 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Melissa (6505) 12.07.05 10:16:47 | ||
|
Köszi Mindenkinek :DD Hát, a végeredmény elég egyértelmű lett:
A: 5 B: 0 C: 0 D: 0 Úgyhogy Tré xDD | |
| Melissa (6505) 12.07.05 10:59:20 | ||
|
Na, 5. fejezet xD
5. fejezet: Vadnyugat Julie reggel arra kelt fel, hogy könnyek folynak végig az arcán. A szüleivel álmodott. Meg a bátyjaival… Borzalmas volt mindent újra átélni. Nem fogja ezt bírni. Ha minden éjszaka ez lesz, a végén beleőrül. Ahogy felnézett, Tré-t pillantotta meg. Már ébren volt és némán nézte őt kék szemeivel. - Hogy vagy? –kérdezte meg. - Szarul –törölte meg a lány a szemeit. –Amúgy kösz. - Mit? - Mindent. Hogy segítesz. - Nincs mit. Csak csendben, mert a többiek még alszanak. - Nem, mintha téged ez annyira érdekelne. Tré vállat vont. - Végül is. –Azzal leugrott az ágyról és odament a dobcuccához és eszméletlen hangerővel verni kezdte. –Jó reggeeelt!! Billie hangosan káromkodva ugrott ki az ágyból és odarohant Tré-hez, akit különféle kedves szavakkal dicsért. Cool próbált menekülni, de nem úgy tűnt, mintha egy turnébuszban három az egy ellen ő nyerhetne. Julie nem bírta megállni, hogy ne mosolyodjon el a jeleneten. BeeJ, Gwen és Mike egyszerre vetették magukat a sikoltozó Tré-re. Utóbbi kettő lefogta, míg BJ készült az arcába köpni. - Ne! Ne! Megadom magam! Jó leszek!! –kapálózott. - Ha mozogsz, nem tudlak leköpni! Állj le! –mordult rá Billie, mintha erre abbahagyná. Tré viszont tovább ficánkolt és talán éppen ezért landolt az a bizonyos rosszabb helyen, mint kellett volna neki. Ugyanis egyenesen a sikítozó dobos szájába esett. Mike abban a pillanatban, ahogy meglátta barátja döbbent és dermedt képét, röhögéstől fulladozva terült el a padlón. Gwen nem engedte el szerencsétlen Cool kezét, pedig már ő is könnyezett a nevetéstől. Billie csak kárörvendően vigyorgott, Julie meg az ágyon ülve próbálta elfojtani a feltörni készülő vihogását. - Fúúúúúúúúúúúúj!!! –pattant fel Tré hirtelen és fel-alá kezdett rohangálni a buszban, miközben különféle szitkokkal átkozta el Armstrong fejét. –Te dínózabáló bambuszgyökér! - Ez meg hogy jött ki? –nyögte Mike a hasát fogva. Az egész busz az ő egyedi nevetésétől zengett. - Nem mindegy?! Billie egy dínózabáló bambuszgyökér és kész! Beletelt legalább tizenöt percbe, amíg Tré-t lenyugtatták és elzavarták fogat mosni. Utóbbi művelet tizenkilenc percig tartott. De még utána is úgy jött ki, hogy meglátta BJ-t és meg akart fordulni, hogy megmossa még egyszer. Csakhogy ezt senki nem díjazta, ugyanis nem csak neki kellett egyedül a mosdó. Utána Billie ment be, aztán Mike, hogy megcsinálják a hajukat és – valószínűleg – a sminkjüket. Ez közel másfél órát vett igénybe, főként Armstrong részéről. Utána Julie csörtetett be élőre, így Gwen