 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Melissa (6505) 11.12.14 15:41:00 | ||
|
Köszi a komikat^^
Jók lettek! Folytassátok! | |
| rekaianett (32539) 11.12.14 16:00:27 | ||
|
na, el is készültem!
Július 5., hétfő Show Time! - Show Time, Cicababa! - duruzsolom tükörképemnek. Remekül festek a kosztümben, csillogó hajkoronámat kontyba fogom, és magamhoz szorítom az irattáskát, amit Apa irodájából oroztam el tegnap este. Finoman a fejem felé tűzöm Anya aranykeretes szemüvegét, amitől még okosabbnak látszok. Bizonytalanul elindulok kifelé a szobámból. Nem sokat jártam még magas sarkúmban. - Emily! - kiált fel Anya. - Gyönyörű vagy! - Az az én irattartóm? - kérdi Apa, nem kis felháborodással a hangjában. - Jaj, hagyd már, Bri! - szól rá férjére Páratlan Anyám. - Bri? Ez olyan, mintha a Brigit-et akarnád rövidíteni. Tudod, hogy ezt utálom! Hagyom veszekedni őket, sietnem kell a metróhoz. Négy megállónyit kell vele menni, aztán a busszal még hármat. Aztán kétsaroknyi séta, és ott is vagyok! Felszállok a tömött metróra, és bepréselem magam egy nénike mellé. A szerelvény kattogva indult el, rém lassan. Végre kiszállok, és felmegyek a buszokhoz. Pont elérem az utolsót, és lehuppanok egy grafittis ülésre. Ez talán kicsit gyorsabban megy, mint az előbbi, de ez se nyerne olimpiát! Áhh! Végre kint a levegőn. Elindulok szépen a járdán, és meg sem állok a Tánc Stúdióig. Hogy mi? Azt kérdi Kedves Olvasóm, hogy minek megyek oda, amikor a kurzuson kéne lennem? A válaszom egyszerű: azért, mert az első előadást ott tartják meg, mivel nem volt már üres hely a környéken. Végre odaérek az épület alsó szintjén berendezett stúdióhoz. Belököm az ajtót, és bele is ütközök egy élő hústoronyba. - Hova, hova, kisasszony? - leporolom magam, és felelek neki: - Emily See vagyok és az írói tanfolyamra jelentkeztem. - Maga? Hány éves? Tizenhat? - jól esik, hogy idősebbnek gondol, de most csak ennyit mondok: - Maga szedi be a díjakat? - Én. Mert? - be kell vallani, nem túl beszédes ember. Kezébe nyomom a húsz dolcsit, és továbbmegyek. Megtalálom az ajtót a terembe végre, és kopogok. Miután nincs válasz, kinyitom, és belépek. Egy hatalmas fényárban úszó teremben vagyok, a padlón fényes parkettalapok vannak rögzítve, és az egyik falat csupa tükör borítja, meg egy korlát. Ez tényleg egy Tánc Stúdió! Most veszem észre, vagy húsz szék áll kör alakban a terem közepén. Leülök az egyikre, lábamat csinosan keresztbe teszem. Hamarosan bejön egy körnapszemüveges, sovány pasi, fején olyan sapkát visel, mint amilyet a festők, és egy piros sálba van bebugyolálva a nyaka. - Ó! Magácskában kit tisztelhetek? - Emily vagyok - mondom félénken. - Emily? Emily. Szólíthatlak Emy-nek? - Persze. Hamarosan megérkeznek a többiek is. Szerintem én vagyok a legfiatalabb, az öreg George a legidősebb, majd’ hetven éves! Hamarosan megkezdődik a tanfolyam. A napszemüveges férfi feláll és elkezdi az órát. Szaporán jegyzetelek, és mindent leírok. - Üdvözlök mindenkit az órán! Gondolom valamennyien írók akartok lenni, azért jöttetek ide. Elgondolkodtató, mi is az író dolga. - miközben beszél, folyamatosan járkál - Nem csak az, hogy szavakat, mondatokat hozzon létre, hanem az is, hogy megragadja a közönségét. Hogy a könyve kellőképpen izgalmas legyen, érzelmekben bővelkedő, és választékos a kifejezése. Az az író nem jó író, aki a mennyiségre megy. A történeten van a hangsúly! A történeten, csakis azon! Ezután elmondta, mi a dolgunk. Egy fotókat vagy rajzokat tartalmazó vázlatot, ismertetőt kell írnunk, ami alapján a húsz jelentkezőből kiválaszt hat alkotást, és meg kell nekik írni az első fejezeteket. És ebből lesz az a két ember, akiknek meg kell írni az egészet, és ezután fogják kiválasztani azt, aki mindent visz. Még nem tudom, miről írjak, de jövő hét ilyenkorra kész kell lennie. | |
| pony56club (16581) 11.12.14 16:27:15 | ||
|
rekaianett:nagyon jó lett!
mindenkié nagyon jó lett,már sajnálom hogy tegnap nem tudtam ebbe a topikba jönni..:(aki el szeretné kezdeni,kezdje el,mindenki folytassa^^-bocs az értelmetlen kifejezésbőlXD ÁÁÁÁ de jó ihletet kaptam most...XDméghozzá egy rémtörténethez... 
