Hokalovi - Fórum

Fórum - Alkotók Kuckója

» Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 8672

Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)

pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26

látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:

1.fejezet
Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be...
Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé.
Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen.
Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam.
Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként.
Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját.
-Triss,gyere kész a kaja!
-Oké!-ordítottam le a szobámból.
Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be?
Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk.
-Dehát nincs is új szomszédünk.
-Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e.
-És?
-Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba.

Melissa (6505) 12.07.20 19:28:37

Mrs. Ness: Köszi xDD Rendben, bár most éppen Jane-nel játszik xD Egyébként szerintem te is meg fogsz fojtani a következő fejezetnél xDDD Már előre félek xD

thestral27 (21282) 12.07.20 19:57:59

Mrs.Cool: Ahogy Zamír is mondta, nagyon Tré Cool lött..:3 Várom a folytatást.:D

Most én is nekikezdek kicsit írni, mert szégyen, hogy milyen rég írtam utoljára.XD De nem ígérek semmit.:“)

hawai (9368) 12.07.20 20:28:44

7. fejezet

A hajó kellemesen ringott a vízen. A kormányos szerepét felváltva csináltuk. Az esti munkát Jason vállalta, de azért én is nyitva tartottam a szemem. Az álmosság ott lappangott bennem, s próbáltam azt valamivel elnyomni. Az agyamat jártatva, gondolatokkal űztem egyre távolabbra az álmosságot. Az elmélkedésből egy nagy reccsenés térített magamhoz. Valaminek nekiütköztünk, jött a felismerés. Gyors talpra ugrottam s a fedélzetre siettem.
- Mi volt ez? – Katy és Phil a nyomomban loholtak, s egyszerre vontuk kérdőre a kormányos fiút.
- Zátony? – Phil összeszűkítette a szemeit, hogy lásson valamit a sötétben, persze sikertelenül.
- Várjatok!- két kezemet kitárva hunytam le a szemeimet, s mikor kinyitottam őket, hogy újra lássak a két karom lángolt. Csak akkora tűzet csináltam, amivel már láthattuk az előttünk lévő akadályt.
- Partot fogtunk!- kiáltott felénk Jason.
- Hogy mi? – futottam oda, persze csak óvatosan, nehogy a fa szerkezet melyen hajóztunk lángra kapjon. Lenéztem, s igaza volt. A hajó megfeneklett egy kemény, sziklásnak mondható parton.
- Innentől gyalogolunk - adtam ki a parancsot. Mindenki értelem szerűen ment a hátizsákjáért, amikben a felszerelésünk volt elpakolva. A hátizsákomat a hátamra erősítve kászálódtam le a partra vetett hajóról. Míg a többiek is lemásztak jobban körülnéztem. A part nem is volt igazából part, mert egy barlang vezetett előre.
- Nos? – lépett mellém Katy.
- Előre!- vezényeltem, majd a tüzemmel megvilágítva az utat vezettem a kiscsapatot. A levegő páradús volt, a mennyezetből pedig cseppkövek lógtak alá. Mintha valami szörny fogai lettek volna. Teljesen libabőrös lettem annak a gondolatára, hogy ezek fogak. Még szerencse, hogy az csak a képzelet szüleménye, s ezek csak kövek. Régi, kövületek…
Észre sem vettem, hogy a többiek megelőztek. Csak akkor, mikor véletlenül neki mentem Jasonnek, mert megállt előttem.
- Aú!- kezdett el ugrálni, mivel meggyulladt a pulcsija.
- Bocsi!- húztam el a számat, majd témát váltottam- Miért álltunk meg? – Phil maga elé mutatott, én pedig követtem az ujját. Az út véget ért előttünk, melyet egy kőfal zárt le. A kőfal előtt egy tóféleség volt. Mélyen a tóba meredtem, hátha látok valamit… hiába, a tó feneke sötét volt.
- Lehet, hogy arra megy tovább az út! –tűnődött el az állát vakargatva a fekete hajú fiú. Phil szavait emésztgetve kezdtem el számba venni a lehetőségeket. Végül egyszerre mondtuk ki a végszót.
- Majd én lemegyek! Ha találok valami utat, akkor visszajövök!- jelentette ki Phil.
- Nem! Én vagyok ennek az expedíciónak a vezetője, szóval rám hárul a feladat, hogy… - nem tudtam befejezni, mert Phil, a maga makacs és önfejű viselkedésével beleugrott a vízbe, s gyorsan úszott lefelé. A fejemet ingatva néztem utána, s hogy segítsem ismét kitártam a karomat.
- Hé! Jobb, ha fedezékbe vonultok!- kiáltottam hátra még velem maradt társaimnak. Ők engedelmesen egy szikla mögé húzódva vártak.
Egy mély levegőt véve felszabadítottam az energiámat, s pár pillanat múlva az egész barlang tűzbe borult. Bármerre néztem tűz volt. A lángok körbevettek, s finoman simogatták a testemet. A vörös és narancsszínekben pompázó jelenség mindenhol ott volt. Most, hogy fény borította az egész helységet már el lehetett látni a tó fenekéig… azt hiszem. Phil már visszafele úszott, ezért visszavettem a tűzből, s már csak egy kisebb teret égettem. Mire Phil felért, már csak a kezeimben égett egy-egy láng.
- Huh, hogy itt micsoda meleg van! Jól befűtöttek!- vigyorodott el a fiú, amint felért.
- Haha - vágtam egy grimaszt, majd gyorsan komolyra vettem a szót- Találtál valamit?
- Igen! Jól sejtettük, az út a víz alatt visz tovább. Nem hosszú a víz alatti járat… - egy mély sóhaj volt erre csak a válaszom. Víz. A tűz és a víz ellentétek, éppen ezért én sem bírtam a vizet. Tudtam, hogyha nem keveredek, ki belőle elég hamar elájulok, vagy még rosszabb történik.
- Rendben, menjünk! – Jasonnek és Katynek is elmondtuk az útirányt, és hogy amint a felszínre értek várják be a többieket és segítsenek, ha kell. Ezek után mindannyian megerősítettük a csomagjainkat, s elmerültünk a habokban. Én adtam a fényt, már amennyire a víz alatt lehetett. Miközben a testemet lángok vették körül a víz, bugyogás szerűen forrt körülöttem. Hát ez remek, én mondom ennél jobb már nem is lehetne…

