki. Hajnali fél kettőkor vette észre, hogy vacsora és fürdés nélkül került az ágyba, de valahogy ez érdekelte a legkevésbé. Csak feküdt és a hátralévő nyarán járt az esze. Az óra hatalmasat sivított Leila fülébe. Fogalma sem volt, mikor aludt el, de az alvással töltött időt perceknek érezte. Dühösen csapta le vekkerét a földre, ami hangos puffanással esett darabokra és tört össze a padlón. - A francba, még ez is? – zsörtölődött, miközben kiszállt a takaró alól. Bement a fürdőszobájába, letusolt és igyekezett emberi külsőt felvenni. A 17 éves lány karcsú testét, hosszú szőke haját, gyönyörű zöld szemét bárki megirigyelte volna. Ő viszont mostanában csak tehernek érezte. Már a lépcsőn volt és a konyhába igyekezett, hogy köszönjön anyjának, de az már a lépcsőnél várta a földszinten aggódó arccal. Nem szólt semmit, csak egy kézzel írt, megcímezetlen levelet nyújtott át a lányának. - Ez a postaládában volt. Nem tudtam kié, ezért felbontottam. - Mi ez?- kérdezte Leila. - Valami, aminek nagyon nem fogsz örülni. Mielőtt azonban elolvasta volna a levelet, Leila hátrament az istállóhoz, hogy nyugta legyen, s anyja ne figyelje olvasás közben. - Utána legalább kitakarítom az istállót. – gondolta, miközben leült egy szénabálára és olvasni kezdett. A napokban egy, vagy két, esetleg több olyan dolog fog Veled történni, ami örökre, vagy akár csak évekre megváltoztatja az életedet. Mostantól nem leszel boldog, nem lesz aki megvigasztaljon, nem lesz Veled senki, akit szeretsz. Pokol lesz az életed, amit csak magadnak köszönhetsz. Remélem élvezni fogod! Jó szórakozást! Leila dühösen dobta el az összegyűrt papírt a földre. - Ki lehet az? – gondolkozott takarítás közben. – Valakinek elég morbid humora van. De ha legalább az írást felismertem volna. Akkor most kérdőre tudnám vonni az illetőt. Még akkor is a levélen rágódott, amikor kilovagolt a mezőre Szélvésszel. Az éjszaka megint semmit nem aludt, csak forgolódott az ágyán. Fullasztó meleg volt aznap éjjel, s ezen még a nyitott ablak sem segített… A további napok izgalmasan, várakozással teli teltek Leila számára. Már csak 10 nap választotta el a tengerparti úttól és már alig bírta a várakozást. Be volt pakolva az útra, mindennel kész volt. Csak két dolog aggasztotta: a levél és a lovak. - Mi lesz, ha történik valami, amíg nem leszünk itthon?- kérdezte Leila Teótól, amikor kilovagoltak közösen. A fiú saját lován, Álmon, a fiatal Holsteini kancán ült. A fekete Szélvész és a szürke Álom tökéletesen illett egymáshoz. Akárcsak lovasaik. Teó pedig sajnálta barátnőjét és bíztatta. - Ne aggódj annyit. Anyukád érti a dolgát. Vigyázni fog a lovakra. A levél miatt pedig egy percig se fájjon a fejed. Három napja kaptad és azóta semmi sem történt. - Igazad van. Talán tényleg csak egy rossz viccről volt szó. – felelte Leila. Folytatva a beszélgetést, a lány aggodalma szinte teljesen eltűnt. A Teóval töltött idő, s a vágta, amit a naplementében tartottak kiszellőztette a fejét. -folyt. köv.- | |
| Tündéérke (56850) 12.07.31 19:07:31 | ||
|
Az éjszaka megint nehezen aludt el, de legalább az új, anyjától kapott vekkernek nem lett reggel semmi baja. Megkezdődött az utolsó, várakozással, idegeskedéssel teli hét a nyaralásig. Leilában ez a naptárban történő lapozáskor tudatosodott. Berohant a fürdőszobába, gyorsan felöltözött és összefogta a haját. Amikor mindezzel kész volt visszament a szobájába és rendet rakott, majd kinyitotta az ablakokat. Ekkor nézett csak az órájára, ami 06:19-et mutatott.
