 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| bese26 (31448) 13.04.19 16:04:04 | ||
|
Különben meg ha nem lennének itt is történetek akkor sztem kihalna ez a téma xD LOL | |
| Galabonciás (46479) 13.04.19 19:05:50 | ||
|
De mondjuk ha valaki berak egy videót h nézzük meg ez a sok szöveg elnyeli :S | |
| thestral27 (21282) 13.04.19 19:49:21 | ||
|
Gala: már az előző verzióban is szinte MINDIG ide kerültek a történetek;). Én NEM, ismétlem NEM fogom a másik topikba rakni a történeteimet. (csoda, hogy arra rászoktam, hogy a rajzaimat a grafikás topikba tegyem) | |
| thestral27 (21282) 13.04.19 19:56:16 | ||
|
* (ez lemaradt, illetve csak most néztem meg.xd )
HÉLA! Én megöllek, mondtam már? >_> Nem szóltál, hogy írtááál a Bel x Fan FF-edhez..T-T De amúgy ettől eltekintve... írjá‘ má‘ hozzá gyorsabban. O-O <3 | |
| pony56club (16581) 13.04.22 13:37:56 | ||
|
Galabonciás: én is, már az előző verzióban is ide raktam be a történeteimet-ebben a topikban is kezdtem el írni először, így nehéz lenne megválni tőle...^^
Hella: köszönyömx) eeegébként ez a történet van fent DA-n is, csak nem voltam gépnél egy jó ideje/elfelejtettem bemásolni/nem volt időm bemásolni a fejezeteket:“D ésés elolvastam a Varia ff-ed összes fejezetét, és *jó *--* nehogy abba merd hagyniT-T a Bel x Fran-os meg szintén nagyon jó lett:D | |
| Póniló15 (15108) 13.04.23 17:27:15 | ||
|
Sziasztok!
Nos. Egy jó ideje élem már a The Hunger Games fanok életét, és természetesen elkezdtem belőle egy fanfictiont is. Már régebb óta írom, de még csak most (tegnap este) szántam rá magam, hogy nyilvánosság elé tárjam a történetet. Csináltam egy oldalt, ahol olvasható az ismertető, és már a prológus is. Ezt az oldalt szeretném most megosztani veletek annak reményében, hogy páran, akiket szintén elkapott ez a HG nevű “láz“, majd beleolvasnak, megtetszik nekik, írnak valamit kommentben, szavaznak, és rendszeres olvasóimmá válnak. Szóval íme, a honlap: Nyitott szemek Remélem, néhányan megnézitek! :3 Egy kis kedvcsinálónak itt egy pici részlet: “A szívem szó szerint a torkomban dobog, a gyomromban mintha minden egyes, egyre gyorsuló szívdobbanásommal bomba robbanna, izzadni kezd a tenyerem, a Nap is jobban éget, a szám kiszárad, és rám tör a remegés. Nem csak egyszerűen remegek, valósággal reszketek, vacogok, mint a vadászkutya, de nem azért, mert fázok. Azért, mert Katniss kibontja a papírt, s a szeme végigfut a néven. Ő már tudja, gondolom magamban, ahogy idegesen ökölbe szorítom a kezeim, ő már tudja! Tudja! Tudja!“ Póniló ~ Pony ~ Bridget ~ PonySplash | |
| teastilton (10507) 13.04.28 15:35:12 | ||
|
Milyen lett? :D A bajuszt én rajzoltam és vágtam ki,a képet meg én fényképeztem ^^‘ xD :
 | |
| Fanday99 (50302) 13.04.28 18:35:35 | ||
|
tea: Örökké*---* nagyon király csak sajnálom, hogy bajuszt növesztett a ceruza | |
| Ramee (57283) 13.04.28 19:51:44 | ||
|
Colubris a végzet madara. Érdekelne valakit?
