 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Sennala (35031) 12.02.06 17:16:47 | ||
|
Zsebi: Várom *-*. És tudtommal sincs ilyen nevű film. :/
lovasíjjász:köszönöm. Viszont számodra lehet,hogy van egy rossz hírem(nem tudom). Mivel most egyenlőre csak te olvasod a történetemet úgy döntöttem nem folytatom. Nincs is sok időm,mivel a suliban most már jelentkeztem helytörténetre is -.-“. Egyszer talán végig írom... | |
| Zsebi (4537) 12.02.06 17:25:21 | ||
|
Megkérdéztem anyukámtól és azt mondta, hogy ilyen nincs de azért lehet ismerős mert van egy olyan film aminek az a címe, hogy Életünk lapjai! Úgyhogy ez lesz a címe! Köszi♥ | |
| Zsebi (4537) 12.02.06 17:25:33 | ||
|
*megkérdeztem
| |
| Póniló15 (15108) 12.02.06 18:41:05 | ||
|
12a, örülök, hogy tetszik! Remélem a továbbiakban is olvasóm maradsz, és a következő fejezetek is tetszeni fognak majd. 
lovasíjjász, köszönöm a *suffle*-t!  Örülök, ha ennyire tetszik. *-* | |
| Póniló15 (15108) 12.02.06 19:29:37 | ||
|
25. Fejezet Lissan A nap további részében Alexa próbálta a lehető legkisebbre összehúzni magát, és úgy tűnt, hogy ez sikerült is: senki sem vette észre - legalábbis egy darabig. Az utolsó óra előtti szünetben aztán valaki oldalról megkocogtatta a vállát, mire megpördült, és két zölden csillogó szempárba nézett bele. - Szia! - Egy lány volt az illető. Hosszú, derékig érő halványvörös fürtjei ráomlottak vállára, miközben megpróbálta őket begyömöszölni apró fölei mögé. Arca piros volt, és szintén vörös szeplők pettyezték. - Szia... - Alexa kissé félénk volt, de a másik lány annyira oldottan viselkedett, mintha már ezer éve ismerték volna egymást. - Új vagy itt? - Az idegen hangja finom hullámokban tört elő piros ajkai közül, miközben érdeklődve fürkészte beszélgetőtársa megszeppent arcát. - Igen. - Na és... - A lány szája elé emelte kezét, és halkan felkacagott. - Ó, milyen tiszteletlen vagyok... A nevem Lissan Mayer. - Alexandra Meenson. - Bólintott Alexa, majd zavartan megvakarta a csuklóját. Lissan bizalmaskodva közelebb hajolt hozzá, és rákacsintott. Zöld szemei huncutul csillogtak. - Nem szereted, ha Alexandrának hívnak, ugye? - Nem éppen. - Alexa végre elmosolyodott. Aztán gyorsan hozzátette: - Az Alexát használom. - Értem. - Bólintott Lissan. Úgy látszott, lenne még kérdése, de belépett a tanár. Mindketten felálltak, és elkezdődött az óra. Arghos a szoba egyik sarkában állt, és hol Lissant, hol pedig Chimont méregette. Fejét mélyen a föld felé hajtotta, mitől görbe nyakán kilátszottak a csigolyák. Tudta, hogy ez a Lissan nevű lány lesz az, akivel Alexa jóban lesz majd, de jobbnak látta, ha még figyeli egy kicsit. Zavarta azonban a hatalmas termetű angyal sugárzó jelenléte, aki védence mellett állt, s jobb kezét elszántan kardja markolatán nyugtatta. Néha szemöldökei alól vetett ugyan pár pillantást a rőzse démonra, de amúgy csak bámult maga elé. Végül csak eltelt a