 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 12.01.27 12:17:25 | ||
|
Kath: kinyirni??xdd nem jutott eszedbe valamennyivel szebb kifejezés az ölésre(tessék,egyől egy pl.xd) amúgy nem rossz.(eddig..xdd).: D | |
| galigaligaliba (3488) 12.01.27 12:38:43 | ||
|
Stef: Nem, nem jutott :P Egyébként vicces szó, azért használom ezt. | |
| galigaligaliba (3488) 12.01.27 12:41:04 | ||
|
Amúgy köszi!Ezt kifelejtettem xd | |
| thestral27 (21282) 12.01.27 14:11:02 | ||
|
>___< Vicces szó.xdd jólvan.XD | |
| pony56club (16581) 12.01.27 14:12:20 | ||
|
De rég voltam már itt...na,akkor lássuk csak...XD
Póniló:nagyon szépek lettek a rajzok^^ thestral:ügyes ál vámpír harapásXDha én csinálnék ilyesmit,anya kefével szedné le rólamXDja,és kezd el mindenképp a történetet!:)a Grow Hill Vámpírjából mikor kapunk folytatást?:D Anna009:nagyon jó let a te ál vámpír harapásod is^^ galigaligaliba(hívhatlak galinak?:D):nagyon jó lett!folytasd mihamarabb!:) hancsi:akkor mikor lessz Fallen Angel?:Dmert már várom^^ Sennala:hiányolom a történetedet!mikor folytatod?:D Fanday:folytasd!nagyon jó!:) (a 197. oldalig mentem most vissza hogy tudjak komit írni mindenkinek!XD)akit kihagytam attól bocsi  ha ma megszáll az ihlet,akkor talán megírom a MoonLight-ból a 9.fejezet másik felét is-mert egyelőre az első fele van még csak kész-XD | |
| galigaligaliba (3488) 12.01.27 14:19:38 | ||
|
pony (hívhatlak így? :D):Be is teszem a következő részt,csak egybe nem engedte feltenni.És hívhatsz galinak nyugodtan. | |
| pony56club (16581) 12.01.27 14:28:59 | ||
|
oké^^(nyugodtan hívhat így mindenkiXD) | |
| Fanday99 (50302) 12.01.27 14:33:48 | ||
|
pony: köszi a komit:) | |
| galigaligaliba (3488) 12.01.27 14:41:56 | ||
|
Hát nem hiszem el XD Második részlet túl hosszú, úgyhogy ezt két részben rakom fel.
Hát itt vagyunk. Anyunak igaza volt: itt tényleg hideg van. Egy Mystic Grill nevű bárszerűség mellett áll a kocsink. Egész nyüzsi helynek tűnik. Apám szerint itt meg kell állnunk, hogy kicsit ismerkedjünk. Próbáltam kibújni alóla, de nem hagytak a kocsiban az Üvöltő szelekkel. Hát, akkor ismerkedjünk. Ahogy beléptem a bárba, cigi és mogyoró szaga volt a levegőnek. Anyám megrázta kicsit a vállamat, hogy felébredjek. - Rosie, jól vagy? Sápadtnak tűnsz. Minden oké? - most nem anyám érdekelt legjobban, hanem az a fekete hajú, elbűvölő pasi, aki az egyik asztalnál ült magányosan. Egyébként tényleg nem voltam túlságosan jól, de most semmi más nem érdekelt azon a fiún kívül. Idősebbnek tűnt. Lehetett vagy húsz éves is. Sőt, több. Anyu észrevette, hogy nagyon bámulom az idegent. És úgy látszik az idegen is. - Kicsim,ne bámuld már úgy. Ülj le mellé. Nem érdekelt anyám papolása,miután láttam, hogy a fiú engem néz és rám mosolyog. Magamra erőltettem egy mosolyt, de ez egy olyan mű mosoly volt. Félénken felemeltem a kezemet és integettem annak az embernek. Szájával némán mondta: Gyere ide! Oda is mentem. Anyám csak mosolyogva rázta a fejét,majd elment Philip-ékhez. Lehuppantam a fiúhoz. Megakadt a szemem kék szemein és hollófekete haján. Te jó ég, de jól néz ki! Szája még mindig mosolyra húzódott. - Damon vagyok. Kihez van szerencsém? - szemében észrevehető volt az a különös csillogás, ami Matt szemében sosem volt. Az a huncut csillogás. Táskámat magam mellé akartam rakni, de amilyen béna vagyok, leejtettem. Otthagytam. Most leginkább a fiú - mint kiderült, a neve Damon - érdekelt. Kezemet nyújtottam, ami nem volt a legmelegebb. - Rosalyn Allwright. De mindenki Rosie-nak hív.