Switch to English Hírek Rólunk
Nick: Jelszó:
Lónevelde
Az összes üzenet megtekintése

Fórum - Alkotók Kuckója

 » Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 1198  

Nem lovas irományok (versek, novellák...)







  galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17    
galopp4000

Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/


  Mancika3773 (36287) 11.12.18 09:40:19    
Mancika3773

Kedves Játékosok!

A segítségeteket szeretném kérni. Írni szeretnék egy “regényt“, és már tudom is, hogy miről szólna. Vámpíros lenne, de többet sajnos nem mondhatok, mivel akkor lelőném a poént. Szerintetek elkezdjem? Kérlek írjátok meg levélben. Köszönöm :)


  ELINA (3589) 11.12.19 18:17:34    
ELINA

Egy kis történet:nekünk vicces volt,nem tudom nektek hogy jön le:

A gyerekek zsibongtak a teremben.Nem voltak sokan mindössze csak 15 fő,na meg a hiányzók.Sok-sok fiú de kevés lány,nagy lakli nyolcadikosok akik alig várják az őszi szünetet, ami már a közel jövőre esedékes.
A tanár -nagy ,pufók, erősen túlsúlyos férfi- nem bír rendet tartani...
soha nem is bírt.Fel-felmerül a kérdés mit is keres itt?

Szájas fiúk ,ha az egyik el hallgat a másik folytatja,senkit nem érdekel Ady , úgysem értjük mit akar.
Tonó a bukott szamár, aki az egyét mindig otthon hagyja ,de legalább a humorát elhozza.már régóta szájaskodott a padban ülve.
A tanár föláll.Most odamegy.Elnémul az osztály,ebből baj lesz.
Tonó lehajtja a fejét.Talán megússza.

De nem.Ádám bácsi megfogja az állát és durván föl emeli a fejét.
mélyen a szemébe néz ,de a fiú állja a tekintetét.
A tanító dühös.
-Azt hiszed hogy te vagy itt a fény az éjszakában,IGAZ?!
Igen ,de csak mert maga is sötét ,meg a többi is.-hangzott a nyugodt válasz.

Ordenáré röhögés.A tanár csak pirul,de ő valamiért nem nevet.:)


Hát ennyi.tudom hogy így leírva nem olyan mintha ott lett volna az ember ,de azért kommenteket kérek.
Ha fogalmazási pontatlanságot találtatok(pl.szó ismétlés.)akkor is lécci szóljatok.

Köszi


  ELINA (3589) 11.12.19 18:18:33    
ELINA

eszét*
:)


  galigaligaliba (3488) 11.12.21 22:03:06    
galigaligaliba

Hát.Itt egy elég béna verse,és szerintem nem is bírtok ilyen egy egész napot ábrázoló,ám rövid versikét:
Talpam alatt ropogott a fénylő,fehér.
Arcomba csapott a jeges szél,
s engem nem zavart,
mert szeretem a havat.
Viszont a hangsúly még mindig a pasikon van,
nem tudom ez miért gyakori ilyen korban.
Szeret vagy nem szeret a Dóri,
Ki az,ki ezen akad ki?


  Anna009 (11839) 11.12.22 08:29:38    
Anna009

galigaligaliba: nagyon jó lett!am te fiú vagy ??


  galigaligaliba (3488) 11.12.22 20:53:55    
galigaligaliba

Köszi.Nem,lány vagyok,csak idén ez a bizonyos Dóri megbántott és eddig bírtam.Csak másképpen nem tudtam hogyan beleírni a versbe :P


  Anna009 (11839) 11.12.23 09:55:03    
Anna009

értm :)

  kislany2001 (50755) 11.12.23 11:03:47    
kislany2001

Én írtam a hokáról egy verset:

A hoka

Mindenki az kérdezi:Mi az a hoka?
De én tudom!Szívünk kedves “lova“.
És ha nem lenne,
nap mint nap,több száz gyerek nem örvendezne.
S akinek nincs igazi.
itt talál sokat.Hihihi!

Szerintem béna.


  Victoria (18651) 11.12.23 16:37:45    
Victoria

ELINA szerintem vicces xD Ez tényleg megtörtént? Mit lépett a tanár?