negyvenöt perc, és az osztály kisereglett a teremből. Arghos tett pár lépést a két lány felé, hogy még jobban hallhassa a társalgásukat. - Itt laksz a környéken? - Kérdezte Lissan, miközben bepakolt pár könyvet a táskájába. Alexa bólintott. - A 27-es sarkán. Te? - Én meg a 26-os közepén. Egész közel vagytok... Ugyan ti távolabb laktok, de legalább a mi házunkig tudunk együtt menni. Aztán lassan el is indultak. Arghos is elindult, de nem velük, hanem felröppent a magasba, és a tejfehér felhőpamacsok között száguldozva elvitorlázta magát egészen a Vörös Körig. Tudta, hogy Luciust már nem fogja megtalálni eddigi rejtekhelyén. Átköltöztette a főhadiszállását a sátánista szövetkezet épületébe. Arghos mély méltósággal ereszkedett le az oltárhoz. Azon még ott volt a megalvadt vér, s még most is pöfögött fölfelé, a Második Égbe pár illat-áldozati maradék. - Mit tudtál meg? - Kérdezte a démontól Lucius, miközben állát két karma közé fogta, s felvont szemöldökökkel pásztázta a lényt. Arghos pedig elkezdett mesélni... Miután elindult a 26-os háztól, Alexa az egész hazafelé vezető utat mosolyogva tette meg. Megszerezte hát első barátját, rögtön az első napon. Bár ez a friss ismerettség még talán túl fiatal volt a barátság jelzőhöz, de a lány érezte, hogy Lissanre a továbbiakban is számíthat. Nem sokára elérte a saját házukat, s az ajtón belépve ledobta a táskáját az ajtóba. Odaköszönt anyjának, s megtudta tőle, hogy apja a TV-nél van. Tom Meenson ugyanis egész Amerika legismertebb TV adójának volt az egyik szerkesztője. A lány lehuppant anyja mellé a kanapéra, és figyelmét a televízióba irányította. Szörnyű dologról volt benne szó. A híradó arról számolt be, hogy az állam egész területén különös dolgok történnek. Vagyis pontosabban egy elrettentő, borzasztó dolog. Nap mint nap, már hetek óta gyermeket tűnnek el egészen csecsemő kortól tizenéves korig. Az eltűntekből eddig még egyetlen személyt sem találtak meg, s még mindig keresik őket. Miután a híradónak vége lett, Ashley és Alexa csak ült. - Ezentúl én hordalak be az iskolába - Jelentette ki egyszer csak a nő, aztán magához húzta lányát, és hatalmas puszit nyomott a homlokára. - Ezt én is így gondoltam... - Mondta a lány, s mélyen belefúrta magát az anyai ölelésbe. | |
| Sennala (35031) 12.02.06 19:38:58 | ||
|
Póniló:Ismételten remek részt hoztál. Nekem tetszik nagyon és oké figyelek . Viszont. Ezt rosszul írtad.“Arca piros volt, és szintén vörös szeplők pettyezték.“
Szintén? o.O előtte hol írtad. Mert nekem a szintén az azt jelenti,hogy máshol is szeplős. Lehet én olvastam vagy értelmeztem rosszul. ^^“. Mint mindig most is részletesen írod le hogyan néznek ki egyes emberek és a cselekedeteket is jól írod vagyis olyan szavakat használsz ehhez,amik nagyon passzolnak a mondatrészbe+érdekesek. Kíváncsian várom a következő fejezetet. :D | |
| Póniló15 (15108) 12.02.06 19:50:43 | ||
|
Sennala, köszönöm! 