- Jesszusom, de korán van. Anya még biztosan alszik. – halkan lement a konyhába, megevett egy tál müzlit kivivel, felvette a lovaglócsizmáját, majd elindult a lovakhoz. - A munkához még korán van kicsi Tornádó, majd később. – mondta a Falabella kancának, aki orrlyukait kitágítva, fülét előrecsapva rugdosta patáival a boksz ajtaját. Leila gyorsan megetette a lovakat, majd felsöpörte az istálló folyosóját. Miután ezzel végzett felkantározta Szélvészt, felugrott a hátára, s könnyű ügetésben elindult vele az erdőirányába. Leila mindig is jobban szeretett szőrén megülni lovakat, mint nyeregben. Épp ezért nem versenyzett. Tehetsége meglenne hozzá, ezt még régi edzője, Ditta is megmondta neki. Sokáig győzködte, nevezzen a lovarda egyik ugrólovával, de Leila kikötötte, hogy nem indul, pláne nem más lovával. Kifejezte nemtetszését, mondván, hogy az ilyen versenyeken milyen hangzavar van, mekkora a tömeg, nincs megfelelő árnyékos hely a lovaknak stb.. Aztán megköszönte a lehetőséget, s nemsokkal később megkapta Szélvészt, aki egy kiváló ugróló csikója volt. De Leilát még ekkor sem lehetett rávenni a versenyzésre. Egyáltalán nem élt benne a versenyszellem, ami egykoron apja vesztét is okozta. Leila még kicsi volt, szinte menni is alig tudott, amikor apja, Előd rossz ívben vette be a kanyart és elszámolta a lépést az egyik akadály előtt, s lovával felbukott, majd átrepült az akadály másik oldalára. A tragédia akkor történt, amikor ráesett a ló, s összenyomta a férfit, akinek több csontja is eltört, többek között a koponyacsontja. Ez okozta a halálát, ami szinte egyből bekövetkezett. Nem sokkal ezután - szinte még egy év sem telt el -, amikor Előd lova, Hurrikán is elpusztult. Leila már egyikőjükre sem emlékszik, csupán a képek maradtak meg. És két sír. Leila mindig kimegy hozzá, ha történik valami, amit szeretne megosztani apjával. Talán ez az a fék, ami visszatartja a versenyzéstől....Ezt azonban mással sosem osztotta meg. Még anyjával sem. Tudta, hogy ezen még ő sem tud változtatni... Leila lovaglás közben elment az erdőben lévő tisztás melletti tavacskához. Egy folyó táplálta, s minden tele volt náddal, gyékénnyel, a tisztás pedig gyönyörű virágokkal. - Anya hogy fog neki örülni. - s szedett egy hatalmas csokrot. - Jó lesz a konyhában a kis asztalon. Alig várom, hogy lássa. Nemsokkal később már vágtatott is vissza. Amikor a ház telkének határára ért, lassított, s ügetésben tette meg a hátralévő 2-3 kilométert. Fogalma sem volt hány óra lehet, s egyáltalán milyen napszak, de annyira vidám volt, hogy mindez nem érdekelte. Azt sem vette észre, hogy anyja kocsija nincs a felhajtón. Leugrott Szélvész hátáról, levette róla a kantárt, felakasztotta