- Damon megragadta a kezem, és gyengéden megrázta. Az ő keze viszont még az enyémnél is hidegebb volt. Miután elrántottam a kezemet, felvette a táskámat, de kivette a vázlatfüzetemet. Kérlelően néztem rá,hogy adja vissza. - Kérlek add vissza. Nagyon béna vagyok. Nem tudok olyan jól rajzolni. - kezemet ismét kinyújtottam, de nem kaptam vissza a füzetet. - De hisz ezek gyönyörűek. Szépen rajzolsz madarakat. És embereket. Ő talán a barátnőd? - megállt Amy egyik képénél, amin éppen zenét hallgatott. Ez volt az egyik legjobban sikerült rajzom. - Igen. Ambernek hívják. Kérnél nekem egy kávét? Én félek odamenni a pulthoz. - kicsire akartam összhúzni magam, de összegörnyedtem, és csak az államat sikerült bevernem az asztalba. - Matt! Két kávét. Gyorsan! - csettintett egyet a magasba emelt kezével.Furcsálltam, hogy nem vette le idebent a bőrkabátját, és milyen hideg tapintása van. Miután kihozták a kávét, beleengedtem arcomat a gőzbe. Anyámék úgylátszik megfeledkeztek rólam, vagy csak együtt akartak hagyni a fiúval, mert elhúztak. Mennydörögni kezdett odakint és nem volt esernyőm. Ami pedig még jobb volt, hogy csak egy pulcsim volt. Gyorsan megittam a kávémat. - Hát, Damon.Örülök, hogy találkoztunk. Vár rám egy kiadós elázás. Tudsz fizetni? Nálam most nincsen pénz. - Fizetek, persze. De hazakísérlek. Nekem van esernyőm, és ha gondolod, odaadhatom a kabátomat. - Ez a pasi olvas a gondolataimban?Hogy a jó fenébe találta ki, hogy kabátra lenne szükségem? Mindegy. Megengedem, hogy hazakísérjen. Megvártam, amíg a szőke, szintén kékszemű fiúnak fizet (aki sejtéseim szerint Matt lehetett), majd karon ragad, odaadja a kabátját, kinyitja az esernyőjét, és elindulunk kifelé. - Hol laksz? - kérdezte nagyon egykedvűen. Puskaként a kezemre pillantottam. - Storm Street, 947. Ismered az utcát? - Igen. Sokszor jártam ott. Itt jobbra megyünk. - kezét elém tette és mutatóujjával a rövid utcára mutatott. Elindult, s én futottam utána. Végre valaki, aki megment a vihartól. Rövid idő után egy fehér kerítéses ház mellé értünk, ahol már világított a kültéri lámpa, a tornácot bevilágítva. Megálltam a tornácon és kopogtam. Megfogtam véletlenül Damon kezét, de azon nyomban el is húztam. Felnéztem rá, majd rámosolyogtam. Philip nyitott ajtót. - Gyertek be! - kiáltotta a földről. Törökülésben ült az ajtó előtt várva, hogy belépjünk. Damon egy percig mintha habozott volna, de belépett. Levettem a fekete, magasszárú Converse cipőmet, és leültettem Damont az ebédlőasztalhoz. - Van kedved nálunk vacsorázni? - Ömmm...Igen. Persze! - behúzta a széket és kezét elegánsan az asztalon pihentette. Elővettem a lasagnat a hűtőből, bedobtam a mikróba, és megnyomtam az indítót. Fél perc múlva ki is vettem, és egy pohár víz kíséretében Damon elé tettem. Pár perc alatt meg is ettük. Visszaadtam Damon dzsekijét. Visszavettem a conversem és kikísértem. A tornácon még pár pecig némán álltunk az ajtócsukódás után. - Holnap jössz suliba? - kérdeztem, remélve, hogy ő is suliba jár. - Nem, de az öcsém igen. Apropó. Majd megkérem,hogy kérje el a telefonszámodat. - Oké. - nem vártam semmi reakciót, de kinyújtotta kezét, és magához rántott. | |
| rekaianett (32539) 12.01.27 14:46:55 | ||
|
gali, az első 2 mondatot olvastam csak el és szembetűnt: 2 rövidke mondaton belül 2 itt van...
