 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Unmei (71163) 13.03.30 15:12:13 | ||
|
Üdv!
Kezdtem unni, hogy mindenki fejemhez vágja élet stílusom, ezért hát leírtam egy barátnőmmel az egész dolgot. Nem igazán tudtam, hova való, ezért ide rakom. Olvassátok el kérlek. Sokan azt hiszik hogy az EMO-k olyan lelki problémákkal küzdenek, hogy gyakran kárt tesznek saját magukban. hát ez nem igaz! Azoknak az embereknek akik az EMO-mellet döntöttek, életükben olyan borzalmas dolog történt, melyet még azóta sem, vagy csak nehezen tudnak feldolgozni. Mások szerint az a napi programjuk, hogy felkelnek, belenéznek a tükörbe és elsírják magukat, zárkózottak és visszahúzódóak. és lám ez se igaz! Pontosan az ellentétje. az Emo-k a boldogságot keresik és gyakran meg ia találják. NEM vágják fel az ereiket! NEM akarnak öngyilkosok lenni! --------------------------------------------------------- az a rejtélyes három “X“ Az EMO-s embereknél gyakran láthatjuk, hogy nevük mellet három “X“ szerepel. (Pl.: xXxÉnxXx) sokan nem tudják, h mit jelent, és odarakják!és nem is baj, hisz ezt jelenti: 1.-X: semmi cigi! 2.-x: semmi alkohol! 3.-X: semmi drog! ezeken kívül az EMO-k teljesen elítélik az állatkínzást és az ehhez hasonló bűncselekményeket Az emo 12 pontja Nem, nem csak lányok lehetnek emósok. Annyi, hogy az emo fiúkat és lányokat nem sok különbözteti meg egymástól. Az emo boyok ugyanolyan testre tapadó pólót, kitűzőket, halálfejmintás kendőt vagy táskát, feltupírozott, szembe fésült hajat, női farmert és szájpiercinget hordanak, mint az emo görlök. Hiba volna a nemeket szexuális szokásaik alapján megpróbálni elkülöníteni. Az emóknak ugyanis olyannyira fontosak az érzelmek, hogy azokat adott esetben saját nemükön vezetik le. A lényeg ugyanis az érzékenység, amit nem korlátozhatnak olyasmik, mint az elsődleges nemi jegyek. A magyar és külföldi oldalak tömegével mutatnak be egymással csókolózó emo kideket, amit az emo görlök állítólag nagyon szexinek tartanak. A mozgalom kulcsa egyébként éppen a net. Míg kulturális háttér tekintetében az emo elég hektikus, a stílus legapróbb jegyei is pontosan terjednek a blogokon és a honlapokon. Egy 14 éves, vidéki lány elmesélte, egy éve emo, amióta a neten rábukkant egy fekete-fehér oldalra, versekkel, emók képeivel és emo magyarázószövegekkel. A magyar oldalak jó részén pontosan ugyanaz a hosszú használati utasítás olvasható, amelyből kiderül, hogyan néznek ki, miket gondolnak, hogyan viselkednek az emók. Az emo például érzékeny: “Sajnos elég jó és érzékenylelkű ember vagyok. Sokszor imádok mident sokszor meg elönt a S Z A R. Elszorul a szívem ha egy kóborkutyát vagy egy megfáradt nőt látok ilyenkor minden szomorú.“ Az emo passzívan lázad: “Az igazi emosok sokat gondolkoznak az élet dolgain, gyakran filóznak olyan dolgokról, amik az emberi érzelmekkel, a léttel kapcsolatosak. Szokatlan öltözködésük és hajviseletük felhívja a figyelmet arra, hogy vannak ilyen fajta lázadók is. Az emberek nemtörődömsége ellen lázadnak tulajdonképpen, egyfajta segélykiáltás, hogy velük is kell foglalkozni.“ Az emo nem eszik állatot: “Az Emokra jellemző még, hogy legjava vegetáriánus, az állatok iránt érzett szeretet miatt.“ Az emo szomorú: “Minden EMO-s tudja, hogy milyen az amikor, semmi nem jön össze, és jobb nem látni a világot.“ Az Emo szó jelentése. Az emo: az ‘érzelem‘ jelentésű ‘emotion‘ szóból rövidült az elnevezés. Érzelgős, többnyire a hardcore-ból kinőtt zenészek által játszott stílus. Visszatérő motívum a szerelmi bánat, és az ebből fakadó önsajnálat, frusztráció, reménytelenség. Persze akadnak pozitív ellenpéldák is. | |
