 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| SzellemVarázs (56562) 12.11.27 18:44:19 | ||
|
Thestral irtó klassz! Kövi hozzászólásban felrakom a word of the blood kövi fejijét | |
| SzellemVarázs (56562) 12.11.27 18:49:50 | ||
|
4. Fejezet: A vallomás
Amilyen gyorsan csak tudtam kifelé vettem az irányt a bálteremből és felrohantam a lépcsőn, bementem a szobába, ott pedig egyenesen az erkélyre léptem ki. Gyönyörű, holdfényes éjszaka volt. Egyszerre minden megvilágosodott, hát innét ismer engem, de mi volt az a különös tekintete... Ó jaj, bár ne láttam volna, de hiába a múlton változtatni már nem lehet. Hirtelen azt vettem észre, hogy a könnyeim a kézfejemre hullanak . Igazából nm is tudtam, hogy miért sírok. “Azét mert szereted, és ő mégsem lehet a tiéd“ súgta belülről egy kis hangocska. Akárhogy küzdöttem is ellene, be kellett látnom igaza van, szeretem őt, őt ó aki nem szeret engem. Ahogy néztem a holdfényes éjszakát, hirtelen arra eszméltem fel, hogy valaki megérintette a vállam. Összerezzentem, majd felnéztem. Edward volt az, aki most a vállamon pihentette a kezét. - Szia. Mi baj van, miért jöttél el a bálteremből?- kérdezte meleg, bársonyos hangján. - Semmi, miből gondolod, hogy valami bajom lenne?- kérdeztem - Ebből- az arcomra tette az ujját, és hagyta, hogy egy könnycsepp rá essen. - Talán nem tetszik a szobád? - Nem dehogy, erről szó sincs, csak....- Elhallgattam nem bírtam végig mondani. - Csak?- kérdezte -Nem is tudom, csak olyan furcsa, hogy itt vagy, a különálló szoba és a bálteremben, az a különös pillantásod.... nem értem, mi folyik itt?- néztem tiszta, csillogó, barna szemébe, amely az enyémet kutatta. - Ezt hogy érted?- kérdezte csendesen. - Hát ez a váratlan felbukkanásod, és pont itt kell megint találkoznunk...- mondtam tétovázva- Ez az egész olyan kusza. Edward elmosolyodott, majd fölém hajolt, megcsókolt és halkan a fülembe suttogta:- Gyere menjünk be, kezd hűvös lenni. Odabent mindent megmagyarázok. - Megfogta a kezemet és magával húzott a szoba barátságos melegébe. Leültem a vörös, öblös fotelbe. Edward, mielőtt még leült volna a fotelbe, közelebb húzta az enyémhez. Hallgatagon bámultam a lépcső virágmintáit, mire Edward megérintette a vállam. Üres szemekkel bámultam vissza rá, éreztem ha megszólalok el sírom magam. Aztán mégis össze szettem magam: Mit jelent ez az egész?-kérdeztem csendes, fakó hangon. - Egy ideje figyellek téged - kezdte Hirtelen felkaptam a fejem és metsző, hideg tekintettel mérem végig a fiút. -Tessék?!- kérdezem csendesen, hangom visszafojtott ingerültséget árul el. Percekig kényelmetlenül mocorgott a fotelben, míg végre megszólalt. -Az igazság az, hogy amikor megérkeztetek azt mondta Hans, hogy nem tartózkodom a kastélyban, de itt voltam és a szobád erkélyéről figyeltem az osztályod. Biztos akartam lenni benne, hogy te is ott vagy-e közöttük. Amikor megláttalak hihetetlen vágy fogott el, hogy megszólítsalak. Ám végül mégis leküzdöttem, megfogadtam, hogy várok vele estig, és addig nem mutatkozok a kastélyban. És most szeretném, ha őszintén, a szíved mélyéről felelnél nekem. -Bízol bennem? -Igen, bízom benned. – feleltem tétova, remegő hangon. -Elmosolyodott. –Akkor felelj nekem, szeretsz? -Utolsó kérdése váratlanul ért, de elhatároztam magam, elmondom neki az igazat, végül is joga van tudni - Szeretlek, teljes szívemből. -Meg nyugodva felsóhajtott megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett. -Szeretnék mesélni neked valamit,amit már nagyon régen el kellett volna mondanom neked, de szépen kérlek bármit is fogsz hallani, hagyd, hogy végig mondjam, jó?- Hangja bajlósan csengett, éreztem valami rosszat fogok hallani. -Amikor még egészen kicsi voltam 9-10 éves lehettem az apám elmondta, hogy sem én, sem a családom nem vagyunk emberek, vámpírok vagyunk. Továbbá elmondta azt is, hogy a Testvériségnek mi vagyunk az uralkodó klánja. | |
