 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| zafira (10888) 11.10.31 14:41:58 | ||
|
Reborn-chan végre feltűnt^^(L)
Tetszik bár a folytatással vannak némi problémiáim xD csak így tovább főnök ;D(L) | |
| lovasíjjász (41190) 11.10.31 16:22:56 | ||
|
Igaz ezek nem az én alkotásaim, de ha lehet nézzétek meg őket.
Október 4.- én elhunyt 36 éves nagybátyám emlékére készült ez az oldal és a saját művei vannak rajta.Ha érdekel a dalokat is megnézhetitek, bár azt gyengébb lelkűeknek, vagy érzékenyebbeknek nem ajánlom. https://sites.google.com/site/nagygaboremlek/ | |
| pony56club (16581) 11.10.31 16:59:40 | ||
|
bgchan:nagyon jó lett!
lovasíjász:folytasd! Póniló:folytasd!nagyon jó! Xen:kezd el! Akit kihagytam bocsi.Hamarosan-talán holnap vagy azután-beteszem a 3. fejezetet a MoonLight-ból^^ | |
| lovasíjjász (41190) 11.10.31 17:09:36 | ||
|
Pony:köszi!Már alig várom!  | |
| lovasíjjász (41190) 11.10.31 17:51:22 | ||
|
Eszembe jutott 2 rajz amit még nem tettem föl, pedig föl kellett volna:
 | |
| lovasíjjász (41190) 11.10.31 17:51:54 | ||
|
Bocsi a nagy méretért! | |
| bgchan (32398) 11.10.31 18:09:36 | ||
|
lovasíjjász egész jók :DDD
Arigatou annak aki komizta a történetem^^ | |
| Póniló15 (15108) 11.10.31 19:24:04 | ||
|
2. Fejezet Mindkettő teljesen értelmetlen Álmomban ismét a víz alatt voltam, ezalkalommal Michael saját kezével lökött be a vízbe. Volt alkalmam megkérdezni tőle, hogy ugyan, miért gyűlöl ennyire... Nem válaszolt. Csak elmosolyodott, majd egy erőteljes lökéssel a víz felé taszított. Zuhantam, s a vízbe csapódtam. Abban a pillanatban felpattantak a szemeim. Homlokomon legördült egy verejtékcsepp, s az oxigénmaszk, mely az arcomra simult, ütemesen bepárásodott, majd újra tiszta lett. Pár pillanat elteltével körbenéztem. Még mindig a kórházba voltam annyi változással, hogy most apu ült az ágyam melletti kis széken. Mihelyt meglátta, hogy szemeim kinyíltak, óvatosan magához ölelt. Aztán csak ült ott tovább némán. Felemeltem a kezem, majd levettem magamról a maszkot, hogy beszélni tudjak. Egyáltalán, miért került rám? Kisöpörtem egy kósza tincset a szemeből, majd nagyot sóhajtottam. - Szia, apa - Mosolyogtam rá a nyúzott arcú férfira, aki viszonozta mosolyom. - Szia kicsim. Jól vagy? - Mikor bólintottam, elégedetten hátradőlt. - Anyu hol van? - Otthon. Az otthon szóra éles honvágy hasított belém. Ránéztem a szemben függő faliórára, mely olyan gúnyosan kattogott. Kora délután volt. - És mikor mehetek haza? Apu válaszolni akart, de az orvos, aki éppen abban a pillanatban lépett be a hófehérre meszelt szobába, megelőzte. - Akár most azonnal. - Kedvesen rámmosolygott, s talán a jó hírtől, talán a mosolytól, de lehunyt szemekkel felsóhajtottam. Életemben nem voltam még annyira boldog egy apró gondolattól, mint akkor. Közel fél óra múltán már a jól ismert autónk karosszériájába simulva bámultam a hazavezetú utat. Mindenki ismeri az érzést, mikor valamit nagyon várunk, és míg megesz, kétszer olyan hosszú időnek tűnik, mint úgy átlagosan. Nos, nem volt ez most sem másképpen. De az időnek meg lett az eredménye; lassan de biztosan hazaértünk. Ilyenkor az ember csak arra vágyik, hogy a saját, ismert szobája nyugalmába vonulhasson, és átgondolhassa a dolgokat. Az én vágyam is ez volt... De sajnos nem jött össze. Anyámat láttam, amint éppen... - Te meg mit művelsz?! - Kérdeztem kissé remegő hangon. Egy nagy dobozt rakott egy másikra, aztán rájuk mégegyet, és egy másikat is. - Csomagolok. - Hangja közönbös, és egyszerű volt. - De hát miért? - Kissé kezdtem kétségbe esni. Miért csomagol...?! - Mert itthagyjuk Californiát. Apám hangja lesújtott. Hogy mi? Itthagyjuk? Miért? Ezernyi és ezernyi lehetőség rajzott föl bennem. A dolog eléggé lényeges volt, de valahogy nem hatott el az agyamig. - De... Nem hagyhatjuk itt Californiát! Itt vannak a... és a... - Eszembe jutottak a tegnapiak. Elsőnek Michael, de miatta nem maradnék. Aztán pedg a kalózok, akikről meg voltam győződve, hogy láttam őket, de arról is, hogy egészen biztos nem létezhetnek még kalózok. Szóval egyiket sem volt ésszerű megemlíteni. | |
