 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| hawai (9368) 11.12.14 23:52:10 | ||
|
itt is az első fejezet :) komikat kérek! :)
sajnos a fejezetet két részre kellett osztanom, mivel nem fért be egy bejegyzésbe! :) 
1. fejeze /1.rész Az égen a rózsaszín és a narancs őrült szín kavalkádot keverve játszott, miközben a sárgán fénylő nap felkelni készült. Már öt perce vártam a buszállomás előtt, az órámra gyakran rápillantva, hogy mikor jön Apa. Természeténél fogva vörös fürtjeimet, melyek rakoncátlanul a szemeimbe lógtak unottan tűrtem a fülem mögé. - Hol vagy már…?! – jellemző volt rá. Egyszer jövök el Apámhoz, hogy egy kis időt töltsünk együtt Ő akkor is késik. Míg vártam kerekes bőröndömmel kezdtem el játszani. A fogóját ki-be húzogatva szórakoztam, hogy még inkább teljen az idő. Majd egyszer csak a semmiből egy sötétkék Renault állt meg pontosan előttem, s vágódott ki az ajtaja. - Chelsey! – Will Corgan, azaz Apa szállt ki a kocsiból és ugrott hozzám. Első dolga az volt, hogy szorosan magához ölelt, majd miután elengedett a csomagjaimért nyúlt. – Csak ennyi cuccod van? – nézett rám zöld szemeivel, én pedig válaszul csak bólintottam. Miért mit várt? Elhozom az egész szobámat erre az egy hétre? Miután Apa betette hátra a csomagjaimat és mi is elhelyezkedtünk elől elindultunk. Kettle Falls hosszú főutcáján át, kisebb nagyobb mellékutcákon keresztül mentünk, végül egy nagy kétemeletes családi háznál kötöttünk ki. Nem is értem minek ekkora ház egy embernek… Alig hogy gondolatban kimondtam ezeket a szavakat a ház ajtaja kinyílt és három férfi jött ki rajta. Vagyis inkább két férfi és egy fiatalabb fiú. Hát hogyne, el is felejtettem, hogy Apa nem egyedül él, hiszen nemrégiben említette, hogy néhány „barátjával” közösen osztoznak a házon. Az elől jövő férfi egy középkorú, harmincas évei végén járó, mosolygós ember volt, kopottas farmerben és ingben. Mögötte egymás mellett jött a másik két ember. Közülük az idősebb sem lehetett több harmincnál, izmos testalkata volt és valamiért mintha unszimpátiát érzett volna, olyan komor arcot vágott. A mellette jövő fiatal srác húsz-huszonkét év körülinek nézett ki. Szőkésbarna haja és meleg barna szemeit már a kocsiból ki szúrtam. - Helló! –köszöntem nekik mikor kiszálltam a kocsiból. Mire észbe kaptam, Apa már a táskáimmal a kezében állt mellettem és mutatott be a többieknek. - Had mutassam be a lányomat, Chelseyt. Chelsey ők itt Jonathan, mutatott az első fickóra, Brian, fejével a harmincas férfi felé bökött, és Lucas, paskolta meg a fiatal srác vállát. A formaiságot megkövetelő bemutatkozás után beljebb mentünk a házba, ahol nagy csodálkozásomra nem a várt nagy rendetlenség volt mindenhol otthagyott büdös zoknikkal és üres sörös dobozokkal, hanem egy rendezett és tiszta ház. | |
| hawai (9368) 11.12.14 23:53:42 | ||
|
1.fejezet / 2.rész - Lucas kérlek, mutasd meg Chelseynek a szobáját- nézett Apa inkább parancsoló tekintettel a fiúra, mintsem kérőn. Lucas engedelmesen bólintott, majd intett nekem, hogy kövessem. A bőröndömet a kezembe véve mentem utána az emeletre vezető lépcsőn. A lépcső tetején jobbra fordulva egy rövidke folyosón mentünk végig. A folyosó végén egy ajtó volt, mellette egy újabb lépcsővel, mely véleményem szerint a padlásra vezetett, bár ebben nem voltam biztos. - Tessék- mutatott a nyitott ajtóra a fiú, majd rám villantotta tökéletes mosolyát és elment. Kissé félénken hatoltam be a szobába, melyet félhomály borított. A redőny félig volt csak felhúzva, így első dolgom volt, hogy a szobába több fényt engedjek be, hogy jobban lássak. Miután ez megtörtént jobban szemügyre vettem a szobát. Nem volt valami nagy kunszt. Egy ágy, egy komód és egy fésülködő asztal. A legjobb az egész szobában az ablak volt. Az ablakpárkány úgy volt megépítve, hogy oda lehessen ülni, és még ki is volt ráadásul párnázva. Szuper! Miután a szobát feltérképeztem a bőröndömet kezdtem el kihámozni. A ruháimat gondosan a fiókokba tettem, majd