 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 11.12.23 12:47:05 | ||
|
Anonymus: hamár mondod,az érvényes hogy a vámpír már több mint 300(?) éves?x) /de 19 évesnek adja be magát/ | |
| rekaianett (32539) 11.12.23 12:51:42 | ||
|
FIGYELEM GÉPES RAJZOLÓK!
Szeretnék megkérni minden olyan hokást aki jól rajzol géppel, hogy írjon nekem! Köszönöm előre is! | |
| Anonymus (1596) 11.12.23 13:09:01 | ||
|
thestral: Igen, érvényes :D | |
| Melissa (6505) 11.12.23 13:14:30 | ||
|
Anonymus: Köszönöm :) Amúgy a farkasnevek mind indiánnevek, a Rowtag pl. tüzet jelent. Legközelebb figyelni fogok a húzzunk innen bakikra xD Am nagyon jó a történeted, csak nekem egy kicsit lassú. De nagyon tetszik :D
Thestral: Nagyon jó, egyre jobban tetszik :) Póniló: Erre nem lehet mst mondani, csak hogy fantasztikus, folytasd minél hamarabb! :D | |
| Anonymus (1596) 11.12.23 13:38:54 | ||
|
Melissa: Igen tudom, mert ez hosszabb regénynek készül. De most rakok be egy részt, ami megintcsak késlelteti a lényeget :)
Két rész múlva derül ki, hogy mi okozza Isabella különleges képességét  De addigis megismerhettek két fontos szereplőt is 
Az előző részből: - Figyeljetek, szerintem Cream már nincsen a városban. De ha igen, akkor mi nem vagyunk ott. Egyszerűen esélytelen, hiszen a világ bármely pontján lehet és… - A városon kívül is kereshetjük – vágott közbe Illecar. – Ha most visszaindulunk, legalább holnap dél lesz, mire hazatalálunk, és mivel aludni is akarsz, legalább egy napot veszítünk, ami jelen pillanatban rengeteget számítana. Kérdezzük meg az itt lakókat, hol találunk éttermet vagy valamiféle szállást, de nem mehetünk haza! Bízd ránk magad, Bella, és megtaláljuk Cream-et!  3. fejezet - Lylienne (1. rész) A kutyák még beszéltek hozzám, de nem figyeltem rájuk, mélyen saját gondolataimba merültem. Átfutottam a lehetőségeket az elkövetkező pár napot illetően, és végül alig észrevehetően bólintottam. Társaim lassan elindultak kelet felé, én pedig követtem őket. Egységesen haladtak, vita nem volt köztük, én sokáig csendesen kullogtam mögöttük. Elhaladtunk egy kisebb bolt ajtaja előtt, melyre csupán egyetlen pillantást vetettem. A bolt vezetője – bárki is volt az – rendkívül jó munkásokat alkalmazott. Ugyanis ha az ember elment az aprócska üzlet előtt, rögtön szembetűnt neki a kirakat színes választéka. Ránéztem az időbeosztásra: még 10 percig nyitva állt a bolt. - Ide bemegyek, srácok! Hozok valamit nektek is – szóltam a kutyáknak. - Menj csak, megvárunk! – mondta Meg. Beléptem a boltba, és az eladó kedvesen köszöntött. Elmondtam neki, milyen helyzetben vagyok, és mire lenne szükségem. Erre ő előhozott egy tucatféle kutyatápot, konzerveket, kiegészítő tápanyagokat. Majd az italok és dobozos emberi fogyasztásra alkalmas ételek sorozata következett. Jobbnál jobb márkájú élelmiszerek sorakoztak fel előttem. - Itt van mind, amit kért. - Köszönöm, a kutyáknak a Pedigree-t kérem. Az hová vezet? – mutattam az eladói pulttól balra lévő sötét folyosó felé. - Az a bolt éttermi részéhez, a másik épületbe. Esetleg megvacsorázna ott? Tudom ajánlani szinte bármely melegételünket, a szakácsunk mindennap kihozza magából a maximumot – kacsintott rám az eladó. - De pár perc múlva bezár. Nem, köszönöm, tovább kell mennem. - Az étterem nonstop, bármikor bemehet. Bólintottam, mire kecses karlendítéssel