 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 12.08.23 17:25:01 | ||
|
Egy-két napja írtam egy novellát. Remélem tetszeni fog mindenkinek.:)
A nap tündökölt fent az égen. Egy felhő sem tarkította a kéklő eget. A város szokásos zajai hallatszottak: az autósok dudáltak a délelőtti dugóban, egyes emberek egy aktatáskával a kezükben futottak a buszhoz, hogy beérjenek a munkahelyükre. A diákok élvezték a nyári szünetet. Kisebb bandákba verődve járkáltak, beszélgettek és nevettek. A parkban mindenféle dalt csiripeltek a madarak. A szellő lágyan cirógatta mindenkinek az arcát. Ezeken, az alap zajokon kívül csend volt. Senki se ült a padokon. Nem sétáltak a sétányon… kivéve egy valakit. Egyedül álldogált az egyik tölgyfa árnyékában. A lábával türelmetlenül dobogott a földön. A tekintetét a földre szegezte. Kezeit a zsebébe süllyesztette. A fülhallgatójából szólt a Holiday a Green day -től. Hol van már?! – kérdezte magában a fiú. Kezdte unni a várakozást. Sosem volt az a türelmes fajta. Utálta, hogyha egy megbeszélt időpontról elkésik az adott személy. Ez alkalommal is így volt. Már majdhogynem tizenöt perce toporzékolt, amikor egy árny suhant el előtte. Egyből felkapta a fejét. - Van itt valaki? – körbe nézett. Nem látott senkit az égvilágon. Aztán az előbbi megismétlődött. – Ki szórakozik… - nem tudta befejezni. Egy magas férfi állt előtte. A karjait összefonta a mellkasán, és kérdőn nézett a fiúra. Szemei feketék voltak; az írisze egybeolvadt a pupillájával. Szintén fekete, dús szempilla keretezte az egészet. Mellkasa nem emelkedett föl-le. Nem lélegzett. Nem mondta neked soha, senki, hogy egyedül ostoba dolog erdőben mászkálni? – a hangja mély volt. S mikor beszélt, Max – így hívták a fiút -, hosszú, vékony és tűhegyes szemfogakat pillantott meg az alak szájában. Rémület ült ki az arcára. Hátrálni kezdett, majd körülbelül kilenc-tíz lépés múlva a tölgyfának ütközött. Szorosan a fához lapult, mintha át akart volna menni rajta. - Ki, ki maga? – dadogta. Falfehérré vált az arca. - Nathaniel az én becses nevem – mondta és előre sétált. Egymás szemébe néztek. A fiú tekintete egy csapdába esett gazelláéra hasonlított, ellentétben a férfiéval. Annak, mint az oroszlánnak, aki tökéletes prédát lelt magának. Nathaniel a mutatóujját végighúzta pontosan Max ütőere vonalánál. Majd alig egy röpke másodperc múlva a férfi hegyes szemfogait belemélyesztette. A fiú nem is próbált szabadulni. Jól ismerte könyvekből, filmekből, hogy ilyenkor felesleges próbálkozni. Csak jobban fog szenvedni. Lenézett a nyaka felé. Valami csoda folytán már nem egy férfi állt ott, és szívta a vérét. Egy törékeny lány volt. Göndör, szőke haját a lány copfba fogta. Natalie – ismerte fel a törékeny lányt. – De hogyan lehetséges ez? Az előbb még… férfi volt. Most meg lány? – gondolkodott el. Egyik szemöldökét felhúzta. Már nem volt olyan szörnyű, hogy a vérét veszik. Szerette Natalie-t. Rá várt, mielőtt a férfi megjelent. A kezét a vállára rakta. A lány elhajolt Max nyakától, és egy zsebkendővel törölgetni kezdte az enyhén véres száját. Amikor végzett, zsebre vágta, és kacéran elmosolyodott. Halovány kék szemében huncutság csillant. A fiú értetlenül nézett rá. Rájött, hogy a messzebb lévő dolgokat homályosan látja, mint eddig. Max csak tátogott. Nem jött ki egy árva hang sem a torkán. Nem azért, mert megnémult. Csak az értetlenség, hogy a férfivel mi lett, és hogyan került a helyére Natalie. Na, meg, hogy mit keres a lány egyáltalán ott. Minden elsötétedett előtte. Az utolsó, amit látott, a szerelme arca volt. - Max! Max! – szólongatta valaki. Lassan pislogni kezdett. Az ágyában feküdt. Reggel hét óra volt. Lassan felült. – Ideje elindulnod a futóversenyre, amire kiadtam annyi pénzt! – morogta Max anyja. Irtózatosan fájt a fiú háta és a feje. - Anya – nyögte. – Ma képtelen vagyok elmenni. Sajnálom – a nyakához kapta a kezét, és masszírozgatni kezdve. Az ujjaival kereste azt a pontot, ahol megharapták. - Ahogy gondolod – sóhajtott a nő lemondóan. - Anya! Várj! – az ajtóból visszafordult. - Tessék? - Hogy kerültem haza? - Natalie hozott el. Elájultál a melegtől – mondta, és kiment. Ahogy meghallotta, hogy az ajtójának a zárja kattan egyet, felugrott, és a tükörhöz rohant. Ott volt a két vörös pötty. Bár már rászáradt a vér, látszott, hogy nem régi. Megpördült, és a telefonja után kezdett kutatni. Amikor az ágya alatt meglelte egyből hívta Natalie-t. Harmadik csengésre felvette. - Jó reggelt Max – üdvözölte kedvesen. A hangjában cseppnyi álmosság sem tükröződött. | |
| thestral27 (21282) 12.08.23 17:25:19 | ||
|
- Tegnap… mi történt? – tért a lényegre köszönés nélkül.