| SzellemVarázs (56562) 12.11.27 18:50:35 | ||
|
Azt mondta az a szándéka velem, hogy mi hánt elég idős leszek hozzá, lemond vezetői pozíciójáról, és a posztot ezután én fogom betölteni. Anyám ellenezte apám döntését, de végül kénytelen volt bele nyugodni, a tudatba, hogy fia egy szörnyeteg, és ő ez ellen nem tehet semmit. 2 év múltán megismertem a fajtámat, és a Testvériséget , többek között megtanultam bánni a szomjúsággal is. Megtudtam, hogy apám megöregített, és ha ember lennék, akkor csak 4 éves lennék, s nem 10. Először 15 éves koromban vitt el vadászatra,hogy megtanuljam hogyan kell embert ölni. Tisztán emlékszem, hogy egy gyönyörű szép villához vitt, és azt mondta leszámol ellenségeivel. Holdfényes éjszaka volt, a villa lakói bizonyára aludtak, mert az egész ház csendes és néptelen volt. Követtem őt a feljáró kövezetén, távolabb két, jól megtermett német juhász őrizte az épületet. A kutyák, mi hánt megláttak minket vad acsarkodások közepette felénk rohantak. Apám mélyen a két fenevad szemeibe nézett, alig fél perc múlva, a kutyák, mintha mi sem történt volna visszavonultak a helyükre. Mint később kiderült hipnotizálta őket, ez minden uralkodó klánnak „képessége” a vámpírsebességgel, és mi egy mással együtt.
A házban sötétség honolt, nekünk viszont nem jelentett nagy kihívást megtalálni az emeletre vezető lépcsőt. A folyosó két oldalán szobák voltak, az egyik ajtó nyitva volt. Beléptünk rajta, apám utasított, hogy menjek ki, és ha bárki felébredne haladéktalanul hallgattassam el, úgy ahogy „mi” vámpírok szoktuk. A szemközti szobából egy kis lány sírása hallatszott ki. Amikor beléptem a szobába egy kis ágyat pillantottam meg, benne pedig egy 3 évesforma kisgyereket. A kislány keservesen sírt, megszántam a kicsit- halk szóval csillapítottam. Amikor megnyugodott visszatettem az ágyába. Ekkor belépett apám,egy pillantást vetett a gyermekre, majd utasított rá, hogy menjek a szülők szobájába. Teljesítettem a kívánságát - vagy inkább parancsát- és átmentem a másik szobába, apám pedig követett. A szobában , az ágy mellett megkötözve feküdt a két „áldozat”. A férfi nem szólt semmit, csak hideg, merev tekintettel nézte hol a gyerekszobát,hol zokogó feleségét , nem kérdés, hogy nem magát, hanem őket, kettejüket féltette. Lehunytam a szemem és nagyot nyeltem, nem volt kérdés, hogy mi lesz a sorsuk. Apám az ágy mellé lépett az apa fölé, és 2 perc alatt agyon harapta. Az asszony, férjét holtan látva keservesen zokogott. Apám felállt mellém lépett, és azzal, hogy „tudod mi a dolgod” kijelentéssel félre állt. Kirázott a hideg, amikor az asszony mellé léptem és amikor eltökélten a nyaka felé kaptam, erőtlenül annyit suttogott, hogy ha neki meg kell halnia, legalább a kis Nicole-nak kegyelmezzük meg. Gyakorlott mozdulatokkal, ahogy apámtól láttam, átharaptam az ütőerét. Émelyegtem amikor a vér sós, kesernyés ízét észleltem. Apám elismerően megveregette a vállamat. Amikor viszont tudatosult bennem, hogy egy ártatlan ember miattam halt meg nyomorultul éreztem magam, apám dicsérete pedig egyenesen a mélybe taszított. Hirtelen kiszakítottam a kezem Edward kezéből, felálltam és fuldokolva, remegve rá néztem -Ne,… nem, ez..ez lehetetlen, Edward mond, hogy ez nem igaz- Néztem rá dadogva és fuldokolva a könnyeimtől. -Nicole nyugodj meg, kérlek szépen beszéljük meg- nézett rám esdeklő tekintettel. - Nem, ezen nincs mit megbeszélni, gyilkos vagy, megölted a szüleimet!