 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Flémó (80958) 14.01.15 14:57:17 | ||
|
Leloowe : jó lett. | |
| Flémó (80958) 14.01.15 15:01:01 | ||
|
Világhidak
3. Fejezet - A fenébe !.. - kiáltotta Amy, és a terebélyes franciaágyra hajította az okostelefonját. Nem talált internetkapcsolatot. Ennek tetejébe a házban nem volt se számítógép, se tévé, de még egy vacak rádió se. Nagyap szerint ide nem kell a modern techinka, ugyanis van a birtokon elég dolog. Amy azonban nem értett ezzel egyet. Nagyapának és nagymamának mégcsak mobilja sem volt, csak egy vonalas telefon valahol a házban eldugva. Ez a ház láthatólag az ötvenes években ragadt. Vagy még ott sem, mert akkor már volt rádió. Nagyapa megtiltotta neki, hogy egyedül bemenjen az erdőbe. Illetve sötétedés után nem járkálhot a kertben. De bemehet az istállóba, ahol van egy meglepetés számára, és később együtt kilovagolhatnak majd. A lány várta ezt, de egyenlőre nagypapa kikocsikázott az erdőbe egy érdekes, teljesen fedett terepjáróval. Azt mondta le kell ellenőriznie valamit a Sziklás-ároknál. Amy nem tudta mi az, de a nagymama elmondta, hogy a Démoni-hegy és az Aranyló Köd hegye mind nagyapa birtokához tartozik. Amy nem is gondolta volna, hogy a nagyapa ennyire gazdag lehet. A luisos dolog nem nagyon izgatta fel. Inkább a meglepetésre gondolt. Már tudta is mi lehet az: egy saját ló, otttartózkodása idejére. Már kívéncsi volt rá, és végül úgy döntött megnézi az istállót. Végülis ez nem lett megtiltva. Felkapott magára egy csizmát és kiment az udvarra. Útközben odaköszönt nagymamának, aki a konyhában tevékenykedett. Kilépett az udvarra. Ezernyi pillangó szálldosott ide-oda, azonban amikor közelebb akart menni hozzájuk, hogy jobban megszemlélje őket, mind elröppentek. Amy végül abbahagyta a próbálkozást, és folytatta útját az istálló felé. Éppen benyitott volna oda, amikor meglátta az ajtóra vésett mintát. Egy szárnyas ló, egy pegazus díszelgett rajta. De nem szokásos pegazus volt, homlokán egy aranyszínre festett szarv díszelgett. Amy abbahagyta a díszes ajtó bémulását, és benyitott. Odabenn sötétség honolt. Amy kereste a villanykapcsolót, azonban nem találta. Sötétben tapogatózott, mivel az ajtó felől nem sok fény szűrődött befelé. Lovak horkantása, dobogása, harapdálása, prüszkölése hallatszott. Amy összerezzent a baljós hangra. Az ajtó becsapódott mögötte. Egyszer csak emberi léptek zajára lett figyelmes. - Ki van ott? - kérdezte egy hang, és felkattintotta a villanyt. Egy fiú jelent meg Amy szeme előtt. Egy-két évvel időssebb lehetett a lánynál. Napbarnított bőre, sötétkék szeme és kávébarna haja volt. Farmertt, és bő inget vilselt. Lábán westerncsizma, fején stetson kalap. Hirtelenjében nem tudta ki lehet ez az idegen fiú, úgyhogy nagyon megilyedt tőle. - Ki vagy te, és hogyan jutottál be? - kérdezte a fiú szinte kiabálva. - Amy Sommers vagyok, a birtok tulajdonosa a nagyapám, és a kapun keresztül jöttem be... - morogta a lány csípősen. A fiú illetlen modora eléggé kikészítette, és ezért válaszolt ilyen élesen. Amúgy nem igazán szokott beszólogatni a fiúknak, az iskolában is inkább eltűnik sietve. De most más vollt a helyzet. Valahonnan másféle, új önbizalmat érzett, amit sehogyan sem tudott megmagyarázni. A fiú a ruhája ujját piszkálta: - Igazán sajnálom... Udvariatlan voltam... A nevem Luis Baker, és én is itt ... ömm ... nyaralok. Csak azért voltam illetlen, mert Richard szerint holnapután jöttél volna. Mi nem szeretjük a birtokháborítókat... - magyarázta a fiú. Szemében különös fény csillegott, amit Amy nem tudott megfejteni, de olyan volt, mintha Luis nem lenne vele teljesen őszinte. Valamit bizonyára titkol... De mit? Csend telepedett az istállóra. Csak a lovak