| thestral27 (21282) 11.11.01 01:44:46 | ||
|
Ezt most rajzoltam..:) Kommikat!:D
 | |
| orsa11 (18774) 11.11.01 09:58:58 | ||
|
http://mystoriesandfantasy.blogspot.com/ | |
| lovasíjjász (41190) 11.11.01 11:23:46 | ||
|
thestral:Nagyon szép! | |
| thestral27 (21282) 11.11.01 11:53:03 | ||
|
lovasíjjász köszi.:) | |
| Póniló15 (15108) 11.11.01 12:51:59 | ||
|
3. Fejezet Titokzatos idegen - De igen, itthagyhatjuk. - Apa hangja nem tűrt ellentmondást. Kétségbeesetten keresgéltem a szavakat. - És akkor megmondaná végre valaki, hogy mégis miért?! - A sírás határán voltam. A szél, mely szemembe fújta a hajam, magával hozta a tenger mámorítóan sós illatát. Anya egy nagy dobozt nyomott a kezembe, majd miközben utána vittem, feltárta a költözés titokzatos okát. - Michael miatt. A választól egy pillanatra megállt a szívem. Remegni kezdtek a kezeim, így amilyen gyorsan csak tudtam, bedobtam a dobozt a kocsi csomagtartójába. - Ho... honnan tudtok ti... Michaelről? - Soha nem beszéltem a fiúról a szüleimnek. Túl kínos lett volna elmnodani nekik, hogy egy srác folyamatosan zaklat. Anyu arca azonban rezzenéstelen maradt. Letette a dobozt, majd felegyenesedett, és csípőre tett kezekkel kifújta a levegőt. - Miután a vízbe estél, egyből iderohant, és elmondott mindent. - Éreztem, ahogy tetőtől talpig elvörösödöm. De ciki! Ráadásul itt van apu is! Azonban nem volt mit tenni. Már mindenről tudnak, erről semmi kétségem sincsen. Megadóan ráncoltam össze a homlokom. - Oké - szólaltam meg - De ez akkor sem igazságos. Ha egyszer ő nem hagy békén, akkor mét pont nekünk kell elköltöznünk? Anya megállt, s jelentőségteljesen a szemebe nézett. - Kicsim. Tudom, hogy ez most nehéz neked, de kérlek, érts meg. Azért nekünk kell elköltöznünk, mert nekünk kell, és kész. Mert a családunk így döntött. - Azzal ismét elindult egy másik kartondobozért. - Tudtommal én is hozzátartozom a családhoz! - Kiáltottam utána, de nem ért semmit. Arcomat két kezembe temettem, majd beültem az autó hátsó ülésére, a volán mögöttire. A szüleim közel fél órán keresztül pakolásztak még, aztán a motor beindult, és a kocsi kigördült gyönyörű házunk parkolójából. Soha többé nem láttam azt a házat. Akaratomon kívül megtudtam, hogy Texas államába költözünk, azon belül Phoenixbe, egy bizonyos Phoenix Place nevű farmra. Már előre láttam magam előtt a teheneket, amint egy masszaként trappolnak a kiégett legelőn a kutyák, és a tarka lovakon ülö cowboyok hatására. A hideg is kirázott. Az orromban éreztem a trágya és az ammónia átható szagát, mely az egész helyet belepi majd. Minden lehetséges eshetőségre fel akartam készülni, azonban Phoenix Place valami olyasmit rejtegetett, amire nem lehetett felkészüni. Az autóból kiszállva egyből elárasztotta orromat a forróság. Olyan hirtelen szívtam be a poros meleglevegő, hogy köhögni kezdtem. Mivel éppen hadilábon álltam a szüleimmel, meg se kérdeztem, hogy segítsek-e a kipakolásnál. Inkább ellopódtam hátrafelé, egyenesen be az erdőbe. Az se érdekelt, ha eltévedek. Majd akkor megtudják “nagyszerű“ szüleim, hogy ez a hely még Michaelnél is veszélyesebb, és vissza akarnak költözni. A gondolatra ismét könnyek szöktek a szemebe. Jaj, bárcsak hazamehetnék! Gondolataim magába rántottak, egy álnok gyökér pedig kirántott belőlük. Elhasaltam a mohás talajon, de szerencsére az arcom nem lett olyan. Felemeltem a fejem, és... Egy barna ló állt előttem! - Te jó ég! - Kiáltottam föl, majd egyből talpra is álltam. A ló hátán egy fiú ült. - A frászt hozod rám! | |