- Zokogtam hisztérikusan. – Hagyj békén, könyörgöm menj ki, egyedül szeretnék lenni. – - Rendben egyedül hagylak, de ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi hülyeséget- kérte, hangjában éreztem, hogy aggódik miattam, de nem érdekelt. Amikor végre ki ment, az asztalhoz ültem. Próbáltam fegyelmezni magam, mert éreztem, hogy szinte sokkos állapotba kerültem. A fél éjszakát át zokogtam, majd kimerülve álomba zuhantam. | |
| SzellemVarázs (56562) 12.11.27 18:51:45 | ||
|
Ja az kimaradt, h komikat kérek, meg kritikákat is. | |
| thestral27 (21282) 12.11.27 19:07:09 | ||
|
Lime,Szellemvarázs: köszönöm.:D Örülök, hogy mind a kettőtöknek tetszett.:DDD | |
| SzellemVarázs (56562) 12.11.27 19:48:05 | ||
|
Thestri szívesen | |
| thestral27 (21282) 12.11.27 19:50:42 | ||
|
Hát emberek, én majdnem szívsokkot(a szót én találtam ki.XD Tök jól hangzik, nem?:33) kaptam, amikor visszaolvastam a “Sötét Szövetség“-et.OO Miért nem mondtátok, hogy ilyen írtó sz*r?OO Tiszta Végzet Ereklyéi kopi lett, bakker .-. Én ennek kaputtot mondok szerintem.:“) Mert el is kapkodtam, meg tényleg nagyon copy történet lett, és ez nem tetszik.:/ Emiatt nem tűnök egyedinek.:S
Szóval helyette, hogy ne keseredjetek el, nameg hogy legyen egy fantasy történetem, DESTINY címen elkezdek egy újat. Ezt megpróbálom majd elgondolkodtatóra írni, sőt... lehet, hogy kicsit filozofikus is lesz az egész, de remélem tetszeni fog.:D Majd ismertetőt is hozok.:) (és nem, ettől még nem fogom elhanyagolni a We Are Young!-ot, mert azt imádom.XD ) Annyit elárulok már most, hogy a főszereplőt William-nek hívják.:D | |
| SzellemVarázs (56562) 12.11.27 19:56:10 | ||
|
thestral már várom, kíváncsi vagyok rá. | |
| hawai (9368) 12.11.28 15:09:32 | ||
|
Sziasztok!
Van egy blogom... vagy valami olyasmi... csak kicsit más... ééés lehet kérni blog-, web kritikát, illetve fényképész tudásomról és hasonló dolgokról találhattok dolgokat. Még friss... lassan de biztosan kerülnek fel a dolgok. Azért nézzetek be nyugodtan, éés esetleg ti is írhatnátok rá egy kis kritikát, mi tetszik és mit hiányoltok róla, ezzel is segítve engem a fejlődésben! http://rawenworld.blogspot.com/ Előre is köszönöm, aki ír rá valamiféle építőkritikát :) Üdv: Rawen | |
| Fanday99 (50302) 12.11.28 17:54:49 | ||
|
Na gyerekek hat nekem a holnapi ket ora tizenot percnyi enekhez tuti nem lesz kedvem, ami azt jelenti hogy egesz ido alatt irni fogok, ami pedig azt jelenti hogy hamarosan took hozni reszt. ha meg megsem az aze van mert leorditottak amiert ora es korusproba kozbe irogattam. na 8. A lenyeg az hogy holnap hozok fejezetet, felteve ha nem gond:) | |
| Melissa (6505) 12.11.28 19:00:25 | ||
|
Na, gyerekek, amit elkezdtem Green Day-est, kitörlöm :P Helyette hozom a már befejezettnek a második részét :) Jó olvasgatást :P
