 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| rekaianett (32539) 12.04.16 15:48:18 | ||
|
köszi a komikat!
thestral, most annyira bedurciztam rád, hogy 1. csak és kizárólag a GHV-t fogom olvasni tőled 2. nem hívlak többé stefannak, úgyhogy nekem vagy thestral, vagy stfi vagy! *sátáni kacaj* muháháááá!  | |
| Ethron (14880) 12.04.16 17:34:01 | ||
|
Sziasztok... Életemben először nem angol nevekkel fogok írni, hanem magyarral. Mindjárt ki is derül, hogy miért.. :D Az ihlet Londonnak köszönhetően jött.. :)
Bevezető A kis Bence már akkor tudta, hogy London lesz a kedvenc városa, mikor először odautaztak, öt éves korában. Lenyűgözték az emeletes buszok, a különös taxik, a hatalmas épületek, a világ egyik legnagyobb játékboltja, név szerint Hamleys... Egyszóval minden. Bence szülei nagyon jól beszélnek angolul - húsz évig Londonban éltek, csak akkor mentek haza, mikor kiderült hogy a fiú anyja terhes -, és neki is kiskorától kezdve tanították, ugyanúgy mint a magyart. Így ő is, már akkor felsőfokon beszélt angolul, mikor még csak öt éves volt. Most, tizenhárom évesen már olyan a kiejtése, mintha valóban londoni lenne. Ám sajnos nem az, pedig ő az szeretne lenni. Ha őszintén meg kell mondania, nem szereti Magyarországot. Az ő igazi városa London... És a kaland ott kezdődik, mikor idén nyáron ismét Londonba indulnak. Komikat pls! :) | |
| thestral27 (21282) 12.04.16 17:40:43 | ||
|
reakianett: Hát jó...:“)
Majd akit amúgy érdekel a GHV befejezése(mert drága Fanni barátnőm ma addig csapkodott engem amíg azt nem mondtam hogy jó,kap egy szép befejezést..XD), az egy e-mail címmel dobjon meg üzenetbe.;)) | |
| Mullefan123 (50621) 12.04.16 18:04:26 | ||
|
folytassam a dragonvillaget? | |
| Pumpedli (26099) 12.04.16 21:09:44 | ||
|
És itt az 1. fejezet vége:D.
1. Fejezet A buszmegállóban vacogva fejeztem be a mesélést, Gwen végig figyelmesen hallgatott, csak néha kérdezett közbe. Csöpögő, vörös haját lófarokba fogta és csak utána szólalt meg. - Furcsa gyerek ez a Light, azt meg kell hagyni. - Igen, eléggé – bólintottam. – De valahonnan akkor is ismerős. - Jártál mostanában a diliházban? Mert akkor nekem van egy tippem – vigyorgott. - Én próbálok komoly társalgást folytatni, te meg… - Elhúztam a szám és ráfintorogtam. - Nyugi! De a viccet félretéve, mintha már én is láttam volna valahol. Azok a kék szemek… - Tudom, de… - A mondatot már nem fejezhettem be, mert a busz hangos fékcsikorgással begördült a megállóba. Gwen előrelendült és maga után húzott egészen a buszvezető fülkéjéig, ahol két jegyet kért. Kifizettük, aztán megpróbáltunk ülőhelyet keresni, de egyet sem találtunk. Kénytelen-kelletlen be kellett érnünk az állva utazással is. Még jó, hogy csak tíz percnyire laktak innen. Grimaszolva beszívtam a jármű jellegzetes – és kellemetlen – szagát. Zötykölődve haladtunk a kátyús úton, Gwen közben a kidekorált telefonját nyomkodta. - Anyáék nincsenek otthon – mondta, felpillantva a mobil képernyőjéről- - Az klassz – dörzsöltem meg a halántékom, ami tompán lüktetni kezdett. Nem kifejezetten fájt, inkább csak amolyan kellemetlen tényező volt. Még mindig Lighton, az új fiún járt az eszem. Azok a hatalmasra tágult, riadt éjkék szemek. Nem hittem, hogy a vér puszta látványától lett volna rosszul, valami másnak kellett lennie a háttérben. A busz nyikorogva