 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| SzellemVarázs (56562) 12.10.13 14:26:15 | ||
|
pony56club nekem nagyon tetszik, igaz kicsit hosszú lett, de attól még jó | |
| Álomlovasok (64649) 12.10.13 18:35:44 | ||
|
Ez lesz a borítója. sajnos ma nem tudom berakni az 1. fejezet folytatását, és a 2. fejezetet, mert nem így terveztem a napom :/ | |
| thestral27 (21282) 12.10.13 19:11:39 | ||
|
pony: Vééégre elolvastam.xDD De ez a Saya Wood csaj vagy pasi? Mert számomra beazonosíthatatlan a neme.xD Egyébként meg jó.:D | |
| Death (66605) 12.10.13 19:38:43 | ||
|
Na akkor mivel nagy dilemába vagyok melyik történetem folytassam tovább a Secret tie/különleges kötelé-ket vagy a Természet gyöngyszemét? | |
| Death (66605) 12.10.13 20:33:09 | ||
|
juj most tűnt fel hogy a speciel tie nek fel se tettem egészen az első fejezetét szóval itt az 1.fejezet folytatása ><
Azt mondom, ha ember lenne, hívhatnák hozzá mentőt,de könyörgöm ez egy vérfarkas nála a 40°C a normális testhőmérséklet. Ha ezt meglátná, egy doki egyszerre a hullaházba küldené őt nem is a kórházba.Odamentem az asztalomhoz és lenyomtam a készülék gombját. - Igen? Hall most kisasszony? Most jó gombot nyomhattam meg? ajj ezek a vackok. -Sven igen jó gombot nyomott meg. - ÁÁ ez a kisasszony hangja. Mit szeretne?-valószínűleg a kérdése után elengedte a fogadást jelző gombot, mert megszakadt a vonal. Hagytam,hogy eluralkodjon rajtam a vámpírösztön és lesuhantam Sven mellé, aki kisebb szívrohamot kapott. - Sven mondtam már,hogy amíg beszélgetünk addig … - addig lenyomva kell tartani a gombot-fejezte be a mondatom Sven és a homlokára csapott. - Ráérne most pár percre?-láttam,hogy aggodalmasan néz a tűzön lévő lábosra.-Jól jönne az orvosi diplomája –mondtam mire megcsillant a szeme - Merre kell mennem? - A szobámba.-az öregnek mintha semmi baja nem lenne úgy ment ki az előszobába onnan fel a lépcsőn. Esküszöm, ha jól láttam még futott is(ez nagy szó mert csípőprotézise van ;)).Mikor odaértem intett ,hogy menjek oda és segítsek neki. Nem tudom mit csinált meg nem is nagyon figyeltem oda, de pár perc múlva a sebek elkezdtek begyógyulni és Eathen is magához tért. Sok mindent nem tudott elmondani, mert csak arra emlékezett,hogy egy vérfarkas falka támadta meg. - Vérfarkasok?-kérdeztem hitetlenül. –A nap további részét végigbeszéltük. Engem nyugtalanított a farkas falka téma ,de Eathen szerint egyszerűen csak a területükre tévedt.Pfff persze basszus kezd olyan érzésem lenni,mint ha a vérfarkasok nem lennének többek a sima farkasoknál.Áh mindegy. Hazakísértem Eathent és ahogy visszaértem a házba csörömpölést hallottam. - Bocsi, hogy ilyen kétbalkezes vagyok-hallottam egy hangot, ami nem éppen Sven öreg remegő hangja volt. Ereimbe fellángolt az a szokásos tűz és a konyhaajtóhoz suhantam. Megálltam az árnyékba és csendben figyeltem.