 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Kyra76 (59204) 12.10.08 17:18:52 | ||
|
Hűű már nem is tudom, mikor voltam. Most nem lenne kedvem komizni, sorry... :)
De nem jöttem üres kézzel, hoztam a teljes 6. fejezetet. 
6. fejezet - Hahó, Rox, Linds! Fenn vagytok? – szólt be a szobába Liam, reggel háromnegyed nyolckor. - Megyünk – szólt vissza Linds. – Ki van még fenn? - Lou és Én biztosan. Niallnak egy fél órája szóltunk, nem tudom, hogy az óta felkelt-e. Végeztem a szájfényezéssel, kisétáltam a szobából közben mondtam: - Megnézem, hogy alszik-e vagy nem. Átsétáltam a szomszéd szobába. Óvatosan pillantottam be, mert tudtam, hogy a srácok szeretnek úgy aludni, hogy semmi nincs rajtuk. De szükségtelen volt aggódnom: a szőke fiú már fenn volt, ébresztésre készen. Éppen az egyik gitárját vette ki a helyéről – volt ott még azon kívül, vagy három tok is. - Hány gitárod van neked? – kérdeztem, a küszöbön állva. – Különben jó reggelt. - Pontosan öt – mosolyodott el az elképedt arcomon. Felvette a földről, a hangszert majd megkérdezte: - Megyünk? Válaszként csak elindultam a folyosóra. Lementünk a lépcsőn, és a nappaliban már vártak ránk. Aztán benyitottunk Harry szobájába – a srác még javában aludt. Gondoltam, Louisnak nem lehetett nehéz úgy felkeni, hogy ne keltse fel. A Harry fejénél álló Niall körbenézett rajtunk, majd elkezdett spontán játszani valamit a gitáron. A másik két fiú rögtön rá is kezdett: - It’s time to get up! It’s time to get up! It’s time to get up! Először halkan, majd egyre hangosabban. Mi Lindsayvel először csak néztük őket meg nevettünk, de aztán Liam intett, hogy mi is énekeljünk velük. Aztán egyszer csak Lou felugrott az ágyra, és onnan ordított. - IT’S TIME TO GET UP! Mi is vele ordítottunk. Liam rázta Harryt, Niall szinte a fülébe gitározott, mi meg tapsoltunk és röhögtünk. Aztán végre valahára Harold barátunk volt szíves életjelet mutatni (komolyan, eddig mintha süket lett volna, vagy mi). A hasáról átfordult a hátára kérte, hogy fejezzük be. - Légy szíves, erről szokjatok már le! A múltkori is éppen elég hangos volt. - morgott a három a barátjára, amiből kettő majdhogynem felette állt. – Lindsay, ezt megjegyeztem! - Mi? – értetlenkedett a barátnőm. - Összeálltál az ellenséggel – mondta. Ezen elkezdtünk vihogni, mert valljuk be elég gyerekesen hangzott. - Kimennétek? Felvenném a gatyám… de nekem az sem gond hogy előttetek kell öltözködni – lőtte el az aduászt. Elég hatásos volt, mert a velem az élen szinte kiestünk a szobából. A srácoknak már volt alkalmuk meztelenül látniuk Harryt, de azért nekik sem egy élmény -.-. Most Zayn lesz az áldozat. Felmentünk a szobájához, és Lou már nyitott be, mikor a hátunk mögül megszólalt: - Kerestek valakit? Úgy megijedtem, hogy ugrottam egyet. Zayn ott állt mögöttünk közvetlen. - Zayn a frászt hoztad rám! - Bocsi… Liamet azonban nem lehetett megijeszteni, és őt más érdekelte. - Hogy hogy fenn vagy? Elhagyunk a hagyománnyal? – viccelődött. A srác csak megvonta a vállát, és valami olyasmit motyogott, hogy majd nap közben alszik. Tipikus Zayn hozzáállás. Hallottam, hogy egyszer egy helikopteren felébresztették a fiúk, hogy mindjárt leszállnak, de Ő öt perc múlva már megint aludt. Hmm… Furcsa dolgok. Mivel már nem volt semmi keresnivalónk a szobánál ezért mindenki ment a maga dolgára. Közben meghallottam, hogy Niall még mondja magában: „Ez már érzi, ha valaki fel akarja ébreszteni.” Nem mintha hallgatóznék, csak egyszerűen odafigyelek másokra. Pont most jutott eszembe a tervem a miatt egész éjjel alig tudtam aludni. Gondoltam jó lenne elmondani, neki, hiszen sokat tudna segíteni. De majd később, mikor alkalmas lesz. | |
| Kyra76 (59204) 12.10.08 17:19:12 | ||
|
A délelőtti ugrálgatáson kívül nem csináltunk sok mindent. Csak elpakoltuk a tegnapról maradt kacattömeget. Miért van az, hogy az ember sokkal szívesebben pakol elő, mint el? Nem értem. Szóval visszavittük az étkezőbe az asztalt, a tányérokat beraktuk a mosogatógépbe (Louis szerint „a fene fogja sikálni, mikor ott a gép”), meg leszedtük a lampionokat. Egyedül Niall volt z, aki a reggelin kívül, evett mást is. Fél óránként eltűnt a kamrába, és mindenféle müzlivel, csokival, cukorral tért vissza. Sajna, mi nem kaphattunk belőle. Délben pedig csakazértis azt mondta, hogy „Éhes vagyok”.
