Hokalovi - Fórum

Fórum - Alkotók Kuckója

» Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 8672

Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)

pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26

látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:

1.fejezet
Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be...
Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé.
Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen.
Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam.
Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként.
Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját.
-Triss,gyere kész a kaja!
-Oké!-ordítottam le a szobámból.
Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be?
Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk.
-Dehát nincs is új szomszédünk.
-Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e.
-És?
-Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba.

Dicsőség-Útja (84917) 14.05.25 17:02:39

Köszönöm.

Most szerintem hamar kész lesz, már ma írtam egy fél fejezetet.

Bocs a hibákért, de szörnyen lusta vagyok visszaolvasni...

Victory (24965) 14.05.25 17:46:31

Fanday99: Köszi :) A hibákat ki fogom javítani, örülök, hogy észrevetted őket :D

Dicsőség-Útja: Köszi, a fejezeteket az előző hozzászólásomban linkeltem, a “katt ide“ szövegre kell kattintanod, ha el akarod érni őket.
De ha nem sikerül, akkor másold be ezt a szöveget a keresőbe:
http://historias.irasai.hu/oldalak/hol-volt-hol-nem-36089/

Victory (24965) 14.05.25 17:46:31

RandomRider (67465) 14.05.25 23:38:07

Teljesen random eszembejutott... Ide egyébként nem az agyagfigurákat, varrományokat kéne hozni? A nem lovas írásoknak külön topic is van...

Boszy9 (32975) 14.05.26 15:38:02

25.fejezet
Kíra hazafelé döcög, mivel a farkasok eltűntek a házból. Fél magától, remegve öleli át karját. Mikor a házba ér, a szobájába szalad, fel, lefekszik az ágyra és próbálja feldolgozni a vele történteket. Ekkor egy valaki átkarolja hátulról, Kíra már épp felsikítana, de egy hűvös kéz befogja a száját. Az ismeretlen alsó ajkát végighúzza a lány nyakán, Kíra megborzong, de érzi a hosszú berasztázott hajat, ez csak Raven lehet. Kíra egy gyors mozdulattal megfordul és eltolja magától a fiút.

-Mi az? –lepődik meg Raven.

- Hagy! Én.. nem az vagyok aki. –Kíra komor arccal felül és az ágy fatámlájának támaszkodik.

- Mi az? –Raven odakúszik a lányhoz és kezdi komolyan venni a lányt.

’ Kicsikém őt nem engedhetjük el’ –nevet Rhea.

Kíra belevési a karjába a körmét.

-Hagy, őt ne vond bele. –sikítja Kíra.

’ Most játszom ’ –mondja foghegyről.

Kíra teste ellazul és Raven felé fordul, a fiút a falnak nyomja és megcsókolja, Raven nem ellenkezik, keze a lány derekára vándorol, Rhea kezei az első gombbal játszanak, aztán egyre lejjebb gombolja ki. Ekkor Raven felmordul.

-Eresz te szörny! –megszorítja Kíra csuklóját.

Erre Rhea elneveti magát, kacagása akár egy szellem hidegen száll a szívekbe.

-Okos kis démon vagy te, de nem eléggé. –a lány keze Raven torkáva szorul, körmeit mélyen a fiú nyakába vájja, apró vércseppek buggyannak ki.

Rhea közelebb hajol Raven-höz és lenyalja a vért, aztán kacag.

-Ribanc! –csapja pofán Raven.

- Nem illik így beszélni, egy fajtádból valóval. Nem gondolod?

- Te lélekvándor vagy, de már az se! Te maradtál csak a szennyes fajtádból, de belőled is mi lett egy gyilkos. –fanyarodig el Raven.

- Istenem, de csodáltam mindig is a démonok bátorságát. –kacag.

A fiú kihasználva a lehetőséget, helyzetet, erősen a megfogja a lány vállait és megfordítja úgy, hogy ő kerül fölé lovagló ülésben.