lefékezett, a gondolataim és én pedig követtük Gwent a zuhogó esőben. Öt percnyi séta után elértük a szürke, rombusz alakú házat, amely még kívülről is otthonosan festett. A falakat világosszürkére festették, az ablakokról narancssárga függönyök lógtak, egy-egy párkányon kaktuszok pihentek. A tetőn egy rikítópiros szélkakas pörgött a viharban, amely a kertben álló gömbölyűre nyírt tujákat is megtépázta. A verandára vezető lépcsőn hanyagul elhajítva egy párnélküli papucs árválkodott, kissé megcsócsálva. Gwen előtúrta a zsebéből a kulcsot és kinyitotta először a vöröses fából készült kertkaput, majd a bejárati ajtót is. Ahogy beléptünk az előszobába, Zokni ránk rontott és heves farokcsóválással és kölyökkutyással vakkantásokkal üdvözölt minket. Levettem a cipőmet és gondosan a szekrénybe raktam, nehogy a papucs sorsára jusson. Gwendolyn felkapcsolta a villanyt és mindkettőnk táskáját a nappaliba hajította, majd felakasztotta a kabátokat. Zokni mindvégig árnyékként követte, - Na jó, keresünk neked valami száraz ruhát, mielőtt özönvizet csinálsz – nevetett. Követtem az emeletre, a szobájába. Mire felértem, már a szekrényében kotorászott. Az ágyára hajított egy élénkzöld, elefántmintás – igen, volt egy állatos pólós korszaka – felsőt, egy szürke pulcsit, piros zoknit és egy régi farmert. - öltözz át, addig főzök teát! – Azzal már ki is libbent az ajtón, nyomában a vizslával. Magamra kaptam a ruhákat, a vizeseket pedig a radiátorra dobtam. Gwen még nem jött vissza, de nem volt kedvem lemenni. Leültem a kényelmes, forgós székre az íróasztalához. Hátrahajtottam a fejem és a mennyezetről függő rózsaszín lampionokat néztem, amelyekből halvány fény világította meg a kacatokkal és könyvekkel telezsúfolt polcokat és a felemás színű falakt. Kevés ehhez hasonlóan hangulatos helyiség volt ezen a Földnek nevezett bolygón. Karmok kopogását hallottam a járólapon, és a következő pillanatban belépett Gwen és Zokni. A kutya lefeküdt a sarokban lévő méretes, skótkockás kosarába. Gwen lerakott az asztalra két gőzölgő teával telibocis bögrét, az egyiket rögtön elvettem. Leült a szőnyegre, ezért inkább én is mellé telepedtem. - Szóval ki lehet ez a „Csak Simán Light”? – tette fel újból a megválaszolatlan kérdést. - Elég érdekes, hogy nincs vezetékneve. – Megfújtam a forró italt, a bögre pereme fölött barátnőm arcát figyeltem. - Talán van, csak… egy híresség rokona. Vagy igazából egy körözött bűnöző és… - Elgondolkodott, hogy mi lehetne a folytatás. - Vagy igazából vámpír, nem? – nevettem. – És majdnem megebédelt Annabell véréből. - Nem is rossz feltevés – vágta rá lelkesen és halál komoly tekintettel. Sóhajtottam és épp válaszolni készültem, ám Zokni fülsiketítő ugatásba kezdett és körberohanta a szobát. Morogva kaparászni kezdte a parkettát, aztán a bolyhos, lila szőnyeget is. - Mi baja van? – néztem értetlenül Gwenre. - Elképzelésem sincs – rázta meg a fejét. | |
| Pumpedli (26099) 12.04.16 21:10:07 | ||
|
Óvatosan a kutyához térdelt és próbálta megnyugtatni, de az a következő mennydörgés után lerohant. Kinéztem az ablakon, az esőcseppeken keresztül is látszott az erdő sötét fáinak hajlongása. Követtük a vizslát a nappaliba, aki a kertre néző üvegajtóra vicsorgott. Csak egy kutyaformájú, fekete sziluettet láttam. Zokninak már majdnem sikerült kijutnia, de Gwen még időben elkapta.
