 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 11.10.30 20:44:51 | ||
|
pony:semmi gond,én mindig a Word ellenőrzőjével javítok,mert nekem is vannak elgépeléseim..xD | |
| Viw (5071) 11.10.30 21:12:49 | ||
|
bg: ez nagyon jó lett. | |
| bgchan (32398) 11.10.30 22:16:11 | ||
|
1.fejezet Egy átlagos nap -Köszönöm h elhoztál az iskolába,Gokudera.-szálltam ki az autóból. -Nagyon szívesen.-nézett rám majd mikor becsuktam az ajtót elhajtott. Megfordulok,előttem az iskola kicsit lepukkant látképe látszódott.Sóhajtottam majd befelé igyekeztem.Bent a teremben elővettem az órára szükséges cuccaimat majd megpróbáltam meghúzni magam,de hiába.A lányok kiszúrtak és körbe vettek. -Jó-jó reggelt Sawada-kun!-mosolyogtak rám a lányok. -Jó reggelt.-köszöntem közömbösen hátha elmennek. -Hogy telt az éjszakád?-kérdezték kiváncsian hátha valami jó dolgot tudnak meg. -Normálisan,végre tudtam aludni. -És-és mibe aludtál?-kérdezték elpirulva. -Az titok.-vettem elő egy könyvet és kezdtem olvasni. -Tuti h abban a boxerben amit tőlem kapott!-szólalt fel az egyik. -Dehogy!Abba amit tőlem kapott!-kezdték ölni egymást.Nyugi,nem szó szerint. -Hé,Sawada!-csapott le egy lány az asztalomra. -Hmmm?-néztem fel rá. A kemény arckifejezés lágyulni kezdett majd mosollyá és egy erős pirulássá változott. -Úristen,nem bírom ki h kemény legyek!Főleg egy ilyen szempárnak!-olvadt el az arcát fogva. Sóhajtottam majd tovább olvastam. Az unalmas órák után hazafelé igyekeztem.Mivel Gokudera nem ért rá ezért gyalog kellett mennem.Pár lány követett mindenhol meglapulva mikor hátra néztem.Azt hitték nem veszem őket észre pedig eléggé rossz volt a bujdosási képességeik.Elég sokat mentem,de a lányok végig követtek.Majd megálltam a házunk előtt ami egy hatalmas kastélyra hasonlított.Az ajtó előtt 2 biztonsági őr volt.Simán elmegyek mellettük.Mielőtt bemennék hátra nézek a lányokra és kacsintok egyet mire mindegyik előjön az arcát fogva és sikoltozva.Majd mikor vissza fordulok hallom h verekedés tört ki.Gondolom azért h melyikükre kacsintottam.Bementem a házba. Komikat pls^^ | |
| zafira (10888) 11.10.31 09:28:05 | ||
|
KEdves bgcicám!
Ha már este nem vártam meg az új fejezetet mert mint modntam atomrobbanás készülődött a fejembe, viszont engesztelés képpen Fél hétkor felkeltem mobilról azonnal csatlakoztam az internethez és elolvastam. Nos cicám tetszik az új fejezet csak kicsit eseménytelen....Mondtam már az utcai verekedéses ötletet is xD Csak így tovább Főnök ;D Puszi a köd-örződ^^ | |
| orsa11 (18774) 11.10.31 09:29:58 | ||
|
 1682 Augusztus 13 ekkor volt a 3. születésnapom. A nap hamar kelt és én is vele. Még akkor nem tudtam, hogy miért is fontos ez a nap. Kiléptem az ajtón, majd a nap lágy sugarai gyengéden simogatták arcomat. Édesanyám hatalmas mosollyal az arcán szaladt felém és így köszöntött: -Boldog születésnapot kicsim. És egy színes virágokból készített koszorút tett a fejemre. Erre a minden világos lett. Nos, az én családom nem volt valami gazdag. Apám favágó, anyám pedig rám