 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Póniló15 (15108) 12.02.15 19:09:10 | ||
|
Nos, rendben, akkor berakom, előröl. Új a borítója is... ^^ Szóval akkor ezt most úgy nézzétek, kérlek, mintha eddig nem is olvastátok volna, és csak most kezdem.
Szóval akkor: 
1. Fejezet Könnyek - Biztos vagy benne, hogy erre kellene mennünk? Alexa hátán végigfutott a hideg. Nyár eleje volt és meleg, de ez a sikátoros környék ijesztőnek és idegennek tűnt. A lány belekarolt a bátyjába, Sebastianba, és odasimult hozzá. A fiú, aki négy évvel volt idősebb a tizennégy éves lánynál, határozottan bólintott, majd lerázta magáról a húga kezét. Szerette Alexát, hiszen a húga volt, de utálta, mikor valaki odabújt hozzá. - Biztos vagyok benne. - Aztán megállt, s a sötéttől erőlködve körbenézett. Mikor a húga felszisszent, és ismét belekarolt, Sebastian a szemeit forgatva indult tovább. - Jaj, Ax! Ne legyél már ilyen félős! - De az vagyok! És akkor mi van? Nem az én hibám, hogy te csak ilyen helyeken szeretsz közlekedni! Anyuék világosan megmondták, hogy csak az utcán mehetünk haza. - De anyuék most nincsenek itt. És ha nem fogod be, itt hagylak, és akkor majd tényleg félhetsz. Alexa csöndben maradt. Tudta ugyan, hogy Sebastian sosem hagyná itt, de a libabőr most többet mondott minden szónál. És ez a libabőr hirtelen több lett, mint puszta félelem. Igazi rettegésbe lépett át, mikor az utcai lámpák halvány fényében meglátott két alakot. A lény hatalmasra fújta magát, és éles karmait még jobban belemélyesztette a két férfi elméjébe. A kardról, mely ott lógott az oldalán, lecsöpögött a vörös vér, s eggyé olvadt a földdel. - Ott is vannak... - Morogta mély, gurgulázó hangon. - Induljatok! A fiú kell nekünk! A lány megrántotta bátyja karját. - Au! Mi van már megint?! - Sebastian halkan kiabált, de hangjából kicsengett az idegesség. Alexa kinyújtotta a karját, mely remegni kezdett. - O-o-ott... - Dadogta, mire Sebastian is észre vette a két férfit, akik lassan, de biztosan haladtak feléjük. A fiú is észlelte, hogy ez a két alak akar tőlük valamit, de pont az ellenkezőjét állította. - Biztos ők is a moziból tartanak éppen hazafelé... - Az ellenkező irányból? Azt nem hinném... - Alexa kezdett tényleg kétségbe esni. - Stian, tűnjünk már el innen! A két magas, jól megtermett izompacsirta lassan odaért hozzájuk. Aztán minden hirtelen történt. A lányt valamilyen láthatatlan erő arra kényszerítette, hogy elengedje bátyja karját. Így tett, majd beállt az árnyékba. Úgy állt ott földbegyökerezett lábakkal, mint egy sóbálvány. Kezeit a szájára tapasztotta, hogy elfolytsa a kitörtni készülő sikoltást. Nem látott minden pontosan jól, de annyit ki tudott venni, hogy valamit az egyik férfi a magasba emelt, ami megcsillant, aztán lesújtott vele Sebastianra, és ezt többször is megtette. Alexa hirtelen rohanni kezdett. Nem tudta, hogy merre, csak futott. Futott teljes erejéből, s csodák csodájára nem sokára ki is ért a sikátorerdőből. Nem tudta volna megmagyarázni, de mintha valaki végig fogta volna a csuklóját, és kivezette volna onnan. Azonban most éppen az járt a fejében, hogy minél hamarabb megtalálja a hazafelé vezető utat. Csak rohant és rohant, ahogy a lábai bírták. De sehogy se talált rá a helyes útra. Aztán odaért egy parkba, s hullaként rogyott le az egyik fa tövébe. A topán, amit nemrég vásárolt, teljesen tönkrement és feltörte a sarkát, ezért lerúgta magáról. Azután lehunyta a szemeit, s a forró könnycseppek szinte azonnal előbuggyantak szemhélyai alól. Pontosan tudta, hogy mi történt az imént, de valahogy nem tudta fölfogni a dolgot. Abban reménykedett, hogy ez az egész csak egy álom... De az a pillanat, mikor tényleg álomba merült, megcáfolta ezt a vágyát. | |