- Eljöttél a parkba, gondolom, ott voltál már egy ideje, aztán a nagy hőtől elájultál. - Ne hazudj! – kiabált rá. - Miért tenném? - Mond a szemembe! Mond a szemembe, hogy nem hazudsz! - Ahogy akarod – lerakta. Kopogás törte meg a pár percnyi csendet. Max kinyitotta a szobája ajtaját, és Natalie-t pillantotta meg. - Hogy..? Hogyan értél ide ilyen gyorsan? – nézett a fiú döbbenten. - Azt mondtad, hazudtam – átlépte a küszöböt, majd becsukta maga mögött az ajtót. – És persze, én nem állítottam, hogy nincs ezzel igazad. - Ezzel arra célzol, hogy hazudtál? - Nem. Azaz nem egészen – Max-ra kacsintott. – Ferdítettem az igazságon – mint amikor a macskák feldühödnek, szétnyitotta a száját, ezzel megvillantva hegyes szemfogait, fújt egyet. – Tényleg elájultál. De nem a hő miatt. Egyszerűen nem tudtad feldolgozni, amit láttál. Mielőtt megkérdezed: igen, én voltam Nathaniel is. Alakváltó vámpír vagyok. De ez az eredeti alakom, nehogy félreértsd. - Hogyan tudsz a napon járni? - Könnyen. Mint te. - És… feszületek? Foghagyma? - Hülyeség. Max a szoba sarkába hátrált. A hátát a falnak vetette. Zihálva vette a levegőt. A homlokán verejték csillogott. - Félsz tőlem – állapította meg. Oda sétált hozzá, és az arcán végighúzta a kézfejét. – Pedig szeretsz. - Nem mondod? – horkant fel, és fanyar mosoly húzódott arcára. Natalie Max nyakát megcsókolta, ott ahol tegnap megharapta. A fiú mát várta a tűhegyes fogak szúrását, ahogy átlyukasztják a bőrét. De nem történt semmi. Lehunyta a szemét. A lány az ajkait csókolta. Nem volt egy hosszú, de gyöngéd volt. Nem is hitte volna Max, hogy egy vámpír tud óvatos lenni. - Nem most találkoztunk utoljára. De most… hagyok neked időt. Dolgozd fel. Majd hívj. – ezzel Natalie törékeny teste nem simult már Max-éhoz. Elment. Látja még őt valaha? Ez csak Max-on áll. S alig egy hét múlva éjszaka kézen fogva jártak. Max bőre sápadt volt, mint a Hold az égen. Vadászni indultak. Ketten. Együtt. Max nem volt többé ember. Olyan lett, mint Natalie. Bár eddig félve gondolt a lányra, hogy az egy szörnyeteg. Már ő is ugyan az lett. Mikor kinyitotta a száját hosszú, tűhegyes szemfogakon csillant a Hold ezüstös fénye… Közéjük tartozott… Kommenteket, véleményeket, kritikákat elfogadok.  | |
| vikcsi9 (21939) 12.08.23 17:58:44 | ||
|
Sziasztok csináltam egy neveldét:http://neveld-lovakat.ucoz.hu/
Regizzetek megéri!!!!!:))))) | |
| thestral27 (21282) 12.08.23 18:18:36 | ||
|
vikcsi9: 3 írásjelnél többet egymás után nem szabad írni. | |
| kik (5906) 12.08.23 18:21:55 | ||
|
pony56club:folytasd, nekem tetszik^^
thestral:el áll a szavam :o már is megszerettem elkezdjem?: Egy kölyökfarkas, aki lehet hogy nem éli túl. Egy kutya, aki néma. Egy nyáj,ami elveszik. Egy kutyafalka, amin már csak a csoda segíthet. Egy nyáj, ami elveszik. Egy sors, ami bennük van. The fate of the lost... | |
| Melissa (6505) 12.08.23 19:49:28 | ||
|
Mrs. Styles: De jóóóóó lett :DD
Nos... xD Ha összejön ma, akkor számíthattok a GD következő fejezetére, ha nem, akkor vasárnap xD | |
| thestral27 (21282) 12.08.23 22:54:07 | ||
|
kik: köszönöm.:D De tele van hibákkal..:/
Mrs.Cool: Köszi. | |
| vikcsi9 (21939) 12.08.24 12:25:23 | ||
|
Bocs... | |
| Bankó (28290) 12.08.24 21:03:43 | ||
|
