 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| hancsi1000 (50548) 12.04.15 16:55:15 | ||
|
thestri:Örülök hogy mindenkinek bejön bár még fogok rjta javítani meg még a tudok rakok bele valamit ami természetesen a szemecskékhez tartozik.XD | |
| thestral27 (21282) 12.04.15 17:09:26 | ||
|
Pumpedli: Na,végre vettem magamon erőt,és elolvastam. Fantasztikus! Eszméletlen jól fogalmazol, öröm olvasni! Ha folytatod, én biztosan olvasni fogom.:) | |
| rekaianett (32539) 12.04.15 17:12:53 | ||
|
Nya, tessék, remélem tetszik, holnap kábé ekkor várható a kövi rész, de természetesen csak akkor, ha kéritek...
Július 27., kedd Függő Annak ellenére, hogy alig aludtam valamit, a legutóbbi bejegyzés után négy órával már kint ülök a reggelinél. A lázam lement 37,3°-ra, ezért kikelhettem az ágyból. Úgy döntök, miközben a croasanomat mártogatom a kakaómba, hogy nem mondom el Anyuéknak azt, amire tegnap rájöttem, hanem megvárom, amíg Klaus-t teljesen elborítja a vágy, hogy visszakapja holmiait, és bármit megtenne egy doboz, nem is egy szál cigiért! Akkor aztán pápá New York, és üdvözlet Ausztriai elvonóintézet! - Emily! Mit csinálsz? - kérdezi megdöbbenve Apa. A kakaómba meredek, ugyanis miközben gondolkodtam folyamatosan mártogattam a reggelim, így az teljesen beleázott az italba. - Nem kérek többet, jól laktam. - jelentem ki és elmegyek. Azaz, hogy elmennék, de Apa rám szól: - Nem mész sehova, amíg mindenki meg nem eszik mindent! Sajnos ez még messzebb van, mint akármelyikünk képzelte volna, mielőtt ezt kimondta volna Apa. Ugyanis Klaus a szokásos tíz rágásunk helyett 42-szer zárta össze fogsorát, de már a 30. felett nem is volt semmi a szájában. Ez igazán hosszú időt jelent, ha két croasant, két szendvicset, és öt pohár joghurtot eszik meg valaki. (a joghurtot is ugyan ennyiszer rágja meg) - Kész? - kérdezi Anya, és beletörődött abba, hogy nem tud olyan jól németül, mint ahogyan a tanára mesélte azt. - Ja. - mondja Klaus, és az eperjoghurtos száját beletörli az asztalterítőbe. - Ez meg micsoda modor?! - kérdezi ismét a fiút. - Anya, a „Ja” németül igent jelent, nem azt, hogy ja… - Ezt én is tudom! Az abroszról beszélek! - Jaaa… - mondom egyszerre vicces hangon, és közben arra gondolok, hogy ha így viselkedik, akkor nem lesz nehéz meggyőzni Anyát, hogy drogozik és a többi… - Én most kimenni levegőt venni… Azzal elindul a lépcsőház felé, én meg utána, ahogyan becsukja az ajtót. Lábujjhegyre állva pipiskedek, félretolom a kukucskáló nyílást takaró lemezkét és kilesek. Ahogyan gondoltam. Klaus a zsebeit kotorja, és csalódottan látja, hogy mindössze egy kiszáradt, megkövesedett rágót, és millió papírzsebi foszlányt ásott az imént elő. Visszajön, és nekem gyorsan arrébb kell ugranom, hogy ne verje be az orrom a kicsapódó ajtó. - Elhagytál valamit? - kérdezem ártatlanul. - Igen. - Segítek keresni! Mi az a valami? - Nem tudni te segíteni. Senki nem tudni segíteni. - Biztos? - közben követem a szobába, amit a tüdőgyulladás miatt elfoglalhattam én is, de csak egy pótágyon.