Ismertető A harmadik világháborút mi magyarok akartuk elindítani csak ,hogy nem számoltunk Amerikával .Persze az okos kormányvezetők megint csak azt látták amit akartak . Mielőt még bármi mérvadót csinálhattunk volna megjelentek a katonák és zárlat alá vették az országot. Ez magába véve még nem is lett volna gond ,de a megtorlás kegyetlen volt és mindent elsöprő.Az ivóvizet mérgezték meg egy vírussal mely az embereket szép lassan vérengző fenevadakká változtatta. Három fázisa van a betegségnek: 1. mikor még magad tudod uralni az átváltozásokat 2. mikor már elméd kezd elborulni és akaratodon kívül is állatformában végzed és embereket ölsz 3. mikor már nem tudod soha sem visszavenni az emberi alakod és életek kiontása lesz az életcélod még nem a vírus teljesen felemészt. Csak pár túlélő maradt ,de azoknak nagy része is már teljesen átalakult. Miért nem mentünk át másik országba? Hát a mágneses mező miatt ami körbevett minket és megakadályozta átjutásunk.Persze az amerikaiak nem voltak türelmesek . Katonákat küldtek ide és kezdetét vette a Nagy tisztogatás. Gépfegyverekkel felfegyverkezve indultak meg az utcákon és lőtték akit láttak . Elég hatásos módszer volt ,mivel alig fél év alatt szinte teljesen kihaltunk. | |
| lili70 (57255) 13.04.29 12:39:57 | ||
|
Ma eléggé unatkoztam úgy hogy neki álltam egy történetnek még nem tudom hogy fojtassam-e ezért hoztam ide remélem tetszeni fog^^
1.fejezet Utálom ha költözünk Álmosan figyeltem a félhomályban tovasurranó tájat utáltam a gondolatát is hogy elköltözzünk ezért magamba gubózva duzzogtam egy ideje az anyós ülésen, na de kezdjük csak az elején- Egy hete mosolygósa rohantam le a lépcsőn izgalmamban szinte kiugrottam a bőrömből-jó reggelt mindenkinek!- rontottam be a konyhába mire az öcsém Caleb ijedtében felborult a székével együtt. –Látod-látod megmondtam, hogy ne hintáz, mert még baj lesz belőle - dorgálta kedvesen anyu, aki épp rántottát csinált reggelire- jó, de akkor mond meg ennek a hiperaktív idiótának, hogy szedjen nyugtatót és reggel fél hétkor ne rohangáljon és kurjongasson, mint egy elmebeteg!- mordult fel Caleb és lassan feltápászkodott a földről-különben- húzta gonosz mosolyra a száját-nem sokáig lesz ilyen jó kedved- mondta és lehuppant a már felállított székére. Értetlenül fordultam anyu felé, aki egy nagy sóhajtással letette a tányért az öcsém elé és csak annyit mondott- Ülj le és mindent elmesélek-dőlt neki a konyha pultnak. Összeszoruló gyomorral csigalassan foglaltam helyet és feszülten vártam mi lesz. Hogy leplezem félelmem mosolyt erőltettem magamra - Csak nem angyalos ügy?- kérdeztem - ja, igen egy kis apróság, amit nem említettem az egész család angyalokból áll jobban mondva angyalvérűekből áll , ami annyit tesz , hogy apa teljes mértékig angyal vagy is integrus anya pedig félig angyal vagyis dimidius .Mi Calebbel dodransok vagyunk az angyal vérűek között a legerősebb faj , na de ezt máskor-anya megrázza a fejét amitől pár szőke tincs elszabadul gondosan fésült kontyából - Nem,másról van szó - mondja kifejezéstelen arccal ami komolyan megrémít - Ne izgulj –mosolyodik el feszültségemet Látva - Arról van szó, hogy elő léptettek a munkahelyemen- mondja, mire annyira megkönnyebbülök, hogy kis híján elájulók-és ezért volt úgy mindenki oda?- mosolyodok, el-hiszen ez tök jó hír anyu- mondom, de valami nem tetszik, érzem, hogy ami ezután jön az lesz az a rész, amiért nem leszek odáig. Meg köszörüli a torkát és óvatos mosolyra húzza, a száját- Tudod az új munkámmal új környezet is jár, el kell költöznünk Jenifer - mondja, és végig engem figyel meleg barna szemével - Mi?