-Nyugodj meg. –fagyos kacaja rémisztő. –Hamarosan itt a telihold, még egy hónap, addig vagy végzel velem, vele, vagy én végzek veletek, vicces játék lesz, látom.

Könnyek gyűlnek a lány szemében.

-Gyűlölöm magam. –a könnyeket megcáfolva Kírának o hűvös a hangja. – Te meg démon vagy.

- Félsz?

- Neked kéne, hallottad mit mondott. –kacaja se különbözik hangjától. – ’Nem élhet az egyik, mígy él a másik’ (Harry Potter-ből, a jóslat)

- Ne legyél olyan, mint ő. Kíra figyelsz te rám? –a lány szemei kifordultak, akár egy ájultnak.

Kíra újból szemben ült Rhea-val.

-Jaj drágám, te félsz? –közel hajol Kírához és egy lágy csókot ejt az ajkára.

Kíra ellöki magától: - Undorító vagy.

Rhea felkacag és megmarkolja Kíra állát evvel arra kötelezi hogy a szemébe nézzen.

-Kezdesz hasonlítani rám. Vagyis akkor magadtól undorodsz.

Mikor Kíra magához tér Rhea utolsó mondat hasítja fel a lelkét.

-A hónap végére a lelkeden lesz barátaid, falkád, szeretteid halála, előtted fog heverni az összes és a kezed az ő vérük fogja színezni…

CsiniVani (63758) 14.05.28 17:55:39

Boszy: Bolondulok a történetedért, hozd a következő fejezetet, annyira olvasnám! *-*

Boszy9 (32975) 14.05.28 18:43:12

26.fejezet
Kíra rettegett mindentől, mindenkitől, de legfőképpen attól, amivé válik, vált. Érezte a kényszert, hogy öljön ő mégsem engedett neki. A szobájában egyedül kucorgott egy sarokban, a redőnyöket sem engedte le, a köd a szobában akár lehetett volna véletlen, de ez a köd Kíra testéből szivárgott, ez a félelme. Kíra teste már-már elgyengült a sok koplalástól az önsanyargatástól, nem akart bántani senkit ezért inkább magában tett kárt. Egyik nap így telt a másik nap után, egyedül, magányosan egy köd lepte sötét szobába, melynek a falaira egyazon minta van firkálva, különféle színekkel és eszközökkel. Egy egyenes, kicsit beljebb kezdődött egy vonal, mely háromszor ismétlődik és az utolsó csíkot is beljebb rakja, majd a tetejére egy jobbra hajló pici vesszőt rajzolt. Érdekes motívum és a végét általában lefelé kanyarintotta, majd föl és a végét behajtotta mintha két kígyó gördülne fel, rémisztően fest, ahogy a falról már lecsöpögött a vízfesték így olyan vérhatású. Az ajtón túlról hírtelen kopogás, a lány szeme meg se rebben, nem reagál, csak ül. Az ajtó kicsapódik és két fiú jelenek meg, Dimitri és Ricsi, mindketten elszörnyedve néznek körül és Kírára, arra a sovány csontvázra, mely élettelen.

-Ez nem élet, ez csak létezés. –a lány rekedt hangja homályos és halk.

- Kíra, te jó isten! –térdel mellé Ricsi, felemeli a lány karját, amit vágások díszítenek, aztán a lány karikás szemébe néz, melyben nem lát mást csak a feladott reménységet.

- Kiviszünk innen, ebből! –mondja határozottan Dimitri.

- Ne, kérlek. Ölni fogok, ő fog ölni!

- Ki, Kíra ki? –faggatja Ricsi.

- Ő! –a lány szeméből könnyek szöknek ki.

- Figyelj rám! –csapára indul Ricsi keze, de Kíra megfogja.

- Meg akarsz ütni? –mondja egy erőteljes hang, ami nem lehetett Kíráé.

- De…

- Te is holtan fogsz feküdni, ahogy mindenki, szerintem Kírára kellett volna hagyni a döntést, de ő már nem tud uralkodni magán, nézzetek csak a testére, csúnya lettem. –kacag Rhea.

