 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Álomlovasok (64649) 12.09.19 17:24:02 | ||
|
Légyszii komikat. | |
| Álomlovasok (64649) 12.09.19 17:25:26 | ||
|
Bocsi., rosszul tettem be a képet:
2. fejezet A nap készült az esti álmára térni. Az istállóba besütött a piros, rózsaszín, citromsárga, és narancssárga fény. A lovak csábítóan, és jóízűen rágcsálták a friss szénát. A tyúkok kotkodácsoltak, a lovak ettek. Ez itt a mennyország. Rebekah, és Isabella körüljárták az egész tanyát. A szomszédból hallották a kismalacok röfögését, a szamár búsan bégetett, hogy ugyan itt eső lesz. De mégsem volt. -Beszállás a kocsiba- Kiáltott Csaba. A lányok futottak, mint a szél. Foultin egyet-egyet még nyerített, de a kocsi már ott se volt. -Hova megyünk?- Kíváncsiskodott Isa. -Domoszlóra- Válaszolt az apja. -Konkrétabban?- vetette oda mosolygó arccal Rebekah. Erre már a vezető sem szólt semmit. A Markazi út kanyargós volt, mint a csiga háza. Domoszló felé siettek annyira nagy sietséggel. A pizzériához mentek, vagyis csak a közelébe. Isa gondolkozott. Nem mehetnek ilyen ruhába pizzázni. A nagy teherautó hirtelen elkanyarodott. -Laci bácsihoz megyünk a birkákhoz?- Kérdezte izgatottan Isabella. Csaba megint nem szólt semmit, csak mosolygott. Befordultak a birkatelephez, vagyis betolattak. Egy komor ember szállt ki a székéből. -Jó napot kívánok- hökkent meg Rebi. -Jó napot- Köszönt Isa apja. -Jó estét-válaszolt Laci bácsi. Igazából Imrének hívták, de mindenki Lászlónak nevezte el. -Milyen kezes bárányai vannak eladó?- Lépett előre egyet Csaba. -Jöjjön. Megmutatom. -válaszolt. Egy kis területre vezette a három embert. Ott három kisbárány volt. Egy kicsi, egy nagyobb, és egy még nagyobb. -Na, gyerekek, ezeket megvesszük.-suttogta az apa. Megvették. Nagy volt az öröm. Mind a három báránynak adtak nevet. A legkisebb lett Puszedli, A nagyobb Karamella, a harmadik pedig Negro (remélem ez jó lesz ) :)) | |
| hypoka (57948) 12.09.19 17:32:45 | ||
|
Álomlovasok: nagyon jó lett :D ötletes | |
| Bogi2001 (22306) 12.09.19 17:34:16 | ||
|
Nyömm...
Álomlovasok: Ez üres. Kifejezetten üres. Semmi leírás, semmi részletezés... “Ezeket megvesszük[...]Megvették.“ <--- ezt én nem ismerem, egyelőre maradjunk ennyiben. Nomég. Már ha megbocsájtasz: elég gyerekes a fogalmazás.“A Markazi út kanyargós volt, mint a csiga háza.“ <--- emmeg milyen hasonlat? Ide inkább metafora illik(én legalábbis szívesebben használom), de ha már így írtad, ne a csigát említsd fel, mert ha egy út olyan lenne, mint a csiga háza... akkor nem jutnál rajta sehova.xD No, én is tudok ám kemény kritikát szépen megfogalmazni*büszkefej* | |
| Álomlovasok (64649) 12.09.19 19:28:36 | ||
|
Köszi hypoka.