1.fejezet (2/1) A beköltözés A kocsi ablakán hangosan kopogott az eső cseppjei. Az ablak törlő megállás nélkül dolgozott, az est sötétét semmi nem zavarta fel, csak az úton lévő kocsi zaja s fénye. A fény elárasztotta az autó előtt lévő utat. Az út egy erdőn ment át, s az erdőben egy kisebb város álldogált mind össze 300 lélekszámmal. A komor sötétben megvillant egy tenger kék szempár. Kiéhezve nézte egy öreg fa mellől a kocsiban lévő lányt s olyan arcot mutatott ki már régen várt valakire. A farkas felmordult majd a köddel együtt eltűnt. A járműben 2 ember ült, közte a mi főszereplőnk Anna, a 16éves tini lány, sötét barna haja mi már az lassan feketének látszott, s szürkéskék szeme a tájba meredt. Az ölében egy laptop volt, az anyós ülésben foglalt helyet a lánnyal együtt. A vezető ülésben a vörös hajú, kék szemű anya ült nem más mint Alíz. Ki már a 40 éveit súrolta. Egészen előre volt dőlve, hogy láthassa az utat min halad. A rádió akadozva szolt. - Istenem itt még térerő sincs? hova hoztál anya?- lehetett hallani a lány hangját ki dühösen dobta hátra már kikapcsolt laptop-ját. - Mondtam már, egy eldugott kis városba mi az erdő szívében van, apád halála után nem tudtam tovább abba a városba maradni. És itt könnyebb lesz a könyv írás- adta a választ az anya s közben fájdalmas arcot vágott. Hírtelen a fékbe taposott minek köszönhetően Anna beverte a fejét. Méltatlankodva nézett fel de a vér is megfagyott az erébe mikor megpillantotta az autójuk előtt álló morgó, véres szájú óriási nagy fehér farkast. Mire pislogtak egyet a farkas el is tűnt. - Anya…- dadogta a csokoládé barna hajú lány - ez..ez egy farkas volt?!láttad a véres száját?! én nem maradok itt! – kezdett el hangosan kiabálni. - láttam. majd megkérdezzük a lakókat- lépett újra a gázra s egy mellékúton lefordultak. A várost egy magas rozsdás fehér kerítés fogta körül, a kaput 2 fegyveres férfi védte. Amint tisztázták magukat a nehéz ajtó kinyílt, de azzal a lendülettel amint beértek be is zárták. A 2 új lakó semmit nem értett s egyre jobban megijedtek. Az anya egyik író barátja fogadta őket. Szőke haja csak úgy fénylett az este sötétében. Zöld smaragdjai az érkezőkre tekintett , majd segítet kipakolni. - Karina, kedves vagy , hogy megvártál minket- mosolygott Alíz - ugyan- legyintett s az egyik bőröndöt el is vette, s az újdonnal vett házuk felé haladtak. - öhm… Karina az úton láttunk egy farkast..és ezek a kerítések. El magyaráznád mi is történik? Miért volt ilyen olcsó a ház?- kezdte bombázni a kérdéseivel a tini a kedves nőt - Pont a farkasok miatt van ez a nagy védelem, egy régi monda szerint egyes emberek farkasokká változtak s a város lakóink töltik le dühüket. Miden nap megpróbálnak bejönni s elvinni a fiatal lányokat és fiúkat. Nagyon kevés tini van már. A farkas.. na ha véres volt a szája azért volt mert megöltek egy lovat- Fújta ki magát a sok beszéd után majd le tette a cucokat a ház elé. A ház kopott fehér színbe pompázott, a kert kihalt volt s a mellette lévő istálló is elégé rozogának látszott. Annának a hideg végig futott a hátán attól amit a nő mondott s ettől a háztól. 2 emeletes volt de elég kicsi. Lent mind össze a konyha és egy nappali volt, fent volt 2 szoba és 1 kisebb fürdő. Anna arcokat vágva tette le a bőröndjeit az ágyára. A fala rózsaszín volt de annak is a legkopottabb változatta . Elhatározta ,hogy az egész szobát átalakítja. Karina haza ment, s az anya is elment aludni mivel egész nap vezetett. A szürkéskék szemű gyermek az ablakhoz sétált s nézte a tájat, a hold már magason járt s farkasok vonyítottak. Kicsit megborzongott, de látott 5-6 vele egy idős embereket. Előkapta a vörös színű nagy táskáját és