 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| lovasíjjász (41190) 12.02.05 14:33:20 | ||
|
Sennala: Alakul a hossz? | |
| Sennala (35031) 12.02.05 15:56:56 | ||
|
lovasíjjász: Most jó xD. Bár lehetne hosszabb egy kicsivel. A sajátomnál is kritizáltam magam,mert keveset írtam. Viszont...Nekem még mindig tetszik,főleg,hogy odaírtad a kiejtést is. ^^ Jól kidolgozod,ami egy remek dolog. Folytasd!
| |
| lovasíjjász (41190) 12.02.05 16:13:11 | ||
|
Sennala: köszi! Nagyon örülök, h tetszik! | |
| Sennala (35031) 12.02.05 16:53:16 | ||
|
Na neki látok a nem tudom hanyadik résznek és majd meglátjuk mennyire lesz hosszú. xD. | |
| zsofi26horses (50515) 12.02.05 17:23:28 | ||
|
emberek kis utánozó majom vagyok (bocsi TamZeen) én is csináltam egy facebookos oldalt :
~Bihari Zsófi írásai~ | |
| Sennala (35031) 12.02.05 18:10:10 | ||
|
Itt van. *-* Remélhetőleg jóra sikeredett.>.<
2.évad 5.rész:Az „idegen” Magnólia városába csönd honolt…Ez nem is volt csoda,hiszen késő éjszaka lehetett már. Minden városlakó az ágyában alussza édes álmát. De az utcákon a kihalt sikátorok legsötétebb zugaiban kaparászás és motoszkálás hallatszott. Patkányok… Ezek a nagy rágcsálók élelmet és egyéb dolgot kerestek a felborult szemetesládákban. Szemük démoni, vöröses színben világított. Sötét testük beleolvadt az éjfekete környezetbe, így csak pár apró vörös szempár mozgott ide-oda. A sikátor mellett egy elhagyatott földút vezetett az erdőn át egy kastélyszerű épület felé. A magas építmény nem volt épp a legfényesebb állapotban. Falai omladoztak, ablakai betörten rémisztették vissza az arra járókat. De valakit nem rettentett vissza a szellemkastély látványa. Eiki… A fiú megállt az épület előtt, közvetlen a fából készült,töredezett kapu elé. Fekete válltáskája a jobb vállára akasztva lengett,amiből kivett egy flakont. Az üveg bordó folyadékkal volt megtöltve. Vér… Vér tárolására használt üveg. Senki se mondaná meg,hogy az most túlságosan is tömény szörp-e vagy a vámpírok szomját oltó vér. -Gyere… Egy hívogató,lágy hang szólalt meg az épület belsejéből. Eiki először bizonytalanul lépett egyet előre,majd mintha kikapcsolták volna az „ész szerű” gondolkodását határozottan,bábként ballagott be az előtte kitáruló ajtón. * -Mit szólsz? Ötös lett!-ujjongott Ruriko mikor kilépett a teremből. Ugrándozva haladt Hiroe mellett,aki egy enyhe mosolyt erőltetve igyekezett a következő órájára. -Neked milyen lett?-kérdezte Hiroe-tól és abbahagyta az ugrálást. -Ne érdekeljen!-húzta el a száját Hiroe. Az utóbbi napokban több időt töltött a vámpírok kutatásával,mint a témazárókra való felkészüléssel. Ez sajnos meglátszott a mostani jegyéről,ami a dolgozat lapján piros kettes formájában jelent meg. Hát igen… Mióta megismerkedett pár vámpírral foglalkoztatta az,hogy mi a történetük és persze elővigyázatosnak is kellett lennie,mivel páran a vérére vágytak. Köztük volt Shinji is. Hiroe bármennyire is kedvelte a fiút mégis volt benne valami,amitől tartott. Félt tőle. Egyszerűen kirázza a hideg,mikor hozzá ér és amikor rámosolyog. Pedig Hiroe egyáltalán nem akart félni tőle. -Naaa! Légyszi mondd meg!