 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Sennala (35031) 12.02.11 12:41:43 | ||
|
renamon: Sajnálom :/ Nekem nyáron halt meg a németjuhász kutyám,úgy,hogy táborban voltam.
Ma se tudok hozni részt(bár még nem biztos),mert megyünk megnézni a Warrior Horse-t(Hadak útján)-t. ^^ | |
| Zsebi (4537) 12.02.11 12:43:07 | ||
|
Mi is ^^ de rossz lehetett... :/ | |
| Melissa (6505) 12.02.11 14:56:35 | ||
|
Zsebi: Köszi :) Nem, azt még nem fejeztem be, mert fogalmam sincs, hogyan folytassam :/
Renamon: Tetszik, csak szerintem egy kicsit elkapkodtad. Leírhattad volna például, hogy a kazánház ajtaja fémből volt és nagyon hideg, bántotta a bőrömet. Meg a szereplőket is körbeírhatnád, mert nekem például az Anti névről az egyik csubakka feelinges ismerősöm jut az eszembe, akinek fekete haja van, de lehet, hogy a tied meg szőke. Remélem, érthetően fogalmaztam meg. XP | |
| Melissa (6505) 12.02.11 15:43:26 | ||
|
THE ZOO
2. fejezet Hajnali kettőkor hangos, fájdalmas bőgésre keltem fel. Kicsit tompa volt a hang, de biztos voltam benne, hogy nem csak álmodom. Az állatkertben soha nem tudtam nyugodtan aludni, mert bármikor felüthette valami a fejét. Hol a tigrisek verekedtek össze, hol az egyetlen zsiráf kezdett elleni. Egyszer még az is előfordult, hogy az egyik oroszlán valahogy kijutott a kifutójából – máig nem tudjuk, hogyan csinálta – és arra keltem, hogy szó szerint kopogtat az ajtómon. Azóta csak Mágusnak hívjuk. Eleinte zavart ez a féléberség, de most már hozzászoktam, és így utólag nézve megérte. Felültem az ágyamon és hallgatóztam. Újabb bőgés. Egy ideig tornáztatnom kellett az éjszaka folyamán lelassult agyamat, hogy vajon merről, vagy kitől jöhet a hang. Egy pillanatig azt hittem, hogy Scotty, a fókaidomárunk egyik „tanítványa” csinálja. Vigyorinak például szokása volt, hogy heccből felkelti az embert, aztán tapsoljon, ahogy tanulta. De aztán rájöttem, hogy nem ő az. És már azt is tudtam, hogy ki. Nyár volt, száraz időszak, és nagyon meleg. Ilyenkor az afrikai állatokat mindig kint hagyjuk a kifutóban, hogy jól érezzék magukat. Én viszonylag közel lakom a vízilovakhoz és van egy vemhes nőstényünk, Bella. –nem kellett sokáig várnom a tantuszra. Azonnal kikecmeregtem az ágyból. Kicsit még kótyagosan átvettem a pizsama felsőmet egy pólóra. A lehető leghalkabban megpróbáltam kiosonni az ajtón. De a csendesség nem nagyon akart sikerülni. Az ajtóban Flick felnézett rám, és vakkantott egyet. Flick az állatkert egyik farkasa volt. Egy éves, születésekor az édesanyja ellökte magától. Nekem kellett felnevelnem. Pontosítok: nem kellett, hanem elvállaltam, mert így akartam. De a végkimenetel eleinte nem tűnt valami jónak. Mindenhová követett. Nem tudtam lerázni magamról, túlságosan ragaszkodó volt. Lance ötlete viszont nagyon tetszett. Azt ajánlotta, hogy Flick maradjon velem, mintha csak a kutyám lenne. Én először arra gondoltam, hogy nem lenne szép elszakítani a megszokott közegből, de Lance erre is rábeszélt, akár csak a bútorokra. - Most nem lehet, Flick –szóltam rá csendesen, és becsuktam magam mögött az ajtót, mielőtt követhetett volna. Hallottam, hogy nyüszít és az ajtók kaparja. Egy pillanatra megsajnáltam. Már majdnem kinyitottam neki az ajtót, amikor rájöttem, hogy valószínűleg csak hátráltatna. Végigfutottam a tulaj háza felé vezető homokos-kavicsos úton. Mágus valószínűleg észrevett, mert morgott egyet. De én nem figyeltem rá. A struccok a nyakukat