- nyögöm, ki meglepetten- Anya ezt most nem mondhatod, komolyan itt van, az egész életünk nem mehetünk csak úgy el! – ugrok fel nagylendülettel, amitől a székem hátra borul - Kicsim hidd el ott is jó lesz, sőt talán jobb, is mint itt- próbál nyugtatni nem sok sikerrel-ja persze! - mordulok, fel-nem kérheted ezt tőlem, tőlünk pont az év közepén ráadásul két éve költöztünk csak el - mondom halkan-nagyon nem hiányzott ez mára- gondolom, mérgesen- Tudom,de meg kell értened ez remek ajánlat és ideje volt tovább állnunk mielőtt felfigyelnek, ránk- mondja anyu és az asztalon nyugvó kezemre teszi az vét-tudom hogy nehéz de meg kell tennünk mindannyiunk érdekében- mondja biztatóan mosolyogva amitől természetesen felengedek egy kicsit és elfogadom a helyzetet- Na végre ehetünk - sóhajt fel Caleb mire mindannyian felnevetünk- Szóval így kerültem az autó anyós ülésére egyre távolabb az otthonunktól. | |
| teastilton (10507) 13.04.30 19:04:10 | ||
|
Fandy: Köki! :) Ez pedig egy különleges bajuszított verzió xDD | |
| Rawry (40523) 13.05.01 10:49:21 | ||
|
Tudom, bénaaa :DDD | |
| Ayu (14099) 13.05.02 14:23:28 | ||
|
Pacó:Egyáltalán nem béna^^
Elnézést,hogy ennél többet nem kommentelek,de most sietek :) Egy részletet hoztam az új története első fejezetéből.A többi része megtekinthető a blogomon ( http://ayuirasai.blogger./ ),és majd a folytatást is oda fogom feltenni.Akit érdekel,figyelgesse. 
“A nap sugarai melegen csiklandozták az arcom. Valami keményen feküdtem épp, de csukott szemmel nem láthattam, hogy mi is az. Óvatosan kinyitottam kék szemeimet, és így, fekvő pozícióból körbetekintettem a jelenlegi környezetemen. Az ég kék... Csiripelnek a madarak... Körbe zöld, virágzó növények: cseresznyefák, szilvafák, virágok... Most esett csak le, hogy hol vagyok. Ásítva feltápászkodtam fekvőhelyemről, ami nem volt más, mint egy pad. A hálószobán erre az éjszakára ez a virágzó park volt. Érezni lehetett a cseresznyefa rózsaszín virágának édes illatát, a fújdogáló májusi szellőt, és a nap melengető sugarait. Ha nem vesszük figyelembe, mennyire kényelmetlenül kemény volt az “ágyam“, elég kellemes volt itt éjszakáznom. De hogyan is kerültem én ide? Valahogy úgy történt, hogy... -Hailey Othen! Sikálja gyorsabban azt a padlót, mert így holnapra se lesz kész! - csengett Hannah süketítő ordítása a fülembe. - Mindenki tud dolgozni, csak maga nem! Gyerünk, sikálja! Annyival tartozik a megmentőjének, hogy legalább a takarításban segít! - ordította torka szakadtából a vénlány. Hannah olyan 50-60 év között járt. Méregtől torzult ráncai elfedték az egyébként kedves arcát. Szinte teljesen fehérre fakult haját mindig kontyban hordta -mint minden itt lakó lány-, fekete szoknyát és inget viselt, és persze fehér kötényét is meg kell említsem, amit csak éjszakára volt hajlandó lebogozni a derekáról. -Az Isten megfizeti - összetette a kezeit, és a plafon felé emelte a tekintetét -, dolgozzon már! - kiáltotta, de úgy tűnt, hogy most sikerült elvágnom a tűrőképessége határát jelző idegszálat. De hát, mit tehetnék? Egész nap csak a padlót kell sikálnom, vagy ruhát mosnom, vagy éppenséggel az ablakokat letörölnöm. Mindig akad ebben a hatalmas intézményben valami munka, még úgy is, hogy a nevelőkön kívül megközelítőleg 50-en takarítjuk nap mint nap ezt a hatalmas épületet. De hát mit várhatunk egy árvaháztól, ahol több, mint 150 gyerek lakik, beleértve engem is. A kisebbek még nincsenek befogva munkára, de aki betöltötte a 12. életévét, annak nincs kegyelem. Sajnos én már 4 évvel túlléptem a 12-t -tehát 16 éves