az apróbb kellékeket a polcra pakoltam. Végül miután ezzel is kész voltam úgy döntöttem lemegyek a többiekhez, vagy legalább is Apához. Ha már egyszer hozzá jöttem, akkor hadd legyek vele. Épp kiléptem a szobámból, mikor a padlás-lépcsőn Brian jött velem szembe. Ha már úgy is ott volt gondoltam megkérdezem tőle, hogy mi van odafent. - Ez a lépcső hová vezet? – hangom tiszta és barátságos volt. Brian az eddig sem túl közvetlen személyiség összeszűkült szemekkel mért végig engem. - Semmi különös – és ennyi. Többet nem mondott, hanem inkább elviharzott, a folyosón keresztül, majd egy ajtó mögött eltűnt. Valószínűleg a szobájában. Pár pillanatig csak álltam és bámultam utána, majd a fejemet megrázva indultam el a lépcső felé, amely levezet a földszintre. Benéztem a konyhába és a nappaliba is. Kicsi voltam még mikor utoljára Apánál jártam, így még új volt minden nekem. A nappali üres volt, és a konyhában is csak Jonathant találtam. - Üdv. Nem láttad Apát? – kértem tőle egy kis segítséget, miután rájöttem, hogy Apa nincs ott. - Nem láttam. Biztos elment valahova- nézett rám segítőkészen. – Gyere, egyél egy almát, talán közbe megjön Will is – mutatott a maga mellett lévő székre, és egy kicsit feljebb emelte a kezében lévő félig megevett almát. Hálásan mosolyogva huppantam le mellé, majd egy kést és egy almát a kezembe véve vágtam magamnak egy szeletet. Az alma finoman ropogott a fogaim alatt, én pedig elbambulva néztem magam elé. Hova tűnt Apa, mikor velem kéne lennie? | |
| rekaianett (32539) 11.12.15 10:37:55 | ||
|
na, thestral, és még azok akik olvassák az emilyt, most leckét kell írnom, de legkésőbb egyig be fogom tenni a kövi részt. | |
| thestral27 (21282) 11.12.15 11:46:17 | ||
|
De hamar hazaértél te mázlista!xdd én még itt nyomulok a suliba.xdd én kb 1óra és hazaérek,tehát kb 2 óra és hozok fejezetet!;) :)) | |
| rekaianett (32539) 11.12.15 12:33:45 | ||
|
hawai, tök csúcs lett, mindenképpen folytasd! | |
| rekaianett (32539) 11.12.15 12:53:13 | ||
|
készen lett, komikat szeretnék!!!
Július 8., csütörtök Látomás története - Anya! Ki kell mennem Selymes dombra! - kiáltom, és már kifelé veszem az irányt, de hirtelen valaki megállít. - Selymes dombra? Tegnap hat lóval sem lehetett volna kivonszolni. Csak nem az a vad ló az oka? - Ááá, dehogy! Én csak… ööö… nagyon megfogott az a hely, és arról szeretnék könyvet írni! - vágom ki magam a kutyaszorítóból. - Nekem itt valami még mindig bűzlik! - tesz kijelentést Páratlan Anyám. Ajaj! - Selymes domb tíz kilométernyire van innen, és nem megy arra semmilyen járat. Sétálni akarsz? - Ööö… - Szerencséd van. Szépen süt a nap, és szabad a biciklim. Mondanom se kell, jól leizzadtam, amikor bűzlött neki valami, de nagyon örülök. Irány a Lovas tanya! 10.10 - Nocsak, nocsak! Te meg hogy kerülsz ide? - kérdezi Janet. - Az igazat mondjam? - bevallom, ez hülye kérdés, de időt kell nyernem. - Persze! - Könyvet szeretnék írni a Lovas tanyáról, de elsősorban… - …Elsősorban Látomásról. - fejezi be a mondatom. - Gondolom, akkor mindent tudni akarsz róla. Gyere be a konyhába velem, van egy kis sütim, amellett elmesélem. - Tehát, hogy került a tanyára? - teszem fel az első kérdést, és startra készen állok, a jegyezet füzetemmel és a tollammal. - Egy esős novemberi éjszakán találtam a kapunál egy ládában. Nem lehetett több fél évesnél. - Hogy fogadták a lovak az istállóban? - Az elején kedvesek voltak vele, de mindenkit megrúgott és megharapott, ezért ma már egyik sem kedveli. - Az emberekhez hogy viszonyul? - Nos, amikor egy éves lett, megpróbáltuk betörni. Négy istállófiút és engem is levetett magáról, és ezért aztán nem üli meg senki. De nem enged magához túl közel se lovat, se embert. Csak téged. Nagyon megijedtem tegnap! - vallja be két falat túrós rétes közt. - Megbabonázott. Pont olyan ló, mint amilyenről álmodtam egyik éjjel. Ömm… Mennyi a vételár? - Tessék? Ez is a könyvedhez kell? - Talán de, ha én nyerek lesz 10 000 dollárom, amiből lehet, hogy megvenném. - Mivel ilyen vad, és szeretnék tőle megszabadulni, csak 1000-t kérnék. Ha kell hozzá felszerelés és ápolókészlet, akkor 1100 lenne az ára. - Csodás. Készíthetek róla és a Lovas tanyáról képeket, vagy rajzokat? - Persze. Nem fog ártani egy kis hírnév, mert mostanában nem jönnek ide túl sokan… - Látomás miatt? - némán bólint, és én megyek fotózni. | |