horkantásait és evésének zaját lehetett hallani. - Bemutassam a lovakat? - törte meg Luis a csendet. - Lehet róla szó... - mondta kissé fagyosan a lány. Luis Az első bokszhoz ért. Egy nagydarab fekete ló dörömbölt a bokszajtón. A fekete valóban éjfekete volt, egyetlen fehér szőrszál sem látszott a testén. Göndör sörénye és üstöke a nyakára és a homlokára omlott, mint holmi fekete palást. A hullámos farka zászlóként csapdosott mögötte. - Ez Hírvivő. Tabu ... úgyértem ... Pat lova. Egy igazi vadállat, csak ő üli meg. Eltávolodtak Hírvivőtől, és a következő álláshoz sétáltak. Egy alacsony, borzas póni állt benne. Ez sárga volt. - Ő az én lovam. Reliqia a neve. Hihetetlen gyors, póni létére. Luis minden lovat bemutatott az istállóban, pontosan tizenkettőt. Már csak kettő volt hátra, a két leghátsó állásban álldogáló ó képében. Az egyik egy zömökebb paint ló volt, barnatarka foltokkal. Luis először ehhez lépett, és megsimogatta a paripa orrát, aki szemlátomást élvezte ezt. - Ez Tatoo, Richard lova. Nem egy gyors paripa, de a tűzön is átmegy ha kell. - Várj csak! - kiáltott fel Amy. - Ki az a Richard? - Ja igen, a nagyapádra gondolok. De visszatérve Tatoo-ra. Ez a világ leghűségesebb lova. A Tattoo mellett álló ló egy hófehér göndör sörényű kékszemű kanca állt. Pontos mása volt Hírvivőnek, csak éppen kancában, és fehérben. Az volt ott az ördög ez pedig az angyal. | |
| Flémó (80958) 14.01.15 15:01:26 | ||
|
Amy azonnal beleszeretett.
- Ez Esthajnalcsillag. A farm büszkesége. Richard a te lovadnak szánja, csak szerintem a lovaglással várj még egy kicsit ugyanis ez a primadonna a világ legilyedősebb lova. Jobb ha tudod. ,, Nem baj, legalább összeillünk... “ , gondolta Amy, azonban hangosan nem mondta ki. | |
| Flémó (80958) 14.01.21 13:05:08 | ||
|
Véleményeket kérnék rá! | |
| Deamond (50961) 14.01.23 14:15:03 | ||
|
hahi~
Szóóval írok egy történetet, amit egyszer asszem ide is betettem ouo 3.résznél járok és úgy gondoltam bemásolom,mert nem tudom,hogy folytassam-e ,vagy sem,ezért kérnék rá véleményt. (Helyesírást nem kell nézni az sose ment ˇˇ xD) 1.rész Kezdetek. Először is helló! Dominic Matthews –nak hívnak. Hol is kezdjem zenész szerűség volnék vagy mi. A bandámnak nincs neve, mert csak hülyülésből hoztuk létre ezt a „banda” dolgot(Kigondolná,hogy a hülyeségből születnek a rocksztárok?) . A basszusgitárost Daniel Blake-nek hívják ő a csapatban a dilinyós aki a legkomolyabb dolgot is elhülyülni, de fogjuk a hormonokra ne pedig az IQ szintjére túlzott hiperaktívságát. Emlékszem hatodikban történt, hogy puskázáson kapták és, hogy ezt leplezze letömte a padtársa torkán a kis papirost mondván, hogy „a fa egészséges!”. Na igen ezen az osztály visítani kezdett a röhögéstől Daniel pedig meg kapta élete ezredik egyesét... milyen szép nap is volt! Szóval Danny nem nagy eszű, de annál jobb haver. Lehet nyálasan hangzik, de mindig számíthattam rá, plusz népszerű a lányok körében, ha valaki vonzónak találja a barna hajat és tengerkék szemeket amiket hosszú sötét szempillák kereteznek akkor Dannytól tuti hátast dobna. Általános öltözéke az agyon használt farmer gatya és fekete izom póló amihez társul a kékes szürke pulcsi. Haját általában felzselézve hordja. Gondolom nem meglepő hogy bomlanak utána. Én mint fiú aki a női nem felé hajlik nem nagyon tudok többet mondani róla. A következő banda tag Marco Whit. Ő az aki mindenki helyett gondolkodik és rettenetesen nagy egóval rendelkezik a drága. Mondhatni nagymenőnek számít. Vele kapcsolatos emlékeimre visszatekintve általában buli helyszíneken vagyunk és ott felvágunk A bandánkkal-aminek ugyebár neve nincs. - Hm...Anonym banda nem rossz..na jó baromságot félre- Marc közepes termetű kigyúrt srác - kis izomagy hehe- ,fekete hajjal és zöld szemekkel, ami ugye ritka szóval ő is ott a top 10 fiúban egy lány esetén. Laza ruhákat hord a nadrágjaitól frászt szoktam kapni azok a szűk gatyák amibe bele tuszkolja a seggét félelmet keltő látványt nyújtanak és nem mellesleg ott szorítanak ahol...hát...nem kéne hogy szorítsanak. Mindent összevéve jó haver Danny és Marc is.Igaz teljes mértékben különbözünk ,de ez így jó. Végső soron tömören még magamról pár mondat. Barátnőm nincs ,nem is kell ,hogy miért? csak. A suliban mindenki ismer engem és a haverokat szóval ,ha kéne egy barátnő valószínűleg simán tudnék egyet szerezni. Kinézet: gesztenye barna haj, zöldeskék szem. Hajammal nem szoktam semmit se csinálni ,csak van a fejemen kócosan és ennyi. Szeretem a deszkás cuccokat,amik rám feszülnek azokat egyáltalán nem bírom ,mivel én szeretnék levegőhöz jutni Marc-al ellentétben. Nagyjából ennyi lenne. Most jöhet a bájos összebarátkozásunk története. Szóval még általános 5. osztályában történt. Az új osztály közösségben mindenki csendes és vissza húzódó volt. Egy páran két,három fős csoportokban beszélgettek.Én személy szerint jól megvoltam egyedül is szóval az egyik üres füzetembe firkálgattam. A nagy csendességet egy barna hajú fiú zavarta meg. -természetesen Danny volt az- Lassan végig nézett a termen utána végig ment az osztályon és levágta magát az utolsó padba. -Üdv néktek drága híveim- biccentett az osztály felé. Ezen páran elmosolyodtak. -Híveid? kicsit elvagy tájolva- morogta egy fekete hajú fiú közvetlen előttem lévő padban.- Naná,hogy ő volt a kis egómen Marc- Én szép csendben figyeltem az eseményeket és vártam a barna hajú válaszát. -Ugyan-ugyan még a bunkóknak is kell egy példakép ,például olyan mint én!- vigyorodottel szemtelenül. -Idegesítesz!- mordult rá az előttem ülő fiú. A többi már villám gyorsan történ ,csak arra emlékszem hogy két perc múlva mind a két gyerek a földön fetrengve ütötte egymást. -HÉ!Nyugi van!- kiáltottam oda,de mivel ez nem használt közéjük vetettem magam. Természetesen az új osztály főnökünk most döntött úgy ,hogy megjelenik. -Ti ott hárman!hagyjátok abba,most rögtön és menjetek az igazgatóhoz!-hallatszott az erélyes hang az osztály elejéből. -Remek. Egy szigorú ofő- gondoltam magamban. Nem sokkal később mindhárman megindultunk a tanárunkkal együtt a dirihez. Nekünk kint kellett várni amíg eldöntötték bent ,hogy mi legyen a sorsunk. Ezalatt az idő alatt kezdtünk el beszélgetni és mint kiderült mindhárman nagy rock zene rajongók vagyunk. Mikor kivágódott az igazgató ajtaja mi már jókat derültünk a történteken. Közölték velünk ,hogy most az egyszer elnézik ,de utána rendes büntetésre számíthatunk. Igaz még így is szóltak a szüleinknek. Szóval így kezdődött a barátságom Marco Whit-tel és Daniel Blake-el. | |
| Deamond (50961) 14.01.23 14:16:40 | ||
|
2.rész Fellépés előtt
Hahhh itt is a második rész x“dd Békésen aludtam mikor megszólalt az ébresztőm. -Basszus máris kelni kell?...- morogtam magamnak lustán kinyomva a telefonom. Pár percig még álmosan feküdtem,utána nagy nehezen rászántam magam arra, hogy felkeljek,csak azzal nem számoltam,hogy a túlméretezett Ír farkas kutyánk az ágy lábánál terpeszkedik. Szépen el is taknyoltam benne. -Kösz Silver ez így kellett mára.