jelezte, hogy kövessem. Nekem pedig nem kellett kétszer szólni, rögtön utánamentem. Elindultunk a folyosón…a hosszú folyosón. - Megtudhatnám a nevét? – kérdezte kedvesen. - Isabella Norway. És…maga? – nehezemre esett magázni a fiatal lányt. - Lylienne Natween – válaszolta. - Nem tegeződhetnénk? Mégis hány éves vagy? - Természetesen, áprilisban töltöttem a 17-et. Pár perc csend követte a szóváltást, mert ledöbbentem a lány korán. Majd újrakezdődött a beszélgetés, és sokáig társalogtunk az életünkről, a munkánkról, a családunkról. Nem is gondoltam, hogy az a folyosó olyan hosszú. Kezdtem fáradni. Folyamatosan mentünk előre, de mégis úgy tűnt: nem haladunk. Egyszer csak kíváncsiságom felülkerekedett éhségemen, hátranéztem. Akkor jöttem csak rá, mekkora őrültséget csináltam. Elöl-hátul körülvett a folyosó végeláthatatlansága. Kénytelen voltam megállni. - Mikor érünk oda? – kérdeztem levegő után kapkodva. - Már nincs sok. Még 40 perc. De van más út is, hogy odamenjünk, de ha megmutatom, meg kell ígérned, hogy soha senkinek nem fogsz róla beszélni! Figyelmes lettem. Mi lehetett ennyire titkos? De nem volt más választásom. Még 40 percnyi sétát elviselni nem tudtam volna. Úgyhogy jobb kezem szívem fölé helyeztem, bal karomat a levegőbe emeltem. Még mielőtt megszólaltam volna, Lylienne megértette a testtartást és csak annyit mondott: - Rendben. Majd füttyentett… Nem lett hosszú rész, de megjelent benne egy fontos motívum (a folyosó) és egy fontos szereplő (Lylienne). A folytatásban: “A fekete férfias, éber és vad, izmainak vonalai tökéletesen kirajzolódtak...A fehér karcsú volt és nyugodt, fiatalos...Egyben azonban tökéletesen hasonlítottak:........“ Folytatás következik
| |
| Póniló15 (15108) 11.12.23 13:39:03 | ||
|
Köszönöm az eddigi komikat, és köszi a moderàlàst, Naty! :) | |
| Póniló15 (15108) 11.12.23 13:46:22 | ||
|
Naty, ez tök izgi lett! *-* Várom a folytatást!
Amúgy... Natween? x) Dràga, az nem a te neved? :“D Na jó, még én beszélek, asszem két történetemben is szerepel a nevem... Mint “Bridge“.  | |
| Anonymus (1596) 11.12.23 13:50:57 | ||
|
Bridge: De a Natween eredetileg vezetéknév nekem meg keresztnevem xD Szóval tökéletesen megállja a helyét Próbáltam olyan nevet kitalálni, ami más történetben biztos hogy nincs, de nem ment, úgyhogy ez lett xD | |
| Fanday99 (50302) 11.12.23 13:54:01 | ||
|
Naty: dettó ugyanaz, mint amit Póniló írt. egyszerűen remek:) | |
| Anonymus (1596) 11.12.23 13:55:32 | ||
|
Fanday: Köszi Próbáltam úgy lezárni, hogy meglepő legyen majd a folytatás és hogy izguljatok dehát nemtom mennyire sikerült xD Na sebaj, megpróbálom este hozni az új részt, nem ígérek semmit | |
| Melissa (6505) 11.12.23 14:00:16 | ||
|
Sötét utakon - Induljunk –mondta Rowtag. Párszáz méterre pihentünk le az őzgida félig felzabált tetemétől. A talaj nyirkos volt, pedig amióta újra farkas lettem, nem esett az eső. Vérnyomokat se találtam, a szagát se éreztem. Már megint valami, amit nem értek. Kezdett egyre jobban bosszantani a tudatlanság. Nem szeretném Rowtag-ot, vagy Ashkii-t sürgetni, de attól félek, hogy ha ez még sokáig így megy, elveszítem a fejem. Soha nem voltam a türelmemről híres, de mostanában szokatlanul erősödött bennem a türelmetlenség. Gondoltam már rá, hogy megkérdezem Rowtag-tól, de majdnem száz százalékig biztos voltam benne, hogy ez Naira