 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Death (66605) 12.10.02 21:00:00 | ||
|
A természet gyöngyszeme
Egy kép…. egy hang, ami emlék már csak .Egy halál, ami gyökeresen megváltoztatja több ember életét .Édesanyám több mint fél éve vesztette el utolsó csatáját a rákkal szemben. Örök sötétség hullott mélybarna szemeire, amikben a veszni látás csillogott. Édesapám a lehető legtovább tartotta magában a lelket, de ő is csak emberből van és egy meleg nyári délután felmondták az idegei. Ekkor kezdett el pszichológushoz járni. Egy napon mikor a hőség kezdett elviselhetetlenné válni apa avval az eltökélt szándékával jött haza, hogy költözzünk Castle Combe-ba édesanyám szülőhelyére. Én 17 éves menő, kamasz srácként nem rajongtam az ötletért, de tudtam,hogy ez az eldöntendő kérdés már eldöntésre került.Mire a nyár utolsó hónapjának végére értünk minden papír megvolt és útra készen álltunk. Bepakoltuk utolsó pár dobozunk is fekete Astránkba ami utoljára gördült ki a megszokott garázsából. Több mint egy óra csendes, nyomasztó út után elértünk a város határát jelző táblához, amiről a festék már lepattogzott és sűrű indák fogták körül. Ez viszont még csak a kezdet volt. Hátamon végigfutott a hideg mikor megláttam,hogy a város szinte megragadt az 1800-as években.Magas kőből épült házak között szűk ,földes utak cikáztak .Még abba se voltam biztos ,hogy van itt áramellátás. Egyedül csak a főút volt leaszfaltozva akkora gödrökkel, hogy az ember kisebb medencének nézte volna részegen. Na meg aztán a közvilágítás, már ha lehet azt a pár lámpát annak nevezni a mi a főút mellett futott végig.Jó néhány ház ajtaja felett lógott egy-egy kis lámpa ,de akkor is ijesztő volt.Aztán jött a egyik kérdésem a másik után amiket csak magamnak tettem fel. Például,hogy itt élnek –e tinik vagy egyáltalán emberek. A kocsink lefordult egy mellékutcába és egészen a végéig mentünk.Egy modernebb építésű kétemeletes fehérre festett ,erkéllyel és tetőtéri ablakkal ellátott házhoz értünk. A kocsink kerekei felfutottak a feljáróra és halk csikorgással megállt. • Nem lesz ez kicsit nagy kettőnknek?- húztam fel egyik szemöldököm kérdőn miközben apám távolba révedő arcára néztem. • De- mondta a rövid egyszavas válaszát-viszont édesanyád is itt nőtt fel –fejezte be végül. • Aha- kiszálltam a kocsiból majd hátra mentem a csomagtartóhoz, felnyitottam és kivettem belőle egy dobozt-na mi van, apa ma csak nézzük a házat vagy be is költözünk?-Apa hátrafordult ülésébe és felém dobott egy kulcsot, ami pont a doboz tetejére érkezett • Csak utánad, én megvárom, még kipakolsz mindent és megyek. Rád fér az edzés az utóbbi fél évben eléggé kerülted a konditermet. Vagy lehet, hogy csak a pumpád hagytad el?-célzott a a sok év alatt szálkásra edzett testemre. Bár be kellett látnom,hogy az utóbbi időbe a kockáim vonalai kevésbé voltak feltűnőek ,de attól még jól néztem ki. Közben az nagy fekete tölgy ajtóhoz értem letettem a dobozt és kinyitottam az ajtót. Az ajtóval szemben egy fekete korlátos lépcső vezetett a felső emeletre.Balról a nappaliba szépen elrendezett ismerős bútoraink néztek vissza jobbra pedig egy tojáshéj színűre festett fal volt.Talán egy fél óra múlva már az összes doboz benn tornyosult az előszobába ,de apa még mindig a kocsiba ült. Kimentem hozzá, hogy megkérdezzem miért: • Te apa nem szándékozol bejönni? • Még maradt egy –mutatott hátra a hátsó ülésekre • Leszakadna a kezed, ha behoznád ugye?