- morogtam a szőnyegembe. Lassan talpra erőszakoltam magam. Miután nagyjából magamhoz tértem elkezdtem öltözni ,kicsit rendbe szedtem magam és vállamra kapva a táskám levágtattam az emeletről egyenesen a konyhába. A szüleim már rég elmentek dolgozni ,egyke gyerek lévén a kutyán és rajtam kívül senki se volt itthon. Felkaptam az asztalra kikészített szendvicset és üdítőt ,bevágtam a táskámba mindegyiket ,majd sietős léptekkel indultam meg az ajtó felé. Kinyitottam és kilépve rajta vissza zártam ellenőriztem ,hogy rendesen becsuktam és ,csak azt követően indultam meg az iskola felé. Szerencsére nem volt túl messze ,tízperc alatt már ott is voltam. Körbe pillantottam ,tekintetemmel a megszokott kis társaságunkat kerestem ami nem volt nehéz mivel Danny a falnak támaszkodva rikácsolt ,gondolom figyelem felkeltés céljából. -Ember ,mi az isten kornyikálsz hajnalok hajnalán? -kérdezte Marc álmosan a szemét dörzsölgetve. -Csak féltékeny vagy a hangomra-vigyorgott. Kezdtem úgy érezni ,hogy a mi egomenünk rossz hatással van Dannyra. -Ja ,hogy neked van ének hangod?- kérdeztem jót mulatva rajta. -Eddig miért nem mutattad meg?-röhögtem. Erre csak sértetten felhúzta az orrát. -Neked is jó reggelt Dominic- biccentett felém. -Juuj Dom a teljes nevedet mondta! Bajban vagy haver- vihogott Marc. Mire én ,csak a szememet forgattam. -Jó na ,Danny mindhárman tudjuk ,hogy páratlan hangod van és nyugodtan tanulhatnánk tőled- mondtam nagyot sóhajtva. Láttam az arcán ,hogy erre felenged egy kicsit -Ja és amúgy reggelt!- tettem még hozzá. -Mindig is tudtam ,hogy irigylésre méltó dolgaim vannak!- vigyorgott büszkén ,amit mi Marcal ,csak össze mosolyogva nyugtáztunk. Végül is szegény gyermekded képzelgéseit nem akartuk tönkretenni. Még jó ideig kint szórakoztunk ,mikor becsengettek. Ma külön voltak óráink szóval egy rövid köszönéssel lerendeztük a “fájdalmas“ búcsút aztán rohantunk is a termekbe. Matek volt az első órám és naná ,hogy dogát írtunk. Algebrai akár micsodák voltak. Az egyetlen dolog ,amit értettem a matekban ,bár a nevét nem jegyeztem meg. Hamar le rendeztem a feladatokat ,de nem engedtek ki szünetben sem. Meg kellett mindenkit várni szóval ,mikor kiszabadultunk az egész nép meglódult a következő órájának tantermébe ,jelen esetben én a biológiába. Szerencsémre a tanárnő előtt estem be ,gyorsan leültem a szokott helyemre ,és elővettem táskámból a cuccaimat. Mikor belépett az ajtón egyből meghunyászkodva csúsztunk lejjebb a székünkön. Nem arról volt szó ,hogy az alacsony termetű Mrs.Backet félelem keltő látványt nyújtott. Oh ,dehogy is! Csak előszeretettel feleltette a az diákokat ,ami nagyjából abból állt ,hogy elmondod amit tudsz ,és bevág egy hármast ,ha szerencsés vagy. Nagy megkönnyebbülés volt ,amikor közölte ,hogy ma elmarad a felelés ,és helyette dokumentum filmet nézünk. Az óra végén ,csak a feléig jutottunk el a filmnek. Erről eszembe jutott Danny ilyenkor bepróbálkozik mindig azzal hogy megkérdezi -“Tanárnő kérem!Jövő órán is folytatjuk?“- amiből általában az lesz, hogy következő órán ő az első felelő. Hát neki ilyen a szerencséje ,erről ennyit. Végül is próbálkozni lehet. Ezen agyalva mentem a suli szekrényem felé észre se véve ,hogy Marc nemes egyszerűséggel elém áll ,azzal a feltett szándékkal ,hogy ő a menő így ,majd egy szó nélkül megállít. Na igen ,csak én se vagyok hülye ráadásul jók a reflexeim ,ezért egyszerűen kikerültem ,és kapucnijánál fogva húztam magam után ,amin jót röhögött. -Na! Tudok én menni magamtól is. - vigyorgott rám. Szó nélkül elengedtem és oda érve szekrényemhez megtámasztottam a hátam ,úgy néztem vele farkas szemet. -Gondolom valamit mondani akartál. -kezdtem ,mert már jól ismertem Marcot. -Ennyire egyértelmű?- kérdezte szórakozottan ,utána kissé komoly képet vett fel. -Hallottál Jenifer bulijáról ,ugye? -Hülye kérdés. Az egész suli ettől visszhangzik. -válaszoltam. Az ismertetőből kihagytam egy kis apróságot. Előszeretettel játszom a bunkót. -A lényeg az ,hogy tudsz róla. -sóhajtott ,mint aki unja az egészet. -Szóval a lényege annyi lenne ,hogy megkért földrajzon arra ,lépjünk fel a buliján.- mondta izgatottan csillogó szemekkel. | |