vigyázott. Mégis mindenem meg volt. Telt, múlt az idő. Én apámat vártam a dombtetőn, ami pont a kis völgyre nézett ahonnan jönni szokott. És végre előtűnt a fák közül. Felugrottam és szaladni kezdtem a dombról. Majdnem elestem olyan sebességgel száguldtam felé és a végén a karjaiban kötöttem ki. Ő is így köszöntött! -Boldog születésnapot kislányom. S azzal a markát felém nyújtotta és egy gyönyörű nyakláncot kaptam tőle! A lánc nem is lánc volt, hanem egy bőr szalag, de így is ugyan olyan mesés volt. A szegélye, ami tartotta magát a követ szépen ki volt kovácsolva. Még sokáig gyönyörködtem benne. Aztán apám felkapott az ölébe és a házunk irányába vette az utat. Mikor anyámhoz értünk büszkén mutattam neki a láncomat. Meglepve nézte milyen csodás kő. Majd faggatni kezdte apámat. -Honnan szerezted? S kérdőn és mogorva arccal nézett. - Mikor elindultam a többiekhez a vízben láttam sodródni. Gondoltam szép ajándék lenne Marynek. Anyám nyugodt szívvel ment be a házba, s mi is utána. Apámmal még hosszú ideig játszottunk. Aztán így szólt édesanyám. -Ideje aludnunk. És azzal apám a szalmával kibélelt ágyamba fektetett. Órákig fetrengtem az ágyban, amikor egy lágy vonyítást hallottam. Kipattantam az ágyból és az ablakhoz siettem. De sehol nem láttam senkit-semmit. Az ágyam felé vettem az irányt, mikor újra hallottam azt a lágy hangot. Olyan hívogató volt. Kiszaladtam az ajtón és az erdő széléig meg sem álltam. Megszorítottam a nyakamban lévő ékszert és beléptem az erdőbe. Egyre beljebb keveredtem csak követtem a hangot, úgy éreztem nekem szól. Majd egy idő után a hang megszűnt. Megálltam körülnéztem. Sehol senki. Majd zörejt hallottam az egyik fa mögül. Hátra fordultam és egy pár zölden ragyogó szem nézett mélyen a szemembe. Hátráltam és egy hatalmas test bukkant elő a fa mögül. Mivel nem nagyon tudtam milyen veszély fenyeget közelítettem a lényhez. Míg végül megláttam mi is valójában. Egy hatalmas fekete farkas. A feje nemes volt, teste erős. Közelebb jött és jobban megnézett magának. Nem tudtam mit akart. Csak álltam és vártam, ahogyan ő is. Egy merész lépést tettem felé. És mélyen a szemébe néztem. Láttam benne haragot, szeretetet, de mind olyan homályos volt. Még közelebb léptem. Óvatosan felé nyújtottam a kezem, míg végül hozzáértem. Gyengéden végigsimítottam nemes fején a kezem. Éreztem, hogy készül valamire, de nem tudtam mire. Az egyik óvatlan pillanatban hátraestem és a földhöz szorított. Aztán sötétség. Másnap reggel minden furcsa volt. Az ágyamban feküdtem bekötözött kézzel. Egy még homályos arcot láttam. A kép tisztult, míg a végén megláttam anyám arcát kisírt szemekkel. Vajon mi történt az éjjel azzal a fura teremtéssel és hogyan kerültem haza? Szerintetek folytassam? Várom a kemény kritikákat! | |
| pony56club (16581) 11.10.31 11:00:09 | ||
|
bgchan:nagyon jó lett!folytasd!
orsa11:folytasd! thestral:kösz a tanácsot;) | |
| lovasíjjász (41190) 11.10.31 11:41:22 | ||
|
Itt a kövi fejezet. Valószínű, hogy még ma beteszem a Dark Break-ot is. 