így jobb lenne szerintem: Hát megérkeztünk. Anyunak teljesen igaza volt, amikor azt mondta, öltözzek melegen, mert fázni fogok. | |
| Wolfoxy (21122) 12.01.27 15:07:48 | ||
|
HockeyStriker 4. fejezet 2. rész
Atsuya hatalmas partit rendezett a klubházban. Három hangfalból szólt a zene, amit nemsokára Nobu és Atsuya karaoke-éneklése váltott fel. Subaru nem győzte inni a kólát, hogy ébren maradjon. Tomoki már korábban hazament, miszerint ő „hivatalosan nem tagja a csapatnak”. Nagyjából fél tízkor Tsutomu edző nyitott be, kihúzta a hangfalakat a konnektorból, és mindenkit hazaküldött. Rei otthon ismét csak a nagymamáját, és az öccsét találta. Nem lepődött meg. Szülei sokat dolgoztak, így kiskora óta sokszor vigyázott rá, és Makotóra a nagymamájuk. Makoto éppen a leckéjét írta, szokás szerint a földön fekve. Íróasztala ugyanis leginkább különböző dobozok, könyvek és ceruzák gyűjteményére emlékeztetett. -Te, figyelj – szólt rá Rei. – Mi az a kisrók? – nézett öccse füzetére, ahol az érdekes szó díszelgett. -Mi? – kérdezett vissza Makoto. -Oda van írva. -Ja, az! Kisróka! -Akkor miért azt írtad, hogy kisrók? Makoto lenézett a füzetére, és gyorsan kijavította a kisrókot kisrókára. Rei lefeküdt aludni, és örömmel gondolt vissza első győztes meccsére. Másnap az iskolában a hétfő reggel biológiával kezdődött. A biosztanárnőt majdnem mindenki szerette. Nagyon energikus nő volt, félévente vért adott, és minden évben megnyerte a tanárok futóversenyét. A legjobban azt szerették benne a gyerekek, hogy ha látott egy kövér gyereket, közölte vele, hogy le kéne fogynia. Mindezt akár egy óra közepén is. Most éppen a táplákozás volt a téma. Rei nem igazán figyelt oda, inkább padtársával, Jintával beszélgetett a fociról. A második óra matek volt. A tavaly év végi jegye alapján Rei a 4-es csoportba tartozott. A csoportot egy olyan tanárnő tanította, aki arról volt híres, hogy soha nem kiabál, és hogy sokszor tart játékórát. Rei nagyon szerencsésnek érezte magát. Főleg, mert láthatta felelni az osztály leghülyébb gyerekét. -Milyen az, aki fél óráig oszt kettővel? – gondolta. Őt is kihívta felelni a tanár, és 10 perc múlva Rei egy ötössel lett gazdagabb. A harmadik óra előtt Rei észrevette, hogy lány osztálytársai egyikük padja köré tömörültek, és nagyban nézegettek egy újságot. Odament, hogy megnézze, mi az. Egy sportújság volt. Rei megdöbbent: életében nem látott még példát arra, hogy ezeknek a lányoknak bármi közük is lett volna a sporthoz. Kivéve persze Koizumi Seikót, a röplabda-klub elnökét, és a floorballcsapat egykori jobbszélsőjét. -Biztos jó pasikat nézegetnek – gondolta. Rei sosem tartotta sokra az ilyen lányos dolgokat. El sem tudta volna képzelni, hogy neki valaha is tetszeni fog egy fiú. De azért odament, hogy megnézze, és… -Jesszus atya úr isten! – az újság első oldalán Shuu vigyorgó feje bámult rá. A lányok szemlátomást őérte rajongtak, mert majdnem mind beájultak, amikor Rei visszalapozott. – Na hagyjuk már, hogy a Shuu Todorokit néztétek! -Ismered? – kérdezte az egyik lány, mire az összes többi Rei-re szegezte a tekintetét, és egyszerre kérdezték. -Ismered? – Rei bólintott. A lányok úgy néztek rá, mintha mindjárt meg akarnák ölni őt. -Ne már! Ő a legjobb sportoló pasi az egész világon! És hokizik! Gondolj bele: mellette mindig biztonságban lehetsz! -Sokan vannak, akik legszívesebben kinyírnák… - motyogta Rei, Atsuyára, és Tsutomu edzőre gondolva. Szerencsére a lányok ezt nem hallották meg. -Azt hallottam, hogy minden győztes meccsük után elvisz randizni egy pompomlányt! – jegyezte meg az egyik lány. – Ezért van akkora túljelentkezés a pompomlánycsapatban. -É-és mi történik, ha elviszi randizni? – kérdezte Rei. -Senki se tudja. Egyik lány sem beszélt még róla – válaszolt egy megintcsak másik lány. – De én szívesen megnézném! – erre a lányok megint átmentek rajongó-üzemmódba. Rei úgy döntött, inkább nem is akarja tudni. Nem voltak éppen jó emlékei Shuuról. Őszintén szólva nem is tudott róla sok mindent. Bár, nem is nagyon akart tudni. Komikat! ja, és ha szeretnétek meghallgatni, mit karaokézott Atsuya és Nobu itt vannak a linkek: Atsuya: http://www.youtube.com/watch?v=7DVpPMyikbQ Nobu: http://www.youtube.com/watch?v=wPDoArt21HY&feature=related | |
| pony56club (16581) 12.01.27 15:24:51 | ||
|
gali:nagyon jó lett!folytasd!
