 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Mita (49495) 12.02.04 14:09:45 | ||
|
Na mindjárt kezdődik a sztorim! | |
| Sennala (35031) 12.02.04 14:11:18 | ||
|
Ma ennyi tellett tőlem. Kijöttem a formából,mivel elég rég nem írtam. Ez meglátszik a mostani résznél. Rövid is lett meg összecsapott.
2.évad4.rész,2.szakasz:Ősi vámpírok,gyanakvó tanulók -Te elhiszed? -Én nem! Bár van benne valami…- a diákok kétségbeesetten keresték a választ,hogy igaz-e a vámpírok létezése. Nem sokan jutottak számukra hihető válaszra,inkább csak még több kérdés halmozódott rájuk,amikre szintén a magyarázatot keresték. -Felesleges ez a hajcihő!-morgott Otoya az egyik sarokban társaival. A többiek arcán is látszott,hogy egyáltalán nem kívánják,azt,ami ezek után fog következni. Vagyis… A tanulók követelni fogják minden tanuló átvizsgálását nem-e vámpír. Ez nagy hatással lenne Shinji-ékre és rossz következmények is előfordulhatnak. -Ezek után még maradjunk itt…-nyafogott Hana,majd Chisaki-ra nézett,aki elmélyülve bambult előre. -Chisaki!-bökte meg az alacsony lány,bár nem volt jó ötlet. Az előbb még nyugodt és mozdulatlan Chisaki hirtelen átváltozott egy ördögi teremtvénnyé és dühös tekintettel pillantott az őt felzargató lányra. -Hana…Megkérhetnélek,hogy ne zavarj ilyenkor?-csikorgatta fogait,amitől Hana ijedten ugrott Otoya karjaiba. -Segítség!!!-kiáltotta rémülettől eltorzult arccal. -Nocsak…-Otoya próbálta bevetni csáberejét,de Hana észhez tért,majd egy pofonnal jelezte,hogy nem kívánja tovább a fiú segítségét. * Hiroe a folyosó egyik ablakánál volt és az ablakpárkányra támaszkodott. Félig nyitott szemekkel nézett át az üvegen. Fáradt tekintetéből rögtön ki lehetett venni,azt,hogy nem sokat aludt az éjjel. Valamin törhette a fejét,ami kimeríthette,esetleg éberen tartotta. -Hiroe.-Shinji lágy és mély hangja szólalt meg a lány mögött. Hiroe rezzenéstelen arccal fordult a fiú felé. -Szia…-pislogott Shinjire,majd megdörzsölte szemeit. Ezután kérdőn nézett a fiúra,mert észrevette,hogy az mosolyogva figyeli minden egyes mozdulatát. Nem kapott választ,ezért feltette kérdését érthetően és hallhatóan. -Mit csinálsz?-hadonászott Shinji előtt,aki megfogta a karját. Gyengéden markolta meg Hiroe vékony kezét és egy alig észrevehető mosollyal nézte. * -Kawate Eiki….-egy rekedt női hang suttogott a kihalt bálteremben,ami sötét és hűvös volt. A padló sakktábla szerűen volt kirakva nagy csempékkel és a fal fehérre mázolva állt egy-két aranyozott oszlop mögött. Semmi sem volt a hatalmas teremben csak egy kopott,régi trón állt a csarnok közepén. Azon ült a „nő”. Koszos,rongyos báli ruhában terült el a kényelmetlen széken. Szoknyája vége a földre csúszva hevert a kihűlt,fagyos padlón. Ujjaival a száját piszkálta,melyen egy aranygyűrű díszelgett. Benne egy kicsi gyémántkő lapult,alig észrevehetően. A nő szája piros rúzzsal volt kifestve,amiből ujjai végére is került egy kevés. Hosszú,sötétbarna haja hullámokban hullott a vállára. -Hamarosan találkozunk… | |
| Ethron (14880) 12.02.04 17:18:39 | ||
|
Ezt már egyszer megpróbáltam, de most kijavítva, hosszabban.. :D
