 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Death (66605) 12.10.11 20:26:43 | ||
|
igen is kapitány mondanám hawai >< (pihent vagyok ma nagyon) megfogadom a kritikádat és amúgy se vettem volna rosszindulatnak ;) | |
| thestral27 (21282) 12.10.11 20:47:14 | ||
|
Sziasztok!
Hát, ma biztosan nem hozok folytatást... 1: mert nagyon fáradt vagyok.:S 2: mert... végig néztem a Black Butler-t.. és... bekönnyeztem ... és... így nem tudok írni .-. De holnap elvileg lesz időm.:) Szombaton viszont nem ígérek semmit, mert megyek ki MondoCon-ra.:) | |
| hawai (9368) 12.10.11 21:47:07 | ||
|
kapitáááány? xDD még egy hajó fedélzetére se engednének engem fel szerintem... már ha ránéznék a hajóra attól elsüllyedne amilyen kétbalkezes szerencsétlen vagyok >< :) | |
| lili70 (57255) 12.10.12 10:10:50 | ||
|
huh az első történetem igaz nem tudom még hogy mi fogtörténi benne de elhoztam arra lennék kíváncsi hogy szerintetek folytassam vagy ne:
A Titokzatos fiúk 1. fejezet Ez is egy szokásos suli napnak indult Viktória Bell épp az utolsó simításokat végezte gesztenyebarna haján, amikor egy ismerős hangot hallott a fürdőszobája ajtajánál- Tori létszíves siess, mert elkésel!- vetett aggódó pillantást lányára Sahra Bell. Viktória nem sokkban különbözött az édesanyjától mind kettejüknek mélykék szemük és gesztenyebarna hajuk volt az egyet len, ami különbözött bennük, hogy Sahra már benne járt a harmincas koraiban Torival ellentétben, aki a tízen nyolcat taposta. –Anyu ne aggódj már annyit különben is most végeztem meg aztán a suli királynője nem jelenhet meg kócosan- vetett egy ragyogó mosolyt Sahra-rá és kiviharzott mellette- Ez a lány- csóválta meg a fejét Sahra majd elindult a lépcső felé. Tori e közben összepakolta a táskáját utána gyors léptekkel elindult az ajtó felé. –Tori legalább a szendvicsedet vidd el!- kiáltotta Sahra, de addigra Tori már becsapta maga mögött a bejárati ajtót. Tori fél úton lehetet mikor meg hallotta izgága barátnője hangját- Tori várj már meg!- futott nem mesze mögötte lélek szakadva mire Tori meg állt.- Reggelt Leila!- köszönt barátnőjének. –Reggelt Tori! Képzeld, állítólag ujj fiúk jönnek a suliba hát nem király!- mondta még mindig nehezen kapva levegőt. – Aha, biztos bár ki tudja, hogy milyenek és hogy néz neki úgy, hogy ne örülj előre- mondta figyelmeztetően Leilára nézve. –Igazad lehet, de én attól függetlenül kíváncsi vagyok rájuk!- mondta. - Tőlem, de ne engem hibáztass, ha valami fogszabályzós akár micsodák lesznek. – mondta komolyan majd mindkét lánynevetésben tőrt ki . - Na siessünk mert még el fogunk késni hát egyenlőre ennyi lenne | |
| pony56club (16581) 12.10.12 13:27:44 | ||
|
Na,újra visszatértem^^
