 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| Graceful (44315) 11.12.24 16:37:21 | ||
|
Zengő ének hangja száll a hófödte utcákon,
Minden merre szem ellát, feldíszítve állott. A házakban zöld fenyő áll díszekbe öltözve, Kellemes karácsonyt, boldog új évet kívánok így mindenkinek! =] | |
| musztángimádó88 (51116) 11.12.24 16:56:01 | ||
|
Irigykedve néz most a húsvéti nyúl,
Mert a ma esti bulin Jézuska az úr. Angyalok táncolnak, Szikráznak a fények, Legyen szép karácsonyod és boldog új évet tetszik ? | |
| durci8 (10370) 11.12.25 07:35:11 | ||
|
Új történetet indítanék!Remélem tetszeni fog, és mindenképpen írjatok KOMIKAT!(Részlet, ha tetszik, folytatom)
|. fejezet: Az első nap Ha valami olyasmi elől menekülsz, ami végül mégis rád talál, akkor fölösleges a menekülés, nemde? De az én esetembe nem így volt.Én nem tudtam, hogy ez be fog következni, és hogy egyáltalán létezik is. A nevem Rosalie Jameson.17 éves voltam, és volt egy féltve őrzött titkom. Vámpír vagyok.1823-ban születtem Californiában.17 éves koromban épp egy este a barátaimmal készültünk a tengerparta tábortűzezni, ám én nem értem el odáig. Találkoztam egy gyönyörű lénnyel.Fehér volt a bőre, sápadt volt, a szeme vörös. | |
| ELINA (3589) 11.12.25 09:17:04 | ||
|
köszi.
A tanár csak állt,és nem csinált semmit. Aztán vissza ment a helyére. 5 perc múlva valami hasonló beszólás volt. Hát így mennek a magyar órák :P | |
| Fanday99 (50302) 11.12.25 15:40:57 | ||
|
ELINA: nem rossz:) nálunk minden óra hasonlóképp zajlik:P mindig kitalálunk valamit, hogy kikészítsük a tanárt. néha én is besegítek, főként magyarórán, az osztályfőnököm esetében xD | |
| durci8 (10370) 11.12.25 15:52:42 | ||
|
Új történetet indítanék!Remélem tetszeni fog, és mindenképpen írjatok KOMIKAT!(Részlet, ha tetszik, folytatom)
|. fejezet: Az első nap Ha valami olyasmi elől menekülsz, ami végül mégis rád talál, akkor fölösleges a menekülés, nemde? De az én esetembe nem így volt.Én nem tudtam, hogy ez be fog következni, és hogy egyáltalán létezik is. A nevem Rosalie Jameson.17 éves voltam, és volt egy féltve őrzött titkom. Vámpír vagyok.1823-ban születtem Californiában.17 éves koromban épp egy este a barátaimmal készültünk a tengerpartra tábortűzezni, ám én nem értem el odáig. Találkoztam egy gyönyörű lénnyel.Fehér volt a bőre, sápadt volt, a szeme vörös. Rögtön odajött hozzám.Illata elbűvölt, s mikor újra észre vettem az idő múlását, perzselő tűzet éreztem a torkomban.Fölkeltem a földről, és körbenéztem, de az idegennek nyoma veszett.És a többit gondolom tudjátok.De hogyan is nézek ki?Míg ember voltam, ragyogó tengerkék szemem volt, és fénylő szőke hajam.De most?Szemem karmazsinvörös, és alatta lilás-véraláfutás szerű árnyékok.Később megtanultam uralni a szomjamat. 2-3 hónap után már iskolába is járhattam, mert bár a szemem már arany-méz színű volt, uralni tudtam önmagam. Ám azon a napon...Hideg reggelre virradt Alaszka, ahová az átváltozás után menekültem.Szüleim 5 éves koromban meghaltak, így nagybátyámmal éltem.De miután vámpír lettem, telefonon közöltem vele, hogy Alaszkába költözöm.Alaszka egészen megtetszett. Az osztálytársaim is kedvesek voltak. Volt egy barátnőm, Alice.Ő is vámpír volt.Véletlenszerűen derült ki róla, hogy ő is vámpír, ugyanis már az első napon láttam arany színű szemét.Alice apró termetű lány volt, hullámos, karamell színű hajkoronával, és vékony volt.De ez a nap más volt...Különleges képességem a gondolatolvasás volt.Alicenek támadó képessége volt. Áramot tudott vezetni bőre felszínére, valamint ha dühös volt, akkor messzebb is ki tudta tolni az áramot, akkor 1-2 méterre is önmagától.Reggel Alice-szel korán értünk be, mivel az én Mercedeszemmel mentünk, mivel én szeretek gyorsan vezetni.Néhány diák már lézengett ott.Köztük volt Ő. Haja sötétbarna, s vámpírlátásomnak köszönhetően szeme színét is ki tudtam venni: sárga színű volt. Először gyanakodni kezdtem, hogy talán ő is...De nem. Ennyire azért csak nem lehetett gyakori a vámpírság. Így hát Alice-szel kiszálltunk, és táskákkal a hátunkon elindultunk a padok felé, hogy átnézzük a tananyagot.Természetesen felesleges volt, mivel nekem is, és Alice-nek is számos diplomája volt,mivel a vámpírságnak köszönhetően nem öregszünk.Gondolataimból egy haározott, de halk hang ébresztett fel, és csak ekkor vettem észre, hogy Alice nincs mellettem.