Bevezető fejezet A Nap perzselően sütötte a sivatag csillogó homokját. A távolban piramisok sziluettje rajzolódott ki. Egyiptom gyönyörű hely. David Black, a harmincas éveiben járó kalandor, egy robosztus fekete csődörön lovagolt - nem szerette a tevéket. Mellette ott ült egy kisméretű, tömzsi, szürkésfehér pónin a régész barátja, az őszülő, körszakállas John Wolf. Július közepe felé járt az idő, a naptár szerint valahol az 1940-es években. A hőség szörnyű volt, lassan szinte elviselhetetlenné vált. Black lova, Pendragon, lassan lépkedett, feját szinte a földig lógatta. Alig állt a lábán. Nem úgy a kis póni, Fieres [Fierz]. Ő - ha nem is boldogan - de még mindig erőteljesen lépdelt a sivatag homokján. David erősen izzadt. Cowboy kalapját a szemébe húzta, de még így is alig látott valamit, annyira csillogott a homok. Nagyon melege volt, már levegőt is alig kapott. - Biztos, hogy ez megéri pár hulláért? - kérdezte zihálva, és megtörölte homlokát. - Kitartás - nyugtatta John. - Mindjárt odaérünk. Davidnek voltak kétségei affelől, a “mindjárt“ mit jelent az öregnél, de nem tette szóvá. Sarkával megbökte szegény Pendragont, aki egyre inkább csak vánszorgott. - Pendy mindjárt összeesik! - David kezdett komolyan aggódni lováért. Ráadásul még a színe is fekete volt, mely köztudottan szívja a meleget! - Mondtam, hogy tevével kellett volna jönnünk, fiam! - szólt derűsen az idős régész. Persze az ő Fieres-ével semmi baj nem volt. - Ráadásul fekete lóval... Észnél vagy, fiam? Miért nem béreltél világosabb színűt, ha már ragaszkodtál ahhoz, hogy lóval jöjjünk?! - Én és a bérlés? - horkant föl Black, akit nem hatott meg túlzottan John sértése. - És különben is - senki kezében nem hagynám ott Pendragont, ahhoz túl értékes. Wolf fürkészte még David arcát egy darabig. - Ahogy gondolod - hagyta rá végül, és ismét előre fordult. Egy darabig csöndben baktattak egymás mellett. De volt valami, ami Blacket nem hagyta nyugodni. - Hallotta azt a mondát - kezdte bizonytalanul -, hogy ha felnyitnak egy sírt itt, Egyiptomban, minden múmia feléled, és az emberiség életére tör? - Hát persze, hogy hallottam - felelte még mindig jókedvűen az öreg. - De errefelé sok monda kering. Nem kell mindet komolyan venni... És különben is, miért akarnák azok a múmiák kiírtani az emberiséget? A kérdés logikusnak hangzott. A másik férfit mégsem győzte meg az érvelés. Hát persze, hülyeségnek tűnik, de mégis van benne valami... Valami baljóslatú. Akkor, ahogy egymás mellett lépdeltek lovaik, még egyikük sem sejtette, mi forog majd kockán alig egy hét múlva. Sem azt, hogy pontosan ők fognak ebbe az ősi átokba belepiszkálni... Komikat! Elkezdjem? :) | |
| pony56club (16581) 12.02.04 17:32:16 | ||
|
12a:nagyon csúcs lett!folytasd!:D
Sennala:nagyon jó lett!folytasd!:) köszi a komikat gota és Sennala^^ja,és ne aggódj Sennala,mert most olyan írási mániám tört ki,hogy a fejezetek jócskán meghosszabodnak,ezért egy fejezetet két fejezetre kell hogy bontsak majdXD | |
| Sennala (35031) 12.02.04 17:34:52 | ||
|
pony:oks xD várom már :) | |
| Póniló15 (15108) 12.02.04 17:47:35 | ||
|
23. Fejezet A porút Arghos szemei annak ellenére, hogy nem volt veszélyben, vadul villogtak, ahogy Luciusra nézett. Nem köszönt vissza, csak hatalmas, kiguvvadt szemgolyóival vizslatta a kapitányt. Szájából lecsöpögött a zöldes nyál, egyenesen rá nagyra nőtt, szőrös lábfejére. - Lenne egy feladatom a számodra. Remélem, a kedvedre lesz. - Lucius sokatmondóan összefonta ujjait terebélyes mellkasán, ahogy szájára selytelmes mosoly húzódott. - Mi az? - Arghos hangja morgó, és rettentő mély volt. - Biztosan ismered az Ashton‘s Child általános iskolát. - Mikor a démon bólintott, Lucius folytatta. - Menj oda. Holnap Alexa is ott lesz, és figyeld meg,... - Eléggé átlátszó terv. - Morogta Arghos, ahogy megtörölte a száját. - Még