 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 12.07.16 12:37:09 | ||
|
Mrs.Cool: Good question, becouse i don‘t know....  | |
| Sennala (35031) 12.07.16 16:42:20 | ||
|
Rawen:Imádom a történeted! *___* Alig várom a folytatást! ^^
| |
| hawai (9368) 12.07.17 22:05:02 | ||
|
köszi Sennala :) itt a folytatás :)
5. fejezet Az ajtó előtt megtorpantam, majd végignéztem a bejáraton. A fa ajtó mögül kalapácsütések hangja szűrődött ki. Egy mély levegőt vettem, majd a kezemet lassan a kilincs felé nyújtottam. Hát itt vagyok. A kovácsműhely, ahol Phil a szabadidejében dolgozott volt a legértékesebb hely. Itt készültek a legcsodálatosabb kardok és fegyverek. Én magam nem voltam valami jó kardforgató, de azért nem voltam egy kétbalkezes sem. A bejárat lassan kinyílódott, én pedig beléptem. Egy pillanatig várnom kellett, mire a szemem megszokta a fényt, s csak az után néztem körbe. Még a lélegzetem is elállt, mikor megláttam a fekete hajú fiú, Phil félmeztelen testét. Háttal állt nekem, s szerintem még nem vett észre. A szám szélét beharapva néztem végig rajta. Kezében a kalapácsot a magasba emelve lendítette meg, hogy aztán az acélra csapjon vele. A testén egy izzadság csepp indult útjára. A nyakától indulva szaladt végig a hátán, majd nadrágjában elveszett. Egy pillanatra megállt pihenni, s egyik kezével letörölte a verejtékes homlokát. - Áh, szia, Phoenix! – arcán hatalmas vigyor terült el, mikor meglátott. - Szia! Remélem nem zavarlak- szemeimmel az eddig ütlegelt fémre mutattam. - Nem, Nem zavarsz – kezeivel beljebb invitált, s egy üres székre mutatott - Na, és mi járatban? Csak nem egy kardot szeretnél? –próbált viccelődni. Csúnya pillantást lövelltem felé, hisz tudtam ezzel a múltkori gyakorlatunkra célzott, ahol majdnem kivégeztem magamat… De ez egy másik sztori. - Nem, arról már rég lemondtam- mosolyodtam el- Most egy másik dolog miatt jöttem- elhúztam a számat, látva hogy bámul a fiú. - Hallottam róla… ami a gyűlésen történt. Bátor dolog- komolyodott el ő is. - Igen. Arra gondoltam… vagyis azt szeretném me… megkérdezni- egy mély levegőt vettem, hogy sikerüljön végre egyben elmondanom, amit szeretnék – Nem e jönnél el velem? Nem válaszolt. Az arca rezdületlenül meredt rám… nem is rám, inkább valahova máshova. Tudhattam volna, hogy ez lesz. Még csak meg sem mozdult. A feszültség fellege lassan kezdett elterjedni, én pedig nem tudtam, hogyan menthetném meg a helyzetet. - Megértem, hogyha nem… - nem fejezhettem be a mondanivalómat, mert Phil hirtelen felugrott a székéről, majd a kezemet megfogva a szemeimbe nézett. Kitágult pupillákkal bámultam, s vártam a folytatást. - Veled megyek. Rám számíthatsz!- szemeiben egy eddig sosem látott új dolgot fedeztem fel. Ez most nem a bizalom, vagy az aggódás, esetleg az igazság volt, hanem valami új. Ha valamit kellene felelnem azt, mondanám, hogy szeretett… Nem, biztos csak tévedek! Az eddig visszaszorított levegőt most kifújtam, s a jó hír hallatán a fiú nyakába vetettem magam. - Köszönöm!- súgtam bele halkan a fülébe. Legalább tíz percen át szorítottam magamhoz, s hálálkodtam neki, mikor valaki megköszörülte mögöttünk a torkát. - Sajnálom, hogyha megzavartam az idilli pillanatot, de a kardomért jöttem- Jason állt ott, kissé szégyenlősen. - Ööö… mi csak… - nem tudtam mit feleljek. Most először fordult elő ez velem, hogy kifogytam a mondanivalókból. - Nem kell magyarázkodnod. Mindent hallottam… kicsit hallgatóztam… és meg szeretnélek kérni… szóval, hogy vigyél magaddal engem is- lassan felemelte a fejét, s kérlelően nézett rám. A számat elhúzva néztem végig a fiún. Szalmaszőke haja a szemébe lógott, ami mögül vágyakozva kandikáltak ki csillogó szemei. - Nézd… - nem tudtam mit mondjak, hisz mégiscsak azért vállaltam el ezt az egészet, hogy Lucas ne őt küldje. – Rendben! De meg kell ígérned, hogy nem állsz ellen nekem, bármi is legyen a parancsom- a fiú arcán egy halvány mosoly jelent, meg, majd engedelmesen kihúzva magát előttem, tisztelgett. Végül az újonnan elkészült kardját elvéve az állványról távozott. Phillel még egy ideig követtük a nyomait, végül egymásra nézve bólintottunk. Innen már nincs visszaút. | |
| Pumpedli (26099) 12.07.18 17:32:56 | ||
|
Hali:D!
