 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| thestral27 (21282) 11.12.12 22:01:17 | ||
|
x)) én már nem maradhatok sokáig,de kezd bele!:DD
én majd csak holnap hozok újabb adagot mert most angolra írok szorgalmit(írok!XD rajzolok).xD | |
| galigaligaliba (3488) 11.12.12 22:16:19 | ||
|
Rose sírt.Egész éjjel.Szeme már lila volt a sok sírástól.Ed az agy mellett gubbasztott nézve félholt öccsét.Végre felállt több órányi “alvás“ után.
-Tudod Rosa,nem vagyok olyan haragos természetű.-mondta lágyabban,mint eddig.Ez a gyengeség,amit most Edmondon érzett más volt,mint azelőtt.Végignézett Rose sebzett testén.Belőle nem tudna inni.Soha.Rose porcelán testében nem lehet olyan finom vér.Érezte a csábítást,de megesett a szíve.Száz éven keresztül nem érzett semmi ilyet lány iránt.Mindegyikkel csókolózott,csinált,amit csak akart,de a végén mindegyiknek egy “puma“ okozta a halálát.Rosa végre felkelt,és lassan elvánszorgott a bőröndjéig.Felöltözött,persze nem Ed előtt.Sebei azt a kezét kivéve,amelyiket Edmond meggyógyította sajogtak.Rémesen. | |
| thestral27 (21282) 11.12.12 22:26:49 | ||
|
alig várom már a folytatást!^^:33 | |
| hawai (9368) 11.12.12 23:17:09 | ||
|
köszönöm a váró üzeneteket kik, rekainett és nencu! hamarosan megírom az első fejezetet és fel is teszem! :) | |
| Melissa (6505) 11.12.13 15:06:32 | ||
|
Köszönöm a komikat! :) Hawai, Thestral, kezdjétek el/folytassátok! | |
| Wolfoxy (21122) 11.12.13 16:45:29 | ||
|
itt az új rész tőlem is!
http://wolfoxysite.lapunk.hu/?modul=galeria&a=92242 A teszt legfélelmetesebb része kétségtelenül a végén volt, ahol kerékgumik lengedeztek a plafonról, és szinte lehetetlen volt átjutni rajta. Teru és Rei az idegösszeomlás szélén állva bámulták. -H-hölgyeké a-az e-elsőbbség! – dadogta Teru maga elé tolva Rei-t. A lány odamorgott neki valami olyasmit, hogy „Ezért még számolunk!”, megfogta a hokiütőt, és elindult. Az első akadály a jégre helyezett négy kerékgumi volt. Rei könnyedén átvezette közöttük a korongot. Ezután néhány vékony oszlop következett, a lánynak mindegyik körül egy-egy kört kellett mennie. Ez is gyorsan ment, majd egy pár ákkó boxzsák-szerű valami állta az útját. Ő azonban ezeket is kikerülte. -Szerinted megmondjam neki, hogy elrontotta? – kérdezte Tomoki Atsuyától, elnyomva egy ásítást. – Vagy az nagyon bunkóság lenne? Nobu nem várta meg a választ a kérdésre. -Azokat fel kell lökni! – kiabálta. – Kezdd újra! Másodikra Rei ezen is túljutott. De most jött csak a neheze: a lengedező kerékgumik. -Úristen! – a lány ledermedt a félelemtől. – Mindenhol csak kerekek vannak! Az életben nem jutok át! Ekkor hirtelen valami furcsát érzett. Furcsa volt, mert amit maga előtt látott, az nem a gumik és a jég volt. Vagyis nem CSAK a gumik és a jég. Egy halvány, zöld színű nyilat látott, ami cikkcakkban átvezetett a gumik között, mintha a helyes utat mutatná. Rei úgy döntött, megpróbálja, és követi a nyilat. Felgyorsított. Amint a nyíl által jelölt útra lépett, úgy érezte, mintha a teste magától mozogna, követve a kijelölt utat. Fel sem ébredt a meglepetéséből, már át is jutott. A csapat hangosan éljenezett neki. -Hihetetlen! – Atsuya beugrott a jégre, hogy gratuláljon a lánynak. –Még soha életemben nem láttam ilyen fantasztikus átjutást! -Ilyen nincs – jelentette ki Tomoki. – Ez valami vicc. Szívatás. Én ezt nem veszem be! – makacskodott. -Szokhatod! – vigyorgott Nobu. – Te ugyanis az életben nem tudnád ezt utána csinálni! Erre még Sakuraba Shuuichi se lenne képes! Lejátszottál! – kötözködött a vereségét elismerni képtelen Tomokival. Rei közben nem is figyelve rájuk, meredten bámulta előbb a korcsolyáját, majd pedig a jeget. -Mi volt ez? – kérdezte magától. – Mégis mi lehetett az a nyíl? Komikat! | |
| Wolfoxy (21122) 11.12.13 16:46:18 | ||
|
most esett le hogy álló helyett ákkó-t írtam XD | |
| Melissa (6505) 11.12.13 16:56:15 | ||
|
xD Wolfoxy jó lett! | |
| Melissa (6505) 11.12.13 16:58:15 | ||
|