Zamrae (5619) 12.07.20 23:20:10

Mrs.Cool:Ki tudja :D
Mrs.Styles:Én Mrs.Ness vagyok,kéremszépen :3
Amúgy meg,a Mrseknek nem kéne magázódni? X“D x)

LuckyLuke98 (37288) 12.07.20 23:30:01

Telóról vagyok,mert jó a rúterem,hogy ölelném meg a fateromat,na de a lényeg:
mi volt ez mindenkitől kérdem én?!
Rövid volt két történet is,emiatt hamar hozzatok folytatást!
Egyedül akiben nem csalódtam,az Rawen,de azért remélem,ő is nem sokára hoz olvasnivalót.

thestral27 (21282) 12.07.20 23:48:11

Oh, sorry Mrs.Ness...xD

hawai (9368) 12.07.21 10:22:58

oh köszönöm Lucky :) már kész van a 8. fejezet is, de még kicsit várok a be tételével :)

Melissa (6505) 12.07.21 11:04:44

Mrs. Ness: Én tudom ><“ XD De komolyan, biztos kinyiffantotok jó páran :“DD Ráadásul a szadista hajlamaim miatt 2 részletben, vagy 3-ban fogom betenni xD

Hawi: Nagyon jó lett :D Folytaaaasd! :DD

Sennala (35031) 12.07.21 11:59:52

Rawen:Egyszerűen imádom,mint mindig. ;) Várom a folytatást! ^^
Pumpedli(vagy Mrs.Armstrong ><): Nem könnyű visszaolvasni,ezért pár részt kihagytam. xD Attól függetlenül olvastam a mostani részeket és le vagyok nyűgözve. *-*
Melissa alias Mrs.Cool: Baromira,állatira,fenomenálisan jó lett. *-* Bár most olvasom életemben először nagyon tetszik. ;)

