 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Zsebi (4537) 12.02.07 18:48:02 | ||
|
Bocsi de ma se tudok hozni új részt... | |
| hancsi1000 (50548) 12.02.08 12:30:54 | ||
|
Úr,isten!
Ma lehet hogy tényeg tudok hozni végre a könyvemből, bár még itt az elején be fog száni egy új szereplő!D csak enyit árulok el 
És most külön elnézést kérek a helyesírásomárt mivel hogy a macskám belefeküdt az ölembe és van amior felakar mászni a nyakma úgyhogy nehéz odefigyelnem!!!XD | |
| hancsi1000 (50548) 12.02.08 12:32:54 | ||
|
+ még a fél kezemet le is foglalja:D | |
| renamon (19564) 12.02.08 14:44:52 | ||
|
Tehát..akkor bejelentem itt és most hogy kezdek egy új történetet amelyben elsősorban elmesélem az életem.Kezdem:
Átlagos téli napnak indult.A lányöltöző felé mentem,mert tesi volt az első óra.Odabent 3 lány osztálytársam volt.A helyem felé indultam,közben oldarra néztem.Ledobtam a tornazsákom.Kinyitottam,majd öltözni kezdtem.Az órámra néztem: -Öt perc múlva 8.-gondolkodtam. Felöltöztem,majd rendberaktam a ruháimat.Minden lány az öltözőben volt már.Vártuk hogy hív a tanár.8 után 10 percel halottuk magassarkúja kopogását. -Ez ő lesz-gondoltam magamba. Benyitott,majd intett hogy menjünk.A tornaterem felé tartottunk vegyesen.Lányok-fiúk.Tornasorban álltunk. -Nos, ma felelünk előre-hátra bukfencből. (Mivel a lányok közül én vagyok a legnagyobb,én kezdtem.) Megcsináltam a gyakorlatot, több-kevesebb sikerrel. -Előre 4-es,hátra 2-es. A tornateremből ballagtam kifelé az ellenörzőért.. Egy órával később... Töri óra előtti szünetbe a csoportommal megcsináltuk gyorsan a feladatot.Füzetbe kellett írni. -Mi a válasz az utolsóra?-kérdezte Lizi. -Nem élvezhettek személyes szabadságot,tartoztak valakihez!-ordítottam kissé viccesen,ám ekkor 2 nyolcadikos jött be.Az eggyiknek talán tetszettem.Megállt a padom mellett.Rámnézett,majd így szólt: -Amit írtál Facen,hogy írjunk üzit mert unatkozol..írtam volna,de tanulni kellett.-mondta.. -Értem..mondtam kissé pirosan.Elpirultam. Ez járt a fejembe: -Szóval írtál volna?Talán tetszem?Akkor mond meg! Ma ennyire volt időnk! :P | |
| Sennala (35031) 12.02.08 15:33:49 | ||
|
Na jó... Írás hiányom van xD. Folytatom még akkor is,ha nem olvassák :P Legalább elirogatok. :D
Hancsi:Várom már nagyon! :D renamon:Jó lett. :D Bocsi,ha rövid komikat írok,de rohanok. | |
| Zsebi (4537) 12.02.08 15:52:29 | ||
|
Ma hozok új részt!