- L-Lucy… az ott… - Mellé siettem, és akkor én is megpillantottam, mitől riadt meg úgy: odakint halálos nyugalommal, a viharra fittyet hányva egy farkas állt. A színét nem láttam, bár elég világosnak tűnt, viszont a szeme értelemtől csillogott. Olyan… emberi volt. Felhúzta az ajkát és Zoknira villantotta hófehér agyarait, aztán eltűnt, mintha a föld nyelte volna el, de még az esőcseppek monoton kopogásán keresztül is hallottam, ahogy megreccsen odakint egy ág. - Ez nagyon durva volt… - nyögtem ki több percnyi hallgatás után. - Az… – pislogott sűrűn Gwen. Időközben Zokni is lenyugodott, de a tekintetén még mindig látszott, hogy érzi a farkas szagát. | |
| thestral27 (21282) 12.04.16 21:42:28 | ||
|
Pumpedli: Fantasztic! Annyira várom már a folytatást.*---* Imádom! Itt,hokán belül, a kedvencem lett!*w*
Egyébként akit érdekel: Majd begépelek egy FF-et,akit érdekel,az írjon üzit vagy kommentet.;) (Ez most nem a TVD FF,ez most per. pill. One Direction FF..:DDD) | |
| Noémi2000 (49199) 12.04.17 05:46:38 | ||
|
thestral: Látom Te is szereted a One Direction-t. Én is! | |
| nencu (33955) 12.04.17 11:45:08 | ||
|
White Angel
1.rész/fejezet A sziklán ülve csak a szél fújását lehetett hallani,a hó hideg tapintását érezni,egy hideg téli estén útva indulva a nagy világba,allatam a hó ropogot,mancsomal a hideg puha havat éreztem,felnéztem a hold ragyogot,körülöte csilagok fényletek.El indultam futva,Az ösztönöm hajtot,valamiért de még én se tudtam miért.Futotam egész nap meg sem álva.Tavasz lett. -Ez...Ez meg mi?Kérdeztem meglepődve.-Mintha az anyám lenne! Majd a szag után futotam,egyszer csak meglátam egy hófehér Farkast! -Anyám!Futotam oda hozá széles mosolyal. -Üdv űrja ithon,a Skiton Erdőben!Mondta az anyám mosolyogva Éreztem még két szagot -Dark,Elevin?!Mondtam örülve.-Testvéreim!Majd le támadtam őket(Játékosan) -Tesó!Mondták egyszere. Most csak enyit tudtam,White Angel egy Farkas Aki le akarja győzni egy Elenségét White egy Szuka fehér farkas,A Profilom alján megtalálható :D | |
| Alex30 (40124) 12.04.17 13:59:48 | ||
|
Na jó íme elvetemül öttleteim 2.0-ás verziója:
,, Amelia Hanson már tizenegy éves, viszont még mindig vannak kitalált barátai. A születésnapján azonban úgy dönt, elengedi ezeket a barátokat. Ekkor azonban elszabadul a pokol. Sorra történnek a tragédiák, emberekkel, és állatokkal egyaránt. Ezek azonban csak kis dolgoknak számítanak amellett, amit ezek a lények igazából terveznek… Ameliának meg kell állítani őket, mielőtt az egész bolygó pusztulását okozzák” Na ezt akkor is be fogom fejezni. Meg majd folytatom a kalózosat. | |
| Póniló15 (15108) 12.04.17 14:32:13 | ||
|
Sziasztok! :)
Ömm... Hogy is kezdjem... 
Szóóval, lehet, hogy emlékszik még rá valaki, de régen írtam egy Láthatatlan című történetet itt, a Fórumon. Ezt a sztorit elkezdtem átdolgozni rengeteg változással, és esetleg... Nos, szeretné valaki, hogy megint betegyem? 60%-ban más lesz a történet, szinte csak a szereplők és egy-két esemény lesz ugyan az. A méhkasként zúgó démonok szája habzott és veszett kutyaként őrjöngtek nyáladzásukban, miközben égtek a gyilkolás és a kínzás vágyától. A fiúval már végeztek, és tudták, hogy az ő lelke a kezükben van. Most már jöhet a szállító, hogy teste is az övék legyen. Ha minden jól megy, Lucius fejedelem már küldött valakit egy bálvány - fejedelemért, hogy jöjjön a testért, mely most élettelenül, eltorzult arccal feküdt a földön. Mindannyian beleélték magukat ebbe a gyönyörbe, mikor megtörtént az, amiről még álmodni sem mertek. Hatalmas, tündöklő fény támadt, és öt még nagyobb, vakítóan csillogó férfi tűnt elő a semmiből. Mámorító szárnyaikkal hevesen csapkodtak, s kék csíkot húztak maguk után, ahogy áthúztak az irodaépület fölött. Aztán a másodperc törtrésze alatt leszálltak, kirántották gyémántokkal kirakott kardjukat, és körbenéztek. Szemeik izzottak, ahogy a démoni raj közepén álltak. Dicsőséges fényük áthatolt a fekete testeken, s a gyengébbek máris füstfelhőt kavarva semmivé lettek. 
