 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Zamrae (5619) 12.09.15 16:39:58 | ||
|
Hajrá :DD Inkább az a gáz,hogy a történetemben az összes karakterem benne van,de sebaj :“) Az én Dave-em egy hidegvérü álomszuszék,aki akkor a legédesebb amikor teljes kómában felképel egy vámpirt,mert szerinte túl hangosan beszél x“DD | |
| thestral27 (21282) 12.09.15 16:43:18 | ||
|
Uff.XD Az is édeske.XD Nekem maga a karakterhez az ötletet az egyik könyvem adta, és összeraktam a kedvenc nevemmel, meg felruháztam kicsit a saját tulajdonságaimmal.:“) De úgy látszik ez a fajta külső nem csak nálam jelenikmeg.XD | |
| thestral27 (21282) 12.09.15 16:46:15 | ||
|
Jajajaj!>< A legfontosabb a hozzászólásomból lemaradt (kicsit vagyok szétszórt. Látszik hogy rohanásban vagyok.><) Szóval:
Valószínűleg olyan este 9-10,legkésőbb 11-kor hozok folytatást, mert most megyek könyvet vásárolni(*--*), és nem tudom pontosan, hogy mikor érek ismét haza(ahogy anyum vezet(de azért szeretem.<3  ) úgy egy bő óra a kocsiút.XD). Viszont vannak már konkrét ötleteim a folytatással kapcsolatban, szóval remélem gyorsan letudom majd gépelni őket. | |
| Zamrae (5619) 12.09.15 16:48:09 | ||
|
A-a x“DD Nekem is a Dave az egyik kedvenc nevem x) Én a tökéletes álompasimról mintáztam,más ötlet nem is kellett hozzá :“D Bár az is egy különbség,hogy mig a tiéd megfésülködik,az enyém hagyja az elaludt szénaboglya formájában XD Luv :33 | |
| Póniló15 (15108) 12.09.15 20:31:13 | ||
|
Sziasztok! :)
Huh, olyan régen nem írtam már... emlékeztek egyáltalán rám? xD Annyi történet van itt, meg annyi fanfiction... hogy fontolóra vettem: esetleg én is kezdek egyet. Emlékeztek még a régi Farkas Szemmel történetekre? :3 Akkor éltem Korea-mániámat, és hála egy új sorozatnak, ismét ott tartok. Gondolom az okosak már rájöttek, hová akarok kilukadni... xD Szóóóval, mit szólnátok, ha bátor lennék, és belefognák egy új Farkas Szemmel-be? Nem tudom, hogy ez a 3. vagy a 4. rész lenne-e majd, mert hát elvileg van már egy 3., amit nem fejeztem be, és nem is fogok, szerintem. Azt átírni bonyolult lenne, szóval azt hiszem újat fogok kezdeni. :3 Na? Véleményeket kérek, és ha kapok pár pozitívat (is), akkor berakok majd egy borítót, és időtől meg mánia-túltengéstől függően egy részt is - remélhetőleg, valamikor. Kérem a válaszokat! :3 Addig is húzok borítót csinálni... | |
| hawai (9368) 12.09.15 20:41:48 | ||
|
Póniló hmm mester :$ ;D imádtam Guiany és a lánya Saimai kalandjait :D illetve nem utolsó sorban én is néztem a Shillát ;) szóval én tárt karokkal várom :D | |
| Póniló15 (15108) 12.09.15 21:03:11 | ||
|
Oké, akkor eddig egy ^^ Amúgy hawai, a Yi-Dant nem nézed? :D Abból lesz majd a ficem :) | |
| Póniló15 (15108) 12.09.15 21:03:26 | ||
|
*Yi-San, bocsi >< | |
| hawai (9368) 12.09.15 21:06:01 | ||
|
azt nem. mostanában már tv-t sem nézek. filmet is csak laptopon lesek esténként azzal a céllal hogy “majd bealszom rajta“ xD | |
| Póniló15 (15108) 12.09.15 21:18:57 | ||
|
Jaa, mert te most koleszos vagy... leesett xD Azért remélem tetszeni fog :3 már mióta fantáziálgatok róla, lesz mit írnom... >< | |
| thestral27 (21282) 12.09.15 21:33:09 | ||
|
Na,itt van amit beígértem.:D