10.Fejezet Őszi túra Hát ez is eljött. Sajnos. Egy mákom van: Hogy nem kall saját osztállyal ülni. Szép csendben lehuppantam Dorina mellé 8:45-ös vonaton. Csak ketten ültünk, szóval a táskánkat letehettük a velünk szembeni padra. Ha valaki ide akar ülni – bár ezt kötve hiszem – akkor úgyis megkérdezi, hogy szabad – e. Elővettem a telefonomat és a hed-szettet: - Onnantól kezdve, hogy jelzek inaktív leszek, szóval ha mondani akarsz valamit mutogass. – mosolyogtam rá - Rendben. Beindítottam Pink egyik számát és felemeltem a kezem, így jelezve Dorinának. Ez volt a kedvenc számom. Tökéletesen ráillett az életemre. Nem telt el sok idő és Dorina, kezét a füléhez téve jelzett, hogy beszélni szeretne velem. Kivettem az egyik fülest és kérdőn néztem rá, tudatva vele, hogy hallgatom. - Mit hallgatsz? – kérdezte Nem mondtam semmit, csupán a füléhez tettem a kivett fülest. Ő megfogta én pedig elengedtem. Hasonlított a zenei ízlésünk. Épp, hogy végighallgattuk – kb. 3-szor - már le is kellett szállnunk Diósjenőn. Úgy tudtuk kalandparkba érkezünk így lustán, de élményre várva bandukoltuk végig azt a fél kilométert amit meg kellett tennünk. Kipurcantunk mire odaértünk és mégis csak akkor jött a szívás. Nem találod ki mi volt ott! - Játszótér!?!? – csodálkoztunk Dorinával kórusban - Na ezt jól megcsinálták! – mondtam a tanárokra gondolva - Ez a nagy ,,kalandpark’’? – kérdezte Dorina Hát erről ennyit. Ettől már csak egy rosszabb lehetett volna: Pest. A nagyvárosokat vékképp nem tűröm az osztály kíséretében. Mielőtt szétszéledtünk volna osztályonként be kellett állni egy kis eligazításra. Tisztára mint az általános. - Ni csak - ni csak! – gúnyolódott a konzumhármas egy tagja (Vivike) – Hát téged nem ütött el a kamion? - Szerencsétekre nem. – vágtam vissza – De unalmas lett volna az életetek! Nem lett volna kit piszkálni azért mert jobb nálatok. - Nem vagy nagy! – terelte a szót – És ne is hidd magad annak! - 7 a 4.-en? – álltam elő egy 6.-os matekpéldával Természetesen nem tudta a választ, így újból terelni kezdte a szót: - Nem a jegyekkel, meg a tanulással kell jönni! Attól nem vagy több! - Az a nagy helyzet, hogy: De igen. Pont attól több az ember. - Hát nem! – szállt be a vitába Stefike is – Mert ha nincs stílusod, akkor csak egy Looser – hüvelyk és mutató ujjával L betűt formázott a homlokán – vagy. [...] | |
| lovasíjjász (41190) 11.10.31 11:41:54 | ||
|
[...]
- De legalább normális munkám lesz. – vágtam vissza - Nekünk is – vitatkoztak tovább ketten - Mi? WC pucoló? Vagy közmunkás? – más k betűs szót akartam mondani, de nem alacsonyodtam le az ő szintjükre Most Pattika is felkapta a fejét. Észre se vettem, hogy a többiek már szétszéledtek, Cinti és Dorina pedig mögém állt. Látszott, hogy Pattika lenyel valamit és kitalál valami mást helyette: - Mondjak olyan munkát amihez stílus kell? Stileist. - Stílus az kell hozzá. De kell még néhány elméleti tantárgy is, amiben valljuk be: Ti nem nagyon jeleskedtek. - Már megint a jegyekkel jön! – szállt be ismét Vivike – Magolni én is tudok! - Akkor miért nem magolsz? – mindenre volt válaszom – Amúgy jó neked. Én csak tanulni tudok. Hátat fordítottunk és elindultunk volna, de föltartottak: - Mellesleg – szólalt meg ismét Pattika – Pirosat lilához? – fintorgott Cintire - Szánalmas vagy. Ha bennem nem találsz semmit akkor a barátnőmet alázod? Szerintem meg jól néz ki. Minek jársz te művészeti suliba? A színeket keverni kell és aki ezt nem teszi meg az nem való ide. - Nem vagy nagy! – fejezte be Vivike ugyan azzal a mondattal, mint ameikkel elkezdte. - Nem. Csak megvédem magam néhány gyökértől. Azzal megfordultam és elindultam. Most nem állták utamat, így Cinti és Dorina is követett. Igazából az egyetlen dolog amit érdemes volt megnézni az a mini golf pálya volt. Tehát miután végigjátszottuk leültünk egy padra. - Köszi, hogy segítettél, – mondta Cinti – de én is meg tudtam volna védeni magam. - Abban nem lett volna köszönet! – mondtuk kórusban Dorinával Cinti volt a titkos fegyverünk. Ha ő beolt valakit, az illető ott helyben elássa megát. - Ebben se volt. Kb.: Amy beolt. blog. hu. szint. Nevettünk. Aztán már indultunk is Kínkeserves 500 méter után a vonaton ismét ugyan azt a megunhatatlan zenét hallgattuk, mint odafele. Zene: http://www.youtube.com/watch?v=zAAdUSXlcso (Csak úgy ér valamit ha a szöveget is nézitek) Komikat! | |
| Xen (10730) 11.10.31 12:04:22 | ||
|
ÚJ STORY-M
Bevezető: Csoki egy 3 éves vak kutyus, akit gazdái vaksága miatt a menhelyre adtak be. Már nagyon régóta van egy ketrecbe zárva. Sok embert látott de mindegyikben csalódott. Mikor az emberek megtudják hogy nem lát, már nem is akarják örökbe fogadni. Szeretne gazdát, és egy rendes otthont. Elkezdjem?? | |
| Póniló15 (15108) 11.10.31 12:38:42 | ||
|
Új történtem! :) Alyce, a fiatal nagyvárosi lány akarata ellenére vidékre, pontosabban Phoenix-be költözik szüleivel, ahol hátborzongató, és különleges barátokra tesz szert. Vajon képes lesz együtt élni ezzel a hellyel, vagy az új élete az őrületbe kereti végül? (Talán még ma jön is az első fejezet! ;)) | |
| lovasíjjász (41190) 11.10.31 13:17:05 | ||
|
Ahogy ígértem. Itt a kövi fejezet a Dark Break-ből is. Tudom, hogy rövid, de majd megpróbálok hosszabb fejezeteket írni. 