| |
| thestral27 (21282) 12.04.17 15:11:38 | ||
|
Noémi: Csak kicsit,... kicsit nagyon szeretem..:P | |
| thestral27 (21282) 12.04.17 16:05:27 | ||
|
Ezt lessétek mit sütöttem ma!!:DD
Annyira finom lett.*w* 
| |
| Melissa (6505) 12.04.17 16:41:08 | ||
|
Emberek én tényleg öngyi leszek -.- Ilyenekkel mertek a szemem elé állni? Annyira jók vagytok :3 Mellékesen, lehet, h ma lesz új SB. | |
| Melissa (6505) 12.04.17 18:33:22 | ||
|
Nah, itt is van :D
3. fejezet Amikor elég közel kerültek a falut körülölelő kapuhoz, Sabrina megtorpant. Szeme kitágult és elárasztotta a félelem. - Az ott… Az ott… -próbálta kinyögni. - Füst –fejezte be halkan Zelaent. Ő is félt. Persze, hogy félt. De nagyon könnyen tudta leplezni az érzelmeit. Nem tudta, hogy honnan van ez a tulajdonsága, elvégre nem ismerte a szüleit. De azt tudta, hogy noha ez a dolog olykor előnyére válhat, gyakran éppen ellenkezőleg hathat másokra. - Bemenjünk? –kérdezte Sabrina. Zelaent bólintott, majd ő indult előre. Biztos akart lenni benne, hogy beengedheti-e gazdáját a faluba. A kapu, mint mindig, most is magától kezdett nyílni. Zelaent egyre hevesebben dobogó szívvel várta, hogy kitáruljon. A látvány letaglózta. Pupillái kitágultak. - Istenem –lehelte. - Mi az? –kérdezte mögüle Sabrina remegő hangon, aztán már a lépteit is hallotta. Meg akarta állítani, de képtelen volt egyáltalán a szárnyait kitárni, hogy megfékezze a lányt és a látványt eltakarja előle. - Ne… ne nézz oda –nyögte ki, de már késő volt. Sabrina mellette állt és mindent látott. - Ez nem lehet Alameta –suttogta, szemeiből már patakzottak a könnyek. –Ez itt nem az én otthonom. Nem lehet az. –Sárkánya felé fordult. –Ugye, Zela? Ez nem Alameta! Zelaent némán csóválta a fejét és lassan belépett a kapun. Néhol még a tűz is égett. De leginkább csak fekete hamut látott. Émelygett az égett hús és a halottak szagától. De látnia kellett a házukat. A helyet, ahol eddig éltek… Castatnutot… A ház közel volt a kapuhoz, hamar odaért. Amit látott, rosszabb volt, mint várta. Minden szinte teljesen megsemmisült. A kert tele volt törmelékkel és hamuval. A ház összedőlt és még mindig égett. Felismerhetetlenül fekete volt minden. A dumpf, amiben ő és Castatnut éltek, teljesen elpusztult. Semmi nem maradt. Semmi… Sabrina családtagjai valószínűleg a romok alatt vannak, vagy az utcán hevernek. Castatnut még sehol. Zelaent alig bírta felfogni a történteket. Ködös elmével, szédelegve fordult körbe, minden egyes porrá vált romot akaratlanul is az emlékezetébe vésve. Lehunyta a szemét és szorosan összeszorította. - Nigdy. Jas nigdy kruent hor mete (Nem. Ez nem történhet meg velünk.) –motyogta és megpróbálta visszafogni előtörni készülő könnyeit. Nem hagyhatta, hogy Sabrina így lássa. Egy halk puffanás hallatszott. A sárkány hátrafordult. Sabrina néhány méternyire tőle térdelt a földön és valamit mondott, de olyan halk volt, hogy nem lehetett érteni. - Castatnut? –kérdezte Zelaent reménykedve. Sabrina a fejével intett előre. Valóban, az öreg sárkány ott volt az út végén, és még élt. Zelaent odament hozzá. - Zelaent… -lehelte Casta. - Igen? - Hozd… Hozd ide Sab… Sabrinát. A sárkány gazdája felé fordult, aki remegő térdeivel küzdve haladt feléjük. Amikor odaért, Casta megkérte, hogy hagyja őket kettesben és a falu kapujánál várjon. Így is tett. Sabrina bő tizenöt perc múlva jött. Zelaent már vissza akart volna menni, hogy megnézze, nincs-e valami gond. A lány arcára már rászáradtak a könnyek. Megpróbált egy gyenge mosolyt erőltetni az arcára, de nem sikerült. - Castatnut? –kérdezte Zela. A lány szomorúan csóválta a fejét. - Azt kérte, hogy menjünk el innen. Bajban vagyunk. Keresnek minket. Nem tudom, hogy kik és miért, de keresnek. El kell hagynunk a falut. Egyedül maradtunk. - Nolo aspecci? (Nincs senki?) –nézett rá a sárkány, remélve, hogy rosszul hallotta. - Nolo aspecci. Zelaent felsóhajtott. Hát, ennyi volt. Egyedül vannak. Hihetetlenül, borzasztóan egyedül. Körbevette őket a riasztó, csendes magány. Komikat, pls! :D | |
(aktuális oldal: [ 280 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [277] [278] [279] [280] [281] [282] [283] [284] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