-bólintott egyet én pedig odasétáltam, kinyitottam a hátsó ülés ajtaját és behajoltam a dobozért-most már kiszállhatsz-mondtam mikor megemeltem a dobozt. Bevittem a házba, de most láss csodát apám is velem jött. • Na hogy tetszik?-kérdezte tőlem pár másodperces csönd után. • Hát stip -stop tetőtéri ablakos szoba és lépcső alatti zúg . • Hát van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?-kérdezte apa komolyra fordítva a szót. • A rosszal kérlek. • Akkor kezdem a jóval. Mind kettő a tied lehet ,de már be vannak rendezve –mondta.Azt tudtam,hogy a kamion egy héttel az érkezésünk előtt már meghozza a bútorainkat ,de azt nem ,hogy be is rendezik a házat. Odament a lépcső alá és kinyitotta az ottani kis ajtót.-Gyere nézd meg-invitált engem is a kis ajtóhoz. Odaléptem és benéztem rajta. A szoba egy kicsi sötét nyúlüregre hasonlított. Édesapám felkapcsolta a kis villanyt, ami megvilágított az egészet. A szobaízlésemnek megfelelően volt berendezve. Körbe a falon az általam vagy mások által fotózott családi képek lógva, középen pedig egy fekete, halálfejes babzsák azon pedig egy fekete laptop és gitár helyezkedett el. • Köszönöm • Szívesen .Most magadra hagylak pár percre .El kell intéznem pár dolgot- ismertette velem a helyzetet miközben az ajtó csapódása jelezte,hogy már itt sincs.A nap további részében a ház zegzugaival ismerkedtem meg. Kérek komikat (tudom,hogy sok minden mg nem történt) csak szeretném megkérdezni jók-e a leírások stb . | |
| -Mogyi- (66172) 12.10.03 21:17:16 | ||
|
Folytatáás. :3
3. fejezet Nessy kissé furán nézett unokatestvérére. Vajon mit akar?, gondolta. Aztán követtte, ki a nappaliból. Mint kiderült, a lány az udvarra vezette őt, majd amikor körülbelül a kert közepéhez értek, Claire megszólalt. -Nessy, kedvenc unokatesóm! - kezdte, kissé talán túl hangosan, amit maga is észrevett, ezért lejjebb halkította a hangját. – Tényleg, nagyon nagyon gratulálok Neked. Ez az első sikered, ami talán a legemlékezetesebb lesz számodra… nekem legalábbis az volt, mármint az én elsőm – úgy tette hozzá ezt a kis mondatrészt, mintha csak zárójelbe rakta volna – és azt hiszem, tényleg sosem fogom elfelejteni. Azóta nekem is sok fellépésem volt, mint tudod… szóval, kívánok neked is rengeteg sikeres előadást! – fejezte be végül lelkesen, mosollyal az arcán. Nessy igen csak meglepődött. –Hát… köszönöm szépen – ezzel megölelte unokanővérét. Csalódottságát azonban nem tudta leplezni, bármennyire jó színésznő is volt. Igazából nem is nagyon akarta. -Mi a baj? – kérdezte Claire, cseppet sem kíváncsi hanggal. -Haha – nevezett fel Nessy idegesen. - Amint elnézlek, úgy is tudod. Szóval… ezért miért hívtál ki az udvarra? Csak ennyi lenne? -Tulajdonképpen nem – jelentette ki Claire, és egyből leolvadt a szájáról a mosoly. Nessy rosszul kezdte érezni magát. A lány (vagy inkább nő) 30 éves arcán megjelentek a Nessy által már jól ismert, kezdetleges ráncok, de főleg a szeme sarkában; a szarkalábak. Szemceruzával szépen kihúzott szeme nem sok jóról árulkodott. -Nessym, tudom, hogy… ezt csak nagyon nehezen, higgadt aggyal lehet felfogni. Ígérd meg nekem, hogy miután ezt elmondom neked, senkinek nem beszélsz