2.Fejezet Félelem Ledermedve álltam July holt teste mellett és a legszörnyűbb az volt, hogy tudtam: Én következem. A fiú lassan sétált felém, míg letörölte szája széléről a vért. Közeledésével automatikusan hátráltam, míg meg nem éreztem sarkamnál a vizet. Megtorpantam de a félelem hangja kis ördögként súgta fülembe: ,,Hátrálj!’’ Engedtem neki, de megbotlottam egy homokba ágyazódott, nagyobb kőben és a jeges vízbe zuhantam. Nem merültem bele, hisz még partközelben jártam, de mégis beterített a víz. A fiú tovább közeledett, én pedig majd megfagytam a hideg késő őszi időben, csurom vizesen. Ha nem csúszott volna mindenem, lehet, hogy tovább hátráltam volna. Ledermedtem. Utólag rengeteg kérdés merült föl erről a pillanatról. Miért nem hívtam segítséget? Miért nem kezdtem hisztérikus sikoltozásba? Miért nem küzdöttem az életemért? Erre egy válasz van: Nem lett volna értelme. Nem volt ami az élethez kötött volna. És amúgy sem látta volna kínom, senki nem hallotta volna sikolyom. Csak ültem. Ültem a jeges vízben ledermedve és a halálra várva. Ahogy a fiú egyre közelebb ért, megváltozott a véleményem. Most, hogy a torkában voltam, már egyenesen vártam a halált. Alig vártam, hogy szüleimet újra lássam. Halkan mormoltam a Mi Atyánkat, mikor a távolban July teste mögül egy új alak tűnt elő. Egy szempillantás alatt ő is előttem termett és megdicsérte a fiút: - Ügyes voltál Edmond! – mondta bársonyos hangon A nő hosszú barna haja belelógott a vízbe, ahogy leguggolt elém. Levegőt venni is féltem. Mintha eszméletlen lettem volna. Edmond megfogta a nő vállát és gyöngéden felhúzta: - Isabell! – szólt rá lágyan A nő bólintott és helyére engedte Edmondot. Ha akartam volna se tudtam volna jobban ledermedni. A fiú közel hajolt hozzám. Egy hirtelen pillanat volt csupán, ami elválasztotta a félelmet a fájdalomtól, a kíntól és a sötétségtől. Komikat!Pls! | |
| Póniló15 (15108) 11.10.31 13:20:55 | ||
|
Itt is az első fejezet! Remélem tetszik, kérlek, komizzátok!