kivett egy toppont meg egy miniszoknyát. Kihúzta szemét majd halkan lelépkedet a nyikorgó lépcsőn, felhúzta cipőjét s kiosont. Úgy volt oda megy a bandához de nem volt kedve, megfordult s a lovarda felé ment. Szerencséjére egy szürke magas kanca kint álldogált min egy kötőfék volt. Oda lépet az ember hozzá s megsimította majd egy kötelet találva egy kantárt faragott a kötőfékből. - Semmi baj kislány, csak lovagolunk egy kicsit. – paskolta meg az izmos ló nyakát s kicsit megnyomva oldalát lépésre késztette. A ló lépteit hallani sem lehetett, a kerítéshez érve egy rést keresett. Volt egy kicsi mint ép hogy csak kiférnek, de leszállt a szürkéről s óvatosan kivezette a rozsdás vason. Az este hideg szele megcsapta s haját is megemelte, a négylábú idegesen fülelt. | |
| Bankó (28290) 12.08.24 21:05:45 | ||
|
Új nemzedék 1. Fejezet (2/2) A beköltözés - Ne félj- mosolygott Anna s felugrott a hátára majd gyors vágtára indította. A ló patája halkan koppant a köves úton, s szem párok követték a lovast. A lány érezte , hogy figyelik s inkább gyorsabb tempóra váltott, egy fa reccsent. A növényevő hírtelen megállt s idegesen felágaskodott, patái csak úgy suhantak a levegőben. Újabb reccsenés s egy vele járuló morgás. A szürke ezt nem bírta tovább, észvesztő vágtába kezdett, Anna már csak kapaszkodni tudott. A pata hangok mellet megjelent a karom súrlódása is, Anna tudta nem szabad hátra néznie de mégis megtette, s nem látott mást mint ,hogy a ló mellet 4 barnás szürkés bundájú farkas rohan. - Apa- suttogott a lány s az emlékek megbombázták. 2ével korábban ő és az apja kimentek az erdőbe lovagolni, no meg vadászni. Anna boldogan vágtatott előre lovával s nem figyelte a hangokat. Egy farkas rávetette megát a lányra ki ennek köszönhetően a földre zuhant, oly nagyon megijedt, hogy még sikítani sem tudott. Már a nyakát harapta volna át a farkas de ekkor a lova oda ált s így amaz kapta a halálos sebet. A kedvenc állata holtan rogyott a földre. A vadállat az embert akarta, vissza tért ahhoz s beleharapott kezébe, most már sikított Anna majd egy követ a kezébe véve fejen vágta a farkast. Az hátrált majd halkan felvonyított, a bozótból megjelent még 3 farkas. Össze szorította pilláit s így várta a végzetes harapást, mi elmaradt csak a meleg vért érezte arcán mi rá csapódott. Remegve nézett fel s csak apját látta kinek torkát harapták. - Ülj fel a lovamra s menekülj- köhögte s a fulladással küszködött - apa- könnyezet majd felugrott a lovára,nehéz volt meg tennie de muszáj volt így elvágtatott. Hátra nézet s csak ordító apját látta kit a farkasok marcangoltak. Végre magához tért , csak nézte a lovat mi alatta menekült, ekkor egy farkas ugrott a ló elé s belemart annak fejébe, így az a földre zuhant. A lány felállt s menekülni akart de nem hagyta magára a sérült lovat. Felvett egy nagyobb fát majd azzal szállt szembe a farkasokkal. Amint meglendítette az egyik dög a kezébe harapott s ide-oda rázta. A vére befestette a talajt. Ő csak sikítani tudott, kezdet elhalványodni minden körülötte. Már-már feladta a küzdelmet de ekkor egy motor fényszórója csapta meg szemét és fülét a hangja, a farkasok elmenekülte s a lány az eszméletét vesztette ... | |
| Bankó (28290) 12.08.24 21:06:18 | ||
|
bocsi csak így fért be:S | |
| Victory (24965) 12.08.24 22:22:02 | ||
|
Kedves Mindenki: Sziasztok! Örülök, hogy tetszett a Bloodlust és köszönöm a komikat:)