majd róla, nem fogsz látványosan kiakadni, és ha bárki kérdezi, mit mondtam, megmondod, hogy egy meglepetés-bulit szervezünk Sarah-nak a születésnapja alkalmából. Kérlek, Vanessa, ez életbevágó! Csak akkor hívták Nessyt Vanessának, ha komoly dologról volt szó, vagy mérgesek voltak rá. Most az első volt érvényben. -Hát… rendben. De fogj le, ha hülyeséget csinálnék, mert ebből az elmondásból ítélve, nem lesz piskóta, amit most hallani fogok. Claire nagyot sóhajtott, majd nekikezdett a mondandójának. Suttogva, de határozottan beszélt. -Tehát. Egy vérből származunk. A te apád és az én apám testvérek. Az ő apjuk, azaz a mi nagyapánk és az ő apja és az ő apja és így tovább, mind egyfajta „betegséget” örököltek, amit minden leszármazott megkapott, és mindegyik továbbadja a saját leszármazottainak, de fontos, hogy csak a fiúgyermekek kapják el, lányok közül pedig mindig csak az elsőszülöttek. Ez visszamegy egészen a 18. század elejéig. Ekkor kezdődött ez a betegség. Senki sem tudja biztosra, hogy hogyan történt, de a legenda szerint egyik ősünket megharapta egy veszett farkas… Németországban. Ez az ember egy- két napon belül megőrült. Rátámadt a szomszédaira, megverte és megharapta őket. Aztán, egy állítólagos boszorkány kigyógyította őt ebből a kórból. Amint teljesen oké lett, azzal a boszorkánnyal elköltöztek Amerikába. Egy ideig együtt voltak, de aztán összevesztek, és ez az üküküküküapánk összeházasodott az ükükükükanyánkkal, akiknek gyerekük született, és nekik is és így tovább, egészen idáig. Azt hitték, hogy ezt a betegséget teljesen kiölték ebből a vérvonalból, amikor valamelyik leszármazotton kiütött a kór, de kicsit másképp; minden teliholdkor átváltozott farkassá, és csak akkor nem tett kárt senkiben, ha valahova bezárták. Ez szörnyű… nem is betegség, inkább átok. Egy nagy szerencsétlenségből induló átok. És… Nessy… igen, én is örököltem. És – az arca sajnálkozóvá vált és még komorabbá, mint amilyen eddig volt – Te is. Nessy fel sem tudta fogni amit hallott. Hogy mi? Akkor ő most egy…farkas? Az ájulás kerülgette, majd feltámadt a szél, ami észhez térítette, és Claire pedig köré fonta a karját, nehogy elessen. Hirtelen kitört belőle a zokogás. Krokodilkönnyei sebesen csorogtak végig az arcán. Claire is majdnem sírva fakadt, annyira együtt érzett a lánnyal. Hiszen ő már átélte… sokszor. Amennyire gyorsan törtek elő a könnyek a fiatalabb lány szeméből, olyan gyorsan is apadtak el. Elhaló hangon megszólalt. -Claire, ez nem lehet. Én… én kivétel lehetek. Én még semmi ilyesmit sem tapasztaltam…soha nem vertem meg senkit és tudtommal nem is változtam át farkassá sem – elcsuklott a hangja. -De, sajnos lehet. Az átkot a 18. születésnapod betöltésével indítod be. Ez elkerülhetetlen. -Várj, mi van? De hiszen az holnap után van! Mi? Claire, ez nagyon rossz vicc, te sem gondolhatod komolyan… | |
| -Mogyi- (66172) 12.10.03 21:17:50 | ||
|
Unokatestvére beléfojtotta a szót. –De, Nessy, nagyon is…