Először is,komik: thestral:nagyon jó lett,de ezt már mondtam xD Álomlovasok:jó lett,de egy kicsit több leírást vihetnél bele,meg elég rövidke lett^^de ezen felül jó lett:) Póniló:folytasd,jó lett^^ Death:folytatást követelekxD Kyra:várom a folytatást^^ lili70: van benne pár elírás,meg néha bekezdésekre oszthattad volna helyenként,a párbeszédek meg néhol hogy is mondjam...egybefolyik a cselekvésekkel^^“ Na,itt a Fanfictionom első fejezete,pár részre bontva,mert úgy néz ki,szokásommá vált a hosszú fejezetek írása...^^“ KHR! Fanfiction Sötét Emlékek 1.fejezet-Érkezés és új élet Álmosan kinyitottam a szemeimet. Az erős napfény azonnal elvakított,így hunyorogva néztem szét magam körül. Még mindig úton volnék?-gondoltam magamban,és egy nagyobb ásítás kíséretében kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat.-Ez az út teljesen kikészít... Megráztam a fejemet és megpróbáltam teljesen felébredni,de ez aligha sikerült,így az egyik lábamnál heverő táskához nyúltam,és kivettem belőle egy üveg kávét. Letekertem a kupakját,majd kortyoltam belőle párat,azután visszatettem a helyére és a busz ablakához fordultam. Próbáltam kitalálni,hogy hol is lehetek most,de mivel sikeresen bealudtam,halvány lila gőzöm sem volt arról,hogy még mennyi van hátra az útból. Kellett nekem bealudnom- nyüzstöltem magamat,és lecsúsztam az ülésen,onnan keresztbe font karokkal bámultam kifele a nyüzsgő kis városba. Hirtelen honvágy fogott el,és némi félelem. Más ország,más nyelv,más emberek,minden más,mint eddig...-gondoltam csüggedten,de hamar el hesegettem a negatív gondolatokat-Nem,Jó ez így. Végre itt vagyok,ahol mindig is akartam lenni már régóta. Nem fordulhatok vissza pont most,amikor már egy lépéssel is,de közelebb kerültem a célomhoz...Egyébként is,jól megleszek. Munkahelyem van,a suliba is felvettek,a ház pedig szintén már nem akadály... Legfeljebb a tájékozódási képességed-súgta belül egy vékonyka hang. Na igen...soha nem tudtam olyan jól tájékozódni,mint mások,még a régi sulimban is mindig elkeveredtem,pedig három éve jártam oda,és nem is volt olyan nagy az az épület. Ekkor valami rövid,kissé fura dallam szólalt meg a hangfalakból,és egy férfi szólt bele utána-Hamarosan jön a ….megálló.....-nem igazán értettem belőle túl sokat,de most aligha érdekelt. Belenyúltam a farmerzsebembe,és kivettem onnan egy összegyűrődött papírfecnit,amire egy időpont volt felfirkantva. 18:50-érkezés. Elővettem a telefonomat,és megnéztem az időpontot.18:45-öt mutatott. Visszagyűrtem a papírdarabot a zsebembe,és felkészültem a leszállásra. Amint megállt a busz,azonnal felkaptam a cuccomat,és átvágtam a kisebb tömegen,majd leugrottam a buszról. Meg könnyebbülve néztem néztem szét a körülöttem nyüzsgő városban. Mindenhol emberek voltak,noha most hétköznap volt,és iskolaidőben is érkeztem,így nem csodáltam a kis tömeget. Kotorászni kezdtem a sötétkék válltáskámban,egy kis idő múlva pedig egy térképszerűséget húztam elő,aminek széthajtogatva a Namimori szó díszelgett. Gondoltam hogy valami körzetnév vagy hasonló lehet,így nem időztem rajta többet. Megpróbáltam meghatározni a helyzetemet,de nem ment egy könnyen,így egyszerűen csak elindultam egy vélhetően “biztos abban az irányban“ vagy egy “majd csak lesz valahogy“ gondolattal. Persze,azért a térképre is néztem párszor,nehogy eltévedjek. Alig léptem