 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| Tündéérke (56850) 12.07.31 19:09:02 | ||
|
vége (egyenlőre) | |
| Sztike1998 (42150) 12.08.02 21:57:00 | ||
|
vallerveronika: Kicsit rövid, de tetszik. (:
zsuzs72: Kezdj neki. (: Tündéérka: Nagyon tetszik. (: Én belekezdenék egy új történetbe... Van valóságalapja, de közben kitalált is... :D Na, mindegy, itt van egy kis részlet, aztán ha majd valakit érdekel, akkor írom tovább. ^^ Címet még nem mondok... *Részlet* “...Még egy utolsó halk nyüszítést préseltem ki torkomon. A sötétség lepelként borult a tájra, s az éjjeli állatok most kezdtek ébredezni. Nem tudtam merre vagyok. Megzavarodva szaladtam a betonon, egy-egy autó elől félreugorva. Hirtelen egy kamion húzott el mellettem. Fülsüketítő és váratlan volt számomra, sokkos állapotban vetődtem az út széli árokba. Nem tudtam, hol vagyok, s mivel érdemeltem ezt ki. Félve szenderültem álomba. Azonban másnap reggel…” | |
| Tündéérke (56850) 12.08.03 08:44:36 | ||
|
köszi Sztike1998 :) örülök neki :) | |
| Moly (62881) 12.08.07 17:58:04 | ||
|
Ez a történet jutott az eszembe miközben itt ültem a gép előtt, itt egy kis ismertető:
Egész más volt mint a többi farkas, és nagyon ritkán bukkant fel a falka közelében, legfőképp, mikor valami baj történt...A csapat már azon volt, hogy felkeresi és elüldözi az idegent, akit a galibák okozójaként könyveltek el. Ám mielőtt még cselekednének, egy fiatal alfa felkeresi a titokzatos idegent, és akinek nincs más választása, mindent elmesél, ami vele történt. Ettől kezdve Troy és Jazmin élete gyökeresen megváltozik. A fiatal alfa és az angyal-farkas útjai összefonódnak szerelmük lévén, és megfogadják, hogy soha nem válnak el egymástól. Bár lehet hogy a sorsnak más tervei vannak... elkezdjem?:) Vagy ne?xD | |
| Sztike1998 (42150) 12.08.07 19:14:49 | ||
|
Moly: Ajánlom hogy kezd el. xD | |
| Moly (62881) 12.08.08 11:54:27 | ||
|
oké,xD nemsokára jön az első fejezet!:D | |
| Mita (49495) 12.08.08 14:48:23 | ||
|
Sziasztok!
Mostanában verseket szoktam írni. Rakok be párat, és várom rájuk az építő kritikákat, kommenteket. Nem tudom, hol vagyok, teljesen eltévedtem De biztos vagyok benne: van még, ami maradt nekem. Csak állni a semmi közepén tétlenül, Segítséget várva, olykor teljesen egyedül. Vajon hol lesz a kiút, és ki fog majd vezetni, Talán van még, kiket meg kell keresni. Lehet, hogy még ezer barát éldegél elrejtve S mind csak arra vár, hogy valaki felfedezze. Egy vagy ugyan a sok közül, de te is nagyon sokat érsz, Viszont elveszhetsz akár teljesen, hacsak nem remélsz. A kiutat keresve, valamit kutatva, Erőt, kitartást, vidámságot mutatva. Tehát higgy és remélj, és várd a csodát, Várd a csodát, akár egy életen át. Aztán egy másik vers: Ha azt hiszed, hogy hiába szerettél, Akkor tudnod kell: most bizony tévedtél! Ha elalszol egy szép este a nyáron, Hatalmába kerít az édes álom. Álmodsz majd egy szépet velem, És másnap elmondod nekem. Ha azt hiszed, nem szeretlek, Tudd, hogy mindennap kereslek! Sose mész ki a fejemből, ...És a szerelem a szívemből. Nagyon sokat érsz nekem, Te vagy az én életem. | |
| Moly (62881) 12.08.08 15:29:27 | ||
|
Mita: aaaa betyár mindenit...xD Hirtelen nem tudok mit szólni!:D Gyönyörű/ Erre nem lehet kritikát mondani! Tökéletes!!!:D Nagyon szép!:D | |
| herrina (12812) 12.08.08 16:20:15 | ||
|
Moly: engem is érdekel :)
Mita: egyetértek Molyval :D Valamint én is belekezdek egy fantasyba. Fragola az egyik legeslegszebb emberlány volt. A halhatatlan Hadan Gär (hadan ger) beleszeretett a lányba. Viszont Fragola megszökött Siciammel, egy mennárral (harcosmáguscsaládban született emberrel, aki nem lett harcosmágus). Hadan Gär dühében szövetkezett a leggonoszabb lényekkel és rátámadt a jókra. A harc 108 évig tartott, mikor jött Harcosmágus Edna. Vajon kik győztek? Szóval ennek a történetnek egy Edna nevű harcosmágus az egyik főszereplője. Címe még nincs, várom az ötleteket :) | |