1. Fejezet Fehér köpenyes orvos A hullámok összecsaptak a fejem felett. De nem érdekelt. Lábamat lehúzták a láthatatlan kezek, ahogy egyre csak süllyedtem. Olyan volt az egész, mint a filmekben. Annyira furcsa... Megpróbáltam fellökni magam a felszínre, mert a levegőm vészesen fogyott. De már túl mélyen voltam. Az az átkozott Michael... Miért is nem tudott békén hagyni?! Mint mindig, most is muszáj volt belém kötnie, minek most meg is lett a végeredménye. Veszekedtünk, majd elkezdtem rohanni. A szél az arcomba fújta barna hajam, de én csak rohantam, hiszen tudtam, hogy ha Mich utolér, annak nem lesz jó vége. Egészen a tengerpartig rohantam, majd föl az egyik szirtre. Úgy gondoltam, hogy elvesztette a nyomomat, mikor egyszer csak felbukkant mögöttem. - Szia, Alyce... - Még a víz alatt is kirázott tőle a hideg. A hangja olyan ijesztően mély, és nem evilági volt... Elkezdett közeledni felém, én pedig nem vettem észre, hogy egyre jobban kisodródom a szirt végére. Aztán nem volt tovább. Olyan közel jött hozzám, hogy az arcomban éreztem leheletét. Az, hogy Michael egy ujjal is hozzámérjen, még a halálnál is rosszabb volt, így bár tudtam, hogy egy lépés hátrafelé és mindennek vége, de mégis megtettem. Csupasz talpam felemelkedett, majd lépett egyet. Mich utánam kapott, de már késő volt. Zuhantam, zuhantam, és csak zuhantam... Aztán csobb, és most itt vagyok. Nem éreztem fájdalmat, csupán annak voltam tudatában, hogy egyre mélyebbre süllyedek a kellemes vízben, mely olyan lágyan ölelt körül... Aztán a fejemben megszólalt a vészcsengő. Nem, Alyce! nem halhatsz meg! Testem életre kelt, s akaratom ellenére elkezdett fölfelé emelkedni. Éreztem, hogy valaki megragadja az oldalam, majd elkezd fölfelé húzni. A fejemet aztán levegő érte, s égő tüdőmbe ismét oxigén áramlott. Életemben nem örültem még annyira annak, hogy lélegzem. Nem láttam tisztán, hogy mi folyik körülöttem, a sós víztől elhomályosult tekintetem csak annyit érzékelt, hogy pár szakadt alak áll körülöttem. Olyanok voltak, mint a... Nem, az nem lehet! California kellős közepén vagyunk, itt nem járnak... Te jóságos, ezt még kimondani is marhaság, de abból, amit zavarodott elmémen keresztül láttam, az jött le, hogy ezek bizony kalózok. Utána minden elsötétült. - Kicsim, kérlek, adj valami életjelet... - A hang könnyektől fuldoklott. Ismerős volt, de mégis... olyan távoli. Mintha egy szigetelt szobából szólt volna valaki. Azonban úgy éreztem, hogy fontos, ha ilyen a hangja, és jéghideg kezemet szorongatja. Nagy erők árán kinyitottam a szemem, mire a nő felugrott, és még szorosabban magához ölelte a kezét. Egyből felismertem. Az anyám volt az. - Alyce! Doktor! Doktor úr, jöjjön gyorsan! Magához tért! A szeme egyre jobban kinyílt, és a homályos látás is elmúlt lassan. Egy fehér köpenyes doktort láttam besétálni a szobába, kezében egy fehér lap, és egy zöld toll volt. Szemüveget viselt, és idősödő arcára megkönnyebbülés ült ki, mikor meglátta, hogy kinyitottam a szemem. - Alyce, kérlek, meg tudnád mozgatni a lábad? - Mégis miért kér tőlem ilyet ez a férfi? De ahhoz, hogy most értelmesen gondolkodjam, túlságosan fáradt voltam, így megtettem, amit kért. - Talán valami baj van? - Kérdezte anyám, s betűrt egy kunkorodó szőke tincset a füle mögé. Bal kezével továbbra is a kezem fogta. - Nem asszonyom, semmi. Ez csak egy amolyan rutinvizsgálat. Ha tudja mozgatni a lábát, minden bizonnyal nem sérült a gerince. Aztán miután anyám megnyugodott, a doki kisétált a szobából. Anya rám nézett, én pedig viszonoztam kába tekintetemmel. Láttam, hogy szemeiben könnyek gyűlnek, és mondani akar valamit. Azonban a beszéd nehezére esett. - Drágám, szükséged van valamire? - Nyögte ki végül. - Aludni... aludni szeretnék. - Suttogtam vissza, majd szemhéjaim olyan mázsásnak bizonyultak, hogy azonnal álomba is merültem. Édes, pihentető, mély álomba... | |
| bgchan (32398) 11.10.31 14:17:04 | ||
|
[center[A XI.