-És apa miért nem beszélt nekem erről soha? Hm? Miért? Nessy kezdte felemelni a hangját. -Mert úgy gondoltuk, jobb, ha tőlem tudod. Azért, mert a férfiaknál máshogy megy az átváltozás, mint nálunk. Nessy, kérlek, ne sírj… -Minden okom megvan a sírásra. Miért nem mondtad ezt előbb? -Mert most jött el az ideje. Figyelj, minden kérdésedre válaszolok, holnap, csak beszéljük meg, mikor találkozzunk. Tudod, mit? Jobb lenne, ha ma éjjel nálam aludnál. Oké? Közben Nessy arcán újból peregni kezdtek a könnyek, a lány pedig szaggatottan vette a levegőt, és kisebb remegések futottak át rajta, így hát Claire ismét átölelte, szorosan, így próbálva Nessy tudtára adni, mennyire együtt érez vele, és hogy számíthat rá. -Oké – a fiatal lány csak ennyit tudott kinyögni. Üresen bámult maga elé. Claire hirtelen eltolta magától a lányt. -Mi a…? -Pssszt! Valaki jön. -Mi? Nem is – nézett Nessy az ajtó felé, és tényleg nem volt ott senki. Majd pár másodperc múlva megjelent Eva nagyi. –Honnan tudtad, hogy jönni fog? – kérdezte szinte csak tátogva, mire Claire a fülére mutatott, de csak alig észrevehetően, mert a nagymama addigra már majdnem ott volt mellettük. -Lányok, mit csináltok itt kint? – kérdezte, inkább csak kíváncsiságból, nem szidta le őket vagy ilyesmi. Hirtelen Nessyre pillantott, akinek a gyér udvari lámpafény megvilágította az arcát, és sírástól piros szemét. – Nessy, te sírtál? – ösztönösen átkarolta unokáját. –Mi a baj? Szerencsére a lány jó színésznő volt, egyből rögtönzött is: -Jaj, nagyi, semmi baj, csak Claire úgy gondolta, ad pár jó tanácsot a műsírással kapcsolatban; ha sok előadáson veszek majd részt, valószínűleg sokszor kell majd eljátszanom, hogy sírok, szóval csak azt gyakoroltuk. Egyre jobban megy, azt hiszem – még egy mosolyt is sikerült az arcára erőltetnie, ami elég őszintének tűnt. -Ó. Értem. Akkor, nem is zavarlak tovább titeket, gyakoroljatok csak – mondta szinte nevetve. Ezzel el is indult visszafelé, a házhoz. -Na akkor, figyelj rám – szólalt meg Claire, halkan. – Megvárjuk, amíg a szemed újra kitisztul, addig elmegyünk egyet sétálni, utána bemegyünk és szólunk anyukádnak, hogy nálam szeretnél aludni, csak úgy, a móka kedvéért, aztán megvárjuk, amíg az összes vendég elmegy, utána pedig mi is elindulunk. Csak 10 perc az albérletem innen, de ezt te is tudod. Claire beszaladt a házba, hogy elmondja, elmennek sétálni, majd elindultak. ***fejezet vége*** Milyen lett?  | |
| thestral27 (21282) 12.10.04 17:28:33 | ||
|
Na, most megint muszáj írnom ilyen kis bizét, a gondolataimról.xD Eléggé felidegeltem magam, de... egyéb szívügy túlnyomja ezt.xDD És ma megint egy újabb információval lettem gazdagabb.xDDD
Na, tehát: Azt hiszem, tavaly láttalak először. De nem utoljára. Mindig ugyan arra a buszra ülünk fel. 800, Dorog-Esztergom. Minden nap alig várom, hogy felszálljak a sárga járműre, és elérjek vele az első megállóhoz, ahol Te szállsz fel. Lehet, hogy csak nekem tűnt fel, de bármikor megyek, mindig közel állunk meg egymástól. Bent, egy hang, folyton-folyvást ismételgeti bennem, hogy “Szólítsd meg! Menj neki véletlenül! Beszélgess vele!“ De nem merem... sosem vagyok elég bátor. Tudjam be véletlennek, hogy mindig ugyan azon a buszon utazunk? Az lenne a legésszerűbb. De lehetetlen, hogy minden áldott nap ugyan annyi óránk legyen! Nem tudom elhinni! Hiszen nekem csütörtökön csak az ECDL miatt van 7 órám... Nem hiszem, hogy neked is annyi lenne. Miért? Ez inkább ami foglalkoztat. Miért jössz mindig ugyan azzal a busszal? Miért csak akkor sétálsz előrébb, ha én is? Ma is minden ugyan olyan, mint minden nap... Kivéve, hogy hetedik órában az informatika teremben ülök, és egyszerű feladatokat oldok meg, hogy felkészüljek az ECDL vizsgámra. Folyton lesem a jobb alsó sarokban az időt. 14:04 : elcsendesül a terem, a számítógépek nem búgnak. A tanár mond még egy fájdalmas viccet, aztán kiballagunk a teremből. Sétálok fel az iskola közön, hogy még beugorjak az Ágiba(kis közért). Az osztály bohóca mellettem kullog, és vitatkozunk, hogy “Az beírás! - Nem, az nem beírás!