Hokalovi - Fórum

Fórum - Alkotók Kuckója

» Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 8672

Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)

pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26

látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:

1.fejezet
Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be...
Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé.
Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen.
Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam.
Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként.
Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját.
-Triss,gyere kész a kaja!
-Oké!-ordítottam le a szobámból.
Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be?
Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk.
-Dehát nincs is új szomszédünk.
-Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e.
-És?
-Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba.

pony56club (16581) 12.02.18 19:16:25

Égenjárók-az ég lovagjai
3.fejezet
Egy folyosó közepén állok.Zavartan nézek körbe,de sehol senki.Amikor újra előre nézek,nem messze tőlem,egy falfehér lány,vakítóan fehér egybe ruhában áll előttem.Kedvesen elmosolyodik,aztán megfordul,és élénk szökellésekkel indul meg a folyosón.Néhány méter után megtorpan,és csalódottan néz rám.
Nem akarsz jönni?-kérdezte szelíden a szőke teremtés.Gyönyörű egyenes haja könnyedén hullott a vállára,ahogy félrefordította a fejét.-Nem akarod tudni a titkot,azt a titkot,-felemelte a jobb kezét,és a mutató újával a fejére szegezte-amit a múltad rejteget?Azt,hogy mi vár rád a jövőben?És legfőképpen...hogy mi is vagy valójában,és honnan származol-tette fel a kérdéseket egymás után,de az utolsónál amikor kinyitotta a szemét,az vörösre váltott.
Ezt meg...hogy érted?-kérdeztem zavartan,de ő leengedte a kezét,lehunyta a szemét,és amikor megint felnyitotta,már megint égszinkék színbe ragyogott az.
Majd megtudod-hátra kulcsolt kezekkel megfordult,de nem indult el.Fejét félig vissza fordította-idővel...addig is,menj,és próbáld megkeresni az Églovagok Temetőjét!
Hirtelen minden fehéren felvillant,majd minden elsötétült...

-Liv...Liv...Liv!-szólongatott valaki messziről,majd a hang egyre jobban kezdett hangosabb lenni.Lassan kinyitottam a szemeimet.
Loki arcát pillantottam meg.Nagyon aggódónak tűnt,rémültnek,de mégis megkönnyebültnek.
Felültem.Mi történt...-kérdeztem magamban,és az arcomat a tenyerembe temettem,majd felnéztem a fiúra-Mi történt?
Felsóhajtott-Elájultál.Egy darabig üresen nézted a tervrajzot,és egyszer csak összeestél.Nagyon aggódtam miattad!Mégis mi a fenét képzelsz,hogy csak úgy elájulsz?!
-Mintha én tehetnék arról,hogy elájultam,és fura képeket láttam magam előtt!-csattantam fel.Csak ekkor döbbentem rá,hogy mit is mondtam.
Értetlenül nézett rám-Képeket láttál a fejedben?
-Ja-válaszoltam szűkszavúan-üres szobákat,olyan helyiséget mint egy labor meg ilyesmiket...-[I]meg egy folyosót és egy lányt...,de ezt már nem tettem hozzá.

Most ennyire volt időm,majd ma még ha tudok,megírom a másik felét is^^“
egyelőre ezt lehet komizni...nem túl sok,de azért még komikat hogy folytassam-e egyáltalán;)

Póniló15 (15108) 12.02.18 22:13:41

Hello!

Olvasni szeretnél? Akkor itt a helyed!

Melissa (6505) 12.02.19 10:21:22

Köszi mindenkinek ^^

Póniló nagyon jó lett mindegyik :)
Ponyclub nagyon tetszik :D Folytasd!