Úgy tűnt nem vettek észre . Visszasuhantam a bejárthoz és ki,majd becsuktam az ajtót. - Megjöttem –kiáltottam Svennek és a konyhába mentem, ahogy az ajtóba értem nekimentem a srácnak. -Hello-köszöntem zavarodottságot színlelve és hátrébb léptem. Ő mélyen a szemembe nézett. Valami forróság öntötte el a testemet és vágytam arra, hogy mimnél közelebb kerülhessek hozzá. Minden laikus erre azt mondaná a szerelem jele pedig egyszerűen csak qrvára éhes voltam és nem vágytam másra, mint hogy letépjem a fejét és nyalókának használjam.Ez Svenek is feltűnhetett ,mert eléggé elfehéredett és megtörte a csendet. - Képzeld meghívást kaptál te is az unokám esküvőjére. -Tényleg...?-húztam fel egyik szemöldököm. -Igen ,de majd ezt megbeszéljük ha négyszemközt leszünk.Ó milyen udvariatlan vagyok be se mutattam a dédunokám. -A nevem Kriszt-vágott közbe dédapja mondandójába és felém nyújtotta a kezét. - Zoe-mondtam és udvariatlanul ellöktem a kezét .Sven szeme elkerekedett ,de nem mondott semmi szemrehányót. - Jobb ha megyek-mondta Krisz és kiviharzott az ajtón. | |
| Álomlovasok (64649) 12.10.14 10:57:39 | ||
|
1. fejezet (folytatás) Az idő még mindig borongósnak bizonyult, így elkezdtem a temető körül sétálni. A puha, szőrmés kardigánom melegített, és védett az esővel szemben. Gesztenyebarna hajamat valami megsimogatta. -Mi lehet ez?- Kérdeztem meglepődve a semmitől. Vagyis dehogy a semmitől, hanem a zombitól, ami mögöttem állt. Megfordultam a cipőm sarkán. Ami után a “szörny“ elé kerültem, már ugrottam is el a helyemről. -Brad? Ugye?- Kérdezte a lény. -Az, Brad vagyok- mondtam megszeppenve. De persze nem féltem, a vámpírfiúk soha nem félnek holmi kis agyevő szörnyektől. A zombi eltűnt, amikor rá akartam másodjára is nézni. Már szédelegtem, olyan álmos, és éhes voltam, de beértem 300 pókkal is. -Nem alszok el...Nem alszok el...- Mondogattam magamba, de ez semmit nem hatott. Lehajtottam a fejem egy sírkőre, és mély álomba merültem. *** -Brad, Brad, ébredj már mindenki téged néz- szólt rám Fanny, a testvérem. Ő is vámpír volt. Először zombinak indult, de meggondolta magát, és a magamfajta csoportba csatlakozott. -Mi, hogyan, hol, mikor?- Kérdeztem ,még fél kábultan. -Itt a sajtó, bátyóka, itt a sajtó. A Kiskegyed írói, és kamerásai vettek engem körbe. Szerencse, mert a hatalmas szemfogaim eltűnnek, amikor veszély van, és úgy nézek ki, mint egy közönséges ember. -Jó reggelt, uram, hogy telt az éjszakája?-szólt egy ember. -Jól, hölgyem, jól, nagyon is jól- Válaszoltam szemrehányóan. -Maga igazi vámpír, ha jól tudjuk- | |
| Álomlovasok (64649) 12.10.14 11:00:52 | ||
|
-Maga igazi vámpír, ha jól tudjuk- Kérdezte egy másik emberke.