Ha valakit kihagytam sorry,de még most délben is agyilag hulla vagyok. ><“

Pumpedli (26099) 12.07.21 13:03:41

Sennala:köszi^^! Tőled is megkérdezném akkor, hogy ki a kedvenc szereplőd:D? Közvéleménykutatást tartokxD

hawai (9368) 12.07.21 13:10:32

Melissa és Sennala köszönöm :)

Wolfoxy (21122) 12.07.21 14:41:39

Rawen: Nagyon jó! Folytasd minél hamarabb!

Na, kiderült, hogy hétvégén a nagyimnál leszünk (persze, hogy én ezt csak ma reggel tudtam meg), így nem hoztam a pendrive-om, ezért nem tudok írni, pedig már majdnem kész az új fejezet, amiben, annyit elárulok, hogy közeledik a meccs, és hogy valaki ideiglenesen elhagyja a csapatot...

Na jó, sok a duma XD Am Mrs Armstrong: Az én kedvencem Andy, mert totál nem komplett, de egyszerűen olyan jó fej, hogy képtelenség lehülyézni! Meg mert képtelen úgy viselkedni a nők közelében, mint egy normális ember (pont mint a Shuu Todoroki XD) A lényeg, hogy nagyon bírom!

hawai (9368) 12.07.21 16:24:06

köszi Wolfoxy! =)

Melissa (6505) 12.07.21 20:05:49

Sennala: Köszi :3

Na, most jön a szívatás első részlete xDD Előre szólok, hogy az áldozat kiválasztása a TI szavazataitok alapján történt, csak azért, hogy ne engem öljetek meg xDD

Green Day

10. fejezet: Halott hangok

Nagyjából két-három héttel később a turnéállomások elértek Kaliforniába, a nyugati partra. A következő pont Los Angeles volt. Mivel Gwen és Jul ragaszkodtak a városnézéshez és a vásárláshoz, mindannyian szétváltak. A város különböző pontjaiba indultak, közben beszereztek mindenkinek egy-egy várostérképet, hogy azért visszataláljanak majd a turnébuszhoz.
Julie éppen a külváros felé sétálgatott. Elég kihalt és romos volt a hely, nem kicsit feszélyezte. Olyan gettós volt. Mintha bármelyik ház mögül rád ugorhatnának és megkéselhetnének. Viszont nem tudta, hogy merre menjen ki. Teljesen összezavarodott a térképben és sehol egy utcatábla. Az egyik keskeny utcából hangok hallatszottak. Az egyik nagyon ismerős volt neki. Halkan odaosont és belesett. Jól sejtette: Billie volt az. Egy nővel beszélt, de ahhoz túl messze álltak, hogy meg tudja mondani, miről. Mikor végeztek, átölelte, majd megpuszilta. Még a „szeretlek” szót kihallotta a mondandójából. A dolog félreérthetetlen volt.
Elbúcsúztak és Billie elindult felé, a nő meg a másik irányba. Jul nagyon dühös lett rá. Komolyan ezt meri tenni Gwen-nel?! De hiszen éppen őtőle kért tanácsot, hogy mennyire szereti, és nem mer beszélni vele. Most meg egy másik nővel volt. Hihetetlen egy fickó. Összefont karokkal, idegesen toporzékolva várta. BeeJ enyhén meglepődött, amikor meglátta.
- Julie? Hát te?
- Én is kérdezhetném ugyanezt tőled!
- Nem értelek –rázta a fejét.
Már majdnem bedőlt neki. Túl jó színész. De csak majdnem
- Pontosan láttam az egészet! Ne nézz hülyének! Kíváncsi vagyok, hogy mit fog ehhez Gwen szólni.
Armstrong tekintetében egyszerre vegyült a harag, az idegesség és talán még egy kis félelem. Ezt Julie nem nagyon tudta hová tenni.
- Te komolyan kémkedtél utánam?! –hördült fel.
- Nem, éppenséggel véletlenül erre jártam! Még szerencse! Legalább nem tudod sokáig kihasználni Gwen-t.
- Te meg miről beszélsz?! Azt se tudod, kivel beszéltem! És miért használnám ki Gwen-t, ha szeretem?!
- Persze, add csak az ártatlant! De most komolyan. Tényleg ennyire idiótának nézel?!
- Ha tudni akarod, Anne nem a csajom, se az ex-csajom, se a feleségem, se az ex-feleségem!
- Ó, valóban? Akkor kicsodád?
- Ahhoz semmi közöd!
Azzal hátat fordított neki és rágyújtott egy cigarettára.
Julie dühöngve indult el visszafelé az utcán. Bunkó, idióta, paraszt, köcsög! Hogy fulladna meg ott, ahol van!
Betévedt egy kis utcába. Úgy tűnt, hogy innen semmi nem vezet kifelé. Visszafordult, de akkor valaki hátulról elkapta és befogta a száját. Sikítani próbált, de a férfi jó erős volt. Hiába vergődött, úgy fogták, hogy reménytelen volt a szabadulás. Egy késpengét emeltek az orra elé, mire a szívverése is elállt egy pillanatra.
- Ha kiáltasz, használom –förmedt rá a férfi érdes hangján.
Julie idegesen zihálva lassan lecsillapodott.
- Add ide minden értékedet.
- De… nincs nálam semmi –motyogta, ami igaz is volt, mert csak a mobilját vitte magával, amit viszont nem volt hajlandó odaadni.
- Hazudsz!
Érezte, hogy a penge hideg éle a nyakához ér. Kezdett nagyon félni.
- De nincs…
Nem kellett befejeznie a mondatot, mert a férfi lassan eltűnt róla. Pár pillanatig ledermedt és csak nagyokat pislogni tudott. Aztán, amikor oldalt fordult, Billie-t pillantotta meg, amint a férfivel birkózik a földön. Hirtelen még azt is elfelejtette, hogy milyen dühös volt rá, csak abban reménykedett, hogy semmi baja nem fog esni. Szólni és mozdulni se bírt.
A fickó Billie fölé keveredett valahogyan és teljesen harcképtelenné tette. Aztán már csak a kés pengéje villant.