| Moly (62881) 12.08.08 16:38:29 | ||
|
Na akkor beteszem!:)
Ez még elég rövidke lett...xD 
1. fejezet Tavasszal a park keleti részén táborozott a falka, ugyanis a csordák ide vándoroltak, ahol az olvadás következtében kiöntött folyó nyomán dúsan nőtt a fű. Egy nagyobbacska barlang volt a menedékük a csalóka időjárás viharai ellen. Éppen most tértek haza a vadászok egy sikeres hajsza után, és a kiadós reggeli eredménye az lett, hogy az őrökön kívül mindenki húzta a farkasbőrt. Troy elnyújtózott a napon, és szórakozottan figyelte a kék égen suhanó bolyhos, puha felhőket. A nyugati részen, ahol a telet vészelik át, soha nem látni ilyen felhőket, így az álmodozó kedvű alfa minden cseppjét kiélvezte a tavasznak. Nyárra északra költöznek majd, ahol hűvös van, így elviselhető a hőség, aztán mennek majd délnek, mindig a csordák után. Méla álmodozásából a mögötte meg-meg zörrenő ágak riasztották fel, de nem mozdult. “Majd az őrők elintézik“ gondolta álmosan és a másik oldalára fordult. Aztán derült égből villámcsapás hirtelen eszébe öltött. - Hiszen én is őrködöm! -kiáltott fel folytott hangon. Fordult volna a bokrok felé, hogy megnézze ki az, de már elkésett. - Megvagy! - tarolta el valami és valaki szélesen mosolygott rá. - Lily?..- Meglepetésében alig tudott kinyögni valamit. - Nem okostojás a nagynénikéd! - nevetett a mókás kedvű felderítő. - Aha...oké... - motyogta Troy. Nem volt éppen ínyére, hogy így kizökkentették békés pihenéséből. - Mi ujság? - hasalt el mellette Lily: Troynak semmi kedve nem volt válaszolni, tehát faképnél hagyta a felderítőt és valamivel odébb újra leheveredett. Egy kis bűntudat azért volt benne, de világosan tudtára akarta adni Lilynek, hogy nincs köztük semmi, ugyanis Lily mániákusan rajongott érte, és mindenhová követte. Kivéve most. “ Talán végre rászólt valaki a tanácsból...“ Troy kárörvendően elmosolyodott és lehunyta a szemét. Megint kiment a fejéből, hogy neki őrködnie kéne, ígyhát teljes lelki nyugalommal álomba merült.. Mondhatjuk megrázó volt, ahogy felébresztették. Valami csattant a tarkóján, és ezzel eggyütt nekirepült a környező sziklák egyikének. Alig ébredt fel, újra visszazuhant, egy álomtalan sötét hosszúnak ígérkező “szunyókálásba“. Elájult. Eközben az idegen falka és a helyiek minden erőbevetéssel tépték egymást.Valahogy sikerült a vándor falkának átjutnia az őrökön, és most minden erejével azon dolgozott, hogy elkergesse a helyi falkát. Az öregek és a kicsik behúzódtak a barlangba, a többiek mind a területet védték. Egy pillanatig aztán megdöbent csönd telepedett a harcolókra. A keletiek falkavezére a földön volt, előtte pedig egy nagyon furcsa farkas állt. Hófehér bundája, és égkék szeme volt. A hátán a szőr volt a legfurább. Mintha tollak lettek volna, a játékos szellő pedig felborzolta őket.De a farkasok nem sokáig gondolkoztak ezen. Mindkét falka tépte az idegent, egyik mert azt tételezte róla, hogy ő vágta a földhöz a falkavezért, a másik pedig mert azt hitte, hogy az az egy is a Keletiekhez tartozik. Végülis elkülönült a két falka, és a vándorok nyüszítve és szűkölve, mély sebekkel továbbáltak. Eddigre a különös farkas is eltűnt. A sérülteket ellátták, szerencsére senki életébe sem került a kűzdelem. Egész könnyen megúszták. Ezután a falkavezér megszámolta a csapatot, hogy mindenki ott van-e. - Valaki hiányzik...