 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| hawai (9368) 12.11.21 19:50:59 | ||
|
pony56club: örömmel hallom, hogy hiányoltál, és örülök, hogy tetszett :) a folytatás hétvége környékére várható :) | |
| thestral27 (21282) 12.11.21 20:25:51 | ||
|
GoldAngel: igen-igen, az.XD Wá , de.... így egy nap alatt hogy tanuljak ennyit?! főleg, h díjlovas programot kell tanulnom, irodalom(ugye a két vers), törit mert hnap tz, biosz mert pénteken összefoglalás, föci mert pénteken tz..-.-“ ja,meg még kémia, mert hnap feleltet ezerrel a tanár..-.-“ Namost, ezt hogy?! Áh...-.-
Amúgy elkezdtem ínri még tegnap egy novellát, mert elábrándoztam, hogy milyen jó lenne egy kaszinóban dolgozni... szóval megalkottam róla egy novellát.:D Még nincs teljesen kész,de ha meglesz, berakom.:) | |
| thestral27 (21282) 12.11.21 20:26:52 | ||
|
pony: ja, am köszönöm.xD most vettem csak észre, hogy te is írtál.XD
amúgy ja, nekem is így van most, h most felelek 3x-ra, mert h akadozósan ment, és h erre nem hajlandó jegyet adni, ezért holnap NYELVTANON kell belőle felelnem..-.- | |
| Victory (24965) 12.11.22 08:30:14 | ||
|
SzellemVarázs:Azt hiszem hogy félreértettél, vagy rosszul fogalmaztam.
Az amire főként célozni szerettem volna, hogy nagyon sok a 2 történet közötti hasonlóság. Hoztam is néhány példát erre: A Te történeted: “Álmatagon néztem ki a kisbusz ablakán, melynek megszokott ringatózása hirtelen abbamaradt. Kényszeredetten vettem tudomásul, hogy egy újabb pihenőhelyhez értünk. Kinyújtóztattam- a hosszú órák alatt- elgémberedett tagjaimat. Bevallom nem valami kellemes érzés ülve aludni, pláne hosszú út alatt. A mi utunk pedig már napok óta tartott. Nyúzott arccal néztem végig osztálytársaim ugyancsak bágyadt képét. Úgy tűnik nem csak engem viselt meg az út. Tanárunk, egy köpcös alak kérte a figyelmünket, amelyet hamar meg is kapott, tekintve, hogy olyanok voltunk, mint az élőhalottak.“ Az én történetem “Álmatagon pillantottam ki a kisbusz ablakán, mely eddigi folytonos ringatózása hirtelen abbamaradt. Kényszeredve tapasztaltam, hogy megérkeztünk a következő pihenőhelyre. Ez alatt a hatalmas parkolókat értem; benne büfékkel, padokkal és asztalokkal, valamint illemhelyekkel. Fáradtan nyújtóztattam ki elgémberedett tagjaimat, bevallom ülve aludni nem túl kényelmes és hamar elege lesz belőle az embernek, főleg ha hosszú az út. Márpedig a mi utunk már napok óta tart. Álmosan néztem el osztálytársaim nyúzott arcát, tehát nem csak engem viselt meg az utazás. Osztályfőnökünk, egy köpcös alak kérte a figyelmünket, s mivel mindannyian olyanok voltunk, mint az élőhalottak, hamar meg is kapta.“ A Te történeted: “Váratlanul nevetésre lettem figyelmes a hátam mögül. Megfordulva meg könnyebülten vettem észre, hogy nem én vagyok a poén tárgya, ugyanis én valahogy mindig kilógtam a sorból. Majd nekem is mosolyra húzódott a szám, amikor megláttam min röhögnek a többiek. Tom, miután leszállt a kisbuszról térdre borult és megcsókolta az aszfaltot. Majd kissé idegesen felállt és beletúrt szőke hajába és meghajolt. Örömmel látta, hogy alakítása a lányok figyelmét sem kerülte el. Bár igyekezett idétlennek tűnni, volt egy olyan érzésem, hogy nagyon is értelmes fiú, de az kétségtelen, hogy ő az osztály legviccesebb diákja.