Két óra felé, eljött a pillanat mikor elmondhatom neki a tervet. „Sebezhető” állapotban volt: a kanapén gitározott, dúdolgatott. Zayn valószínűleg a tükörben nézegeti magát, Liam Daniellel beszél, Louis Kavinnal a kertben mászkálgat, Lindsay és Harry pedig valahol elvannak. Odaültem mellé. - Mondanom kell valamit – kezdtem bele. Szegény nagyon megijedt a mondatomtól. – Ne gondolj rosszra. Szóval csak… annyit akartam mondani… nem is tudom… van egy ötletem. – dadogtam, mert nem tudtam, hogy hogyan kezdjek bele. A fejemben már összeállt a kép, de megfogalmazni nehéz volt. A helyzetet még rontotta, hogy elkezdett röhögni, én meg csak ültem, várva, hogy mondjon valamit. - Mi van? – nyögte ki nagy nehezen. - Azt akartam mondani, hogy elég rossz lehet a többieknek, hogy minket így együtt látnak, ők meg csak egyedül vannak. Nehéz volt úgy beszélni, hogy közben egyenesen a szemembe nézett – persze máskor meg úgy nem tudok beszélni, ha nem, néznek -, közben az agyamban teljes volt a káosz. Mintha a költöztetők elvittek volna mindent, és csak a falak maradtak volna. - Azt hiszem értelek. Szóval az van, hogy ide akarsz teremteni három lányt, három és fél hét alatt. Felőlem oké – mosolygott. – De Harrynek is szóljunk, mert az Ő segítsége is kéne. - Azt majd Linds elintézi – bólintottam. Örültem, hogy benne van, és nem tartja hülyeségnek. - Kéne a telefonjuk- gondolkodott tovább. – Zayntől a legkönnyebb elvenni, mert ha alszik, úgy jó. Liam, ha fürdik, Lou pedig… hát, csellel elcsórjuk. - De ravasz vagy – nevettem. – De én be nem megyek a fürdőbe ha Liam benn van! - Erre kell Harry –legyintett. - Köszi, a segítséget - adtam egy puszit az arcára, majd mentem újságolni Lindsaynek. - Pár órával később – A fürdő előtt álltunk mind a négyen. Harrynek is bejött a dolog így most őrá várt a feladat, hogy bemenjen. Mikor belépett halottunk kintről egy kis a kiabálást meg veszekedést. Aztán nyílt az ajtó és kilépett a csuromvizes Harry, kezében a mobillal. - Mi történt? – kérdeztük egyszerre. - Zuhanyozott, és úgy döntött jól esne nekem a felfrissülés – miután végigmondta megrázta a haját, úgyhogy ránk is került pár csepp víz. Niall és Harry beszélt a telefonba, de minket is említettek. Danielle három hét múlva tud érkezni. Egy kipipálva. Most Zayn mobilját kellett megszerezni. Tényleg tőle volt a legkönnyebb elvenni. Mint mindig, ha nem a tükör előtt állt, aludt. Egyszerűen bementünk és elvettük az éjjeliszekrényről. Sima ügy. Furcsa, hogy Perrie is ugyanarra a napra ígérkezett. Louis telefonjához, újból göndör barátunk közreműködésére volt szükség. Úgy döntöttünk, hogy mégsem elcsórjuk, hanem simán elkérjük. Harry egyszerűen odament hozzá, és elkérte, a fiú pedig mit sem sejtve odaadta. Na, ezért a legjobb barátok. Harry mikor hallótávolságon kívül értünk, már hívta is Eleanort. A lány rögtön felvette, mi meg vázoltuk neki a helyzetet. Furcsa hogy Ő is ugyanarra a napra ígérkezett, bár lehet, hogy összebeszéltek addigra Perrievel és Dannel. A lényeg, hogy három és fél hét múlva itt lesznek. | |
| Death (66605) 12.10.09 18:41:03 | ||
|
3.fejezet ^^ kkéérreeek komittt pls 