Melissa (6505) 12.02.19 10:29:16

6. fejezet
Kopogtattak az ajtómon. Izgatottan egyenesedtem feljebb.
- Szabad! –kiabáltam ki.
Az ajtó lassan, résnyire nyílt ki. Suttogás, aztán karomkopogás. Egy bundás, szürke fej.
- Flick! –nevettem fel.
A szürke farkas felém fordult, majd boldog csaholással és farkcsóválással az ágyamra vetette magát. Magamhoz szorítottam és boldogan kacagtam, ahogy az arcomat nyalogatta.
- Tudtam, hogy örülni fogsz neki –hallatszott egy lágy hang.
Gyengéden eltoltam magamtól Flick-et és az ajtó felé fordultam. Scotty állt ott. Kék szeme vidáman csillogott, mosolya szinte beragyogta a szobát.
- Köszönöm –suttogtam és megsimogattam a farkas fejét. –Hogyan hoztad be?
- Azt mondtam, segítőkutya.
Összevontam a szemöldökömet.
- Csak nem vették be, hogy vak vagy.
- Ugyan, dehogy –nevetett fel Scotty. –Azt mondtam, neked kell.
- Ha rokkantnak állítottál be, megverlek, Scott James.
- Állok elébe, Mary Poppins –vigyorgott továbbra is.
Morcos képet vágtam. A Mary Poppins megszólítást mindennél jobban utáltam. És ezt Scotty is tudta, csak muszáj volt felpiszkálnia.
- Tudod, hogy ezt utálom –jegyeztem meg.
- Igen, tudom, ne haragudj.
Rövid csend állt be közöttünk, amit Scotty tört meg.
- Na, megpróbálsz felállni?
Éreztem, hogy a szám kiszárad és gombóc nő a torkomban. Féltem, hogy nem sikerül felállnom és minden szertefoszlik, ami eddig volt. Bólintottam.
Scotty odaállt mellém.
- Érzed a lábadat?
- Igen –feleltem és megmozgattam a lábujjaimat.
- Oké, akkor ülj fel.
Mély levegőt vettem és ülő pózba tornáztam magamat. Lábamat lelógattam az ágyról és vártam. Nem voltam képes megmozdulni. Túlságosan rémült voltam hozzá. Ideges voltam és túl akartam lenni az egészen.
- Jól vagy? –kérdezte Scotty halkan.
- Persze –feleltem.
- Menni fog egyedül?
- Nem hiszem –mosolyodtam el keserűen.
- Szeretnéd, hogy segítsek?
Bólintottam.
- Kapaszkodj a vállamba.
Tökéletesen bíztam Scotty-ban. Úgy tettem, ahogy mondta. Ő átkarolta a derekamat és én teljesen rábíztam magamat. Biztatóan rám mosolygott, én meg vissza. Ahogy közelebb hajoltam hozzá, éreztem édes kölniillatát. Az ajkamba haraptam és megpróbáltam segíteni neki. Lassan és gyengéden emelt le az ágyról, én pedig minél közelebb kerültem a padlóhoz, annál jobban féltem. Amikor a lábujjam a hideg linóleumhoz ért, összerezzentem és erősen belemarkoltam Scotty kék pólójába.
- Ne félj –suttogta a fülembe.
Ahogy teljesen leértem, eljött az idő, hogy felegyenesedjek. Rémült voltam, de nem volt mit tenni. Az egyensúlyomat könnyen megtartottam, amikor Scotty elengedett, de abban nem voltam biztos, hogy járni is fogok tudni. Ám amint megtettem az első lépéseket, rájöttem, hogy a lábamnak semmi baja. Hátrafordultam.
- Scotty, ugye nem csak szórakoztál velem? –kérdeztem, mire kirobbant belőle a nevetés. Úgy kacagott, hogy attól féltem, még a végén megfulladt. Én viszont összefont karokkal dühöngtem. –Nem volt vicces.
Scotty megpróbált kinyögni valamit, de a nevetéstől nem jött ki hang a torkán.
- Gyere, Flick! –szóltam a farkasnak, aki még mindig az ágyon heverészett. –Menjünk haza.
Hűséges barátom azonnal a földre ugrott és odakocogott hozzám.
- Ne, Mary, várj! –szólt utánam Scotty, miután elfojtotta a nevetését.
- Miért csináltad? –kérdeztem.
- Azért… azért, hogy tovább lehessek a közeledben.
Erre aztán tényleg nem számítottam. Döbbent csend állt be közénk, aztán, szinte mit se tudva magamról, kihátráltam a szobából, majd menekülőre fogtam.

Komikat!