Örültök? :D | |
| Zsebi (4537) 12.02.08 16:00:37 | ||
|
+egy fontos dolog! Csak azt fogom részletesen írni ami most történik velem! A múltat azért írom le olyan részletesen mert nem annyira emlékszem :D | |
| Zsebi (4537) 12.02.08 16:07:06 | ||
|
Ezt a történetet abbahagyom! Bocsi de most nem szeretném berakni. Itt van az egész:
Kezdetek Natalynak hívnak, de a Zsebi becézésre is hallgatok. Az egész régen kezdődött még az óvodában. Ott és a bölcsödében elég csöndes kislány voltam, én voltam a legmagasabb. Nagyon szerettem és szeretem a lovakat és minden állatot. Azóta vagyok ló szerelmes mikor először láttam a Szilaj című rajzfilmet. A régi videókat visszanézve elég vicces volt. A kanapéra fölugrottam, és amikor Szilaj megszületett egy ló plüsst húztam ki a gatyámból. Aztán én voltam Szilaj. Van a mesében egy olyan rész, amikor Szilaj a vízesésen lezuhan Szelíddel. Na, akkor leugrottam a kanapé tetejéről. Akkor nem izgatott, hogy fáj valami. Eltelt pár év körülbelül 2005 lehetett, amikor a testvéremék egyik osztálytársukhoz mentek át. Ott volt egy körülbelül velem egy idős lány, Polly. Anyu azt mondta, hogy menjünk játszani. Én persze rögtön lovasat akartam játszani, amit ő is szívesen játszott. Zöldes nagy szemei voltak, barna haja, amit két copfba fogta anyukája. Azt mondta, hogy nem ismeri a lovakat, de szívesen játszik lovakkal. Általában lovas bábukat hordoztam magammal, ezekkel játszottunk. Nekem sötétbarna szemem és vöröses barna a hajam. Ezért mivel azt hittük, hogy nagyon hasonlítunk, ami azért volt, mert mindkettőnknek barna volt haja, azt is játszottuk, hogy ikrek vagyunk. Aztán este hazamentünk, de túl sokra nem emlékszem, elég régen volt, még csak 5-4 éves voltam. Viszont azt tudom, hogy igaz még nem voltunk sulisok, de egy iskolás sí útra mentünk. Vittem a lovaimat, játszottunk, és rettegtünk a takarító nőtől, akit púpos néninek neveztünk. 2006. Elkezdtük a sulit! Bizony. Én oviba rühelltem járni ezért már 6 évesen mentem az iskolába. Az óvodából ismertem egy lányt, Rebekának hívták. Valljuk nem a legszebb lány, az arca nem túl szép, de nagyon kedves. Sose tudtam milyen színű a szeme. Szerintem kék, de azt tudom, hogy nagyon világos volt a haja. Nem ismertem senkit csak őt, ezért az ünnepségen megkért, hogy majd üljek mellé, én azt mondtam, hogy igen. Igazából azt se tudtam, hogy hol üljek mellé, de azért igent mondtam, kicsit meg voltam szeppenve. Leültünk a leghátsó padba, mert azt mondta, hogy az anyukája ajánlotta, hogy üljön oda. Aztán megjelent Polly az anyukájával. Én már elővettem azt, amit anyu mondott és már a pulcsimat vettem le. Polly előre ült egy lánnyal, akiről később kiderült, hogy Nicol-nak hívják. Neki is világos barna volt a haja, kicsit duci volt, de nagyon kedves. Aztán odalépett hozzám Polly anyukája és így szólt: - Miért nem Polly mellé ülsz?! –mondta szigorú hangon. - Nem tudtam, hogy ő is jön! –mondtam dadogva. Még jó, hogy féltem. Mérgesnek tűnt, és mindig is ilyen volt, dagadt, szervezős egy ember. - Miért mit gondoltál? –mondta. Ő mit gondolt? Szerinte egy elsős kislánynak van valami fogalma a suliról? - Bocsánat Brigitte, majd holnap mellé ülök! –mondtam már nyugodtabban. Ő sóhajtott majd elment. A suliban semmi érdekes nem történt. Csakhogy másnap nem lehetett elülni más helyre. Aztán pedig elültettek egy büdös fiú mellé, csak mert Rebeca folyton rólam puskázott. Azután csak teltek a jó és szörnyű évek. 2009. 