-könyörgött Ruriko,majd bevágott Hiroe elé,amitől a lánynak muszáj volt megállnia nehogy fellökje barátnőjét. -Hát jól van…-sóhajtott Hiroe.-Kettes…-mondta halkan. -Nem baj! Majd tanulunk!-mosolygott Ruriko. Elsasszézott Hiroe elől,hogy el tudjon indulni. * -Kawate Eiki… -Remélem fontos volt!-morgott Eiki a trónon ülő nőre. -Olyan rég nem láttalak! Kb. 300 éve.-a nő felállt,majd a fiú felé ballagott. Hosszú,fehér szoknyája,ami inkább piszkos fehér volt a földön csúszva követte hordozója lépteit. Mikor elég közel ért Eikihez megállt. Lassan a fiú nyakához hajolt,de még mielőtt cselekedett volna pár szót suttogott Eiki fülébe. -Ugye megkínálod a nővéredet? | |
| Póniló15 (15108) 12.02.05 18:23:25 | ||
|
24. Fejezet Egy és ugyan az Mit is fogsz kérdezni? A belső hang riasztóként kérdezett bele Alexa fejébe. De ő tudta, hogy mit fog kérdezni, és elhatározta, hogy senki és semmi sem tántoríthatja el ettől az ötletétől. Így ismét elindult, és meg sem állt az ajtóig. Mikor rálépett a fekete lábtörlőre, nyelt egy nagyot, aztán ökölbe szorított kezével bekopogott. Pár pillanatig csak azt hallotta, ahogy dobog a szíve. Aztán léptek törték meg a kínos csöndet, a kilincs lenyomódott, az ajtó pedig kinyílt. Mary állt a küszöbön, és meglepetten, de mosolyogva pislogott a lányra. - Szia! Hát te? Alexa lefagyott. Annyiszor elpróbálta már magában, hogy mit fog mondani... De most mégsem emlékezett egyetlen szóra sem. A nyelve és agya beszédért feleős része is lebénult, és ő képtelen volt kinyögni akár egyetlen szót is. Eltelt pár néma, kínosan hosszas pillanat, mire Mary végül megszólalt. - Gyere csak be! - Beinvitálta a lányt, és megkínálta egy teával, de Alexa nem kért. Nem kért semmit, csak egy égetően fontos kérdésre akart választ kapni. Mikor leült a hófehér kanapéra, a lány végre csak megszólalt. - Én csak kérdezni szeretnék valamit. Mary leült vele szemben, s könyökei térdeire támasztva, két lába közé lógatta kezet. - Nos, Henry nincsen itthon, szóval be kell érned velem. - Pajkosan elmosolyodott. Mary megbízhatónak látszott, és kedves is volt. Azonkívül lányból volt, mint Alexa, így vele talán még jobban szót is lehet érteni. - Szóval, az lenne a kérdésem, hogy... - Itt egy pillanatra megállt. Mary vajon tudja, hogy mi történt vele tegnap este? Mivel Henry ott volt, ezért eléggé valószínű... De azért rákérdezett. - Maga ugye tudja, ami tegnap történt? Mary bólintott, Alexa pedig folytatta. - Az a Herceg, akivel találkoztam... - Hangja kissé megbicsaklott, de erőt vett magán, és folytatta. - Ő összefüggésben áll azzal a személlyel, akit Jézusnak hívnak? Ettől a névtől kirázta a hideg. De nem félelemből, hanem mert olyan furcsán csengő volt... Mintha mindent magában foglalt volna. Alexa úgy érezte, kissé nevetséges a kérdése, de meglepő módon Mary finom vonásai simák maradtak. - Igen. A két személy egy, és ugyan az. A lány ebben a válaszban reménykedett, de nem volt benne biztos, hogy ezt is fogja hallani. Most azonban, hogy Mary tényleg ezt mondta, mérhetetlen megkönnyebbülés töltötte el. - Akkor jól gondoltam... És akkor Ő most... Tényleg itt él - a szívére tette a kezét - bennem? - Pontosan. - Aztán Mary elkezte magyarázni azt a folyamatot, amit tegnap átélt a lány. Alexa percről