*Julie*
A járdaszegélyen ültem. A szemeim már vörösek voltak a sok sírástól. Mindig, amikor azt hittem, hogy elapadtak a könnyeim, újra előtörtek és újra zokogó roham tört rám. Nem akartam elhinni. Semmibe meredő tekintettel bámultam a rendőröket és a mentősöket. Ez egész életemben kísérteni fog. Arcomat a tenyerembe temettem, mert ahogy megint eszembe jutott, ismét bőgnöm kellett.
Kezek fogták meg a vállamat. Hátrafordultam. Tré fájdalmas tekintetével találkoztam. Soha nem láttam még ilyennek és ez még jobban megrémisztett. Felálltam és zokogva a vállára borultam.

Melissa (6505) 12.07.21 20:06:23

- Én voltam, én tehetek róla –sírtam. –Az én hibám volt. Ha nem… ha nem… akkor ez nem történik meg. Úgy sajnálom, Tré, úgy sajnálom!
Szorosan magához ölelt és egy csókot nyomott a homlokomra.
- Ne okold magad. Nem a te hibád volt.
Még a hangjából is kiéreztem a keserűséget. Borzalmasan éreztem magam.
- De igen. Én veszekedtem vele, én nem figyeltem oda jobban. Mindent elszúrok. A testvéreim… a szüleim… és most még Billie is…
- Cssss… Bemegyünk a kórházba Gwen-ék után, oké?
Egy kicsit elhúzódtam tőle.
- Nem hiszem, hogy valaha is Mike, vagy Gwen szemeibe fogok tudni nézni ez után.
- Nem haragszanak rád. Egyikük se. Gyere.
Védelmezően átkarolta a vállamat és elindultunk a sivár városnegyedben.