- Ki vagy? –kérdezi Dimitri.

- Az, akitől félned kéne.

Ekkor zörög az ablak és egy szárnyas lány töri be az üveget, hártyás szárnyai végén hegyes kapók helyezkednek, bevilágít a hold az ablakon, a lény leereszti szárnyait megrázza magát és a szárnyak undorító hangot hallatva a bőre alá húzódnak.

-Mennyetek el! Ő nem Kíra! –hallatszik Raven hangja.

- Jé, erre mi is rájöttünk. –válaszol Dimitri.

- Akkor miért maradtok?

- Mert, ő a barátunk és a falka tagunk is!

- Figyeljetek, ha nem mentek el megöl titeket, de engem nem nagyon izgat, én csak is Kíra miatt vagyok itt! –húzza fel a száját.

- Mi is. –komolyodik el Ricsi.

- Figyu ő más, nem segíthetünk rajta, szerintetek én nem segítettem volna, ha lehetett volna? –Raven idegesen méregeti a két farkast.

- Figyelj démon, leszarjuk ,hogy mi van! De nem hagyhatjuk, hogy megöljön embereket, elvisszük a falkához. Az alfánk talán tud segíteni.

- Én is megyek. –mondja Raven.

- Fenéket jössz! –Ricsi átkarolja a lányt, aki ellöki magától.

- Viccesek vagytok, azt hiszitek hagyni fogom magam? –mondja.

- Figyu csak én tudom kezelni, nekem már volt dolgom a fajtájával, undorítóak.

- Jó, legyen! –mondja Dimitri.

- De… -Ricsi ellenkezne.

- Ricsi semmi, de. Vagy talán te tudod ezt kezelni? –Dimitri beletúr a hajába.

Erre már Ricsi sem mond semmit csak azt hogy ha mennek a démon tanyába akkor ő is megy és Dimitri is, Ravent nem nagyon izgatta az hogy Ricsi feltudná nyársalni a tekintetével. Kírát egy láncon tartotta, mellyel a pokol összes rabját meg lehetne tartani.
UI.:CsiniVani annyira örülök hogy olvasod és annak jobban hogy még tetszik is *-* sietek írni tovább :))

CsiniVani (63758) 14.05.28 19:09:06

Boszy: Iszonyatosan tetszik, már izgatott vagyok, remélem minél előbb meglesz a következő fejezet *-*

Dicsőség-Útja (84917) 14.05.28 20:40:31

Boszy9: nekem is tetszik, bár lehetne kicsit több benne a leírás...