| hawai (9368) 11.12.15 13:22:49 | ||
|
köszi rekainett! meglesz :)
rekainett szuper lett az Emily! =) | |
| thestral27 (21282) 11.12.15 13:32:57 | ||
|
rekianett: egyre jobb és jobb!^^ kíváncsian várom a folytatást!:D | |
| rekaianett (32539) 11.12.15 14:07:29 | ||
|
kööösziiiii!!!! | |
| thestral27 (21282) 11.12.15 14:13:21 | ||
|
Kb 1 óraés hozok én is annyit amennyit sikerült.:P | |
| Ethron (14880) 11.12.15 14:19:04 | ||
|
Hawai, jó lett :D | |
| hawai (9368) 11.12.15 14:24:50 | ||
|
köszi 12a! n_n | |
| Ethron (14880) 11.12.15 14:49:49 | ||
|
Bevezető
A Hold büszkén világított az égen. A csillagok tisztán látszottak. Az éjszaka gyönyörű volt. A Hold megvilágította a tisztást, amin álltunk. A fehér ragyogásba némi lila is vegyült - az én bundám csillogása. Merthogy farkas vagyok. Az Éjszaka Démona, ahogy az emberek hívnak... Valójában a csillagok, a bolygók és az éjszaka ura. Hosszú lila bundám van, amiben aranyszínű csillagok és bolygók voltak. Szemem, fogam szintén arany, és a hátam közepén is volt egy hosszú csík, ami ilyen színben pompázott. Előttem a Víz Királynője állt, Shadna. Vízből állt össze, szeme pedig hűvös és ravasz világoskék. Jobb oldalamon Moondon volt, a Hold Ura. Ezüstösen csillogó bundája és szeme volt. A balon pedig Sonda, a Nap Királynője volt - mondanom sem kell gondolom, hogy világított. A bundája színét nem tudom megmondani, egyedül Moondon tudott ránézni közvetlenül úgy, hogy nem vakult meg. Ennyien maradtunk, akiknek még helyén volt az esze. A többi elem mind háborúzott egymással. Nekünk négyünknek kell megállítani, mielőtt még kárt tesznek az emberiségben. Nyilván rengeteg mesét hallottál arról, ki teremtette a világot. Arról viszont aligha, hogy a Tíz Elemfarkas. Azaz mi. A Villám, a Tűz, a Jég, a Víz, az Univerzum( az lennék én), a Föld, az Élet, a Szél,a Nap és a Hold. Mi teremtettük a világot, és elemeink segítségével tartjuk fenn azt. Az ember az én ötletem volt. Shadna akarta a sima farkasokat, a mi mintánkra. Terradon, az Élet Ura a növényeket. És így tovább. Gondolom ebből aztán kitaláltad, hogy nélkülünk itt elpusztulnának. Sajnos Monndonon, Shadnán, Sondán, és jómagamon (Galaxys a nevem) kívül a többiek elvesztették az eszüket. Elegük van abból, hogy az emberek Poszeidónt, Zeuszt, Buddhát, és még fene tudja, hány istent imádnak. Minket nem is ismernek. Nos, megértem, hogy unják, de tudtuk hogy ez lesz. És most azon megy az egész háború, hogy elpusztítsuk-e a világot, megmutassuk-e magunkat, uralkodjunk-e mi (persze hogy esetleg maradjunk csöndben és nyugton, arról szó sem lehet, csak itt négyünk szerint), és így tovább. Szeretnénk megakadájozni, hogy a Föld elpusztuljon (ja, és megsúgom, hogy a neve nem Föld, hanem Woodnah, de ugyan honnan tudhatnák ezt az emberek...), és hogy tényleg világváge legyen 2012-ben. Igen, egyedül a maják tudtak rólunk, ők minket tiszteltek... És megjósolták, hogy pontban 2013 előtt el fog fogyni a türelmünk, hogy minket, a Tíz Elemfarkast, a teremtőket nem is ismernek. 2012 november tizenötödike van. Nincs sok időnk... Az Elemfakrasok háborúja Komikat pls!:) | |
| hawai (9368) 11.12.15 15:11:17 | ||
|
12a ez kicsit hasonlít az én régi történetemre a Szellemfarkasokra :)
de amugy jó várom a történetet! :) | |
| pony56club (16581) 11.12.15 15:29:22 | ||
|
hawai:nagyon jó lett!folytasd!
rekaianett:nagyon jó lett folytasd! 12a:kezdj neki!kíváncsi vagyok rá:) thestral:már alig várom^^ | |
(aktuális oldal: [ 78 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81] [82] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