| Deamond (50961) 14.01.23 14:17:12 | ||
|
*
-Rendben ,nekem megfelel ,de még Dannyt meg kell kérdezni.- feleltem lustán mosolyogva. Sejtettem ,Danielnek sem lesz gondja a fellépéssel. -Már meg volt. Csak van egy olyan érzésem ,hogy elvettek a telefonját miután vissza írta nekem. Idézem: “Ez aaaaaaaz!!!:DD Még jó ,hogy fellépünk!!!“ -Valamiért nem lepett meg ,hogy így reagált.- röhögtem. - Vajon miért?- vigyorgott aztán ,már lépett is a következő órájára. Én se maradtam sokáig a szekrényemnél. Csak bepakoltam pár dolgot és rohantam tesire. Ezután gyerek játék volt a nap többi része. Hamar végeztünk a srácokkal ,ezért elmentünk hozzánk ,egy buli előtti próbára. Talán másfél órát zenélgettünk ,amikor mindenki vissza vonult. Így bőven maradt időnk arra ,hogy felkészüljünk a bulira és a fellépésre is. Ránéztem a face-re ,mert a házibuli időpontját nem kérdeztem meg. Nem lepődtem meg azon ,hogy este tízkor kezdődik és aki ameddig bírja addig tart. A szüleimnek megmondtam volna ,ha nem derül ki ,hogy már tudtak róla. -De most komolyan az ilyeneket honnan a a francból tudják? No ,de mindegy. A lényeg az ezek szerint mehetek. Elszórakoztam egy jó ideig és egy órával tíz előtt kezdtem el készülődni. Egyszerű ruhát vetem fel: sötét kék színű cipő , fekete farmer gatya ,és egy egyszerű fekete rövid ujjút amin egy cuki kis koponya díszelgett. Pont arra lettem kész ,mire Marc és Danny megérkeztek. Szinte még le se értem az emeletről amikor Dan izgatottan felkiáltott. -Siess már! Úgy totyogsz ,mint akin magas sarkú van.- mondta és hozzá még ugrált is. -Szerintem nem ihat több kakaót...-morogtam az orrom alatt Marconak ,mire ő csak megértően bólintott. Na jó mehetünk!- vigyorogtam a srácokra ,miután úgy éreztem tényleg felkészültem. A buli helyszínére Marc apjának az autójával mentünk ,jó kis kocsi volt kb. negyed óra alatt Jeniferék házához értünk vele. Ja igen Jeniék a város másik végén egy hatalmas sárga házban laktak. Szép épület volt egy széles kocsi feljáróval ami egy mini háznyi garázshoz vezetett. Az ajtóhoz kikövezett úton lehetett feljutni ,ahol pár lépcsőfokkal már a verandán át vágva mehettünk a bejárathoz. Már lehetett hallani ,hogy bent dübörög a zene. Kopogni felesleges lett volna ,ezért egyszerűen benyitottunk és egy lépéssel beljebb lépve már el lehetett veszni a táncoló ,vagy iszogató iskolatársak tömegében. | |
| Deamond (50961) 14.01.23 14:18:23 | ||
|
3. rész Pont,mint a tv-ben
Fiúkkal az oldalamon léptem beljebb ,néha rá-rá köszönve ,vagy vigyorogva egy ismerős arcra ,esetleg jó haverra/haver csajra. A levegőt elárasztotta a pia szaga ,ami nagyban keveredett a női parfümök tömény illatával ,nem beszélve néhány srác izzadság szagú bukéjától. Mindez megszokott volt számomra ,a nagy hővel együtt. Már szinte mindenki táncolt ,akik nem voltak ehhez hozzá szokva ,a fal mellé húzódtak ,vagy éppen mentek a kertbe hányni...A random DJ egy közismert David Guetta mixet nyomatott teljes hangerővel. Pár színes lámpa is föl lett szerelve a buli alkalmából ,ez mind oké ,de a következőn kissé meg lepődtem. Nem vicc ,a nappaliban egy mini színpad volt a szélén köd géppel. Egy ideig ,csak bámultuk Danny-val ,amíg Marc Jeni-vel egyeztette a részleteket. - Oltári nagy buli lesz!- szólalt meg végül Danny. Lelkesen pislogott körbe ,majd egy széles vigyorral rám nézett ,mire én vissza mosolyogtam. - Igen az lesz- válaszoltam nagyot szippantva a fülledt levegőből. - Csak nem vagy ideges Dom?- kérdezte Marco mellénk állva. - Őszintén szólva nem tudom-válaszoltam volna ,de mint a banda énekese és front embere kihúztam magam. - Nem. Egyáltalán nem!