Ő volt az, az idegen arcú, méz szemű fiú. -Bocsi, meg tudnád mondani, merre van a tanári?-kérdezte halkan, de határozottan. -De. Gyere velem.-mondtam, és felálltam, hogy mutassam az utat. Némán gyalogoltunk tanári felé, amikor megkérdezte. -Mi a neved? -Rosalie.Rosalie Jameson. Neked? -Jared Call.Mennyi idős vagy? Ajjajj.Ráhibázott a kulcs kérdésre, ami mérföldekre volt az igazságtól. -Tizenhét. -Ó...én is.-mindössze ennyit bírt kinyögni. -Hát meg is jöttünk.Érezd jól magad Alaszkában, Jared.-mondtam neki, és már épp elfordultam volna, hogy visszamenjek Alice-hoz, Jared leszólított. -Vámpír vagy, igaz?-kérdezte. Mit tegyek? Elmondjam az igazat, vagy hazudjak, hogy megőrizzem a titkot?Visszafordultam, és egyenesen, merően a szemébe néztem. -Előbb te válaszolj egy kérdésemre. -Csak nyugodtan. -Mitől mézszínű a szemed? -Hát...őő...-szemmel láthatóan hezitált, hogy elmondhatja-e az igazságot.-Na jó...Vámpír vagyok...-mondta, lehajtotta a fejét, hogy ne lássam a szemét.-Ne nevess ki.. kérlek.Ez az igazság. Várta, hogy nevessek, de én meghökkenésemtől nem nevettem.Ehelyett megfordultam, és emberfeleti tempóban visszaviharzottam Alice-hez.Mrs.Goff pont abban pillanatban ment el Jared mellett, amikor én eltűntem, így láthattam, hogy Jared értetlenül néz utánam. | |
| zsofi26horses (50515) 11.12.25 15:55:50 | ||
|
Sziasztok, ez Póniló15 versenyére készült:
Hóvirág Kegyetlen tél mögé nézünk. Március van, de a hó még mindig megmaradt. Kinéztem az ablakon. A tájat fehér hótakaró borította, az ágakat zúzmara ékesítette. A fa mögül épp egy róka bújt elő, farkasszemet nézett velem, majd eltűnt. „ Szerencsétlen pára, senki nem fogadja be a házába, ő mindig fázik, és nem is vehet ki semmit a hűtőből mint mi.”- gondoltam, és kezemmel megtámasztottam a fejemet, gondolataimba meredtem. „ Mi lehet a hajléktalanokkal? Akik halálra fagynak, vagy annyit isznak, hogy túléljék lelkileg a holnapot?” – megráztam a fejemet és igyekeztem elhessegetni ezeket a gondolatokat. Kis motoszkálást hallottam, ekkor anya lépett elő a konyhából. - Kicsim, már megint nagyon korán keltél – simogatta meg a fejemet édesanyám. Már tizenhat éves vagyok, de ezek a gyengéd érintések most is megsimogatják a szívemet. - Mi a baj? – kérdezte és muszáj volt kinéznem az ablakon, hogy ne lássam aggódó tekintetét. Épp ekkor bukkant fel a nap a Tátra hegyei mögül. A nagy kőóriások aranyszínben tündököltek, az ilyen pillanatokat sosem lehet megunni. Felsóhajtottam. Anya meglehetősen türelmesen várta a kérdésére a választ. Végül csak ennyit mondtam: - Nagyon várom már a tavaszt – nyögtem ki, és felemelő érzés volt kimondani. - Én is – hallatszott a válasz. Anya maradt egy kicsit, nézte a hegyeket, majd elment. Öt éves kishúgomat vettem észre, hogy hallgatózik az ajtó mellett, majd szó nélkül elszalad. - Mit hallgatózol? – kiáltottam rá kegyetlenül, de ő már nem hallotta. Egy fél óra múlva kiáltott anya, hogy kész van a reggeli. Unottan csoszogtam be a konyhába. A nap pont a szemembe sütött, de nem bántam, örültem, hogy nem takarják el a szürke felhők. Becsuktam a szememet és éreztem a rántotta illatát. Összefutott a nyál a számban. Kinyitottam a szememet és nekiláttam. Mielőtt egy harapást is ehettem volna, kishúgom vidám arccal kiáltott egy Jó reggelt –et és leült az asztalhoz ő is. Miután megettük a reggelit, húgom felállt és azt mondta, hogy