a végére maradt. Majdnem két és fél órát vett igénybe, mire mindannyian elkészültek. - És akkor? Ma mit csinálunk? –kérdezte Gwen és lehuppant az egyik fotelba. - Amint megérkezünk Beaumont-ba… -fogott bele Mike. - Az Texas-ban van, ugye? –csillant fel Tré szeme. –Juhé! Akkor elmegyünk lovagolni a prérin. Julie és Gwen egymásra néztek. Alig telt bele tíz másodpercbe, már előtört belőlük a röhögés. Ahogy elképzelték a három punkot cowboy szerelésben, lasszóval a kezükben, nem tudták megállni, hogy ne nevessenek. - Most meg mi van? –dohogott Cool. –Én igenis fogok lovagolni! És tudjátok meg, hogy le is győzlek benneteket! - Álmodsz, édesem –mosolyodott el Julie. - Te álmodsz, ha azt hiszed, hogy jobb lovasok vagytok nálam. - Majd meglátjuk, Frankie, majd meglátjuk… *Julie* Hihetetlen röhögőgörcs környékezett meg, amikor megláttam a három idiótát kijönni az öltözőből. Katasztrofálisan néztek ki. Billie egy kék kockás inget vett fel hosszú nadrággal, ami szerintem még középiskolás korából maradt meg neki, ugyanis enyhén rövid és szűk volt neki. Ráadásul valószínűleg indiánjelmez tartozéka volt. Cipő… hát az valami Elvis Presley feelingű, hatvanas években gyártott bőrvacak volt. Legalább a kalapja normális cowboy kalap volt, habár borzalmasan állt neki. Főleg a kifestett szeméhez… Mike-on egy egyszerű, piros kockás ing és egy világos farmernadrág volt. Még ő nézett ki a legnormálisabban közöttük. Ami nekem szemet szúrt, a rusnya sarkantyús csizma volt és a sheriff jelvény, amit az ingére tűzött. Ezeken kívül úgy nézett ki, mint egy kertész, a szalmakalapjában és a hózentrágerrel. Végül Tré… Hát, én esküszöm, fél órával ezelőtt azt hittem, hogy ennél hülyébb már egyikük se lehet. Ő most bebizonyította, hogy mégis. Egy élénkrózsaszín ingben feszített, amire rávett egy cowboy mellényt. A nadrágja egy fekete mackónadrág volt, pont olyan, amit tesiórákon szoktunk használni. De a legjobban mégis a sárga gumicsizma és a fegyverövből kilógó áttetsző-zöld, kínai gyártmányú, műanyag vízipisztoly volt. Meg nem akartam szólni neki, hogy a sombrero egy mexikói kalap és semmi köze a cowboyokhoz. - Csodásan néztek ki –motyogta Gwen elég elnyúzott fejjel. - Tudjuk! –vágta rá Tré. –Na, megyünk? | |
| Melissa (6505) 12.07.05 10:59:46 | ||
|
Felsóhajtottam és Gwen-nel idehoztuk a nekünk adott öt lovat. Én rögtön lecsaptam egy tarka kancára, Gwen meg egy cremello csődört választott. Tré egy darabig nyavalygott, hogy milyen már, hogy nem kaphat pónit. Nem akartam mondani neki, hogy ha egy pónit kéne lovagolnia, börtönbe kerülne állatkínzásért. De végül megállt egy fekete csődör mellett, amit valamilyen megmagyarázhatatlan okból elnevezett Hópihének. Az összefüggést a mai napig nem érti senki. Mike és BJ egy-egy pej kancánál állapodtak meg.