| Póniló15 (15108) 12.02.15 19:10:18 | ||
|
Na jó, azt hiszem talán mégsem lesz új a borítója...  xD | |
| galigaligaliba (3488) 12.02.15 23:48:01 | ||
|
Stef:Most mindenképp el akarsz valakit tűntetni?Nekem meg igennagy terveim vannak a saját Rosiemmal.Muhahahahaha | |
| renamon (19564) 12.02.16 13:38:02 | ||
|
Joe híres hegymászó volt.Éppen egy hegyen táborozott,kutyáival,Buck-al az öreg németjuhásszal és Nessi-vel a farkaskutyával.Joe elővette naplóját és írni kezdett:
Kedves Naplóm! Már 4. napja táborozom itt és egyre hidegebb van.A hőmérséklet -20 és -10 között van.Back már nem bírja soká,Nessi pedig folyton éhes.Talán inkább mégsem mászom megy a hegyet..-Joe ekkor a távolba meredt. -Nem,nem szabad!Meg kell másznom.Hiszen már régóta itt vagyok.-gondolkodott. Bocsi,most mennem kell tanulni! | |
| SilverSpurRanch (26369) 12.02.16 14:13:48 | ||
|
Sziasztok nézzetek fel az oldalamra találtok rajta pár alkotásom :)
lykantrop13.webnode.hu | |
| rekaianett (32539) 12.02.16 15:25:33 | ||
|
van valakinek szüksége egy újságíróra? munkába állnék, gyorsan, percizen dolgozok!mindenfélét tudok írni (vers, mese, novella, közlemény, kisokos...)! írjon akinek kellek! | |
| pony56club (16581) 12.02.16 16:02:01 | ||
|
Melissa:nagyon jó lett!folytasd!:D
Póniló:örülök hogy beteszed még egyszer,mert volt néhány rész,amit nem tudtam elolvasni^^ Ja igen,ha tudok,ma hozok mindkettő történetemből,és talán elkezdek egy újat is,de ez attól függ,hogy mennyi időm lesz...(na meg beteg is vokXDde szerencsére most épp jól vagyok^^) | |
| thestral27 (21282) 12.02.16 16:31:48 | ||
|
Igen Kath,vlkit mindenképp kiakarok rakni pár fejezetig..XD | |
| galigaligaliba (3488) 12.02.16 18:19:54 | ||
|
Stef:Hát ha Rosie lesz,akkor kezdhetsz armadillózni,vagy megint hozzam a virslimet? xD | |
| thestral27 (21282) 12.02.16 19:54:55 | ||
|
Kath: a virslit inkább megenném,Ketchuppal és ha adsz hozzá egy Hot-dog kiflit,azt is megköszönöm..XDD | |
| Póniló15 (15108) 12.02.16 21:41:58 | ||
|
2. Fejezet Idegesség, Kétely, Kétségbeesés Alexa remegő kézzel fogta meg a kék tollat. Gondoltatai ide-oda cikáztak a fejében; mint az apró legyek a forró, nyári levegőben. Nem is csoda. Teljesen ki volt merülve. Ez volt az utolsó napja szeretett iskolájában; a mai péntek után egyből átutaznak a világ másik oldalára: Ashtonba, s örökké itt hagyják a napsütötte, barátságos Floridát. A középiskola biológia termében ült egy kemény faszéken, mely most még a szokásosnál is jobban nyomta a hátát. Görcsösen szorongatta a tollát, s mereven, ijedt bociszemekkel bámult ki az ablakon ahelyett, hogy az emberi test csontos, szilárdító vázának részeit körmölte volna az ijesztően fehér, rámeredő lapra. Koponyájában a gondolatok gumilabdaként pattogtak, s a lány úgy érezte, lassan megfájdul a feje. Három hét telt el a nap óta, amikor is valakik megölték a bátyját. Még most is remegni kezdtek az ajkai, ahogy arra az estére gondolt, és még mindig nem tudta, hogy kik voltak azok, és hogy miért tették. Sőt, attól a pillanattól, mikor is abban a parkban lehunyta a szemét, semmire sem emlékezett, csak halvány foszlányokra. Általában, ha nem aludt éppen, akkor könnyek homályosították a szemeit, ezért nem látott semmit. De ez csak az egyik tényező volt. A másik valami egészen különös dolog... Valami megfoghatatlan gyűlölet és harag, amit eddig még sosem érzett, és azt sem tudta, hogy ki felé irányul. Alexa megpróbálta a szülein levezetni, de valahogy ahelyett, hogy megkönnyebbült volna, csak még dühösebb lett - saját magára. Pontosan egy hete, azaz hét napja temették el Sebastiant, de a lány a temetésből is csak a fekete