-Sajnos ezt rosszul tudják, én egy ember vagyok, csak egy uraság lejtett a fejemre egy nagy barackot, és jól el kábultam- mondtam. Azzal mind a 10-15 ember csalódottan elvonult. Bocsi, ha darabokba írtam, de a gépen nagyon hülye. Milyen lett? Komikat!:) | |
| Death (66605) 12.10.14 11:11:55 | ||
|
Álomlovas szerintem jó lesz csak várd meg amíg egybe megírsz egy fejezetet és utána tedd be végig :) de nekem tetszik | |
| Álomlovasok (64649) 12.10.14 11:12:30 | ||
|
betegyem egybe?? | |
| Álomlovasok (64649) 12.10.14 11:18:44 | ||
|
1. fejezet Vágyakozóan néztem az égre. A nyakam roppant egyet, de meg se kottyant. Egy felhő éppen akkor érte el a vörös holdat. Kettőt léptem, de a kardigánom összeütközött egy fával. -Micsoda nevetség- szóltam mérgesen. Ebben a pillanatban a viharos szél megcsapta fekete hajamat, s egy zombira, vagyis helyesbítek, egy zombisírra bukkantam rá. Ismét felnéztem. Egy óriási esőcsepp zuhant a lábfejemre. -Te ki lenni?-lépett oda hozzám egy velem egykorú, vagyis 18 éves vámpírlány. -Én?-néztem rá. -Te lenni Drakula utód?-szólt a furcsa akcentusával. -Tudod, én vak lenni, nem látni semmit, csak hallani valamit- folytatta. Elkezdett esni bágyadtan az eső. -Én? Drakula fia? Á, ő már harmadjára is meghalt. Ő az én ükpapám-nyitottam kerekre a szemem. A lány megfogta a karom. -Te fekete pólós, fekete nadrágos, fehér fogú vámpír lenni-mondta. Én majd el ájultam, amit nem tudok. Hiszen vámpír vagyok, de hogy egy vak így “lásson“, azt már nem hittem el. -Nézd, ott egy zombisír-kaptam ki a kezéből a karom. -Nem látni-Mondta elkeseredve. Azzal megfordult, odaballagott egy sírhoz, amibe az volt vésve, hogy “Elisa Floom“. Felemelte a karját, és ezt mormolta: -God, open up the grave, which leads to eternal death, where is my father, and my mother, and of course I‘m buried. Én persze nem értettem semmit, mert nem tudok holmi idegen nyelveket. A sír feltárult, s lehet, hogy Elisa belépett. A fény elmúlt, sehol a lány, sehol a felirat. Meglepődötten igyekeztem haza, mert egyszerűen nem fért mind ez a fejembe. De hol az a haza? Amint ezen tűnődtem, megbotlottam a földből kilógó gyökérdarabba. -Jaj, menj innen te korhadt kis nem tudom mi- Rúgtam bele unalmasul. Az idő még mindig borongósnak bizonyult, így elkezdtem a temető körül sétálni. A puha, szőrmés kardigánom melegített, és védett az esővel szemben. Gesztenyebarna hajamat valami megsimogatta. -Mi lehet ez?- Kérdeztem meglepődve a semmitől. Vagyis dehogy a semmitől, hanem a zombitól, ami mögöttem állt. Megfordultam a cipőm sarkán. Ami után a “szörny“ elé kerültem, már ugrottam is el a helyemről. -Brad? Ugye?- Kérdezte a lény. -Az, Brad vagyok- mondtam megszeppenve. De persze nem féltem, a vámpírfiúk soha nem félnek holmi kis agyevő szörnyektől. A zombi eltűnt, amikor rá akartam másodjára is nézni. Már szédelegtem, olyan álmos, és éhes voltam, de beértem 300 pókkal is. -Nem alszok el...Nem alszok el...- Mondogattam magamba, de ez semmit nem hatott. Lehajtottam a fejem egy sírkőre, és mély álomba merültem. *** -Brad, Brad, ébredj már mindenki téged néz- szólt rám Fanny, a testvérem. Ő is vámpír volt. Először zombinak indult, de meggondolta magát, és a magamfajta csoportba csatlakozott. -Mi, hogyan, hol, mikor?- Kérdeztem ,még fél kábultan. -Itt a sajtó, bátyóka, itt a sajtó. A Kiskegyed írói, és kamerásai vettek engem körbe. Szerencse, mert a hatalmas szemfogaim eltűnnek, amikor veszély van, és úgy nézek ki, mint egy közönséges ember. -Jó reggelt, uram, hogy telt az éjszakája? -szólt egy ember. -Jól, hölgyem, jól, nagyon is jól- Válaszoltam szemrehányóan. -Maga igazi vámpír, ha jól tudjuk- Kérdezte egy másik emberke. -Sajnos ezt rosszul tudják, én egy ember vagyok, csak egy uraság lejtett a fejemre egy nagy barackot, és jól el kábultam- mondtam. Azzal mind a 10-15 ember csalódottan elvonult. bocsi, nem fekete, hanem gesztenyebarna haja van a fiúnak. | |
| Sennala (35031) 12.10.14 14:23:45 | ||
|
Mindjárt kommentelek,de előtte megosztom veletek legújabb Fanfictionomat.