Green Day – A második felvonás Bevezető / Karácsonyi különkiadás A szobát belengte a fenyőillat. Gyengéden villództak a fények a falon. Csend volt. Meghittség és szeretet járt át. Boldogan csillogó szemekkel ültem a földön, derekamon egy karral, én meg a karhoz tartozó vállnak dőlve. Körülöttem a számomra legfontosabbak. Minden tökéletes volt abban a pillanatban. Olyan, mint amilyennek mindig is elképzeltem az életemet. A sarokban lévő kisasztalra néztem. A rajta égő gyertyára. Azokra gondoltam, akik már nem lehetnek velünk. Elmorzsoltam egy könnycseppet, de rögtön utána mosoly szökött az arcomra. A lángban ott parázslott az új élet fénye. Közelgő életé, amely már ott csírázott valahol. Felsóhajtottam. Oldalra fordítottam a fejemet és a mellkasára támasztottam. Lehunytam a szemeimet és csak élveztem a közelségét. Testének melege átjárt és engem is felmelegített. Összefontuk ujjainkat. Felpillantottam. Mellettünk nem messze ott ült Ő is. Felhúzott lábai közt Vele, lágyan összebújva. Halk dúdolás hallatszott felőle. Az a jól ismert hang, amit úgy szerettem. És az a jól ismert karácsonyi dal szólt belőle, ami az én egyik kedvencem volt. Elmosolyodtam és vele együtt dúdoltam. Lassan a többiek is becsatlakoztak hozzánk. A dal végére érve felegyenesedtem. - Boldog karácsonyt –kaptam egy puszit az arcomra. Sorra kapta mindenki az öleléseket, aztán visszaültünk a karácsonyfa köré. Elkezdtük osztogatni az ajándékokat. Örömmel töltött el az, hogy láttam Mike arcán a boldogságot, amikor meglátta a csillagrombolós basszusgitárt. Billie is odáig volt a lemezgyűjteményért, amiben a kedvenc zenekarainak albumai voltam. Gwen-nek is nagyon tetszett az egyedi akusztikus gitár, de még inkább az eljegyzési gyűrű, amit BJ-től kapott. Mindhárman nagyon örültek, ami engem is elégedettséggel töltött el. Kaptam Tré-től egy nyakláncot. Nagyon szép volt, komolyan. Egy szívmedál lógott a végén, benne a képünkkel. Nagyon meghatott, nem is tudtam, hogy ő ilyet is ki tud találni. Ezzel együtt meg is nyugtatott. Olyan érzésem lett tőle, hogy jól fogja fogadni. Sőt, esetleg még örül is neki. Átnyújtottam az ajándékát. Nagyon tetszett neki, hogy megvarrtam őt plüssben. Szerinte élethű lett. De a java még hátra volt. Átkaroltam a vállát és a fülébe suttogtam. Aztán elhúzódtam egy kicsit tőle és ránézve vártam. - Komolyan? –dünnyögte halkan, kék szemeit rám emelve. - Igen. Komolyan. Halványan elmosolyodott. - Ha tudnád, hogy… - Tudom –bólintottam. Magához ölelt és gyengéden megcsókolt. Hasonlóan viszonoztam. Annyira boldog voltam. Nagy kő esett le a szívemről. Szeretet járja át a szobát. Igen, még mindig szeretet. A legcsodálatosabb dolog a világon. Nincs is annál szebb, mint amikor azok vesznek körül, akik a világon a legfontosabbak a számodra. A fények lágyan villognak, s a falon lobog a gyertyaláng. Komikat ^^ | |
| thestral27 (21282) 12.11.28 19:43:16 | ||
|
Rawen: Tök jó a blogod (bár egyelőre csak felületesen futottam rajta végig.><). A képeid valami fantasztikusak/gyönyörűek.*-*
Esetleg írnál kritikát a honlapomról?*-* (link: klikk:D) | |
| Lime2004 (65924) 12.11.28 20:51:49 | ||
|
Rawen: Tényleg iszonyatosan jó a blogod.. *-* :OO | |
| Fanday99 (50302) 12.11.29 13:04:04 | ||
|
melissa: há ez nagyon tetszett*-* Tegnap megláttam hogy betetted de elolvasni nem volt időm, így egész nap tűkön ültem hogy végre elolvashassam. csak így tovább:)) | |
| Melissa (6505) 12.11.29 13:59:15 | ||
|
Fanday: Köszönöm ^^ Mivel itthon döglök betegen, van rá időm, hogy folytassam xD
Ezt meg ma sütöttem el, és annyira tetszett, hogy muszáj lesz valahogy beletennem xDD “- Hány tojást kérsz? - Kettőt. - Biztos? - Akkor hármat.“ xDD | |
(aktuális oldal: [ 494 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [491] [492] [493] [494] [495] [496] [497] [498] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