Legszebb álmaim álmodtam mikor Skillett Don’t wake me című dalának első pár üteme ébresztett. Kimentem a fürdőbe, ami édesapám hálószobája mellett helyezkedett el. Megmostam arcom, fogam majd a tükörbe néztem. Hajam a szélrózsa minden irányába állt,de hidegen hagyott. Lementem a konyhába és még mindig csak egy alsógatya volt rajtam. Gyorsan csináltam magamnak pirítós kenyeret és megettem. Felfutottam az emeletre beszórtam fekete La ink-os táskámba a hozzá való füzetet és a tolltartóm .Felvettem ünnepi ruhám, ami fekete farmergatyából és sötétkék ingből állt. Gördeszkám az ajtó mellett állt ,mint mindig ,de sajnos eszembe jutott,hogy itt az utak járhatatlanok. Bedugtam fülembe a fülhallgatót és kinyitottam a bejárati ajtót. Hirtelen hideg csapott meg, a tájat sűrű köd fedte és csak néhány pislákoló lámpa fénye törte meg azt. Kicsit furcsálltam, hogy a tegnapi napos idő után ilyen gyászos reggel fogadott. Kabátom zsebébe dugtam a kezem és elindultam a suli fele.Ahogy beléptem osztálytermem ajtaját egyből fel tudtam mérni a leosztást. Középső sor utolsó padjába egy szőke, zöld szenű srác ült az egyik plázacica derekát átkarolva.A srác melletti széken egy hosszú ,göndör,barna hajú lány foglalt helyet fülébe fülhallgató volt dugva.Pár srác valószínűleg a szöszke haverjai egy kisebb termetű barna hajú,szemű srácot lökdöstek. Minden szem rám szegeződött. Előállt a tipikus ismeretlen arc az osztályba nézünk rá kérdőn szitu. • Hát ez meg ki?-csattant fel Mr.Szöszi • Nem, ki hanem ő és ne legyél bunkó- korholta le a barna hajú csaj. • Evra neked nem osztottam lapot, ha jól tudom –mondta Mr.Bunkó (ha így fojtatja minden második pillanatba más nevet kap) • Ki vagy te he?-jött a kérdés az egyik sráctól aki épp abbahagyta a lökdösődést. • Erox vagyok • Mit keresel itt? Elvesztettél valamit?- kérdi Mr.Bunkó • Képzeld én nem, de ha jól meg nézem te az agyadat hagytad el.Már ha volt-mondatom végén pimasz mosolyra húztam szám szélét. Mindenki nagy megdöbbenéssel nézett rám. Mrs.Bunkó odajött hozzám, szeme két tónussal sötétebbre váltott. –Na, mi van csak nem megsértettem az önbecsülésedet? -kérdeztem tőle. • Ide figyelj –sziszegte -TE ITT egy senkiházi vagy • Csak szeretnéd. Figyelj tudom,hogy meg kell mutatnod a pláza cicuskáidnak ,hogy erős vagy ,de engem ők nem érdekelnek-mondtam lazán. Elmentem mellette úgy hogy vállammal meglöktem felső testét. Éreztem, ahogy a kíváncsiskodó szempárok engem vizslatnak. Az ajtón ekkor, mint egy végszóra lépett be osztályfőnököm. • Huha tanárnő maga még bombázóbb lett a nyár alatt. –nyalizott Mr.Bunkó • Köszönöm a bókot Derek, de most térjünk a lényegre…… * Miután végighallgattam az unalmas évnyitószöveget és túléltem első napom a suliba hazafele indultam.Nem messze előttem ment Evra.Hosszú göndör haja lobogott utána,csípőjét kecsesen ringatta. Gyorsítottam a lépteimen és mellé értem. • Hello!- köszöntem ő pedig barna őzike szemeit rám emelte- Tudod én vagyok az új srác • Lehet azt nem tudni?- vette ki füléből a fülhallgatót-hatásos volt a belépőd. Téged hamar eltesznek láb alól, ha így folytatod. • Én attól nem félek-vontam meg a vállam. –Figyi mit szólnál hozzá, ha délután elmennénk egyet sétálni?- kockáztattam meg a kérdést. • Bocs ,de ez most nem alkalmas.