-mordult fel Howl a falkavezér. És mint végszóra, ekkor betotyogott Troy. Úgy nézett ki mint egy holdkóros, félig lecsukott szemmel botladozott és úgy járt mint egy kölyök aki most tanul lábraállni. - Szia papa...- tottyant le Howl mellé. Az egész furán nézett a fiára, mintha most látná először. - Mi van? - kérdezte Troy értetlenül. Ezek után márcsak arra emlékezett, hogy hidegvizet öntenek a fejére és elparancsolják lefeküdni. Nem kellett kétszer mondani, hamar félálomba került. Mielőtt elaludt volna még hallotta a tanácstagok folytott beszélgetését: - Ki volt az a furcsa fehérszőrű? - Biztos a másik csapat vezére! - Hiszen szuka volt... - torkolta le valaki az előbbi hozzászólót. - Csitt! - szólt ekkor erélyes hangon Howl. - Csapatokat küldök a felkutatására. Akárki volt is ez, jó lenne tudni hogy került a harc közepébe, és milyen szándékkal jött ide.... A többi már elveszett hangfoszlány volt. Troy mély álomba merült. | |
| Sztike1998 (42150) 12.08.08 18:45:44 | ||
|
Moly: Nagyonjó *-* Folytasd.! | |
| Sztike1998 (42150) 12.08.08 19:16:38 | ||
|
Akkor én is belekezdek :3 Nagyon sok komit kérek rá xD
*Részlet* “...Még egy utolsó halk nyüszítést préseltem ki torkomon. A sötétség lepelként borult a tájra, s az éjjeli állatok most kezdtek ébredezni. Nem tudtam merre vagyok. Megzavarodva szaladtam a betonon, egy-egy autó elől félreugorva. Hirtelen egy kamion húzott el mellettem. Fülsüketítő és váratlan volt számomra, sokkos állapotban vetődtem az út széli árokba. Nem tudtam, hol vagyok, s mivel érdemeltem ezt ki. Félve szenderültem álomba. Azonban másnap reggel…” 1. fejezet Hirtelen nyílt az ajtó, s gazdám lépett ki rajta. Furának találtam, hogy ilyen késő este is kijön, hiszen ilyenkor már rendszerint bent vannak. Boldog farkcsóválással rohantam felé, s csaholva üdvözöltem. Szomorúan nézett rám, majd fojtóláncomra csatolta a pórázt, és a kocsi hátsó ülésére parancsolt. Vidáman ugrottam be, út közben pedig néztem az elsuhanó tájat. Furcsa volt, hogy ilyenkor megyünk sétálni, de örültem az alkalomnak. Hosszú idő után az autó megállt egy erdő. A kétlábú kivezetett, én pedig önfeledten körbeszaglásztam, érdeklődve nézelődtem. Az ember hirtelen lecsatolta a vezetőt, én pedig kissé távolabb elbóklásztam. Még mondott valamit, aztán megindult a négykerekű felé, vele együtt pedig én is. Gyorsan bepattant, majd elhajtott. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Egyedül hagyott volna a fák között, éjszaka? Kétségbeesetten vakkantottam, szaladgáltam fel alá. Nem akartam egyedül maradni, féltem mindentől, a gyomrom is kezdett ételt parancsolni. Minden csendes volt, egyedül a fojtó csörgése zavarta ezt meg, ahogyan testemnek ütődött mozgásom közben. A naplemente fényeiben világos szőröm csak úgy fénylett. Egész eddig életem értelmét vesztette. A férfinek, ki most itt hagyott, két gyerekével nőttem fel, a legnagyobb most hároméves, ennyi vagyok én is. Rengeteget játszottunk együtt, sétáltunk, bár sosem tanítottak, azért mindig tudtam mi a rend. Nem értettem hát, mivel érdemeltem ezt most ki. Leültem az út szélére, s vártam. Ha itt rakott ki, ide is kell visszajönnie értem. Hosszú ideig csücsültem ott. Még egy utolsó halk nyüszítést préseltem ki torkomon. A sötétség lepelként borult a tájra, s az éjjeli állatok most kezdtek ébredezni. Nem tudtam merre vagyok. Megzavarodva szaladtam a betonon, egy-egy autó elől félreugorva. Hirtelen egy kamion húzott el mellettem. Fülsüketítő és váratlan volt számomra, sokkos állapotban vetődtem az út széli árokba. Nem tudtam, hol vagyok, s mivel érdemeltem ezt ki. Félve szenderültem álomba. Azonban másnap reggel, mikor kikászálódtam alvóhelyemről, szembesültem a ténnyel: már nem fog visszajönni értem. Szűkölve kezdtem el kocogni az országút szélén, minden autóba bepillantva. Megtehettem már pár száz métert, amikor is megállt mellettem valaki. | |