- feleltem határozottan. Nem akartam elbizonytalanítani őket. Nem arról volt szó ,hogy én olyan büszke természet lennék ,hogy sose vallanám be ,ha ideges vagyok ,vagy aggaszt valami. Dehogy is! Ezek a srácok szinte ,már a testvéreim voltak. Azzal ,hogy nem mutatom ki mit érzek ,csak nekik akartam jót. - Akkor jó- válaszolták egyszerre ,de láttam ,hogy mindketten az arcomat fürkészik. Naná ,hogy átláttak rajtam... A tömegen keresztül oda furakodott hozzánk Jeni. - Nem sokára kezdhettek ,ha szomjasak vagytok ,akkor a hűtőben van hideg üccsi.- mosolygott lelkesen. - Kösz Jen!- vigyorgott Marc ,mire szegény lány teljesen zavarba jött ,és valami “igazán nincs mit“ féleséget motyogott ,aztán el is tűnt. Nagyot sóhajtva a hajamba túrtam és végig mértem a tömeget. Kezdtem úgy érezni, hogy a lámpalázam, amit csak nehezen küzdöttem le vissza tér. - Igyál- szólalt meg mellettem Danny. Gondolom észre vehette, hogy kissé lesápadtam. Minden esetre elfogadtam az üdítőt és jól meghúztam a poharam. - Kösz, erre szükségem volt- mormogtam, mire csak biccentett. Nem telt bele sok idő és felkonferáltak a mini színpadra.Oda álltam a mikrofonhoz, utána beállítottam a nekem megfelelőre. - Heló mindenkinek- intettem körbe. - Egy Linkin Park számmal készültünk, remélem bírjátok, na de jó bulizást!-kiáltottam vigyorogva, majd bele kezdtem a Numb-ba. Eléggé ideges voltam, de a fiúk biztató tekintete lehűtött. Lehunytam a szemem és teljes beleéléssel énekeltem, ahogy csak bírtam. Magam körül kizártam mindent és a szövegre koncentráltam. “Elegem van abból, hogy az vagyok, akinek te akarsz látni engem, Tehetetlennek érzem magamat, elveszve a felszín alatt. Nem tudom, hogy mit vársz tőlem, Hagyd itt a cipőid nyomát, miközben elmész. Minden lépés, amit megteszek, egy újabb hiba számodra. Egyszerűen érzéketlenné váltam, nem érezlek magam mellett, Fáradttá váltam, jobban mint bármikor, Azzá válok, amivé mindig is akartam, Ez több, úgy mint én, és kevesebb, úgy mint te. Nem látod, hogy megfojtasz engem? Túl szűken tartasz, félek, elvesztem az irányítást. Mert minden, amire azt hitted, lehetek, Szétesett, egyenesen miattad. Minden lépés, amit megteszek, egy újabb hiba számodra, És minden másodperc, amit elpazarolok, több, mint amire képes vagyok. Egyszerűen érzéketlenné váltam, nem érezlek magam mellett, Fáradttá váltam, jobban mint bármikor, Azzá válok, amivé mindig is akartam, Ez több, úgy mint én, és kevesebb, úgy mint te. És jól tudom, egyszer mindez véget érhet, De tudom jól, te ugyanúgy vagy ezzel, mint én, Valaki mással, aki csalódást okozott neked. Egyszerűen érzéketlenné váltam, nem érezlek magam mellett, Fáradttá váltam, jobban mint bármikor, Azzá válok, amivé mindig is akartam, Ez több, úgy mint én, és kevesebb, úgy mint te. Egyszerűen érzéketlenné váltam, nem érezlek magam mellett, Fáradttá váltam, jobban mint bármikor, Azzá válok, amivé mindig is akartam, Ez több, úgy mint én, és kevesebb, úgy mint te.“ | |
| Deamond (50961) 14.01.23 14:18:50 | ||
|
*
A szám végén elhalkult a hangom és kinyitottam szememet. Páran ámulattal néztek minket, de nem igazán érdekelt. Oda fordultam Marchoz és Dannyhoz. Eléggé döbbenten néztek rám, amit nem értettem. - Mivan?- morgolódtam kedvesen. - Még sose énekeltél így-válaszolt Marc. - Hallod Dom ez durva volt...egy profi vaaagy- örvendezett Danny és majdnem földhöz vágta a dobverőket. Szerencse, hogy időben megállítottam. - Ne vadulj-szóltam rá. - Jó bocs, de ez akkor is király volt!- kiáltott, mire le legyintettem. Ezek után mi is csatlakoztunk a bulizókhoz. Ezután nem sok érdekes dolog történt. Kicsit lerészegedtünk(kivéve Marc, mert ugye ő vezet) és felszedtünk pár csajt, végül hajnali kettőkor értünk haza. Az elkövetkezendő hétvégén se történt semmi, szép nyugodtan telt. Próbáltunk, vagy filmet néztünk a haverokkal. Egyszóval jól elvoltunk. A hétfői nap okozta a döbbenetes események sorozatát. Össz-vissz ennyire emlékszem: Ébresztő. Reggeli. Késés. Futás a suliig. Nagy tömeg. Fotósok. Riporterek. Újság írok. Mind engem támadnak be. A gondnok segítségemre siet. Igazgatói. Végül megtudom, hogy a fellépésünk a youtube-ra is felkerült, majd két nap alatt milliós nézettséget szerzett. A teljes reakcióm barátaim felé ennyi volt: - Híresek lettünk. | |