Én itt lemegyek-mutatott egy mellékutcára. • Oké semmi baj –mondtam és tovább mentem egyenesen. • Erox-szólt utánam egy női hang. Azt hittem,hogy Evra-é ,de egy 40-es évei közepén járó nő állt mögöttem. – Erox te vagy az?-kérdezte tőlem • Igen én vagyok. • Jaj, végre megtaláltalak. Szeretnék feltenni egy kérdést.Mi a kedvenc állatod? • Fekete párduc –vágtam rá gondolkodás nélkül.A nő arcán megdöbbenés halvány sugallata futott végig. * Miután hazaértem bepakoltam az órarendem szerint, letusoltam és ágyamon fekve gépeztem,nézegettem a fotóimat.Édesapám este 11 körül ért haza így nem beszéltem vele csak elaludtam. | |
| Death (66605) 12.10.09 18:41:59 | ||
|
bocs ezt lehagytam XD | |
| Sennala (35031) 12.10.09 20:21:55 | ||
|
Stef: Köhöm... >< Nekem ez a rész kb. olyan volt,mint egy kirándulás. xD “feltérképezni“ stb. Szóval nekem fölért egy erdei kirándulással,bár inkább a hajók jutottak eszembe. Nem volt ez rossz rész,de a szemem előtt ott villogott a +16-os karika. xD Olvastam én ennél durvább yaoi-t is,szóval nem voltam meglepve. Na jó egy kicsit igen,de ahogy elnéztem most rá vagy kattanva a yaoi-k ra. ^^
Death: Tetszik. ^^ Mindenképp szeretném olvasni a folytatást. ;) | |
| Monty77 (50626) 12.10.09 22:45:36 | ||
|
th (new name xD) de durvaa... XP De legalabb tortenik valami ^^” xD Nem mintha eddig nem :3
Death: Jo lesz, folytasd csak ;) | |
| thestral27 (21282) 12.10.09 23:09:41 | ||
|
Bekah: xDDDD hajók?XD eee.XD én annyi yaoi fanfic-et olvastam mostanság, hogy nem bírtam megállni, hogy ne “rosszalkodjak“ kicsit..:33
Monty: (nem gondolod, hogy kicsit rövid az a “th“?XD) hátőő, igen, mondtam hogy 16-os.XD bár én 13 vagyok, és így írtam, de azért 16-os karikás.XD Hát amúgy igen, azért dobtam ezt bele, hogy történjen valami furaaa dolog is.:3 | |
| Zamrae (5619) 12.10.10 16:29:09 | ||
|
Thestri:Moderáltam,mert itt vannak 9-10-11 évesek is^^ | |
| thestral27 (21282) 12.10.10 17:07:19 | ||
|
Zamír: okés, semmi gáz.:)
Akkor aki elakarja olvasni, honlapomon fent van, csak levédve (azaz regisztrálnod kell, hogy elolvashasd) - Honlapomhoz linket a profilomon találtok.:) | |
| Póniló15 (15108) 12.10.10 17:57:32 | ||
|
Jót késtem, de meghoztam a következő fejezetet :) Komikat kérekszépen :3
ZENE 5. Fejezet Cheon magához szorította a csomagot, és úgy vetette be magát a sűrűn benőtt erdőbe. Mikor már annyira mélyen járt, hogy nem látta a házakat, leengedte maga mellé a papírba csomagolt húst, megállt, és szétnézett. - Hová tűntél? - Sóhajtotta. Lehelete meglátszott a levegőben, noha már lassan tizenegy óra volt. Miután sehol sem látta a farkast, elkiáltotta magát. - Kiran! - semmi - Kiraaan! - megint semmi. A lány mély levegőt vett, az ég felé fordította a fejét, s lehunyt szemekkel a tőle telhető legnagyobb hangon kiáltotta el magát. - KIRAAAN! Néhány madár felreppent a fölötte magasodó fáról. Kiran felkapta a fejét. Lehet, hogy csak képzelődött? Nem... az előbb valóban Cheon hangját hallotta! Mikor váratlanul elrepült a feje felett két apró, rémült madárka, már biztos volt benne. Mellső lábaira támaszkodva felnyomta magát a földről, majd megrázta a bundáját, és beleszagolt a levegőbe. - Ki... raa... n! - Hallotta ismét, immáron