Hokalovi - Fórum

Fórum - Alkotók Kuckója

» Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 8672

Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)

pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26

látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:

1.fejezet
Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be...
Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé.
Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen.
Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam.
Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként.
Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját.
-Triss,gyere kész a kaja!
-Oké!-ordítottam le a szobámból.
Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be?
Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk.
-Dehát nincs is új szomszédünk.
-Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e.
-És?
-Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba.

thestral27 (21282) 12.09.18 20:26:39

Hát nem sok...:/

- Nem konkrét üzenetük volt számodra. Engem kértek meg, hogy mondjam el neked David, hogy ki és mi is vagy te valójában… - komoly tekintetét látva, inkább nem kötöttem bele. Vártam, hogy folytassa. – Nem fogsz hinni nekem, tudom. De kérlek! Bízz bennem! – bólintottam. – Szóval… hol kezdjem? Á, megvan! Tehát… a felmenőid között volt egy vérfarkas… ebből te 30%- ot örököltél. Ezért teniszeztél olyan jól. Ezért vagy ilyen fürge, kifinomult és gyors. Az apád… boszorkánymester. Ebből te 70% -ot örököltél. Magyarán te egy keverék vagy. Az ilyen ritka, és nem sokan bírják. Szóval vigyáznod kell magadra, érted? Hülye ötlet volt eljönnöd alapból abba a klubba! Nem is értem, mit kerestél ott! Annyira, magadra vontad a figyelmet! Mindenki… téged bámult! Azt hittem, ott helyben megfolytalak! Utána egyből felvettem a kapcsolatot a szüleiddel. Ők bíztak meg azzal, hogy védelmezzelek. És figyeljek rád. Szóval átiratkoztam a te iskoládba, és ugyan azt az órarendet kértem. Utánanéztem, hogy hol dolgozol, és mikor. Amikor csak tudok a virágbolt előtt császkálok, hogy szemmel tartsalak. Ezt az alkalmat, hogy melléd költözzek, meg végképp meg kellett ragadnom. Amint megláttam, jelentkeztem – a zsebébe nyúlt, és elővett egy 6 ágú csillagot ábrázoló ezüst medált, aminek a közepén egy sötétkék kő csillogott. – Ez a tied. Apádé volt – a kezembe rakta. – Vigyázz rá, mert szükséged lesz még rá!
- De mi ez? Azon kívül, hogy egy nyaklánc? – néztem furcsán a kezemben lévő tárgyra.
- Mondhatni, hogy amulett. Ahhoz, hogy tökéletesen használhasd az erődet, kelleni fog – arca rezzenéstelen maradt végig, miközben beszélt. – Van kérdésed? Bár szerintem mára eleget tudtál meg…
- Mi volt az tegnap? Az öltözőben – becsúsztattam a gatyám zsebébe a nyakláncot, és vártam válaszát.
- Mindent meg fogsz tudni idővel – erőltetetten elmosolyodott, majd kézfejével végigsimított az arcomon. Felállt, és még az ajtóból vetett rám egy pillantást. – Jó éjt – hallottam amint becsukja a szobája ajtaját.
Eldőltem az ágyamon, és a plafont néztem. Boszorkánymester? Vérfarkas? Keverék? Mi ez, valami rossz vicc? – felkeltem, és beviharoztam a szobájába. Sheryl az ágyán feküdt, de amint benyitottam felült.
- Mit akarsz még? – ásított egy nagyot. Leültem mellé, és meredten néztem magam elé.
- Az álmomban… pár napja láttalak. Tudom, hogy te voltál az, ne is próbáld letagadni – oldalra fordítottam a fejem, hogy lássam. – Futottál. Sőt, nem is, inkább menekültél. Kiabáltam neked, de mintha meg se hallottad volna, rohantál előre. Féltél – közelebb hajoltam hozzá. – Mitől?
- Tőled – suttogta, s láttam, ahogy egy könnycsepp folyik végig az arcán. – Tőled – ismételte elcsukló hangon.
- Tőlem? – döbbenet ült ki arcomra. – M-miért?
Erre megragadta a párnáját, és hozzám vágta.
- Hé! Nyugodj meg. Nem áll szándékomban kárt tenni benned. Nekem kéne félnem, mert itt dobálózol – rámosolyogtam, hátha könnyít a helyzeten. Nem egészen, azt leszámítva, hogy nem engem terrorizált tovább. Az öklével a falat ütötte.
- Miért kell ilyen kedvesnek lenned?! – piros foltos lett a fehér fal, ahol ütögette. – Te… tökéletes, szemétláda..!
- Hagyd abba! – kiáltottam rá, amint a lepedőre lecsöpögött kezéről a vér. Elkaptam a csuklóját, és megnéztem. – Nézd meg, mit tettél magaddal! – óvatosan végighúztam az ujjam a seben. Sheryl lesütötte a szemét, s felszisszent.
- Na és? Hagyd békén, az én problémám, nem a tied – suttogta.
- Akkor nézz a szemembe! Oda kell mondani, nem az ágynak! – nem nézett fel. – Na, tessék! Képtelen vagy rá. Mindegy, várj meg itt – felálltam, és egy perc múlva már a konyhában ácsorogtam. Hol van az elsősegélydoboz? Egyáltalán, hogy néz az ki? – vakargattam a tarkóm, hátha valami ötletem támad. Végül arra jutottam, hogy kinyitom az összes szekrényt, és megnézek mindent.
Hát persze, hogy a legutolsóba volt. Felkaptam a fém dobozt, és visszamentem. Sheryl ugyan úgy ült, mint amikor kimentem. Sebes keze az ágyon pihent. Leültem, és lekentem fertőtlenítővel. Sheryl az ajkába harapott.
- Tudom, nagyon csíp. De elmúlik – mondtam neki, és bíztatóan rámosolyogtam. Elővettem a kötszert, s elkezdtem körbetekerni a kezét. A végét begyűrtem, majd elégedetten pillantottam a munkámra. – Hülye – mondtam neki, és elengedtem a csuklóját. Az, mintha nem lenne benne szemernyi erő sem, az ágyra hullott.
- Miért lennék az? – felnézett. Az arca vizes volt a sírástól.