Dicsőség-Útja (84917) 14.05.29 15:21:15

Mindenki ott volt az Elfeledett Kápolnánál, amikor odaértek. Vagyis, majdnem mindenki. Zak hiányzott, bár Kate szerint a fiú jelenléte csak rontotta volna a falka hangulatát. Valamiféle esti sütögetés készülődhetett, mert Johan próbált tábortüzet gyújtani, Charl pedig a másik fiú mellől, próbált elcsenni egy grillkolbászt. Johan dühösen hátrafordult, és a tűzgyújtóval nagyot koppintott Charl kezére. A fiú felvonított. Egyébként mindketten emberi testben voltak. Johan tulajdonképpen átlagosnak mondható volt, rövid, barna haját borzolta az éjféli szél. Charl kék – piros baseball sapkát viselt, amelyet hátrafordított. Alóla kilógott szőke haja. Tabu a tisztás szélén ült, a kentaurszobor talapzatán, farkasként. Bal hátsó lába be volt kötve, de sántítva odavánszorgott Kate elé.
- Üdv! – köszönt rá.
- Szia! Sajnálom a lábad! – mondta a lány.
- Nem a te hibád volt. – mosolygott halványan. Raven - hez fordult. - Meg kell kérdeznünk valakitől, hogyan uralkodhatnánk a démoni éne felett, akkor nagyon hasznos lenne nekünk a képessége.
- Azt csak egy valaki tudja. Csakhogy benne nem bízom meg. – mondta szomorúan az Alfa.
- Stevenson – ra gondolsz? - kérdezte Tabu.
- Rá. – hangzott a szűkszavú válasz. Kate nem tudta ki az a Stevenson, de nem is nagyon érdekelte. Túl sok kérdés van eben a világban, mint amit emberi elme meg tud válaszolni. De hát ő tulajdonképpen már nem is ember…
- Szia Rav! – köszönt Charl, és útközben elemelt egy kolbászt az időközben meggyújtott tűz felől. – Tudtam, hogy Zak hazudik. Te nem hagynál el minket. De hol voltál ma délelőtt? Úgy volt, hogy gyűlést tartunk.
Raven lehajtotta a fejét: - Temetésen.
Charl szájából kiesett a kolbász. Johan beleejtette a tűzgyújtót a tűzbe, amiből vöröslő parazsak lövelltek ki, mint valami vulkán. Mindenki megnémult, némán gyászoltak. Egyszer csak Kate, hirtelen ötlettől vezérelve leült, és vonítani kezdett. Így gyászolnak a farkasok, nem? Egy pillanatig azt hitte, hibát követett el, mert mindenki őt nézte, de aztán Tabu leült mellé, és szintét vonyítva gyászolta a barátját. Charl és Johan szinte egyszerre változtak át, és csatlakoztak az éjjeli üvöltéshez. Raven szomorúan mászott fel a farkas szobor talpazatára és onnét vádolta az eget. Ez a művészi zene mindössze pár percig tartott. Kate együtt vonított a többiekkel, és most először érezte, hogy tartozik valahová. Ekkor hirtelen zajt hallottak a bokrok felől. Lehajoltak az ágak, és összetörtek a levelek, ahogy a jelenés közeledett. Az üvöltözés abbamaradt, Raven emberré változott.
- Emlegetett szamár – mondta, és az időközben megjelenő ember felé fordult. Fekete köpeny, fekete csuklya, fekete napszemüveg, rémlett fel a semmiből. Kezén bilincs.
- Stevenson! – kiáltott fel Tabu, és már ember volt. Magas volt, majdnem egy fejjel magasabb, mint Raven. A csuklyás alak, aki a hallottak szerint csakis Stevenson lehetett.
- Már megint mibe keveredtél? – kérdezte vádolva Raven.
- Én? – kérdezte tettetett meglepetéssel az alak. Raven összehúzott szemmel figyelte.
- Na, jó. A laborban jártam, és híreket hoztam nektek.
- Laborban?
- Ja, laborban. Itt van az erdő közepén. Egy Karine Albert nevű őrült tudós vezeti, aki a fejébe vette, hogy elfog egy élő vérfarkast. Meg gondolom, most már egy élő árnyékemberre is vadászik…
- Miből tudjam, hogy igazat mondasz, Stevenson?
- Sehonnan. Viszont híreim vannak a barátodról…
- Hans – ról?
- Róla. Nem találtátok meg a… vagyis… nem találtátok meg Hans – t. Igaz?
- Nem…
- Végigkerestétek a folyó mentén?
- Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte gyanakodva Raven.
- Arra, hogy akkor más valaki megtalálta őt…
- Hazudsz! – hörögte Raven.
- Már miért hazudnék? Ugyanannyira szerettem Hans – t én is, mint ti! – ezúttal igazi érzelmet lehetett sejteni Stevenson hangjából. Most először.
- Biztosan jól hallottad? – kérdezte nyugodtabban Tabu.
- A saját szememmel láttam is. Az a Karine úgy őrzi, mint valami kincset. A professzornak meggyőződése, hogy mivel találtak egy halott vérfarkast a folyóban, él több is az erdőben. Hajtóvadászatot akar indítani ellenetek.
- Mikor? – kérdezte lenyugodva az Alfa.
- Fogalmam sincs. Ezt nem említették…
- Nem említették, vagy csak nem árulod el nekünk? – kérdezte gyanakodva Raven.
- Most meg miért nem bízol bennem?
- Mert egy árnyékember vagy Úgy tudsz hazudni, hogy szinte magad is elhiszed! – förmedt rá Raven. – Ráadásul egy bilincs van a kezeden, ami arra enged következtetni, hogy megszöktél valahonnan.
- Ja. A professzor embereinek kezei közül…
- Miért higgyek neked? Akár csapdába is csalhatsz minket! Bárki lehet áruló. Most menj el!