“ Az én történetem: “Váratlanul nevetésre lettem figyelmes, a hátam mögül. Kíváncsian fordultam a hangok irányába, s megkönnyebbültem, amikor rájöttem, hogy nem én vagyok a poén tárgya. Mert hát én valahogy mindig kilógok a sorból, most sem volt ez másképp. Amikor megláttam min nevetnek a többiek nekem is mosolyra húzódott a szám. Az egyik fiú, Tony amint leért a kisbuszba vezető lépcsőfokokról térdre borult és megcsókolta a parkoló betonozott talaját. Nem vitás, ő a legviccesebb mindannyiunk közül. Tony örömmel nyugtázta, hogy újabb nagy sikert ért el az osztály körében és annak főleg örült, hogy a lányok figyelmét sem kerülte el mutatványával. A fiú ünnepélyesen meghajolt, majd beletúrt szőke hajába. Bár igyekezett idétlennek tűnni, volt egy olyan érzésem, hogy nagyon értelmes alak.“ | |
| SzellemVarázs (56562) 12.11.22 14:57:59 | ||
|
Aha, bocs akk. inden bizonnyal félreértettem, ha akarod átfogalmazom | |
| Victory (24965) 12.11.22 15:25:35 | ||
|
Megköszönném:) | |
| Wolfoxy (21122) 12.11.22 20:44:30 | ||
|
Itt is van egy HockeyStiriker Christmas Special!
26. fejezet A téli szünet előtti utolsó előtti tanítási napon Rei-ék osztálya karácsonyi ünnepséget rendezett. Az ajándékozás „Titkos Télapó”-rendszer szerint zajlott, tehát senki sem tudta, kitől fog ajándékot kapni. Rei-t Seiko ajándékozta meg, aki egy rózsaszín, nyuszi-macska-mókus hibridnek látszó plüsst adott neki, és (sajnos) kötelességének érezte a lánnyal tartani a Seibu iskolába. Az út közben Rei azon gondolkodott, mit követett el, hogy ezzel kell bűnhődnie. Seiko a buszon minden megállónál felkiáltott, „Megyünk a hokis barátaidhoz!”, ezzel a szívrohamot hozva Rei-re, valamint a többi utasra. Amikor pedig leszálltak a buszról, énekelve, táncolva, és magyarázva (megpróbálva ezeket egyszerre művelni) követte Rei-t. -Majd kérd meg őket, hogy tanítsanak meg hokizni! – kérte, ezúttal szüneteltetve az éneklést. Majd egyből témát váltott. – Biztos mind jó pasi! Nehéz lesz majd választani! -Túl sokat képzelsz – motyogta Rei, miközben befordultak az iskola kapuján. A klubház is karácsonyi díszbe öltözött. Kívülről mindenhol valószínűtlenül felhelyezett égők lógtak róla, az ablakban, és természetesen az ajtó fölött pedig fagyöngy lógott. Rei határozottan megkerülte, és Seikóval együtt bement a klubházba. Ott Nobu fogadta őket, Mikulás-sapkával a fején. Rei bemutatta neki Seikót, és megkérdezte, hol van Atsuya. -Mit tippelsz? Természetesen gyakorol – mondta Nobu, nem sok érdeklődéssel, és a pálya bejárata felé mutatott. A lányok bementek, és ott találták Atsuyát, aki éppen a korcsolyáját vette le. -Helló – köszönt neki Rei. Atsuya felnézett, Rei-t észre sem véve csak Seikót bámulta. Le sem vette róla a szemét. Rei-nek ekkor nyilvánvalóvá vált: a Strikers kapitánya első látásra beleszeretett