 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| rekaianett (32539) 12.01.08 13:39:13 | ||
|
akkor csak petra kedvéért... ez a rész (legalábbis az eleje) nagyon izgi!
Azzal bevágta az ajtót, és engem magamra hagyott a két szobatársammal. ~*~ Egy ideig csak álltam, és ők is. Aztán a barna hajú fiú a pofon helyére tette kezét és belenézett a kályha gyér tüzébe, ahol éppen „máglyán égették a királyt”. - Évek óta spóroltam. A templom perselyébe fémgombokat dobtam. A mosodában dolgoztam hónapokig… Fájdalmasan belenézett a tűzbe, ahol az óta már hamuvá perzselődtek a lapok. - Jonny, ne. Ne csináld! - szólt a szőke hajú, kék szemű fiú, és két kézzel megragadta társa vállát. - Hallod? - Spóroltam, dolgoztam, csaltam… és miért? Azért hogy vehessek egy pakli kártyát! Ha te nem jössz, - vicsorgott rám, és kitépte magát barátja kezei közül - ha te nem vagy itt, akkor az a boszorkány nem dobja a tűzre, és nem üt meg! Elborította arcát a düh és nekem esett. Lenyomott a földre, és megragadta a nyakamat. - Jonny! Hagyd! Nem tehet róla! - csitította, miközben a derekánál fogva húzta hátra. - Ké… kér…lek… - nyögtem elfúló hangon. Szerencsém volt. Jonny elengedett. Felálltam, és csak figyeltem. A két fiú az ágyára telepedett és hajtogatni kezdte a ruhákat. Én is letelepedtem a szőke fiúval szemközti ágyra és kibontottam az összekötött csomagot. Egyszerű, és egyforma ruhák voltak benne. Három ing, egy pulóver, három pár zokni, ugyan ennyi alsó, és egy nadrág. Mind szürke, és itt-ott feslő vagy bolyhos. Kinyitottam a felső, üres szekrényt. Egy nagy, szőrös pók ült benne, és a hálóját javítgatta. Kitakarítottam a hálót, és a kukac mellé a zsebembe süllyesztettem. Azt gondoltam, jól eljátszanak majd együtt. Az immár pókmentes szekrénybe bepakoltam a ruháimat. A zacskó következett. Kinyitottam. Csak egy darab szappan, egy törölköző, egy kefe, és egy cipő volt benne. A cipőt a szekrény felső polcára tettem a zokni és alsónemű mellé. - Szia, - köszöntem a szőke fiúnak. - a nevem Zack. - Szia, én Teddy vagyok. - rám mosolygott, és folytatta - Kérlek, ne haragudj Jonny-ra. Csecsemőkora óta itt van. Ha régóta raboskodik itt az ember, egy idő után megkeseredik. - Értem. Én nem haragszok. - Jonny-hoz fordultam. - De remélem, ő sem neheztel rám, azért, amit tett Mrs. Carpenter… - Nem a te hibád - szipogta a fiú - elborult az agyam. De, ez a kártya volt az egyetlen szórakoztató… Elővettem a napi-rendet, és a pókhálóval felragasztottam a szekrényajtóm belsejére. A fiúkhoz fordultam: - Hol van az ágynemű? - Az ágy alatt - felelik egyszerre. bekukkantottam az ágy alá. Tényleg ott volt. Gyorsan megágyaztam, és odafordultam Jonny-hoz: - Szereted a pókokat? - Szeretem őket, de csak a nagyokat. Elővettem az állatot a zsebemből. Szomorúan vettem tudomásul, hogy időközben megette a kukacomat. - A tiéd. Én haragszok rá. - Kösz. De miért? - Megette a kukacomat. Erre elvette a kezemből, és betette a poharába, amit lefedett egy könyvvel. A napi-rendre néztem. Megkérdeztem: mennyi az idő. Azt felelték: kilenc óra lesz. Összehasonlítottam az órán lévő számot a papíron levővel. Egyeztek. - Mi van ide írva? - kérdeztem. Teddy felolvasta. - Is-kol-ka az eb-éd-lő-ben. - Iskola! Tényleg! - jutott eszébe, és felkapta a könyveit, és lerohant. Jonny és én követtük. | |
| STLPetra (31825) 12.01.08 13:44:36 | ||
|
SSZZZUUPPPII!! (bocs, hogy megvárattalak csak valaminek utánanéztem közben) | |
| rekaianett (32539) 12.01.08 13:52:15 | ||
|
semmi baj! | |
| STLPetra (31825) 12.01.08 13:53:52 | ||
|
=) Köszi! | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.08 15:21:06 | ||
|
Nagyon köszönöm a komikat, nem számítottam ilyen sokra!(egyébként is: ha nem jön egy komi, túlélem, de ha jön legalább egy, akkor örömömben estig ugrálokxD)
Am elárulok valamit: azért nem írom le közelebbről a szellemet, mert még nem találtam ki a külsejét. Most is ezen gondolkozom. | |
| Sennala (35031) 12.01.08 15:47:35 | ||
|
Nah itt az 5.rész. Még a mai napon írtam meg.Komikat! :D Kritikák is jöhetnek nyugodtan.