nem fejeztem be! - A kapitány kissé ingerült lett, de aztán sikerült lenyelnie a haragját, és tovább folytatta. - Szóval azt akartam mondani, hogy ne őt figyeld meg, hanem azt, hogy kivel lesz jóban. - Hmm... - Hörögte Arghos, majd karmaival a levegőbe markolt, mintha elkapott volna valamit. - Hát nem azt az embert akarod elkapni? Lucius bólintott. - De. - Akkor meg? A kapitány felsóhajtott, és beletörődött, hogy addig nem tudja Arghosra bízni ezt a fontos feladatot, amíg be nem avatja a részletekbe. Így hát mesélni kezdett. Lassan este hat óra lett, de Alexa még feltétlenül el akart intézni valamit, mielőtt leszállna az éj, és holnap iskolába kellene mennie. Valamit meg kellett kérdeznie Busche-tól... Letrappolt a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Tudta, hogy anyja ott lesz, mert éppen nyakig benne volt valamilyen ragacsos masszában egyik kezével, míg a másikkal egy újságból próbált kiolvasni pár szót. Ashley Meensonnak sosem volt erőssége a sütés, de ennek ellenére nagyon élvezte, ha dagonyázhat a tésztában, ezért sokszor sütött. - Anyu, elmehetnék a Templomba? - Minek? - Kérdezte a nő anélkül, hogy lányára nézett volna. - Hát... - Alexa a kezét tördelte, de aztán megtalálta a megfelelő választ. - Tudnom kell valamit. Anyja rábólintott, hogy elengedi. A lány azonnal kirohant az ajtón, aztán végig a városon, mint aznap este... Az a nap fenekestül felforgatta addigi életét - persze pozitív irányba. Chimon szorosan ott szárnyalt védence mellett. El sem tudta képzelni, hogy a lány miért akart a templomba menni. De előbb-utóbb ez úgy is ki fog derülni. Nem is olyan sokára Alexa már a templomban volt. Úgy számított, hogy Henry is itt lesz, de sehol sem találta a pásztort. Megnézte a kertben, a templom belsejében, még a környező erdőbe is benézett - de sehol sem volt. - Hát ő meg? - Tal meglepődött, de arcáról mosoly tükröződött, ahogy meglátta a keresgélő lányt. Chimon megvonta a vállát. - Nem tudom, hogy miért jött ide. Valamit akar kérdezni Busche-tól. - Mikor a kapitány bólintott, az angyal tovább röppent, és ismét a lány mellé állt. - Menj egy kicsit följebb az úton - Mutatott Chimon a porútra. Alexa már éppen kezdte volna feladni, mikor hirtelen eszébe jutott valami. Mi van, ha a pásztor háza itt van valahol a közelben... mondjuk a fölfelé vezetű út végén esetleg? Elindult hát, s futása eredményeképpen felverődött a por a száraz, napsütötte és forró földről. Mikor felért a domb tetejére, megtámaszkodott a térdein, és kifújta magát. Tényleg ott volt egy ház, és nagyon valószínűnek tűnt, hogy Henry és Mary Busche ott lakik. Elindult a lak irányába, de egy pillanatra megtorpant. | |
| pony56club (16581) 12.02.04 18:01:03 | ||
|
Póniló:nem izgalmas?*-*szerintem ez nagyon is az volt!XDnagyon,nagyon jó lett!folytasd!:) | |
| lovasíjjász (41190) 12.02.04 18:06:15 | ||
|
Sennala: Nagyon rég írtál már és hiányzott. (nem volt ami csillapítsa a Grow Hill hiányom és borzasztóan kitágult a puppillám) Nagyon tetszik! Póniló: Ismét alkottál. I- MÁ- DOM! | |
| TamZeen (35494) 12.02.04 19:29:57 | ||
|
sziasztok! (:
létrehoztam fb-n egy fiatal írók csoportot, aki szeretne, az csatlakozhat. célja, hogy a fiatal írópalánták minél többet segítsék egymást, és akár fejlesszék egymást. nagyon örülnék, ha jeletkeznétek. (: http://www.facebook.com/groups/266530840083179/ | |
| zsofi26horses (50515) 12.02.05 12:19:03 | ||
|
TamZeen jó ötlet :)