Mi ketten simán felültünk a lóra, viszont Billie-nek ér Tré-nek már több időbe telt. De ők legalább sikeresen teljesítették a feladatot. Mike szegénykém meg még a kengyelbe se volt képes beletenni a lábát. - Talán, ha… -próbálkoztam. - Nem! Ne segíts! Végre valahára fellendült a nyeregbe, csakhogy fordítva. Kicsit meglepetten nézte, hogy hová tűnt a kanca feje. Aztán a ló még meg is indult alatta, ő meg sikítozott, hogy mentsük meg. - Gyere, segítsünk neki –nevettem Gwen-nek, majd elindultunk értük. A kancát sikerült megállítani, de Mike addigra már a földön volt. Elkezdett sipákolni, hogy neki egy másik ló kell, úgyhogy cserélniük kellett Billie-vel. - Na, merre akartok menni? - Kaktuszokat keresni! –visította BJ, aminek a ránézésre elég labilis természetű lova nem nagyon örült. - Billie, ez nem Arizona és nem is a préri. Itt nincsenek kaktuszok –sóhajtotta Gwen. Az énekes ettől eléggé le lett hangolva. De Tré újabb, zseniális ötlete jobb kedvre derítette. - Nem! –tiltakoztam. –Veletek soha! - Most miért? –kezdett Tré nyafogni. - Mert nem! Nincs kedvem egyikőtöket se kórházba szállítani, pláne úgy, hogy holnap koncertetek lesz. - De mi baj lehet a marhaterelésből? Légysziiiiiii! - Nem, Tré! Fogd be és találj ki valami értelmeset! - De ez értelmes! - Oké, elég! Akkor Gwen dönt. Barátnőm elég furcsán nézett rám. - Miért pont én?! - Mert sokkal ésszerűbb ötleteid vannak, mint ennek a három osztrigaagyúnak. Erre természetesen Tré is meg BJ is elkezdtek morogni. Mike agyilag szerintem egy másik univerzumban volt. Remélem, hogy nem szívott, mert túlságosan is jól eljátszadozott a lova sörényével. - Oké –bólintott Gwen. –Akkor menjünk… Nem tudom. Csak egyszerűen menjünk egy kört a környéken. - De az uncsi! –nyafogott BeeJ. –Én valami izgalmasat szeretnék! - Akkor menj el bikaviadalra! De nem vállaljuk érted a felelősséget! Ha kipurcansz, így jártál. Morgott valamit az orra alatt, de úgy tűnt, hogy be fogja adni a derekát. - Akkor, mi elindultunk –mondtam és Gwen-nel elindítottuk a lovainkat az ösvényen. Ahogy hátrafordultam, megnyugodva láttam, hogy jönnek utánunk. A közvetlenül mögöttem léptető Mike rám vigyorgott. Először nem értettem, aztán, ahogy ránéztem a kancára, láttam, hogy be van fonva a sörénye. Akaratlanul is elnevettem magam. Még egy ilyen idiótát! Ennek még fű se kell ahhoz, hogy ilyen degenerált legyen. Tré is a lova sörényét piszkálta Mike mögött, de nem tudtam, hogy mit csinál. Billie meg konkrétan társalgott a kancával. Fájdalmasak… Amikor elérkeztünk egy kis patakhoz, megállítottam a lovamat és leszálltam róla. - Itt pihenünk egy kicsit. - Kuss! –förmedt rám BJ. –Már éppen megtaláltam a közös hangot vele! Legszívesebben egy olyan taslit adtam volna neki, hogy lerepül a ló hátáról. Hülyefejű… Tré-re néztem. Az még mindig a ló sörényét buzerálta. - Te meg mi a szent szart csinálsz? –léptem mellé. - Menj a francba! Összezavartál! Most kezdhetem elölről! - Mégis mit? - Pedig már 138 920 körül tartottam! - Jézusom! –csaptam a homlokomra. –Mondd, hogy nem a szálakat számoltad! - De, igen. Baj van vele? Erre inkább nem feleltem semmit. Atyám… Kellett nekünk három ilyen hülyével eljönnöm lovagolni… Komikat :“DD | |