miatt van. Suzie és Naira. Ég és föld. Egy csendes, nyugodt, viszonylag antiszociális és visszahúzódó lány szemben egy pörgős, forróvérű, túlontúl vakmerő és közvetlen farkassal. Furcsa, de eddig a türelmetlenség volt az egyetlen közös pont, amit megtaláltam magunkban. Először azt hittem, csak azért van így, hogy amikor a két lélekből egy lesz, a kétféle személyiség kiegyenlítse egymást. Hát, szerintem Ro örülne, ha így lenne. De helyette kapott egy elég ingadozó társat. A kiegyenlítődés nem sikerült, hol Naira, hol Suzie tört a felszínre. Ez eléggé zavart engem is és néha Rowtag-ot is, noha nem említette egyszer sem. Csak a telepátiának köszönhetem, hogy tudok róla. - Mitől nedves a föld? –kérdeztem végül, megszakítva saját gondolatmenetemet. Rowtag mellém lépett és megszagolta. - Róka. Ez elég gyenge válasz volt, nem értettem, mire céloz. - Róka mi? - Vizelet. Ha egy farkas képes lenne elvörösödni, hát én bizony már olyan lennék, mint egy rák. Gondolatban magamat kritizáltam és leszóltam, amiért ilyen köznapi dologra nem tudok rájönni. - Ne gyötörd magad –hagyta rám Rowtag. –Majd megtanulod. Bólintottam. Néha tényleg irritál, amikor a fejemben turkál! Oké, hogy én is ezt csinálom, de csak azért, hogy jobban megismerjem. De ő majdhogynem nyilvánosan kineveti a tudatlanságomat. - Tovább kell mennünk –szólalt meg váratlanul. Szemei a lebukó nap vörös ívét pásztázták. Az egész olyan volt, mintha egy borospohár borult volna fel. Szívesen elnézegettem volna, de Rowtag-nak igaza volt. Folytatnunk kellett utunkat. - Már csak hat nap van hátra –sóhajtottam bánatosan. –Félek, hogy nem sikerülni. Ro felém fordult. Szemeink összekapcsolódtak, mint két mágnes. Gyönyörű pillanat volt, de nagyon rövid. Felálltam és az erdő város felőli részéhez fordultam. Az ösvény sötét volt, keleten már megjelent a hold. Megborzongtam. - Sikerülni fog –állt meg Rowtag mellettem. –Együtt megcsináljuk. Nem lesz olyan nehéz. Megengedtem magamnak egy apró mosolyt és hozzádörgölőztem. - Menjünk –mondtam. Rowtag nem kérdezett semmit, csak elindult mellettem. Így, hogy a közelemben volt, nem féltem annyira a baljós sötéttől, ami a fák között fogadott minket. Egészen addig, amíg meg nem pillantottam a két szénfekete, csillogó szemet, ami a bokrok mögül figyelt minket. Addigi nyugalmam szertefoszlott és a vadászat közben rám jött idegesség megint felpörgette a pulzusomat. Komikat! | |
| pony56club (16581) 11.12.23 14:02:50 | ||
|
Húha...csak kb.3 napja nem jöttem fel,és szó szerint a 90-91. oldaltól kellett visszaolvasnom mindenki alkotásátXDde nem bántam meg,mert:MINDENKIÉ NAGYON JÓ LETT!neveket pedig azért nem sorolok,mert:kicsit hosszú lenne a sor...^^
ja,és köszönöm a komikat:) tehát:Mindenki folytassa,mert nagyon jókat írtok!-mindenkire vonatkozik természetesenXD | |
| lovasíjjász (41190) 11.12.23 14:37:45 | ||
|
Rég hoztam ide valamit, de most itt van a ...:
7.Fejezet Meglepetések Elnézegettem magam pár percig mire felfogtam, fogy nem egy kép van előttem, hanem egy tükör melyben magamat látom. Lola és Edmond szembesítettek még néhány új dologgal – mit a közel fénysebességgel való futás, valamint a természetfeletti erő – majd tekintetem újra a tükörre tévedt. Az a furcsa érzés ismét visszajött. Szinte megbűvölten lépkedtem egyre közelebb az üveghez. Lola hangját hallottam, de nem értettem mit mond. Mikor a tükörhöz értem kinyújtottam a kezem és egy ujjal megérintettem. Amit ezután láttam annyi volt, hogy Lola velem együtt hullik a földre. Aztán ismét sötét lett. Kezdtem megszokni. Körül belül fél perc feketeség után, egy nagy mályvaszín kör jelent meg, tejfehér szegéllyel. Nem is volt kör, inkább ovális. Majd ennek a közepében egy apró bíborszín pötty tűnt fel. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, de ez a pötty nőni kezdett, s vele együtt az ovális is kikerekedett, mígnem a mályvaszín is csak szegély maradt. Ekkor a gömb nekitolta magát a kör szélének, s a rózsaszín szegéllyel együtt a fehéret is kiszakította. Az egykori ovális eltűnt, a bíborszínű gömb pedig kifehéredett, s egy gyermek alakját vette fel. Szemeim felpattantak. Felugrottam és hátranéztem. Lola épp szemeit nyitogatta. Odasiettem hozzá és fölsegítettem: - Mi történt? - Emlékszel? Azt mondtam gondolatolvasó vagyok. – bólintottam, ő pedig folytatta – láttam amit láttál. Ezért estem össze én is. - De mit láttunk? - Nem vagyok 100%-ig biztos benne, de…Azt hiszem a jövődet. - Bocs de én ezt nem tudom értelmezni. Elmagyaráznád? Felvonta a vállát: - Én sem értem. Ezeknél a szavaknál hihetetlenül megfájdult a hasam. Térdre estem, miközben kezeimmel görcsösen markoltam. Felsikítottam. Lola leguggolt hozzám aggódó hangon kérdezve - Mi az Alice? Nem feleltem. David, Isabell és Hanry tűnt fel a lépcső alján. - Mi baj? – kérdezte David - Nem tudom. – válaszolt Lola Ekkor a fájdalom enyhült s végül teljesen eltűnt. Lassan felálltam. - Mi történt Alice? – kérdezte David - Nem tudom. – vallottam be – A hasam… David a szemöldökét ráncolta: - Neked nem szabadna, hogy bármi is fájjon. - Pedig fájt. – jelentettem ki - Gyere. – intett David Fölmentünk a lépcsőn Edmond pedig mellém lépett: - David orvos. A mi fajtánk orvosa. – mondta – ha valaki akkor ő tudni fogja mi a bajod. Ettől megnyugodtam. Egy szűk folyosón mentünk végig melynek végén nyílt az ajtó. Nagy, fehér szoba volt, tele kórházi dolgokkal. A szoba szélén végigfutó pulton tűk sorakoztak. Az egyik oldalon vörös folyadék volt bennük. Vér. A többiben pedig fénylő ezüstszín anyag. Csak következtetni tudtam, de arra jutottam: Méreg. A közepén egy műtőasztal szerűség állt. Ide kellett feküdnöm. David ultrahanggal nézett a hasamba. De nem hagyományossal. Miféle ultrahang ez?- kérdeztem magamban - Saját fejlesztésű – válaszolt gondolatomra Lola mellém guggolva – Másképp nem látna át a bőrödön. Ahogy David meglátta a képernyőt tátva maradt a szája. Nem értettem mi van. Pár perc múlva kimehettem, de még vagy fél óra volt mire David is követett. - Mi az? – termettem előtte, mikor feltűnt a lépcső alján Nem válaszolt egyenesen - Lehetetlen. – mondta – egymillió esetből egyszer van ilyen. - Mi? – faggattam - Alice. – kezdte – gyermeket vársz Tágra nyílt szemekkel álltam. Nem fogtam fel. Kiejtés: Lola:-||- Edmond:-||- Alice:Elisz Isabell:Isábell David:Dévid Henry:-||- | |
| thestral27 (21282) 11.12.23 14:48:19 | ||
|
lovasíjjász: nagyon jó!*-* kíváncsi vagyok a folytatásra.:DD | |
| Fanday99 (50302) 11.12.23 14:50:37 | ||
|
Lovasíjjász: nagyon, nagyon jó:) | |
(aktuális oldal: [ 114 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [111] [112] [113] [114] [115] [116] [117] [118] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