thestral27 (21282) 12.09.18 20:27:54

- Azért, amit tettél magaddal – letöröltem kézfejemmel könnyeit. – Aludj – felálltam, mire ő, akár egy rongybaba eldőlt az ágyán. Összehúzta magát; vörös haja szétterült az ágyon. – Így fázni fogsz.
- Akkor megfagyok, nem érdekel. És ki ne merd szedni alólam a takarót! – lehunyta szemeit, de még így is láttam, hogy rázkódik a teste. Levettem a pólóm, és ráterítettem. – Vidd innét! – mordult fel.
- Nem – megráztam a fejem. – Legalább azt a vékony vackot hagyd magadon! – végig néztem rajta még egyszer, s ahogy elsétáltam mellette, megsimogattam a vállát. Amikor hirtelen hozzáértem összerezzent. Haloványan elmosolyodtam, majd az ajtót résnyire nyitva hagytam. – Jó éjszakát, Sheryl.

Milyen..?

Álomlovasok (64649) 12.09.18 20:28:50

1. fejezet

Egy nagy autó érkezett a tanyára. Egy lány lépet, azaz, bocsánat, két lány lépett ki az autóból. Már alig várták, hogy megpillantsák a lovakat, amik a tanyán “laktak“.
-Szóval ő lenne az a híres Áfonya?- Kérdezte egy kicsit az oldalát megdöntve Rebekah.
-Persze, persze, de azért nem híres-válaszolta izgatottan Isabella.
Csaba, Isának az apja kinyitotta a kaput.
-Nyomás befelé! Nézzétek meg azt a kettő kouifhoenhaan-t-vetette oda.
Lassan beértek a kapun, és üdvözölték a lovakat, Attilát, Áfonyát, és Foultin-t.
-Szevasz kisöreg- Köszönt Rebekah, Foultinnak.
-A fontos tudnivalók, hogy Attila magyar félvér, amit már ránézésre is ráismertél, Áfonya welsh póni, Foultin meg falabella. Ezért olyan kicsi-híresztelte Isa.
Most már futottak az elkerített helyhez, ahol voltak azok a címneves “hülyék“, ugyanis mindig nekimentek a falnak. Szóval ne húzzuk tovább, a kouifhoenhaanokhoz siettek olyan nagyon. Az egyik tyúk éppen akkor tojt egy jó, nagy tojást, valahol a széna közé, a sötétbe, de Csaba rögtön megtalálta.
-Na, ebből már kiscsirke lesz- suttogta oda Rebekah.
-Megyünk edzeni Foultin-t?- vetette oda Isa.
-Hát persze- válaszolt.
Megfogták a futószárat,az ostort, és már ott se voltak. Egy kisebb nyerget helyeztek a kis, vagyis nagy falabellára, és vezetgetni kezték a homokpályán, utána futtatni, körbe-körbe.
-Üget, üget, üget, vágta...-magyarázták, te Foultin nem hallgatott rá. Ugyanis csak egy módon lehet rávenni az ilyen “nehéz“ jármódokra. Az ostorral.