Melissa (6505) 12.02.19 10:29:40

Hupsz, egy kicsit hosszú lett :/

Mita (49495) 12.02.19 13:43:57

Kitti naplója
Harmadik fejezet
Megebédeltem, majd elkezdtem írni a leckémet. Belülről viszont nyugtalanított az érzés, hogy Emi nyelvtankönyve a mi szekrényünkből került elő.
- Ki tehette oda? - ezen gondolkoztam végig, amíg kész nem lettem a házi feladatommal.
Ekkor levetettem magamat az ágyamra. Fejemet a rózsaszín párnámra hajtottam, és behunytam a szemem. Megpróbáltam felidézni mindent, ami történt az elmúlt pár napban, hátha rájövök, ki lehetett a tettes.
- Talán Viki... - gondoltam. - Vagy Lili? Esetleg Vivi?
A gondolataimból a mobilom csengése szakított ki. Felpattantam, és előhalásztam a táskámból. A kijelzőn Fruzsi mobilszámát láttam. - Fruzsi! - örültem meg, és megnyomtam a zöld gombot, hogy fogadjam a hívást. A barátnőmtől egy sziát hallottam, amit viszonoztam.
- Kitti! Én arra gondoltam, hogy Viki, Lili vagy Vivi lehetett a tettes! - mondta Fruzsina.
- Én is! - válaszoltam. - Ejha, ez már nem lehet véletlen!
- A suliban majd megpróbáljuk figyelni őket, oké? Tudod, nekem mennyire vág az eszem! Rájövök az ilyen aljas dolgokra!
- Ja, ezt szeretem benned, Fruzsi!
- Most leteszem, mert sok lesz a telefonszámlám! Szia, Kitti! Délután gyere fel facebookra valamikor, ott beszélhetünk! - azzal kinyomta a telefont.
Mosolyogtam. Hiszen elértünk valamit! De azt még nem tudom, hogy jövünk rá a tényleges igazságra, és hogy fogjuk bebizonyítani. Ha a Jóisten segít, biztosan sikerülni fog!
Ekkor összerezzentem, mert kopogtak a szobám ajtaján, és benyitott Nelli. Rekedt volt a hangja, ugyanis - mint már mondtam az első fejezetben - beteg.
- Szia Kitti - mondta. - Nem tudod hol van a gyógyszerem? - kérdezte.
- Gyere, megmutatom - válaszoltam, és kivezettem a húgom a konyhába, elővettem a gyógyszert és adtam belőle neki annyit, amennyire szüksége volt.
Nelli visszafutott a nappaliba, én meg a szobámba. Bekapcsoltam a laptopom, és felléptem facebookra. Fruzsina is fent volt, és rögtön rám írt. Húsz percig beszélgettünk a dologról, majd neki le kellett lépnie, én meg úgy gondoltam, hogy akkor nem maradok már én sem. Kikapcsoltam a laptopom, majd elővettem egy lovas könyvet, és olvasni kezdtem.

Komizzátoook! :)

Mita (49495) 12.02.19 13:43:58

Pagony (43950) 12.02.19 15:01:46

Mita: szerintem nagyon jó lett! Eddig ez a fejezet tetszik a legjobban! csak így tovább! a történet is egyre érdekesebb kezd lenni! xD ;)

CitromPaci (56220) 12.02.19 15:13:15

Mita:Nagyon szuper!

Wolfoxy (21122) 12.02.19 15:56:25

mint mondtam (egy hete XD) itt is az új rész!

HockeyStriker 4. fejezet 5. rész

Amint a gyerekek leszálltak a repülőről, egy emberként lélegeztek fel. Mind egyetértettek abban, hogy ezt a kilenc órát soha nem fogják visszasírni. Főleg Rei, aki leginkább a szenvedő alanya volt a történéseknek. Atsuya, miközben Shuuval veszekedett, folyton rugdosta a lány székét, majd mikor kiment WC-re, majdnem belelépett a „hányóvödörbe”, és sikeresen rányitott Himura nénire, aki éppen zuhanyozott. Majd amikor sikerült elaludnia, Atsuya és Nobu viccből bajuszt rajzoltak neki, és az egész hátralévő úton azt próbálta lemosni. Amikor már a vancouveri repülőtéren mentek, Shuu akkor is ezen röhögött.
-Nem tudnád abbahagyni? – mordult rá a lány.
-De akkora poén! Látnod kellett volna a képedet! – nyögte a fiú, a hasát fogva a nevetéstől.
-Ja, ja – tette hozzá Nobu, aki most már büszke volt hülye ötletére. Rei úgy döntött, majd a szálláson elintézi őket, és ment tovább. Ekkor Himura néni megszólalt.
-Elmegyek megkeresni a szállásunkat, majd hívlak titeket, ha megvan – mondta, azzal el is tűnt a repülőtéri tömegben.
-Na, most mit csináljunk? – tette föl a logikus kérdést Atsuya. A többiek megvonták a vállukat. Úgy döntöttek, elmennek egy kis városnézésre Vancouverben. Végül is nem minden nap megy az ember egy hétre Kanadába. Főleg nem egy ilyen őrült hokicsapattal, mint a Seibu Strikers.
Rei éppen egy bevásárlóutcában sétálgatott, amikor meghallotta, hogy valaki a nevét kiabálja. Megfordult: Shuu állt mögötte.
-Nagy bajban vagyunk! Himura néni eltűnt!
-Micsoda? – kapta fel a fejét a lány. – Hogyhogy eltűnt?
-Nem tudom. Gyere, keressük meg! – azzal karon ragadta a lányt, és elindult. Fél óra múlva megálltak, hogy kipihenjék magukat.
-Ugye tudod, hogy mindjárt besötétedik? – jegyezte meg Rei.
-Igen. És? – kérdezett vissza Shuu.
-Az, hogy itt vagyunk egy erdő közepén!! – kiabálta dühösen a lány.