vagyok-. Csecsemőkorom óta itt lakom, az intézmény igazgatója talált rám egy viharos napon az utcán. Igazán kedves volt tőle, hogy megmentette az életemet, és ezért hálával tartozom, ám talán lehet, hogy jobb lett volna, ha hagy meghalni. -Dolgozzon már és ne bámészkodjon annyit, mert büntetést kap! - ordított megint Hanna a fülembe torka szakadtából, azt hittem, hogy ott fog beszakadni a dobhártyám, szerencsére nem így lett. Kaptam jó öreganyámtól még egy nagy pofont is, azzal füstölő fejjel a konyha felé trappolt. Ellenőriznie kellett, hogy “a többi semmirekellő végzi-e rendesen a munkáját“. Lassan elkezdtem fényesre tisztogatni a padlócsempét. Ahogy egyre tisztább és tisztább lett, lassan olyanná vált, mint egy tükör. A padlóról egy 16 éves, barna hajú, sötét barna -szinte fekete- szemű lány mosolygott vissza rám. Pontosabban csak mosolygott volna, hisz az erőlködéstől és sietségtől leszáradt az arcáról a mosoly. Alig vártam, hogy végre befejezzem a munkát. Mikor végre valahára befejeztem az előcsarnok padlójának tükörré varázsolását, felálltam, és mindent otthagyva magam után a szobánkba mentem, hogy egy kicsit ledőljek. 5-en laktunk egy szobában. Maria, Rose, Leah és Nicole voltak a szobatársaim. Maria még csak 5 éves, Rose velem egyidős -azaz 16 éves-, Leah 11 éves és Nicole pedig 17. Jól megvoltunk egymással. A kisebbek szót fogadtak nekünk, mi pedig sorra minden este mesét olvastunk, játszottunk velük, tanítottuk őket, tehát megvolt a kiegyezés. Berontottam a szoba ajtaján becsapva azt magam után, és ugrottam egy fejest az ágyamba, ami az ablak mellett helyezkedett el. Jelenleg csak Leah és Maria voltak a szobában, Maria egy könyvtári képeskönyvet bújt, Leah pedig takarított, ugyanis ezen a héten rajta volt a sor. Így telt el néhány perc, békésen, a már szinte családi ház jellegű szobában. A csendet végül hangos dobbanások törték meg, még a ház is beleremegett. Egyre közelebbről és közelebbről jött a hang, majd egy kéz rettentő erővel szinte betörte az ajtót, és a tulajdonosa berontott a szobánkba. Én nagyon kényelmesen, hason feküdve elterültem az ágyamon, így pihentem ki a takarítás fáradalmait. Azonban mikor az érkező “tankra“ pillantottam, megfagyott bennem a vér. Hannah állt ott teljes emberi valójában, és füstölő fejjel rám szegezte dühtől vérvörössé vált szemeit. Látszott rajta, hogy nincs túl jó kedvében. “ | |
| Ayu (14099) 13.05.02 14:26:41 | ||
|
Hopsz >_<
Jó link: http://ayuirasai.blogger.hu/ Elnézést kérek.+Több részt nem biztos,hogy fogok ide betenni,de ez majd elválik. | |
| bese26 (31448) 13.05.03 07:00:01 | ||
|
Itt az Ikrek játéka 2. része. Aki nem emlékszik már az elsőre itt megtalálhatja:
http://tortenet14.gportal.hu/gindex.php?pg=35645941&nid=6367145 
2. rész *Jason Az egyetlen ami jó történt velem, velünk a születésnapunkon az volt, hogy hazaértünk és mehettünk a partiba. Egy diszkóba mentünk ami a közelben volt, így nem kellett sokat gyalogolni. Otthon állandóan azt hajtogatták, hogy majd maradjunk együtt, persze miután beléptünk a szórakozóhelyre mindenki ment a saját útjára. Rohadt nagy tömeg volt és alig lehetett mozogni az emberek között. Mindenfelé dülöngélő részegek, bulizásba megőrült fiatalok, prédára éhes kanok és sexy plázacicák voltak. Én az utoljára említett réteget céloztam meg. Egy szép szőke hajú csajszi ült a bárpultnál kék koktélruhában. Szóval leültem mellé. -Hello! Látom egyedül vagy... Meghívhatlak egy italra? -Kérdeztem tőle egy mosoly kíséretében. Csak reméltem,hogy nem fog kikosarazni. -Szia. Aha, de előbb a nevedre lennék kíváncsi. -Felelte, pont azzal a lágy