| Noémi2000 (49199) 12.07.05 11:26:10 | ||
|
Melissa: Nagyon jó! Nagyon jót röhögtem! | |
| thestral27 (21282) 12.07.05 13:44:19 | ||
|
Mrs.Cool: Ez nagyon beteg..:“DD “dínózabáló bambuszgyökér“..XDD Várom a folytatást...:“)
Én most nekikezdek írni, és lesz ami lesz.xD | |
| Melissa (6505) 12.07.05 13:57:09 | ||
|
Köszi embörkék xDD Hát, igen, Tré nem normális :“DD De így kell őt szeretni :3 | |
| hancsi1000 (50548) 12.07.05 14:03:23 | ||
|
Meli: Úr isten!X“DDD Enyit tudok mondani, jót röhögök mikor ezt a sztorit olvasomX) Folytatást követelek!X“D Bár nem kellett volna elképzelnem Tré-t szombéró kalapban de már mindegy:“D | |
| Pumpedli (26099) 12.07.05 17:05:31 | ||
|
Mrs. Cool:most leírom ide is a véleményem:
Nagyon jó, a szereplők fájdalmasan debilek, mint a valóságbanxDDDD. Szegény férjecském megkapta az idegbeteg lovatxD | |
| Melissa (6505) 12.07.05 17:42:16 | ||
|
Hancsi: Köszi xDD
Mrs. Armstrong: Ahham x“DD És akkor a közvetkező fejezetben azt, amit megbeszéltünk? :“DD | |
| Pumpedli (26099) 12.07.05 18:34:30 | ||
|
Mrs. Cool:igenx“DDDD Már nagyon várom, úgyhogy húzz bele:D | |
| Melissa (6505) 12.07.05 19:11:00 | ||
|
Mrs. Armstrong: Ne ölje meg, de egy szót se írtam még le xDDD Unokahúgommal kellett zombikat irtanom x“D | |
| thestral27 (21282) 12.07.06 14:16:05 | ||
|
- Ó, kit látnak a szemeim! – szólalt meg egy női hang. Egyből felismertem. Ne! Csak őt ne! – morogtam magamba, de késő. Már le is ült velem szemben. - Minő meglepetés, Katharina. – sóhajtottam, s ezzel egy időben egy pincérnő is jött az asztalhoz. - Mit hozhatok az úrnak és a hölgynek? - Neki semmit! – vágtam rá egyből. – Én viszont kérnék egy kávét, kevés tejjel, egy cukorral. – erre a nő bólintott, és már el is tűnt. - Mekkora suttyó vagy! – fonta keresztbe a mellkasán a karjait Katharina. Most szőke haja feszes kontyba volt tűzve a fejére, átszúrva egy grafitceruzával. Mélyen kivágott, feszülős fekete toppot viselt, hozzá rövid, fekete bőr szoknyával, és térdig érő, magas sarkú csizmával. Vörös rúzsa szinte világított az arcán. - Az meglehet. – vontam meg a vállam. - Simon Hand… - szólalt meg, és előre hajolt az asztal fölött. Megfogta a felhasított ingem nyakán, és a másik kezével a hajam birizgálta. Végül lejjebb vándorolt, az arcomra, és a műkörmeivel cseszegette. - Ne..! – mordultam rá, de nem akartam vele újat húzni. Ő vámpír. Egy perc alatt megöl. - Jaj, hagyd már! Nincs senkid… - állt fel, de még mindig nem engedett el. Megkerülte az asztalt, és az ölembe ült. Hol van már az a nyomorult kávém?! – kérdeztem magamban. - De van! – csattantam fel, és úgy ahogy, hátrébb csúsztam a székkel. - Álmaidban, mi? – nevetett fel. Erre idegesen felálltam, ezzel ő kiesett az ölemből. Lecsaptam az asztalra némi pénzt, és kiviharoztam az épületből. Ezek után kell a halálnak az a retkes kávé. – mérgelődtem magamban, miközben