tisztán de halkan, és valahonnan a fák mögül, messziről. A farkas érezte az illatot is, amit ezer közül is felismert volna... És még valami más illatát is felismerte, amitől megkordult a hasa. Elvonította magát, aztán fülelt. Cheon már éppen kezdte volna feladni, mikor meghallotta Kiran hangját. Vele szemből jött, így el is indult felé. A farkas folyamatosan, kisebb-nagyobb szünetekkel vonított, így nem volt nehéz megtalálni. Csupán öt perc botladozós, hideg séta választotta el őket egymástól. Mihelyt Cheon alakja kibontakozott a fák közül és meglátta a farkast ahogy magasba tartott fejjel vonít, kipirosodott arcán hatalmas vigyor terült szét. - Kiran! Itt vagyok! - Az állat azonnal ránézett, s attól függetlenül, hogy Cheon szorgalmasan lépkedett felé, ő is elindult. Hosszúra nyújtott léptekkel vágtatott a lányhoz, s mikor odaért hozzá, két hátsó lábára állt, s a mellsőkkel megtámaszkodott a lány mellkasán. Az felsikoltott, s mivel kilókban alig előzte meg a jól megtermett kanfarkast, kibillent az egyensúlyából, és elterült a fűben. A csomag kiesett a kezéből. Kiran egy pillanatig még ott támaszkodott a mellkasán, aztán mikor megbizonyosodott róla, hogy a lánynak semmi baja, oldalra lépett, és mohón nekiesett az ínycsiklandozónak tűnő valaminek, ami Cheon mellett hevert a földön. A lány oldalra fordította a fejét, és kacagva figyelte. Így teltek a másodpercek: a farkas jóízűen evett, Cheon pedig nézte. Nevetése lassan szerető mosollyá szelídült, s felült. Magához húzta Kirant (aki nem tudott elszakadni a hústól), és átölelte a nyakát. - Te aztán tudsz üdvözölni... - Suttogta a fülébe, miközben kezei eltűntek a meleg, vörös bundában. A farkas szuszogott egyet, majd miután az utolsó falatot is elfogyasztotta, fejét hátra fordítva megnyalta a belé kapaszkodó lány arcát, majd miután az elengedte, ledőlt a fűbe. Cheon követte a példáját: a hátára dőlt, egyik kezét Kiran oldalára tette, és figyelte az eget. Szerette figyelni az eget. Olyan kék volt, olyan egybefüggő... És bármit rá lehetett képzelni. Mikor kislány volt, rengetegszer használta az eget úgy, mint fantáziája vászna: képeket festett rá, vagy elképzelt egy-egy jelenetet. Lehunyta a szemét, és elmosolyodott. Engedte, hogy a fejét elárassza az erdő nyugodt hangja, teleszívta a tüdejét a hideg, februári levegővel, és érezte, ahogy a farkas mellkasa egyenletesen emelkedik fel-le. Ha ő itt van mellette... ha az egyetlen, akit szeret, biztonságban van, akkor nem lehet semmi baj. Addig nincsen oka az aggodalomra. - Tudod... - szólalt meg váratlanul - Ma találkoztam egy furcsa alakkal. Biztos nemes volt... talán a Palotában dolgozik. Itt elhallgatott. Kiran felemelte a tekintetét, és végignézett a lány profilján. Olyan sima volt és őszinte, amilyet még sosem látott. Ahogy így nézte, melegség árasztotta el a bensőjét. Érezte, ahogy lélegzik mellette az, akit a legjobban szeret, és amíg ő itt van, addig nem történhet baj... Addig nincsen oka az aggodalomra. A farkas hirtelen meghallotta az anyja szavait a fülében csengeni. “Meg fogod érezni, ne aggódj.“ És valóban így volt. Mióta Cheon mellett élt, minden egyes pillanatban tudta és érezte, hogy ő az, akit meg kell védenie. De... mégis mitől? Annyi idő eltelt már, és nem történt semmi olyan, amiről az anyja annyit tudott neki mesélni. Kölyökkorában mindig szerette hallgatni, ahogy a szuka elmesélte neki, ő miken ment keresztül Shiane-val, és bízott benne, hogy egy napon majd ő is rátalál arra az emberre, akit védelmezhet, és aki mellett kiállhat. * | |