Nagyon unatkoztam, úgyhogy összedobtam a Hate and Love új és remélhetően végleges borítóját:D. Mrs. Styles, bocsi, hogy leváltom a tiédet:)! 
Szerintetek milyen lett^^? | |
| Melissa (6505) 12.07.18 17:38:53 | ||
|
Hawi: Imádom, rohadt jó lett :DDD Folytasd ^^
Mrs. Armstrong: Nekem tetszik :D Eszembe se jutna animált borítót készíteni xD De azért fogadjunk, hogy az enyémmel sehol se tartasz xDD | |
| Pumpedli (26099) 12.07.18 17:39:47 | ||
|
Mrs. Cool:köszi:D! Igen, az én fejemben érdekes ötletek támadnak mindigxD. Neked meg van már borítódxD! | |
| Melissa (6505) 12.07.18 17:40:42 | ||
|
Mrs. Armstrong: Feltűnt xD És menj a fenébe, ez csak ideiglenes!! xDD | |
| thestral27 (21282) 12.07.18 18:11:52 | ||
|
Tök jó lett Mrs.Armstrong.:D | |
| Pumpedli (26099) 12.07.18 18:15:30 | ||
|
Köszönöm, Mrs. Styles:D! És elfelejtettem eddig mondani, de klassz az avatarod, csak kicsit lengén öltözött az anime srácxDDD VK, ugye:D? | |
| Pumpedli (26099) 12.07.18 18:54:47 | ||
|
6. Fejezet *Andy* Tudtam, hogy beszélnem kell vele. Muszáj lesz, vagy megőrülök. Vagyis még jobban megőrülök... Már csak alkalmat kellene kerítenem rá, mert nem törhetem rá az ajtót, hogy “hali, Rachel, beléd zúgtam, hozzám jössz feleségül?“. Na jó, azért feleségül nem akarom venni, nem vagyok a tartós kapcsolatok híve. Egyelőre. Mindezen a nappalimban ülve agyaltam, miközben zombikat irtottam a playstation-omon. Elég beteg játék, de ezerszer többet segít egy stresszlabdánál, vagy mi a francnál. Még a dilidokim mondta, hogy mindig vezessem le valamin a feszültséget, a lényeg, hogy az ne élőlény legyen - igaz, ezt csak utólag tette hozzá. Általában szeretek egyedül lenni, kicsit kizárni a zsongást az életemből, a vakut és rivaldafényt. Igazából utáltam ezt az egészet, de a hírnév olyan dolog, hogy egyszer beszippant, mint egy hatalmas elefánt, és aztán sosem tüsszent ki. Filozófusnak kellett volna mennem, tudom... Hirtelen rám ugrott egy szörny - a játékban persze - , mire a képernyőn megjelent a GAME OVER felirat nagy, véres betűkkel. Eldobtam a konzolt, aztán kikapcsoltam a tv-t és kimentem a konyhába, hogy összedobjak magamnak egy Andy-féle óriásszendvicset. Ezen kívül a kávéfőzésig és a zacskóbontásig terjedt a konyhatudományom, illetve részegen tudtam vizet is forralni. Kiszedtem a szekrényből a kenyeret, majd előhalásztam a hűtőből a vajat és minden fellelhető szalámit, meg húsfélét, a ketchupot, a mustárt és a majonézt pedig a hónom alá vágtam. Belepakoltam a kenyérszeletbe mindent és csak az egészségem érdekében megtoldottam még egy kis paradicsommal, Chris úgyis mindig azért hisztizik, mert nem eszem zöldséget. Mintha az anyám lenne, komolyan... Letelepedtem vele a kanapéra és felcsaptam a dohányzóasztalra helyezett Gyűrűk Urát. Ez az, amin sokan meg szoktak döbbenni: hogy én szabadidőmben szívesen olvasok. Pedig tényleg így van, bármilyen furcsa is ez tőlem. Ettől valahogy mindig megnyugszom, néha nekem is szükségem van egy kis nyugalomra a sok koncert és buli után. Beleharaptam a majdnem húsz centi vastag szendvicsbe; valójában szörnyű íze volt, de eddigi tapasztalataim alapján elég laktatónak bizonyult. A paradicsomot persze az első pár falat után kihajigáltam belőle, úgyis ott a ketchup, az pedig abból készül, nem igaz? *** - Én vagyok Pinkie Pie, a te kísérőd. Gyere, pattanj a hátamra és nyargaljunk el a szivárványon keresztül Rachelhez. Az én rózsaszín szivárványsugarammal könnyedén szerelmet lobbanthatunk jégszívében - néz rám a kis rózsaszín póni. - Rendben, menjünk - bólogatok lelkesen. Felülök az aranyos kis állat hátára, bár a lábamat fel kell húznom, hogy ne érjen le a földre. Pinkie Pie eszeveszett vágtába kezd és felrohan velem az íves, ragyogóan színes fénycsík tetejére, ám ekkor telibe talál minket egy nagy adag...ketchup. Rainbow