| thestral27 (21282) 13.03.30 15:34:05 | ||
|
Unmei: amit leírtál, az ugyan így minden emos oldalon le vagyon jegyezve.:“) és ezzel vitatkoznék, hogy az emosok nem akarnak öngyilkosok lenni... nem mindegyik.. sőt, én nem ezzel jellemezném a stílust, de mindegy.. tehát azért ezt így ne jelentsd ki, hogy nem tartozik hozzá semmilyen úton-módon az öngyilkosság, vagy annak megkísérlése, mert ez esetben amit írtál, az nem igaz..:) | |
| Dancer (63180) 13.03.30 19:49:23 | ||
|
Hello emberek ! :3
Eddig még egyáltalán nem jártam errefelé, de mostanában jobban szemügyre vettem a fórumos témákat, és... és belekezdtem egy történetbe. *-* Még nagyon kialakulatlan az egész dolog, és ez most csak egy rövidke szöveg, kis semmiség, de azért feltenném a kérdést... Folytassam a történetet? A döntés ereje A köd beborította az erdőt.Néma csend honolt, a magas , óriási , dús koronájú fák között.Éjszaka volt...Egy árny lopódzott végig a vastag ködön.Lépteit hallani se lehetett.Ezüst színe majd hogy nem beleolvadt a szürkeségbe.Egy óriási szikla mellett megállt.Füleit hegyezve várt pár pillanatig.Majd könnyedén felugrott a mellette tornyosuló nagy kőre, és végignézett a ködös, sötét tájon.Majd smaragdzöld szemével felnézett az égre.Mély lélegzetet vett...aztán felvonyított...félelmetes , erőtejes hanggal...majd néma csend lett...Pár óra múlva a nap első sugaraival megvilágította a fákat.Senki sem ébredt fel a hajnali fényekre.De az ezüst színű árny , smaragd szemével még sokáig figyelte az alvó erdőt... Ennyi lenne eddig... tudom, hemzseg a hibáktól, de azért... de azért beteszem :33 | |
| Unmei (71163) 13.03.30 20:07:58 | ||
|
Nosh, őő, hát Sasunaru... Nem enyhe, és nem is annyira hard yaoi de na. Nem szeretném ha a 8 éves kis csírák nyavajogjanak nekem, aki nem bírja ne olvassa.. .-. | |
| bese26 (31448) 13.03.30 22:40:31 | ||
|
na emberek... hát azért komment is jöhetne az új történetem bevezetőjére :/ | |
| Mullefan123 (50621) 13.04.01 11:28:04 | ||
|
Íme egy vers:
“Felnézek az égre, A versemnek vége.“ komikat kritiket :D | |
| zsofi26horses (50515) 13.04.02 19:01:40 | ||
|
Sziasztok :) Nagyon béna kis történetemmel szemtelenkedek ide közétek.
Nem rakom fel mindig fejezetenként, mivelhogy itt túl jó írók vannak, ígyhát sokat töprengtem azon, vajon betegyem -e az én kis próbálgatásaimat. A fejlődés érdekében kérek rá komikat :) Megjegyezném, hogy ez a történetem szerintem korán sem a ti ízlésetek, de ha lehet, javítsatok ki :P Ha valaki kérdezné, a címnek az ég világon semmi köze nincs a történethez, azon még változtatni fogok 
Dust and gold Egy barátságról, ami megváltoztatja egy magányos, különc lány mindennapjait. Egy lányról, aki végre barátokra, szerelemre, önmagára és Jézusra Krisztusra talál, hála annak a valakinek, aki mindig mellette állt, mióta megismerte :) Igen, és ha megkérhetlek benneteket, a Bridget c. történetemre is írhatnátok kommentárt a vendégkönyvbe, örülnék neki :) | |
| Victory (24965) 13.04.03 15:54:07 | ||
|
Sziasztok!