| Mita (49495) 12.08.08 19:42:22 | ||
|
Moly, hena, köszi♥♥♥ | |
| Mita (49495) 12.08.08 19:58:53 | ||
|
Ében 1. rész
Kedves Olvasóm, tudod-e, hogy egy ló... nem tud élni szeretet nélkül? Ugyanúgy szüksége van rá, mint nekünk, embereknek. Aki nem kap szeretetet, az nem is fog tudni adni. Vagy ha ad is, nem tudja, mi az, hiszen sose élte még át, hogy milyen, ha szeretik. Ébent se szerették az emberek, csak bizonyos állatok, meg a gazdája eleinte. Pedig ez a ló sikeres lehetett volna, közkedvelt és sokak kedvence, kezes, kedves szeretetteljes. Igen, de nem tudta megtenni... pedig nem ő tehetett róla. Csupán az emberek, akik közé került. Szerencsétlen állatot pont egy olyan helyre adták, ahol állatokat kínoztak és bántalmaztak. Csupán annyi jót tettek az állatokkal, hogy normálisan elnevezték őket és kaptak enni-inni. De szeretetet... egy állatnak sem adtak. Ébennek sem. Őt nem csak lovak, hanem egyéb állatok is körülvették. A legjobb sora azonban mégis az Arábiából érkezett gyönyörű arab telivérnek, Shilának volt. A gazdája jól megfizette az állatkínzókat azért, hogy a lovával jól bánjanak. A lovak nyerítettek, a macskák nyávogtak, a kutyák ugattak, a tyúkok kotkodácsoltak és a kakasok kukorékoltak, amikor elvonult előttük. Azonban nem ám kedvességből, szeretetből és tiszteletből csinálták ezt, hanem irigységből. Az állatoknak is lehetnek, sőt vannak is érzéseik és érzelmeik. Csak sajnos sok ember nem tudja ezt. Azt hiszik, hogy bármit megtehetnek az állatokkal, amihez csak kedvük tartja. Pedig nem igaz! Egy állattal nem lehet ám megtenni akármit! Ő is érző lény, ha másabb is, mint mi, emberek. Megérzi, ha szereted, de azt is, ha nem. Amikor megetetsz egy lovat, megérzi, hogy szeretetből teszed-e, vagy csak azért, mert muszáj és semmi szeretet nincs benned iránta. Ha azt érzi, hogy szereted, ő is így fog viszonyulni hozzád. Viszont ha az utóbbit, akkor... nem fog szeretni. Azon a helyen pedig, ahol Ében és társai éltek, az utóbbi módon etették és itatták az ott élő állatokat: szeretet nélkül. Volt egy ló, Bufar, aki sikeresen meg tudott szükni. Hamarosan azonban hozták a hírt: elpusztult. Ugyanis rátaláltak, és vissza akarták hozni. Ő azonban már nem bírt, hiába ütötték és húzták. Amikor látták, hogy már nincs benne élet, ástak egy gödröt, és beletették a ló holttestét. Ezután betemették földdel, majd elmentek. Egy könnycseppet sem ejtettek a szegény élőlényért. “Csak egy ló“ - mondták. “Nem fontos része az életünknek, tudunk mi tovább élni nélküle is.“ Ezekből a szavakból tisztán látszik azoknak az embereknek a rosszakarata, az, hogy nincs bennük semmi szeretet és semmi érzelem. Biztos őket sem szerették a szüleik, ezt pedig továbbadták. Sajnos a nemszeretés így vándorol tovább. Ezért is van annyi szeretni nem tudó ember a világon. Az állatkínzók sem születtek állatkínzónak. Senki sem jön úgy világra, hogy utáljon bárkit is: a környezete teszi mássá, meg az ahogy bánnak vele. Ezen is sok múlik mind az emberek, mind az állatok esetében. Ében azonban nem az állatkínzók közt született. Ezzel a történettel az embereket szeretném meggyőzni, hogy igenis szeretni kell másokat, akár ember, akár állat legyen az, és kevesebb legyen az állatkínzók száma. A lovas irományok topikban is megtaláljátok ezt, ugyanis ez ide és oda is illik! :) | |
| Sztike1998 (42150) 12.08.08 20:09:19 | ||
|
Mita: Alapjában véve jó, de sok a szóismétlés, és nem halad előre a történet, plusz a leírások is hiányoznak. | |
(aktuális oldal: [ 18 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