Dash mered ránk harciasan, ezerszínű sörénye vadul lobog a szélben. - Nem mehettek át, Rachel sosem lehet a tiéd! - Dehogynem! - Dühösen nekirontunk és ádáz tusába keveredünk. Már épp bevinném neki a kegyelemdöfést, amikor... - WOOD! Most azonnal nyisd ki az ajtót! - B*sszus, elaludtam! Az asztalon ott hevert a félig megrágott szuperszendvics, a mustár nagyja rákenődött róla Twitter akváriumára. Egyre hangosabban dörömböltek a bejárati ajtón, ha jól hallottam, már rugdosták is. Pedig olyan szépet álmodtam! Na jó, nem, epilepsziás rohamot kapok a My Little Ponyktól, de ez most mellékes. Morgolódva kitrappoltam az előszobába és szándékosan sokáig szórakoztam a kulccsal. De aztán megfordítottam a zárban és kitártam a bejáratot. A küszöbön Alice ácsorgott, a haja csurom vizesen lógott a vállára, csak egy pulcsi védte a kinti hideg ellen. - Öhm... Szia, gyere beljebb - húzódtam arrébb, de ő csak megrázta a fejét. - Hogy lehetsz ekkora b*nkó?! - kérdezte indulatosan. - Na, jó. Miről maradtam le? - néztem rá értetlenül. - Semmiről, az ég adta világon semmiről! Tudod te, mekkora szemétláda vagy?! - Igen, tisztában vagyok vele, de most épp miért? - Ez a csaj tuti nem százas, jó, hogy nem esik nekem baltával. - Rachel elmondott mindent - kezdte el bökdösni a mellkasom (szerintem átszúrta az egyik tetoválásomat). - Te komolyan képes voltál lesmárolni?! - Ha most letagadnám, akkor megütnél, igaz? - húztam be a nyakam. Erre úgy hasba vágott, hogy összegörnyedtem. Azt mondtam, hogy nem százas? Ez egy szadista pszichopata! Az arca vörösödni kezdett a méregtől, ezért gyorsan beljebb hátráltam, de sajnos követett. Felkapta a cipőkanalat - tényleg, minek van az egyáltalán a lakásomban, mikor sosem használom? - és ütlegelni kezdte vele a fejem. Annyi erő szorult ebbe az apró termetű lányba, mint egy kigyúrt bodybuilderbe... Nyüszítve próbáltam menekülni előle, ám ő megragadta a nyakkendőmet és nem eresztett. Itt a vég! | |
| Pumpedli (26099) 12.07.18 18:54:58 | ||
|
(folytatás)
Aztán hirtelen lihegve leállt és ingerülten a szemembe nézett. - Kérj tőle bocsánatot! - Erre van egy nagyon szép angol válasz, w-vel kezdődik... - Dehogy kérek, hülye vagy?! - Újból fejbe kólintott. - B*sszus! - Azt mondtam, hogy bocsánatot kérsz tőle! - Nem kérek! - De! - Ezúttal sokkal érzékenyebb ponton rúgott meg.(au) - Jó, jó, esküszöm, bocsánatot kérek, csak ezt hagyd abba... - Még a szemem is könnybe lábadt a fájdalomtól. Erre szélesen elmosolyodott és visszarakta a helyére a “fegyvert“. - Rendben van. Akkor további jó estét, Andy! - Tuti skizofrén. Van egy agresszív énje és egy kedves, szende kislány alteregója. Esküszöm, félek tőle. És én idióta, megígértem neki, hogy kiengesztelem Rachelt. De biztos nem fogom megtenni, úgyhogy... azt hiszem lemondhatok a testrészeimről, mert ez fakanállal fogja amputálni valamimet. Lehet, hogy ma még lesz folytatás, de nem biztos:). És ennél a sztorinál is feltenném a szokásos kérdésemet: Ki a kedvenc szereplőtök és miért:D? | |
| Melissa (6505) 12.07.18 19:11:17 | ||
|
Mrs. Armstrong: Pinkie Pie és Rainbow Dash x“““““DDDDD Igazad volt, tényleg lefordultam az ágyról xDDDDD És a kedvenc szereplő... hmm... Andy xD A hülyesége miatt, asszem xD Igazából gőzöm sincs, miért :“DD | |
| Pumpedli (26099) 12.07.18 19:26:27 | ||
|
Mrs. Cool:valahogy éreztem, hogy te Andy-párti vagyxD. De ha majd jobban megismered Jert...xDDD | |
| Melissa (6505) 12.07.18 19:34:31 | ||
|
Mrs. Armstrong: Neeem, nem “csalom meg“ Andy-t xDDD | |
| Pumpedli (26099) 12.07.18 19:36:18 | ||
|
Mrs. Cool:de, attól tartok meg fogodxD... Andy tud normális is lenni, na de JeeeerxD | |
(aktuális oldal: [ 429 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [426] [427] [428] [429] [430] [431] [432] [433] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