4. osztályt kezdtük. Új diákok jöttek. Egy ikerpár Nicola és Andy, egy fiú, akinek az anyukája tanár Mark, és egy lány ki Amerikából jött, Deny. Csakhogy ne legyen félreértés nem amerikai. Magyar származású, 6 éves korában költöztek ki Amerikában és most visszajött ide. Megint beszéltek a tanárok majd szünetben oda mentem Deny-hez és beszélgetni kezdtünk. Örült hisz páran nem akartak vele beszélni, de én segítettem neki más barátokat is szerezni. 2010. Polly áthívott ott alvós bulira engem, Lucey-t egy másik osztálytársunkat és Deny-t is. Én vettem rá, hogy hívja át, mert jól esett volna neki. Szülinapi bulijára meghívott egy csomó embert és csak én mentem el. Pollynál játszottunk és beszélgettünk. Aztán Polly és Lucey csipkelődni kezdtek, amikre már nem emlékszem, de azt tudom, hogy minden dologba belekötöttek. Aztán este nem hagytak aludni reggel pedig fölkeltettek 6-kor, mikor még csak szombat volt! Normálisak? Több ilyen buli volt és folyton belém kötöttek. Már ruhát se tudtam felvenni, mert az se volt jó. Elegem volt, de nem szóltam, nem akartam bántani őket. 2011. Ki mit tud volt a suliban, de csak a mi osztályunknak. Polly, Deny, Lucey én és egy Zofie nevű lány egy kis produkciót adtunk elő. Volt egy lány, Diana akit Pollyék mindig cikiztek és kiközösítettek. Csak azért mert egy kicsit beképzelt volt, mert ő táncolt. És amikor lebuktak volna mindig én oldottam meg a helyzetet. - Összevesztem pár emberrel és most hatalmas bonyodalom van. | |
| pony56club (16581) 12.02.08 17:38:34 | ||
|
ejha,emberek!nem halad a topik!XD
Zsebi:Szerintem jó lett,de az elején van néhány szóismétlés...:) renamon:folytasd!nagyon jó lett!:D Póniló:*-*nem találok szavakatXDnagyon jó,folytasd!:D Sennala:nem emlékszek,hogy írtam-e már komit,vagy sem...ha igen,nem baj,kapsz mégegyet tőlemXDnagyon jó lett!folytasd!:D | |
| Sennala (35031) 12.02.08 17:38:50 | ||
|
Mostanában nagyon rövid részeket írok :/ Bocsi...
2.évad 6.rész: Borzalmas múlt -Ugye megkínálod a nővéredet? -Öm… Inkább ezt!-nyomta Eiki a nő kezébe a flakont. -Köszi,de…-A műanyag üveget szorongatta, miközben mosolyogva figyelte Eiki-t. A fiú türelmetlen pillantásokkal szemlélte a termet, majd az őt figyelő személyre nézett. -Úgy hallottam megváltoztattad a neved.-Eiki arcán egy kaján mosoly futott végig.-Mia Belles!-vigyorgott a nőre,aki szúró tekintettel jelezte azt,hogy ez számára nem vicces. -Igen, meg!-válaszolta tisztelettudóan. Lassan a trónjához közeledett,de Eiki idegesítő szavai megállásra kényszerítették. -És hova tűnt az a személyiséged, amit én már megszoktam? Az a komor,kiegyensúlyozott nővérkém?-Eiki szerette idegesíteni testvérét,amiről soha se tud leszokni. Neki mindig jól esik, ha nővérének keresztbe tehet, őt azt se érdekli, hogy ha ezért menekülnie is kell. Pedig már elég sokszor megesett az,hogy éppen ezekért a gúnyos,szemtelen viselkedésekért és beszólásokért kellett elsprintelnie a szomszédos faluba. Eiki kis korában nagyon életvidám és mókás gyermek volt. Imádta megnevettetni szüleit és nővérét, még főzött is nekik csak,hogy jobb kedvre derítse kedvetlen családtagjait. De most… Az a kis fiú, akit Mia régen ismert,az már rég elveszett. A kedves,aranyos fiúból egy arcátlan, rosszindulatú és mogorva ember lett. Ennek oka is volt. Mikor még éppen hogy csak betöltötte tízedik életévét egy szörnyű tragédián kellett átesnie. ------------6 évvel ezelőtt----------- Sötétség… Dörömbölés… Ordítás… -Nyugalom…-A suttogás éppen hogy hallható volt. A sötétség körülvette a két gyermeket,akik a pincében bújtak el. -De,de,de… Én félek…-egy remegő gyermekhang szólalt meg az egyik sarok felől. -Ne aggódj,minden rendben lesz.