párat,pár utcányival arrébb egy hatalmas robbanás hallatszott,majd sűrű füst kezdett el felszállni onnan. Kíváncsian néztem egy darabig a hang és a füst irányába,de gyorsan összeszedtem a gondolataimat,és a jelenlegi “küldetésemre,, koncentráltam Vagyis,csak megpróbáltam,ugyanis a térkép olyan összevisszának hatott,hogy nem tudtam rajta kiigazodni. A térképem és a „megtervezett útvonalam,, szerint kijjebb kellett volna hogy érjek a városból,de fura módon egyre beljebb és bejlebb jutottam a városban .Már kezdett sötétedni,én pedig már kezdtem elfáradni a két nagyobb táska cipelésében. Sajgott a vállam és a lábam,kezdtem éhes is lenni,na meg az álmosságról nem is beszélve. Fáradtan rogytam le egy kis padra,Hátravetettem a fejemet,és lehunytam a szemeimet,próbáltam elűzni a fáradságot,de csak még jobban álmosabb és fáradtabb lettem. Kinyitottam a szememet,és előre görnyedtem. Magam elé vettem a már legyezőszerűen összegyűrt térképemet,és kritikus szemmel vizsgáltam,hogy hol mehettem másfelé,hol rontottam el,de nem jutottam vele semmire. -Francba...-mormogtam magam elé csalódottan és már kezdtem végleg feladni az egészet,amikor valaki közvetlenül a fülembe suttogott. Folyt. a következő bejegyzésben | |
| pony56club (16581) 12.10.12 13:28:22 | ||
|
-Fordítva nézed a térképet-hangjától teljesen libabőrös lettem,és annyira meg ilyedtem,hogy azonnal felpattantam,de a táskáim visszahúztam a padra,így nagy huppanással visszaültem a helyemre,bár majdnem sikerült el is dőlnöm.A nagy ugrásom miatt be is vertem a fejemet,és fájdalmasan felszisszentem. Hogy a roh...-morogtam már azonnal magamban,de amint felnéztem a fölöttem álló alakra,minden gondolatom azonnal elszállt.
Ezüstszín haja lazán lilás szemébe lógott,jobb szeme alatt pedig fura minta díszelgett,szintén lila színben. Szemei kíváncsiságról árulkodtak,de a pimasz vigyora mindennek ellentmondott,és jól látható volt az,hogy viszonylag jól szórakozik rajtam. -Ho-hogyan?-kérdeztem értetlenül,és ügyetlenül átvetettem az egyik táskám pántját a fejem fölött,hogy az ne húzzon oldalra. -Fordítva nézted a térképet-mondta továbbra is gondtalanul vigyorogva,és átnyúlt a vállam fölött,hogy elvegye a térképet. Elvette tőlem a papírt,és megfordította,aztán felém fordította,és egy pontra mutatott az egész vázlat alján-Itt vagy most-tette hozzá,és átnyújtotta a térképet. -Köszönöm-vettem el tőle,és újra ránéztem arra a helyre,ahol a tartózkodási helyemet mutatta. A város másik felén voltam,így nem is csoda,hogy nem találtam haza. A képzeletemben most a fejemet egy falba vertem,hogy ekkora barom is csak én tudok lenni,hogy nem tudok eligazodni sehol. -Most jöttél Japánba,ugye?