a faoszlopra, s szabadon engedte a lovat a karámban. Csak akkor vette észre, hogy üres a felhajtó, amikor rohant a ház felé az anyjának szánt csokorral. Bement a konyhába, s a szekrény tetején megtalált vázába tette a csokrot, majd letette a kis asztalra. Mihelyt végzett, sietett vissza az istállóban, hogy Tornádóval dolgozzon. Elővette a nyergesből a pónikantárat a vezetőszárral és az ostorral. Amikor felkantározta a lovat, visszament az ápoló holmikért és a hevederért. Tudta, hogy, ha elkezdi a munkát, akkor a hosszú szünet miatt Tornádó ki akar majd törni, ezért kezébe vette a martingált is. Mire végzett a póni tisztításával és felszerszámozásával, már nyakig úszott a koszban. Fehér pólója tele volt izzadtság és por foltokkal, amikhez Tornádó is bőszen hozzájárult. Mire elkészült, már pontosan tudta miket fog a kis karámban a pónival csinálni. Kivezette a lovat a karámba, majd laza vezetőszárral körbe-körbe sétáltatta. Pár kör után vágtára ösztönözte az állatot. Tornádó már a negyedik vágtaugrás után ugrándozni kezdett volna, ha a martingál nem fékezi le. Idegesen fújtatott, fülei előre-hátra jártak, orrlyukai kitágultak. Amikor megunta a vágtát lassítani szeretett volna, de Leila nem hagyta neki. Külső szemlélő csak annyit látott volna, hogy egy fiatal lány halálra hajt egy pónit, de ez több volt annál. A lány tudta, hogy a makacs póninak újra a bizalmába kell férkőznie, s ezt csak egy régi amerikai módszerrel tudta legjobban elérni. Tudta, hogy ha vár, csak a megfelelő jelre kell várnia. S ez a jel pár kör után el is jött. Tornádó belső füleit Leila felé fordította, majd később félig fejét is. A lány megállította a lovat, majd lekapcsolta a vezetőszárat. Hátat fordított a póninak, s lassan elindult. -folyt.köv.- | |
| Tündéérke (56850) 12.07.31 19:08:40 | ||
|
Pár lépés után már a póni is követte. Néhány kör után megállt, majd jobb kaját maga mellé tette, tenyerét behajtotta, majd kézfejét hátrafordította. És várt. Néhány perc után a kézfejében érezte Tornádó leheletét. Leila mosolygott, s óvatosan megfordult és lehajolt. Elővett a zsebéből egy kockacukrot, s a póni felé nyújtotta azt. Apró akadályokat állított fel, rudakat fektetett a földre, s visszament a vezetőszárért és a póniért. Amikor végzett a pónival való munkával, megetette a lovakat, s ő is megebédelt. Jobban mondva uzsonnázott, mert döbbenten vette hogy már jócskán elmúlt dél, sőt 2 óra is. Hiány érzete volt, s ekkor vette észre, hogy anyja még mindig nincs itthon. Kicsit aggódott, de amikor hívni próbálta, csüggedten vette észre, hogy anyja mobilja a lakásban cseng. Felhívta Teót, s megkérte hogy jöjjön el. Pattogatott kukoricát, majd kiválasztott egy filmet.