“. Jókat nevetek a bolond fején. Nem, nem szeretem. Egyszerűen csak egy span, akit bírok. Barátnőmet nem várom meg, mert itókát akarok venni magamnak. Egy részt ezért is sétálok Tomival, az osztály-bohóccal. Hát, nem kell sokat várnom, barátosném tíz méterrel lemaradva, két másik osztálytársnőmmel jön. “-Húhú, dúl a love, Detti? “ - hallom, amint kiabál. Sóhajtok, és hátrafordulok. “- Vicces... de nem. Azt vitatom éppen vele, hogy az beírás-e vagy sem“ - kacsintok egyet cinkosan, és visszafordulok. A zebrához érünk, ahol Tomi megáll, hogy átmenjen a zenesuliba. Integetés nélkül, mosolyogva távolodok, mert még mindig nevetek a vitán. Igen, Tomival egy beszélgetés mindenkinek feldobja a napját. Besétálok az Ágiba, és leveszek a polcról egy Wattot. Hulla fáradtan, képtelen lennék mást inni. Kifizetem, és átfutok az úton a buszmegállóba. Tíz perce állok már ott, amikor végre begördül a narancssárga jármű. Egy régebbi jött, amiért nem nagyon rajongok, de jobb, mintha sétálnom kellene. Megveszem a jegyem Dorogig, és leülök egy szabad helyre(évente ilyen is csak max. 2x van, hogy egyből fogok helyet). Megállunk a következő megállónál, ahol felszállsz. Oldalra se kell néznem, tudom, hogy mikor sétálsz el mellettem. De mielőtt azonosíthattalak volna, valaki megpiszkálta a lófarkam. Felkapom a fejem, de csak te állsz ott, és meredten előre nézel. Végignézek ajkaid vékony vonalán, magas testeden. Pír szökik az arcomra, de nem szólok semmit. Egy-két perc múlva, egy kérdés szökik az elmémbe: Mit keresel itt? Hét órám volt, akkor te miért vagy itt? Miért ezen a buszon vagy? Miért, miért, miért? Hogy lehet, hogy minden nap a 800-as sárga buszon találkozunk? Szeretnék ugyan ott leszállni, mint Te, és meglesni, hogy merre mész! Hogy mit csinálsz, miután hazaindulsz! Egyáltalán, haza mész? Annyi kérdésem lenne hozzád. De mi semmit se jelentünk egymásnak. Csak két gyerek, akik egy buszon utaznak, és ha úgy adódik, ugyan ott szállnak le. Nekem mégis... miért van olyan érzésem amikor meglátlak, hogy pillangók repdesnek a hasamban, és menten meghalok? Miért tudom, hogy amikor leszállsz, balra indulsz el? Miért ismerem az illatod olyan jól? Miért tudom, hogy minden nap fekete pulcsit viselsz? Miért tudom, hogy mindig lesétálsz egy megállóval lejjebb, és később szállsz fel? Miért jegyeztem meg a gesztenyebarna szemed színét? Miért égett bele arcod az agyamba? És... miért tudom, hogy magasabb vagy saccolva 15 centivel nálam? Nameg... miért akarlak ennyire megismerni?! Hmm, lehet hogy elég értelmetlen lett, és szóismétléses (a miért-ek direkt vannak benne annyiszor.XD). Na, sebaj.xD Meg elég hosszú is lett, de olyan jóóóól esett leírni.XDDD | |
| Monty77 (50626) 12.10.04 17:55:29 | ||
|
o.O Tetszik a fogalmazasod. De furi xD Ez igaaaz?! :0 | |
| thestral27 (21282) 12.10.04 18:01:05 | ||
|