| Fanday99 (50302) 14.01.28 14:10:28 | ||
|
Deamond(Rojcilorciiiiistésztaaa ♥): Az új fejezet is nagyon tetszett nékem, mint a többi, de mindegyikre igazak a következők: helyesírás, néhány olyan helyre is vesszőt teszel ahova nem kéne, és időnként ugrálsz a múlt idő és a jelen idő között. Ettől függetlenül én javaslom hogy folytasd mert ha nem, megyek hozzád és nem biztos, hogy nem foglak bántani C: ♥ | |
| Flémó (80958) 14.01.28 18:14:43 | ||
|
Az enyémre nem írna végre valaki kommentet? | |
| Flémó (80958) 14.01.28 18:35:03 | ||
|
Világhidak
4. Fejezet - Csirkét, vagy halat kérsz drágám? - kérdezte nagymama még aznap este az asztal mellett. Luis is a konyhában üldögélt, egy apró falovacskát faragtt már vagy két óra eltelte óta. Amy nem tudta minek faragja, de nem is nagyon érdekelte a dolog. - Csirkét... - felelt az előző kérdésre. - Rendben van. - mondta a nagymama, és egy halom csirkemellet dobott a sercegő edénybe. Az olaj felfröccsent. Luis hamarosan felállt, és elment, mondván, hogy fontos elintézni valója van a szobályában. Nagymama nem szólt semmit csak biccentett, hogy mehet. A fiú felkocogott a lépcsőn, a falovacskát a kezében vitte magával. Amy elfordította a tekintetét, és arra gondolt, hogy felhívja az anyját, hogy rendben megérkezett-e Londonba. Ő is felállt, elment. Sokáig bolyongott a hatalmas házban, míg végül az egyik félre eső sarokban megtalálta a tárcsázós telefonkészüléket. Felvette, megnézte, hogy kicseng-e, ugyanis az okostelefonja rendkívül különös módon nem működött. A kacslóban búgú han volt hallható, ezért Amy tárcsázta anyukája számát. ontosan tizenhetet csengett, mire egy másik hang szólalt meg a vonal túlvégén: - Halló, itt Kate Sommers! - Szia anya, Amy vagyok... - Ó, Amy! Már azt hittem sohasen hívsz fel. Az ügyfél még nem jelentkezett a hívást holnapra ígérte. Milyen odaát? Kedvesek a nagyapáék? - Hát... igen. Eddig csak nagymamával találkoztam, meg Luissal, az itt nyaraló fiúval, nagyapa rögtön elrohant, mert dolga volt és még nem jött vissza. Luis azt mondta van egy gyönyörű ló, akit nekem szántak, már láttam is, gyönyörű, hófehér. De azt mondta nagyon ilyedős, és majd akkor üljek rá, ha a nyagyapa is megjön, de szerintem csak holnap tudok majd lovagolni. Ja és a neve Esthajnalcsillag, ami szerintem egy kicsait túl puccos név, de szép is. - Akkor rengeteg minden történt veled... - nevetett Mrs. Sommers, és a navatése miatt sercegett a vonal. - Na de most leteszem, és elmegyek vacsorázni... - Szia anya... - Szia Amy... Légy jó... Kattanás. Majd egy búgó hang kíséretében megszakadt a vonal. Amy sóhajtott, és ismét lement az ebédlóbe. Kis idő elteltével kisült a csirke. Nagymama megterítette az asztalt. Csakhogy öt személyre. Amy megkérdezte, hogy az kinek lesz. Nagymama nevetve mesélte, hogy elfelejtette, hogy Pat elutazott. Már majdnem neiláttak a csirkének ketten amikor megjelent Luis. - Elnézést a késésért sürgős dolgom volt. - titokzatosan somolygott, és leült Amyvel szemben. Ez a kandúrmacska vigyor azóta az arcán volt, mióta elosont a szobájába. Amy meg is jegyezte ezt a dolgot. Luis csak vigyorgott tovább, és a vállát vonogatta. - Richard hol lehet? - tudakolta nagymama. - Fogalmam sincs... - mondta tele szájjal, ami eléggé megnehezítette a válasz érthetőségét. - Rendben... Evés