-kérdezte hirtelen végignézve rajtam. -Lebuktam-vakartam meg idegesen mosolyogva a tarkómat,és összehajtogattam a papírt. Rápillantottam a karórámra,és felnyögtem -Bakker...most mennem kell. Köszönöm még egyszer a segítséget. Viszlát-hajoltam meg engedelmesen,és felkaptam a táskáimat,majd elkezdtem szaladni a már helyes irányba. -Szia-kiáltott még utánam,én meg még gyorsan oldalról visszaintettem,de nem álltam meg. Nem akartam hajnalban hazaérni,így szedtem a lábamat. Furcsa módon majdnem hogy kevesebb időmbe került abba az utcába érnem,ahol az új otthonom volt,mint elkeveredni a városban. Talán a rövidebb utat sikerült megtalálnom-gondoltam magamban,miközben a házakat vizsgáltam. Szinte semmit sem tudtam az új otthonomról,csak annyit,hogy magas fekete kerítse van,kétemeletes,fehér és vöröses cserépteteje van. Ez ám a nagy segítség,főképp ha egyedül vagy egy idegen országban. Már kezdett hideg lenni,és szinte vaksötét is volt,csak a lámpák világították meg az utamat,na meg a házakat,így csak nagyjából tudtam kikövetkeztetni hogy melyik lehet az enyém. Megálltam az egyik háznál,és elmerengve néztem az épületet. Fehér és két emeletes,pipa. Magas,fekete kerítés az udvaron belül alacsony sövénnyel helyenként...-lábujjhegyre álltam,és próbáltam a kerítés alá pillantani. Elképzelésem szerint szintén volt ott egy alacsonyabb sövényszegély.-Akkor hát,itt is volnék-mosolyodtam el,és kivettem a táskám külső zsebéből egy kulcscsomót. Belehelyeztem a kapu zárjába,és elfordítottam az egyik irányba,amíg nem kattant. Kicsit befelé kezdtem lökni nehéz vasat,ami a méretéhez viszonyítva túl könnyen kinyílt,én pedig orra buktam. Felkeltem a földről és bezártam magam mögött az ajtót,aztán a kövekkel kirakott kis úton a bejárati ajtó felé kezdtem igyekezni. Azt is viszonylag könnyen,elsőre ki tudtam nyitni,és zárni is. Bent a házban vaksötét volt,nem láttam semmit. Kapcsoló után kezdtem kutatni,de mire átértem az egyik helyiségből a másikba,vagy hatszor ha nem többször taknyoltam el a küszöbökben és a szőnyegben,az asztal meg egyebek lábáról nem is beszélve. Amint megtaláltam a villanykapcsolót,erős fény árasztotta el az előszobát,ami azonnal elvakította a sötétséghez szokott szemeimet. Miután a szemeim már rendben voltak,elkezdtem felderíteni a házat. Az épület egész takaros,tiszta volt,vidám színekkel feldobva néhol. Az előszoba vöröses árnyalatú volt,fekete bútorzattal,ami egy álló és több falon lévő fogasból,egy komódból,illetve egy kis székből állt. A konyha halvány narancs színben pompázott,a hozzá jól illő kissé vöröses-barnás bútorokkal és a fekete sütővel meg gáz tűzhellyel.A nappali már kék színű volt,barna,néhol fehér bútorokkal,de ez is szép volt. Az alsó emeleten még volt egy fürdőszoba is,szintén kék színnel. Az emeletn két szoba volt,az egyik ugyanúgy kékes mint a nappali,a másik meg narancs,akár a konyha. Volt még egy fürdőszoba,szintén kék. Nem sokat vacakoltam a választással,a kékbe pakoltam a cuccomat. Gyorsan kivettem néhány ruhámat a táskáimból,aztán vettem egy gyors zuhanyt,majd azonnal ágyba is bújtam. Fáradt voltam,és álmos is. Mire elaludtam,már lassan hajnali hármat mutatott az órám. folyt. a következő bejegyzésben-megintx“D | |
| pony56club (16581) 12.10.12 13:29:02 | ||
|
Reggel nyolckor az órám full hangerőn kezdett bele a Green Day Boulevard of Broken Dreams című dalába.