1.fejezet – Elrabolva Autók hangos és idegtépő zaja visszhangzott a forgalmas utcán. A hatalmas épületek lakói ebben az elviselhetetlen hangzavarban élnek, fogalmam sincs, hogyan bírják ki nap, mint nap a felzúgó motorok őrjítő robogását. Zsebre dugott kezekkel sétáltam, ezen a végtelen hosszúnak tűnő utcán. Furcsa, hisz minden nap meg kell tennem ezt a távot, de minden egyes nap hosszabbnak tűnik a haza vezető út. Fesztivál szag csapta meg orrom és egy lágy, hangulatos zene üvöltött a kőépületek mögött. Nagy kíváncsiság lett úrrá rajtam, s nem tudtam megfékezni ösztöneimet. Sietős tempóban kerültem meg a háztömböt, míg nem észrevettem a mulató tömeget egy színpad körül. Muzsikusok zenéltek a kis építményen, s szórakoztatták a népet. A vendégek többsége a színpad melletti büfék szolgáltatásait vették igénybe és jóízűen falatozták a hotdogot, hamburgert. Nem is értem miért voltam ennyire kíváncsi erre, hisz semmi érdekes nincs itt számomra. Egy mély sóhajtás után sarkon fordultam,s folytattam utamat. Az eget pásztázva ballagtam a keskeny kövezett járdán. A saját kis világomból mobilom hangos csörgése ragadott ki. Előrántottam, és fülemhez emelve szóltam a vonalba. -Apám? - komoly, és türelmes hanggal szólaltam meg. - A mai nap folyamán értesített Mr. Haruno, hogy a lánya nyomtalanul eltűnt. Mivel az FBI, és más körzeti nyomozók nem találtak nyomokat, téged kértek meg, hogy járj utána a dolognak. Természetesen ezután a lány sem maradhat egyedül, az túl kockázatos lenne. Testőröket helyezünk mellé, amint megtaláltátok. Majd értesíts, ha van valamilyen fejlemény. – mély hangjából tökéletesen ki lehetett szűrni, hogy mindezt rezzenéstelen arccal mondja el. - Értettem. – mondtam határozottan a telefonba, majd vártam, hátha beleszól még a kagylóba, de a vonal egy halk recsegés után megszűnt. Eltettem telefonomat, és a központ felé igyekeztem, hogy megkapjam az instrukciókat. --- A raktár épületénél--- Remegő testem a hideg fémfalnak simult, amint halvány fény szűrődött be a fehér szöveten, mely a szememet fedte. -Hozzátok! – hallatszott a türelmetlen kiáltás, én minden porcikámban remegtem, s félelmemet egyre jobban fokozta, amikor két erős marok ragadta meg vékony karjaimat. Próbáltam ellenkezni, vergődni, de lehetetlen volt, hisz még támadómat se láttam. A következő gondolatom a sikítás volt, viszont számat egy erősen megkötött ruhadarab szorította, így még beszélni se volt esélyem. Előbbi próbálkozásom miatt kegyetlenül beletéptek rózsaszín fürjeimbe, s minden vágyam az volt, hogy sikerüljön kipréselnem egy hangos kiáltást. -Steve hozd már azt az elkényeztetett fruskát! – parancsolta a mély hangú férfi felháborodottan. – Nem lehet igaz, hogy még ezzel a Harunoval se tudsz megbirkózni. Tudtommal pankrátor voltál nem igaz? Akkor ez a vékonyka lány ne okozzon gondot! – a férfi, akit minden bizonnyal Steve-nek hívnak, most még erősebben szorította karjaimat, hála a főnökének. Kiráncigált a kamion hátuljából, és levezetett a szilárd talajra. Végre napfény sütötte arcom, de nem élvezhettem sokáig a kellemes meleget, mert ismét egy sötét helyre lökdöstek. Nyirkos, hűvös teremnek bizonyult, mert libabőrös karjaim remegtek. --- Központnál--- Megálltam a recepciós pultnál, ahol