-Mia bizonytalan hangja csak még jobban megijesztette az eddig is remegő Eiki-t. A kis fiú összegömbölyödve ült nővére karjaiban,aki simogatással próbálta nyugtatni rémült öccsét. Sajnos nem sok sikerrel. ~Az emeleten~ -Mégis mit képzelsz? Lemészárolod a legkedvesebb szomszédainkat? Nem ilyennek ismertelek… Csalódtam benned… -Valld be! Csak azért fontosak számodra azok a szomszédok,hogy majd később szépen megöljed őket!-egy magas férfi morgott a konyhában,kezében egy díszes kerámia tál helyezkedett. A férfitől pár méterre egy barna, göndör hajú nő állt összefont karokkal. -Ez nem igaz! Csak próbáltam beilleszkedni,de most miattad minden tönkrement! Kereshetünk másik lakást jó messze ettől a helytől!- a nő kiabálva toporzékolt az ingerült férfi előtt. -Elég legyen már!!!!!!-a szépen kidolgozott kerámia tál nagy csattanással landolt a kövezett parkettán. Összetört darabjai keveredtek a poharak és egyéb tányérok többi szilánkjaival. A konyha padlóját millió kis színes szilánkok díszítették, de egy nagyobb szilánk más felé repült. Vér cseppek… Vér cseppek csöpögtek a színes padlóra. Egy nagy darab szilánk belefúródott a nő hasába. -Kayla!!!-a rémült férfi kétségbeesetten sietett felesége felé,aki a földre hullott. Ilyen nagy vérveszteséggel nem sokáig bírják a vámpírok, főleg,ha nincs a közelben emberi vér. | |
| pony56club (16581) 12.02.08 17:39:55 | ||
|
ja,és lehet hogy hozok ma egy új történet bevezetőjét,vagy az Égenjárók-at,vagy pedig MoonLight-ot hozok^^ | |
| pony56club (16581) 12.02.08 17:42:44 | ||
|
Sennala:nagyon jó lett!csak kár hogy rövid...:) | |
| BlackRosy (7932) 12.02.08 19:51:12 | ||
|
Sennala király lett :9 pony várom :)) | |
| Sennala (35031) 12.02.08 20:30:51 | ||
|
gota,pony:Köszi ^^ Bár kicsit elkapkodtam. :P | |
| Póniló15 (15108) 12.02.08 20:45:42 | ||
|
26. Fejezet A sötétség hercege Ugyan már sokszor megesett, hogy Jack elment otthonról, Lissan még csak most vette észre, hogy sosem kocsival indult el, és ez meglepte. A forró nyári levegő, az este ellenére szorosan körbeölelte a lány tüdejét, s mikor először beszívta a fülledt oxigént, majdnem köhögött párat. Azonban ha köhögött volna, apja minden bizonnyal meghallja, és meglátja puha léptek mögé rejtett alakját. Így hát nagy nehezen visszatartotta, és tovább követte a férfit. Elhaladt az ikerházak mellett, miközben kínosan ügyelt arra, nehogy a Hold sápadt fénye túlságosan láthatóvá tegye árnyékát. Lissan látta, ahogy apja megigazítja az övét, majd benyúl a zsebébe, és előhúz egy zacskót. A lány nem látta jól a sötétben, de mintha a fény megcsillant volna egy hosszúkás tárgyon, ami a tasakban volt. Mikor Jack megállt egy útkereszteződésnél, a lány szíve a torkában dobogott, s az egyik ház falához lapult. Kisöpört egy vörös tincset az arcából, majd kinézett a fal mögül. Apja pont akkor indult tovább, ő pedig utána eredt. Valaki, magasan Lissan feje fölött, minden