Lehet, h kicsit rövid, de komikat

pony56club (16581) 12.02.19 19:18:56

Wolfoxy:igen,egy kicsit rövid lett,de ezen felül szerintem nagyon jó lett!:)
Mita:folytasd!jó lett^^
Melissa:nagyon jó lett!folytasd mihamarabb!:D
köszi a komit^^ma ha tudom megírom a másik felét is...^^

Sennala (35031) 12.02.19 19:38:02

Melissa:Nem baj,hogy hosszú. Ez így pont tökéletes lett :P.
Wolfoxy:Kicsit rövidecske xD,de nekem tetszik ;).
pony:Folytasd mindenképp,bár neked is egy kicsit rövid lett. :D

Póniló15 (15108) 12.02.19 20:39:29

Sziasztok!
Honlapomon új szavazás indult, nézd meg! :)

Mita (49495) 12.02.20 15:27:40

Kitti naplója
Negyedik fejezet
“Lilla futni kezdett, nyomában négy lánnyal.
- Te loptad el a lovaspálcámat! Tudom! - kiabálta utána az egyik.
- Nem én voltam! - mentegetőzött Lilla, de a négy lány rá se hederített.“
Ennél a résznél jártam a Sötét álmok c. lovas könyvemben. Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy Lillával is olyasmi történt, mint velem és Fruzsival.
Tovább olvastam a könyvet, mert arra gondoltam, hogyha megtudom, hogy Lilla hogyan oldotta meg a problémát, talán én is meg Fruzsi is megoldhatnánk úgy.
Viszont abba kellett hagynom az olvasást, mert csengettek, és anya meg apa nem volt itthon, ezért nekem kellett ajtót nyitnom. Nem Nellinek, hiszen ő kisebb nálam, és ráadásul beteg is.
Kirohantam a szobámból, és kinéztem a kukucskálón.
- Ajjaj - mondtam halkan, ugyanis Vivi és Viki, két osztálytársam állt ott.
Kinyitottam az ajtót.
- Szia - köszönt Vivi.
- Helló - köszönt Viki.
- Sziasztok, mit szeretnétek? - kérdeztem.
- Azt szeretnénk megkérdezni, hogy mit tudsz erről a lopásügyről, ami téged is érint! Ja meg Fruzsinát, és Emit is, hiszen az ő nyelvtankönyve volt a szekrényetekben!
- Csajok, én nem tudom, hogy kerülhetett oda az a könyv! Én még soha életemben nem loptam! Szerintem valaki odacsempészte.
- Hja persze, és ezt még higgyük is el! - emelte fel a hangját Vivi. - Ti vagytok a gyanúsítottak, és ki tudja, mit kaptok majd Erzsike nénitől! Talán egy osztályfőnökit! Még az is meglehet!
- Nincs kedvem egy osztályba járni két tolvajjal - tette hozzá Viki.
- Na szia, Kitti, az igazság úgyis kiderül! - mondta Vivi.
- Szia! - szólalt meg Viki.
Én is köszöntem nekik, majd úgy tettem, mintha bezárnám az ajtót, de valójában résnyire nyitva hagytam, és a két lányt figyeltem.
- Sose derül ki, hogy te tetted Emi nyelvtankönyvét Kitti és Fruzsi szekrényébe - súgta Vivi Vikinek, majd mindketten felnevettek.
Gyorsan előkaptam a telefonom és beállítottam kamerára.
- Na, ezt megjegyeztem! - kiáltottam utánuk.
Ők ijedten megálltak, én pedig elindítottam a felvételt.
- Te, te, ha el mered mondani Erzsike néninek hogy én tettem a szekrényetekbe Emi nyelvtankönyvét...

Kitti

CitromPaci (56220) 12.02.20 19:24:02

Mita:Várom a fojtatást nagyon!

(aktuális oldal: [ 231 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [228] [229] [230] [231] [232] [233] [234] [235] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]