nyújtogatták, valami csemegét remélve. Nagyon falánkak voltak és bármikor képesek lettek volna letépni a ruhaujjamat. Az utolsó sarkon befordulva végre odaértem a hatalmas házhoz, ami az állatkert egyik eldugott sarkában volt. - Lance!! –dörömböltem a sötét, mahagóni ajtón. –Lance, nyisd ki!! Az ajtó néhány örökkévalóságnak tűnő másodperc után kinyílt. Lance kótyagos volt és egy szál bermudában fogadott. Rövid haja szanaszét állt, ami kész csoda volt, azt nézve, hogy egy ilyen kicsire vágva semmi nem tud összekócolódni. - Mi történt, Mary? –kérdezte a szemét dörzsölgetve. - Bella –szóltam izgatottan. –Megindult az ellése. Lance szemei azonnal felpattantak. Mindig éber volt, ha az egyik állatáról volt szó. Azt pedig soha nem hagyta, hogy az ő felügyelete nélkül segítsen valaki egy ellésnél. - Menj oda. Felöltözök és megyek utánad. - Rendben. Megfordultam, hogy induljak vissza, de Lance még utánam szólt. - És vidd magaddal Flick-et. - Flick-et? –ismételtem meg értetlenkedve, összevont szemöldökkel. - Ha esetleg Bella, vagy Darius megvadulnának az ellés után. Ők is védelmezik a kicsinyüket. Döbbentem meredtem rá. Darius-t, Bella párját még megértem, nem egy kezes bárány, de hogy Bella! - Kétlem, de azért nem kockáztatok –bólintottam, és visszaszaladtam a Palmhome-ba. Így hívtam a házamat. Scotty nevezte el így, amikor segített a berendezésében. Kinyitottam a bejárati ajtót. - Gyere, Flick! Gyere! A világosszürke farkas mellettem termett és farkcsóválva várta az utasításomat. - Utánam, Flick! Odasiettem a vízilókifutóhoz. Farkasom azonnal megállt, amikor én is. Jól sejtettem: Bella zihálva vajúdott. Sietve kinyitottam a kaput, és miután beengedtem Flick-et, bezártam magunk után. Bella a mesterséges tó partján hevert. Darius hangosan üvöltve indult felénk az ellenkező irányból. | |
| rekaianett (32539) 12.02.11 16:59:50 | ||
|
csinálnék egy magazint a neve: Vicces Vacak! van valakinek ötlete?
| |
| Póniló15 (15108) 12.02.11 18:13:50 | ||
|
Melissa: Jó az új történeted! ^^
Vicces, az egyik “angyalomat“ is Nathan-nak hívják... xD | |
| Póniló15 (15108) 12.02.11 19:13:55 | ||
|
28. Fejezet Tartak A ház széles volt és verőfényesen körberagyogta a Nap. A világos parkettát színes szőnyeg fedte be, s a falon mindenhol absztrakt képek lógtak. - Igazán szép a házatok - Suttgota Alexa, miközben körbenézett az előszobában. Lissan bólintott egy köszönömöt. - Kérsz valamit inni? - De meg sem várta a választ, már elő is vette a narancs juice-t a hűtőből, és töltött belőle. - Mit szólnál, ha megnéznék valami filmet? Mert akkor csinálnék egy popcornt, vagy nem is tudom... - A film jó lesz, meg a popcorn is. - Mosolyodott el a lány, miközben belekortyolt a hűsítően hideg italba. Lissa neközben bedobott egy popcorn-t a mikrohullámú sütőbe, s nemsokára az egész konyhát vaj és kukorica illat lengte be. A két lány már éppen elindult a szobába, mikor Jack lépett ki a saját hálójából, s mikor meglátta Alexát, elmosolyodott. - Szia! - Mosolygott ugyan, de a szemeiben valami megmagyarázhatatlan villogott. - Szóval te vagy Alexa, a lányom barátnője. Örülök, hogy megismerhettelek. - Én is örülök - mosolygott vissza a lány, de a gyomra hirtelen görcsbe rándult. Chimon azonnal előrántotta csillogó kardját, s kiterjesztette hatalmas szárnyait, mihelyt meglátta a démont. Ismerte őt. Ismerte azt az alattomos vigyort, azt az arcot, melyen néhol kivillantak a csontok... Ismerte az