Gondoltam, hogy én is idepofátlankodok egy ötlettel, amiből még nem tudom, hogy meg lesz-e valósítva. Szóval a történetről: címe még nincs (ha valakinek van ötlete, kérem írja meg nekem), borítója sincs még kész,de fejben már nagyjából összeállt a kép A tartalom pedig ez lenne (lényegében, még dolgozok rajta): Egy lány és a családja egy rokonuk váratlan halálának köszönhetően megörökölnek egy gyönyörű telket. A temetést követően elmennek megnézni a hagyatékot, ami tulajdonképpen egy kúria a hegyek között. A kastély közelében egy aprócska falu terül el, ahonnan rejtélyes módon folyamatosan tűnnek el az emberek. | |
| bese26 (31448) 13.04.04 17:05:31 | ||
|
na jól van, belekezdtem a sztoriba. most hiába írom, hogy jöhetnek a komik mert ha akartok úgy is írtok, ha meg nem akkor nem. A korhatárt olyan 14-re tenném, bár még igaziból magam sem tudom mennyire lesznek benne brutális részek.
1.rész *Joe Az órára pillantok ami a szekrény egyik polcán van... Már 6:45 vagyis elég jól elaludtunk. Mondjuk nem mintha ez akkora probléma lenne, hisz a suli a közelben van, biciklivel 10 perc. Gondolataimból az zökkentett ki, hogy az ajtón belépett anya és felhúzta a redőnyt. A reggeli napfény besütött a szobánkba. Hirtelen olyan érzés fogott el, hogy most azonnal el kell tűnnöm innen egy sötétebb helyre. A kezemet védekezőleg a szemem elé tettem, ezzel eltakarva a beszűrődő sugarakat. -Neee! -Kiabáltam, erre már biztos felébredt Jason is. A fejemre húztam a takarót, így meg a lábam látszott ki. -Joe! Ez az utolsó sulis nap, többet már nem kell menni a héten... Ezt már csak kibírod. Kelj már fel! -Mondta a muterom parancsolóan. Erőt vettem magamon és lemásztam az emeletes ágyról. Életemben nem éreztem annyira bántónak a fényt, égette a bőrömet és borzasztó rossz érzés volt. Odamentem az ablakhoz és leeresztettem a redőnyt. Anya csak legyintett egyet és kiment a szobából. -Semmi kedvem ma bárhova is menni. -Jelentettem ki majd leültem egy székre. -A bulit este csak nem hagyhatjuk ki. -Szólalt meg Jason, a hangjából ítélve Ő is legalább annyira fáradt volt még mint én. -Hát... Arra majd elmegyünk. -Mondtam.Aztán kinyújtóztam, felálltam és kerestem magamnak ruhákat. Hihetetlen milyen jól láttam sötétben. Miután rövid válogatás után megtaláltam a hangulatomhoz és az időhöz illő legmegfelelőbb szerkót bementem öltözni a fürdőbe.Ugyanaz a fekete hajú, kék szemű srác nézett vissza rám a tükörből csak egy kicsit fáradtabban. Mire visszamentem a kuckóba addigra a tesóm is indulásra kész volt. Csak hát a reggeli azért akkor sem maradhat el... A konyhába vándoroltunk ahol az asztalon egy csokis torta fogadott muter és fater mellett. Szerintem látták rajtunk, hogy idegesek voltunk a fény miatt. -Boldog 18. szülinapot srácok! -Köszöntöttek fel egyszerre. -Szuper! Ez lesz a reggelink? -Kérdezte Jason és már elő is vett egy kést, hogy felvágja. -Ahogy gondoljátok. De azért nekünk is hagyjatok valamennyit. -Vágta rá apa. A tesóm nem tétlenkedett, felszeletelte a tortát. -Persze! Fejenként 1 szeletet mindenképp! -Mondta gúnyosan vigyorogva. Én elővettem a tányérokat és a villákat.Eztán letelepedtünk ketten az asztalhoz, a szüleink elmentek.A nagy tortazabálásból csak egy furcsa de csábító illat zökkentett ki mindkettőnket. -Te is érzed? -Kérdeztem miközben beleszagoltam a levegőbe. -Jaja. Ez vér. -Szerintem neki is legalább ugyanilyen hívogató volt... A nyál összefutott a számba még a gondolattól is. Végül sikerült féken tartanunk magunkat, és elfogyasztottuk a süteményt, mármint a mi részünket. Miután végeztünk a reggelivel rövid bucsuzkodás után elindultunk bringával az iskolába. Mire odaértünk dögrováson voltam, mindketten szaladtunk be az épületbe mit sem törődve mi lesz a falnak támasztott