Azt a mondatot úgy értettem, hogy már írtam, hogy a haja is vörös volt. Szóval “szintén vörös“ szeplői is voltak... Bocsi, ha rosszul értelmezhető...! xD | |
| Sennala (35031) 12.02.06 19:53:00 | ||
|
Ja... Oké xD Bocsi  | |
| Elektra (6962) 12.02.06 20:52:40 | ||
|
Gaia története
Színarany nyárban, Napsütés árban, Földanya táncol Lába fűben dobban. Rézvörös őszben, Szeles időkben, Földanya röppen Friss avar fölött. Ezüstös télben, Sűrű hóesésben, Földanya ugrik, Várja tiszta hó. Halványzöld tavaszban, Új életet kezdvén, Földanya futkos, Léptén virág nyílik. Ezerszín világban, Természet honában, Földanya boldog Szép birodalmában. De fekete éjben, Ébensötét lélek, Megtöri az álmát Kiírtja hazáját. Földanya ébred, Szürke betonjárdán, Szép börét a beton Lehorzsolja csúnyán. Sebeiből érzi, Lejárt ideje, Kihasználták őt S fogy az ereje. S az emlékekképek, mint a villám nyári éjszakán, Átcikkanak elméjén, Halvány képként csupán... Fűillatú nyár... Levélszagú ősz... Kristályos hópelyhek... Virágos mező, illatokban bő... Boldog pillanatok, De ez csupán a múlt. Nem tudta elfojtani Könnyeit s a bút. De oh Gaia, Szükségünk van rád! Ne hagyj it földünkön Egyetlen hű barát! Kiállunk melletted, Csak erőd ne hagyjon el, Vigyázunk reád, S ott leszünk minden lépteddel! Naja...xD Szóval 5 perc alatt összedobtam a versenyre :/ xDD Komikat,építőkritikákat | |
| rekaianett (32539) 12.02.06 21:30:55 | ||
|
elektra, ez mennyire igaz! csodálatos, azt hittem sokáig dolgoztál rajta, de nem... na bravo! | |
| rekaianett (32539) 12.02.06 21:34:46 | ||
|
ja, csak annyi, hogy amikor már a szomorkás rész jön, kicsit jobban ki lehetne hangsúlyozni:
Földanya boldog Szép birodalmában... De fekete éjben, Ébensötét lélek, Megtöri az álmát Kiírtja hazáját. Földanya ébred, Szürke betonjárdán, Szép börét a beton Lehorzsolja csúnyán. aztán még így is: Nem tudta elfojtani Könnyeit s a bút... De oh Gaia, Szükségünk van rád! Ne hagyj it földünkön de csak ennyi... :) | |
| Elektra (6962) 12.02.07 14:37:23 | ||
|
Köszi a tanácsot,de tudod már este volt és elég nyúzott voltam˘_˘
Amúgy én semmin nem tudok órákat dolgozni,mert megunom xD“D | |
| rekaianett (32539) 12.02.07 15:04:34 | ||
|
aha... általában én is. akkor leülök Hokázni, és egy 10 perc után folytatom. :) | |
| Elektra (6962) 12.02.07 15:09:17 | ||
|
De szerintem am nem lett jó^^(mármint az enyém) | |
| Póniló15 (15108) 12.02.07 18:46:39 | ||
|
25. Fejezet Aggodalom Lissan az íróasztalánál ült, és prólált a történelem házijára koncentrálni, nehogy csorba essék tökéletes ellenőrzőjén. De valahogy nem ment neki. Folyton az apja járt a fejében, aki ismét nem volt otthon. Miután a lány édesanyja két évvel ezelőtt meghalt egy balesetben, a férfi rengeteg időt töltött a lányával, hogy együtt dolgozzák föl az őket ért traumát. Jack Mayer lett a lány legjobb barátja, akit igazán közel engedett magához. Még sokkal jobban összemelegedett, és egy sokkal, de sokkal bennsőségesebb kapcsolatot alakított ki az apjával, mint azelőtt. Három hete azonban minden megváltozott. Jack minden harmadik nap órákra eltűnt. Mindig hagyott ugyan egy levelet a lányának az ebédlőasztalon, melyet általában valamilyen gyümölccsel támasztott meg, hogy nemsokára jön, de abból sem lett semmi. Ezek a “kis“ kiruccanások sokszor, sőt, szinte mindig éjszakába torkolltak. Lissan számtalanszor próbálta már kihúzni az apjából, hogy hol is volt, vagy hogy egyszer vigye végre magával, de ennek mindig kiabálás lett a vége - ami ritka volt köztük. De Lissan ebben a pillanatban mélyen elhatározta magában, hogy egyszer utána fog járni