gőgösen haladtam előre. De meghallottam magam mögött a magas sarkúk kopogását. Futóra vettem a tempót. De egy röpke másodperc múlva Katharina előttem állt, és megállított. - Simon, Simon, Simon… - sóhajtott. – Tudod, hogy nem jó ötlet vámpírral szórakozni. Szóval… ki is az? – körbenyalta a száját. - Semmi közöd nincsen hozzá! És ha egy ujjal is hozzá mersz érni, nem érdekel mi lesz, személyesen fogom kitépni a szíved a helyéről! – tényleg dühös voltam. – Szóval, jó éjszakát! – ezzel kikerültem, és tovamentem. Már láttam a házunk tetejét. Futóra vettem ismét a tempót, de Katharina hátulról letepert. Elterültem a földön, az arcom találkozott az aszfalttal. A fájdalomtól felnyögtem. Éreztem, ahogy végigfolyik az arcomon a vér, és láttam, ahogy lecsöpög pici cseppekben a földre. Hirtelen Katharina a hátamra fordított, és ráült a hasamra, majd a mellkasomra támaszkodott, és úgy nézett a szemembe. - Te tényleg ekkora mamlasznak nézel engem? – élesen felkacagott. – Ú… jól felsértetted a buksidat! – nyúlt bele a nagy sebbe az arcomon, majd lenyalta a vért az ujjáról. - Miért nem hagysz hazamenni? – mordultam fel. - Mert oda nem tudlak követni, a hülye törvények miatt… - forgatta a szemét. A műkörmével a sebemhez nyúlt, mire abba éles fájdalom nyílalt. - Ahh… - nyögtem fel ismét fájdalmamban, és az egész testem összerezzent. Mélyebbre hasította a sebet. – Aú! – kiáltottam fel. – Mit akarsz? – ziháltam. A homlokomon apró izzadság cseppek folytak végig. - Ki az? Hogy hívják? – a szemében mintha tűz gyulladt volna egy pillanatra. - Luciana! – suttogtam. – Luciana Beverson. - Ne hülyéskedj velem, fiú! – erre felpofozott. – Komolyan kérdeztem. - Én meg halál komolyan válaszoltam. - Szóval Luci az. – végre leszállt rólam. Hasra fordultam, és nagy nehezen először négykézlábra, majd talpra szenvedtem magam. Még akartam valamit mondani Katharina –nak, de addigra eltűnt. Rémülten futottam fel a lakáshoz, és lihegve rontottam be. A vezetékes telefonhoz csámpáztam, és amilyen gyorsan csak tudtam, hívtam Luciana –t. Pár kicsöngés után álmosan beleszólt: - Beverson lakás. Az idősebb korosztály nincs itthon, fontos megbeszélés miatt elutaztak, helyettük én maradtam, ha gondolja, átadom nekik az üzenetét, de mobiltelefonszámot is szívesen adok. – az utolsó szót egy nagy ásítás közben mondta. - Luci! - Simon? - Nem, a mikulás… - forgattam a szemem. – Jól vagy? - Aludtam, te marha! Ezért felkeltettél, hogy megkérdezd, hogy vagyok? – morogta. Hirtelen kopogás hallatszott. – Várj, tartsad. Ez biztosan az unokatesóm lesz. – mondta. – Anyuék felhívták, hogy jöjjön át, hogy ne legyek egyedül… tartsad! - NE! Luci, könyörgöm! Ne nyiss ajtót! Kérlek! – esedeztem, de feleslegesen. A telefonban még hallottam, ahogy ajtót nyit… majd egy nagy sikítás. – LUCI! – a többit nem egészen hallottam. Egyből lecsaptam a telefont. Erre még Justin is felkelt. | |
| thestral27 (21282) 12.07.06 14:16:19 | ||
|
- Hát te? – kérdezte, mikor kinézett az ajtóján, és nagyban törölgette fáradt szemeit.