szokásosan Maya intézkedett fején a headset-tel. - Sasuke! – vigyorgott rám hatalmas fogpasztareklám mosolyával, és letolta fejéről a készüléket. – Minden bizonnyal az információkért jöttél. – kutakodott a fiókban, feltúrva ezzel a fontos papírokat. – Itt is van! – tolta orrom alá a két lapos, összetűzött személyleírást. - „Sakura Haruno, 19 éves, cseresznyevirág színű haj, igéző smaragd zöld szemek,s hófehér bőr.” – olvastam az első lap tetejét, de úgy voltam vele később is ráérek ezzel foglalkozni, most inkább le kéne jelentkeznem apámnál a X. emeleten. Összehajtottam a frissen nyomtatott lapokat és a lifthez mentem. Türelmesen vártam, míg a fehér lefelé mutató nyíl meg nem szűnt villogni. A liftajtó kinyílt, egy lépéssel bementem, s megnyomtam a 10-es számot. Halkan felzúgott a lift, majd nyekeregve megindult felfelé. Hát igen… Ezt a gépezetet sem kímélték az évek, de most már igazán fel lehetne újítani az egész liftrendszert. Unottan dőltem a lift falának, miközben vártam, hogy végre felérjek. Pechemre a IV. emeleten egy titkárnő szállt be. Azt hittem örökké valóság lesz, mire elérem a X. emeletet. Szerencsémre a nő is ugyanakkor szállt ki a liftből, amikor én, ezért nem időztünk el perceket más emeleten. Gyors léptekkel haladtam a szürke szőnyeggel borított padlón, minden lépésemnél dinamikusan, felváltva lendítettem karjaimat.Az egyik üvegfal előtt megálltam, és benyitottam a szürke árnyalatú irodába. | |
| Sennala (35031) 12.10.14 14:24:31 | ||
|
Előző komment folytatása:
Az ajtóval szemben, közvetlen az ablak előtt állt apám íróasztala, és kedvenc bőr forgószéke. Mivel láttam, hogy apám jelenleg házon kívül van, helyet foglaltam a fal menti kanapén, és a kezemben lévő papírokra néztem. Két kezembe vettem azokat, és figyelmesen kezdtem olvasni a lányról szóló adatokat. Érdekes módon volt még egy ilyen eset, amikor elrabolták. Ez pontosan négy éve történt Manhattanben. A nyomozók azóta se derítették ki, hogy mi célból rabolták el Haruno-t, és elvileg a mai napig zajlik a nyomozás. Viszont ismételten elrabolták, és jelenleg is fogva tartják valahol, ezért a négy évvel ezelőtti ügy nyomozása félbe maradt. Nem mintha sikerült volna többet kideríteniük az esetről, de máris egy újba kezdenek. Valószínűleg ezért kaptam meg én ezt a feladatot, hogy ők nyugodtan folytathassák korábbi munkájukat. Szerencsére társam egy hetes betegszabadságát élvezi, az előző akciónk után. Én ennek felettébb örülök, mert sokszor túl messzire megy és egy hajszál választ el, hogy ne üssem meg. Gondolom ez vele is így van, mert minden vitánk közben vicsorogva szorítja össze ökleit. Nem az a szokásos csapat vagyunk, sőt örülünk, ha akár csak egy percig nem szívunk egy levegőt. Ez az idegesítő szerencsétlen most otthon ágynyugalomban bámulja tévéjének vibráló képernyőjét, kiélvezi minden egyes percét, amit nélkülem tölt el. Én is így vagyok ezzel. Végre teret nyertem azzal, hogy ő lebetegedett, és nyugodtan végezhetem a dolgomat nélküle. Szemem a hatalmas üvegajtóra vándorolt, mikor az halk nyekergéssel kinyílt. Egyből felpattantam nyugalmi helyzetemből, és a kezemben lévő iratokat ismét összehajtottam. - Ezek szerint megkaptad a főbb információkat Sakura Harunoról. – bólintottam