 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| renamon (19564) 12.02.10 16:37:14 | ||
|
Mivel ma meghalt a kutyám,gondolom leírom az életét,persze csak ha érdekel.Remélem másokat is megérint majd. | |
| Pathy (48141) 12.02.10 16:41:55 | ||
|
Engem érdekel, nagyon szeretem a kutyákat és sajnálom azt ami történt... :( | |
| pony56club (16581) 12.02.10 17:06:14 | ||
|
engem is érdekelne,és részvétem:(
Melissa.Kezdj neki!:D Póniló:*-*folytasd...nagyon jó!:D | |
| Zsebi (4537) 12.02.10 17:06:56 | ||
|
renamon: nagyon sajnálom,engem érdekelne, bocsi, hogy ezt ide írom de nekem december 18.-án elszökött és azóta nem jött vissza!  | |
| renamon (19564) 12.02.10 17:42:03 | ||
|
Zsebitől kaptam.Nagyon szép!Köszönöm hogy legalább így gondolsz rám és rá!  | |
| Melissa (6505) 12.02.10 17:46:35 | ||
|
Sennala, Ponyclub: Köszönöm! :)
Renamon: Nagyon sajnálom a kutyádat :( Én belehalnék, ha a macskáim elpusztulnának. :/ De kezdd el a történetet, engem érdekel. | |
| Melissa (6505) 12.02.10 17:48:17 | ||
|
1. fejezet
Hat év… Milyen rövid idő, és mégis milyen hosszú… Múlnak a másodpercek, telnek a percek. Rohan az élet. És végül elillan, mielőtt el tudnál búcsúzni tőle. Mary Bennett vagyok. És most elkántálom az életem java részét. Tizenhat voltam, mikor a szüleim, az öcsém és a húgom meghaltak. Autóbaleset volt. Éppen a nagyszüleinkhez mentek látogatóba, amikor egy részeg kamionos lesodorta őket az útról. A hegyoldalon. Le a szakadékba. Én akkor éppen dolgoztam. Nem tudtam velük menni. Nyári munkám volt a helyi állatkertben. Imádom az állatokat. Ezek a csodás lények alkotják az életemet. Másra nem is tudok gondolni, mint rájuk. A jávorszarvasok, a farkasok, a mókusok, ők a másik családom. Már a balesetkor is szinte az állatkert volt az otthonom. Az ott dolgozók szerettek engem, sőt, a mai napig is szeretnek. Mindig rengeteget segítettem nekik, ahol csak tudtam. De, amikor értesültem róla, hogy a családom meghalt, én szorultam segítségre. Szerencsére mindent meg is tettek értem. Gondolom, ezzel viszonozták azt, amit én adtam nekik. A legtöbbet Lance-nek köszönhetem. Lance Coller az állatkert tulajdonosa. Egy harminc-negyven év körüli, barna hajú, szürke szemű pasas. Nagyon kedves, megértő, és szívéből szereti az állatokat. Neki csak az a fontos, hogy a gyermekeinek, ahogy őket nevezi, jó legyen. Minden kifutót úgy alakított ki, hogy a lehető legjobban hasonlítson az eredeti környezetre, amiben élnek. Az ételük soha nem romlott, vagy kevés. Mindig frisset kapnak mindenből. Ha az egyik musztáng kényes, és csak sárgarépát hajlandó enni, hát megkapja! Lance vállalta a gyámságomat is arra a két évre, ameddig szükségem volt rá. A nagyszüleim is elvállalták volna, csak túl messze laktak. Én meg, persze, nem akartam elhagyni ezt a helyet. Lance megengedte, hogy a házában lakjak, amíg tizennyolc nem leszek. Én sírva fakadtam a meghatottságtól. Lance tényleg olyan volt, sőt, most is olyan számomra, mint egy második apa. Nála csodálatosabb embert nem sokat találni szerte a világon. Most huszonkét éves vagyok, és az állatkert legfőbb alkalmazottja. Ami azt illeti, ott is lakom. Az egyik régi pálmaházat, ami helyett egy új, jóval nagyobb épült fel az állatkert másik végében, berendeztem magamnak. Lance hagyta, hogy magammal hozzam a bútoraimat, amiket nála használtam. Először nem akartam elfogadni, de rábeszélt. Azt mondta, amennyi pénze van, kétszer ennyit vehet belőle. Amúgy nem szokott felvágni jólétével, csak egyszerűen tudta, másképp úgyse győzhet meg. Na, erről ennyit! Komikat, per favore! | |
| Zsebi (4537) 12.02.10 17:51:47 | ||
|
Melissa: nekem nagyon tetszik, olyan ügyesen írsz! Folytasd! A múltkorit amit a lovasba írtál már befejezted? | |
| renamon (19564) 12.02.10 17:58:21 | ||
|
Az első pillanat..mikor megláttam a szőrgombócot..
December 6.-a lehetett..a kazánház mellett mentem el.Nyüszítést hallottam,a fülemet az ajtónak nyomtam.Érdekes hangja volt.Kinyitottam az ajtót és legnagyobb meglepetésemre egy kis szőrgombóc tántorgott ki rajta. -Anyaaaaa!!-ordítottam,majd fölvettem a reszkető kutyust. Ajtócsattanás,és gyors léptek zaja hallatszott. -Mi a baj?Élsz?-kérdezte anyukám piros arccal. -Ezt találtam a kazánházban.-nyújtottam át a kutyust. -Jajj,de kis cukipofa..kis édi-bédi-mondta anya,érdekes hangnembe. -Antii!GYere már!-szólt anya,a nevelőapámnak.Ismét csattanás,sietős léptek. -Mi a fene van?Most vezetünk 3-0-ra!.-mondta mérgesen. -Ezt nézd meg!A kazánházban volt!-nyújtotta felé anya. -Ez meg mi?Sün?-kérdezte értetlenül. -Dehogy!Ez egy kutya!-mondtam. -Ha jól látom,ez egy Magyar-Vizsla.-mondta kissé szakértőien. Anya megfordult és sietős léptekkel a ház felé ment.Ajtócsattanás és néma csönd. A kutyus a földön volt didergett.Hirtelen csattanás,és sietős léptek már megint. Anya pokróccal,tejjel és kiskutya táppal érkezett. Rakjuk be a kazánházba,majd ott kap enni.Felkaptam a kis gombócot és bevittem.Anya bement és ellátta.Későre járt, 7-8 óra lehetett.Fürdeni indultam. | |
| Xen (10730) 12.02.11 08:50:07 | ||
|
Renamon nagyon jo a történet xD | |
| renamon (19564) 12.02.11 09:18:22 | ||
|
Xen:Köszi szépen :P | |
| rekaianett (32539) 12.02.11 09:18:43 | ||
|
renamon nekem is tetszik, és nagyon sajnálom a kutyádat! Én nem is tudom, hova lennék, ha a Bodzám itt hagyna! | |
| hancsi1000 (50548) 12.02.11 10:33:28 | ||
|
renamon:Nagyon sajnálom a kutyádat a történet pedig jó lett:“) | |
| BlackBerry (14976) 12.02.11 11:19:14 | ||
|
Renamon részvétem!
| |
| renamon (19564) 12.02.11 12:17:23 | ||
|
Köszönöm aki osztozik bánatomban. | |
(aktuális oldal: [ 225 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [222] [223] [224] [225] [226] [227] [228] [229] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