(„Első a vendég!”) Feltúrja a bőröndjeit, miközben ingerülten válaszol: - Igen, biztos! - mérgesen becsapja a fedelét, és kiviharzik. Rátérdel a kanapé ülésére, a tetejére könyököl, arra fekteti fejét és az órát bámulja. Egyértelműen függő. Nem tudom, hogy a drogját, a cigiét vagy a filmjét kereste, azt sem, melyik hiányzik neki a legjobban, de talán mindegyik. Hamarosan Apa, Anya és Pet elmennek vásárolni a táborba (idézem) „Valami új, kényelmes, nyári öltözéket” venni a kis táborozónak. Az sem gátolja meg ebben őseimet, hogy fiukat a hiszti roham önti el a vásárlás hallatán, így elvonszolják a legközelebbi boltba. - Miért csinálsz ekkora hisztit?! - vonja keményen kérdőre Anya. - Ez csak egy délután! - Miért nem szeretsz vásárolni?- kontrázza Apa. - Én szeretek vásárolni! Csak nem ruhát! - Akkor mit SZERETSZ VÁSÁROLNI? - Tévét. - És még? - Cukrot, csokit, Choco Rice-t… - És még?! - Játékot, medencét… - De hisz mi nem veszünk soha medencét! - durran el Apa agya, és kijelenti, hogy Pet addig nem kap semmit, amíg be nem csomagoltak mindent. Így egyedül maradok a cseregyerekkel. Bezárkózik a szobába, amíg én tévézek. Bekukkantok a kulcslyukon. Úgy tűnik nem találtam meg mindenét, mert egy zokni gombócból egy apró, szeszes ital üvegét húzza elő, amit csakhamar fenékig is ürít. Szóval így állunk, te kis kamu-zseni! Nemcsak kábulunk, cigarettázunk, és durva filmeket nézünk, hanem iszunk is! Bekap egy rágót, amit az asztalomon talált, (hogy meri?!) és ki is jön. Utána én is bemegyek, és hallom, ahogyan a tévében egy külön csatornát néz, ami a félelemre specializálódott. Szétkapom az összes zokni gombócot, és igazán elképesztő (75%-os) erősségű pálinkásüvegeket találok, tizenhetet. Plusz az, amelyiket kiürítve dugta vissza a zokniba. Hagyom, hogy azt tegyen, amit akar. Három thriller-horror izét nézett végig (Zombik vs. vérfarkasok, Vámpírfog, Vérfürdő), amik közül én egyet sem láttam volna magamtól. Folyt. köv. | |
| rekaianett (32539) 12.04.15 17:13:53 | ||
|
folyt.
17.50 Anyáék most jönnek vissza a vásárlásból. Pet teljesen ki van fáradva, mert hét plázát jártak végig a nap folyamán, és két cipőt, tizenegy pólót, három gatyát és ki tudja mit vettek meg. - Jól viselkedtetek? - kérdezi Apa. Hááát… - Igen! - vágom rá - De rendeltem pizzát ebédre. - azzal átnyújtom neki a számlát. - Hány pizzát rendeltél?! - vonja fel a szemöldökét. - Két hawaii, egy chilis?! Négy három decis pohár kóla, és pop-corn? Nem maradt semmi? - Nem. - ugyanis Klaus a felét azonnal benyomta a cuccnak, a maradékból pedig idáig uzsonnázott. Én tehát 2,5 szelet pizzát, egy doboz kólát, és fél zacskó kukoricát ettem meg. - Éhesek lehettetek… - Azok vagyok… vagyunk - mondja Klaus, majd ki is javítja magát. - Most is… Nem hiszek a fülemnek! A cigi helyett most rengeteget eszik?! Holnap azonnal el kell mesélnem Anyuéknak mindent, és meg is kell mutatnom! Igen ez a terv holnapra! | |
| pony56club (16581) 12.04.15 17:19:58 | ||
|
rekaianett:fantasztikus,mint mindig:Dfolytasd mihamarabb!^^
Ééés tessék,itt a kövi fejezet,de nem hinném,hogy túl jó lett...^^“ Démonvér 6.fejezet Gyors léptekkel haladtam a régi temető felé.Amikor odaértem a nehéz vaskapuhoz,óvatosan szétnéztem,hogy nincs-e valaki odabenn,de ez felesleges volt,hisz ezt a temetőt már rég bezárták helyhiány miatt. Mogorván ránéztem a kapu két szárnyát összetartó vastag vasláncra,majd elővettem a hátam mögül a kardomat,és egy vágással kettévágtam a rozsdás láncokat,amik nagyot csörrenve zuhantak a földre.Elégedetten visszacsúsztattam a kardomat a tokjába,és visszatettem a tegezével együtt a hátamra.Nekifeszültem a nehéz vaskapunak,és megpróbáltam belökni az egyik szárnyát,nem sok