Köszi Bogii | |
| thestral27 (21282) 12.09.19 21:49:03 | ||
|
Reggel, annak ellenére, hogy tanítás nélküli nap volt, korán keltem. A konyhában lefőztem friss kávét, és Sheryl-nek amolyan „Üdvözlégy a lakásomban!” gesztussal csináltam reggelit. Hát, nem nagyon értettem a főzéshez, ezért csak pirítóst csináltam, nutellával. Egy fehér tálcára pakoltam őket. A kávéjához raktam tejet és cukrot külön, mert fogalmam sincs, hogy hogyan issza. A kezembe vettem a tálcát, és mosolyogva benyitottam a szobájába. - Jó reggelt – mondtam, s csak eztán léptem be. A reggelit majdnem kiejtettem a kezemből. Sheryl egy szál törülközőbe csavarva állt. Vizes haját törölgette egy másik törülközővel. - Kopogni?! – mordult fel. – Szerencséd, hogy nem éppen öltöztem. Akkor már azt hiszem, halott lennél – rám kacsintott mosolyogva. – Ú, azt nekem hoztad? – akadt meg tekintete a kezemben lévő tálcán. - Igen – bólintottam, majd megvontam a vállam. – Ez olyan „Helló új lakótárs” reggeli. Öm… a kávét még nem tudom, hogy hogyan iszod, ezért raktam mellé külön tejet meg cukrot. Hova tegyem..? - Az ágyamra – ahogy kérte, odaraktam. – Köszönöm! – mellém sétált, és megölelt. Nem, nem úgy, mint akit szeret. Csak úgy, ahogy egy barátot szokás. – Oh, itt a pólód – félénken felkapta az ágyáról, és átnyújtotta. Belém nyílalt a szörnyű emlék, amint megríkattam. Miattam okozott kárt magában. Elvettem tőle, és szó nélkül kimentem. Levetettem magam a nappaliba, és üvöltetve bekapcsoltam egy Green day számot. Nem voltam az a punk stílusú srác, de most jól esett. Valahogy ilyen időkben mindig feldobta a hangulatom. - Far away, far away, waste away tonight! I’m wearing my heart on a noose – énekeltem egyszerre a számot Billie Joe-val. Aki eddig aludt az épületben, az ezer százalék, hogy felkelt. - Örülök, hogy ennyire jó barátságban a külvilággal, és tapintattal vagy mindenkire – nyomta meg Sheryl a Pause –t. Még mindig ruha nélkül volt. - Na! Te..! Inkább öltözz fel, ahelyett, hogy engem terrorizálsz! – mordultam rá sértődötten. - Ne üvöltesd, jó?! – morogta, és leült a fotel karfájára. – De ami még jobb lenne, ha nem hisztiznél, mint egy óvodás. - Nem hisztizek! – csattantam fel. – Csak kiborít a jelenléted! Az egész lényed! – felálltam, hogy még határozottabbnak tűnjek. – Tegnap még sírsz, hogy „félek tőled David!”, meg játszod a mazochistát, ma meg már ölelgetsz! Mit gondolsz, ki vagy te? Ne szórakozzál velem, mert nem vagyok holmi gönc, amit felveszel, majd eldobsz, aztán meg ha megint kedved van hozzá, felveszed! Állj le! Úgy viselkedsz, mint egy ribanc! – a földhöz vágtam a pólóm, amivel tegnap betakartam. Sheryl megrökönyödve nézett rám. Az szájánál néha meg-megrezdült egy kis izom. - Bunkó vagy – szólalt meg olyan tíz perc némacsend után. – De… - elgondolkodva mért végig. Hajam szénakazalként állt a fejemen szana –szét. Egy fekete gatya volt rajtam, de póló nem. – túl… hogy is mondjam? – felállt, és egyenesen hozzám lépett. Alig pár centivel állt meg előttem. – Túl helyes vagy, és elragadó. Szexi. Okos – fanyar mosolyra húzta a száját. – De bunkó. Szemétláda. Seggfej – megvonta a vállát. – Szerinted ribanc vagyok. Szerintem meg te vagy az, aki embertelenül viselkedik. - Én? – fortyantam föl. – Te rángattál be az öltözőbe. Te ölelgettél. Én meg mit csináltam? Semmit! Mert hülye vagyok… tudnom kellett volna, hogy csak egy ilyen… - kerestem rá a megfelelő szót, de nem akart semmi értelmes eszembe jutni. – ilyen… - Nem kell kimondanod. Tudom, mire gondolsz. - Tényleg? - Igen – bólintott egyet. – Kár, hogy ismerlek. Utálom, hogy annyi évvel ezelőtt megismertelek! – lehajtotta a fejét, és nyersen felkacagott. – Nem emlékszel semmire, bár meg kell, hogy mondjam, ezen nem lepődtem meg – kérdőn meredtem rá. – De tudod mit? Hagyom, hogy törd azt a hülye fejed! Mert ezt nem fogom elmondani! Álmodni se merj róla! Jöjj rá magadtól – megcsapta a vállam, mire hátratántorodtam. Hihetetlen erő lakozott abban a törékeny testben. - Miről beszélsz? – mielőtt elment volna, megfogtam a derekánál, és magam felé fordítottam. Meglepetés tükröződött az arcáról, de pár másodperc múlva már fülig vörösödött. - Jöjj rá – elfordította a tekintetét. - Miért pirultál el? – váltottam témát, mert tudtam, hogy nem fogja elmondani, még ha térden állva könyörgök neki, akkor se. - Csak… eszembe jutott valami – vonta meg a vállát. Más hangulata volt: most könnyed volt a hangja, és lágy. - Micsoda? – kérdezősködtem tovább. Próbáltam nem elmosolyodni. | |
| thestral27 (21282) 12.09.19 21:49:14 | ||
|
- Semmi közöd hozzá! – és vissza az előző helyzetbe: kemény, és távolságtartó.