Monty: nem, képes vagyok ilyet kitalálni.>< Igen, igaz, hogy ma ECDL-em volt, igaz, hogy ma Tomikával dumcsiztam, amíg sétáltam a buszmegállóba, igaz, hogy barátnőm két osztálytársnőmmel sétált, és rámkiabált, igaz, hogy a srác ott volt a buszon, és mindig ott van, és igaz, hogy ma vlki tutiiii megbirizgálta a hajam.xD És kajra csak ő állt ott.X“DD és kajra, tudom, hogy mindig fekete pulcsiban feszít, és hogy hol száll le, és merre indul el, és hogy hol száll fel.XDDD és az egész 100% real.xD És az is igaz, hogy Detti vagyok.XDDD | |
| Monty77 (50626) 12.10.04 19:11:49 | ||
|
azt mar tudom a torteneted “boritokeperol“ xD Es rad is kerestem Face-en! :DD | |
| Félholdfarm1 (39419) 12.10.04 19:45:41 | ||
|
Komiik :3
Hawai: folytaasd :3 mindegyiket de hamar *-* thestri: sztem te összecserélted lost Night boritojàt egy másik történeted boritojával x) nah de arra meg figyelj h folyamatosan mult idöbe irj ne egyszer jelenbe egyszer meg multba :) | |
| thestral27 (21282) 12.10.04 21:49:21 | ||
|
Monty: Áááá, akkor te voltál az, aki most bejelölt, amikor néztem.XD Mert nem vágtam, h ki az.xD De mostmár, okés.:“3
Félhold: aaaa, köszönöm, hogy szóltál.XD Beleolvastam, és látom, hogy hol kezdtem el megint jelen időbe írni.>< Kiakadok magamtól.XD Nagyon látszik, hogy ma hulla vagyok.xDD Uh..hallottatok volna kémián.XD tanárunk bent szöszmötölt már vagy 10 percre a szertárban erre padtársam megszólal: “ Vajon mit csinál ennyi ideig Wenczel bá‘ a szertárban? Oo “ Én meg ilyen aranyosan megszólalok: “ Felgyújtja magát, szór magára vasport, és tüzijátékozva jön kiiiii*_* “ Nem szokásom hülyülni, ugyan.xDD | |
| zsofíí99 (47291) 12.10.04 22:22:29 | ||
|
thestral: ezen szakadok tűzijátékozva jön ki XD | |
| -Mogyi- (66172) 12.10.04 22:33:47 | ||
|
thestral: Én is bejelöltelek, szóval lehet h az én voltam..xD
Egy komit sem kaptam még a 3. fejezetre, pedig eddig ez a leghosszabb és szerintem a legjobb. x3 | |
| thestral27 (21282) 12.10.04 22:51:21 | ||
|
zsofíí: oh, ez még semmi.xD Ha hallanál engem.. mondjuk, őőő.. bioszon.XD
-Mogyi-: Meglehet.xD Mostanában elég sokan jelölgetnek be, és néhány emberről csak annyit tudok, hogy hokás.XD De, hogy pontosan ki-ki..X“DDD | |
| Monty77 (50626) 12.10.05 06:24:02 | ||
|
Mogyi: Sztem tok jo meg erdekes, eddig tenyleg ez a legjobb ;))
Thestral: nen jeloltlek be xPP Csak tervezem ^^ | |
| pony56club (16581) 12.10.05 12:51:48 | ||
|
Pony Közlegény szolgálatra jelentkezik,és jelenti,tele van ihlettelX“D
Magyarul:visszatértem,és tele vagyok ihlettel^^ Na,ha már itt vagyok,hozok pár komit-akit kihagytam,attól elnézést kérek előre is^^“ Mogyi:nagyon jó,folytasd hamar!:D hawai:folytasd mindent,mert nagyon jól írsz,alig várom a folytatást:D-mindegyik történetbőlXD thestral:nagyon jó:D folytasd!:)am a Sötét Szövetségből mikor kapunk folytatást?X“) éééés...ha bejelölt valami kék kutyás profilképű emberke akkor az én vagyok>< Na,hát én meg...tele vagyok ihlettelx)Hamarosan hozok valami történetféleséget+ a Félvért,amit már megígértem...^^“ na meg egy régebbi történetet is megpróbálok újraéleszteni,a Célkeresztben-t(kivételesen nem fantasy ^^)... | |
| -Mogyi- (66172) 12.10.05 14:01:40 | ||
|
Nya hááát... köszönöm a komikat.  | |
(aktuális oldal: [ 467 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [464] [465] [466] [467] [468] [469] [470] [471] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