bosszantóan energikus osztálytársnőjébe! -Ilyen nincs – morogta, miközben Atsuya bekísérte Seikót az ajtón, és közben folyamatosan magyarázott. Szegény lány azt sem tudta, mi folyik körülötte, de Atsuya szövegelése kezdett egy kicsit az agyára menni. -Hé, Rei! – fordult hátra Atsuya. – Láttad már a karácsonyi ajándékomat? -Miért, mutattad? -Gyere, itt van! – azzal benyitott egy Rei számára egészen eddig ismeretlen ajtón. -És itt is van! – az ajándék a szoba nagy részét elfoglalta: egy léghokiasztal volt. -Azta! – Rei-nek a lélegzete is elállt a döbbenettől. – Várjunk csak… honnan volt erre pénzed? Az idő közben a lány háta mögött megjelent Nobu adott magyarázatot. -Mondjuk azt, hogy Tsutomu edző azóta is a hitelkártyáját keresi! Míg Rei el volt foglalva azzal, hogy a fiúkkal ordibált, Seiko hallotta, hogy valaki kopog az ajtón. Odament és kinyitotta. Az új vendég nem volt más, mint Shuu. Rei vette őt észre elsőként. -Nem tudtad megállni, hogy tönkre ne tedd a karácsonyunkat, mi? – kérdezte a fiútól. – Amúgy meg ugye tisztában vagy azzal, hogy hol állsz éppen? Shuu ekkor észrevette, hogy pont a fagyöngy alatt áll, és megpróbálta kiszámolni, hogy Rei is ott van-e. Sajnos, nem volt ott, ezért körültekintően kikerülte a növényt, és belépett a klubházba. -Nincs esetleg valami ajándékod nekem, Rei-chan? – kérdezte, sunyi mosollyal, fejét egész közel dugva a lányéhoz. -Dehogynem! Megtaláltam a tökéletesen hozzád illő ajándékot! – vigyorgott Rei, azzal elővett egy zacskót az iskolatáskájából. – Boldog Karácsonyt, Todoroki! A zacskóban egy sima fehér póló volt, olyasmi, amit testnevelés órán hordanak. A lényege a hátulján lévő felirat volt. -Shuu Todoroki – olvasta a fiú. – Ezt meg mégis… -Mi van? Ha mész valahová, legalább tudni fogják, ki vagy – vonta meg a vállát a lány. -Kösz szépen… De legalább egy szép lányt hoztál magaddal! – itt Seikóra pillantott, aki annyira zavarba jött, hogy ki is ájult. Atsuya és Nobu döbbenten nézték. -Ez aztán tudja, hogy kell nagy hatást tenni az emberekre – jegyezte meg Nobu. -Hát ja – tette hozzá Atsuya. – Ha valamihez ért, akkor az ez. Shuu úgy vélte, neki itt semmi dolga, ezért megpróbált kislisszolni az ajtón, de Rei megállította. -Tudod, mit – kezdte. – Veled megyek – mondta, egyre inkább elpirulva, de azért hozzátette. – De csak mert Karácsony van! Ebben a pillanatban a lány egy hópelyhet vett észre. Majd még egyet. És még egyet. Mire észbekapott, már esett a hó. -Azta! Ez az első hó az évben! – örvendezett. – Ideje volt már, december közepén! Nézd, Todoroki! -Ja, látom… Hó… -Ne legyél már ilyen izé! Olyan szép így minden! – azzal Rei kirohant, és táncolni kezdett a hóesésben. -Főleg, hogy te is itt vagy velem– gondolta a fiú, miközben a lány nézte. – Már csak ezért is megérte eljönnöm! -Mondtál valamit? – fordult oda hirtelen Rei, azzal megragadta Shuu karját, és nevetve maga után húzta. Az hiába ellenkezett, nem úszta meg, hogy havas legyen. | |
| Wolfoxy (21122) 12.11.22 20:45:08 | ||
|
folytatás:
Seikónak, aki lemaradt erről, Rei másnap az iskolában számolt be. A szőke lány egy pillanatra megdöbbent, mikor Rei ahhoz a részhez ért, hogy „Ja, a Todoroki is ott volt”. -Te, ugye tudod, hogy az, akivel együtt látjátok az első havat, az lesz életed szerelme? – kérdezte. -Mi? – kapta fel a fejét Rei. -Állítólag… -Az nem lehet! De az a Todoroki! -De igen! – Seiko felvette az ördögi „Ez már szerelem!”-vigyorát. Azt, amiből Rei-nek már egy életre elege volt. Ezután már csak ennyi hallatszott ki az osztályteremből: -Neeeee! Komikat! Jó hosszú lett! Mármint az eddigiekhez képest! | |
| pony56club (16581) 12.11.23 15:18:35 | ||
|
Wolfoxy:nagyon jóóó lett:DD alig várom a folytatást*-*
hawai:már nagyon várom*-* | |
| thestral27 (21282) 12.11.23 19:45:25 | ||
|
Hello, Sziasztok.:D
Ma írtam lapra egy csomót (unalmas volt a németóra.XD)a WAY-ből,viszont már nagyon elegem van.XD A rohadt pc-m! A rohadt pc-m!>< Utálom.:“) Kiakarom cserélni karikára, mert már 4 hete az orvosi van benne, vagy mi, és ma vettem bele újat... és én hülye, nem engedtem meg a srácnak, hogy kicserélje, mert az egóm nem hagyta, és magamnak akarom/akartam kicserélni.>< Már bánom.XD Még csak azt a cuccost se tudom róla lecsavarni..>< És, ha ez nem lenne elég, ma lövettem még kettőt, és persze, hogy belecsaptam, miközben bénáztam.>< Lerohad a fülem, annyit nyomorgattam..>< Meghalok.XD Na, mindegy... igyekszem hozni a folytatást, de ma csak azért is kifogom cserélni fülembe a piercinget, ha törik, ha szakad.XD | |
| thestral27 (21282) 12.11.24 14:24:00 | ||
|
És elkészült.*-* Tegnap miközben a fülem lüktetett megírtam.:D Kicsit... Ő,hátőő..XD Mindegy. Remélem tetszeni fog.:D
- Ó – ocsúdok fel meglepetten. – Igen – mondom, de egy értetlen pillantással jutalmaz csak. – Igen, veled töltöm a karácsonyt – forgatom szemem, s belebokszolok a karjába. – Na, húzzál fogat mosni, mert ha nem esett volna még le, először is el kéne vinned a rendőrségre, másodszor meg este lesz a karácsony előtt immáron utolsó dedikálásunk – ezzel el is indul, s minél gyorsabban igyekszik. Eközben én is felöltözök, és összekészülődök. Fekete öltönyt, és nyakkendőt veszek fel. Felkapom a fekete motorom kulcsait, s Austin kezébe adom. - Nesze, Szöszi. Te vezetsz – vigyor terül el arcán, s felszáll a motoromra. Mögé ülök, s mint tegnap, ugyan úgy átölelem. Elindulunk, és túlságosan is hamar a rendőrséghez érünk. Sóhajtva benyitok az ajtajukon; egy rendőr egyből fogad, majd bekísér engem és Austin-t egy szobába, ahol három szék van és egy asztal: az egyik végén öregebb ember ül, a másik két szék üres. Elhelyezkedünk kényelmesen: előre érzem, hogy hosszú beszéd lesz. - Mr. Luck és Mr. Black. Üdvözlöm önöket – biccent a férfi. - Jó reggelt – sóhajtom lemondóan. - Gondolom, tudja, hogy miért van itt, Mr. Luck. - Nem bazdmeg – morgom halkan az orrom alatt, nehogy meghallja. - Be kell mennie a vallatóba – mondja monoton hangon. - A hova? – húzom fel egyik szemöldököm. - Vallató. Ahol kihallgatják, mert már a válaszaiból tudni fogják, hogy drogkereskedő-e vagy sem – az ajtón egy