sikerrel.Még egyszer nekifeszültem,ezúttal már hangosan nyikorogva adta meg magát.Csak addig toltam befele a kaput,hogy a résen át át tudjak csúszni.Amint átsurrantam a résen,a kapu hangos csattanással kidőlt a helyéről,és a földre zuhant.Felszisszentem.Ezt is megcsináltam!Nos...nézzük a jó oldalát.Most már nem kell bajlódnom a kapuval.Megfordultam és szemügyre vettem a temetőt. Hátborzongatóan kihalt volt,és csendes,de nem nekem.Nem először jártam ilyen zord és csendes helyeken,hála a hivatásomnak... Egy lépcső felé vettem az irányt,ami a domb tetejére vezetett,oda,ahol az én családom nyughelye is van.Ahogy az időt elnéztem,nem sok időm fog maradni a mai látogatásomra,ugyanis esteledett.A démonok pedig szeretik az éjszakát... Végigmentem egy soron,majd az egyik sírnál megtorpantam.Hát itt is volnék... Éreztem ahogy előtörnek belőlem a régi emlékek abból az időből,amikor még ők is éltek,és egy családot alkottunk...hány éve is már annak?Nyolc,kilenc?Talán nyolc és fél?Igen,nagyjából ilyen régóta is kezdtem el a démonok ellen harcolni. -Talán ez lesz az utolsó találkozásunk...-suttogtam a sírhelynek,és kezemmel végig simítottam a hideg repedezett márványon-Ha tudnátok mire készülök...persze,ti nem tehettek róla hogy ilyennek születtem.Ez örökség,méghozzá a nagyapánktól,igaz, Sally?-kérdeztem csak úgy és egy arcra néztem a síron lévő képen.A hugomra-Szerencsés voltál,hogy nem te kaptad meg ezt az átkozott erőt.-elmosolyodtam,és eszembe jutott az a macskanyávogásra emlékeztető hangja,ahogy a nevemet mondja. Felsóhajtottam,és visszahúztam a kezemet.Felnéztem az égre.Majdnem teljesen beesteledett.Már csak néhány másodperc,és megjelennek a démonok.Igen,már érzem a jelenlétüket. Leengedtem a vállamon a henger alakú tegezt,és lassan kicipzároztam a fedelét.Belenyúltam,és megmarkoltam a markolatot az egyik kezemmel,a másikkal szorosan megmarkoltam a tartót,és azon át a kardhüvelyt,hogy csak a kardot rántsam ki. | |
| pony56club (16581) 12.04.15 17:20:10 | ||
|
folytatása:
-Sajnálom anya,apa,Sally,-mormogtam csendesen,és a szemem sarkából egy árnyékot figyeltem-de most mennem kell,és bocsássatok meg,amiért itt,ezen a helyen kell kardot rántanom. Amint eléggé közel érhetett,villámgyorsan kihúztam a kardot,és megpördültem,hogy csapást mérjek az ellenfélre.De az ellenfél nem egy démon volt,hanem Dan.Fekete-fehér fehér ruhájában kivételesen is úgy nézett ki,mint egy főnök,ami igazából is volt.Mögötte megláttam Sethet is. Dan ügyesen kivédte a támadásomat.Ő is katanát,vagyis japán kardot használt,akár csak én,de ő kettőt,és nem egyet velem ellentétben.Visszahúztam a kardomat,és a helyére tettem. -Mit kerestek itt?-kérdeztem,de inkább hatott kijelentésnek,mint kérdésnek. Dan is visszahelyezte a kardját a másik mellé,és hűvös nyugalommal nézett rám-Ugye nem gondoltad komolyan,amit nemrég mondtál? Egy kis kavicsot kezdtem el bámulni a földön-De.Miért érdekel?-kérdeztem vissza. -Talán mert én vagyok a vezető,ezért-sóhajtott fel. Ránéztem-Ez nem a megfelelő pillanat,hogy ezzel felvágj-mondtam hűvösen. Felsóhajtott,és beletúrt dús hajába,és a Holdat bámulta-Tudom...és nem is erről akartam...akartunk beszélni veled. Felvontam a szemöldökömet,és keresztbe tettem a karjaimat a mellkhasomon-Akkor miről?Habár tudom a választ.