A kérdés a következő: -Majd betegyem ide is? Tudom hogy kicsik is játszanak,ezért ha nem,akkor majd az oldalamra teszem fel^^ Bevezető: Anne Hood hétköznapi emberként tengeti napjait.Szülei elutaznak a téli szünetre,ő pedig otthon marad,egyedül,legalábbis ő ezt hiszi.Egy nap különös levelet talál a postaládájában,egy fura kinézetű kővel eggyütt.Nem tudja mire vélni a dolgot,de azért megtartja.Ám éjszaka különös hangokra és eseményekre lessz figyelmes:mintha valaki járkálna a házban,és egyes dolgok maguktól esnek le,a gyertyák elalszanak,és a lámpák is gyakran villogni kezdenek. A 16 éves lány elhatározza hogy fényt derít az esetre,de ez korántsem lessz olyan egyszerű,mint azt gondolta:legjobb barátai és egyben az osztálya is hatalmas bajba keveredik,ráadásul a városban is egyre furcsább dolgok történnek...a halálesetek megnőnek,és titokzatos vándorok jönnek a városba... Lassan az ügy kezd élet-halál kérdéssé válni,és a kérdés inkább ez lessz:Élve vissza lehet fordulni? Komikat:)Tudom hogy kicsit “horrorisztikus“ de erre kaptam ihletetXD | |
| kik (5906) 11.12.14 16:44:33 | ||
|
mindenkié fantasztikusˇˇvárom a folytatásokat˘˘ | |
| thestral27 (21282) 11.12.14 16:50:05 | ||
|
Rekianett: eddig izgalmas.*-* | |
| thestral27 (21282) 11.12.14 16:51:53 | ||
|
pony: izginek hangzik.:P elég horrorisztikus,pont amit szeretek.xD Tehát részemről egy “tedd e ide is“.:PP:D | |
| pony56club (16581) 11.12.14 17:15:46 | ||
|
ok^^
akkor majd karácsonyi ajándék lessz ha lessz több komiXD-vagy szilveszteri^^ | |
| thestral27 (21282) 11.12.14 17:17:05 | ||
|
Ejj..XD Emberek kommizni!xD | |
| pony56club (16581) 11.12.14 17:24:32 | ||
|
XD
hamarosan kész lessz a MoonLight- kövi fejezete...^^ | |
| rekaianett (32539) 11.12.14 17:26:19 | ||
|
pony, nekem tetszik, mindenképpen kezd el, csak a lesz az mindig egy sz... XD | |
| thestral27 (21282) 11.12.14 17:26:20 | ||
|
*-* én is hamarosan hozom a kövi részlet féleséget,de még bővítem:D | |
| pony56club (16581) 11.12.14 17:30:35 | ||
|
köszi rekaianett^^akkor azért húzza alá mindig...X)
thestral:már alig várom*-* | |
| rekaianett (32539) 11.12.14 17:52:32 | ||
|
szivi! én is mindig elrontottam, de egy béna kis mondóka segített:
Amíg a ilág világ lesz, a lesz mindig egy sz lesz! | |
| Melissa (6505) 11.12.14 17:56:43 | ||
|
5. fejezet Sabrina sóhajtott és nekigyürkőzött, hogy mond valamit, de inkább elhagyta. - Késő van –szólt Adrie, kimentve őt a kellemetlen helyzetből. –Ideje aludni. - Jó ötlet –helyeselt végül. Percek múlva a tűz már alig pislákolt. Mindenki aludt, csak Sabrina ült még mindig ugyanott. Egy bottal piszkálta a gyenge tüzet és kicsit felerősítette a parázs piszkálásával. Tudnak rólunk? A medál ismét kéken fénylett. Sabrina nem ijedt meg a fejében megszólaló hangtól. Jól tudta, ki az: Icy, a sárkánya. Nem. Mondtam, hogy nem fogom még elárulni nekik. Icy felmorrant. Nagyon forrófejű és makacs volt. Milyen furcsa ezt mondani egy jégsárkányról, de igaz, ami igaz. Én meg mondtam, hogy mondd el! Sajnálom. Icy nem felelt. Duzzogva megszakította a telepatikus kapcsolatot, ezzel együtt az amulett ragyogása is megszűnt. Icy, kérlek, ne makacskodj. Megmondtam, nem? Ám Sabrina hiába próbálkozott, a sárkány nem volt képes