- Hát jó – törődtem bele, de még egy utolsó lehetőséget kipróbáltam. Egy csókot nyomtam az arcára. Erre még vörösebb lett, akár egy paradicsom. - Akkor se mondom el – szakította ki magát a karjaim közül. Sóhajtva lehuppantam a fotelbe. – Reménykedtél mi? – nevette el magát kárörvendően. – Azt hitted, hogy ilyen szemét húzással eléred, hogy elmondjak akármit is! Hát ezt most bebuktad! – elvonult a szobájába. Amint meghallottam a zár kattanását, visszakapcsoltam a hangfalakat. Észre se vettem, mennyire telik az idő, csak akkor, amikor kinéztem az ablakon. Kint lassan ment lefelé a Nap. Megcsörrent a telefonom. Kivettem a zsebemből, majd a fülemhez emeltem. - David! Holnap eljössz hozzánk vacsizni? Keresztapám tanult valami nagyon finom receptet Afrikában! – Luke. Hát tényleg nem akarta velem megszakítani a baráti kapcsolatot. - Szia Luke. Persze, ezer örömmel elmegyek – feleltem könnyedén. - A lakótársad is jön? - Nem – vágtam rá egyből. - Oké. Akkor csak három személyre kell teríteni. Este hétkor várlak! A bejárat előtt fogok állni! – hosszú csend. Lerakta. - Hallottam az egész beszélgetést – ült le mellém a fotelba Sheryl. – Én is veled tartok, szóval már fel is hívhatod. - Álmodozz – forgattam a szemem. – Biztos lehetsz benne, hogy nem. Amilyen szemét voltál – kihúzódtam a fotel szélére, hogy minél távolabb legyek tőle. - Most ki a szemét? – bökte meg az oldalam, és juszt is közelebb jött. A combunk összeért. - Nem. Soha, semmiért se! - Akkor se, ha elmondom, amit reggel nem tettem? – ezen az ajánlatán már elgondolkoztam. - Legyen – adtam be a derekam. – De akkor most megteszed! És én meg megígérem, hogy elviszlek. Rendben? - Nem versz át? - Nem – megráztam a fejem. – Becsület szavamat adom. - Jó – bólintott, majd mélyet lélegzett. – Tudom, már elég mesét mondtam neked tegnap is, de valamit kihagytam. Rólad. Rólam. Rólunk. Négy éve történt… Éppen átmentél a zebrán. Véletlenül elestem, és éppen akkor váltott zöldre az autóknak szóló lámpa. Visszafordultál, és futva felkaptál. Nagyon megütöttem magam. A térdemnél elszakadt a vékony harisnyám, és az aszfalt lenyúzta róla a bőrt. A könyökömmel sem jártam jobban. Az arcomon vékonyka vágás húzódott végig, s abból vékony csíkban szivárgott a vér. A pólód miattam lett vörös. De nem érdekelt téged. Erősen tartottál a karjaidban. Emlékszem, amikor először megszólaltál. Nagyon lágyan és kedvesen beszéltél. Magamban azt mondogattam, hogy „beszélj még! Erre a hangra akarok elaludni!”. Egy kórházba tartottunk. És végig társalogtunk. Nevettünk, és jól éreztük magunkat abban a tíz percben. A mosolyodat örökre az emlékezetembe véstem. Azok a kis gödröcskék az arcodon… a fehér fogsorod… a szívből jövő kacaj. Mindent megért veled lenni. Aztán bementünk egy sebészhez. Kitisztította a sebeim és lekötözte őket. Nem engedted, hogy sétáljak. Visszavettél a karjaidba, és vittél. Leintettél egy taxit, és beültél velem. Azt hiszem, elaludtam, mert az útra nem emlékszem. A legelső, amit láttam ezután, az egy park volt. Rózsákkal teleültetve, s mindenhol nagy, zöld fák. Leültél egy