Wolfoxy:folytasd gyorsan!nagyon jó! Fanday: nincs mit^^ | |
| Fanday99 (50302) 12.01.27 15:31:36 | ||
|
Most kicsit egyedül vagyok itthon ( végre egy kis nyugalomXD) így írom a következő fejezetet:) Ezt annak írtam, akit érdekel | |
| Fanday99 (50302) 12.01.27 15:47:48 | ||
|
A bűvös amulett
3. fejezet - Alfonz, ezt hogy csináltad?- kérdezte Borbála, amikor öt másodperccel később a férfi várához értek egy teleportálás következtében. A megszólított vállat vont. - Velem született képesség. Mielőtt megkérdeznéd ezt is, Onporban vagyunk, az egyik váram a négy közül, de itt tartózkodom legtöbbet. - Értem. Drága professzorom kissé szűkszavú volt. Most merre?- kérdezett vissza a nő és körbenézett. Ebben a pillanatban egy kis gödör jelent meg a vörös hajú lány előtt, és hamarosan kiemelkedett belőle egy kis papírtekercs, mely vörös szalaggal volt átkötve, és majdnem beleugrott a nő karjába. Alfonz mosolygott, de ez a mosoly sem maradt az arcán két másodpercnél tovább. - Most, hogy megvan a kegyes válasz a kérdésedre, megmutatom a vár minden egyes szegletét, mely néhány tekintetben jó dolog. Mégis jobb, ha az ember ismeri azt a helyet, ahol éppen van. Kezdjük az istállóval.- mondta, megfogta Borbála kezét, melyet már elengedett, és átlépdeltek a vár másik végébe. Beléptek abba a kellemes helységbe, mely a lóbolondok álma. A férfi, akinek a haja ismét kékre váltott, az utolsó állásba sietett, és elővezette az abban lévő állatot. Hófehér, angyalszárnyú paripa volt, egy fekete tincs a hófehér sörénytincsekben: különlegesség, mert az összes angyalszárnyú ló talpig fehér volt. A nőnek még a lélegzete is elállt a gyönyörűségtől. - Mivel megígértem, hogy mindent elmondok magamról idővel, íme az első dolog-mondta a terrán várkapitány és suttogott valamit az állat fülébe, mire az előrébb lépett, és halk nyihogással üdvözölte Borbálát, ő simogatni kezdte. - Ő nekem jó pajtásom. Mausnak hívják. Három esztendős voltam, amikor betörtem, és azóta is már-már ijesztő, hogy mennyire ragaszkodik hozzám, természetesen a világ minden pénzéért sem adnám oda senkinek.- folytatta Alfonz.- Lehet, hogy lovon megyünk az amulett felderítésére, de szerintem szerencsésebb lenne a kémeimmel. Ezzel egy hatalmas állásra mutatott. Két oroszlán és sas keveréke volt abban az állásban, és, hogy megérezték, hogy látogatójuk van, kíváncsian forgatták a fejüket. - Gyönyörűek- mondta Borbála és elmosolyodott. - Igen, azok, de annál vérengzőbbek, ha arról van szó, hogy a bőrüket védjék, vagy épp a gazdájuknak szolgálatot tegyenek. Griffek. Tudnak beszélni, és néha nagyon szemtelenek, de sosem beszélnek teli szájjal- A férfi ismét mosolygott, és a testesebbik griffet megsimogatta.- A nagyobbik neve Bartos, a kisebbik pedig Fedoo. Mindegy, mehetünk tovább, mindjárt adok egy lovat. Lóháton sokkal élvezetesebb az idegenvezetés. Kicsit később már a palotában ültek és olvasták a levelet gyertyavilágnál. - Szóval Ifinben kell keresni- Alfonz két szemöldöke összeért.- Jó, mindegy, akkor tényleg Bartossal és Fedooval kell mennünk.Napkeltekor indulunk, addig pihenj le. Jó éjszakát. A férfi Borbálának egy aranyozott ajtajú szobában adott nyugvóhelyet. őőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő.... | |
| Fanday99 (50302) 12.01.27 15:48:13 | ||
|
ez kicsit rövidke lett:/ | |
(aktuális oldal: [ 204 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [201] [202] [203] [204] [205] [206] [207] [208] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