  Fanday99 (50302) 11.12.23 16:43:49    
Fanday99

ELINA: nálunk is szoktak ilyen események lenni. Olyankor persze a tanár csomókban tépkedi ki a hajátXD

  Victoria (18651) 11.12.23 16:47:11    
Victoria

Amúgy elkezdtem írogatni valamit, már megvan, hogy mi lesz belőle, de szeretném tudni, eddig milyen. Egy álmom inspirálta, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Címe még nincs, azt majd a végén adok neki, márha eljutok a végéig xD


Varos Péter nyugodtan haladt végig az irodája felé vezető folyosón. Tartása egyenes volt, jégszínű szeme metszette a levegőt. A negyvenes éveiben járó férfi katonásan rövidre vágott haja már hófehérre kiőszült, arcán néhány kisebb ránc szigorította tekintetét. Öltönye mindig jól vasalt, cipője makulátlanul tiszta volt. Egy maximalista ember, de nem csak a kinézetére figyelt ilyen gondosan, hanem a cége működésére is. Ő igazgatott egy hatalmas vállalatot, mely elektronikus háztarási eszközök előállításával foglalkozott. Kemény munka és nagy erőfeszítések árán érte el a csúcsot, meg persze néhány sötét ügylet árán, amikről soha senkinek nem beszélt. Dolgozói tisztelték, és féltek tőle.
Belépett a folyosó végén lévő kétszárnyú üvegajtón, mely az irodája bejárata. Nem kapcsolt lámpát, hanem odaállt a túlsó falhoz, ami teljes egészében üvegből volt. Csodás panorámát nyújtott a városra, mely fölé az épület magasodott. Nagyon messzire el lehetett látni, és most, hogy este volt, még gyönyörűbb volt a kilátás. A kivilágított épületek, a házak ablakaiból kiszűrődő fény földi tükörképei voltak a felettük elterülő csillagos égboltnak.
Az igazgató háta mögött egyszer csak mozgás támadt.
– Erika menjen haza. – mondta szigorúan, még mindig az ablak felé fordulva. Erika a titkárnője volt, aki gyakran maradt bent túlórázni, bár Péter határozottan a tudtára adta, hogy nem fog érte plusz pénzt adni, és fizetésemelést sem kap. Úgy gondolta, már megint túlbuzgó alkalmazottja akarja zavarni.
– Már százszor megmondtam, hogy semmi keresnivalója nincs itt ilyen későn. – toldotta az igazgató.
– Még van egy kis elintéznivalóm idebent, utána ígérem hazamegyek.
Péter meghökkent. A hang egyáltalán nem a titkárnőjéhez tartozott. Sokkal fiatalabb, halkabb, és mélyebb volt, olyan, mintha egy vödör fenekéről jönne. Ahogy megfordult beigazolódott, amit gondolt, az az ember nem a titkárnője volt. Az ajtóban álló alak sokkal vékonyabb, haja rövidebb, kiengedett, talán kicsit még magasabb is volt, mint Erika. A folyosóról bevilágító fény most ellene dolgozott, hisz a rejtélyes ember mögül világított, így csupán a fekete alak látszott, nem lehetett kivenni az arcát, a vonásait.
– Ki maga? – kérdezte az igazgató. Hangján csak egész kicsit érződött a félelem, aki nem keresi, meg se hallotta volna. A lány meghallotta.
– Az nem fontos.
Elindult a kör alakú szobában az óra járásával megegyező irányban. Járása halk, macskaszerű volt, mintha nem is érintené a talajt. Lassan körözött a férfi körül, mint prédáját becserkésző oroszlán. Péter ezt kihasználva megnézhette a lány arcát. Fiatal volt, úgy tizennégy-tizenöt éves, bőre valamikor élettel teli barna lehetett, de most nyúzott, és fakó volt. Szeme homályos, tekintete üveges, mint aki nincs is ébren, mozgása azonban nem erről tanúskodott. A lány éberen figyelte minden mozdulatát, a legkisebb megmoccanásra is egyből reagált. Nyúzott kabátot viselt, nadrágja koszos, szintén elég viseletes. Kezeit mélyen a zsebébe mélyesztette.
– Mit akar?
– Azt majd meglátja.
– Mégis miért jött?
– Ezt is elmondom.
– De mikor?
A igazgató egyre jobban kezdett kiborulni. A lány rosszallóan csettegett a nyelvével, mint ahogy az anya szokott neveletlen fiának.
– Miért ilyen kíváncsi? Higgye el, jobb magának addig, amíg nem tudja. – mondta az ismeretlen. Egy ugrással a tömörfa íróasztalnál termett, könnyűszerrel átugrott a túloldalára, lehuppant a fekete bőr székbe, és lábát hanyagul az asztalra tette, mindezt olyan gyorsan, hogy az igazgató alig bírta követni a szemével. Ekkor rájött, hogy így sokkal nagyobb az esélye a menekülésre, hisz ő áll, támadója pedig ül. Erre valószínűleg a lány is rájött, mert így folytatta:


  Victoria (18651) 11.12.23 16:48:33    
Victoria

– Meg ne próbálja. Higgye el, jobban jár, ha inkább végighallgat. Foglaljon csak helyet. – mutatott a lány egy másik székre az asztalnál. Péter oda szokta leültetni az ügyfeleit, akikkel tárgyalt. Furcsa volt számára, hogy a saját irodájában a vendégek helyére üljön, de a lány parancsoló hangja azt sugallta, jobban teszi, ha hallgát rá, így hát leült. Kényelmetlen érzése azonban még mindig nem múlt el.
– Ügyes. Most akkor mesélek. Hol is kezdjem... Az elején jó lesz? – úgy mondta, mintha kérdést tenne fel, de Péter tudta, hogy nem az. Nem szólalt meg.
– Hallgatás beleegyezés. Szóval. Biztosan emlékszik még egyik régi ismerősére, a neve nem fontos, a lényeg, hogy csúnyán megalázta, és tönkre tette az életét.
Az igazgató tanácstalan volt a kérdéses személy kilétét illetően, és ez az arcára is kiült.
– Segítsek még? – kérdezte a lány szemtelenül. – Megnyomorította. Nyomorékká tette. Elvette mindenét, még a lábát is. Rémlik már?
Sötét mosoly jelent meg az ismeretlen arcán. Péter megijedt. Pontosan tudta, kire céloz a támadója. Mindig is rettegett, hogy az a személy egyszer még bosszút áll rajta, de nem sejtette, hogy pont ma. Hogy pont itt. És hogy pont egy ilyen fiatal lány fogja majd beteljesíteni a sorsát.
Az ördögi vigyor még mindig ott ült a lány arcán, de szeme még most is üres, üveges, és halott volt. Megérezte, hogy itt a vég. Most mindennek vége. Már nem fog hazamenni, nem fogja tudni jóvá tenni hibáit, pedig volt belőlük nem is kevés. Úgy érezte, hogy halálával talán az emberiség, ha csak egy kicsit is, de jobb lesz, mert megszabadul tőle. Nagyon sok embert bántott, nem közvetlenül, nem erőszakkal, de bántott, hogy feljuthasson a csúcsra. De sosem volt boldog, ha annak is látszott, sosem volt az, mert folyton érezte az őt körülvevő gyűlölete, haragot és megvetést. Úgy érezte, megérdemli a halált.
A lány hirtelen kirántotta eddig gondosan elrejtett kezeit a zsebéből, ültéből felugorva egyenesen az igazgatóra vetette magát. Péter nem látott mást, mint a fém villanását a halvány holdfényben, és azt a halott szempárt, mely egyenesen az ő tekintetébe fúródik, majd minden elsötétült...


Nem fért be egyszerre, csak így. Légyszíves írjatok róla véleményt!:)


  Fanday99 (50302) 11.12.23 16:57:23    
Fanday99

Victoria: remek! de szerintem ezt a bármilyen témájú alkotásokba írd mert ez a téma eléggé kihalt a másikban lehet hogy több komit kapsz

  Fanday99 (50302) 11.12.23 16:57:39    
Fanday99

ja, és várom a folytatását:)

  Victoria (18651) 11.12.23 17:00:08    
Victoria

Köszi:) Már dolgozom rajta. És kösz a tippet, beteszem oda is.


(aktuális oldal: [ 8 ], összes oldal: 80, Hozzászólások: 1198)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] ... [74] [75] [76] [77] [78] [79] [80]



lónevelde információk