Gondoltam, hogy kezdenék egy új történetet, persze csak, ha érdekel benneteket. Nem is szövegelnék tovább, hanem a lényegre térnék. Borítóterv Cím: Diary - a múlt árnyai Tartalom: Mikor minden: az emlékeid, a múltad, az életed - semmivé lesz. S minden ami, valaha jelentett számodra valamit, egy könyvbe van zárva és neked az alapján kell újra élned. Egy napló, benne egy élettel és annak értelmével. Egy napló, az emlékek tengerével, igen sokat jelenthet még valaki számára... Szerintetek kezdjem el? Vagy nagyon unalmasnak hangzik? | |
| thestral27 (21282) 12.08.24 22:24:09 | ||
|
lovas111: Szerintem kezd el, izginek hangzik.:) | |
| iekev (15676) 12.08.25 18:05:52 | ||
|
Szerintem is jó lesz lovas, kezdd el!:)
(Am az én sztorimban is egy napló van x) ) | |
| BlackRosy (7932) 12.08.26 17:40:02 | ||
|
http://www.youtube.com/watch?v=1kucGEjGLeY 2.fejezet Kék szempár és egy puskalövés (Kiba szemszögéből még) Mialatt haladtunk utunkon Chezával,a többieket kutatva egyre többet gondoltam a múltra.Ők sem emlékeznek semmire?És ha nem akkor hol vannak most?Megtaláljuk őket valaha?Lehetünk még farkasok egyáltalán?Ez utóbbi kérdésre kirázott szinte a hideg.Nem akartam belegondolni hogy soha többé nem lehetünk önmagunk...Gondolkodásomban Cheza zavart meg -Baj van?-kérdezte aggódó tekintettel mire én csak megráztam a fejem hogy nincs semmi. Egy újabb városba érve nézelődtem erre-arra.Azon kaptam magam miközben mentem előre hogy Cheza eltűnt mellőlem.Idegesen kapkodtam ide-oda a fejem de nem láttam.Visszafelé indultam és a nevét kiáltoztam.Végül egy virágárus előtt találtam meg.Egy fehér virágot nézegetett.Haloványan,alig láthatóan elmosolyodtam rajta és megvettem neki a virágot,majd a kezébe adtam és biccentettem h mennyünk tovább.Bár ne mvotlam farkas az érzékeim még megvoltak.Vérszagot éreztem... -Cheza maradj itt míg visszajövök-utasítottam őt majd futva követtem a vér szagát.Mikor odaértem a forrásához megdöbbenve láttam egy halott farkas tetemét...Odamentem mellé majd leguggoltam mellé.Többször lőttek bele...Még ebben a világban is vadásztak a fajtánkra.Körbenéztem gyorsan de nem volt itt senki ám cipőnyomokat és mancsnyomokat láttam aztis azért mert véresek voltak.Teljesen megfeledkezve midnenről követtem a nyomokat (Cheza szemszögéből)(Ui:E/3. személyben beszél magáról az animéban is tehát itt is így van) Ez csak várt és várt..Nem értette hogy hol maradhat eddig Kiba...Lassú léptekben indult el a szűk és elhagyott kis utcán.Elszörnyedve pillantotta meg ez a farkas élettelen testét.Leguggolt mellé ,majd simogatta hosszú barna bundáját...még mindig fénylett de a fényét félig eltakarta a vörös vér is. Ez utána elkezdett halkan énekelni,dúdolgatni Link tom h nem ő énekel benne de sztem szép :) (Kiba szemszöge ismét) Nagyon sok ideig követtem a véres nyomokat míg aztán egy sötét sikátorba értem.Halk léptekkel haladtam előre a sötétségbe míg aztán vmi mozgolódást hallottam. -Ki van ott?-kérdeztem magabiztosan mire a sötétben egy kék szempárt pillantottam meg.Egy ideig csak néztem és vártam h mi lesz...rossz döntés volt...hirtelen egy kibiztosított fegyver hangját hallottam meg és másodperceken belül elis dörtült a fegyver.Pár lépést hátráltam...a földre cseppent a vérem..míg végül aztán minden elhomályosult előttem Hu hremélem ez jobb lett XD komikat kritiket XD | |
(aktuális oldal: [ 443 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [440] [441] [442] [443] [444] [445] [446] [447] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