- Nincs időm társalogni! – mondtam, és véres arccal már rohantam is ismét le a lépcsőházban. Ki az utcára… és sprinteltem az adott házig. Átugrottam ismét a kerítésükön. A bejárati ajtó nyitva volt… befutottam, de nagy csalódás ért… bár, inkább megkönnyebbültem. Luci nagybátyja állt velem szemben, és éppen az iménti személlyel folytatott bájcsevelyt. – Őőő… - vakartam meg zavaromban a tarkóm. - Simon? – nézett rám döbbentem Luci. - Nem, a húsvéti nyúl… - sóhajtottam. – Ezt… vegyük meg nem történtnek. – mondtam. – Üdv, további kellemes éjszakát. – és már el is indultam volna kifelé, ha Luciana nem ragadja meg a vállam. A fülemhez hajolt, és belesuttogott: - Mi történt veled? – kérdezte aggodalmasan. - Majd elmesélem. - Ugorj be a szobám ablakán, nyitva van. Várj meg, maximum öt perc. Csak beköltöztetem Robert -et a vendégszobába. – erre bólintottam. Egy röpke csókot nyomott az arcomra, és már ki is mentem. Ahogy kérte, beugrottam az ablakán, és hangtalanul leültem az ágyára. Pár perc múlva egy törülközővel, meg egy kis műanyag edénynyi vízzel jött be. Leült mellém, és a vízbe mártotta a rongyot. A sebemet kezdte a fejemen tisztogatni. Automatikusan becsuktam a szemem, hogy nehogy belenyúljon. - Na, had halljam, mi történt. – erre elmeséltem neki mindent, töviről hegyire. – De ugye, jól vagy? – kérdezte végül. - Ja, megvagyok. És a sebemmel kapcsolatban meg, igazán nem kell ekkora felhajtás. – megfogtam a kezét, ami éppen tisztogatta a fejem, és elvettem onnan. – Jól leszek. - Simon! – csapott a kezemre. Előhúzott egy elsőbbsegély dobozt az ágya alól, és az ölembe nyomta. Kivett valami kenőcsöt, meg kötszert. – Én látom, amit te nem! Hihetetlenül mély ez a nyomorult seb! – megfogta a törülközőt, és még egyszer áttörölte az egész arcomat, majd a sebre kent a kenőcsből. Ahogy hozzáért, felszisszentem. De nem nagyon zavarta Luci –t, mert kente tovább, majd átkötötte a fejem. – Ez kész. – elégedett mosoly ült ki az arcára. – Vedd le az inged. Ez már szemétbe való dolog. – bökött a felsőmre. Engedelmesen kigomboltam, és levettem. Luci elhajította, egyenest a kukába. – Anyám. – bökött a nagy karmok, okozta sebekre. Megragadta a már csurom véres törülközőt, és ezeket is leápolta. A fejemen, lévő kötésen már átázott kis pontban a vér. - Köszönöm. – mondtam, amikor végzett. - Ez semmiség. Más valami? – aggódva pakolta össze a dolgokat, és a véres holmikat a kukába dobta, ahogy az ingem is. - Nincs. – vontam meg a vállam. Luci mint egy lassított felvétel, lassan hozzám bújt, és átölelt. - Hány óra van? – kérdezte, egy tíz perc elteltével. - Mit tudom én… szerintem olyan reggel hat óra fele lehet, talán fél hét. – vontam meg a vállam. - Hányra beszéltük meg a találkát? - Sokat kérdezel. De egyébként, délután kettő. - Legyen egy! - Akkor mit szólnál, a délhez? - Rendben. – mondta és felnézett. Megfogtam a derekát, és kicsit közelebb húztam magamhoz, majd a szemébe néztem. Aztán le a szájára, és a sajátomat megharaptam. Utána ismét a szemébe néztem, és a két kezembe fogtam az arcát, majd lassan odahajoltam, és megcsókoltam. - Délben találkozunk. – súgtam oda neki. - Ezt vehetem hivatalos randinak? – csillogott a szeme huncutul. - Ühüm. – feleltem, és még egy röpke csókot leheltem az ajkára, majd felálltam. – További… kellemes kora délelőttöt. – erre elnevettük magunkat. Egyet biccentettem neki, és kiugrottam. Hazáig fütyörészve sétálgattam. Kommenteket elfogadok.:D | |
| Noémi2000 (49199) 12.07.06 18:20:09 | ||
|
thestral: Nagyon jó! Nagyon-nagyon jó! Nem tok mást rá mondani! Folytasd! | |
| thestral27 (21282) 12.07.06 18:25:06 | ||
|
Noémi: Nagyon örülök, hogy tetszik! Ma már 99,9%, hogy nem lesz folytatás mert:
Rajzolok(Zero-t.:33) VK-t nézek barátnőmnek csinálok borítót. Holnapra sem ígérek semmit, és még ennyit se vasárnapra. Illetve hétfőtől én táborban leszek(aww, végre egy hét lovakkal.:3xD), de ott füzetbe fogok írni, illetve a műveket telefon segítségével megpróbálom olvasni, illetve kommentelni is.:) Remélem nem probléma.:)) | |
(aktuális oldal: [ 420 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [417] [418] [419] [420] [421] [422] [423] [424] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