Egyenlőre ennyi, szerintem, majd csak a 2., vagy a 3. fejezetekbe lesz a bárányos rész. Ahogy kijön.

Apropó komikat. És hogy tudjátok, hogy hogy néz ki a kouifhoenhaan, itt van egy kép róla:

(csak itt fekete a teste)

thestral27 (21282) 12.09.18 20:36:50

Álomlovasok: ez inkább lovas alkotások. Szerintem legalábbis ...

Álomlovasok (64649) 12.09.18 20:42:02

Aa bárányoos rész a 2., vagy a 3. fejezetbe lesz, mert ez igaz történet, és először így volt :))

Félholdfarm1 (39419) 12.09.18 20:42:45

thestri: imááádom*--* azon belül meg...boszorkánymester?...BOSZORKÁNYMESTER és vérfarkas? xD hmm...végülis a vérfarkast eltaláltam :D

thestral27 (21282) 12.09.18 20:49:01

Félhold: Igen, boszorkánymester.^^ És igen, részben eltaláltad a vérfarkast, de nem akartam neked elárulni.:$$$

Félholdfarm1 (39419) 12.09.18 21:01:49

thesri:nem is kellet mer tudtam d igazam van ^^ xD na deee...folytatást*--*
U.i.: Boldog névnapot nekeem :D

thestral27 (21282) 12.09.18 21:14:48

Félhold: Majd holnap hozok.;)
És: Miért csak most mondod, hogy névnapod van?!pff.xd szóval: Boldog Névnapooooooooot!:D

Félholdfarm1 (39419) 12.09.18 21:42:38

Holnaap? T.T az messze vaaan
Ééés: köszi^^<3 am nekem is most szóltak (igen elfelejtettem XD)

Monty77 (50626) 12.09.18 21:59:48

wow thestral ezz nagyon gyóó *-* ;)

thestral27 (21282) 12.09.18 22:29:44

Félhold: Alszol egyet, és sitty-sutty eltelik.XD

Monty77: Köszönöm!:))

WolfLion (48655) 12.09.19 15:02:03

Álomlovasok:jó ,csak egy kicsit rövid :),

Álomlovasok (64649) 12.09.19 16:46:00

WolfLion:
Mennem kellet vacsorázni

Álomlovasok (64649) 12.09.19 17:23:46

img][http://kep.psharing.com/681440.jpg' />

2. fejezet

A nap készült az esti álmára térni. Az istállóba besütött a piros, rózsaszín, citromsárga, és narancssárga fény. A lovak csábítóan, és jóízűen rágcsálták a friss szénát. A tyúkok kotkodácsoltak, a lovak ettek. Ez itt a mennyország. Rebekah, és Isabella körüljárták az egész tanyát. A szomszédból hallották a kismalacok röfögését, a szamár búsan bégetett, hogy ugyan itt eső lesz. De mégsem volt.
-Beszállás a kocsiba- Kiáltott Csaba.
A lányok futottak, mint a szél. Foultin egyet-egyet még nyerített, de a kocsi már ott se volt.
-Hova megyünk?- Kíváncsiskodott Isa.
-Domoszlóra- Válaszolt az apja.
-Konkrétabban?- vetette oda mosolygó arccal Rebekah.
Erre már a vezető sem szólt semmit. A Markazi út kanyargós volt, mint a csiga háza. Domoszló felé siettek annyira nagy sietséggel. A pizzériához mentek, vagyis csak a közelébe. Isa gondolkozott. Nem mehetnek ilyen ruhába pizzázni.
A nagy teherautó hirtelen elkanyarodott.
-Laci bácsihoz megyünk a birkákhoz?- Kérdezte izgatottan Isabella.
Csaba megint nem szólt semmit, csak mosolygott.
Befordultak a birkatelephez, vagyis betolattak. Egy komor ember szállt ki a székéből.
-Jó napot kívánok- hökkent meg Rebi.
-Jó napot- Köszönt Isa apja.
-Jó estét-válaszolt Laci bácsi.
Igazából Imrének hívták, de mindenki Lászlónak nevezte el.
-Milyen kezes bárányai vannak eladó?- Lépett előre egyet Csaba.
-Jöjjön. Megmutatom. -válaszolt.
Egy kis területre vezette a három embert. Ott három kisbárány volt. Egy kicsi, egy nagyobb, és egy még nagyobb.
-Na, gyerekek, ezeket megvesszük.-suttogta az apa.
Megvették. Nagy volt az öröm. Mind a három báránynak adtak nevet.
A legkisebb lett Puszedli, A nagyobb Karamella, a harmadik pedig Negro.

(aktuális oldal: [ 455 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [452] [453] [454] [455] [456] [457] [458] [459] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]