5.rész:A titok felfedése,egy új barát érkezése Hiroe az igazgatói irodába lépve még mindig magabiztos volt. Nem kételkedett cselekedetében. Az igazgató összeráncolt szemöldökkel nézte a lányt. -Hiroe! Még tanítás van!-állt fel asztalától,majd elindult,hogy visszakísérje a tanterembe. De a lány rögtön elkezdte mondanivalóját. -Azonnal fel kell hívnom Satsuki-t!-mondta határozottan a lány. -Miért hívod édesanyádat Satsukinak?-tette fel a kérdését az igazgató. -Kezdjük ott,hogy semmi köze nincs hozzá! Fontos lenne, kérem!- nézte a fából készült parkettát. A férfi mélyen elgondolkozott,majd előrébb tolta vezetékes telefonját az asztalán. -Köszönöm!-mondta Hiroe és az íróasztalhoz lépett. Felemelte a kagylót,majd tárcsázta a számot. -Igen,tessék?-szólt a kagylóba egy női hang. -Satsuki? -Igen kicsim! Mi a baj?-kérdezte ijedt hangon. -Lenne pár kérdésem és kérlek, válaszolj őszintén!-Hiroe két kezével fogta a kagylót. -Rendben! -Te vagy a vérszerinti édesanyám?-tette fel az első kérdést. A vonal túlsó végén ropogás hallatszott,de néma csend. Egy hang se szólt a telefonba. Hiroe újra meg akarta kérdezni,de Satsuki halk és rekedt hangja szólalt meg. -Mivel azt mondtad,hogy őszinte legyek,ezért az is leszek…-sóhajtott a nő.-Nem…nem én vagyok…-mondta. Hiroe lehunyta a szemét,majd egy mélye levegőt vett. -Hogy kerültem be a kórházba?-kérdezősködött tovább. -Egy tizenkét éves fiú hozott be…A nyakadból ömlött a vér és ájultan feküdtél a karjaiban.-mesélte Satsuki. -Mi a neve a fiúnak?-hadarta Hiroe. A nő egy szót se szólt csak a levegővételeit lehetett hallani.-Satsuki! Mi a neve annak a fiúnak, aki behozott?-ismételte. -A neve…Ryusaki Shinji… * A tanulók csöngetés után átvonultak a következő terembe,majd egy kis cseverészést után megkezdődött a tanítás. Hiroe pár perc múlva belépett a tanterembe és leült Ruriko mellé. -Hol voltál?-kérdezte suttogva barátnője. -Csak az igazgatóiban.-súgta a választ. Ruriko nem értette miért volt Hiroe az igazgatónál,de inkább nem kérdezte meg. Az órából tíz perc telt el és a terem ajtaja egy kisebb nyekergéssel kinyílt. Egy 170 centiméter magas fiú állt az ajtóban. Kék szeme szinte elbűvölte Hiroe-t. -Öm…Ez a 128-as terem?-kérdezte a fiú miközben egy papírt tartott a kezében. -Igen ez! Gondolom te vagy Shinji!-mosolygott a tanár. -Én lennék! Ryusaki Shinji!-mosolyodott el a fiú.Hiroe szemei tágra nyíltak a döbbenettől. A fiú,aki mostantól az új osztálytársa egyben régebbről a legjobb barátja… A lánynak újabb emlékei törtek elő. Ez az emlék a fiúval kapcsolatos volt. Mikor Hiroe az erdőben sétált Shinji-t kereste. Valamilyen módon érzékelte a jelenlétét. Hirtelen bevillant egy vámpír arca aki Hiroe vérét szívta ki. -Neee!-sikított Hiroe az iskolapadban. Ruriko ijedten nézte barátnőjét,majd nyugtatni próbálta,de nem sok sikerrel. A kék szemű fiú gondolkodás nélkül odarohant a lányhoz,majd magához ölelte. Kezével Hiroe selymes haját simogatta és kedves szavakkal nyugtatta. -Most már itt vagyok…Ne félj…-suttogta. Ha lenne benne helyesírási hiba,akkor sorry :/ | |
| Sennala (35031) 12.01.08 15:49:25 | ||
|
rekainett:tök jó!! :) ne hagyd abba^^
bogi2001:nekem tetszik ;) | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.08 16:24:06 | ||
|
Köszi Sennala! | |
| Wolfoxy (21122) 12.01.08 17:44:58 | ||
|
Sennala: most már rájöttem: a te történeted a kedvencem! talán a japán nevek miatt XD meg a történet is nagyon jó!
