 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| lovasíjjász (41190) 11.12.23 14:56:45 | ||
|
köszi =)
thestral:Nem ér!Ezt én akartam írni xD | |
| Anonymus (1596) 11.12.23 14:57:41 | ||
|
Előre is elnézést kérek mindenkitől, de ma nem fogom tudni senkinek a művét olvasni. Ugyanis holnapra 8 dvd-t kell megcsinálnom.
Mármint képeket keresni, szöveget írni, videókat és zenéket vágni és mindezt dvd-re írni 
Amint ezzel végzek, a saját történetemet fogom tovább írni. Megértéseket köszönöm 
| |
| Anonymus (1596) 11.12.23 14:59:34 | ||
|
Nagybátyám alkotott:
“Hogy hívják a konditerembe járó erős lovat? -??? Powerdose.“  Szerintem tök aranyos | |
| Melissa (6505) 11.12.23 15:40:35 | ||
|
Anonymus: xD Ilyet nálunk csak az apám szokott a szomszédokkal alkotni egy üveg házi pálinka után xD | |
| Póniló15 (15108) 11.12.23 15:52:19 | ||
|
Melissa és lovasíjjász, szuperek lettek,
várom a folytatàst! :D | |
| lovasíjjász (41190) 11.12.23 15:55:36 | ||
|
köszi Póniló | |
| Melissa (6505) 11.12.23 16:04:48 | ||
|
Póniló: Köszi :) | |
| Fanday99 (50302) 11.12.23 16:23:30 | ||
|
íme:
7. fejezet Miután a másik két lány teljesen felébredt, reggeliztek. Fatime észrevette, hogy milyen csöndes a két barátnője, ami szokatlan volt, mert mindig járt a nyelvük, akár a rokka. Lili magába zárkózva térdelt a füvön, szőkésbarna haja zilált volt, sárgáskék szeme alatt lila karikák látszottak, arca sápadt volt, mint mindig, csuklószorítós jobb kezét az ölében tartotta. Gondterhelt volt. Ugyanezt viszont nem lehetett elmondani Vikiről, akinek világosbarna haja, akár az arany, omlott a vállára, barna szemei az éppen bemelegítő, magas termetű Yukyt figyelték, ahogy rettenetes magabiztossággal és erővel végezte el a sikót előre is és hátra is, az előre és hátragurulásokról nem is beszélve. Viktória boldog volt, de egy kicsit szomorú is, mert az ő lelkét is az nyomta, ami Fatiméét. Először a kék szemű lány állt föl, és ő is elkezdett bemelegíteni, lassan pedig a többiek is csatlakoztak, így a szénfekete hajú lánynak a társaság élére kellett állni, hogy megmutassa a gyakorlatokat. egyelőre csak ennyit hoztam. Nem a teljes fejezet, mostantól így csinálom. kommit kérek | |
| Fanday99 (50302) 11.12.23 16:24:19 | ||
|
bár ez egy nagy nulla pillanatnyilag de ennyire volt türelmem | |
| Victoria (18651) 11.12.23 17:06:37 | ||
|
Anonymus: Tök jó:) Ilyesmiket szokott mondani a kémiatanárunk is xD | |
| Victoria (18651) 11.12.23 17:09:09 | ||
|
Fanday99 javaslatára ide is beteszem az írásomat, ha nem baj. Elkezdtem írogatni valamit, már megvan, hogy mi lesz belőle, de szeretném tudni, eddig milyen. Egy álmom inspirálta, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Címe még nincs, azt majd a végén adok neki, márha eljutok a végéig xD
Varos Péter nyugodtan haladt végig az irodája felé vezető folyosón. Tartása egyenes volt, jégszínű szeme metszette a levegőt. A negyvenes éveiben járó férfi katonásan rövidre vágott haja már hófehérre kiőszült, arcán néhány kisebb ránc szigorította tekintetét. Öltönye mindig jól vasalt, cipője makulátlanul tiszta volt. Egy maximalista ember, de nem csak a kinézetére figyelt ilyen gondosan, hanem a cége működésére is. Ő igazgatott egy hatalmas vállalatot, mely elektronikus háztarási eszközök előállításával foglalkozott. Kemény munka és nagy erőfeszítések árán érte el a csúcsot, meg persze néhány sötét ügylet árán, amikről soha senkinek nem beszélt. Dolgozói tisztelték, és féltek tőle. Belépett a folyosó végén lévő kétszárnyú üvegajtón, mely az irodája bejárata. Nem kapcsolt lámpát, hanem odaállt a túlsó falhoz, ami teljes egészében üvegből volt. Csodás panorámát nyújtott a városra, mely fölé az épület magasodott. Nagyon messzire el lehetett látni, és most, hogy este volt, még gyönyörűbb volt a kilátás. A kivilágított épületek, a házak ablakaiból kiszűrődő fény földi tükörképei voltak a felettük elterülő csillagos égboltnak. Az igazgató háta mögött egyszer csak mozgás támadt. – Erika menjen haza. – mondta szigorúan, még mindig az ablak felé fordulva. Erika a titkárnője volt, aki gyakran maradt bent túlórázni, bár Péter határozottan a tudtára adta, hogy nem fog érte plusz pénzt adni, és fizetésemelést sem kap. Úgy gondolta, már megint túlbuzgó alkalmazottja akarja zavarni. – Már százszor megmondtam, hogy semmi keresnivalója nincs itt ilyen későn. – toldotta az igazgató. – Még van egy kis elintéznivalóm idebent, utána ígérem hazamegyek. Péter meghökkent. A hang egyáltalán nem a titkárnőjéhez tartozott. Sokkal fiatalabb, halkabb, és mélyebb volt, olyan, mintha egy vödör fenekéről jönne. Ahogy megfordult beigazolódott, amit gondolt, az az