egyes lépését szemmel tartotta. És nem nagyon tetszett neki, amit lát. Az alak sötét felhőt szított maga körül, s miközben ő lenge suhogással felemelkedett, a tébolygó ködön misztikusan átcsillant a Hold halvány fénye. Hosszú farkát maga után húzva, a lény tovább szárnyalt, majd elkezdett lefelé ereszkedni. Csonka lábfeje beletoccsant az egyik forró pocsolyába, de nem foglalkozott vele. Elindult a lány után. Nem hagyhatta, hogy megtudja, hová készül az apja. Még legalábbis nem. Előbb-utóbb eljön majd az ideje, hogy ő is csatlakozzon hozzá, de egyenlőre csak felesleges veszélyt jelentett. Mikor az idegen beérte Lissant, megragadta a fejét, s erősen megszorította. Lissan egy hosszú mellékutcán settenkedett éppen, mikor hirtelen úgy érezte, mintha valaki figyelné. Egyből a falhoz lapult, s hangosan kalapáló szívére szorította kezét. A feje is hasogatni kezdett. A lény karmai mélyen belefúródtak a lány elméjébe, s zöldes mérget szivárogtattak bele. - Tűnj innen! - Suttogta a fekete alak, aki mindvégig tökéletesen elrejtőzött az este adta sötétségben. - Tűnj innen! Aztán egyre jobban és jobban szorítani kezdte a lány fejét. Lissan a földre csúszott, és a fájdalomtól eltorzult arccal koponyájára szorította kezeit. Legszívesebben felordított volna, de akkor hangja felveri az éjjel nyugalmát, és minden bizonnyal apja is meghallja - noha már messze járt a mellékutcától. Mikor az alak lassan elengedte a lány megkínzott elméjét, lépett egyet hátra, s a Hold fénye egy pillanatra megvilágította. Arca egyik felét mintha valaki megégette volna. Lemálott róla a hús, s helyenként kilátszott az állkapocscsontja. Mellkasát csillogó arany páncél fedte, hátán pedig íj volt. Erősnek látszott. Egyetlen mozdulattal vette le a feszítésre használt íjat, majd mérnöki pontossággal belehelyezett egy nyilat, s kilőtte. Pontosan a lány szívét találta el. Mikor Lissan fejfájása hirtelen elmúlt, megfertőzött elméje és sebzett szíve segélykiáltásokat adott le. A kiáltások remegő félelemmé alakultak, mire a lány két kezével a falba kapaszkodva feltápászkodott, majd hirtelen teljes erőbedobással rohanni kezdett egészen hazáig. Olyan gyorsan futott, ahogy csak tudott. Át a kereszteződésen, keresztül az úton, tovább a kisutcán, folytatva útját a bekötőúton. Elrohant az ikerházak sorfala mellett is, majd végül odaért a 26-os közepéhez, sarkon fordult, és berohant a házba. A sötétség hercege, miután megbizonyosodott arról, hogy kilőtt nyilának volt értelme, ördögi vigyorral a képén, egy kecses mozdulattal a magasba emelkedett. Fejét előre tolta, és úgy hasította Hamilton forró levegőjét, melybe nem kevés pára is vegyült, mint az előbb kilőtt nyila. Szárnyai ütemesen, engedelmesen csapkodtak, s ő már úton is volt a Vörös Kör felé. Büszke volt magára, amiért ezt a bajkeverő embert távol tartotta, s ezzel teljesítette Lucius íratlan kérelmét. Mikor odaért, fenséges nyugalommal aláereszkedett. Átment a kerek, koncentrikus tetőszerkezeten, majd a talajon landolt, pontosan az oltár előtt. Aztán csak állt, és hallgatta a mágiát, amit ez a sok elszánt lélek kántált, s mélyen magába szívta a vér mámorítóan okkult illatát. | |
(aktuális oldal: [ 222 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [219] [220] [221] [222] [223] [224] [225] [226] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