hanggal mint amire számítottam. -Jason McFly. Tied? -Mutatkoztam be röviden és már az est további részét tervezgettem. Végül is minden attól függ, hogy könnyen megadja magát, nehezen, vagy pedig soha és levakar. -Laura Wood. Neked csak Lau. De áll még az italmeghívás? -Kérdezte csábosan mosolyogva. -Persze! Mit kérsz? -Miközben vártam a válaszát a nevét „ízlelgettem”. Olyan aranyos, jó csengése van... Lau. -Hmm... Sört. -Mondjuk nekem inkább a boros-cola jött be, úgyhogy azt is rendeltem magamnak. Miután mindketten megkaptuk az italunkat elkezdtük meginni. Ahogy teltek a másodpercek arra lettem figyelmes, hogy végig a nyakát nézem, őrülten megkívántam. Csak bele akartam harapni. De ez olyan természetellenes, még az életbe nem éreztem ilyesmit. Leraktam a poharat a pultra aztán a zsebembe kezdtem el matatni, a mobilom után. Majd felálltam és telefonbeszélgetést imitáltam elég valósághűen. Mikor újra visszacsúsztattam a helyére a készüléket, odamentem ingerülten a lányhoz. -Nekem most mennem kell! Életbevágóan fontos ügyről van szó. Majd még találkozunk, csak jelölj be facebookon. Szia. -Válaszolásra sem hagytam időt, csak berontottam a tömegbe és előrángattam Joet, láthatólag Ő is feszült volt valamiért. -Kutyául érzem magam. Meg akarom harapni az embereket. Le kéne lépni. -Mondtam. Ő Bólogatott helyeslően. -Siessünk, mert valakit megeszek! -Erre a mondatra már odafigyeltek páran, gondolom égett a pofája ettől. -Úgy értettem olyan kajás vagyok... Az előbbi csak poén volt, az éhességem mértékére utalt. -Próbálta menteni a menthetőt. Én forgattam a szemeim, karon ragadtam majd kihúztam a diszkóból. A friss levegő... Isteni volt. Csak azok zavartak továbbra is akik körülöttünk ácsorogtak szétszórva. Aztán szinte a semmiből előttem termett Lau. Kerek szemekkel néztem rá. -Azt hittem tovább bírod. Elég szánalmas vagy... Még egy normális kifogást sem bírsz találni. Kevert vérű. -Nézett rám fintorogva, aztán Joe-ra pillantott. -Szóval ikertesód is van? Szépen eljátszadoznék veletek. -Járt körbe minket mint valami ellenőr. Egyre nyugtalanabb lettem tőle, fogalmam sem volt miről beszél. Joe értetlenül bámult a csajra. -El tudtam volna képzelni egy éjszakát, ha tudsz uralkodni magadon. Kár érte... Persze mindenki tudja milyenek is a korcsok. Ettől eltekintve először úgy gondoltam tesztellek, mert hát mindenkinek jár egy esély, de megbuktál a vizsgán. -Lépett oda hozzám. Homlokráncolva méregetett. -Most meg mi a bajod Laura? -Kérdeztem. Erre felkacagott. -Ha tudnád, hogy nem ez a valódi nevem... Egy ilyen patkánynak hülye lennék azt megadni. -Úgy éreztem most már eléggé kiérdemelte, hogy megharapjam. Villámgyorsan odakaptam a nyakához, illetve csak akartam mert a pillanat tört része alatt a falnak vágott a lány. Erre felnyögtem, rohadtul fájt. -Még nem ütöttem meg csajt, de te most nagyon kihúztad a gyufát! -Hallottam Joe fenyegető szavait, aztán egy nagy csattanást majd Ő is mellettem hevert. -A soha viszont nem látásra srácok! -Intett felénk ‘Lau‘ és eltűnt a helyszínről. Természetesen mindenki ránk figyelt. -Ez meg mi volt? -Érdeklődtem, miközben felálltam. Megvártam míg talpra kecmereg a tesóm is. -Fogalmam sincsen, de nekem ennyi még sok is volt! Úgy érzem majd szétrobbanok a méregtől valamint attól, hogy kicseszettül éhezem. -Húzzunk haza. -Javasoltam, mire Ő bólintott és elindultunk mit sem törődve a minket néző embertömeggel. | |
(aktuális oldal: [ 541 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [538] [539] [540] [541] [542] [543] [544] [545] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