2. fejezet - Hova mész? Várj! – kiabáltam, mind hiába. – Állj meg! SHERYL! – futottam én is. Már alig egy karnyújtásnyira volt tőlem. Egy kicsit kell már csak gyorsabban mennem. – Sheryl! – a nevét hajtogattam. Végre elértem. Hátulról átöleltem, és arcom a hajába temettem. - David! Kelj már fel! – rázogatott Luke. Lassan kinyitottam szemeim, és felültem. – Ki az a Sheryl? Na, mesélj csak haver! – vigyorgott, mint a tejbe tök. - He? – értetlenül néztem rá, majd felálltam. – Miről beszélsz? – besétáltam a fürdőbe, és fogat mostam. - Álmodban folyton azt hajtogattad, hogy „ó Sheryl, ne menj! Sheryl, szeretlek!” – rebegtette a szempilláit, mintha lány lenne, és a kezeit a szívére szorította. Kiöblítettem a szám. – Fogd be! – rivalltam utána rá, de nem bírtam megállni, hogy ne nevessek. Hozzávágtam a kéztörlőt. - Ha nem mondod el ki az, nem csinálok neked reggelit, ami azt jelenti, hogy durván elkésel! – gonosz mosolyra húzta a száját. - Egy lány. Tessék – forgattam a szemem, majd lehajítottam az ágyamra a pizsama felsőm, és keresni kezdtem valami inget. Végül találtam egy halványkéket, és felkaptam magamra. - De bővebben! Hány éves? Honnan ismered? És… dögös? Na, meg! Megfektetted? Annyira álmodoztál róla ember – röhögött, mint egy idióta. - Annyi, mint én – felvettem egy fekete gatyát, majd a cipőm. – És a clubból, amit te mondtál. És… nem, nem az. - Akkor annyit ittál, hogy nagyon dögösnek nézted..? - Nem! – válaszoltam már ingerülten. – Nem döngettem meg, te idióta! Nem tudod felfogni?! Hányszor mondjam el, hogy NEM?! – felvettem a táskám a vállamra. - Jó, kiabálj még velem, úgy kell azt! – dörmögte Luke az orra alatt. – Amúgy David, ha már ilyen édesen csevegünk! A keresztapám most jött haza Afrikából, és hozzá költözök fél évre. A közelben leszek, szóval ugyan úgy felhívhatsz, meg minden. Csak nem fogom fizetni a lakdíj felét. Vagyis, addig, amíg nem költözik be más, vagy egyedül fizeted tovább? – közben a hűtőre mutatott, jelezve, hogy ott van a kajám. Kivettem, majd betuszkoltam a táskámra. - Oké. Akkor… ma már mész is? – az ajtóhoz léptem, és belebújtam a kabátomba. - Igen. Szóval hirdesd meg a lakás felét – ajkai felfelé görbültek. – Ha szeretnéd, segítek. Nem hagylak magadra, nyugi. - Jó-jó. Meghirdeted nekem, amíg suliba vagyok? Kérlek! – kinyitottam az ajtót. - Persze. Még délután találkozunk! – integettünk egymásnak, majd becsuktam az ajtót. Az óráim végeztével kifelé siettem. Sheryl-t egyszer elkaptam, és kérdeztem a tegnapiról, de hülyének állított be, aki képzelődik. A nők megfejthetetlenek. Hol akarják az embert, hogy lebolondozzák őket. Leintettem egy taxit, s az száguldozva megindult amint beültem. Szerencsémre alig volt forgalom, így hamar hazaértem. Sóhajtva levetettem a földre a táskám, és a fotelbe dőltem. - Helló! Képzeld! El sem fogod hinni, milyen profi vagyok! – Luke lépett a nappaliba, büszke vigyorral a képén. - Na, mondjad – elfeküdtem a kétszemélyes ülőalkalmatosságon. - Máris találtam neked lakótársat! Ééés! Már holnap beköltözik! – ujjongva, mint egy óvodás tapsolni kezdett. - Köszönöm – biccentettem, majd lehunytam a szemem. Eszméletlen fáradt voltam. - Na, én megyek is. A cuccom már nincs itt. Majd látjuk egymást! Nem fogok messzire költözni. Két utca – a lakáskulcsát lerakta a dohányzóasztalra, és elment. Hamarosan kopogtak