én is hoztam most egy részt! HockeyStriker 3. fejezet 2. rész Két napra rá Tsutomu edző kifüggesztette a bajnokság meccstáblázatát a klubházban. Kiderült, hogy a selejtezők alatt a Daiou iskola egy másik csoportban lesz. -Minek van ilyen csoportbeosztás? Hiszen csak 12 nevező van! – mérgelődött Atsuya. – Én a Daiou iskolával akarok játszani! Most! -Tudod te mikor fogunk a Daiou iskolával játszani? – kérdezte Rei. -Ja, maximum a döntőben találkozunk velük – tette hozzá Nobu. Atsuya a táblázatra nézett. -Itt azt írja, hogy a harmadik selejtező meccs: Seibu Strikers a Mihashi iskola ellen. -Jézusom, az egy hét múlva lesz! – kiáltott fel Rei. – Nem kéne edzeni is valamit? Egyáltalán milyen csapat a Mihashi? -kérdezte. -Nem tudom – szólalt meg az ebben a pillanatban felbukkanó Teru. – De hallottam, hogy van egy sztárjátékosuk: Maehara Ichigo. -Csak volt – jegyezte meg Nobu. – Azt hallottam, hogy volt egy súlyos sérülése, és abbahagyta a hokit. Már vagy egy éve. Szerintem anélkül a srác nélkül semmi esélyük sincs ellenünk. Mindenki ebben a kijelentésben bízott. Átlagos szombat délután volt a kisvárosi Mihashi iskola jégpályáján. A jégen egyvalaki volt, egy meglehetősen világfájdalmas képű, sovány, barna hajú fiú. Lassan korcsolyázott, néha trükközött egy kicsit: menet közben megfordult, ment hátrafelé pár métert, majd visszaállt előremenetbe. Mindezt pillanatnyi megállás nélkül. Nemsokára a pálya szélére összecsapódott pár fiú, akik őt nézték. -Hé, Maehara! – kiabált az egyikük. A korcsolyázó fiú felkapta a fejét. A fiúk a pálya szélén a hoki-klub tagjai voltak, egykori csapattársai. Maehara már vagy egy éve felhagyott a hokival. Azóta, amióta a bajnokság elődöntőjében az ellenfél védői durván helybenhagyták. Miután felgyógyult a sérüléseiből, hónapokig nem mert jégre állni, pedig azelőtt a csapat sztárja volt. De most a csapattársai egy meglepő ajánlattal álltak elé: arra kérték, álljon be újra a csapatukba. Még a csapatkapitányi címet is odaígérték neki. Maehara hosszú tűnődés után nagy nehezen igent mondott. Aznap az egész Mihashi iskola ünnepelt. Ünnepelték a sztár visszatérését. Eltelt négy nap, és a csapat egyre keményebben edzett, hogy felkészüljenek a Mihashi elleni meccsre. Közösen nézték meg az első két selejtezőt a csoportjukban, és Nobu felvette videóra a Daiou iskola meccsét is. Ők nagyon simán, 6-0-ra győztek, amiből hármat Shuu lőtt. -Ez semmi! A következő meccsen én négy gólt lövök! – fogadkozott Atsuya. -Ahhoz előbb gyakorolnod kéne -jegyezte meg Subaru. – Ha jól emlékszem, még egy gólt sem lőttél be nekem Atsuya senpai. -Jól van na… Amúgy meg mióta hívsz te senpainak? -Legalább valaki tiszel téged, mint csapatkapitányt – szólt közbe Nobu. -Örülj a fejednek! -Beszóltál? -Hé álljatok le! – az időközben megjelenő Teru megpróbálta megakadályozni a Nobu és Atsuya között kitörni készülő