| Póniló15 (15108) 12.10.10 17:58:06 | ||
|
*
Meg is találta, de ha őszinte akart lenni magához, akkor csalódott. Nem Cheonban, hanem azokban a történetekben, amiket az anyja mondott el neki. Az életük Cheonnal átlagos volt, és az egyetlen dolog, amitől óvnia kellett a lányt, az a saját apja gorombasága volt. Azonban ez sem járt különleges képességek, vagy értelem használatával. Akkor talán az ő feladata ennyi lenne? Itt lenni Cheonnal mindig, mikor szüksége van rá, megvigasztalni és óvni? Kiran lehunyta a szemét, és kifújta a levegőt, egyenesen rá a lány arcára, mire az elvigyorodott, és kinyitotta a szemeit. A meleg levegő kellemesen csiklandozta átfázott arcát, de a hideg ismét belevágott, ahogy felült. Végigsimította a farkas kikerekedett hasát, aztán megpaskolta, és felállt. - Gyere, ideje lesz hazamennünk. - összedörzsölte a tenyerét, s meglehelgette - Én már egészen átfagytam. Kiran is felállt, majd engedelmesen a lány után kocogott. Átvágtak az erdőn, s meglepően hamar értek vissza a házhoz. Éppen a kerten sétáltak keresztül, mikor Cheon egyszer csak megállt, s összevont szemöldökkel a farkasra nézett. - Jut is eszembe... hol voltunk? Mi volt az a tó? Kirant semmitmondó tekintete elárulta, hogy ő sem tud róla semmit, így a lány megvonta a vállát, és tovább indult. - Azért egyszer megkereshetnéd megint. - Mondta végül. ALL RIGHTS RESERVED[/url] | |
| Álomlovasok (64649) 12.10.10 18:29:54 | ||
|
remélem,, jól raktam be... szóval, el fogom kezdeni ezt a történetet. lesz benne rossz, lesz benne... háát... rossz xD | |
| Álomlovasok (64649) 12.10.10 18:46:08 | ||
|
1. fejezet Vágyakozóan néztem az égre. A nyakam roppant egyet, de meg se kottyant. Egy felhő éppen akkor érte el a vörös holdat. Kettőt léptem, de a kardigánom összeütközött egy fának. -Micsoda nevetség- szóltam mérgesen. Ebben a pillanatban a viharos szél megcsapta fekete hajamat, s egy zombira, vagyis helyesbítek, egy zombisírra bukkantam rá. Ismét felnéztem. Egy óriási esőcsepp zuhant a lábfejemre. -Te ki lenni?-lépett oda hozzám egy velem egykorú, vagyis 18 éves vámpírlány. -Én?-néztem rá. -Te lenni Drakula utód?-szólt a furcsa akcentusával. -Tudod, én vak lenni, nem látni semmit, csak hallani valamit- folytatta. Elkezdett esni bágyadtan az eső. -Én? Drakula fia? Á, ő már harmadjára is meghalt. Ő az én ükpapám-nyitottam kerekre a szemem. Eddig milyen?? Mennem kell, mert kell kajoolnom. Majd fojtatom. | |
| Death (66605) 12.10.10 19:25:43 | ||
|
Álomlovasok foooolyattaasd *-* (ki hitte volna h nekem tetszik XDDD) | |
| Álomlovasok (64649) 12.10.10 20:06:47 | ||
|
oké, majd folytatom, dee nem annyira sok időm van rá a suli miatt :/ | |
(aktuális oldal: [ 469 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [466] [467] [468] [469] [470] [471] [472] [473] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