a bejárati ajtón. - Nyitva van! Gyere be, bárki is vagy! – sóhajtottam, de még mindig nem nyitottam ki a szemem. - Helló. Én vagyok az új… hogy mondjam? Lakótársad… - hallottam, amint leül az egyik fotelbe. – Szia David. - He? – meglepetésemben legurultam, és az arcom találkozott a padlóval. – Aú – nyögtem fel fájdalmasan. – Sheryl… lehetetlen! Miért?! Te… tudtad, hogy én..? - Beszélj már normálisan! Balfék – morogta. – És nem, nem tudtam. Csak lakásra volt szükségem, és ez volt az egyetlen, ami közel van a sulihoz, és csak a lakbér felét kell fizetnem. - Jó, örülök. Ráért volna holnap költöznöd – mormogtam. Felültem a földön, és törökülésbe raktam a lábaim. - Nincs sok cuccom. Egy doboz – mutatott az ebédlőbe. – Csak ruhák meg pár egyéb – ahhoz képest, hogy „csak kevés”, az a doboz sem a legkisebb fajta. – Az a Luke mondta, hogy itt hagyja az ágyát, és a szekrényeit. Szóval nem nagyon kellett szenvednem mindenféle vacakkal – húzta mosolyra a száját. | |
| thestral27 (21282) 12.09.15 21:33:18 | ||
|
- Aha. Remek. Ott a szobád – mutattam a folyosó végére. – Remélem megfelel. Mert, ha nem… akkor is csak az van – vontam meg a vállam. – Én viszont, ha nem probléma elmegyek aludni. Holnap hála a jó égnek, elmarad a tanítás, és szunyálhatok délig – sóhajtottam, és a szobámba vonultam. Ruhástul az ágyba dőltem, de már képtelen voltam aludni.
Bekopogtatott az ajtómon. - Bejöhetek? – kérdezte bársonyos hangon. - Gyere. Már egyszer felkeltettél. Képtelen vagyok újra álmodni – a párnám magamhoz szorítottam. Bejött, és leült az ágyamra. Ahogy elnézem, már átöltözött pizsamára. Haját laza copfba fogta össze. Az egyik kezét végigfutatta a vállamon, majd az ölébe rakta. – Mit csinálsz?! A suliba… - Hazudtam – rándította meg a vállát. – Nem lett volna izgalmas, ha elmondom, hogy mindenre emlékszem – felkacagott. - Viszont fontos hírrel érkeztem. - Mi vagy te, valami postagalamb? - David! – csattant fel. – Hallgass már meg! A szüleidről van szó. - Ezer éve nem hallottam felőlük. Nem érdekelnek – felhúztam a térdeim, és a párnába fúrtam az állam. - Nem konkrét üzenetük volt számodra. Engem kértek meg, hogy mondjam el neked David, hogy ki és mi is vagy te valójában… - komoly tekintetét látva, inkább nem kötöttem bele. Vártam, hogy folytassa. Milyen lett?:) | |
| hawai (9368) 12.09.15 21:34:11 | ||
|
jah nagyot koppant :D amúgy ott is van tv, ráadásul plazma! de nem vagyok az a nagy tv néző fajta :P | |
| Póniló15 (15108) 12.09.15 22:07:26 | ||
|
Na kész. A történetből nem árulok el semmit, mert eleve a sorozat közepétől fogom elkezdeni, szóval bocsi, ha eleinte kicsit kusza lesz. Szeretnék a filmmel együtt haladni szépen sorban, szóval... nehéz dolgom lesz. xD Annyi minden történik. >< Na meg persze közben beleírom amit én találok ki hozzá... Azt azonban nem árt tudni, hogy az alap egy valósan megtörtént történelmi esemény. Na de nem is húzom tovább a dolgot, itt a borító, remélem tetszik. :)
 | |
| Póniló15 (15108) 12.09.16 11:10:16 | ||
|
Itt egy kis ízelítő, egyenlőre ennyi lenne az eleje (ez még nem az egész, csak egy része, de megpróbálom minél hamarabb folytatni. :)