Dicsőség-Útja (84917) 14.05.29 15:21:41

- Még a bilincset sem veszed le? – kérdezte az árnyékember csalódottan.
- Eredj!
Az árnyékember fújt egyet.
- Hát legyen. De nem biztos, hogy legközelebb nem az anderitek táborában látsz viszont.
Azzal köddé vált.
- Jellemző – morogta Raven, és farkassá változott, majd a tűz mellé feküdt.

Dicsőség-Útja (84917) 14.05.29 15:22:46

Remélem tetszik.
És azt is remélem, nincsenek benne hibák.

CsiniVani (63758) 14.05.29 18:31:01

Dicső: Tök jó, nagyon tetszik, folytasd! *-*
Viszont találtam benne egy hibát: Túl sok kérdés van eben a világban, mint amit emberi elme meg tud válaszolni.
Helyesen: Túl sok kérdés van ebben a világban, mint amit emberi elme meg tud válaszolni.
Remélem azért egy kicsit segítettem! :)

Üdv,
CsiniVani

Boszy9 (32975) 14.05.29 20:13:47

27.fejezet
Raven fittyet hányva a farkasok rászegeződő tekintetére, beviszi a lányt a házba.

Bent már várják, Valentín mosolyogva int neki, hogy üljön le.

-Egy démon, de rég láttam a fajtád.

- Öreg, nem érünk rá a szívéjesedésre. –mondja egyhangúan Raven.

- Igaza van. –Szilveszter ráteszi a karját az öreg vállára és kicsit megszorítja.

- Tudom. Tudtam, hogy el fogsz jönni, Kíra miatt egyszer. –Valentín ahogy kimondj a mondatot látja Ricsi szemében az elkeseredést, de úgy tesz, mint aki észre se vette.

- Te tudod hogy lehet segíteni rajta? –tér a tárgyra Raven.

- Mikor majd esni kezd az eső, mikor a népe megtalálja, mikor üres tekintettel hulláink fölött fog lépkedni akkor jött el a vég.

Raven idegesen felpattan elengedve a lányt és a kezét az öreg farkas nyakára szorítja.

-Ide figyelj, nem fog érdekelni a béke a fajtánk és az ebeid között, te vén bolond! Segítened kell, nem rébuszokban kántálnod.

- Te mocsok, tudtuk, hogy hiba ide hozni egy ilyet! –Ricsi erősen a földhöz vágja Ravent.

- Korcsok! - kacag fel. –Tudtam, hogy nem tudtok segíteni.

Megfogja a lányt és elindul az ajtó felé, a két fiú utána szalad.

-Úgy volt, hogy mi is megyünk. –morogja Dimitri.

- Fiúk előre szólók az én testvéreim gyűlölik a ti elfajzott fajtátokat, úgy hogy én a helyetekben meghúznám magam.

Egy fekete romos épülethez érnek, melynek falai már bomladoztak, a rózsa ablakok üvegei be voltak foltozva, a régi kastély környezete elhagyatott és néptelen, a tetején kő vízköpők sorakoztak. A kerítés vagy négy méter magas a végén éles dárda nyilakban végződött. A kapu nyikorogva nyílt ki, az ajtón egy démonfej díszelgett, amely szájában ott lógott a kopogós. Raven megdöngette vele háromszor az ajtón, mely magától táródott ki. Az előszoba gótikus hatást kölcsönzött, szürke falak, fekete fényes bútorok, óriási csillár. Sierra sétált le kecsesen a lépcsőn egy fekete bőr térdig érő ruhában, a ruha oldalán csipke minta húzódott, egy fekete magas sarkú volt, rajta ami kiemelte csodálatos fehér lábait, egy fekete rózsát tartott a kezében, ami passzolt a fekete rúzshoz az ajkán és a szemfestékhez. Mikor a fiúkhoz ért testvére ajkára lehelt egy lágy csókot.