kerékpárokkal. Persze Philip a szőke hajú csávó nem tudta megállni, hogy ne szóljon be nekünk a folyosón. -Ejha! Csak nem a McFly ikrek azok? Futnak a csajok elől! -Mutogatott ránk, a haverjai körülötte meg csak röhögtek. Azt hiszem ez volt az utolsó csepp a pohárba, magam sem tudom hogyan csináltam, de egy szempillantás alatt odarohantam hozzá. A gallérjánál fogva a szekrénynek nyomtam, kicsit feljebb toltam így már nem ért le a lába. -Esküszöm, még egy rossz szó és úgy megverlek, hogy bedagadsz a mentőbe! -Mondtam halál komolyan. Közbe megérkezett az erősítés is Jason személyében. Ő mellettem állt, a jobb oldalamon. -Most félnem kéne tőletek? Ti ketten evolúciós zsákutcák vagytok! -Erre leköpte a tesómat, Ő pedig helyettem is behúzott neki egy akkorát, hogy szerintem Philip ezt egy életen át érezni fogja... És kitört a verekedés. Az ellenség haverjai is nekünk rontottak, mi meg szépen kiütöttük mindegyiket,ahogy Philt is. A végére már csak a behemót Anthony maradt aki egyébként vagy kétszer nagyobb nálunk -kis túlzás- és kopasz.Olyan kigyúrt,erős, hogy eddig még senki sem mert szembeszállni vele. Közelített felénk, mi -Jason és én- meg egyszerre behúztunk neki egy jó nagyot és vagy 7 métert repült a folyosón. Fel sem kelt már, de persze nem azért mert megöltük, még élt. Körülnéztünk és mindenki tapsolt a lányok meg a nevünket kiáltozták. Az egyetlen dolog ami elronthat egy ilyen örömteli pillanatot: hogy személyesen, maga az igazgató lejön hozzánk. Miután felmérte a terepet karon ragadott mindkettőnket és felhurcolt az irodájába. Leültünk egy-egy székre. | |
| bese26 (31448) 13.04.04 17:06:09 | ||
|
-Meséljetek, hallgatlak titeket. -Persze egyikünk sem szólt egy árva szót sem. A csendet csak egy kopogás majd az ajtó nyitódása törte meg, úgy látszik sikerült felkaparniuk az áldozatokat a földről, mert jöttek. Mire véget ért a sor, addigra az egész iroda tele lett.
-Valaki sürgősen mondja el most azonnal, hogy mi történt! -Emelte fel a hangját az igazgató. -Ez a két vadállat nekünk rontott! Álltunk a folyosón és nekünk jöttek! -Mondta Phil.Erre nevettem egyet... Valahogy kihagyott belőle egy két részletet. -Mi olyan vicces McFly? -Kérdezte a direktor.Vállat vontam. -Óóó, semmi, semmi csak Phil elfelejtett elmondani pár „aprócska” részletet. -Néztem az emlegetett szamárra -Valójában Ő hergelt minket... És miután leköpte Jasont egyértelmű volt az ügy kimenetele. -Persze éreztem, hogy nem hisz nekem a diri. Pofázhatok bármennyit, már mindegy. Hosszasan elbeszélgetett velünk, megtekintette a „buliban” résztvevők sérüléseit, kihallgatta a tanukat. Végül arra a döntésre jutott, hogy egy hétig felfüggeszt mindenkit aki belekeveredett a verekedésbe, plusz egy igazgatói. Lehetett volna súlyosabb is. | |
| TakeItEasy (72618) 13.04.04 19:04:16 | ||
|
Nobody Compares to you (One Direction fanfiction)
Reggel hét órakor az órám pittyegésére ébredtem. Álmosan kinyúltam az éjjeliszekrényemhez, csukott szemmel kitapogattam, hogy hol, van majd lekapcsoltam. Mint a legtöbb embernek nekem sincs semmi kedvem rögtön felkelni, és kipattanni az ágyból.Szívesen lustálkodom. Lassan felültem és nyújtóztam egyet, s a kézfejem súrolta a félfalat. Balra tőlem – meg úgy az egész szobában – poszterek sorakoztak. Az ágyam, ötletesen megoldva, egy szekrényen van. Tudom, furcsán hangzik, de hangulatos és meg lehet szokni. De leesni alvás közben soha nem lesz kellemes. Leugrottam, majd bekapcsoltam a rádióm. Éppen a kedvenc reggeli ébresztős műsöröm ment, a Morning Show. Dúdolva a szekrényemhez léptem, majd előszedtem egy rövidnadrágot, és egy toppot, majd felöltöztem. Ahogy fordultam meg, egy bőröndöt pillantottam meg az egyik sarokban. „Miért is került az oda?” Ja, persze. A legjobb barátnőmmel – Lindsay Baxter -, egy hónapra egy luxusházba megyünk nyaralni, egy közeli városba. Már évek óta ott töltjük a nyarakat a szüleimmel, és az öcsémmel és persze Lindst is mindig meghívjuk. Neki nem olyan jó a kapcsolata a szüleivel, ezért örül is hogy jöhet. De ez most, más, hiszen csak ketten megyünk. Az egyetlen feltétel az volt, hogy sokszor beszélünk telefonon és Skypolunk. Aztán a második héten a Baxter házaspár jön majd a ruhásszekrényünk másik felével, és elviszik az ottani ruháinkat. Magyarul, csere lesz. - És most jön egy kis szünet, de hogy addig se unatkozzatok, egy pörgős vidám dallal folytatjuk. Ez pedig a What Makes You Beautiful, a One Directiontól! – hallottam Sebestyén Balázs hangját a hátam mögül. Már előre örültem, hiszen imádtam ezt a számot, és persze a bandát is. Nem vagyok kifejezetten fanatikus rajongó, de mindig követem, hogy mi történik velük szerte a világban. A fél szobámat az Ő posztereik borítják. Anyámékat különösebben nem izgatja, hogy kik a legújabb kedvenceim. Fogadok, hogy simán elsétálnának mellettük az utcán, anélkül, hogy annyit mondanának: „Ismerős ez valahonnan”. De ennyit róluk. Tovább készülődtem. A fésülködő-szekrényemnél egy kontyba összefogtam a hajam, és szinte már készen is voltam. Ablakot nyitottam, hogy friss levegő jöjjön. Már ilyen korán lehetett érezni, hogy ma is nagyon meleg lesz. Hiába, hiszen július van, nyár közepe. - Roxanne, felkeltél már? – kopogott be az anyukám (Emily) a szobámba – Apád mindjárt megy munkába, én pedig a szalonba. Dave pedig már elment a barátaival a strandra - Fenn vagyok – nyitottam ki az ajtót, és a hasonmásommal találtam szembe magam – eggyel idősebb kiadásban. – Tudom, én zárom be a lakást. - Igen. Ha valami van, nyugodtan hívj minket, vagy Lindsay szüleit, de ezt úgyis tudjátok. Jó légy, szia! – nyomott egy puszit az arcomra, majd lement a lépcsőn. Már csak azt hallottam, ahogy záródik a bejárati ajtó. Sokan mondják, hogy nagyon hasonlítok az anyukámra, és igazuk van. Kék szem, átlagos barna haj, közepes termet. Mindketten pörgős emberek vagyunk. Bezzeg a tizenöt éves öcsém, teljes mértékben apa. Sötétbarna – majdhogynem fekete – szem, ugyanilyen haj. Ő egy sokkal nyugodtabb ember is, sohasem parázik semmin. Bementem a fürdőbe megmosakodni. Mikor jöttem ki, pont akkor csöngettek. - Nyitom! – ordítottam. Leszaladtam a lépcsőn, és ahogy azt gondoltam, legjobb barátnőm Lindsay volt az. Ugyanannyi idősek, vagyunk, csupán pár hónap különbség van. Mindketten ebben az évben töltjük be a 18-at. Szokásosan, a legjobb formáját nyújtotta. Könnyed, laza ruháiban, mintha egy címlapfotóról lépett volna le. Hosszú szőke haja kiengedve hullott a vállára. A mindig használatos, nagy mosolyát most sem törölte le az arcáról. - Szia! Készen vagy? Indulunk? – kérdezte felcsigázottan. - Persze. Mindjárt megyek, és felszaladok a bőröndömért. A tied? – mondtam, közben elindultam az emelet felé. - Anya kocsijában – vont vállat. – Húú az idegeimre ment reggel. Ezt is beraktad? Azt is? Biztosan akarsz menni? Jól ellesztek ketten? Nem, bazdmeg, unatkozni fogunk... Káosz. Jah, hát igen Lindsay lázad. Eléggé, mivel a szülei ugyanazt a tökéletes viselkedést várják el tőle, mint a nővérétől, aki egyetemen tanul. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk. Nem kocsikáztunk sokáig, csak egy húsz percet. Aztán végül Sarah (Hills) – Linds anyukája - megállt egy szép fehér kerítéses ház előtt. Belátni a kertbe azonban nem lehetett a tuják miatt. Mi viszont tudtuk, hogy egy nagyon nagy, és szép impozáns házat takarnak a növények. És nem mellesleg egy jó ideig az mi „otthonunkat”. Folytatás: ITT | |
| Bogi2001 (22306) 13.04.07 12:43:11 | ||
|
bese26: elolvastam, és nagyon jól hangzik;) Csak így tovább.