1. Fejezet 1776 február 9-ét írt a naptár. Kora reggel volt még: a Nap éppen, hogy a hegyek fölé emelkedett, de az emberek már javában élték az életüket. A piac zsongott az alkudozástól, mindenki kiabált, cipekedett, s az árusok minden erejükkel azon voltak, hogy eladják a portékájukat. Egyszóval minden olyan volt, mint azelőtt. A Nap ma is felkelt, az emberek ma is éltek, a víz ma is folyt, az élet pergett. Ebben a mindennapi, megtörhetetlen egyensúlyban élt Korea fővárosa, és bár senki sem beszélt róla, de mind bíztak abban, hogy ez így is marad. A csípős, februári levegőben egy ifjú sétálgatott az utcán. Arca aggodalmas volt, látszólag valami nagy gondja akadt. Gondolataiba merülve rótta a métereket, miközben a kérgesre fagyott hó meg-megroppant a lábai alatt. Szemöldökei aggodalmasan összeugrottak, s tanult szemeit az úton tartva haladt előre - ki tudja, hová. Mögötte, a két oldalán egy-egy férfi állt, és követték mindenhová. Kezükben kardot tartottak, hogy veszély esetén képesek legyenek védeni urukat. Folyton az embereket nézték, és mindenkit gyanúsnak tartottak, aki elment mellettük. Így ment, mendegélt a három férfi a fagyos utcán 1776 február 9-én. Egyikük sem sejtette, hogy bár annak ígérkezik, ez a nap korántsem lesz átlagos. - Huhh... Végre kész! - A lány elvigyorodott, ahogy végignézett a kerten. A fáradt, fagyott föld gyönyörűen rendezett sorokban állt a szemei előtt. Készen volt arra, hogy bevessék, és hogy aztán felnevelje a növényeket. Művelője elégedetten törölte meg a homlokát, ezzel rávonva egy apró sárcsíkot. Éppen, hogy sikerült befejeznie a munkát, valaki kikiabált a háta mögött álló házból. - Cheeeon! - Erős, öblös férfihang volt, olyan, ami nem tűr ellentmondást. A lány összerezdült, és félih hátra fordulva lehunyta a szemeit. - Mit akar már megint?! - Suttogta. Lehelete meglátszott a levegőben. - Cheeeon! - Ordított ismét. - Megyek már! - Kiáltotta vissza a lány, majd teljesen megfordult, vett egy mély levegőt, és elindult a ház felé. Éppen az ajtóhoz ért, mikor egy vörös test rontott ki rajta. Egy farkas volt az: eszeveszett iramban vágtatott. A lány megpördült, és utána kapott, de esélye sem volt elkapni. - Kiran! Kiran, gyere vissza! - Kiáltotta, de az állat már messze járt. - Az a vadállat már megint bántott téged...? - Suttogta erőtlenül a levegőbe, miközben a farkas hóban hagyott nyomait nézte. Egy darabig csak bámulta őket, aztán összeszűkültek a szemei, és kezei ökölbe szorultak. Megfordulva belépett a házba, készen állva a legrosszabbra. Az ismerős látvány tárult elé: egy nagydarab, ötvenes éveit taposó férfi koszos ruhában, valami étel volt előtte, meg egy üveg bor. Hangosan csámcsogott, ahogy felnézett a lányra. Az ajtó felé mutatott, majd undorítóan szipogott egyet. - Az a dög enni akart az én ételemből! Ha nem neveled meg, agyonütöm és eladom a bőrét! - A lány csak állt, és nézte a férfit. Undor fogta el, ahányszor csak a szeme elé került, és legszívesebben menekült volna innen, de nem tehette. Ez a férfi, név szerint Kim Cheson volt az apja. Igazából sokszor elgondolkodott rajta, hogy ez valójában így van-e, mert kettőjükben nem volt semmi közös. Folytatás következik. :3 Komikat kérek! ^^ | |
(aktuális oldal: [ 453 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [450] [451] [452] [453] [454] [455] [456] [457] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