válaszolni. - Hihetetlen… Elfordult a tűztől és elaludt. Sabrina, kelj fel! Sabrina álmában morogva mocorogni kezdett. Icy szólította. Kérlek, Icy, hagyjál aludni! Baj van, Sabrina! Kelj fel! Minek? Milyen baj? A kutyák elszöktek! Kutyák? Milyen ku… Hirtelen felugrott. A tűz már kialudt, de a hold magasan járt. Körülnézett. A farkasok ténylegesen eltűntek. - Adrie! Ébresztő! –állt fel. - Mi van már?! –morgott rá a másik lány. - A farkasok elszöktek. Nem is kellett több. Mintha csak riadót fújtak volna a füle mellett. Felugrott és idegesen indultak össze-vissza. - Merre menjünk? Hova mehettek? Mit csináljunk? –Adrie úgy hisztizett, akár egy kisgyerek. Sabrina jobbat tudott. Előhívta Icy-t. - Küldjük őket, majd megtalálják. Adrie is így cselekedett. A varázslények lassan útra keltek. - Oké, de mi mit fogunk most csinálni? –kérdezte Adrie Sabrina-tól, amikor Icy, és saját sárkánya, Gavalier, eltűntek a látóhatárról. - Várunk –felelt a lány a történtekhez túlságosan is nyugodt hangnemben. Leült az egyik szikla tövében és kedvenc íját kezdte fényesíteni. Adrie a tekintetét fürkészte. - Te tudsz valamit, igaz? - Mire gondolsz? - Nyugodt vagy. Ilyenkor általában olyan szoktál lenni, mint Icy. Makacs és forrófejű. - Az utóbbit talán kihagyhatnánk, de a makacsságomat elismerem. - Nyögd már ki végre! - Mit? - Hogy mit tudsz! - Jól van. Amint láthattad, Noran, Rayen és a fiaik nagyon szorosan kötődnek egymáshoz. Ha Icy-nak és Gavalier-nek nem sikerül jobb belátásra bírniuk, akkor használom a medált. Ha az egyikük elindul, a többiek követik. Ilyen egyszerű. Nem kell hozzá nagy fejtörés. - Ezt most vegyem szemrehányásnak? - Egy szóval se mondtam. - De gondoltad. - Tévedés. Én csak megjegyeztem, hogy nem kell hozzá sok ész. Abszolút nem rád gondoltam, amikor ezt mondtam. - Akkor kire? Egymásra néztek és elmosolyodtak. - Heizer –szóltak egyszerre. A fiú volt az egyik osztálytársuk az iskolában. Kitűnő tanuló volt, de ha mondtak neki valami vicceset, órák hosszat kellett elmagyarázni, mire megértette. Kicsit lassú felfogású. Ez egy kicsit hosszú lett :/ De komikat! :D | |
| rekaianett (32539) 11.12.14 17:57:59 | ||
|
na, tessék!
Július 6., kedd Furcsa álom Ma reggel olyan furcsán ébredek. De nem tudom, miért. Azt hiszem, hogy jelent valamit az álmom, hát leírom: a nagy fehér semmi közepén ültem, egy jegyzetfüzettel a kezemben. Egyszer csak megjelent a láthatáron egy fekete, csillogó szőrű ló, és a lába nyomán virágok nőttek ki a fehér semmiből. Amikor odaért hozzám fújt egyet, és lehajtotta a fejét az ölembe. Amint belesimítottam a sörényébe egy cetlicske akadt a kezembe. Az állt rajta: Jobb, mint a szerelem, vadabb, mint az álmok, gyorsabb, mint a szél, és szabadabb, mint a madár. Ez a sikered kulcsa. Aztán csak úgy eltűnt, mintha ott sem járt volna. És én erre felébredtem. Most gondolkozok ezen a rejtvényen. Mi lehet az, ami jobb, mint a szerelem? Vadabb, mint az álmok? Gyorsabb, mint a szél? És szabadabb, mint a madár? Ez kicsit sok. Remélem idővel választ kapok. Méghozzá sürgősen kellene egy! | |
(aktuális oldal: [ 75 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [72] [73] [74] [75] [76] [77] [78] [79] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