után felhívom... Pesze nagyon valószínű, hogy ismét itthonhagyta a telefonját, ahogy szokta... - morgott Gostern nagymama, és megevett egy újjabb adag csirkét. - Ta... izé ... Pat mindig magával vitte a telefonját. Persze most ő elutazott. - Elutazott... elutazott ... - kiáltott fel hirtelen Amy. - Mindig amikor erről a Patről beszéltek, izéztek, meg Ta-ztok. Tudni akarom végre, hogy mi van ezzel a bizonyos Pattel! Nem kérek több titkolózást! - Nyugodj meg, szivem - mondta nyugodtan nagymama, és a mosogatóba tette a saját tányérját. - csak mindig a régi mindenesünk nevét akarjuk mondani, akit Tara- nak hívtak, és elment. Utánna jött Pat. Ebben nincs semmi titokzatos, legalábbis én nem látok benne ilyesmit... - és nyugodtan mosogatta a tányért. Azonban Amy a szeméből látta, hogy nem ez a teljes igazság. | |
| Boszy9 (32975) 14.02.06 16:00:44 | ||
|
1.fejezet
Az nap este Kíra nagy nehezen botorkált le a hegyekből. Vérzett a lába a farkas harapásától, fázott és úgy érezte, hogy meghal. A lábai allig tudták megtartani, gyönyörű barna haja csomókba fagyott, szempillái is lefagytak a szeme szürkébb volt a holdnál is. A lábai már nem tartották meg és könnyű teste a téli hóba zuhant. Kíra már nem fázott a testét elnyelte a hó, azt hitte hogy meghalt de ami vele történt annak köze sincs a halálhoz. Mikor újra felébredt már egy korházban feküdt távol a hegyektől, az otthonától.A hegyeket otthonának mondta, mert imád ott csatangolni szereti ha a friss hó ropog a talpa alatt ha halhatja a farkasok szomorkás énekét a holdnak. Barna haja a kórházi ágyon szét terült akár egy vizalatti sellő haja, de Kíra más utakon járt távol a kórháztól, sőt a világtól ő egy teljesen hihetetlen világban amihez csak neki van kulcs, ahol mindig tél és ősz van a kedvenc évszakjai, a hideg jelzői. Az ahol különféle lények élnek az Unikornisoktól kezdve az apró homoki vadakig. De ő mégis a farkasokat szerette a legjobban. Szerelmes volt beléjük. Ebbe a világba ritkán jutott el hisz mikor lett volna ideje?! A suli, és a kutatások mellett. A képzelődésből egy hosszú nyálcsík ébresztette fel ami nem származhatott mástól mit Vadóctól, egy selymes szőrű keverék hosszú szürke bundájú kutyusától. Ha valaki nem ismeri akkor könnyen farkasnak nézhetné, de mindenki tudja hogy jámbor. -Vadóc! Lábhoz!- egy szőke hajú nő lép be a szobába, haja oldalfonásban nyúlik le a válláig, erős tekintete a kutyáéba fúródik, aki megadja magát és leugrik a műtős ágyról. (Sziasztok,12 éves vagyok és imádok írni..ha tetszett az írásom akkor itt a blogom címe:http://ittvagyok.ucoz.hu/ és hagyatok nyomot,írjatok a vendégkönyvbe.Ja igen,a 2.fejezet legallúl van a blog részebn U.I.:köszi hogy időt szánataok ráés elolvastátok   ) | |
| Flémó (80958) 14.02.07 16:37:06 | ||
|
Milyen a Világhidak? | |
| GuardAngels (66126) 14.02.07 18:01:11 | ||
|
Flémó: az ‘ilyedős‘-t ‘j‘-vel kéne írni, de ettől eltekintve nagyon tetszik.^^ Jaguár történetét folytatni fogod? :3
Boszy9: neked is van egy pár helyesírási hibád (allig - alig 1 db l-el helyes) és egy kicsit rövid is :c Viszont nagyon tetszik ahogy leírod Kírá-t az elején. De valamit nem értek: Barna haja a kórházi ágyon szét terült akár egy vizalatti sellő haja, de Kíra más utakon járt távol a kórháztól, sőt a világtól ő egy teljesen hihetetlen világban amihez csak neki van kulcs, ahol mindig tél és ősz van a kedvenc évszakjai, a hideg jelzői. Az ahol különféle lények élnek az Unikornisoktól kezdve az apró homoki vadakig. Most akkor hol járt? O.o Vagy álmaiban járt távol? | |
(aktuális oldal: [ 552 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [549] [550] [551] [552] [553] [554] [555] [556] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