percre többet és többet akart tudni, s szivacsként szívta magába a szavakat. Mary még tudott volna mesélni, de nyolc óra lett, és Alexának mennie kellett. Megköszönte a nőnek a segítséget és a válaszokat, majd elindult hazafelé, miközben folyamatosan magában forgatta a mondatokat. A másnap reggel kegyetlenül lesújtott, és eljött a hétfő, az első nap, amit a lány új iskolájában töltött. Eleve késve indult el, s éppen csak beesett a hatalmas vaskapukon, mikor becsöngettek, és a töménytelen mennyiségű diák elkezdett befelé áramlani a termekbe. Ahhoz képest, hogy Ashton milyen kicsi város, eléggé sok gyermeket látott el. Voltak itt elsősöktől kezdve gimnazistákig, akik az érettségire készültek. Alexa megtalálta az osztálytermét, és belépett. Hangoskodás, nevetés, tanulás moraja, és szendvicsszag terjengett mindenhol. A lány talált egy üres helyet, ahová le is ült. Miest elfoglalta helyét, belépett a tanár is. Mindenki a saját asztalához rohant, majd felállt. Alexa jobban szemügyre vette a tanárt. Magas, hórihorgas férfi volt, furcsa szájjal, és mélybarna, már majdnem fekete szemekkel, rövid, szintén fekete hajjal. Egyszerűs edzőcipő, farmer, és egy kinyúlt, zöld melegítőpulóver volt rajta. Az osztály naplóját hatalmas csattanással vágta az asztalhoz, mire a termen kuncogás futott végig. - Mit is nevezünk mi amerikainak? - Kérdezte egyszer csak. - Azt - harsogta vissza az osztály egyhangúlag, de roppant kötelességtudatosan -, aki túlélte az indiánokat, és Isten kegyelméből megmemenekült a hideg és az éhség karmai közül. | |
| Ethron (14880) 12.02.05 19:37:04 | ||
|
Lovasíjjász, én eddig nem olvastalak, de tök jó! :D | |
| Ethron (14880) 12.02.05 19:40:26 | ||
|
Póniló15, téged sem, de érdekesnem tűnik... Nagyon jó :) | |
| lovasíjjász (41190) 12.02.05 20:21:06 | ||
|
12a: Köszi =)
Újjab fejezet a 2 kedvencemből! Póniló:Ez jobb mint a suffle(pedig ijet még csak a Grow Hillre mondtam) Sennala: Mindig beiktatsz valami érdekeset a történetbe és ezt most is megtetted. Grat! | |
| lovasíjjász (41190) 12.02.05 20:22:47 | ||
|
Amúgy Pónilo vedd komojan, mert ez igazán nagy dícséret részemről, ugyanis én különösen szeretem a suffle-t | |
| Fanday99 (50302) 12.02.06 15:04:19 | ||
|
A bűvös amulett
5. fejezet - Bartos!- kiáltott Alfonz a zuhanó griff után. Nyugodt maradt, de amikor az oroszlán és sas keverék visszakiáltott, legszívesebben megfojtotta volna. - Hát tehetek én róla, hogy ellőtték a szárnyaimat? Egyébként is ne a szátokat jártassátok, hanem mentsétek meg az utasomat, ezt a vén totya madarat pedig hagyjátok! - Nem- jelentette ki nyersen Fedoo, és szép sasfejét gazdája felé fordította.- Téged leteszlek. Jó úszó vagy, ráadásul iszonyatosan szívós, így ez a kis sós víz nem fog neked megártani. Kapd le Borbálát Bartos hátáról. Látod azt a kis szigetet a távolban? Oda ússz, és várj meg. Én addig a bátyámat mentem, még ha bele is gebedek. A férfi bólintott, és kémének a nyakába kapaszkodott, mert tudta, hogy villámgyors zuhanórepülés fog következni, aminek a fiatalabbik griff a mestere. Megérzésében nem is csalódott, mert a kém visszafordította a fejét és belekezdett a rémisztő zuhanórepülésbe. Pillanatok alatt