Én már eldöntöttem,nem akarom,hogy háború legyen azért,amiért én itt vagyok a Földvilágon. -Tudom,és tiszteletben is tartom az akaratodat-nézett a szemembe Dan-Tárgyaltam újra,és újra a Sátánnal,de mindenképp téged akar.Úgy néz ki,elkerülhetetlen lenne,az,hogy átadjunk nekik,akárhogy is küzdünk ellene,és érted,de a Hivatal meg kiáll a javaslat mellett... -Már megmondtam-ismételtem és lehunytam a szemeimet-Megyek az Alvilágba.Mindenki ezt akarja,nem?!Senki nem bánná,ha meghalnék... -Csak a barátaid,nem gondolod?-kérdezte hirtelen Seth. -Seth...-egy pillanatra meginogtam az elhatározásomban,de összeszedtem magam-Tudom-suttogtam.Megpróbáltam kiűzni azt a sok vidám képet arcokról,pillanatokról,amik a barátaimat és a jelenlegi családomat is ábrázolják,de nem akartak elmenni.Éreztem,ahogy könny gyűlik a szememben,és próbálom visszatartani őket.Összeszedtem magam,és kitisztítottam a fejem. Ránéztem Sethre,majd Danre-Mennyi időm van még,amíg...-nem tudtam kimondani a mondat végét. -Három nap-suttogta alig hallhatóan Dan. KOMIKAT^^ | |
| Pumpedli (26099) 12.04.15 17:52:46 | ||
|
pony:neked is köszi^^!
Nos, itt egy kis részlet az első fejezetből, a többi majd később jön:). 
1. Fejezet Lassú tempóban baktattam a gimnázium felém az oldalamon legjobb barátnőmmel, Gwennel. - Nagyon jók lettek – vigyorodott el, átlapozva a nyári fényképeket. A sapka és a sál összekócolta vörös haját, sápadt arca kipirult. Visszaadta a fotókat, majd sóhajtott egyet. - Beteges, hogy szeptember elején ilyen hideg van… - Mit vársz az első tanítási naptól? – mormogtam. - Akkor ezek szerint azt el is felejtetted, hogy vár ránk két teljes osztályfőnöki óra, Lucy – tette hozzá. Eközben befordultunk a sarkon, amely már az iskola egyik oldala volt. Végighaladtunk a macskaköves úton, az állítólag teknőst formázó „nyugdíjba vonult” szökőkút mellett. A járdán rengeteg válltáskás gyerek álldogált, épp a nyári élményeiket beszélték meg, igencsak hangosan. Egyszóval, minden úgy indult, mint egy szokásos év eleji napon. *** Beléptem a terembe, első dolgom volt, hogy ellenőrizzem, senki sem foglalta-e még el a kedvenc helyemet. De szerencsémre a negyedik pad, az, amelyik az ajtófelőli falnál helyezkedett el, még teljesen üresnek bizonyult. Elindultam, ám ekkor egy fiú ledobta a táskáját a székre. Nem smertem, és senki sem mondta, hogy új gyerek jönne az osztályba. Alaposan megnéztem a srácot, hátha láttam már valahol, de nem volt ismerős. A szemei olyan sötétkékek voltak, hogy az ember első ránézésre feketének mondta volna. Világosbarna, kócos haja illett sápatag bőréhez. Szürke pulcsit, sötét farmert és tornacipőt viselt. Közelebb mentem hozzá, úgy gondoltam, illendő lenne bemutatkozni. Odaaraszoltam a székhez és a kezemet nyújtottam felé. - Szia! Lucy Gray vagyok – mutatkoztam be. A fiú felemelte a fejét és félszegen rám mosolygott. - Light vagyok – felelte, majd a földre szegezte a tekintetét. – Csak simán Light. - Érdekes neved van… - válaszoltam kissé meglepetten. - Tudom, már sokan mondták. – Beszéd közben idegesen tördelte a kezét. A csengő recsegő hangja jelezte az óra kezdetét. Light egyre inkább zavarban volt, ezért békén hagytam és leültem Gwen mellé. Mrs. Brown, az osztályfőnökünk pár perc késéssel esett be a terembe, őszülő haja szoros kontyban pihent a feje tetején. Arcán széles mosoly terült szét, miközben letette a naplót az asztalra. Ha minden igaz, még ma érkezik folytatás:). | |