Tűz vérfarkasa- legsötétebb éjszakák (itt elolvashatod az 1. is: www.mycuteweb.qwqw.hu ) 5. fejezet Menekültünk. Illetve, mi csak mentünk, amerre jónak éreztük. A folyót elhagytuk, egy hegyvonulaton kerestük mentünk. Igyekeztünk mindig jobb helyet keresni, ahol nem fogunk orra esni, ez viszont nem volt könnyű. Valahogy egy örökkévalóságnak tűnt, míg átérünk a vonulat másik oldalára, vagy legalábbis a hegy tetejére. Nem volt hó, csak itt-ott. Egy árny suhant végig a havon. Én majdnem infarktust kaptam amikor valaki felsikoltott. Hosszú sikoly volt, majd hirtelen elcsuklott. Körülnéztem. Tudtam, a mélyből jött, azaz a hegy aljáról. Max nekem jött, a hirtelen megállásomnak köszönhetően. - Mi az? - kérdezte. Én értetlenül ránéztem. - Te nem hallottad? A sikoltást? Max a fejét rázta. - Lehet, hogy csak halucinálsz. Semmi sem volt ott. - ezzel tovaindultunk. Max elém került, és előttem lépkedett, fel a hegyre. Ekkor a kiáltás megismétlődött. Tisztán ki lehetett venni, azt kiáltotta, hogy segítsen rajta valaki. Max megfordult, szeme majdnem kiugrott, ahogy az enyém is. - Ki lehetett az? - kérdezte és mellém lépett. - Nem tudom - és felszisszentem. Valaki megfogta a bokámat. Egy hideg, csupasz kéz... És ekkor megragadta mindkét lábamat és behúzott magával, Max megfogta a kezemet és húzta őt is. Be a földbe... NEm bírtam nyitva tartani a szememet. Éreztem nagy sebességgel csúszunk le valami barlang csatornáján. Elég szűk volt, de Maxet nem láttam, sem nem is hallottam, a fejemet fogtam, hogy be ne verjem a csúszásban. Ekkor megérkeztem, azaz leestem egy üregbe. Sötét volt, csak egy apró gyertya világított. Felálltam, mire azonnal leestem, elfelejtettem, hogy Max még nem érkezett meg, ezért rajtam landolt. Az ijedségtől egy hang sem tudta elhagyni a számat. A fiúét sem. Csendben néztünk körül. Ekkor egy öreg szakállas emberke lépett elő. Alacsony volt, hegyes füllel, hosszú szakállal, majdhogynem a fehér szakállán taposott. A feje búbján már nem volt egy pici hajszál sem. Nagy szemüveget viselt. - Ó! De jó hogy megvagytok és éltek! - kiáltotta recsegő hangján és futott volna, ha tudott volna, de az egyik lábára igen sántított. Ekkor vettem észre... Az emberkének nincs pupillája! Érdekes volt, muszáj volt megkérdeznem, még akkor is, ha tiszteletlenség lenne: - Maga micsoda? Erre elnevette magát. - Egy erdei kobold! De erre most nincs idő. Lenne egy feladatotok. - erre bólintottunk mindketten - Feleségemet, Rozelinát elrabolták a vérfarkasok, akik titeket üldöznek. Segítenetek kell rajta, mert ti vagytok az egyetlenek, akik ki tudják szabadítani, mert ti erősek vagytok! És nincs itt rajtatok kívül senki más, aki segíthetne! - a kis kobold majdnem sírt azzal a pupilla nélküli szemével. Maxel egymásra néztünk. Már megint dolgoznunk kell, és ráadásul most nem magunknak. | |
| Sennala (35031) 12.02.05 13:01:02 | ||
|
Póniló:Egyet értek lovasíjjásszal. Egyáltalán nem lett rossz,sőt szerintem most is nagyot alkottál. Folytasd!
Lovasíjjász: Köszönöm! :) | |
| lovasíjjász (41190) 12.02.05 13:35:42 | ||
|
Sennala: Nm 
Lehet h ma tudok hozni a Dark Break-ből. Remélem van aki várja! | |
| Fanday99 (50302) 12.02.05 13:53:50 | ||
|
lovasíjjász: van, mert halálra unom magamat. | |
| lovasíjjász (41190) 12.02.05 14:06:42 | ||
|
Fanday: Na látod ennek is van jó oldala. Számomra. | |
| lovasíjjász (41190) 12.02.05 14:32:42 | ||
|
Íme. Remélem tetszik. A következő fejezet még késleltetés lesz a ,, fura szerzetekről‘‘, de utánna ígérem, jön az akció.