utolérte Bartost, Alfonz pedig ugrott. Lekapta a rémülettől félájult nőt a vérző szárnyú lényről, és esésének nagyobb lendületet adva, mintha csak siettetné a becsapódást, az óceánba vetette magát. Izmait megfeszítve, szinte falva a métereket, úgy úszott, miközben a hátán lévő vörös hajú, kislányos szépségű és pajkosságú nőt a hátán tartotta. Küzdött a dühödt hullámok ellen, mely nem egyszer temette maga alá a párost, de a cél egyre közeledett. Végül aztán sikerült épségben a szárazföldre érni. Alfonz rögtön lefektette Borbálát, aki egy szempillantás alatt magához tért rémületéből, és rögvest fölült, ám nem szólt semmit, teljesen magába volt zárkózva. Mivel néma maradt, így a kék hajú férfi is csak ült térdeit felhúzva, és nézte az eget, abban a reményben, hogy meglátja a két griffmadarat. Öt perc elteltével fel is tűntek. Fedoo Bartos vállaiba vájta éles karmait, és azon a két oldalon szivárgott a vér az idősebbik lényből. Amikor letette a bátyját a szigetre, először levegő után kapkodott a kisebbik, majd őrjöngve ordított. - Legalább adtál volna le néhány kilót, te éhenkórász! Miért nem figyeltél jobban az orrod elé?! Ha ezt a két apróságot sikerült volna betartani, tudod mitől óvtál volna meg? Egy sérvtől, meg egy csúnya gerincferdüléstől! Ne merj feleselni, mert vízbe fojtalak! - Elég. Csillapodj.- válaszolta erre a hisztérikus kirobbanásra a várkapitány- Igen, igazad van, hogy figyelhetett volna, de ebből még nem következik az, hogy őrjöngened kelljen. Igen, Bartos a terrán griffek legélesebb látású kémje, de te is figyelhettél volna, hogyha mást nem, figyelmeztesd a bátyádat. Szóval elég. Ennyit rólad. Most átvizsgálom Barti szárnyait, azután ki kell próbálnod, hogy működnek-e. Megértetted, Bartos? A hatalmas termetű kém lehorgasztotta szép fejét, és csak rebegett. - Megértettem. Ezzel Alfonz belemártotta kezét a jéghideg, sós vízbe, és odatérdelt sérült “madárkája“ elé. - Ó, hogy az a jó... Inkább nem mondom ki. Ezért most leöldösök egy tucat ifinit.- szitkozódott a férfi, és kezeit ökölbe szorította. - Mi az?- kérdezte Fedoo nyugtalanul. - Beletört a szárnyába a nyílvessző. Mindegy Próbáld ki a szárnyaidat, Barti. Egy kör után bizonyossá vált, hogy haza tud repülni teher nélkül, és iszonyatos lassúságban. - Fedoo, te kísérd és támogasd a bátyádat, és amint megérkeztetek, küld hozzánk Maust és Kételyt. Na, menjetek. A griffek szó nélkül elröppentek, Borbála és Alfonz pedig kettesben maradt. Háááááátt... | |
| Zsebi (4537) 12.02.06 15:54:41 | ||
|
Sziasztok! Ma se tudok új fejezetet hozni, nincs annyi időm! 
De kérlek segítsetek! Van olyan könyv vagy film aminek az a címe, hogy Életem napjai? Mert ha nincs az lesz a címe! Olyan ismerős de nem tudom honnan. Várjátok az új fejezetet? | |
| Fanday99 (50302) 12.02.06 15:57:07 | ||
|
Zsebi: nekem nem rémlik ilyen könyvcím és filmcím sem, és kár, mert én már vártam:/ mármint az új fejezetet. | |
| Zsebi (4537) 12.02.06 16:07:01 | ||
|
Bocsi, de holnap ha lesz időm csinálom :/ Köszi♥♥♥ | |
(aktuális oldal: [ 220 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [217] [218] [219] [220] [221] [222] [223] [224] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