-Ez nálatok így megy? –undorodik Ricsi.

- Hmm, vendégeket hoztál. –mosolyodik el Sierra.

- Dimitri. –nyújtja a kezét.

- Milyen rendes kutya, bocsánat az olyanokra, mint te mindig is felnéztem, aki higgadtságal kezeli a fajbeli különbségeket, mint te. –néz mélyen a fiú szemébe.

- Köszönöm, nyugodj, meg amennyire te gyűlölsz annyira én is. –bólint Dimitri.

- De te. –néz Ricsire. –Semmi félelem, egyszerűen féltékeny vagy ugye szivi?

- Mire?

- Arra hogy a lány nem téged akar. –biccent Kíra felé.

- Elég a baráti csevejből Sierra! Vigyél Akumához2! –parancsol a bátyja.

- Hát hogyne, gyertek. De szerintem csak az udvariasabb kutyuli mennyen be, mert ha a másik is megy, akkor nagy banzáj lesz. És Richárd szerintem nem akarod felébreszteni az alvókat. Mára nem terveztünk evést. –nevet Sierra.

Megindulnak a lépcső felé, közben Dimitri kihasználja az alkalmat és kikérdezi a démon lányt.

-Válaszolsz pár kérdésemre? –mosolyog Dimitri.

- Persze.

- Miben vagytok mások, mint a vámpírok?

- Nekünk nincs szükségünk vérre, mi tökéletesen megvagyunk az ember kaján, de ha engedi az időnk ember húst is szívesen fogyasztunk.

- Hogyan lehet megölni titeket?

- Szárnyunk levágása, testünk elhamvasztása. Ha csak simán leszúrnál, egy tőrrel meghalnék, mikor eltemetnél, teljesen élettelenek tűnnék, de pár nap múlva újra élednék és felkeresnélek és a te húsodból ennék, amitől új erőre kapok. Bár hallottam egy mesét miszerint az a tőr, amit Julius Caesar első démon megölésére használtak avval elég egy vágás és elporladunk.

- Érdekes. –gondolkodik el Dimitri.

- Minek érdeklődsz a szörnyek után? Talán bejön a csaj? –néz rá idegesen Ricsi.

- Ez vicces akkor nekik nem mondtad Dimitri. –nevet Sierra. –Látom a fejedben a válaszokat.

- Miről nem tudok? –néz a haverjára értetlenül.

- Kétlem, hogy hozzám nőhöz vonzódna. –paskolja meg Dimitri hátát. –Itt vagyunk.

Ahogy kinyílik az ajtó egy agy bőr székből egy mosolygó arc tűnik fel, fekete szemei csillognak, hibátlan fehér zománchoz hasonlító bőre meg csillan azon az apró napsugárkán, ami besüt a szobába. Ahogy Dimitri és Raven a lánnyal belép, az ajtó becsapódik mögöttünk, Ricsit kizárva.

-Fiam, csak nem egy újabb csaj? –mosolyog, és vékony ujjaival csettint.

Erre a mozdulatra a lány elemelkedik a földtől és mintha a nyakánál fogva emelné egy láthatatlan kéz, Akuma közelebb inti magához a lányt, vagyis Kírát ő tartja.

-Hmm, megszállták. Méghozzá nem is akárki. Rhea…

*2 Ördög (japán)

CsiniVani (63758) 14.05.31 07:23:15

Boszy: Istenem, hozd a következő fejezetet, imádom! *-* Pár apró hibát észrevettem benne, de nem baj, csak hozd a kövit! *-*

(aktuális oldal: [ 563 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [560] [561] [562] [563] [564] [565] [566] [567] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]