nagydarab pasi lép be, s kitessékel. Aggódva pillantok hátra a vállam fölött Austin-ra. De ő nem néz rám. Elmélyülten beszélget azzal a vénemberrel. Feltesznek minimum húsz kérdést, s már nagyon unom. Mindig csak „Hol tárolod a drogokat? Biztosan nem drogozol?” Kitépem az összes kék hajszálam! Egy óra kínzás után végre elengednek, s homlokukat ráncolva csóválják a fejüket. - A fiú igazat beszélt. Semmi köze a drogokhoz – elégedetten elmosolyodok. Austin-nal elhagyhatjuk az épületet. Végre, szabadság! A telefonomért kotorászok a zsebemben, s nagy nehezen, de előveszem. Felhívom a menedzsert. - Szia! – szólok a telefonba, miután felveszi. – Figyelj, el tudod hozni a ruhám a dedikálás helyszínére? Na meg Austin-é is kéne. Igen? Köszi! Akkor ott találkozunk, rendben? – ezzel lerakom. – Szöszi! – megfogom a kezét, s megfordítom, hogy rám nézzen. Aggodalom ittas az arca. – Baj van? - Nem, csak… megrémisztett az a pasas. Ha nem jöttél volna jól ki ebből, akkor börtönben ülnél – szemeit lesüti. Miért ennyire idegesítően aranyos? Megölelem, s lábujjhegyre állok, hogy egy magasságba legyek úgy nagyjából vele. Megfogom az arcát, s lágyan megcsókolom. Az egyik kezemmel elengedem, s leveszem nehézkesen az öltönyöm, majd az arcunk elé tartom, nehogy valaki meglássa. Annyira jó őt csókolni… valahogy lehetetlen betelni vele. Rémisztő. Ezelőtt még életemben nem voltam szerelmes… - Induljunk, nehogy elkéssünk! – mosolygok rá, s visszaveszem az öltönyt. Elindulunk a dedikálás helyszíne felé. Amikor odaérünk, egyből megcélozzuk az öltözőt, mert muszáj átvennünk a fehér „egyenruhát”. Leülünk a székekre: én a jobbszélére, Austin mellém, ő mellé meg Jack. - Na, ezennel megkezdődhet a dedikálás! – kiabálom, s az első rajongó már elém is csúsztatja a CD-t. Keresem a filcem, de nem találom sehol. – Austin, nálad van? - Mi? – néz rám értetlenül. - A filcem! - Meglehet – vonja meg vállát, s dedikál lelkesen tovább. Felállok, és végig tapogatom. A gatyája oldalánál megérzek egy kerek tárgyat. - Gonosz mocsok – morgom a fülébe, s gyorsan kikapom az alsógatyájába biggyesztett filcet. - Az vagyok – vigyorog rám. Eldobom az eszem! Ne már! Miért kellett megvillantanod az ezerdolláros mosolyod?! - Hé! – szólal meg a kislány. - Ó, ne haragudj – sóhajtom, s gyorsan aláírom. Folyamatban váltják egymást a lányok: hol fiatalok kerülnek elém, hol idősebbek. Amikor végzünk a dedikálással egy interjú következik a Star magazinnak. - Sziasztok fiúk! – köszön egy vöröses hajú fiatal nő. - Helló – mondjuk teljesen egyszerre. A lány fellapozza kis jegyzet füzetét, s tollat ragad a kezébe. - Minap félreérthető videók kerültek az internetre Ronald-ról és Austin-ról. Megtudhatom, hogy mi is volt az pontosan? - Rosszul voltam – mondom egyből. – Austin felajánlotta, hogy elvisz orvoshoz, mert nagyon fájt a hasam, és aggódott, nehogy esetleg vakbélgyulladásom legyen. | |
| thestral27 (21282) 12.11.24 14:24:14 | ||
|
- Áhá – hevesen körmöl a füzetecskébe. – És miért az övébe kapaszkodtál? A pasikra ez nem jellemző.