15.Fejezet Kiképzés Kissé feldúltan figyeltem a napot, mely felkelésével mintha csak engem akart volna nyugtatni. Megfordultam, mire az ajtómon kopogtattak. ,, Gyere!’’ gondoltam. Ha Lola az – márpedig most csak őt akarom látni – úgyis hallja. Kívánságom teljesült, barátnőm félénken nyitott ajtót: - Jó reggelt! – köszönt, miután szorosan háta mögött becsukta az ajtót. - Jó reggelt! – ismételtem bambán. Ideje lett volna reggeliznem, hisz a szomj kezdte elvonni a figyelmemet. Torkom égve kiáltott vér után, ám nem hallottam. Illetve, nem akartam meghallani. - Edmond üzente, hogy holnap kimegyünk gyakorolni. Kérdezteti, hogy velünk kívánsz e jönni? - Nagyon kedves, hogy megkérdezi, de miért nem jön be személyesen? – kérdeztem. - Nem akart. Úgy gondolja rajtam kívül mindenkit a hátad közepére kívánsz, és szerinte ez teljesen jogos. Igaz. Tényleg nem akartam látni, csak Lolát. - Üzenem Edmondnak – tereltem vissza a beszélgetést eredeti útjára. – hogy mennék. Lola bólintott, majd megfordult és az ajtót nyitotta volna, de utána szóltam: - Lola! – erre megfordult és ismét rám nézett. - Elkísérnél? – fejemmel az utca felé intettem, ő pedig bólintott, s ismét az ajtót akarta nyitni. - Ha nem gond, - szóltam utána, mielőtt kinyitotta volna az ajtót. – inkább nem az ajtón mennék. Megrántotta a vállát, majd az ablakon keresztül kiosontunk a fehérre mázolt házból. 2 liter – egy teljes ember – elég volt, hogy torkom megnyugodjon és visszatérjünk a házhoz. Világoskék, lenge ruhámon – melyben másfajta vadászatokon jelentek meg az emberek - csupán egy vörös foltot ejtett a vér, de ezt is el tudtam takarni bolerómmal. - Ajtó, vagy ablak? – kérdezte Lola a házhoz érve. - Ajtó. – feleltem rövid csend után. Természetesen mindenki az ajtó előtt állt. Miután közöltük velük hol voltunk David egy borítékkal a kezében lépett a földszintre ezt pedig Isabell kezébe nyomta: - Ez az utolsó. Próbáld megtalálni őket! Isabell bólintott, majd kilépett az ajtón a levéllel, mely így volt címezve: ,,Helen és Jonson részére’’. Másnap délben Isabell lépett e az ajtón, elégedett arccal. Miután megtárgyalták az utazás részleteit egy tisztásra indultunk. Edmond középen állt és egy amolyan haditerv-félét magyarázott, de nem nagyon figyeltem. Aztán elkezdték. Elsőként Henry Edmonddal, Lola pedig Isabellel mérkőzött meg. Edmond határozott, mégis kíméletes mozdulattal vágta földhöz Henry –t ezzel győzve le. Egy ilyen helyzetben, gondolom ez végzetes lehet. Eközben Lola – képességének köszönhetően – győzelmet aratott Isabell felett. Ezután David következett, aki Henry-t és Edmondot is legyőzte, de Lolával már ő sem bírt. A lány villám sebességgel termett a háta mögött, de mire a férfi elkapta volna, már vigyorogva állt a másik oldalon. Így ment a macska – egér játék, míg végül Lola megunta. Az egyik pillanatban még David előtt vigyorgott a másikban pedig már a hátán ült. Ez a kiképzés kb. 2 hétig ment – a támadásig hátralévő időnk feléig – majd furcsa szerzetek érkeztek a házba, akikkel mind meg kellett ismerkednem. Kiejtés: Jonson = Dzsonzon Komikat!Pls! | |
(aktuális oldal: [ 219 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [216] [217] [218] [219] [220] [221] [222] [223] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