Egyébként mégsem folytatom az itteni történetemet. Sajnálom, már aki törődött vele, de nem kaptam visszajelzést:/ De: ennek ellenére lehet hogy a jövőben mégegyszer nekiugrok, hátha érdekelne valakit. | |
| bese26 (31448) 13.04.08 05:48:51 | ||
|
Bogi2001: köszike :)
de amúgy ha szeretsz írni akkor ilyen miatt -hogy nem írnak kommentet- ne hagyd abba. ;) | |
| Fanday99 (50302) 13.04.13 12:51:02 | ||
|
Látom, eléggé kihalt a topik... Ezért arra godoltam, hogy hozok egy storyt, amihez most kezdtem hozzá. Egy ördögről szól, akiek az élete nem úgy alakult, ahogy szerette volna, és napló formában íródik.
Egy kis ízelítő: SS-Avagy Semmi Sem Tökéletes Bevezetés, Melyben bemutatkozik főhősünk, akinek az élete cseppet sem egyszerű, és kicsit sem nagyszerű, de számára ezért olyan szórakoztató. A nevem Suffocatle Sweetness... De nem, állj! Rossz történetkezdés, végülis ki az a pancser, aki a teljes nevével kezdi a történetírást? Ja, hogy mindenki? Még egy okkal több, hogy én egy kicsit különb legyek, elvégre sosem voltam sem normális, sem bölcs sem átlagos lény, ember meg pláne nem. Szóval, fussunk neki még egyszer. Becses nevem SS, mint Senki Semmi, vagy Sötét Sügér, vagy kinek mi tetszik. A névválasztást rátok bízom, én minek fáradjak vele alapon. Egy átlagosnak nem igen nevezhető “ördögállat“ vagyok, akinek az élete enyhén szólva tragikus kezdetű, középtájon nyomasztó, a végkifejlete pedig egyenesen ijesztő. Nos, a figyelmeztetés megvolt, én úgy gondolom, hogy rátérhetek azokra az apróságokra, amelyeket egy gyors nosztalgiában meg fogok osztani az olvasókkal. Nakérem... Kit érdekel a gyerekkorom? Az öléseim? És amikor egyszerűen leváltottam egy nagykövetet, mert béna volt? Bizonyára senkit. Na várjunk... Itt vannak a nagy szerelmeim, a vércsoportom, ami teljesen egyedi és különleges, és az elkárhozottak névsora,melyben az első név természetesen a csillogó dőltbetűs, vérrel írt SS... Ez már érdekesebb, nm igaz? Nem, nem igaz. Minek lőjjem le a poént már az elején? Érdekesebb dolgokról is hallhattok, csak várjátok ki a végét. Sok érdekes dolgot fogunk együtt kivesézni, ha velem tartotok. Visszajelzéseket kérek, hogy elkezdjem-e | |
| Unmei (71163) 13.04.13 14:20:41 | ||
|
Fanday: Kezd el! *-* Nekem nagyon tetszik! :D | |
(aktuális oldal: [ 539 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [536] [537] [538] [539] [540] [541] [542] [543] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