4. fejezet Sokanon fáradtan rogyott le az ismeretlen hegycsúcs oldalán lévő párkányra. Ha még egy lépést kellett volna tennie, leszakad a lába. Először a futás, aztán még ez a hosszú séta és a hegymászás is. Mintha csak kínoznák őt az emberek. A fal mellé kúszott és élvezte a jól megérdemelt pihenést. A két lány tüzet gyújtott, amitől a farkasok rémülten hátráltak. - Ne féljetek –szólt a világosbarna hajú. –A tűz nem bánt, csak ha túl közel mentek hozzá. Azzal leültek és hátizsákjaikból ételt vettek elő. Maguknak gyümölcsöt és a farkasoknak húst. A kajaszagra Sokanon is odakúszott hozzájuk. Csak úgy kongott a gyomra az ürességtől. - Akkor, most kezdhettek beszélni –szólt Noran nem túl kedvesen, miután megette a maga adagját. –Miért rángattatok el a barlangunkból és kik vagytok ti? - Az én nevem Sabrina –szólt a rövid hajú lány. –Ő meg Adrie. - Jó, jó, minket már ismertek –szólt most Matunaaga is. –Beszéljünk inkább a fontosabb dologról. - Nyugalom, Matunaaga. –Sabrina a pólója alá nyúlt és egy nyakláncot húzott elő, aminek a végén egy csontmedál volt. A belefaragott, két vonyító farkas körvonala világoskéken felragyogott. A fekete farkas bizsergést érzett a testében, ahogy meglátta az amulettet. Valami féle vonzás vette rá, hogy közelebb menjen Sabrinához. És egy még erősebb, hogy le is feküdjön mellé. - Mit csináltál velem? –kérdezte. - Semmit. A medál hív. Az ő ereje megegyezik a tiéddel. Ezért érzed úgy, hogy vonz téged. Az én amulettem jég. A Jégföldről jöttem, ami a Vízföld egy részlege. Tehát te is jég vagy. Ez az erőd. - Hogy is van ez? –kérdezte Noran. - Szóval –fordult Adrie a farkasokhoz -, az erőtök ugyanaz, mint nekünk és az amuletteknek. Ez stimmel? –Választ nem kapott, így folytatta. –Ezért vonz titeket a medál. A jeget a jég, a tüzet a tűz, és így tovább. Nem olyan bonyolult, szerintem. Remélem, értitek. - Azt hiszem, én igen –bólintott Sokanon. - Ennek örülök. - De nem ez a lényeg! –állt fel Sabrina és Noran felé fordult. –Mikor használtad utoljára a képességedet? - Valamelyik nap, amikor Nukpana rám támadt az erdőben. Erősre sikeredett, de… - Éppen ez az! Akkor elszabadult belőle egy kis darabka. Csak egy icipici morzsa, de ez épp elég volt. Valahol megnyitott egy dimenziókaput, ahol lassan varázslények áramolnak be a mi világunkba. És ez a lyuk egyre tágul. Egyre nagyobb és erősebb lények jutnak ide. Vannak köztük jók is, de… a legtöbbjük gonosz. El akarják pusztítani az emberiséget. Érzitek a dolog súlyát? A farkasok szó nélkül bólogattak. Nem tűnt túl meggyőzőnek, de a gyerekek úgy döntöttek, most az egyszer hisznek nekik. Komikat! | |
| Wolfoxy (21122) 11.12.13 16:59:30 | ||
|
melissa, a tiéd is jó! | |
| rekaianett (32539) 11.12.13 16:59:48 | ||
|
wolfoxy, cool lett! nagyon bírom a te történetedet!
A suliban a Toldit vesszük, és egy olyan feladatot kaptunk, hogy írjuk le, mit mondhatott Miklós a kisfarkasoknak. nem kéne rímelnie, de kicsit elragadtattam magam... XD ,, Szervusztok kölyök farkasok! Ti is épp oly árvák vagytok? Épp oly árvák, mint én, Kinek senkije sincs a föld kerekén? Szüleitek elhagyták fészküket, Vagy vadászcsapdában lelték vesztüket? de ne féljetek, kis farkasok, Nálam rosszab soron nem vagytok! Ti megvagytok egymásnak ketten, Nékem nincs egy társam, jó lelkem, Kiben vígaszt lelnáék, Kitől bátorságot nyernék. Nekem csak egy gonosz bányám van, Ki a véremre szomjazik olthatatlan, Oly nekem ő, mint szarvasnak a vadász, Fél tőle, menekül, de ha kell szembe is száll.“ | |
| rekaianett (32539) 11.12.13 17:01:38 | ||
|
ja, és komikat kérnék! néhol elütöttem... a leálnék szó lelnék akart lenni..
| |
| Melissa (6505) 11.12.13 17:23:24 | ||
|
Rekianett jó lett! A “bányám“ szónál “bátyám“-ra gondoltál? Mert a gonosz bánya elég furán hangzik xD | |
| rekaianett (32539) 11.12.13 18:41:52 | ||
|
ja, igen... | |
| thestral27 (21282) 11.12.13 18:52:28 | ||
|
Rekianett: nagyon jó!!: DD | |
(aktuális oldal: [ 73 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [70] [71] [72] [73] [74] [75] [76] [77] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