verekedést. -Ja! – kapott észbe Atsuya. – Hokisok vagyunk! A hokisok a pályán verekednek! - Az ellenféllel! – tette hozzá Nobu, mire mindenki nevetni kezdett. Rei egy kicsit távolabbról nézte őket. -Milyen jól kijönnek egymással. Máris olyan, mintha igazi csapat lennének – gondolta. – Pedig kábé két hete ismerik egymást. Nobu és Atsuya talán régebb óta. De azért örülök, hogy ehhez az őrült csapathoz tartozhatok! Komikat! | |
| Ethron (14880) 12.01.08 17:57:40 | ||
|
Bevezető
Hiszel a mesékben? Hogy tényleg megtörtént. Hogy a szereplők valóban léteztek. Na és hogy a Labirintus, melyben egykor a Minotaurusz lakott, valóban létezik? A nevem Cody Alpha. Tizenkét éves vagyok. London közelében élek, egy farmon, ahol szüleim lovakat tenyésztenek. Érdekes módon én, szüleimmel és ikertesvéremmel (akivel egyébként teljesen egyformák vagyunk), Lucas-szal ellentétben ki nem állhatom a lovakat. Félek tőlük. Nagyok és kiszámíthatatlanok. Én a farkasokat szeretem. Van is egy fekete-fehér szibériai huskym, Nico, akit azért kaptam, mert hasonlít egy farkasra. Ez egy kis bevezető rész volt, amiben bemutattam magam. Valójában a történetem a hatalmas pincénkben kezdődött, ahol találtam valamit. Valamit, amit már évezredek óta senki nem látott... A Labirintus titka Komikat pls! :D Tudom, hogy rövid a bevezetp, dehát itt még nem akartam többet... :D Elkezdjem? :) | |
| Fanday99 (50302) 12.01.08 18:56:50 | ||
|
12a: kezd el:) kíváncsi vagyok:)
És mindenkii: Egy kérdéés: Miután befejeztem a történetem, írjak egy következő részt, vagy kezdjek új történetbe? Egy másik: több fejezetben vagy csak egyben írjam le a harcot? | |
| hancsi1000 (50548) 12.01.08 19:01:06 | ||
|
Sennala:Jó lett!!Nagyon teszik és kíváncsi vagyok a fojtatásra!!:D
rekaianett:Nagyon teszett mind a két rész amit eddig írtál:)Csak még nemvolt eddig időm elolvasni mert rengeteget kellet tanulnom:S A borítót pedig mindjárt hozom csak most vettem észre hogy elírtam rajta valamit úgyhogy most éppen javítom:)De mindjárt hozom!!!:) Ja és elárulom hogy angyal lesz benne;) | |
| hancsi1000 (50548) 12.01.08 19:03:27 | ||
|
Fanday:Nem tudok dönteni mindkettőre nagyon kíváncsi lennék;) | |
| Sennala (35031) 12.01.08 19:03:29 | ||
|
12a:Szerintem kezdd el,mert már most izgalmasnak hangzik.^^.
Wolfoxy:Köszi,hogy ennyire tetszik és kedvenceddé választottad :). Apropó! Most elolvastam a történetedet és nagyon tetszik :). Én amúgy is rajongok a jégpályás játékosokért xD. | |
| Fanday99 (50302) 12.01.08 19:05:20 | ||
|
Hancsi: ezzel nem könnyítetted meg a dolgomat:)
no mindegy, nem tom, mikor lesz időm feltenni a fejezetet, de már a következőt megírtam és az azután következőt is írom;) | |
(aktuális oldal: [ 155 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [152] [153] [154] [155] [156] [157] [158] [159] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