*Gwen*

Idegesen toporogtam a kórház kihalt folyosóján egy eldugott szögletben. Mike idegesen járkált fel-alá. A keze végig a mellkasán volt, biztos voltam benne, hogy nagyon stresszel és emiatt nagy fájdalmai vannak. Néha megállt, próbált lenyugodni, mély levegőt vett, aztán újra járkálni kezdett. Most tényleg nagyon sajnáltam.
Egy idő után megállt és leült a padra, ami egyedül árválkodott a szürke folyosón. Odamentem és én is lehuppantam mellé.
- Hogy vagy? –kérdeztem óvatosan.
- Szarul –dőlt hátra.
- Haragszol Julie-ra?
- Dehogy –rázta a fejét. –Inkább örülök, hogy megúszta a dolgot. Szerencséje van.
- Ez talán egy kicsit megnyugtatja.
Mike felsóhajtott.
- De te jól vagy? –kérdezte egy idő után.
- Azt hiszem –bólintottam. –Biztos jobban, mint Billie vagy Jul.
A basszeros nem felelt. Percekig csak ültek csendben. A folyosó egyik végén BJ-t műtötték, a másik meg éppen most csapódott ki. Rögtön tudtam, hogy Tré és Julie futottak be. Odajöttek hozzánk.
- Van már valami? –kérdezte Tré semleges hangon. Szinte megijedtem tőle.
- Semmi konkrét –válaszolt Mike. –Még műtik. Az orvos azt mondta, hogy mindent megtesznek érte.
Tré lenyomta Julie-t a padra, aki meredten bámulta a cipője orrát. Még soha nem láttam ilyennek és eléggé megdöbbentett. De ugyanakkor meg is értettem. A kezemet a vállára tettem, de nem úgy tűnt, mintha segíthetne rajta.
- Srácok… -szólalt meg gyengén. –Én… nagyon sajnálom… tényleg… Nem akartam… és…
Mike csendre intette.
- Hagyd. Nem a te hibád volt. Bárkivel megeshetett volna. Csak a balszerencsének köszönhető, hogy éppen te lettél az áldozat.
- De nézz ide! –emelte fel a kezeit. –Ez Billie vére! És én tehetek róla, hogy a kezemre került!
Tré váratlanul felállt.
- Megyek, hozok kávét –szólt és már el is tűnt. Biztos voltam benne, hogy nem kávéért megy, de jelenleg ki a fene akarna vitába szállni. Főleg egy Tré Cool-féle idiótával.
Újabb csendes percek következtek, aztán Jul ismét szóra nyitotta a száját.
- Mike, van Billie-nek Anne nevű ex-barátnője, van bármilyen más rokona.
- Csak a nővére. Miért?
Julie elgyengülten, megtört szemekkel nézett ránk.
- Hogy… a nővére?
- Igen –felelt Mike felvont szemöldökkel. –Minden oké?
- Úristen –temette Jul az arcát a tenyerébe. Pár másodpercig várt, hogy lenyugodjon, aztán megszólalt. –Emiatt vesztünk össze. Láttam az utcában. Annyira félreérthető volt, nem tudtam, hogy… és azt hittem… értitek…
Hatalmas szemeket meresztettem rá.
- Ez komoly? Tényleg azt hitted, hogy Billie képes lenne ilyenre?
- Nem, én csak… ne haragudj.
- Nem haragszom –csóváltam a fejem. –Csak nem értem. Azt hittem, hogy megbízol benne, ahogy Mike-ban és Tré-ben is.
- Én meg is bíztam és még mindig megbízok mindannyiótokban, csak… El is tévedtem, valamennyire féltem is és… nem tudom. Csak olyan hirtelen jött harag volt, amivel az idegességemet vezettem le. Vagy valami hasonló…
A folyosó végén lévő műtőből ideges kiabálások és sípolás hallatszott ki. Összenéztünk és mindhárman odarohantunk az ajtóhoz, amin egy homályos ablak volt. De még így is kivehettük, hogy mi folyik bent.
Billie-t próbálják újraéleszteni.

Folyt. köv...

(aktuális oldal: [ 433 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [430] [431] [432] [433] [434] [435] [436] [437] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]