2.fejezet -Szülinapi buli?-néztem apámra nagy szemekkel. -Igen...mivel te leszel az örökös gondoltam egy jó buli majd boldoggá tesz.Amúgy is.Nem mindennap lesz 15 éves az ember nemde?-mosolygott rám. -És így válogathatunk neked családot.-szólalt meg apám mellett álló Reborn. -Én mint 11.?Buli hogy családtagokat keressünk?Inkább nem kösz.-mondtam. -Idióta!-rúgott arcon Reborn de úgy h hátra estem. -Ez nem normális erő egy kisbabának. -Mondtál valamit idióta?-nézett előre Reborn. -Semmit.-ültem fel. -Akkor jó.-mosolygott kicsit gúnyosan. -És hol akarod tartani a bulit?-néztem apámra. -A bálteremben. -Miii?-pislogtam sokat.-Biztos jó bevonni őket a maffiózók világába? -Természetesen.Ahogy Reborn mondta családtagokat kell gyűjtenünk neked. -Nem fejeznétek be ezt a családosdi dolgot? -Nem!-rúgott állon Reborn.-Azért kellenek a családtagok mert te leszel a következő maffiafőnök. -Azt értem de...nem lehetne ezt mondjuk akkor mikor 20 éves leszek? -Nem!-fogta meg Reborn a kezemet és elkezdte csavarni. -Áu,áu,áu!Jólvan,csak engedj már el!-adtam meg magam mire elengedett. -Tudom hogy ez neked korai,de hadd mondjak el valamit neked.Én is 15 éves voltam mikor megválasztottak örökösnek.És akár hiszed akár nem,de Reborn volt az oktatóm. -Reborn volt az oktatód?És nem haltál bele? -Tsuna átlag tesztpontja akkor 17.5 pont volt,csak a harmadik szintig tudott felmenni a dobbantón,a nyújton még csak forogni nem tudott...-kezdte el Reborn de apám közbeszólt. -Elég lesz Rebo...-szólt közbe gyorsan de Reborn arcon rúgta úgy h hátraesett.-Reborn....miért? -Ne szólj közbe!-mosolygott majd a gyíkja a kezére mászott és pisztollyá változott.-Ha mégegyszer közbeszólsz lelőlek! -Jólvan...megértettem.-ült fel.-Na de,visszatérve a bulihoz...az egész osztályodat elhívhatod.-mondta. -Oké.-sóhajtok egyet. ~~~~~~~~~~ Fehér ing,fekete öltöny,fekete nadrág és fekete nyakkendő.Így álltam a falnak dőlve.Még csak páran voltak aminek örültem.Sajnos az örömöm nem tartott sokáig mert megérkezett a lányok sokasága akik körbevettek engem. -Sawada-kun,köszönjük h meghívtál minket a bulidra!-mosolyogtak. -Apám ötlete volt az egész.-mondtam majd odébb sétálok.A lányok követtek. -Ciaosssu!-jön oda hozzánk Reborn. -Jaj de cuki!-néznek rá a lányok. -Reborn...mit keresel itt? -Én itt lakok.Ha jól látom mindenki megjött.-nézett körbe.-Hikaru is itt van.Már csak Tsuna kell. -Tsuna?-néztek kérdően rám a lányok. -Apám.-válaszoltam.-Am Reborn...találtál már családtagokat? -Van egypár jelöltem.-mosolygott rám. -Egy kis figyelmet kérnék!-szólalt meg az egyik emberünk a színpadon lévő szék mellett.-Szeretném bemutatni ennek a szülinapi bulinak az ünnepeltjét!-mutatott rám.-Boldog Szülinapot!-mondta mire mindenki mosolyogni kezdett.-És természetesen hadd mutassam be azt az embert aki az egész bulit megszervezte...ez nem más mint...a mi ünnepeltünk apja...a X.Vongola...Sawada Tsunayoshi!-mutatott az ajtó felé. Mindenki az ajtó felé nézett.Először az őrzők jöttek majd utána besétált apám a terembe. -Hello mindenki!Köszönöm h eljöttetek a fiam bulijára!-mosolygott. Komikat pls.^^ | |
| bgchan (32398) 11.10.31 14:17:32 | ||
|
* | |
| bgchan (32398) 11.10.31 14:21:02 | ||
|
hupsz a címét lehagytam XDD
*2.fejezet A szülinapi buli 1.rész | |
(aktuális oldal: [ 11 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