| Pumpedli (26099) 12.04.15 17:54:22 | ||
|
*ez lemaradt:az 1. fejezetből még hátra van 10 oldal, úgyhogy az egészet nem gépelem be ma, ha nem problémaxD... | |
| thestral27 (21282) 12.04.15 18:06:38 | ||
|
Pumpedli: Fantasztikus! Egyszerűen imádom!:DDD Alig várom a folytatást.:) Viszont itt egy elgépelés: “Lassú tempóban baktattam a gimnázium felém az oldalamon legjobb barátnőmmel, Gwennel.“ --> Hiba: “felém“...:“D Ott az nem “felé“ akart lenni?:“) Egyébként szuper!:D Nagyon jól fogalmazol.^^ | |
| pony56club (16581) 12.04.15 18:07:11 | ||
|
Pumpedli:nagyon jól fogalmazol,nagyon jó lett,folytasd:Dalig várom a folytatását^^ | |
| Melissa (6505) 12.04.15 18:16:34 | ||
|
Nagyon jók vagytok mindannyian ^^ Elsüllyedek szégyenemben, amiért betettem közétek az SB-t ._. | |
| hancsi1000 (50548) 12.04.15 18:26:41 | ||
|
Pumpedli:Nagy baj lenne ha azt mondanám, hogy rakj még be belölle? Nagyon tetszik maga a fogalmazásmódod a leírásaid na szóval minden^^ Légyszí!
pony:Imádom:3 Megmenekültél... egyenlőre!*muhahaha*XD Nagyon jó folytasd*-* reka:Nagyon kíváncsi vagyok a lebukásra*o* Folytatást követelek!XP | |
| Pumpedli (26099) 12.04.15 18:40:53 | ||
|
Húúú, ennyi jó kommentet is rég kaptam, ez most nagyon feldobott:D! Ma még jön belőle részlet, és a ti kedvetekért abbahagyom az olvasást és folytatom a begépelést, ilyen rendes vagyok(és szerény)xD.
Igen, azt félregépeltem, nézzétek el nekemxD! Amúgy minden nap igyekszem majd felrakni egy kicsit, most tartok kb.45-46 oldalnál a füzetkémben, úgyhogy van még mit begépelnem:). | |
| Noémi2000 (49199) 12.04.15 19:23:47 | ||
|
rekaianett: Ez nagyon jó! Vetekszik a második helyért! Imádom az alkotásaidat! Ez a fejezet is óriásira sikerült!!! | |
| Pumpedli (26099) 12.04.15 19:34:09 | ||
|
Király vagyok, begépeltem a 10. oldalt isxD! Nos, itt van egy újabb részlet az 1. fejezetből:).
1. Fejezet (folytatás) - Jó reggelt, gyerekek – köszöntött minket derűsen. Intett Lightnak, hogy jöjjön ki mellé. A fiú kiegyenesedett és sóhajtva Mrs. Brown mellé lépett, pár hajtincs az arcába hullott. A tanárnő bátorítóan átkarolta a vállát, bár volt egy olyan érzésem, hogy ez csak rontott a helyzeten. - Light mostantól az osztályba fog járni – paskolta meg a srác hátát méretes kezeivel. – Mesélj magadról egy kicsit! Light nyelt egy nagyot, és szemmel láthatóan kezdte kellemetlenül érezni magát. - Én… eddig otthon tanultam, olyan magántanuló féleség voltam… - kezdte. Zavartan a hajába túrt és az órára pillantott, de a nagymutató még csak negyednél járt. Az arca falfehér volt, szinte egybeolvadt a vakolattal. - Folytasd – biztatta Mrs. Brown, de Light összeszorította a száját és egy szót sem szólt. – Hány éves vagy? – kérdezte aztán végső elkeseredésében. - Tizenhat – dünnyögte. Mrs. Brown végül is feladta és a helyére küldte Lightot, akinek egy pillanatra megkönnyebbülés suhant át az ábrázatán. Leült a székére és az asztalra fektette a fejét. Nyúzottnak tűnt, leginkább egy kialvatlan farkasra emlékeztetett, és valamiért nagyon ismerősnek tetszett ebben a pillanatban. Miután megkaptuk az ellenőrzőket és végighallgattuk az iskola szabályzatát, kiosztották az órarendet is. Kémia következett, ami valamivel érdekesebbnek ígérkezett. Félvállra vettem a táskám és elindultam Gwen után, aki faltörőkosként nyomult előre a tömegben az ajtó felé. Kockás táskája letarolt