| galopp4000 (1515) 11.11.01 14:53:21 | ||
|
Brr... hazajöttem egy buliból, és sikerült bekapcsolni a gépet xD
ha továbbra is szerencsém van, kaptok új fejezetet... | |
| lovasíjjász (41190) 11.11.01 16:55:26 | ||
|
Megújjult a borító!Remélem tetszik! A jobb alsó képen személyesen én vagyok látható ^^
11.Fejezet Gólyaavatási előkészületek A héten be voltunk táblázva. Hétfőn a túra, szerdán a gólyaavató. Kedd reggel fáradtan jöttem ki 0. óráról. Hamarabb befejezték, így még volt egy kis időm beszélni Dorinával. De a becsengetés elkerülhetetlen… Sajnos … - Helló! – köszöntem szolídan az osztályba érve. Halk, szinte néma válasz az elfoglalt társaságból. Lehuppantam a helyemre. Illetve: Lehuppantam volna, ha nem Stefike hatalmas…hátsója teríti be a padomat és nem Vivike pihenteti mellette a gombás lábait. Nem szóltam semmit, csak halkan kértem Adriántól egy zacskót, amit felfújtam és kidurrantottam. El is van intézve. Stefike, egy halkabb sikoly kíséretében(Náluk a halk annyit tesz, hogy talán nem süketül meg az aki 2 méternél közelebb van) lepattant a padom tetejéről, és Vivike is lepattintotta a csülkeit. Azért – a lábszag elkerülése végett – az orrom elé húztam a sálam. A két lány szúrósan nézett rám. Nem nagyon érdekelt. Nem néztem a szemükbe, úgy tettem mintha nem is látnám őket, s lassan betettem a padomba a zacskót. Nem szakadt szét teljesen. Lehet azon még durrantani, újabb vészhelyzetben. Mikor megunták a nézést, mit se törődve velem, visszafordultak Pattikához. Igen. Ő ül előttem. Elővettem a füzetemet és a tolltartómat, így várva az o.főt, aki – mint mindig, most is – késett. A téma – nem meglepő módon – a gólyaavató volt. Miután felsorolták azokat a tényeket, amiket én már Dorina jóvoltából ismertem, elmondták az új 1. névsorát. Sári nevénél a konzumhármas összenézett s, mint oly sokszor, halk vihogás kíséretében bárgyún vigyorogtak egymásra. Hiénák. Miután elmondták, hogy háromra mindenkinek vissza kell jönnie a tornaterembe, kicsöngettek. Kiviharoztam a teremből és gyorsan fölkaptam a csizmámat. A kabát nem nagyon érdekelt. Leakasztottam a fogasról és kifele menet fölvettem azt is. Nem kellett sokat várnom Dorinára. Ő is hasonló sietséggel lépett ki az osztályteremből mint én. Most egy kicsit eltérek a sulitól és valószínű vissza se térek a témára, mert 1.:Nem történt utána semmi érdekes 2.:Kifogyok a helyből. Megígértem neked, hogy, ha ott tartasz elmesélem neked mi történt a mi gólyaavatásunkon. Általánosban, már sajnos ismertem a konzumhármast. Tesóm tudta, hogy itt sem fognak békén hagyni, de próbált segíteni. Mikor az avatásra került a sor, az istennek se szálltak volna le róluk. Azért írom többes számban, mert a haverjait is rávette, a segítségre. Hisz vészhelyzet volt. Mikor megtudtam, hogy ide is követnek arcomról szinte sugárzott az S.O.S. De ha visszagondolok az volt életem legviccesebb napja: Az első parancs Tomi felől jött: Stefikének mikrofonon keresztül kellett beszámolnia arról, mekkora egy csíra és mennyire bonkó paraszt, valamint, hogy 100% esélye van rá, hogy nem veszik fel egy főiskolába sem. Másodszor Öcsike adott feladatot Vivikének: Utánoznia kellett ezt . Harmadszor már tesóm jött és kiosztotta Pattikának a legbrutálisabb és legcikibb feladatot: Neki ezt kellett utánoznia. Akkor azt hittem a földön fogok kikötni a röhögéstől. De nem lettem volna egyedül. Szűköcskén ennyi történt, ami említést érdemelt. Komikat! | |
(aktuális oldal: [ 12 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