Morogva a hátamra fordultam,és a fejemre húztam a takaróm. Semmi kedvem nem volt felkelni. Hirtelen eszembe jutott valami,ami miatt azonnal kipattant a szememből az álmosság,és azon nyomban felültem,és az órámért nyúltam. Leállítottam a jelzést,majd kipattantam az ágyból. -A fenébe!-morogtam el magamat,amikor a nagy sietségben a lábam beletekeredett a paplanomba,és én pedig hasra estem,majd le az ágyról. Lerugdostam magamról az ágyneműket,és felkaptam a székről a még este kidobált kék kockás ingemet meg a farmeromat,és már szaladtam is a fürdőszobába,ahol egy gyors zuhany alatt felébredtem,és felöltöztem. A tükör előtt megcsináltam a hajamat,aztán visszasiettem a szobámba. Kotorászni kezdtem a cuccaim között,végül egy kis papírköteggel siettem lefele a lépcsőn. Ügyetlenül felrángattam magamra a sportcipőmet,sietve bezártam a két ajtót,és már rohantam is végig az utcán. Az egyetlen út,amit megjegyeztem a Namimori-i térképen,az a suliig vezető út volt,meg vissza. Olyan gyorsan futottam,ahogy csak tudtam,de így is éppen hogy akkor át tudtam csusszanni a csukódó kapuk között. Lihegve a térdeimre támaszkodtam,úgy próbáltam levegőhöz jutni. Amint már rendesen tudtam lélegezni,és felegyenesedtem,épp abban a pillanatban csöngettek be. Ha eddig nem siettem eléggé,na most már tényleg teljes erőmből szaladtam. Majdnem neki is mentem egy rövid fekete hajú fiúnak,akinek a fekete kabátja egyik karján egy vöröses szalag díszelgett. Nem álltam meg,de visszafordultam egy pillanatra,és szinte azonnal megfagyott az ereimben a vér azoktól a gyilkos szempártól,-Bo-bocsánat- mondtam esetlenül,és már futottam is tovább a lépcsőkön. -/A...3/A....-motyogtam miközben a folyosókon szaladgáltam. A folyosón lévő emberek értetlenül néztek utánam,amikor elfutottam mellettük,de nem törődtem velük,csak abban reménykedtem,hogy megtaláljam a termemet. A fenének kell már egyből másnap iskolába járnom...-duzzogtam magamban. Ekkor megláttam a pont fölöttem elsuhanó kis téglalap formájú alakzatot,amire az volt kiírva:3/A. Azonnal megtorpantam,na de a cipőm csúszós,emiatt kicsúsztak alólam a lábaim,és szépen csúsztam a fenekemen vagy öt métert. Sikeresen bevertem a kemény padlózatba a könyökömet és a térdemet,de ennek ellenére gyorsan felpattantam,és visszasiettem az ajtóhoz. Épp akkor toltam el az ajtót,amikor a tanár már épp megszólalt volna. -El-elnézést a késésért-lihegtem kifulladva,és egy pár pillanatig az ajtófélfának támaszkodva pihentem,aztán beléptem az ajtón. Zavarodottan néztem az előttem lévő osztályra,akik kíváncsian néztek vissza rám .Nesze neked jó suli,és első benyomás,ha elkésel rögtön első nap....-morogtam magamban,és az osztályfőnök felé léptem párat. Átadtam neki a kezemben lévő papírokat,aki kedvesen mosolygott vissza rám. -Te lennél az új diák,ugye?-kérdezte miközben az iratokat tanulmányozta. -Ahham- motyogtam,miközben idegesen egyik lábamról a másikra helyeztem a testsúlyomat,mert amit rendesen beütöttem,az szörnyen fájt. -Akkor-mutatkozz be bátran-mondta kedvesen,és az osztály felé fordult egy hangos torok köszörülés kíséretében,hogy felhívja mindenki figyelmét.-Ő lenne az új osztálytársatok,köszönjetek neki.-ezt az egész osztály azonnal letudta,ami meglepett,hogy milyen vidáman. Nem ezt szoktam meg odahaza,az országomban. Ott általában nem késik senki,és ha köszöni kell,akkor is az olyan,mintha valami agyhalott zombisereg mormogna az orra altt. Viszont most ez,tele volt energiával. -Mesélj magadról valamit-ösztönzött a tanár. Erre csak egy fél mosolyszerű valamire tellett tőlem,ugyanis utáltam ha nagy közönség előtt kellett magamról vagy bármi másról beszélnem. -Öhm..a nevem Saya Wood. -mondtam bizonytalanul,és azon gondolkodtam,hogy mi mást mondhatnék még .Mondjam,hogy béna vagyok tájékozódásban,vagy hogy egyszer kiskoromban beleszorultam a vécébe?Nem,köszönöm,inkább ezt kihagynám,ha lehetséges.... -Esetleg kedvenc sport,vagy mit szeretsz csinálni...