- Mondom, hogy rosszul voltam, és azt se tudtam, mi történik velem. Csak az volt a lényeg, hogy ne essek le félúton – morgom, mert idegesít ez az idióta. - Mostanában nem hallottunk valami sokat a szerelmi életedről, Ronald, és nagyon sok rajongót érdekel. Sosem látnak szinte senkivel se. Esetleg nincs senki, akihez vonzódnál? - De, éppenséggel van, akihez vonzódom, mint mágnes a hűtőszekrényhez – kacsintok a riporterre. - Na, mesélj kérlek! – bíztat. - Hát… már régóta ismerem – hátrapillantok, de Jack-et sehol sem látom, pedig szükségem lenne a hülye jó tanácsaira. -, és nagyon beleszerettem. Aranyos, és bolondulok érte. - Ez a vonzalom netán kölcsönös? – kezdem egyre kínosabban érezni magam. - Azt hiszem, igen… mert, hát ki merem jelenteni, hogy járunk – megvakarom a tarkóm. KÍNOS! - Na, és te Austin? Hogy állsz a szerelem kapcsán? – fordul szöszi barátomhoz. - Nyakig szerelmes vagyok, hogy őszinte legyek – komolyan Austin? Ne essél már ekkora… - bármit megteszek érte, amit csak tudok. Minden áron mellette akarok lenni, és reggelente az ő szuszogására szeretnék felkelni és esténként ugyan erre elaludni – és de. Túlzásokba esik. Vagy tévednék..? – Nagyon szeretem – sóhajt. - Ó! Milyen kis aranyos! – vigyorog a nő. – És esetleg nevet mondanátok? Vagy a külsejüket leírnátok? Esetleg kép? - Fenébe már! – csattanok fel önmagamból kikelve. – A fenébe! – ismétlem meg önmagam. – Ezt az idiótát szeretem! És ő is szeret engem! – mordulok fel. Austin egyetértően bólint. Felé fordulok, s lábujjhegyre állok, hogy úgy nagyjából egy magasságban legyünk. Kezeim közé fogom arcát, s forrón megcsókolom. Hallom, ahogy a fényképező kattog. Kezeim Austin nyaka köré fonom; ő erre tenyerét hátamra csúsztatja, s lassan simogatja. - Te jó ég! – sikolt fel a riporter. Lassan elhajolok Austin-tól, s a nőre emelem tekintetem. A fényképezővel készült képeket vizslatja. – Úristen! – ezzel ellohol, és hallom, ahogy a telefonon már azt beszéli meg, hogy ebből címlap-sztori lesz. Véleményeket, kritikákat elfogadok:). | |
| Melissa (6505) 12.11.24 14:38:48 | ||
|
Naszóóóóval: Hoztam egy jó/rossz hírt xD Ezt a Green Day-est, amit most elkezdtem, egy kicsit átírom :) Vagyis majdnem teljesen xD Nem tudom, mikor lesz fejezet, de igyekszem xD | |
| GoldAngel (58717) 12.11.24 16:36:21 | ||
|
Thestral: imádom *.* Egyébként hogy sikerült a versmondás? | |
| thestral27 (21282) 12.11.24 17:02:51 | ||
|
GoldAngel: Ennek örülök.:D Hátőm, erről nem nyilatkozom.:“) Irodalomtanár behivatta anyámat..-.-“ De az indoka a legnevetségesebb.:“D Ilyet írt be: “ T.Sz.!
Lánya nem tanul verset irodalomórára! Legyen szíves felkeresni! -tanár aláírása + Dátum-“ Csak szerintem nevetséges ez?xD | |
(aktuális oldal: [ 491 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [488] [489] [490] [491] [492] [493] [494] [495] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