sürgősen mutatnia kell valamit. Kelletlenül felálltam, mire a kislány megfogta a kezemet és kihúzott a hóra. - Nézd! – csicseregte. - Én nem látok semmit, csak havat meg jeget – morogtam. - De ott van! – mutatott a hóra. Közelebb léptünk, és megláttam az első hóvirágot. A törékeny virág a hótakaróból kibújt, és mintha mosolygott volna ránk, és azt mondta volna: „Ha van benned szeretet, akkor eljön szíved tavasza, ha nincs, örökös tél száll lelked mélyére.” Könnyet csalt a szemembe, és észre sem vettem, hogy kabát nélkül állunk a mínusz fokos hidegben, mégse fázunk. Hiszen belül forró tűz ég, ami melegít mindkettőnket. | |
| szandus1201 (39689) 11.12.25 17:07:45 | ||
|
Írtam egy verset remélem tetszeni fog. A címe:Az unizus
Izlandi pónik csapata a hóban baktat, Lábuk fáradt szemük beszédes, Az éjféli csillagok alatt, Nyerítenek egyet megállnak körülnéznek a tájban de nem lehet, sok mindent nézni, mert mindent hó bórít. Véleményt kérek. Itt egy másik is ez már egy kicsit vidámabb.A cím:Lackó aki mackó Lackó aki mackó szereti a barackot kuckójában kocka játék, kicsi mackó, ezzel játszik. | |
| kislany2001 (50755) 11.12.25 17:08:18 | ||
|
Én írtam a hokáról egy verset:
A hoka Mindenki az kérdezi:Mi az a hoka? De én tudom!Szívünk kedves “lova“. És ha nem lenne, nap mint nap,több száz gyerek nem örvendezne. S akinek nincs igazi. itt talál sokat.Hihihi! Szerintem béna. | |
| szandus1201 (39689) 11.12.25 17:11:23 | ||
|
Szerintem jó, az enyém a béna. | |
| Fanday99 (50302) 11.12.25 17:13:22 | ||
|
szandus: nem béna
kislany: az sem béna viszont próbáljatok több rímet csempészni bele;) | |
| szandus1201 (39689) 11.12.25 17:21:21 | ||
|
jó, hát az elsőben tényleg nincs sok rím | |
| Póniló15 (15108) 11.12.26 10:37:19 | ||
|
musztángimádó, ez nagyon édi lett! xD | |
| ELINA (3589) 11.12.26 15:20:58 | ||
|
Fanday99.:
Eltudnám viselni a hasonló órákat ,de a tanárok fele nagy fegyelmet tart,de ha nincs igaza akkor szoktunk vele vitatkozni ,nem gátol a magasabb személye. :D | |
| Picilovas (36627) 11.12.28 12:41:51 | ||
|
Én ezt írtam lécci komikat!
Ételek harca 1.fejezet Egyszer volt,hol nem volt túl az Óperenciás-tengeren is túl volt egy királyság.Ebben a királyságban ételek laktak.Itt a király Hamburger Hedvig volt.A hozzávalói akarom mondani alattvalói utálták.Egy ellensége is akadt :Pizza Patrik,neki a lány Pizza Patrícia volt aki “megfogta“ Hamburger Hedvig szívét.De még egy királyság létezett az Almás-pite .Almás-pite Aladárnak csak alma szolgái voltak.Ő is “fente a a fogát“ Pizza Patríciára.Pár nappal később Hedvig írt egy levelet Pizza Patriknak és ez állt benne: -Feleségül akarom venni leányod de ha megfejted ezt a feladatot 1 teljes évig békén- hagylak vele .Ez volt a feladat: 10x2,+10,-4,:2,-10=? A király hívta az udvara legokosabb-jait: Gomba Gergő és a Kukoricát Kitti [mivel az ételek nagyon buták voltak].Ők sem tudták megmondani a helyes választ.Pizza Patrik nem tudott mit tenni Almás-pite Aladárhoz fordult mivel köztudott hogy az almák okosak voltak. Az Aladár azt a feltételt szabta hogy,ha megfejtik neki adja Pizza Patríciát feleségül.Erre az almák tollat,papírt ragadtak és nem telt bele 10 perc kiszámolták: -Az eredmény 3,az esküvő pedig 3 hét múlva lesz!-hencegett Almás-pite Aladár. Írja a levelet Pizza Patrik Hamburger Hedvignek: -Az eredmény három a leányom kezéd a almák királyának adom. Másnap a király új üzenetet kapott Hamburger Hedvigtől érkezett: -Rendben van de ezt még megbánod ! Pizza Patrik rá se hederített.Mikor lepihent Tészta Teri ébresztette hogy tűz van a kastélyban! -Segítség!Segítség!Segítség!-üvöltöttek az alattvalók. -Gyerünk Almás-pite Aladár kastélyához!-válaszolt nagy rohanva Pizza Patrik. -De mégis hol a királylány?! [siza=3]Folytatás várható,még a borítón dolgozom! | |
(aktuális oldal: [ 9 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