aranyozott mellvast, és az íjat is. Ismerte őket jól. A harcos ezüstös szemei összeszűkültek, ahogy végigmérte a sötét alakot. Észre vette, hogy a démon kissé megilletődik, ahogy meglátja. Megvakarta a tarkóját, ahogy az angyal szemeibe nézett, aztán mormogott valamit. - Tartak... - Suttogta. - Chimon. - A démon hangja kissé gúnyos volt, ahogy kimondta ellenfele tiszta nevét. - Milyen rég láttalak! Hogy van a karod? Az angyal összerezzent, ahogy Tartak felelevenítette a múltat. Eszébe jutott az a nap, mikor a mély vágást szerezte, mely begyógyult már régen, de maradt utána egy heg a felkarján. - Hogy jöttél vissza? - Kérdezte Chimon, nem reagálva a kérdésre. Miután Tartak megsebesítette, ő az örökkévaló mélységbe taszította őt. - Az én uram kegyelmes. - Szemei ravaszlu megcsillantak. - És visszahívott. Chimon felszisszent, és a plafonra meredt, mely alig volt pár centivel magasabban, mint a feje. - Kegyelmes, hát persze! Inkább beképzelt, kevély és pökhendi! Lucifer embergyilkos, ő maga a bűn szülőatyja! Minden, csak nem kegyelmes! - Az agyal amúgy szelíd természeténél fogva nehezen volt felidegesíthető, de Tartaknak ezzel a kijelentéssel most sikerült. Hirtelen beugrott neki, hogy Lissan szívébe naz az nyíl Tartaktól származik, minden bizonnyal. - Ezt majd megbeszéljük máskor. - Chimon visszataszította a kardot hüvelyébe, de azért rákulcsolta a csuklóját. - Ha lesz máskor. - Kacsintott rá Tartak. De az angyal nem is foglalkozott vele. Védence után eredt, aki már mélyen bele volt merülve egy filmbe, és popcornnal tömte magát. Mögé állt, s tollakkal fedett szárnyait fölé terjesztette. Mereven bámult egy pontot a falon. Egy sárga, kén színű pontot, s a szín akaratlanul, és ellenálhatalanul beindította emlékezetét. Előkotorta azt az elrejtett, siralmas emléket... ... Tal egy hatalmas sziklaszirt tetején állt, és onnan figyelte az embereket. Harcosai ott sorakoztak mellette, s mindenkinek összeszorult a szíve a látványtól. - Izrael fiai... - Suttogta a kapitány, s hangja olyan erőtlenül remegett, hogy az már szinte ijesztő volt. - Hogy tehetitek ezt?! | |
| pony56club (16581) 12.02.11 19:17:01 | ||
|
renamon:nagyon jó lett:)
Melissa:nagyon jó!folytasd!:D Póniló:nem akarnám ugyanazt írni,de nem tudok máshogy fogalmazniXDnagyon jó lett!folytasd! nah,félkor talán már készen leszek a MoonLight-al,remélem,és be is tudom tenni^^“ | |
| Sennala (35031) 12.02.11 19:18:35 | ||
|
Melissa,renamon,Póniló folytassátok! Iszonyat jó lett! ;)
Bocsi,ha ennyir írtam de hulla vagyok per pillanat... | |
| pony56club (16581) 12.02.11 19:38:48 | ||
|
10.fejezet:Behatolás -Áú!-nyüsszentettem fel,ahogy felküzdöttem magam ülő pózba. -Máskor ugorj ki előbb-mondta unottan Alec. -Te csak maradj csendben!Egyébként is mi van a bajtársiassággal?!-mordultam rá. Megvonta a vállát-Annyira még nem bízunk egymásban. -De attól még talán nem kéne hagyni,hogy a másik feldobja a bakancsát...-csattantam fel.Kezdett kihozni a sodromból.Már épp hozzá akartam volna tenni valamit,amikor megragadott,és átvetett a vállán. -Ha sietünk,akkor még ma meg tudjuk csinálni a küldetést.A Sárkány Barlangja felé majd megbeszéljük a tervet. Már épp vitába akartam vele szálni,,hogy tegyen le,de inkább mégis hallgattam.Nem lenne jó,ha most összekapnánk.Biztos nagy a nyomás most rajta,de nem mutatja ki.