ember nem a titkárnője volt. Az ajtóban álló alak sokkal vékonyabb, haja rövidebb, kiengedett, talán kicsit még magasabb is volt, mint Erika. A folyosóról bevilágító fény most ellene dolgozott, hisz a rejtélyes ember mögül világított, így csupán a fekete alak látszott, nem lehetett kivenni az arcát, a vonásait. – Ki maga? – kérdezte az igazgató. Hangján csak egész kicsit érződött a félelem, aki nem keresi, meg se hallotta volna. A lány meghallotta. – Az nem fontos. Elindult a kör alakú szobában az óra járásával megegyező irányban. Járása halk, macskaszerű volt, mintha nem is érintené a talajt. Lassan körözött a férfi körül, mint prédáját becserkésző oroszlán. Péter ezt kihasználva megnézhette a lány arcát. Fiatal volt, úgy tizennégy-tizenöt éves, bőre valamikor élettel teli barna lehetett, de most nyúzott, és fakó volt. Szeme homályos, tekintete üveges, mint aki nincs is ébren, mozgása azonban nem erről tanúskodott. A lány éberen figyelte minden mozdulatát, a legkisebb megmoccanásra is egyből reagált. Nyúzott kabátot viselt, nadrágja koszos, szintén elég viseletes. Kezeit mélyen a zsebébe mélyesztette. – Mit akar? – Azt majd meglátja. – Mégis miért jött? – Ezt is elmondom. – De mikor? A igazgató egyre jobban kezdett kiborulni. A lány rosszallóan csettegett a nyelvével, mint ahogy az anya szokott neveletlen fiának. – Miért ilyen kíváncsi? Higgye el, jobb magának addig, amíg nem tudja. – mondta az ismeretlen. Egy ugrással a tömörfa íróasztalnál termett, könnyűszerrel átugrott a túloldalára, lehuppant a fekete bőr székbe, és lábát hanyagul az asztalra tette, mindezt olyan gyorsan, hogy az igazgató alig bírta követni a szemével. Ekkor rájött, hogy így sokkal nagyobb az esélye a menekülésre, hisz ő áll, támadója pedig ül. Erre valószínűleg a lány is rájött, mert így folytatta: | |
| Victoria (18651) 11.12.23 17:09:59 | ||
|
– Meg ne próbálja. Higgye el, jobban jár, ha inkább végighallgat. Foglaljon csak helyet. – mutatott a lány egy másik székre az asztalnál. Péter oda szokta leültetni az ügyfeleit, akikkel tárgyalt. Furcsa volt számára, hogy a saját irodájában a vendégek helyére üljön, de a lány parancsoló hangja azt sugallta, jobban teszi, ha hallgát rá, így hát leült. Kényelmetlen érzése azonban még mindig nem múlt el.
– Ügyes. Most akkor mesélek. Hol is kezdjem... Az elején jó lesz? – úgy mondta, mintha kérdést tenne fel, de Péter tudta, hogy nem az. Nem szólalt meg. – Hallgatás beleegyezés. Szóval. Biztosan emlékszik még egyik régi ismerősére, a neve nem fontos, a lényeg, hogy csúnyán megalázta, és tönkre tette az életét. Az igazgató tanácstalan volt a kérdéses személy kilétét illetően, és ez az arcára is kiült. – Segítsek még? – kérdezte a lány szemtelenül. – Megnyomorította. Nyomorékká tette. Elvette mindenét, még a lábát is. Rémlik már? Sötét mosoly jelent meg az ismeretlen arcán. Péter megijedt. Pontosan tudta, kire céloz a támadója. Mindig is rettegett, hogy az a személy egyszer még bosszút áll rajta, de nem sejtette, hogy pont ma. Hogy pont itt. És hogy pont egy ilyen fiatal lány fogja majd beteljesíteni a sorsát. Az ördögi vigyor még mindig ott ült a lány arcán, de szeme még most is üres, üveges, és halott volt. Megérezte, hogy itt a vég. Most mindennek vége. Már nem fog hazamenni, nem fogja tudni jóvá tenni hibáit, pedig volt belőlük nem is kevés. Úgy érezte, hogy halálával talán az emberiség, ha csak egy kicsit is, de jobb lesz, mert megszabadul tőle. Nagyon sok embert bántott, nem közvetlenül, nem erőszakkal, de bántott, hogy feljuthasson a csúcsra. De sosem volt boldog, ha annak is látszott, sosem volt az, mert folyton érezte az őt körülvevő gyűlölete, haragot és megvetést. Úgy érezte, megérdemli a halált. A lány hirtelen kirántotta eddig gondosan elrejtett kezeit a zsebéből, ültéből felugorva egyenesen az igazgatóra vetette magát. Péter nem látott mást, mint a fém villanását a halvány holdfényben, és azt a halott szempárt, mely egyenesen az ő tekintetébe fúródik, majd minden elsötétült... Nem fért be egyszerre, csak így. Légyszíves kommentáljátok!:) | |
| Anonymus (1596) 11.12.23 17:11:52 | ||
|
Ennyi idő alatt sikerült összehoznom egy 4 és fél perces videot  Azt hiszem ma sem fogok aludni  | |
| Fanday99 (50302) 11.12.23 17:15:41 | ||
|
Naty: szegénykém:( de nem akarok offolni | |
| thestral27 (21282) 11.12.23 18:22:52 | ||
|
Na jó,ma lehet hogy mégsem hozok fejezetet..:$$ talán holnap este.:P (ma elmélyülten szerkesztek..xD) De igyekszem..:P | |
(aktuális oldal: [ 115 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [112] [113] [114] [115] [116] [117] [118] [119] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