ennek a dolognak. Talán nem ma, és nem is holnap, de majd holnap után... Ki fogja deríteni, hogy hová vezetnek apja éjszakába nyúló kirándulásai. Amíg Alexa az igazak álmát aludta éppen, Chimon idegesen járkált fel-alá a szobában. Állát öklén támasztotta, és összevont szemöldökei arról árulkodtak, hogy éppen lázasan töri valamin a fejét. Éjszaka volt ugyan, de a harcos tudta, hogy védencét egy pillanatra sem hagyhatja magára. Volt azonban egy súlyos aggodalma, ami sehogy sem hagyta nyugodni. Miért volt Arghos ott az iskolában, és miért távozott olyan hirtelen? Hová ment? Minden bizonnyal Luciushoz, de minek? És Chimon valahogy úgy érezte, hogy ez nem valami szimpla dolog. Itt bizony valamiféle összeesküvés volt készülőben. Elhatározta hát, hogy az első adandó alkalommal beszélni fog Tallal. Mivel a kapitány szinte minden nap küldött valakit, hogy ellenőrizze, nem kell-e segítség, ezért majd rábízza addig a küldöttre Alexát, ő pedig elszárnyal a Templomba, hogy megbeszélje észrevételeit a Seregek Kapitányával. És ez így is történt. Másnap, amíg Alexa az iskola padban ült, és lázasan jegyzetelt, megérkezett a küldött. Ezúttal az ázsiai Signa volt az, aki beleegyezett a pillanatnyi őrködésbe, Chimon pedig a magasba szökkent, s terebélyes, hófehér szárnyait ernyőként terjesztette szét maga mellett. Erőteljes csapkodásokkal haladt úticélja felé, és magában buzgón imádkozott azért, hogy Tal ott legyen. A kapitánynak már így is egyszerre két dologra kellett figyelnie teljes erőbedobással, és most itt van ez a harmadik is... De Chimon legnagyobb megkönnyebbülésére a kapitány ott ült az oltár előtt, s elmélázva bámult maga elé. Talán éppen pihent, imádkozott, esetleg gondolkozott. De ez az ügy nem várt halasztást. - Kapitány! - Csukta össze égő szárnyait a harcos, majd megállt Tal előtt, aki felállva nagyot nyújtózkodott. - Alexára ki vigyáz? - Kérdezte a kapitány összevont szemöldökökkel, mire Chimon gyorsan elhadarta a helyzetet. Aztán nagy vonalakban felvázolta aggodalmait. - Tényleg azt gondolod, hogy van ezek között a dolgok között valamiféle összefüggés? - Talból kibukott a bölcs vezetői szerep, mely olyan jól állt neki, mintha csak ráöntötték volna. - Igen. Nagyon ez a sejtésem. De sajnos elképzelni sem tudom, hogy mi ennek az egésznek a lényege... - Hmm... Nos, Luciusból kinézem, hogy ez a helyzet. - Aztán bizakodva bólintott egyet. - Ki fogjuk deríteni. A kedd és a szerda olyan hamar elment, hogy szinte észre sem lehetett őket venni. De a szél, melyet kavartak maguk után, annál észrevehetőbb volt. Alexa és Lissan órákat beszélgettek minden nap, s Alexa már meg is hívta magához egyszer vörös hajú barátnőjét. Azonban arról, hogy találkozott Jézussal, nem beszélt neki. Nem tudta, hogy megbízhat-e benne annyira, hogy ezt a féltve őrzött titkot is kiadhassa magából. Elhatározta hát, hogy még várni fog vele egy darabig. Aztán végül vége lett a csütörtöknek, s mikor Alexától elválva belépett a házba, Lissan már tudta, hogy eljött a nap. Apja még otthon volt ugyan, de már a kabátját vette. - Megint elmész? - Kérdezte a lány, miközben az ajtóban állt. - Igen. Kicsim, megpróbálok hamar visszajönni, de ha nem sikerül, megígérem, hogy holnap este elviszlek moziba. - Jack hatalmas puszit nyomott lánya homlokára. - Rendben? Lissan vonakodva beleegyezett. Mikor aztán a férfi kilépett az ajtón, a lány még várt pár percet, és utána eredt. | |
(aktuális oldal: [ 221 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [218] [219] [220] [221] [222] [223] [224] [225] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