színekre emlékezett. Na meg persze a könnyekre és a fájdalomra. Ezen kívül semmilyen megfogható emlékképe nem volt. És most itt a harmadik tényező a kétségbeesett fájdalomhoz: szülei kitalálták, hogy a gyilkossági eset óta itt csak veszély, és fájdalmas emlékek vannak, és ezért elköltöznek Ashtonba. Ashtonról csak annyit tudott, hogy alig tízezer lelket számláló apró, elvileg barátságos kisváros volt Amerika egy eldugott zugában, a világ végén. Azonban azt nem is sejtette, hogy a semminek látszó tízezres szám csak a látható lelkeket foglalja magában... Kétely és Idegesség egymás mellett álltak Alexa háta mögött. Senki nem tudta, hogy itt vannak. Senki sem látta őket; még csak érezni sem lehetett a két démont, s ők ezt kitűnően ki is használták. Úgy tornyosultak Alexa fölé, mint az Ikertornyok New York zsúfolásig telt, mindennapi utcái fölé. Kétely lándzsaszerú, érdes bőr farka előre siklott mint egy kígyó, s hidegen körbeölelte a lány védtelen vállait. Alexa szelleme fulldokolni kezdett. Idegesség eközben előre dőlt, s fekete ajkai szinte megérintették a lány fülét. A démon gonoszul elmosolyodott, majd halk, érdes hangon megszólalt. - Te a miénk vagy, kicsi lélek! - Torkából minden egyes mondatkor sárga, rothadó szagú, sárgás kéngőz pöffent ki. Sűrű ködbe burkolta a mitsem sejtő lány fejét, ki ettől még jobban összezavarodott. - A miénk... Örökké... A miénk... - Kántálta, aztán szabadjára engedte mocskos elméjével szoros összeköttetésben álló kígyó nyelvét. - Meghalsz, mint a bátyád! Alexa úgy érezte, nem bírja sokáig. Egyre jobban úrrá lett rajta a kétségbeesés. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felrántotta a kezét. - Elnézést, tanárnő - Kiáltotta bele az órába, s meg sem várta, hogy a biológia szakos tanát felszólítsa. - Kimehetek a mosdóba? Mikor az egyszerű farmert és favágó-kék kockás inget viselő szemüveges nő bólintott, a lány olyan erővel pattant föl a székből, hogy az kishíjján hatalmas csattanással a fehérre meszlet falnak vágódott. Alexa sarkon fordult, feltépe az ajtót, s kirohant a csöndes folyosóra. Egy pillanatra megállt. Egyik-másik ajtó mögül fojtott hangon ki lehetett hallani, ahogy a tanárok éppen beszélnek; de ezen kívül a lány csak saját, kalapáló szívverését hallotta. Kétely és Idegesség hatalmas, fekete szárnycsapásokkal követte a lányt. Az ajtóban csatlakozott hozzájuk Kétségbeesés is. Alexa ismét elindult: végigrohant a folyosón, tornacipője tompa puffanással csapódott a csempének. Majd csönd lett, s a mosdó ajtaja bevágódott mögötte. Kétségbeesetten csúszott le a hideg, nedves földre. Két karját maga köré fonta, s összegömbölyödve feküdt a padlón. Forró könnyei lassan csordogáltak le az arcán. | |
| renamon (19564) 12.02.17 08:41:32 | ||
|
Kérhetek kommentet? | |
| Fanday99 (50302) 12.02.17 13:07:11 | ||
|
renamon: nekem tetszik:) | |
| Fanday99 (50302) 12.02.17 13:22:11 | ||
|
Ááááá!
Utálom a romantikát, de már megint romantikus történethez kaptam ihletet. Mindegy, íme Messzi tájak vándora Egy vándor, ki önkéntes száműzetésében menekül nagyravágyó öccse elől, mert hiába száműzte magát szülőföldjéről, öccse féltékeny rá, és végleg ki akarja iktatni. Egy nő, aki apja akaratának ellenszegülve nem érdekből akar férjhez menni, hanem szíve választottjához. Ez a történet egy vándor és egy hercegnő különleges kapcsolatáról szól. Vajon megtalálják az utat a közös boldogsághoz? | |
| pony56club (16581) 12.02.17 13:26:39 | ||
|
renamon:nekem is tettszik^^
Fanday:én is,de kezd el!:D | |
(aktuális oldal: [ 229 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [226] [227] [228] [229] [230] [231] [232] [233] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