-gondoltam.Egy darabig futott velem a vállán,majd hirtelen megtorpant.Izgatottan könyököltem fel a hátán,és próbáltam olyan pózba igazodni,hogy lássak valamit. -Megérkeztünk-suttogta monoton hangon,majd meglendítette a vállát,majd én a földön landoltam.Mérgesen néztem rá,de egy sóhajtás után inkább felálltam és nem szálltam vele vitába.Biztos ideges.Elvégre,az első ereklyét neki kell megszereznie...-gondoltam.Mellé léptem és felmértem a terepet;nem messze egy barlangszerű mélyedés volt látható egy hegy aljában,amit gyűrűként vett körül néhány nagyra nőtt jégfa. -Ez...hatalmas...-suttogtam. -Nincs időnk tétlenkedni.Jobb ha indulunk,vagy inkább itt akarsz majd állni?-nézett rám a fiú. Gyorsan megráztam a fejem-N-nem,dehogy. Halványan elmosolyodott-Akkor jó.Kövess-azzal leugrott az előttünk lévő meredekre,és lefele kezdett el csúszni.Utána ugrottam.Először majdnem elcsúsztam a köveken,de hamar megtaláltam az egyensúlyt,és könnyűszerrel csúsztam a jeges salakon a meredeken.A hegy lábánál óvatosan megálltam,és a már a futó Alec után vetettem magamat.Egy jó darabig csak futottunk,olyan gyorsan amennyire csak tudtunk.Alig tudtam lépést tartani a fiúval,és épp orra buktam,amikor megtorpant,és a kézével csendet intett.Mintha én nem akarnék csendben lenni...ha onnan nézzük,én elvileg itt sem akarok lenni...-morogtam magamban,miközben feltápászkodtam a havas földről.Halkan odaosontam a fiúhoz,aki óvatosan lesett ki a fal mögül. -Tiszta a levegő,kövess,de csendben.-formázta némán az ajkával.Én csak bólintottam,és szorosan a sarkában befele kezdtünk osonni. A bejárat különösen őrizetlennek tűnt,olyannak hatott,hogy ha valakinek épp kedve szottyanna rá,simán besétálhatna.Amikor már a barlang belsejében jártunk,eluralkodott rajtam valami furcsa érzés.Az az érzés,mint amikor valakivel összecsapni készülök,és végül is ez igaz is volt.Háborúban vagyunk.Ami tele van harcokkal,és kíméletet nem ismerő ellenségekkel,és mint valami fűszer a tetejére,rengetek vérrontás. Éreztem ahogy a torkomban egy gombóc kezd el nőni,amitől nagyon nehezen tudtam nyelni. Az alagút,amiben voltunk,egyszer csak hirtelen kiszélesedett,és egy hatalmas térbe ment át.Mintha valami akció játékban lennénk...-gondoltam,ahogy eszembe jutott egy ilyesmi terep az egyik játékból. Óvatosan elkezdtünk lefele merészkedni a rengetek lépcsőn,ami levezetett egy nagyobb csarnok féleségbe.Már majdnem az alján jártunk,amikor a hegy megremegett a talpunk alatt,és fülsüketítő ordítás visszhangozta be a teret... kicsit elkapkodtam,de azért remélem jó lett...komikat kérek rá:) | |
| BlackRosy (7932) 12.02.11 20:25:13 | ||
|
pony:nagyon jó lett ^^ mikorra várható folyti?:D | |
| esperansa (45429) 12.02.11 20:28:55 | ||
|
Kacsacsőrű Kerry XD
És Az a professzor XD  | |
| esperansa (45429) 12.02.11 20:30:24 | ||
|
Hopp az lemaradt... Na mind1
Melissa:Holnap jön a képed! :) | |
| TamZeen (35494) 12.02.11 21:43:05 | ||
|
Melissa:
Annyira, de annyira olvasható a történet! A szavak pörögnek, a mondatok egymásba fonódnak. Az ilyet öröm olvasni. Hmm, szükségem volt már egy ilyen írásra, köszönöm! (: | |
| Melissa (6505) 12.02.12 09:12:28 | ||
|
Köszönöm szépen mindenkinek^^
Póniló, egyszerűen nem lehet beléd kötni xd Nagyon jó, folytasd! Ponyclub, szerintem nem is kapkodtad el. Talán csak néhány leírást hiányoltam belőle, de azon kívül nagyon jó lett :) | |
(aktuális oldal: [ 226 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [223] [224] [225] [226] [227] [228] [229] [230] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