- Ez biztos jó lesz.- A címét meg se nézte, de a borító megtetszett neki. Amikor megérkezett Teó, elmondta, hogy mi történt, s hogy kezd aggódni, mert ilyen még nem volt. Az anyja sosem ment el egy teljes napra és a telefont is mindig magával vitte. - Nyugi. Biztos összefutott valamelyik barátnőjével és elbeszélgetik az időt. - lehet,de legalább hazaszólt volna.- Sejtelme sem volt miről szólt a film, s hirtelen azon kapta magát, hogy a másodikat nézik. De az anyja még mindig sehol sem volt. A film közepén pedig csengettek. - Szia Leila. - egy rendőr állt a bejárati ajtóban. Amikor meglátta a 17 éves törékeny lányt az ajtóban megaszakadt a szíve. Ismert régóta, tudta, hogy senkije nem volt csak az anyja. Legalábbis eddig. Kereste a szavakat, de csak nyögni tudott a kíntól.- Rossz hírem van. Bemehetek? -Tessék csak jönni Tibi bácsi. Történt valami?- kérdezte kíváncsian Leila. -Sajnos igen. Anyuhkád...baleset volt...nem az ő hibájából, de...Istenem Leila, nagyon sajnálom! -Anya? Mi történt vele? Hol van? Látni akarom!- a lány szeme kikerekedett a rémülettől, s igyekezett visszatartani a sírást. - Nem láthatod. Sajnálom. Leila, anyukád meghalt. - Már Tibor is a könnyeivel küszködött. Leila zokogott és Teó próbálta vigasztalni, csitítani, de nem vált be. Meg akarta nyugtatni, s kiment a konyhába, hogy nyugtatót keressen. Mire visszatért a nappaliba, Leilát látta futni az istállók felé. Kirohant ő is. - Leila, gyere vissza! Hallod?- kiabálta a lány után amikor az kantár s nyereg nélkül elvágtatott Szélvész hátán. Teó átkozta magát, amiért nem lóval jött át, de hát erre aztán igazán nem gondolt. Sejtette, hogy hiába futna utána, valószínűleg Leila úgyis egyedül akarna lenni, így hát visszasétált a házba, s elköszönt a rendőrtől. Aztán várt. De Leila jóval sötétedés után ért haza. Szemei vörösek voltak a sírástól, amit még mindig nem tudott abbahagyni, s száján nem tudott hang kijönni. Teó odarohant hozzá, majd magához szorította. - Leila, annyira sajnálom. Gyere ülj le, csinálok neked valamit! Odakísérte a lányt az asztalhoz, s megvárta amíg leül. - Ne! - próbálta mondani a lány, de hangja elcsuklott. Teó ránézett és majd megszakadt a szíve. - Ne mondj semmit! Enned és pihenned kell!- csinált hát a lánynak tejberizst, mert tudta, hogy szereti és úgy gondolta pár falatot tud majd belőle enni. Odaadta az ételt a lánynak, majd eltűnt. Felment a lány szobájába, megágyazott neki, s felhívta a szüleit, hogy közölje velük a rossz hírt és hogy itt marad és vigyáz Leilára.Aztán visszament a földszintre. - Gyere, menjünk fel. Megágyaztam neked.- Leila tiltakozni próbált.- Aludnod kell és ebből nem engedek. - Segített a lánynak felkelni, majd a lépcsőn felmenni is. Megvárta, míg elalszik a lány, s utána kiment, hogy megetesse a lovakat. Kint azonban fura zajra lett figyelmes. Alig látott a sötétben, de ahogy haladt előre, egy kocsi körvonalazódott ki előtte. Már késő volt. Az autó gyorsan haladt, Teónak nem volt ideje félreugrani. Az autó sofőrje sem vette észre a fiút, mivel hogy ne vegyék észre, lekapcsolva hagyta a lámpákat. Teó hangos puffanással bukfencezett a motorháztetőre, onnan pedig a földre. Utolsó gondolataiban is a lány járt, s hogy örökké vigyázni fog rá. Leila eközben békésen aludt az ágyában. A sírás délután elvette az összes erejét. Minden csupa víz volt körülötte. Amikor felébredt eszébe jutott a levél. Már bánta, hogy kidobta, s elkezdte Teót keresni. Még élt benne a tegnapi sokk, s fájt a feje is. Miután a házban nem találta a fiút, kiment az udvarra, s körülnézett. Ekkor vette észre a földön fekvő élettelen alakot. - Ugye nem?- gondolta magában Leila.- Nem, az nem lehet. - Teó! Hallasz engem? Ébredj fel!- de a fiú nem reagált. Leila esze tudta, hogy nem is fog soha, de szíve harcolt még érte. A levél írójának igaza volt. Egyedül maradt, nincs aki vigyázzon rá, s nagyon félt. | |
(aktuális oldal: [ 17 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