-segített be az öregember,amitől megkönnyebbülés járt át. -Régen szerettem kosarazni,de csak hobbiszinten,szintén hobbi szinten lovagoltam,és néha úsztam is,nemrég pedig tanultam némi harcművészetet,meg hasonlókat...Szeretek futni,és rajzolni,illetve festeni....-kerestem a szavakat,de többet nem akartam mondani magamról. -Külföldi vagy,ugye?-szólalt meg valaki,mire csak bólintottam egyet. -Félig magyar,negyedrészt pedig japán.-válaszoltam határozottan,mire érdeklődve néztek rám. Nem volt több mondandóm,ezt talán meg is láthatta a tanár,mert azt mondta,hogy foglaljak helyet,persze csak miután odaadta a könyveimet. Két hely közül választhattam;az egyik középen,a másik meg az ablak felől az utolsó padban. Oda ültem le. Még ha nem is figyelek órán,az ablak mellett az utolsó padban úgysem látszik meg ha firkálgatok valamit...-gondoltam,és lehuppantam a székre. Folyt a következőben...>< | |
| pony56club (16581) 12.10.12 13:29:58 | ||
|
Miközben az osztályfőnök elkezdett valamit magyarázni valamilyen versenyekről,vagy klubbokról,én csendben,a gondolataimba merülve kezdtem bepakolni a válltáskámba. Utána kivettem egy tollat,és egy kisebb füzetet,és elkezdtem firkantgatni arra a lapra,ahol épp sikerült kinyitnom a füzetemet. A firkálgatásból végül egy szárnyait kitáró épp felszálló madár féleség született.
-Szépen tudsz rajzolni-szólalt meg valaki előttem .Felnéztem a rajzolgatásból. Egy fekete hajú fiú volt az,aki a madarat nézte vigyorogva- Yamamoto Takeshi vagyok-nézett rám továbbra is vigyorogva. -Saya Wood..habár már bemutatkoztam-nyújtottam az egyik kezemet,de csak érdeklődve nézett vissza rám.-Bocs-húztam vissza a kezemet-Szokás hatalma hogy így mutatkozok be-motyogtam,és becsuktam a füzetemet. Visszatettem a tollal együtt a táskámba,és hátradőltem a széken. Közben valaki szólt az előttem ülő fiúnak,így megint magamra maradtam. Már rég hozzá szoktam a magányhoz,noha mindig is voltak barátaim. Nehezen barátkoztam,és nehezen is találtam közös témát,de utána már minden simán megy általában. Na de,ez most nem ide tartozik. Alig bámultam kifele az ablakon pár másodperce,amikor kicsöngettek. Mindenki felállt,és kisétált a teremből,én maradtam az utolsónak,mert még a tanárom odaadta az órarendemet. Na komikat kérek ráx“D Cseppet hosszú lett és nem történik benne szinte semmi,de a második fejezetben majd beindulnak a dolgok^^ | |
| lili70 (57255) 12.10.12 13:35:34 | ||
|
hát hiába még tapasztalatlan vok, de talán egyszer belejövök ^^ | |
| Death (66605) 12.10.12 14:56:58 | ||
|
pony56club vannak benne szóismétlések,de nekem tetszik ^^várom a folytot | |
| Álomlovasok (64649) 12.10.13 12:39:18 | ||
|
Betegyem délután az 1. Fejezet folytatását, és a 2.fejezetet?? Plusz még csinálok új borítót. | |
| Álomlovasok (64649) 12.10.13 12:44:00 | ||
|
Huh... pony56club sok időbe telt amíg elolvastam, de végül is... jó;) | |
| Álomlovasok (64649) 12.10.13 12:51:31 | ||
|
Lili70:sokszor ismételed a Tori-t...de attól olvasni fogom... | |
| Death (66605) 12.10.13 12:57:10 | ||
|
Álomlovasok tedd be^^ | |
| Álomlovasok (64649) 12.10.13 13:10:00 | ||
|
Ook... kb. 4.15-31-Kor, de lehet, hogy hamarabb... attól függ: ) | |
(aktuális oldal: [ 471 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [468] [469] [470] [471] [472] [473] [474] [475] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