mindenkit. Karon ragadott és kirántott a folyosóra. Mélyen beszívtam a frissnek nem mondható levegőt és a szemközti terem felé vettem az irányt. Már innen érződött, hogy előző órában ott valamit égettek. Talán magnéziumszalagot? Fintorogva beléptem a barátnőm után, aki derűsen lepakolta a tankönyveit az eyik asztalra. Leültem mellé és hátradőltem, ekkor lépett be az ajtón Light. Az arca megrándult, mikor megérezte a szagot, furcsa grimaszt vágott. Kopottas hátizsákja lógott róla, azon vacilált, hogy hova üljön le. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam és odaléptem mellé. - Nyugodtan odajöhetsz hozzánk – böktem a fejemmel a hosszú asztalsor felé. – Van még hely. - Köszönöm – mosolygott rám hálásan. *** Épp egy kémiai kísérlet közepén tartottunk, Mr. Hollow, a tanárunk hipermangán oldatot öntött egy kémcsőbe. Az asztala körül álltunk, ő pedig magyarázott. Egy Annabell nevű osztálytársam kezébe nyomott egy Erlenmeyer-lombikot (igen, szeretem a kémiát), aki sután megfogta, ugyanis – mint mindenki más -, kissé tartott a tanártól. Az üveg váratlanul megrepedt és kettétört. Annabell megvágta vele a kezét, a tenyerén meleg vér csordogált a csuklója felé. A mellettem álló Light arca megvonaglott, sötétkék szemei kitágultak. Egy pillanatig úgy tűnt, össze fog esni, de aztán a fejéhez kapta a kezét és kirohant a teremből. Az ajtó tompa puffanással vágódott neki a küszöbnek. Ekkorra már elég nagy lett a hangzavar, az osztály körbeállta Annabellt. Mr. Hollow idegesen a faliórára pillantott, majd Annabellel az oldalán elindult a folyosó felé, de még hátraszólt: - Az órának vége, pakoljanak össze és valaki vigyen vissza mindent a szertárba! Lucy, legyen olyan szíves és nézze meg, hogy jól van-e a fiú! Bólintottam, majd a tankönyveimet begyűrtem a táskámba és Gwent meg sem várva kiviharzottam a teremből. A folyosó kihalt volt, Lightnak nyomát sem láttam. Vajon hol lehet? – kérdeztem magamtól, körbepillantva az emeleten . Jobb ötlet híján lesiettem a lépcső a földszintre. Ebben a pillanatban csukódott be a bejárati kapu. Az ügyeletes portás felugrott és Light után ordított, de hangját elnyomta az üvöltő szél. - Utána megyek – mondtam a férfinek, aztán emelkedő szemöldökét látva hozzátettem: - Rosszul van, Mr. Hollow szólt, hogy keressem meg. - Rendben – sóhajtott pár másodpercnyi tűnődés után. – De figyelni foglak… Mikor kiléptem a szemerkélő esőbe, csak akkor éreztem meg a csontig hatoló hideget, de a kabátomért már nem volt idő visszamenni. Light magas, görnyedt alakja az iskola mögötti fenyves felé tartott. - Light, állj meg! – kiáltottam, de a füle botját sem mozdította Összehúztam magamon a kardigánom és futni kezdtem, tornacipőm cuppogott a sáros talajon, széltől csapzott hajam az arcomba lógott. Nem tudtam, miért követem, igazából nem is ismertem. De valami azt súgta, hogy most nem mehetek vissza. - Light! – Ekkor dobhártyaszaggató mennydörgés hallatszott, a föld is megrezdült a lábam alatt, legalábbis én így éreztem. Sajgó oldalamra szorítottam a kezem, de nem álltam meg. Light térdre rogyott az erdő szélénél magasodó domb tetején. Nehézkesen felcaplattam mellé és lihegve a combomra támaszkodtam. | |
(aktuális oldal: [ 278 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [275] [276] [277] [278] [279] [280] [281] [282] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