apám felé, aki lassú, öreges mozgással ballagott kopott íróasztala felé. Helyet foglalt bőrből készült székében, és elégedetten dőlt hátra. - Még a mai nap szeretném, ha kézbe vennéd ezt az ügyet, és mihamarabb megmentenéd a lányt. Nem ismerjük az elrablóit, és azt se, hogy pontosan hol vannak helyileg. Azt viszont tudjuk, hogy ma reggel kilenc óra harminc perckor a „Victoria Latte”kávézó előtt tuszkolták be egy kamionba. Gyanításaink szerint a város szélén található raktáraknál tartják fogva. A kamion teljes egészében vörös színű, és sötétített ablakokkal rendelkezik. Sok sikert Sasuke! – köszörülte meg torkát, és kezeit összekulcsolta asztalán. - Igyekezni fogok! – mondtam határozott hangnemben, amire apám csak egy bólintással reagált. Kisiettem az irodából, s a lift felé trappoltam. --- Raktár belsejében --- Végre megszabadítottak a számon lévő szoros anyagtól. Most szaporábban vettem a levegőt, jó érzés volt a tüdőmbe áramló éltető levegő. Míg szám be volt kötözve, nem tudtam ilyen nagy levegőt venni. De szememet még mindig a világos- feltételezem fehér színű- ruhadarab fedte. Az erős kötél, amivel csuklóimat kötötték össze, fájdalmasan dörzsölődött bőrömbe. Csípő érzés lüktetett a kötél okozta sebeken. -A kendőt még ne szedjétek le! – utasította morgós hangon a mögöttem lévő ember. Csak most döbbentem le, amikor ez az ismerős hang egyre közelebb került hozzám. Cipője halkan kopogott a talajon, és ruhadarabjának cipzárja minden lépésénél megcsörrent. Meleg leheletet éreztem nyakamon. - Mennyire vagy fontos apucinak? – hangjától a hideg rázott ki. Nyálas hangvételétől a hányinger fogott el, és most itt köpköd a nyakamba hajolva, azzal fenyegetőzve, hogy édesapám megment-e. - Hagyjon békén! – rúgtam hátra, de lábam céltalanul lendült tovább a magasba. Mihez kezdek most? Ezek az emberek egyáltalán nem kímélnek, és még megszökni se tudok. Lehetséges, hogy ahol most tartanak, az egy kihalt pusztán hever, sehol sincs civilizáció, csak több mérfölddel odébb. Kommenteket! ^^ Ennek a résznek lesz folytatása, mivel hosszabb. :) | |
| Álomlovasok (64649) 12.10.14 14:46:58 | ||
|
Sennala, nagyon jó :) lesz, ha kész lesz, de én mindenképp olvasni fogom ;´) | |
| Sennala (35031) 12.10.14 15:04:37 | ||
|
Álomlovasok: Köszönöm! ^^ És igen, ez a fejezet igazából kis betekintő a főhős életébe, ismertetés. :)
És jöjjenek a kommentek! Álomlovasok: Egész jó! Érdekes történetnek ígérkezik, de szerintem egy kicsivel hosszabb is lehetne. Továbbá figyelj a szóismétlésekre és vesszőkre. ^^ pony56club: Megszenvedtem, mire elolvastam. x“D De ettől eltekintve tetszik. ^^ Folytasd! ;) Death: Vesszőkre figyelj! :) Jó lesz, folytasd csak. | |
| Álomlovasok (64649) 12.10.14 15:50:25 | ||
|
Köszi Sennala, csak reggelt eléggé rossz kedvem volt:/ és igyekszem minél hosszabbra, de nem took mit kitalálni, és nem vagyok az ilyen nagy regényírós fajta xDD. A szóismétlések pedig azért voltak, mert ismétlem, rossz kedvem volt, nem figyeltem semmire:/ meg ha észre vettem is, nem tudtam rokonértelmű szavat O.o
Am. köszi. | |
(aktuális oldal: [ 472 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [469] [470] [471] [472] [473] [474] [475] [476] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