padra, s én a mellkasodnak dőltem. Fáztam, de egyből észrevetted, és odaadtad a dzsekidet. Tovább csevegtünk, és amikor visszafelé indultunk, lehetett már hajnali három. Nagy nehezen szereztél egy taxit. Bediktáltam a címem, mire sebesen száguldottunk. Mielőtt kiszálltam volna, lágyan megcsókoltál. Majd szenvedélyesebben. Megadtad a telefonszámod. Másnap reggel amint felkeltem SMS-t küldtem neked. Megbeszéltük, hogy átmegyek hozzád. Járni kezdtünk. Már egy hete együtt voltunk, amikor baleseted volt… Kórházba voltál, és kómába estél. Amikor felkeltél, melletted ültem. Nem emlékeztél rám. Semmire a baleset előtt lévő egy hónapban történő eseményekről. Gondoltam, hogy nem emlékszel rám. Azóta azt az estét, amikor felkeltél, Elveszett éj –nek hívom – sóhajtottam. Na, milyen lett?:) | |
| Monty77 (50626) 12.09.19 22:03:14 | ||
|
én inkább nem komizok... Ez végig nagyon jó volt és lesz!!! :0 Folytatást!! :D | |
| thestral27 (21282) 12.09.19 22:13:47 | ||
|
Monty77: Köszönöm.:) Reméltem, hogy tetszeni fog.xD Annyit bajlódtam azzal, hogy pontosan miért legyen olyan Sheryl, amilyen.XD | |
| Félholdfarm1 (39419) 12.09.19 22:26:36 | ||
|
Thestri: *--**w*:3T.T most jött el a pillanat mikor melegebb éghajlatra küdlek ^^ ez naon jóóó az elején kis röhögögörcsöm lett de a végefelé mást éreztem a történetbe xD | |
| thestral27 (21282) 12.09.19 22:47:07 | ||
|
Félhold: hát igen, az eleje elég más hangulatú, mint a vége.. őszintén, megsajnáltam Sheryl-t.. De! Ez még nem minden! Még csak most fog jönni a hab a tortán, muhaha.xD De majd csak később... Talán a következő fejezetben.XD Amimég nem most lesz.:$ | |
| Monty77 (50626) 12.09.20 06:56:08 | ||
|
jaj nee! Azt nem birom kivárniii!! ><“ | |
| thestral27 (21282) 12.09.20 07:04:01 | ||
|
Hát Monty, ilyen az élet.xD De lehet, hogy ma elég sokat fogok írni, mert 5-kor keltem, és most tök kipihent vagyok, mert reggel zuhanyoztam.XDD És az úgy felpörgetett.xD Suliba majd írok füzetbe, aztán meg azt begépelem, és akkor még előrébb vagyok.:D | |
| pony56club (16581) 12.09.20 07:24:18 | ||
|
Sziasztok!
Na,újra visszatértem-habár szerintem senkinek sem tűnt fel hogy eltűntem egy jó darabja...X“D Na,sikeresen végigolvastam eddig mindenkinek a történetét,de mivel kevés az időm,most csak egy embert tudok komizni><“-iskola előtti tíz perces netezés yippííxD Na,akkor a komik: thestral:nagyon jók lettek a fejezetek,alig tudom kivárni a folytatást:D ja,és örülök hogy van aki még életben tartja a topikotXD Majdnem elfelejtettem:lehet,hogy visszatérek egy régebbi történetemmel,a Félvérrel-aki az előző verzióban aktív volt itt,az talán még emlékszik a történetemre...^^“ Majd azért emlékezet frissítőként beteszek egy bevezetőt,na meg hogy mi történt eddig...persze csak ha majd érdekel titeket:) | |
| SzellemVarázs (56562) 12.09.20 14:40:31 | ||
|
Thestri nagyon tetszik, így tovább, és persze mielőbbi folytatást! | |
(aktuális oldal: [ 456 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [453] [454] [455] [456] [457] [458] [459] [460] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
